Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-23 / 147. szám
Melegben - melegen ajánlják A hálózsáktól a ventillátorig ' „Megy a gSzös* Utazás az ingavonaton A TERMÉSZET viszontagsá- fpi ellen való küzdelem egyik forma ja az öltözködés, illetve a vétkezés. Az utóbbi a szokások és a törvények előírása szerint csupán az illendőség legalsó határáig engedélyezett, bár a napokban tapasztalható időjárási viszonyok olyan gondolatokat is ébresztenek az emberben. hogy még az ős kori kosztüm is túl sok... A vacogó, vagy izzadó emberiség segítségére a divat sietett, mely előírja, hogy hogyan öltözködjünk, s ezt hűségesen követi — mert mit is tehetne mást? — az ipar és a kereskedelem. A „hogyan öltözködjünk” jelszó manapság, így nyáridőben inkább a „hogyan vetkőzzünk” — gondolattai váltható id. A’ meditációk segítségére etetett többek között az egri Állami Áruház reklámszövege, mely így szói: „Melegben ajánljuk...” Hogy mit? Tessék besétálni az áruházba és körülnézni, ahogy ezt mi is tettük../. — Természetesen á strandcikkeké az első szó — mondta Mácsay István, az áruház igazgatója. — Közöttük a fürdőruháké, amelyek 50 forinttól 500-ig valamennyi árban és választékban a vásárlók rendelkezésére állnak. — VaJami újdonság szerepel-e a polcokon ? — A gumimatrac mellett más camping-felszerelési cikkek is kaphatók, közöttük elsősorban — ilyen nálunk még csak először van — a könnyű, meleg hálózsák! Vagy a női készruhák között csak nálunk kaphatok a csíkos szaténruhák, és a legújabb frottír strandruhák. És szintén csak itt lehet megtalálni a méteráruk között a sokat emlegetett op-art-mintás anyagokat. — Milyen áruk iránt a legnagyobb az érdeklődés? — Például a női cipőknél. Sajnos, az igényeket csupán 70—80 százalékban tudjuk kielégíteni, mert a vevők kívánságával az ipar még nem tud lépést tartani. Ugyanígy hiány mutatkozik a rövidujjú fehér férfiingekben. (Kihajtott gallérral.) E KIS FELVILÄGOSITÄS után körútra indultunk az áruházban. Délfelé járt, így az eladók kis lélegzethez juthattak. Mi sem természetesebb, hogy a műszaki osztályon a legszembetűnőbb helyet a hűtőszekrények és a — ventillátorok foglalják él mostanában. A hűtőszekrényekre a sajtó és a könnyen romlandó élelmiszercikkek is felhívtak a figyelmet. Hogy melyiknek köszönhetik a roppant kelendőségüket? ... — A délelőtt folyamán — adja az információt Borhi Tamás első segéd — hét „Lehel” talált gazdára. Naponta általában hót—nyolc hűtőszekrény kel el... És nagyon sok ventillátor, az elemmel működőtől a hálózatra kapcsolható, nagyobb méretű ventillátorig. Szántén a nyárra készülés jele, a nyári labdarúgó-bajnokságra, a televíziós készülékek kelendősége. Ezen a délelőttiéi egy Staar, és egy Favorit készülékkel lett szegényebb az osztály, s ugyanennyivel gazdagabb egy-egy család ... Csak a Szokol zsebrádióból lenne több — sóhajt igen sok vevő. Az élvonal a női konfekció, melynek vezetője Kovács Lasztimé. — Főleg a karbon és a selyemruhák kelnek gyorsan el — mondta. — Ma például eddig több mint száz darabot vásároltak és nem tudnám pontosan megmondani, de nagyon sok gyermekruhát is! Csak egy a baj... Hogy a méretek szerinti választék kevés. Például a nagyméretű karbonruhák iránti igényt nem tudjuk kielégíteni... Igaz, a gyümölcsfogyasztásra fel lehet hívni a figyelmet, de társadalmunk nem írja elő az egyes ember szigorú méreteit, így az iparra vár az a megtisztelő feladat, hogy a tekin- téüyesébb méretek számára is biztosítson öltözéknek valót. A FÉRFI- ÉS NŐI RUHÁK vásárlásával kapcsolatban azt az érdekes összevetést hallottuk, hogy amit a férfiruhák az árukkal nyernek, a női ruhák darabszáma messzemenően [ túlhaladja. Szükségtelen tehát j hangoztatni, hogy az áruház vásárlóinak nagyobb százaléka a nők közül kerül ki. És ezen ma már senki sem csodálkozik... Itt van például a fehérnemű és a divatáru osztály, a bejárattól balra, végig a fal mentén. Az egyik legforgalmasabb osztály, ahol a fürdőruháké a rajongás. — Elsősorban — mondta Tóth László, a részleg vezetője — a fürdőruhák, aztán a rövidujjú ingek és ingkabátok érdeklik a vásárlókat. (Kihajtott gallérral.) Itt a női fürdőruhák választéka most kielégítő, azt is mondhatnám, hogy ennyire kielégítő még nem volt.. Csák a fiú füídőnadrá- gokkal van baj. Abból kicsi a választék. — Mi volt eddig a mai nap „slágere”? — Természetesen a női fürdőruha és a férfiing. Mindegyikből elkelt eddig 2—300 darab. A legvonzóbb szín az ingekben mostanában a fehér. Különösen a szintetikus anyagból készült fehérneműk iránt nagy az érdeklődés kár, hogy erre az ipar nem készült fel jobban. S MIVEL A NYÁK az utazások ideje is, alaposan fél- szökkent a bőröndök vásárlóinak száma, de nem kell félni, van elég Ugyanis az NDK- ból egyenesen az áruházba egy vagonnal érkezett! Megy a gőzös ... megy a gőzös ... Eger—Füzesabony, Füzesabony—Eger között. Nap nap után fellendül a zöld indítótárcsa, a fekete vasparipa nagyot zilál és a szerelvény megindul a megyeszékhely és a járási székhely között Naponta huszonkétszer csattognak a kerekek a síneken és több mint hatvanszor lassít a mozdony, szinte megszámlálhatatlan lapát szén zúdul be a kazánba. Az utasok üldögélnek, nézelődnek, talán nem is gondolnak arra a három férfira, aki az útjukat biztosítja. Csak tudják, hogy vannak: „Elöl ül a masiniszta...” Kik ők hárman, a mozdony- vezető, a segédkezelő és a fűtő? Tizenöt év kerekeken Rázkódunk a mozdony .^konyhájában”... Fodor Ignác tizenöt éve mozdonyvezető. — Nagyon szép pályán dolgozom: ki-kinézegetek, szívom a jó levegőt, mert itt még nem olyan kormos ám, mint hátul. A miskolci és a pesti vonalon is teljesített már szolgálatot, de szűkebb pátriája (egri lakos) hazahívta. Tíz év óta Füzesabony és Eger között irányítja a mozdonyt. Tíz év óta mindennap hatszor teszi meg oda-vissza ezt az utat. Hogy hány kilométert tett már meg, vagy hányszor lassította, indította el a vonatot, azt ki sem lehet számítani. — Ez az öreg 324-es csak kitart, pedig már vagy hatvan éves. Várom is, hogy mikor kapok Diesel-mozdonyt, mert arra is megszereztem már a vizsgát. (iksátai) „Köszönet az árokásóknak!” ásóknak” feliratú táb„Köszönet az árokásóknak!” — hálálkodnak az egri Petőfi, s a hozzácsatlakozó három Utca lakói. „Köszönet az árokásóknak”, mert végre megfosztották az itt élőket a hazajárás egyhangúságától. Mert eddig nvi is volt? Mentek sok év óta a megszokott, kitaposott úton és szinte észre sem vették, máris hazataláltak. Rém unalmas lehetett.. J A mostani, utat, látószöget lezáró „áthidalhatatlan” árok viszont lehetővé teszi, hogy akár több kerülő úton is megismerkedjenek a városrész eddig rejtett szépségeivel, próbára tegyék tájékozódási képességeiket, és a sárnyomokon való hazatérés örömeit a természetjárás gyönyöreivel egészítsék ki. Szükséges a csatornázás, de van ennek szépséghibája is... Az árokásók ezzel a „mindent átfogó árokkal” jellempróba elé állítják az itt lakókat. Ki mer nekifutni, és a bátrak hurrájával legyőzni az akadályt? Ki az, aki a gyávák félelmével, deszkapallót hoz. és szégyenkezve átbotorkál saját tervezésű „híd- ján 7" Ki, hogyan menti át családját, babakocsiban kisfiát, ügyetlenkedő feleségét, halálmegvető bátorsággal a „szakadék” feletti? És vajh, ki az a pesszimista polgár, aki egyszerűen csak leül az árok szélére és búsongva várja a gödör betemetését?. .. Mindezért a sok joóért a lakók egy „Köszönet az ároklat helyeztek el az árokparton, miután maguknak kellett gondoskodniuk a pallóról és maguknak kellett kitaposniuk az „ösvényt’ is! Bizonyára viccnek szánták a környéken lakók, hiszen az árkot ásóknak csak nem kötelességük figyelemmel lenni a lakosokra? Hát benne van a fizetésben egy kis emberség, minimális együttérzés? Hát kötelezhetők ők erre? (-ti) Fodor Ignác tanul. Örömmel újságolja, hogy a harmadik gimnáziumban 4,7-es átlaggal vizsgázott. Jövőre pedig jön az érettségi. A feleségének is, ugyanis egy osztályban tanulnak. — Nem cserélném el ezt a munkát egy hivatali állással sem, még ha a líceumot is nekem adnák. De tetszik ez a szakma a családban is. Képzelje csak: még a kislányom is mozdonyvezető akar lenni! Kihúzza a stopperórát a zsebéből, megnézi, hogy időben érkezünk-e. Aztán a fékkarhoz nyúl, a gőz sistereg, a moz- dohy lassít... — Andomaktálya-felső! — kiáltja a kalauz... Mindene a vasút Fütyül a mozdony. A kerekek újra megmozdulnak. — Huszonnégy éve mindenem a vasút — mondja Zalán- ky János segédvezető. — Először, mint fűtőházi munkás kezdtem, aztán fűtő lettem, és négy éve a segédvezetői vizsgát is letettem. A sárgaréz csövek között matat, aztán az órák állását nézi meg. Zalánky János húsz éven át fűtő volt, aztán három év alatt elvégezte az általános iskola felsőbb osztályait és a segédvezetői vizsgát is letette. — Mint a tenyeremet, úgy ismerem az egész vonalat. A fűszálakról megismerem, hogy hol járunk, és nem késünk-e. Az egész szakmában csak az időjárással nincs kibékülve. Nyáron a hatvan-hetven fok meleg sem ritka a kazán mellett, télen meg csak testmozgással lehet valami kis meleget kicsiholni..; — Szabad! — kiáltja oda a mozdonyvezetőnek. A gőz sisteregve újra kirobban. A fékek csikorognak.. i — Makiár — kiáltja a kalauz ... Belzebúb segédje A lángok vörösre festik az arcát. A lapáttal újra belevág a szénkupacba, nyílik a kazánajtó és újra vörös, verej- tékes arca. ö a tűzfelelős: Simon János, fűtő. — Naponta 45—50 mázsa szenet dobok be a kazánba. Még egy-egy súlyemelő is megirigyelné: mindennap két- háromezerszer emeli a lapátot és egyetlen egy út alatt 10—12 mázsa szenet hajít a „lángok torkába”. — Jó kazán ez, megeszik mindenféle szenet. Olyat rs, amit a legjobb kályha is kiköpne. Mint Belzebub segédjei nagy „piszkavassal” kotor a lángok között. Aztán újra veszi a lapátot, és szén zúdul a tűzbe. Mellette felberreg... egy telefon ... — Hajtsál, mert sietnünk kell. Jön a pesti gyors! Űjabb lapát szenet dob a kazánba... — A vezető szólt a szerelvény elejéről — magyarázza a fűtő a vonatot toló mozdonyban ... — Füzesabony — kiáltja a kalauz. Egy útnak vége, de percek múlva máris indulnak vissza, felé. És kezdődik minden elölről. — Makiár.. 1 Andomaktálya-felső ... Eger tfóm Vége a vetítésnek (L’Europeo karikatúrája* 22. — Haj, kedves fiam, nagy baj van ott... Ilonka magát okolja, azt mondja, Ferenc beteg volt, mikor a frontról hazaengedték szabadságra, és ő itthon tarthatta volna, de ő nem marasztalta és ezért ment vissza Ferenc nagybetegen a háborúba. Magyarázom neki: Édes lányom, mért vagy hibás, háború van, a sorsa elől senki sem szökhet meg és Ferenc itthon maradhatott volna, ha akart volna. A katonának parancsolnak, az nem úgy tesz, ahogy akar. Vissza fog az jönni, meglásd. Nem szabad a reményt feladni, hány ember volt az első háborúban is, aki négy-öt évvel később, békében került elő, már mindenki halottnak hitte, régen elsiratta. Ferencről meg még semmi bizonyosság nincs. — Az igaz, hogy csakugyan nagyon rossz bőrben volt, mikor elment. Bízni kell, hogy visszajön — mondta Laci. — Ilonka meg teljesen vallási mániába esett. Folyton a templomokat bújja, minden istent megkeres, protestáns és a Szűz Máriához fohászkodik. Nem is tudom, mi lesz vele, már most úgy néz ki, mintha nem volna tökéletes. Martin néni Jenőhöz fordult: — És maga, Jencike? Hogy bírja ezt a rab- sorsot? — Muszáj bírni, Martin néni — nevetett kényszeredetten Jenő. — Ha az embernek az életéről van szó, sokat kibír ... Drága, aranyos fiacskáim.. . Megsegíti a jó isten magukat is. Nem hagyja az Űr elveszni azokat, akik beléje fogódzkodnak. .. Jenő kedvesen nevetett. — Igazán ne tessék haragudni... Ami Lacit Illeti... Hát ő nem nagyon fogódzkodik belé... Laciból is kibuggyant a jókedv, úgy hahotázott, könnyei is kicsordultak. Martin néni zavartan pislogott, aztán a kosárhoz hajolt és szedegette ki belőle a magával, hozott holmikat: — Egy kis miegymás ... amit ebben a kó- dis városban össze lehet kapargatni. Májkrém, sajt, a fűszeresünk dugta el nekem... Üresek a botok, az emberek csak kódorognak éhesen, reménytelenül. Plánta-tea, cukor, több nekünk sincs, édes gyermekem. — Minek tetszett, nem hiányzik nekünk semmi — nyugtatta anyját Laci. Martin néni szemét elfutották a könnyek. — Tudom én azt... Mi is lenne veletek, ha nem gondoskodna rólatok ez az áldott lélek, a Magduska... Pisti leplezetlen lelkesedéssel nézte Lacit: — Csuda klassz fiú vagy, bátyuska. Én elhittem, hogy valahol katonáskodsz. Aztán, amikor anyuka megsúgta, hogy hozzád jövünk ... Hogy meglógtál... Ügy megörültem, mint majom a farkának. Hogy nem hagyod magad a vágóhídra vinni, mint a birkák... És a Májlédid egy igazi Zsandárk. Le fogom csapni a kezedről. — Ha még nem volt letörve a derekad — Laci gyengéden meg'borzolta öccse haját. — Hogy jössz ki apával?... — Rém ideges az öreg. Ha légiriadó van, vagy gránát pottyan le valahol, már üvölt: „Pista, az anyád Krisztusát, azonnal az óvóhelyre!... Megdöglünk mindnyájan!...” De mondok valamit: Nagyon megnőtt a szememben apánk. Tegnap harc folyt az utcában. — Hol?! — Az utcában. Egy szovjet alakulat, talán felderítő járőr, vagy nem tudom én, mi volt, benyomult a házak közé. A németek ellentámadásba mentek és visszaverték őket. Mikor elcsendesedett a lövöldözés, az emberek kimentek az utcára, ott találtak egy sebesült szovjet katonát, átlőtték a mellét, az már szegény nem tudott visszavonulni. Az emberek tanakodtak, mit csináljanak vele, vizet hoztak, megitatták, orvos persze sehol, meg legnagyobbrészt csak bámulták, hogy ilyen a szovjet katona, mert még ilyet eddig nem láttak. Ott voltunk mind a ketten, apám meg tudod milyen, nem állhatja a tétlenkedést, mindjárt leteremtett ott mindenkit: „Mit áll- nák itt, mit bámulnak, mint a borjú az új kapura, nem láttak még katonát? Ez is csak katona, olyan mint a többi, nem is maga jó- kedvibül jött ez ide, támasszák föl a fejét, de ne olyan idétlenül, maga jóember, hozzanak gyorsan valami gyolcsot, vattát, elvérzik a szerencsétlen” — de így. ahogy mondom neked, ráncba szedte az öreg a népet percek alatt, egyik ide szaladt, másik oda, bekötötték a katonát — és akkor egyszer csak ott van egy német. Veszi le a puskáját és szól az embereknek, akik ott ezzel a szovjet katonával foglalatoskodnak, hogy menjenek odább. Agyon akarta lőni. Apám meg, ezt képzeld el, oda állt eléje és éktelenül felháborodva lehordta cefetül ezt a németet, hogy képzeli ezt, sebesültet legyilkolni... — Elképesztő. Az egész, amit mondasz. Hogy a szovjetek már ilyen közel... És apám! így kiállt azért a katonáért? ... — Hogy kiállt? ... öregem, üvöltött a némettel, paprikavörös volt, ha hiszed* ha nem, még a kezével is megfenyegette. Aztán az emberek is nekibátorodtak, morogtak, végül is a német legyintett, vállára lökte a puskáját és elhordta az irháját. — És mi lett a sebesülttel? — Jött egy magyar katonai lovas szekér, azok fölrakták a kocsira, hogy beviszik a kórházba. Hát hogy aztán odaért-e, él-e, hal-e, azt már nem tudom. Martin néni felszedelőzködött, készülődött: — Apátok kitér a hitéből. Már lassan keresésünkre fog indulni. Magda is sürgette a búcsút: — Indulnunk kell, Erzsiké néni. Most én sem tudom hazakísémi magukat. — Ó, ne félts engem, lányom. Itt van nekem az én védelmezőm, a Pisti fiam. Hazatalálunk mi ketten. Elköszönt. — Most már megvan a lelkem békéje. Csak az a szegény bátyátok, Ferenc. Arról nincs semmi hír. Se egy lap, se semmi. De talán azt is megsegíti majd a jó isten. Hát csak vigyázzatok nagyon magatokra, drága fiacskáim ... Amikor a látogatók után becsukódott a, kapu, Magda az udvaron megállította Lacit: — Nos? — Jenőre nem számíthatunk. A fegyveres harcot nem vállalja. Nagyon rendes fiú mindenben, a legmesszebbmenőkig, de megrettent attól, hogy embert öljön. Azt mondja, magyarokra nem lő. Csakhogy nem lehet mindig kiválogatni. Laci még hozzátette-: | — Filiszter-lélek. f Magda kicsit gondolkodott: — Nem baj. Ma este elviszlek Szitás Győzőhöz. Ott fölszerelsz, katonaruhát kapsz, igazolványokat, nyílt parancsot — valódiakat, amelyekkel biztonságosan mozoghatsz. Az elvtársak mindenről tájékoztatnak. — Veled leszek együtt? — A parancsnok Hámos István. En is ehhez a csoporthoz tartozom, de... én mást csinálok. Bárhol találkozunk, nem ismerjük egymást. Te az vagy, aki az igazolványaidban leszek — Jenövei mi lesz? , (I'olytatjtcki
