Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

Eger szépségéért, jövőjéért Az olvasó kérdez — az illetékes válaszol Több olvasónk nevében kül­dött levelet Nagy Frigyes, ezok nevében, akik szívükön viselik Eger „időszerű kérdé­seit”, a város lakóit bosszan­tó, avagy kíváncsivá tevő dol­gokat. Nagy Frigyes levele után felkerestük az illetékes szervet, az Egri Városi Tanács építés-közlekedési osztályát, ahol többeket is nyilván ér­deklő kérdésekre Zámbori Fe­renc csoportvezető adott vá­laszt. íme, az olvasók kérdé­sei, és az illetékesek válaszai: ★ *— Meddig lesz parkosítatlan az Eger Szálló és az épült új házak környéke? Meddig ront­ja még a szemet az idegenfor­galom központjában az AKÖV romos épületmaradványa? — Az Eger Szállóval szem­ben levő OTP-lakások folytatár- saként a Nagy József utca fe­lé, még ebben az évben egy újabb OTP-házat építenek, vele szemben pedig, ugyan­csak az idén, megkezdik az SZMT új székházának építé­sét, s amíg ezek a munkák folynak, a területet nem érde­mes parkosítani — az építke­zéshez a felvonulás, a munká­latok tönkretennék a parkot, amelynek létesítésére egyéb­ként az építkezések befejezésé­vel sor kerül. Az AKÖV az itt levő telepéről — mivel nem­sokára elkészül az alkalma­sabb új létesítmény, ahová az itt lövő anyagokat el tudják helyezni, — még ebben az év­ben elköltözik, s ezután az épületet lebontják, helyébe parkírozóhely épül. — A színház mögötti rész miért emlékeztet egy szemet­es TÜZÉP-telepre? Nincs jobb és természetesebb megoldás Eger egyik legszebb helyén? A színház többszöri felszólí­tás és bírságolás ellenére sem gondoskodott eddig a tüzelő behordásáról, bár a pincében a tüzelő tárolására van alkal­mas tér. Ennek ellenére a szín­ház vezetősége eddig még nem volt hajlandó a tüzelőt lehor- datni. — MS lesz az Egészségház utcai, évek óta meglevő „nyo­mornegyeddel”? Hány évig áll még ez a múlt „dicső” emléke a város szívében? — A kérdezett terület beépí­tési terve már elkészült, s a kivitelezési tervek is elkészül­nek nemsokára. A terv szerint ezen a területen, a lebontás után, OTP-lakások épülnek, amelyek munkálatait 1967. má­sodik felében megkezdik. (Itt két lakóépület lesz, 93 lakás­sal.) — Ebben az utcában, az Egészségház előtt lebontották a kőkerítést. Mikorra várható, hogy rendbe is teszik a kör­nyékét? — A kerítés lebontására azért volt szükség, hogy a sé­tány szélesebb legyen. Az Egészségház előtti teret parko­sítani fogjuk, a közgazdasági technikum épületéhez pedig az itt levő OTP-lakások mellett utat építünk, hogy a tüzelőt, és más anyagokat be lehessen szállítani az iskolába, A mun­ka azért késik, mert az útépí­tés ellen az itt lakók fellebbe­zést nyújtottak be, s amíg a döntés nem születik meg, vár­ni kell.— — A „rosszindulatú” idege­nek állandó fotózóhelye a Me­cset ntca Eger patak felőli sa­rokrésze, csúnyaságáért, elha­gy atottságáért. Mikor lesz rendben? — Az l. számú Általános Is­kola bővítési terve elkészült. Ennek alapján ez a rész lebon­tásra kerül, s az iskola bővíté­séhez szükséges objektumok itt kúpnak helyet. A munkála­tok megkezdését akadályozza, sajnos, hogy egyelőre anyagi erőforrásunk nincs. — A Markhot Ferenc ntca S. szám alatti házhely mikorra épül be? — Az itt levő házhelyen OTP-társasház épül, amelynek építési engedélye már 1965- ben megszületett. Az engedély két évre szól. Az építkezés megkezdésére eddig azért nem került sor, mert nincs kivite­lező—, — A vasútállomás környéke is — bár az utóbbi időben so­kat tettek érte — még igen rossz benyomást kelt az idegen­ben. Igazán jó lenne már befe­jezni, rendbe tenni a környé­ket. — Az itt szükséges munkát már befejeztük, s ezt tapasztal­hatta mindenki, aki erre járt. Köteleztük a Vasút utcában le­vő háztulajdonosokat a tataro­zásra. A MÁV az épületét már rendbe hozta. — A Táncsics Mihály úton (Népkert) már fél éve kiásott, betemetetten árok van. Med­dig? — Az árok az ivóvíz nyomó- vezetékét viszi a most épülő Hadnagy utcai toronyházak­hoz. A kivitelező szerint a csö­vek olyan rossz minőségű anyagból készültek, hogy egy­más után mennek szét. Ezt ha­marosan rendbe hozzák már csak azért is, mert e hónap vé­gén átadásra kerül az egyik épület, s addigra a vezetéknek üzemképesnek kell lennie! — A Népkert parkosítása, a száraz fák kivágása mikor fe­jeződik be? — A száraz fák kivágása — s ez természetes — folyamatos munka, ahogy a fák. kiszárad­nak. A régiek kivágását fele­részben már tavaly ősszel el­végeztük. (Azért felerészben, mert a kivitelező-kapacitás hiánya csak ennyit engedett meg.) A munka másik felének befejezésére ez év őszén ke­rül sor. A Népkert felújításá­nak tanulmányi terve már el­készült, s elkészül az idén a ki­vitelezési terv is, igy a munkát 1968-ban el is lehet kezdeni. Ez a munka azonban nem egy­éves feladat — — A Park és az Eger Szálló javítása mikor fejeződik be? Hetek óta áll a munka az áll­ványokon! — A homlokzat burkoló­anyagát a Budapesti Építő- anyagipari Ktsz készítette, sajnos, igen rossz minőségű anyagból, ezért vált szüksé­gessé a javítás. Két oldallal már végeztek, s amíg a mű­szaki átadás nem történt meg — állványanyag hiányában nem kezdhetik meg a másik két oldal javítását. Bocsi János olvasónk az­iránt érdeklődik, hogy mikor rendezik a Kossuth utca és a Gólya ntca találkozásánál levő teret? — Ezt a területet — vála­szolja az illetékes — a belvá­ros részletes rendezési terve szerint beépítik, ezért most a végleges formát kialakítani nem érdemes. A reklamált kő­tömböket a minap eltávolítot- tuk. ★ Kérdezett az olvasó, vála­szolt az illetékes. A kérdések és a válaszok a város sorsá­ért, szépségéért aggódók és a város szépítéséért fáradozók gondolataiból születtek. Ter­mészetes, hogy máról holnap­ra mindent nem lehet megol­dani. De a lehetőségek ismere­tében a rendelkezésre álló idő alatt sók mindent lehet tenni Egerért. Várjuk olvasóink további le­veleit, kérdéseit. KG Munka van, csak élni kell a lehetőségekkel Az Egri Városi Tanács munkaügyi osztályán naponta jelentkeznek munkáért embe­rek. Elsősorban nők. Takarí­tónőnek, hivatalsegédnek ajánlkoznak. — Jól jönne a nyolcszáz­ezer forintos kereset — mond­ják. A szaporodó munkaigénye­ket nem mindig tudják kielé­gíteni, bizonyos munkák iránt viszont sokan előítélet­tel vannak. Egyetlen példát: Az egri posta újságkézbesí­tőket keres. Reggel 6-kor kell munkába indulni a lapokkal, és délelőtt tiz órára már vége is a műszaknak. A fizetés? Havi nyolcszáz—ezer forint. Gyöngyösön, Hatvanban már sorba állnak munkáért a postánál. Egerben egyelőre még „szégyen” az újságkéz­besítés, pedig egy tiszta, egészséges foglalkozásról van szó. Ha a munkaalkalmat ke­reső egri asszonyok — jelen­leg több százan — túl teszik magukat a teljesen indokolat­lan előítéleten, akkor közü­lük néhány an már akár hol­nap találnak munkát a pos­tánál. (-.-V) Olvastuk lapunkban, hogy az egyik riportalany asszonyka a rádió műsorában aznap az Ecsédi lakodalmast hallgatta... Emiatt majdnem elkésett az ebédfőzéssel... Már azonnal büszkék lettünk arra, hogy a Heves megyei Ecséd község a paradicsomtermelés mellett a lakodalmasáról is híres lett. A rádióban is konkurrál a Pest megyei Ecser köz­séggel, amelyről már régen tudtuk, hogy a népi táncok híres faluja Magyarországon... Sajnos, büszkeségünk korai és tévedés is volt. Megnéztük ugyanis a rádió műsorát és abban azt találtuk, hogy május 31-én, 10 óra előtt, — vagyis éppen ebédfőzés idejében, — az Állami Népi együttes énekkara nem az ecsédi lakodalmast, hanem Maros Rudolf Ecseri lakodalmasát énekelte ... Ecser nem Ecséd, de hát tévedni emberi dolog... ★ Május 28-án, még pünkösd ünnepnapjára egy szép szál pünkösdi rózsát szerettünk volna venni (sajnos, itt pontosan meg nem nevezhető ismerősünknek). A biztonság okáért meg­néztük a naptárt is, amely 1966. évre szólt, és a mi hazánk­ban adták ki a naptárkészítők... Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy elnéztük a dátumot, mert már május 22-én meg volt (el is múlt), az a pünkösdi ünnepnap... így írta legalábbis a naptár... Makacs természetünk azonban nem hagyott nyugodni. Ií- letékes időmérő helyeken és más egyéb naptárakban is meg­néztük, mikor is van hát az a pünkösdi ünnep? Megtaláltuk. Mégis május 29-én van... így aztán kiderült, hogy mégsem mi néztük él a dátumot. A naptárszerkesztők nézték el... Persze, ez nagyobbik hiba, mert nekünk nem a naptárszerkesztés a foglalkozásunk, csak éppen virágot akartunk küldeni... (Dr. Szemes) és huSfűtik Ax írás jelek és ax értelmes koxlések Meg lehet-e tanulni a helyesírást? Egy régi közmondásunk azt tartja, hogy szóból ért a ma­gyar ember. Az írásos közlé­sekre vonatkoztatva így mó­dosulhat ez a mondás: az írás­jelekből is sokat ért az olvasó. Valóban a mondatsorozatok megfelelő tagolásának, a mondanivaló árnyaltságának kifejezésére elsősorban az írás­jelek szolgálnak. Ugyanakkor az élőbeszédnek betűkkel ki nem fejezhető fontos sajátos­ságait, a hanglejtést, a hang­súlyt s a megfelelő szüneteket is érzékeltetjük velük. Hogy mennyire fontos sze­repet töltenek be az írásjelek, hadd idézzek rá egy szépirodal­mi példát is. Nadányi Zoltán, Betűk c. versében olvashat­juk: „Es a betűk közt valamennyi lel mind él. Ez fékezi a sietőket, az hajtja. A pont megállítja őket. A kettőspont mint két szem, úgy figyel. A felkiáltójelben benne fénylik minden betű. És felnyilall az égig.” Hogy az egyes írásjelek (a pont, a vessző, a kérdőjel, a felkiáltójel, a kettőspont, a pontosvessző, a gondolatjel, a zárójel, az idézőjel, a kötőjel) a gondolatok megfelelő tago­lásában milyen nagy szerepet játszanak, csak akkor döb­benünk rá, amikor éppen az írásjelek nem megfelelő hasz­nálata folytán homályossá vagy egészen értelmetlenné válik a közlés. Sokszor olva­sunk olyan írásokat, amelyek­ben az egyes írásjelek mecha­nikus alkalmazását tapasztal­hatjuk. A Magyar Helyesírás Sza­bályai c. kiadvány az írásje­lek használatát igen részlete­sen szabályozta. Sajnos azt ta­pasztalhatjuk, hogy az írás­jelek használatát szabályzó részt legtöbben nem ismerik, s ezért oly gyakoriak a hibá- zások. A továbbiakban csak néhány jellemző hibára, illető­leg modorosságra szeretnénk rámutatni. Újabban például nagyon elterjedt a közbeve­tett mondatot közrefogó gon­dolatjel. Ez a jel azonban nem pótolja a vesszőt, tehát a két írásjelet együtt kell hasz­nálni. (Az üzemekben folyó munka pontossága megkövete­li — ezt mindenkinek meg is mondtuk —, hogy Idejében kezdjék el a munkát.) Egészen üj írásjelet tett törvényessé a Szabályzat: a nagykötőjelet. Ezt használjuk például az ilyen jellegű közlésben: 1965—- 66-ban ez is elő volt írva, stb. Súlyos hiba az írásjelekkel va­ló visszaélés. Különösen gya­kori ez azoknál, akik mindent fontosnak tartanak a közlé­sükben, s még a kijelentő ér­telmű mondataik végére is felkiáltójelet, illetőleg jeleket tesznek. Furcsa modorosság, hogy még a hivatalos jellegű írásokban is elszaporodnak a Kosztolányi által is megrótt zilált mondatok, a kelleténél több gondolatjellel tarkítvaj illetőleg a gondolat félbesza­kításának jeléül a hárompon­tos (...) írásjellel is megter­helve. Néhány jellemző hibá­ról még szót fogunk ejteni kö­vetkező cikkünkben is. Ennek: az írásnak a feladata elsősor­ban az volt, hogy felhívja a figyelmet az írásjelek jelentő­ségére és pontosabb használa­tára. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. 25; Hámos tisztelgett, odaadta a papírjait. A zászlós az eresz alá húzódva vizsgálgatta, aztán összehajtotta, s köpenye zsebébe sül­lyesztette. — A nyűt parancs huszonnégy órája ér­vénytelen — mondta keményen. — Majd bent tisztázzuk az alakulatával. Álljon be a sorba! A sarok mögött már jó szakaszra való ka­tona és civil ácsorgóit egy tábori csendőr és egy pártszolgálatos felügyelete alatt. Hámos besorolt közéjük, csendben megkérdezte a mellette álló öreg honvédet: — Mióta vannak itt? — Én már dél óta ácsorgók. A tábori csendőr odanézett: — Nincs pofázás! ... Na, ez kellett csak, semmi egyéb, pont most. — Hámos szerette volna fejét a falba verni dühében. — Ilyen hülyét, barmot, így belesétálni a kelepcébe! Hisz már tegnap is eszében volt az a rohadt nyílt parancs, hogy lejár, szól Szitásnak, adjanak másikat, és ma is folyton mondani akarta, csak valami min­dig történt, valami fontosabb, ami elvitte a szándékot, végül elfelejtette az egészet. A hó egyre sűrűbben szakadt, sötétedett. A zászlós intett, a tábori csendőr tizedes oda állt az oszlop elé: — Takarás! Igazodj! Nem mozogj! Beme­gyünk a laktanyába, aki szökni próbál, fel­szólítás nélkül golyót kap. — Felemelte hang­ját: — Szakasz vigyázz! Irány egyenest, sza­kasz in-dulj! Már csak a rezesbanda hiányzik — gon­dolta Hámos. Ő már eleve a fal felőli oldalra állt, szeme sarkából nagyon figyelt. A zászlós előrement a tizedes mellé, a pártszolgálatos valahol hátul battyogott, mellén keresztbefog­va géppisztolyát. Hámos nézte a mellette el­maradozó házakat, kerteket, kiskapukat. Két ház közé beékelve nyitott kiskapu — most! — egy lépés jobbra oldalt, még egy a kis­kapu mögé, s a falhoz szorulva várt. Tudta, hogy az emberek nem szólnak. Lélegzeni sem mert, a szakasz léptei ütemesen ropogtak a járdán, távolodtak. Még várt egy kicsit, aztán kinézett az utcára. Csak a léptek zaja hallat­szott, az egység már belemosódott a hirtelen leszakadt téli estébe. Pfü ... Hámos elinalt az ellenkező irányba. A következő napok lázas munkával teltek. Először is nyomára kellett bukkanni a tartóz­kodási helyét folyton változtató Kollárnak, majd rajta keresztül még néhány tapasztalt, a várost és az embereket jól ismerő elvtárs­nak. Ezek bevonáséval a Kalapács-akció bi­zottsága összeült s megkezdte a terv kidol­gozását. A bizottság nem találkozott a cso­port katonai tagjaival, nehogy árulás esetén egymást veszélyeztessék. Üléseiket Repce Pali lakásán tartották, akit még a nyár folyamán kibombáztak Soroksáron, átköltözött Margit- városba, a környéken senki sem Ismerte, nem tudtak mozgalmi tevékenységéről, kicsit hó­bortos muzsikusnak tartották, és ez most éppen nagyon jól jött. Az ülések idején Repce a gyerekeket elzavarta nagyanyjukhoz, fele­ségét átküldte a szomszédba, ő maga felmá­szott a padlásra, leste a környéket. A terv elkészült: Karácsony első napjára virradóan megnyitják a frontot a Ménesi domboktól a Duna vonaláig nyúló szakaszon, amelyet egy Wermacht-század védett beásott harckocsik és rohamlövegek támogatásával. A Pulyka-tónál felállított légvédelmi tüzér­üteg az éjszaka folyamán átvonul a városon, tüzelőállást foglal el a Ménesi dombokon, szétlövi a harckocsikat és rohamlövegeket, valamint a géppuskafeszkeket. A Hámos-cso- port. amelyet ezen az éjszakán kiegészítenek, egységes alakulattá formálnak a városban te­vékenykedő többi fegyveres csoporttal, két részre oszlik: az egyik megtámadja és elfog­lalja a polgári iskolát, megakadályozza, hogy az árkászoktól erősítést küldjenek a Wermacht támogatására. A másik csoport hátba támadja a németeket. A terv sikere döntően két emberen múlott; az egyik Bodolai, az üteg szolgálatvezető őr­mestere, a másik Tövis volt. Bodolai keze alatt szolgált egy közeli rokona, aki Szitás Győzőnek gyerekkori játszótársa, testi-lelki jó barátja volt. A Hámos-csoport ezen a fiatal tüzéren keresztül lépett összeköttetésbe Bo- dolaival, aki már harcolt Oroszországban is és az üteg katonái előtt sem titkolta; a szov­jet hadsereget többre becsüli a német csür- hénél. Bodolaival Bordás Franci tárgyalt Szi­tás lakásán. — Mindenki tudja, őrmester bajtárs, hogy a háború elveszett — mondta Franci —, Buda­pestet napokon belül körülzárják a szovjetek, ebből az egérfogóból nem szabadul senki. — Az egyszer biztos — hagyta rá Bodolai. — Én itt most magával szemben az ellen­állási mozgalmat képviselem. Nyíltan és őszin­tén mondja meg, hajlandó-e a németek ellen harcolni az ütegével, vagy... Az őrmester elgondolkozott. Szép arcú, bar­na férfi volt, széles pofacsontokkal, kis nyírott bajusszal, megfontoltan, nyugodtan mozgott, Franci érezte, hogy megbízhatnak abban, amit mond. — Rám számíthatnak — mondta végül. — Az ütegben is van néhány jó emberem, a többi meg végrehajtja, amit parancsolnak, akár ezt parancsoljuk, akár azt. A probléma nem is Itt van, hanem Gulácsy hadnagy úrral, azzal a piszkos, németbérenc, nyilas mocsokkal. Az ütegparancsnokkal. — Tudjuk, ismerjük őt — bólogatott Franci. — Vele ne legyen gondja. Amikor megindu­lunk, ő már nem lesz a porondon. A kész tervet átadták Tövisnek, akit az üteg frontszakaszán Bodolai vitt át a senki földjére. Mielőtt útnak indult, Tövis leült, többször elolvasta a szöveget, átnézte a rajzokat, az­tán a papírokat visszaadta Francinak. — Nincs értelme, hogy esetleg megtalálják nálam. A fejemben minden benne van. — Hát az hogy lehet? — Olyan memóriám van. Fényképezőgép­memória. Könnyedén elmondom neked az egész szöveget, a pontosvesszőkkel együtt. Két nap múlva hajnalban ugyanitt kellett visszaérkeznie Tövisnek a szovjet parancs­nokság válaszával. Minden részletet előre megbeszéltek. Bodolai osztja be az őrséget, ő jön ellenőrizni, s ő kíséri át az összekötőt Szitás lakására, onnan Szitás vezeti mindket­tőjüket tovább a helyre, ahol már végleges formában, órára-percre rögzítik a szovjetek­kel összehangolt teendőket. Két nap múlva Tövis menetrendszerűen jött át a senkiföldjén. Már sötét volt, ilyen­kor a leghosszabbak az éjszakák. Az utolsó száz métert kúszva tette meg, óvatosan fülel­ve, fürkészve. Kis termete ellenére nagyon erős volt, könnyedén és biztonságosan ha­ladt a gazzal benőtt, egyenetlen talajon. Sok börtönt megjárt, tapasztalt, bátor ember volt, két front között átkelni azonban neki ts gyötrelmesen nehéz munkát jelentett. Fellé­legzett, amikor a nyárfa világos kérge mel­lett az őrmester ismerős sziluettjét észre­vette. — Bodolai? — Igen. Tövis felállt, mielőtt bármit momihatott volna, vagy tehetett volna, tábori csendőrök vetették rá magukat és összekötözték. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents