Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
L ^//ZOPA L OPf Aki valaha is élt a hegyekben, tudja, milyen hamar követi az alkonyt a sötétség, s milyen fekete az éjszaka a sziklákkal övezett szakadékokban. s a sűrű erdővel borított völgyekben. Ilyen szuroksötét éjszaka szállt le Vádi:áru völgyére is, abház szólás-mondás szerint ilyenkor az ember még ezt a gallyat sem látja meg* mely már-már kiszúrná a szemét. A húszéves Guni Alias lopa_ iodva surrant elő az erdőből és Gedlah tanyájához osont. Átmászott a kerítésen, észrevétlenül keresztülrohant az udvaron és elrejtőzött a házikó hátsó, ablaktalan fala mögötti bokrok között Idáig minden simán ment* és Guni megkönnyebbülten ■óhajtott feL Már éppen ideje volt, hogy rendezze a számadását GedlahhaL Két nap, két éjjel múlott ei azóta, hogy Kaps Gedlah megölte az ő bátyját, Gudist, s ez ideig a tette bosszulatlan maradt Kétszer huszonnégy óra pedig nagyon hosszú idő egy ilyen rettenthetetlen dzsigitnek, Kánt 6. Igaz, hogy a bátyja tes^ tét még nem adták át a föld- tte$t s a gyászoló asszonyok tárása még el sem csitult. .. I Meg kell ölnie Gedlahot, ml. ítfBtt a bátyját leeresztenék a afrtoa. Különben hogy is ve- betne részt a temetésen? Gute szinte érezte magán rokonainak átható tekintetét Nemhiába énekelték falu- hosszat az Argum Szeidről szóló dalt E vitéznek egykor megölték a fivérét, s 6 még aznap éjjel megtorolta a tettet, nem engedte, hogy a gyilkos még egyszer láthassa felragyogni a napot Gyorsan Cselekedett, ■ Azóta Is zengik a dicséretét. Gun Írói senki sem fog éneltelni. Pedig hát éjjel-nappal állandóan üldözte Gedlahot, de sehol sem lelte, sem a faluban, sem otthon, sem az erdőben, mintha levegővé változott volna. Nagyon ravaszul rejtőzködhetett, ha még őt is ■ikerült kijátszania. Biztosan tadta, hogy meg kell fizetnie *zért, amit tett. Hirtelen hangokat hallott a házból. Guni fülelt Felismerte Gedlah hangját De vajon hogyan csalogassa Id az udvarba? Nem lőhetett rá addig, amíg a házban { tartózkodik, nehogy megsebesítse a feleségét, vagy valame’vik gyermekét. Ez aztán nagy szégyen lenne, a falubeliek előtt. Rendkívül óvatosan félrehajtott egy ágat, előbbre kúszott, és belesett a házba. A szobában félhomály volt, egy kicsiny pislákoló fény jött a tűzhely felől, megvilágítva egy szék és egy lóca körvonalait. A beszélgetés abbamaradt. A család nyilvánvalóan már elfogyasztotta vacsoráját, s most aludni tér. Guni elhatározta, hogy vár másnapig. Ügy tűnt. ez az éjszaka sosem ér véget. Egy pillantásra sem hányta le a szemét. Figyelt minden zajra, s megpróbált teljesen mozdulatlanul feküdni, mert a legparányibb gondatlan moccanás elhárulhatná a jelenlétét Gedlah kutyáinak. Még messze volt a hajnal, femikor Guni mocorgást hallott MIHAIL LtKeRBty: IDŐPONT Mintha mindezt venne a házból. Azután hirtelen keskeny fénysugár hasított át a sötétségen. Gedlah alsóruhában, gyertyával a kezében megjelent, s úgy látszott, keresgél valamit. Aztán nyilvánvalóan megtalálta, amit akart, leült a tűzhely melletti lócára, s a gyertyát maga mellé, a lóca szélére helyezte. Miután kényelmesen letelepedett, hozzálátott a dohányvágáshoz. Guni tisztán láthatta az arcát, „A sors küldte ide elém” — gondolta magában. Sietősen ráfogta a puskacsövet, kioldotta a závárt, és célzott — Ez őrültség! Oltsd él a gyertyát! Gyorsan! — hangzott fel a házból Gedlah feleségének ijedt hangja. — Aludj! Ne félj — nyugtatta Gedlah a hirtelen felriadt asszonyt — Nincs miért aggódnod. »Nem számít bogy most pusztítom el, vagy néhány perccel később” — gondolta Guni, s fokozódó érdeklődéssel hallgatta a házban folyó beszélgetést — Gyorsan oltsd ki a világosságot! — erősködött Gedlah felesége. — Ott ég a gyertya melletted, ha Guni a közelben rejtőzködik, éppen kapóra jön neki. — Tévedsz — vetette ellen Gedlah —, ez a lehető legrosz- szabb időpont. — Miért? — az asszony hangja elhalkult — Azt hiszed, én nem tudom, hogy Guni éjjel-nappal üldöz engem, mert meg akarja bosz- szulni a bátyja halálát? S azt is tudom, hogy Guni bátor és derék dzsigit.:. — No, látod — nyöszörögte a felesége. — Várjál csak, jól figyeld, mit mondok — folytatta Gedlah nyugodt hangon. — Guni Alias nemesszívű, 6 sosem lőne fegyvertelen emberre, aki ágy. bő! kelt fői, s más sincsen rajta, csak az alsóruhája. Most legalább tudod, miért rassz ez az időpont, a Guni Aliashoz hasonlóknak. Gedlah elhallgatott * tovább vágta a szűzdohányt egyenletes mozdulatakkal. Guni leengedte puskáját, visszakattantotta a závárt, elundorodva kiköpött, s nesztelenül elhagyta búvóhelyét. Fordította: ZUahi Judit (Mihail Lakerbat szovjet ab- hArial író. Körülbelül egyidős a szovjet hatalommal, amely hazájában megteremtette az írásos kultúrát. Néhány évtizeddel ezelőtt a mai Szovjet-Abházlá- ban csak a nép ajkán éltek a dalok, mesék. Mihail Lakerbai életét annak szenteli, hogy a népmeséket összegyűjtse és az abháriatak bátorságáról, vitézi virtusáról szóló legendás történeteket közreboesássa.) A nyári délután viharja nyargalt. Fejünk felett jeges felhőesapat Villámlott kékesen és nagy görbe karddal Vagdalta szét a távolságokat. Az első felhő, ó, mihaszna karvaly, Jeget szórt egyre, szörnyű szitkokat. Csőrében gyermek sírt kitárva, karral öleivé anyját, őt, ki szólogat. Vihar és zápor úgy nőt félelemmé, Ahogy egy perc jön a másik után. Aztán elmúlt. Es csend lett, oly sovány, Halálos csend, szemérmesen suhanva. Mert szárazon sírt lent a gyermek anyja, S mintha mindezt a táj szívére venné. KATONA JUDIT: Madarak Langyos, pihés gyerekfejen olyan a kéz, mint nagy madár amely szálltából lepihen. fis kiterjeszti kétfelől ős szárnyait és megfeszül ha bánat támad, mint az ölyv. Pihegve, hosszan ott marad felmelegíti kicsinyét repdes, kering, de nem szabad. A hűség visszarendeli s kék szemek végtelen fények kölesét szemezi. Csak végzi, végzi dolgait dicsérjétek naponta őt röptében, szivetek előtt. KAPOSI LEVENTE: Nyári beszélgetés a Nappal Melegre éhes testemet Nap! — kedvedre sütheted Szemem lehúnyva élvezem, hogy ringok sugár tengeren Csak néha-néha pislogok köszöntlek Nap, hogy Jó napot Zöld füvön fekszem, pázsiton, nem kispolgári kárpiton Sárgul a kalász a sűrű napban, míg nyargaló nyári szél fésüli; a szem megtelik, szinte kicsattan, micsoda gazdag évad készül itt! Csodákat tenni jött e tájakra mindig termékeny ölű nyár-anya, de sokszor a jég ostora csapta s üszkös kalász lett végül záloga; kegyetlen idők, villamos rémek, arany tábláink elkerüljétek, zengjen a fényben sárga búzaföld, kaszák fenédnek, pendül az élük, a remény szép aratásra készül, tiszta hajnalon dolgos gép dörög. SZTYEPAN SCSIPACSOV: SORSOM A fejemet rég belepte a hó, s szívem is másként szolgál, tudom, de olyan sok még a tennivaló, hogy vénség, veled nem alkuszom. Munka és ihlet kell. Ezt akarom! Hú asszonyom forrón szeressen. Bár az idő jele homlokomon már int, hogy törvényét kövessem, fis csöndesebbek az indulatok« ■ lépcsőt futva nem vehetem.. Hanem a lelkem még tűzben lobog, bej, ifjan zárják le a szemem! (Ford.: Kovács Sándor) KATONA JUDIT: az atakról Minden út hazaér este. A hangyáé, ki morzsagonddal most fűélekben felbukik és újra indul buzgalommal virágoké színekkel ■ bogárfekhellyel, mini az otthon! KJs vfzcseppé a kezemen meg redőké a homlokunkon.’ Papíroson betűké, versemé, ha szépséghez ér el bennünk támad fel minden út és összebékít földdel, éggel. Estére minden öt szökik valahová és valahonnan. Mindegy kitől, kihez s miért hisz így a világ dolga jól Élvezem fényed! — Csudajói Ringj csak az égen ringató! ^WVWWWWWVVWAA/VW^VWéWWVS/WWW/'A/WWS/VSAA/W\/WVWW>AA/VV\AM^AAAV\A^WWWVVWAAA<W(WA^^\W^WWWkl%iWl^ FÜLÖP LAJOS; Szülőföld Fiamnak Látod ezt a fényben fürdő várost? Körötte kéklő, méla hegykaréj: Déli derűben hosszan álmodó, De éber, hogyha jön a hűvös éj. Akik élünk-halunk e hegy tövén, Szülőföldünknek tekintjük a tájat; Esszük kenyerét, kortyoljuk borát, És itt minket mindig hazavárnak. VvWVVWS/VWWseA/WWVWVWWWVWWVVVWVWVWVWWVWWWV A napokban kaptam ezt a ’levelet Vietnamból. Mindö&z- >sze annyit változtattam rajta, jhogy magyartalan fordulatait ,itt-ott kijavítottam, s a nekem >— bármennyire kedvesen — jbeleszőtt s a fülemben isme- erősen csengő vietnami kifejezéseket lefordítottam. Ezzel sóikat vesztett ugyan ízéből —, de mások számára csak így érthető. Íme a levél. ★ Kedves Barátom, megkaptam leveled, örömmel olvastam. Lélekben újra ott jártam a Gellérthegyen, néztem az alkonyba hulló hegyeket, a Vár égre kapaszkodó sziluettjét, az új Erzsébet-hidat, s a gyöngyökkel ékes pesti Duna-partot Ügy éreztem, hogy mellettem állsz, szemüvegeden megragyog a búcsúzó napsugár, s újra beszélsz nekem álmaidról, vágyaidról, egy ország boldog jövendőjéről, melynek munkása akarsz lenni. Jobbra alattunk a műegyetem, ahol együtt hallgattuk az előadásokat, együtt hajoltunk a halkan zizegő lapok fölé, s készültünk diploma- munkánkra. Emlékszel, menynyit segítettél? Különösen elinte, amikor riadt-félénken éreztem, hogy szörnyen egyedül vagyok ebben a nagy világvárosban, ebben az idegen országban, kilométerek tízezreire otthonomtól, hazámtól, drága Vietnamomtól. Arra is emlékszem, milyen nehezen tanultad meg kiejteni az első szavakat, milyen szokatlan volt hallani első ízben szádról anyanyelvem muzsikáló hangjait. Most mindenre emlékszem itt, az őserdő titokzatos csöndjében, ahol a tegnapi harcok után elült a zaj, s mi kibújva föld alatti üregeinkből, elnézzük a napfényt, hallgatjuk a dzsungel ezer hangját, az alig hallható gyíksurranástól a rikácsoló madárhangokig. Meglepődsz ugye, hogy géppel írok, s méghozzá ilyen hamar? De ki tudja, mikor jutok megint levélíráshoz? Megígértem, hogy sorsomról mindig értesítelek, s ha a harcok szünetében alkalmam nyílik rá, útjára becsátok egy-egy levelet. Ne csodálkozz, hogy tartózkodom a közelebbi helymegjelöléstől, de azt hiszem, ez érthető, hisz háborúban élünk Elég, ha tábori számot írsz. megkapom. Múltkori levelem azért volt olyan rövid, mert sietnem kellett vele, kapkodva kapartam le egy kis tűzszünetben. Bocsáss meg érte! A csúnya írásért tol Most egy kicsit ráérefc Tuch Huu To barátom kiment * csapatokkal a tegnapi harcok helyére, itthagyta írógépét nekem. (Ezzel szokta ui. a tudósításokat lekopogni lapjának). Rögtönzött kis tábori asztalka mellett ülök, s idegen hangokat kalapálok bele a dzsungel csöndjébe. Mert most csönd van, már amennyire csönd szokott lenni őserdőinkben. A fegyverzaj elült —, s nekünk ez a csönd. Örülök, hogy hozzátok is eljutott Vinh Cuu hadnagy híre. Igazat írt az angol lap tudósítása, Bao Dai ex-császár unokaöccse valóban átállt hozzánk tizenegy gyermekével együtt, ö azonban csak egy a több mint 80 000 dezertáló között, akik egy év alatt állottak át hozzánk. Táborunk napról napra szaporodik. A múltkor magam is szemtanúja voltam egy ilyen átállásnak. Tudom, hogy érdekel, hát röviden elmesélem. A helységneveket elhallgatom, ki tudja, nem kerül-e avatatlan kézbe levelem. Földerítő úton jártunk egyik őrmesterünkkel, ő úgy szerepelt, mintha férjem lett volna; mindketten a közeli rizsültetvényekről betért parasztok szerepében. Társam halszószt kért öt piaszterért a kocsmá- rostól, aki a mi emberünk volt. Amikor az öreg csoszogós lépteivel meghozta a halszószt kis fatánvérban, közömbösen kérdeztük meg tőle. — Nem tudnál egy kis rizst adni, öreg? Megfizetünk szívesen. — Sóval eszitek? — Sóval és egy kis halszósz- szal. Senkinek sem tűnt föl beszélgetésünk, különben is alig voltak a kis kocsmahelyiségben Két Pao An (a saigoni rendszer polgára) üldögélt egy
