Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
Gondok, tervek és eredmények az Egri Tanárképző Főiskola beruházásai és felújításai körül Eger iparosodik és több irányban nyújtózkodik. A Hadnagy utcai lakótelep csak egyik iránya a város fejlődésének. Az Egri Tanárképző Főiskola a város forgalmától távol eső Almagyar-dombot választotta, hogy a főiskola öreg falai közül kilépve épületeket emeljen az egri tanárképzés korszerűbbé tételére. A kétszáz évvel ezelőtti viszonyok között Eszterházy egyetemet álmodott a későbarokk, copf stílusú épületremek falai közé, de a mai tanárképzés méretei már túlhaladják ennek az intézménynek a kereteit A tervek készen állnak arra, hogy a matematika, fizika és kémia tanszék számára új épületet emeljenek majd az Almagyar-dombom és ezzel korszerűbbé, kényelmesebbé válik majd az oktató-nevelő munka az Egri Tanárképző Főiskolán. A létesítendő épületek szomszédságában kap helyet a főiskola központi étterme is. Mindezekkel a beruházásokkal sokat bíbelődtek és foglalkoznak ma is még a tervezők, mert a 15 millió forintos keretet — amelyről a beruházási célokmány beszél — a műszaki szakemberek a növekvő minőségi igények mellett nehezen tadják jól felhasznál ni. De a felsorolt fejlesztési-bővítési tervek mellett már a megvalósulás stádiumában van — ugyancsak az Almagyar-dombon — a főiskola 309 főre tervezett leánykollégiuma. Ez a kollégium építőiparunk kritikájaként is felfogható ütemben épült eddig. Már a tervezésnél elcsúsztak egy évet, az első beruházási program 1964-re állapította meg a megvalósulást, de a kivitelezők késtek és játszották a bürokráciát. Az Építésügyi Minisztérium 22. sz. Építőipari Vállalata szerződött a kivitelezésre, de szorgalmas munkát nem teljesített. Végül is egy új hatósági intézkedés a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot kötelezte a kollégium épületeinek felépítésére. A munkálatok — talán a kijelölt vállalat új vezetése miatt is — lendületet vettek és remény van arra, hogy ez a fontos létesítmény 1967. végére átadásra kerül. Vagy esetleg határidő előtt? A kollégium három háromemeletes épületből áll 23 milliós költséggel ép®, s a tervezés a legmodernebb megoldásokat alkalmazta e létesítménynél. A lányok kétágyas szobákban, emeletenkint harmincketten kapnak itt otthont, minden emeleten külön zuhanyozóval. Éléskamrái főzőkonyha, vasalószoba sem hiányzik majd, a központi mosoda pedig teljes mértékben helyettesíti majd a Patyolatot. Az első épület földszintjén oszloposam okos hall és társalgó fogadja a vendégeket, a második épület földszintjén helyezik el a könyvtárat, a klubszobákat és a televíziószobát. A harmadik épület földszintjére az orvosi rendelő, a betegszobák kerülnek. Három szolgálati lakás teszi teljessé a kollégiumot. Ennek a kollégiumnak a fontosságát és sürgősségét körülnéző sétánk során Somos János, a főiskola gazdasági ügyekkel foglalkozó igazgató- helyettese számokkal is igazolta. Az ideköltöző 309 főiskolás lány most albérleti szobákban lakik, védtelenül az Egerben is meglévő albérleti lakbéruzsorának kiszolgáltatva. Jelenleg a hallgatók 55 százalékát tudják a zsúfolt kollégiumokban elhelyezni. Ezzel a három épülettel nemcsak a hallgatók nyolcvan százaléka szabadulna meg lakásgondjától, de sokat nyerne a főiskolai oktató-nevelő munka is. Az eddigi eredmények is bizonyít, ják, hogy a hallgatók a kollégiumokban jobb körülmények között, alaposabb, mélyebb gyökerű munkával készülnek a tanári hivatásra, mint azok, akik a városban, szétszórtan, magánházaknál élnek. Azt még külön is meg kell említenünk, hogy néhány fontos foglalkozást, szemináriumot is lehetne itt tartani, olyanokat, amelyek a líceum teremgondjai mellett esetleg eddig mostoha bánásmódban részesülnek. Korszerűvé válik a főiskola épülete is, mert a külső és belső felújítások folytatásaképpen a folyosókat dupla ablakokkal látják el. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ezt a korszerűsítési munkát nagy lendülettel kezdte meg A főiskola vezetői remélik, hogy ez a lendület nem törik meg sem anyag-, sem munkaerő-hiányon. Ebben az évben megkezdik a főiskola központi fűtésszerelési munkáit is. Nem kis gond, nem egyszerű műszaki feladat ezt az épületet központi fűtéssel ellátni — külön pincefolyosót kell majd építeni — de a tervek készen állnak, a munka már ebben az évben megkezdhető. A csatornahálózatot is felújítják. A villanyhálózat átépítése is megtörténik majd. Űj világítást kapnak a folyosók és a díszterem. A megvalósulás üteme most kizárólag a kivitelező vállalaton múlik, mert minden előfeltétel megvan a jó munka végzéséhez. A főiskola vezetői és hallgatói is bíznak abban, hogy az állam áldozatkészsége, a kivitelezők egyre fejlődő szorgalma — ma már a minőség is sokkal jobb az előző évieknél — 1970-re ideális állapotot teremt a főiskolán és azokban az új épületekben, amelyek az Almagyar-dombon emelkednek. Kényelmes körülmények között, az eddig még meglevő zsúfoltságot megszüntetve folyhat majd a tanárképzés az északi országrész számára. Az egri főiskola tehát várja a kellemes meglepetést az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalattól: határidő előtt, vagy legalább határidőre teljesíti vállalt és még vállalandó kötelezettségeit. (farkas) Panaszok a telepről Panaszkodnak a gyöngyös- oroszi bányászok: a Károly- tárói telep lakói... Többen azért bosszankodnak, mert még mindig „isten háta megetti tanyán” élnek, olyan helyen, ahol gondot okoz jelenleg akár egyetlen üveg sör beszerzése is, kevés a szórakozási lehetőség, megöli őket az unalom. Mások éppenséggel ez utóbbi ellenkezőjét állítják: dehogy is lehet Károly-táróm unatkozni...! Hiszen elég csak a telepen kószáló, ra- koncátlankodó, lépten-nyo- mon kárt tevő malacokat, disznókat tekinteni — már önmagukban is elég elfoglaltságot jelentenek! Mert óvni kell előlük a veteményest, a virágoskertet, a házak között játszadozó gyerekeket, s ügyelni minden nyitott ajtóra — földszinten és néha az emeleten is — nehogy besétáljanak a hívatlan négylábú „vendégeké Vannak, akik nemcsak az őrizetlenül hagyott, hanem az ólakba zárt sertésekre is átkot szórnak, mivel azok tákolt kalyibáikkal meglehetősen rontják a telep képét — hogy úgymond — levegőjét is... Néhányan az emeletes házak felelőtlen rongálását, környékük gondozatlanságát ellenzik, s a lépcsőházi, ablak alatti alkalmi ^játszóterek” ellen tiltakoznak: rendre, egy kis díszre, tisztaságra, s némi csendre vágyódva. Ki sincsenek a panaszokból, amelyek többségét az üzem vezetőségéhez címezik, hozzáfűzvén: orvosolják azokat . Egyik-másik helyénvaló is, igyekszik is rá megoldást keresni a bánya. Egyebek között szó van már az unalom elleni újabb „offenzíváról” is: bővítik a letéti könyvtárat, hogy a telep klubjában a televízió, a heti filmvetítés mellett más, nemesebb szórakozásra is mód legyen. S tárgyalások folynak egy állandó büfé létesítésével kapcsolatban is, hogy — egyelőre az elképzelt, javasolt bisztróinál talán valamivel szerényebb körülmények között — hűsítő italokat, sört, süteményt lehessen kapni. Több kérés teljesítése azonban nemcsak a bánya vezetőségén múlik. Némely hiányosság felszámolásához segítségül kell hívni magukat a ... telepieket is. Például a lakóházak feletti védnökséghez, a környékük rendszeres tisztán tartásához, parkosításához, csinosításához. S ahhoz is, hogy például a sokak előtt oly népszerű tekepálya deszkáit, vagy éppenséggel a veszélyes bányaszakadás tölcsérét bekerítő csaknem 60 méter hosszúságú drótot... máskor ne vihesse el a helyéről senki büntetlenül... S mint a parkosítást, a játszótér építését is elvégezhetnék a telepiek, csakúgy mint a szóba került központi „sertéstanya” kialakításót — a lakóházaktól valamivel távolabb — hasonlóan a petőfi. bányai megoldáshoz. Minderre pedig azért lehet gondolni, mert a telep lakóinak többsége szocialista brigádokban dolgozik. Olyan munkacsapatokban, amelyek tagjaira korántsem szabad, hogy jellemző legyen a környezetük iránti közömbösség. Ehelyett óvniuk, védeniük kell a közös vagyont, szüntelenül betartaniuk a társadalmi együttélés íratlan törvényeit, nem pedig bosszantani egymást, apró-cseprő kellemetlenkedéssel nehezíteni a szomszédok életét. A sültgalamb- várás helyett inkább eredeti ötletekkel, elképzelésekkel kellene jelentkezniük. Természetesen ez utóbbiak között akadhatnak olyanok is, amelyek megvalósításához már az üzem segítsége is szüksége®. .. Ezt a segítséget azonban minden bizonnyal meg is kapják a Károly-táróiák. A gondok eloszlatásához, a panaszok elcsitításához feltétlenül szükséges a telepiek közös akarata, összefogása. Mert Károly-táró csupán így vetkőzheti le az „isten háta megetti tanya” ma még szorító béklyóit, így kerülhet közelebb a városhoz, így válhat a kéklő Mátra ölén lakóinak kellemes, igazi otthonává. .. tgyónij REFLEKTOR A Zrínyi Katonai Kiadó Reflektor-sorozatának első kötete, Kim: Elolvasás után elégetendő című munkája, az amerikai és japán titkosszolgálat második világháború alatti harcának egy igen izgalmas részét mutatja be. Hogyan történhetett meg, hogy a második világháború kellős közepén, amikor már az egész világ előtt nyilvánvaló volt a német és a japán fasizmus agresszív szándéka, a japán hadihajók és bombázók támadása — készületlenül érte az Egyesült Államokat — több mint négyezer ember halálát okozta? A japán titkosszolgálat két embere, Ide és Terano — mint diplomáciai futár — utazik egy hajón Washington felé. Bőröndjük új találmányt, egy rejt jelző gépet tartalmaz. Az amerikai felderítők tudomást szereznek a fontos készülékről, s megszervezik a titok elrablását. A japán futár az izgalomtól, feszült szolgálattól elfárad, elalszik, s ez elég, hogy a bőröndöt kicsempészszék, s tartalmát lefényképezzék. Washingtonban lázas munkához látnak, hogy a megszerzett titkos adatokat kamatoztassák. Külön irodát állítanak fel a japán külügyminisztérium és a washingtoni nagykövet közötti titkos levélváltás megfejtésére. Az üzenetváltásokból kiderül, hogy a japán militaristák céljai és módszerei azonosak Hitlerével. Az amerikai vezérkar nem veszi komolyan a fenyegető veszélyt. Szilárdan meg vannak róla győződve, hogy Japán a Szovjetunió elleni támadásra készül. Félvállról veszik a legutolsó híreket is, amelyekből már világosan kitűnik, hogy a japánok támadása az Egyesült Államok ellen már csak órák kérdése. A támadás pillanatában egyetlen tábornok sincs a helyén. Japán washingtoni nagykövete átnyújtja a Fehér Ház titkárának a tárgyalások megszakítását közlő memorandumot. S ezzel egy időben borzasztó támadást indítottak Pearl Harbor ellen. A katonai vezetők gondatlansága következtében több ezer ember életét vesztette. Ide nevű ügynök a feladat végrehajtása után a Hawai- szigetekre megy, s ott bekapcsolódik a japán diverzáns szervezet munkájába, s amikor a háború kitörése napján elfogják, megöli magát. Terano beilleszkedik a háború utáni életbe. Donahewx és White két eé lentétes típus. Donahewx a kommunizmus ellensége, White őszinte hazafi, mindent elkövet, hogy felhívja felettesei figyelmét a veszélyre, de senki sem hallgat rá. A háború után az USA vezetői igyekeztek ennek a történelmi katasztrófának körülményeit titokban tartani. A Reflektor-sorozat további kötetei is bizonyára hamar népszerűek lesznek az izgalmas és kalandos könyvek kedvelőinek táborában. Tan József 24. A lángok jól bevilágították a terepet. A kiskapu lassan feltárult, anélkül, hogy valaki hozzáért volna. Laci kimeresztett szemmel bámult. Aztán észrevette a földön, a kapufa mellett az egyik német fejét, amint óvato- tosan kilesett. Őket,, akik a túloldali árokban, a sötétben lapultak, az optika törvényei szerint nem láthatták. ... Ravasz dögök — gondolta Laci —, kúszva jönnek ki a házból. Óvatosan célba vette revolverével a fürkésző, szaglálódó fejet, Franci mérgesen meglökte. A két német, meggyőződvén arról, hogy a támadók elmenekültek, felállt. Kezükben lövésre kész géppisztolyaikkal a motorházhoz mentek. Az egyik valamit szólt, a másik legyintett. A lángok éles fénnyel világították meg mind a két alakot. — Most! — mondta Franci. Villámgyorsan tüzeltek, négy-öt golyót belelőttek mind a két katonába. Még látták, amint az egyik felvágta magát a levegőbe, mintha balettugrást végezne, a másik tántorogva tett néhány lépést és megpördülve elzuhant. Ők hanyatt-homlok átvetették magukat az alacsony léckerítésen. Végigrohantak a telken, átugrottak a szomszédba, ott a kapu csak riglire volt zárva, kiléptek az utcára. Mögöttük megnyílt a ház ajtaja, férfihang szólt tétován a sötétbe: — Jár itt valaki? Választ nem kapott, visszahúzódott. Két utcával arrébb kifújták magukat. — Most pedig poroljuk le egymást, de olyan alaposan, mintha skatulyából húztak volna ki minket — rendelkezett Franci. Eligazgatta Lacin a köpenyt, meghúzta a derékszíját. — Legközelebb bevetésre kefe nélkül el ne jöjjön, Martm őrvezető, mert megfektetem, hogy belefeketedik. Csendesen rikácsolt Rác-Ujfalusy kappanhangján. Lacinak csak jóval később jutott eszébe, amikor átgondolta a történteket, hogy ha akkor futásnak erednek, amikor ő akarta, a kapu mögött hasaló két német a géppisztolyukkal simán elintézhette volna mindkettőjüket. Ezekben a napokban nem sok ideje volt Lacinak, hogy sorsa alakulásán meditáljon. Itt volt, benne volt abban, amit hosszú hónapok óta kívánt, s amiről oly sokszor tette fel magának a kérdést: vajon lenne-e elég bátorsága, ha úgy hozná az élet? A veszély, a lebukás lehetősége, a Számonkérő Szék, vagy Gestapo annyira minden perces realitás voltj hogy a drukkolás, az izgalom egy-egy akció előtt vagy után teljesen feleslegesnek tűnt. Lekopott az a romantikus, hősies máz is róla, mellyel régebbi ábrándozásaiban övezte a fegyveres, a harcoló napokat. Mindezt persze az eszével tudta, de ugyanakkor azt sem felejtette el, hogy az első támadásnál, amelyben részt vett (egy nyilas pártszolgálatost intéztek el, aki a környék réme volt, többeket elvitetett), olyan ideges volt, hogy nem mert megszólalni, félt, hogy fogvacogásával örökre nevetségessé teszi magát. Kertész Sanyo ment be a pasasért azzal, hogy azonnal hivatják a pártházba. Kiléptek az udvarra, Kertész oldalról rávilágított egy zseblámpával, Laci és Bordás agyonlőtték. Ma sem volt erről meggyőződve, hogy akár egyetlen golyója is talált. Szitás Győző kivételével, aki a polgáriból rendszeresen hazajárt a feleségéhez, a csoport harcoló magja egy romos, lakatlan ház épen maradt betonpincéjében tanyázott. Pintér Imi fedezte fel a rejtekhelyei a Petőfi tér egyik elhagyott utcácskájában, melyet még az április 3-i szőnyegbombázásnál tökéletesen leromboltak. Biztonság kedvéért Laci nagy táblát pingált: „Fel nem robbant bombák! Életveszély!” —s ezt az utca bejáratánál kifüggesztették. Kitűnő papírjaik ellenére nappal csak a legritkább esetben mozogtak, inkább Magda és a többi felderítő által hozott értesüléseket értékelték, névsorokat állítottak össze, kiket lehetne bevonni a munkába, ki kit ismer, vagy kin keresztül lehetne megközelíteni legcélszerűbben, térképeket rajzoltak a városban és környékén elhelyezkedő katonai erőkről. December közepén Magda üzenetet hozott Hámosnak; találkozóra hívták. Alacsony, feltűnően széles vállú ember Várta. Kicserélték a jelmondatokat, elindultak. — Az a feladatom, hogy kapcsolatot teremtsek csoportod és a szovjet parancsnokság között. — Beszélsz oroszul? — Jobban, mint magyarul. Elő kell készíteni egy összehangolt, közös hadműveletet a város felszabadítására. A döntő feladat a te csoportodé, de a konkrét harcba az utolsó nap a többi ellenállási egységet is bekapcsoljuk. Konspirációs okokból addig nem szabad egymással felvenni az érintkezést. A Kettéfűrészelt Óriás (ahogy Hámos magában elnevezte a széles vállú kisembert) náthás hangon, szipogva beszélt, dús, fekete kefebajuszát nagy gonddal törülgette zsebkendőjével. Volt a modorában valami, amit nem szeretett, derűs önbizalom* lappangó mosoly, amellyel lenézte a világot, az a megjegyzése: „jobban, mint magyarul..s a száraz utasítások, pontosabban az utasítások, mélyeket ezzel a száraz fölénnyel közvetített — mindezek Hámorban azt az érzést keltették, hogy félművelt tanyai tanítóval vagy tudálékos súszter-majszterrel áll szemben. Nem mintha sokat adott volna az effajta benyomásokra, de kicsit csalódott volt. Ilyen fontos utasítást, őszintén szólván, nagyobb kaliberű emberre szoktak bízni, akinek már a stílusán, a fellépésen érezni az erőt, a tudást, a tapasztalatot. — Nem kell részleteznem, miről van itt szó — folytatta a kis ember. — Ha itt beszakad a front, egész Budapest sorsára kihatással lehet. Trombitálva kifújta az orrát, zsebkendőjét összehajtogatta és télikabátja belső zsebébe tette. — Ezért a hadműveletért — nevezzük „Kalapács-akciónak”, egy ember nem vállalhatja a felelősséget. Kollár bevonásával alakítsatok bizottságot, amely kimunkálja a részleteket. Ha a Kalapács-akció terve órára- percre elkészült és a feltételek biztosítottak, én átviszem a szovjeteknek. Az átjutást a magyar vonalakon nektek kell megszervezni, az időpontot és a helyet egy nappal előbb Ács Magdával közölni. Azzal a derűs, fensőbbséges nyugalmával ránézett Hámosra: — Világos? Van-e valami kérdeznivaló? Nincs. Hát akkor jó munkát, elvtárs. Kezet adott, búcsúzóul ennyit mondott: — Engem Tövisnek lehet nevesmi. Megbökte széles karimájú velurkalapja szélét, s kezeit hátrakulcsolva, gondterhelt léptekkel eltávozott. Hámos tűnődve nézett utána. Alig hogy elváltak, sűrű, laza pelyhekben esni kezdett a hó. Hámost elfoglalták gondolatai, a Tövis által felvázolt elképzelések hordereje. Kik legyenek a bizottság tagjai? A határidőt nem is mondta meg az a kis görcs, úgy látszik, ezt is rábízzák. „Nem vitás, hogy a dolog nagyon sürgős” — mondta magában, amikor a saroképület mögül váratlanul eléje lépett egy tábori csendőr zászlós: — Az iratait, szakaszvezető úr. ii (Folytatjuk)
