Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-03 / 130. szám
— Amit a Micsurin kolhozban láttam, sokáig megmarad emlékezetemben. talános érdeklődés mellett tapasztalatszerzésre is gondoltak, amikor a Hazafias Népront és a járási tanács közös szervezésében a Szovjetunióba utazhatott a termelőszövetkezeti tagok, elnökök és járási szakemberek kis csoportja. — Elsőnek Kijevbe útazttink. Megnéztük a várost, a Dnyeper folyón sétahajóztunk. Ogyesz- szában meglátogattuk azt az iskolát, amelyiknek Kádár Jóúj gyártmány átfutási idejének, a gyártási ciklusidőnek stb. — új „szerepköre”, a vállalati apparátus legcélszerűbb felépítése stb. Természetes, hogy az üzem- szervezés mai, gyakorlati feladatainak megoldása mellett, nem kevésbé fontos e holnapi — és teljes bizonyossággal elkövetkező — követelményekre való felkészülés. Ebben sok teendő hárul mindenekelőtt a válalatokra, a már működő üzemszervezői osztályokra, részlegekre, illetve, az őket irányító üzemi vezetőkre. Am ez önmagában még nem elegendő; intézményesebb, szervezettebb felkészülésre is szükség lenne. Mindenekelőtt a holnap üzemszervezőinek képzését kellene tervszerűbben megoldani, gondolva arra, hogy számukat és szakmai színvonalukat tekintve is a jelenlegi sokszorosára emelkednek majd a velük szemben támasztott igények. Mégis, úgy tűnik, nem gondolunk erre még eléggé; a szervezők képzése — jobbára az iparági intézetek keretei között, illetve különböző tanfolyamokon — helyileg változó színvonalú, nem elég rendezett, tervszerű. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a képzés jobbára a mai igényekhez, a mai vállalati „kereslethez” igazodik, s nem a holnap követelményeihez. Pedig fontos lenne már most gondolni arra, hogy az új mechanizmus nemcsak s talán nem is elsősorban új jogszabályokban, rendeletekben ölt majd elsősorban testet, hanem — túlzás nélkül mondhatjuk — az irányítás változó stílusában. S ezt a stílust a korszerű szakmai ismeretek, ezek között is nagy- irtértékben az üzemszervezői tudomápy eredményei határ rozzák majd meg! Tábori András Június 20-tól I a mezőgazdasági technil A középfokú mezőgazdasági technikumok levelező tagozatának következő tanévre ösz- szesen 4000 hallgatót vesznek fel. Első osztály az ország minden részében 39 iskolában, négy — általános mezőgazda- sági, kertészeti, gépészeti és erdészeti — tagozat nyílik. Felvételre június 20-tól szeptember 30-ig lehet jelentkezni, a felvételi vizsgákra azután kerül majd sor. A levelező tagozatra azok kérhetik felvételüket, akik I960, december 31-ig betöltik 17. ihet jelentkezni untak levelező tagozatára életévüket;; elvégezték, az általános iskola nyolc osztályát és technikum szakirányának megfelelő, legalább kétéves nagyüzemi szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Azoknak, akiknek szakiskolai vagy szakmunkásképzettségük .van, szakmai gyakorlatot nem kell igazolniuk. A felvételnél előnyben részesítik azokat a jelentkezőket. akik mezőgazdasági üzemben, vállalatnál, intézményben technikusi képzettséget igénylő munkakörben dolgoznak. nos elvtárs tiszteletbeli tagja. Fürödtünk a Fekete-tengerben — mesélték élményeiket Beszéltek a baráti találkozó forró hangulatáról, arról a szerétéiről, amellyel mindenütt fogadták őket. A hazaérkezés óta viszont soknak elmesélték az ogyesszai mezőgazdasági gépgyárban, a lazovszkai Micsurin kolhozban, kiállításokon, a mezőgazdasági tudományos kutatóknál tett látogatás tapasztalatait is. Szél Ferenc, a váraszói Gárdonyi Termelőszövetkezet elnöke „nyitott szemmel” járt Lazovszkán. — Tanulmányi útnak is beül enék a Szovjetunióban tett látogatásunk, annyi jó üzem- szervezési módszeiTel, üzem- gazdasági kérdéssel és növény- termesztési kísérlettel ismerkedtünk meg a néhány nap alatt. — Amit a Micsurin kolhozban láttam, sokáig megmarad az emlékezetemben. Különösen az lepett meg, hogy milyen sok gép dolgozik a földeken. A kísérő szakemberek elmondották, hogy a hatezer holdas szántóföldjükre 78 erőgép jut, ezeknek 60 százaléka lánctalpas traktor. A nagy teljesítményű gépek rendkívül jó talajmunkát végeztek, de láttunk náluk 36 ZIL gépkocsit i®, amellyel nagyszerűen meg tudják oldani szállítási feladataikat, sőt másoknak is segítenek. Annyira gépesített a növénytermesztésük, hogy a kukoricához például kézzel hozzá sem nyúlnak, nincs szükség kézi munkaerőre a cukorrépa termesztésénél sem. — Érdekes, mennyire jelentős ott a segéd- és melléküzemági tevékenység. Láttunk útépítő brigádot is ... Ezután nagyobb bátorságot órezünk a fafeldolgozó üzemünk munkájához. — Ahogy tapasztaltam, a kolhoz elnöke sokkal nagyobb jogokat élvez, mint nálunk. Sokkal nagyobb a munkafegyelem is, legalább olyan, mint nálunk az állami gazdaságoknál. Nekünk itt ezt az utat kellene követni... Boros Benedek, a Pétervásá- ri Járási Tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője címet is cserélt a lazovszkai kolhoz állattenyésztési agronó- musával, hogy levelezés útján tartsák szakmai barátságukat. — Szovjet kollégám jóvoltából nagyon sokat láttam, tapasztaltam. Száz holdra náluk 37 számosállat jut. Annak ellenére, hogy szálas takarmányt — Kolhozistákat, gépgyári munkásokat, tudományos kutatókat hívtunk viszontlátó gatásra... nem etetnek az állatokkal, hanem csak silót és abrakot, egy tehén egy évben 2800 liter tejet ad. Saját takarmány- pépesítőjük van, amely rendkívül sok előnyt jeleht. A látogatás óta már mi is foglalkoztunk ilyen tervekkel, tervezzük a látott, helyes módszerek alkalmazását. — Kisinyovban a Tudományos akadémia elnökével, professzoraival találkoztunk^ munkájukról, a szőlő- és gyümölcstermelési _ kísérleteikről üzemgazdasági kérdésekről beszélgettünk. Ezek a beszélgetések arról győzték meg bennünket, hogy nagyon jól ismerik a mi viszonyainkat is, így a mi termelőszövetkezeti elnökeinket legjobban érdeklő témákról tájékoztattak bennünket. — Kolhozistákat, gépgyári munkásokat, tudományos kutatókat hívtunk viszontlátoga- tásra, hogy a mi eredményeinket is megismerhessék. Bíztató ígéreteket kaptunk. Egerről ugyanis nagyon sok szépet hallottak, s innen a mi községeinkig már csak néhány kilométer az út. Pilisy Elemér 4rrotf as issemből: Két korsó sör és a harmadik teljesen, csak amikor már kimondták a tizenhat hónapot... — Sokan meglepődtek akkor ... — Persze! Évtizedekig úgy ismertek, mint a becsületesség mintaképe. De hát megtörtént. Ilyen az emberi sors. l . SAJNÁLTAM, de szavai felpaprikáztak. — Ne emlegesse az emberi sorsot! Sikkasztott, mégpedig nem is keveset, ezért elítélték. Ez pedig a becsületes útról letért emberek örök sorsa. Meghökkenve néz rám. Legyint, és a maradék töpörtyűt a zsebébe gyűri. — Más világban él, én pedig örökre megbélyegzett vagyok. Büntetett előéletű. — Nem az keserít el, amit tettem, mert tudtam, hogy mit csinálok. Azoknak a magatartása ejt, vagy inkább ejtett kétségbe, akikért tettem. Elmondjam? — Ha akarja ... — Akarom, mert megköny- nyebb ülést jelent. De előbb kínáljon meg egy cigarettával! Megkínáltam, majd a Kéke® étterem felé intettem. — Gondolom, hogy a zsíros uzsonna után jólesik egy pohár sör. .................. — így ...! — mutatott saját magára. — Nincs kiírva, hogy estélyi ruha kötelező. Felszabadultan nevetett, és két perc múlva már előttünk állt a két korsó... — Agglegény voltam, szép jövedelemmel. Mindenem megvolt, de ahogy az évek múltak, egyre inkább gyötört a magányosság. Iszik, mélyet szippant. — Azután magam sem tudom, miként történt, szerelmes lettem. Otthonra vágytam. Elvált asszonyt vettem feleségül, nagy lánnyal. Három évig éltünk együtt. Magas igények ... Idegen pénzhez nyúltam. Pedig tudtam előre, hogy előbb-utóbb rájönnek, hiszen és is szakember vagyok. Tizenhat hónap... — tenyerébe hajtja a fejét. HALKAN, szinte félve kérdezem. — És a felesége? ... — Cserbenhagyott. A Dunántúlra költöztek. Mindent magával vitt. De vigye ... Magának mondom ezt el őszintén először. A bíróságon nem mondtam el, hogy mi volt az 'ndítóok. Gyenge voltam és az önbecsülésemet is elvesztetten. Akik - azelőtt élőre köszöntek, most elnéznék a fejem fölött. Tudom, hogy vétettem, de nem vagyok bűnös. Vajon megtalálom-e helyem az életben? — Azt hiszem, igen! — bólintottam elgondolkozva, mert valóban hittem. Hosszasan fürkészve nézett rám. — Pillanatnyilag 600 forint és az a rajtam lévő kacat az egész vagyonom. Ügy nézek ki, mint egy országúti csavargó. Maga, nem szégyell itt ülni velem? No, persze, a kíváncsiság, a téma ... Nem akartam magyarázgat- ni. Megértettem keserűségében született szavait, de ő talán nem értette volna meg az Indítékaimat. Hogy mi ugyanis nem a sors kezét kutatjuk, de segítjük talpra állítani megbotló embertársainkat, bár megvetjük a bűnt. A kiközösítés csupán a bűnhődés idejére vonatkozik és a további utat mindenki szabadon választhatja. Az eset óta éppen egy év pergett le ... ★ _ A MINÁP FGY FÉRFI köszönt rám a főtéren. Azonnal felismertem. Nem volt monogramos pecsétgyűrűje, az inge sem világított vakító fehéren, de öltözete rendes volt, és a szemében mosoly bujkált. — Térjünk be e<»v korsó sörre! —• intett a Kákes étterem feto. Meghívását elfogadtam. ftaczik János Nevp: Antal Pálné. Munkahelye: Az egri Finom, szerelvény gyár 17-es üzeme... — 1959-ben kerültem a gyárba. Kellett a pénz, házat építettünk. Eleinte szokatlan volt, de már úgy érzem magam, mint otthon. Betanított munkásként az orvosi fecskendő gyártásán dolgozom. 1400 forintot keresek. Negyvenkét éves, Felsőtár- kányban lakik, ott épült a ház is, onnan jár be nap nap után a kisvonaton. Fél ötkor kel, későn fekszik... — Az itteni munka után jön az otthoni második, sőt sokszor a harmadik műszak is. A férjem is dolgozik, van mit csinálni otthon. Vasárnaponként szeretnék aludni, de akkor még korábban ébredek, mint máskor. Szereti a munkáját, kollégáit, a gyárat. Nem gondol a pihenésre, a kisvonaton még sokáig szeretne utazni — a gyárba. Brigádban dolgozik, az „Egyetértésben”. Kifejező a név, mert egyetértenek, tisztelik, szeretik egymást. Most: nyerték el a szocialista brigád címet is. Vannak napok, hetek, amikor hiányzik a brigádból, a gyárból... — Hét esztendő óta népi ülnök vagyok. Most is megválasztottak. Szeretem, sokat tanulhat az ember... Neve; Gyetvai Edit, JÜwüsöa 1966. június 3., péntek Munkahelye: az egri Finomszerei vény gyár 17-es üzeme. — Csiszoló vagyok, itt tanultam meg a gyárban. Nem könnyű munka, de megfizetik. 1500—1600 forintot is megkeresek. Igaz, a tenyerem néha megrepedezik... A kisvonaton utazik ő is, fel- sőtárkányi, 1961 óta dolgozik. Házat építenek, férjhez menés előtt áll. Hazaadja keresetét aztán közösen veszik meg, amire szükség van. A Tyereskova-brigád tagja. Volt már a vezetője is, de mióta KISZ-titkár, lemondott erről a tisztségről. Sokan dicsérik a brigádot, azt mondják: jó kis közösség. Ezt bizonyítja az a szocialista brigád cím is, amelyet az idén nyertek e! először. — Szeretem a munkám, megtaláltam a számításomat a gyárban. Igyekszem jól dolgozni, így aztán a gyár is elégedett, meg én is ... Szocialista üzem címmel tüntették ki' az elmúlt évben végzett jó munkája alapján a 17-es üzemet. Az eredményekhez a kisvonat utasai is hozzájárultak, a kitüntetés pedig őket is köszönti... — koós — A kisvonaf utasai „elágazásaiként”. S jóllehet, aligha lenne célravezető ezeket a szervezeti-irányítási kereteket rendeletileg — tehát általános sémára húzva — kialakítani, annyi bizonyos: a vállalat egész tevékenységét, jelenét, s jövőjét oly jelentősen befolyásoló szervezési intézkedések megvalósítása nehezen képzelhető el a felső vezetéshez kapcsolódó, közvetlen „érpályák” nélkül. Meg kell jegyeznünk, hogy. a vezetés és a szervezés szoros szervezeti kontaktusára azért is feltétlenül szükség van, . mert az üzemszervezők általában az újdonság, a változás „anyagával” dolgoznak, s ez — természetesen — helyi ellenállást is kiválthat, olyan érzéseket is kelthet a műhelyekben, üzemrészekben: miért tud mindent jobban a „kívülről” jött üzemszervező?! Éppen csak vázlatosan jeleztük mindezzel a jelen gondjait, amelyek viszont sokszorossá összegeződnek, ha a jövőre utalunk. Nem puszta feltételezés, hanem a mái helyzet konkrét holnapi meghosszabbítása az az állítás, hogy hovatovább egyik első számú népgazdasági problémává nő majd az üzemszervezés (és a szervezők) viszonylagos hiánya. Gondoljuk meg: vajon mi lehet az oka annak, hogy — bár a vállalati szervezők egész sor előnyös, nagy megtakarítást ígérő javaslatot' dolgoznak ki —, ezek megvalósítása előtt nem mindig nyílik elég gyorsan „zöld út”? Nos, az ok nem más. mint hogy a gazdaság- irányítás mai rendszerében a vállalatok még megvannak enélkül is, nem létkérdés számukra a szervezés nyújtotta információk, illetve az ebből eredő értékelések felhasználása. Csakhogy a gazdasági mechanizmus átalakításának már az előzetes körvonalaiból is kiderül, hogy ez a helyzet alapjaiban, gyökeresen megváltozik! Bármilyen végleges alakot ölt is majd az új irányítási rendszer, kétségtelen, hogy a vállalatok számára széles gazdasági „mozgástér” alakul ki, amelyben különböző változatok között maguknak kell választaniok és dönteniük- Ez a — nagy általánosságban — megfogalmazott váltom zás, azt a nagyon is konkrét követelményt rejti magában, hogy irányítani lehetetlen lesz a döntési alternatívákhoz „anyagot” szolgáltató, tudományosan megalapozott üzem- szervezés nélkül. Olyan, lényegében új feladatkomp- lexumok válnak élvonalbeli jelentőségűvé, mint a piaci kereslet és a kapacitás gyors, rugalmas kontaktusának kidolgozása, az idő — tehát: az Pétervásárától Ogyesszáig Üjságrliír: a pétervásári járás- ból 26 termelőszövetkezeti dolgozó, járási szakember járt a Szovjetunió néhány mezőgazdasági üzemében, gépgyárában és találkozókon ismerkedtek a baráti nép életével. Általános emberi tulajdonság, hogy érdeklődünk a szomszéd országok eseményeiről és arról, miként élnek ott az emberek? A pétervósári járás mezőgazdasági dolgozói az álViszonylag fiatal, alig néhány esztendős múltra vissza- , tekintő tudomány nálunk az üzemszervezés. Ehhez mérten kétségkívül már jelentős ered- ; ményeket is felmutathat, csak- . khogy az élet, a valóság ko- lántsem az „ehhez mérten” iszonyítással kéri számon tel- ; .lesílményeit A mérce, általá- • nosságban szólva, csak az le- ] bet: milyen igényeket, köve- ; i élményeket támaszt a népgazdaság az üzemszervezéssel szemben, illetve: milyen lehe- j tőségek, kiaknázatlan tártaié- i kok rejlenek még ebben a : nemzetközi méretekben oly nagy eredményeket produkált • és még nagyobb reményekre ■ jogosító tudományágban. i A választ erre az utóbbi kérdésre oly módon közelít- 1 hetjük meg, ha mindenekelőtt a mai helyzet körvonalait rajzoljuk feL Kétségtelen, hogy a : közelmúlt években a szakmai közvélemény reflektorfényébe került az üzemszervezés, ami — egyebek között — azzal , járt, hogy kialakultak a működéséhez minimálisan szükséges szervezeti keretek- Egyrészt: létrejöttek az iparéin szervezési intézetek, amelyek iöbbé-kevésbé a szervezés ai~ ■ kotóműhelyeivé, elvi és gya- ' korlati módszereinek első szá- i mú „támaszpontjaivá” fejlődtek. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy a termeléshez, a hétköznapi munkához élet- ; közelben, sorra tevékenykedni kezdtek a vállalatok szervezési osztályai, csoportjai. Meg- : közelítően pontos számítások ' szerint az öt ipari minisztérium kereteiben mintegy ezer üzemszervező dolgozik. Tevékenységük szakmai-társadalmi elismerésének, s általában: az üzemszervezés további fej- < Vesztésének fontos állomása volt a Gazdasági Bizottság tavalyi, 10162 számú határoza- ' la, amely részletes irányelvek- i ben is rögzítette a minisztériumok, vállalatok ezzel össze- ( függő teendőit, . Mindez rendkívül fontos, de ; — csupán első, kezdeti lépés! , Különösképp kitűnik ez abból, ha hozzátesszük, hogy — leg- , alábbis a vállalati keretekben — még a mai, aránylag csekély számú üzemszervező munkája sincs teljes egészé- ben kihasználva. Természetesen nem a nyolcórás munkaidejük kihasználásáról van , itt szó, hanem a legfontosabb- ról: szervezési javaslataik, tanulmányaik vezetéséről, égé- szében a vállalat életében betöltött szerepükről. Találóan , jellemzi ezt az a tény, hogy , jelenleg e „szerepkörnek” még ; az. intézményes, szervezeti ke- , rétéi is tisztázatlanok; a válla- : lati üzemszervezők egyhelyütt közvetlenül az igazgató irányításával dolgoznak, másutt ; azonban különböző vállalati osztályok mellékes jellegű A HOLNAP EMBEREI! Néhány qondolat az üzemszervezésről VALAKI MELLÉM ÜLT. Papircsörgés ..., majd 'rágás zaja. Csak úgy időtöltésből oldalra sandítod. Borostás, de értelmet sugárzó arc, gyűrött, gondozatlan ruha. Kezében tekintélyes darab kenyér, a zacskóból pedig töpörtyűt emel hozzá. — Szép idő van ... növénynevelő idő, — int felém és a körülöttünk levő mdndenségre. . Arcát a nap felé fordítja, és látom a szakáll közé lerakodott port. — De azért kellene egy kis eső. Szomjas a föld ... — Szomjas... — Hangomnak visszautasító esengése lehetett, mert cinikusan nevetett. — Maga sem valami udvarias társalgó. Pedig tudom, hogy szeret beszélgetni. Nem ismer meg? Próbálom lehámozni róla a gyűrött, piszkos ruhát, a szakállt és az értelmet sugárzó archoz megfelelő keretet adni. így ébredezik lassan bennem az emlékezés. Papírokkal teli íróasztal..., mindig vakítóan fehér ing ... monogramos gyűrű ... — Maga a .......................-i főkönyvelő! Elkeseredetten legyint. — Csak voltam. Ezt különben is láthatja. Most egyszerűen egy szabadult rab vagyok. — Nem értem — adtam a tsodálkozót, pedig nagyon is Irtettem már. — Én sem értettem akkor
