Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

MOLNÁR JENŐ: $

Virág nem jutott

Csak öregnek, csak tört ágnak láttam, ott őszült a gond anyám hajában.

Tudom, hogy táncos lába lehetett, és Jöttünk ml, nyolc vérszopó gyerek az utak szürkén beporosodtak, fagyasztó, hideg esők zuhogtak, fejére húzta a sápadt ködöt, egyre fogyott és eltöpörödött, fel nem lobbant, a tavasz nem érte, virág nem Jutott száraz kezébe, fekete mély volt a bányatelep, magas a Nap, a fénye elveszett, vagy sár verte, vagy vastag por maradt, a meghalt a nehéz hétköznap alatt.

TÉNAGY SÁNDOR:

Ekevas fényes harapása

Ekevas fényes harapása — magasból szédül le a tavasz s meleggel t&mődik meg a barázda

Most Jó, most a legjobb: kifekszem szagos földtúrásra, nem kell magamat vidítani, kellene Inkább csitítanl, vérem most mindenre hallgat, mindenre felel —

Tegnap még nem hittem eL

Bánthat, de nem hagy el az élet.

Vetőgép karmol a földbe s a föld mosolyog: mindent megértett.

Áldott, gyötrelme« türelem —

Elek!

Most jó, most a legjobb:

fölizgulnak palánták, bokrok, kifekszenek a napba, szélbe, kinyílnak minden kis reményre, s örömmel-kínnal várnak, várnak, hogy igaza legyen a nyárnak.

^**AA**A*AA*AAA*AAAAéSAA/VA*AAAAAAAAAAAAA/S/W\A/SAAAA/VS/NAAAAAAAJV* f

i A tahiban, ahová évenként

vegyszer hosszab-rövidebb időire kimegyek a feleségemmel, v hogy messze legyek Amster< damtóL, egy kis boltban szók- itam reggelenként cigarettát | vásárolni. A boltot Berta kis- v asszony vezeti, egy ötven év

< körüli aranyos nő.

< — Jó regeit, uram — tojj gadja a köszönésemet

< Csakhogy az írás pontatlan

< közlési eszköz. Ezt, hogy Jó

< reggelt, uram”, magnetofoniszalagon mellékelnem kellene, s hogy a nyelvük hegyén tzlet- <geth essék a hanglejtést —■

s mert úgy ejti ki a kurta mon* adatot, mintha ilyesmit közöV- i ne; „Jó reggelt uram, de el s ne felejtse, hogy sok baj van sa világon.” A világ tele van

> bajjal, jól tudom, de, ameny- S nyíre csak lehet igyekszem s megfeledkezni. róla.

< Berta kisasszonyak azonban | éppen ez a vesszőparipája; |úgy szereti a bajokat mint <más ember a karfiolt vagy a

< kolbászt, 0 évek hosszú során

< formálta magában azt a ké< pességet, hogy minden beszéd< témáról a reménytelen nyo- <mor félé terelje a szót

> Lássunk egy példát

? Belépek. Odavetem as Ares ?„Jó reggelt"-«*, 6 meg viasza a

> saját, könnyekre fakasztó jó ? reggeltjét

s Leteszem a koronámat a

s pultra, ő meg úgy veszi a ci- S garettacsomagot a kezére, mint | valami emelőrúdra. Ebben a 5 pillanatban három kisfiú megy Sei az ajtó előtt olyasmivel S foglalkozva, amit irodalmunk í „gondtalan játék”-oak szokott

> nevezni.

$ Kis ideig őket figyeljük i mind a ketten. Aztán vissza> fordulok Berta kisasszonyhoz, s mosolyogva, ahogyan az ember >az efféle kis jeleneteket tudója másul szokta venni — • sze- Smem az ő világfáj dalmas tekin> tétével találkozni

? — A mészáros fiát bevitték

>a kórházba! — mondja.

> — Ö, hihetetlen!!

> — Nem látjuk többé, egé- >szen biztos, hogyi.. i— és így, >tovább. Különös, hogy minden;

> áldott reggelen sikerül valami j »ilyesmit felfedeznie. Úgy kap-; »ja elő, mint a bűvész a legye-; »zőt, vagy a virágokat. Mivel; »reggelenként nem vagyok erős,; »lelkileg fel kell készülnöm a; »Berta kisasszonnyal vívandó; , ütközetre, nehogy legázoljon. ! ; Ez eleinte nehéz volt, aztán í

kérdezte Mária.

— Engem nem érdekel, hogy;

mit szól. Jő kis lecke les2 em~! nek a kis bugrisnak. ;

— Talán azért mégsem kel-j

lett volna. Képzeld magad az; ő helyzetébe, hiszen olyan kis*; fiú még. :

— Majd eszik valamit ve-:

lünk. Nekem különben sem: tetszik ez a bolt. Ennyi kajá-: ért, amit ezek hoztak, én nem: tartanék el egy gyereket. Anya; mindenbe beleugrik. :

— Ne beszélj olyan bangó-;

san! :

— Ugyan? Alszik ez, ne félj: tőle.

Megint elhallgattak, ültek 5 egy darabig. Azt hittem, sose) lesz vége. Aztán motozást hal-? lottam, rakták vissza a meg-? maradt élelmet, és bezárták a 5 szekrényt. ?

— Megnézem, hogy alszik-e? — mondta Mária.

— Jó vicc volna, ha nem?

aludna, de effelől nyugodt va-?

gyök. í

Mária megint odajött hoz-? zám, fölém hajolt, hallgatta a? lélegzésem, még a takarót is? megigazította rajtam. <

— Alszik — suttogta.

Aztán szépen, csendben el-?

csoszogtak az ajtóig, átmentek? a hálószobába. Hallottam, hogy? beszélgetnek még egy ideig, % majd elcsendesedett minden.

Sokáig bámultam bele a sö-5 tétbe, mindenféle gondolatok S kavarogtak a fejemben, a tor-5 kom kiszáradt, égett a szemem? a fáradtságtól. Sírni nem tud-5 tam. ?

Már kivilágosodott a szobá-í ban, amikor nagy sokára e]-| aludtam. <

Guba Béla

ban nekiestek mindennek, mo hón és hangtalanul zabáitak tömték a gyomrukat, kés neír volt náluk, hanem csak törték, marcangolták, ami a ke zük ügyébe esett, minden egye! falatot külön hallottam, olyar erőlködve nyeltek. Kicsit meg- megálltak pihenni, kifújtál magukat, majd újra nekifogtak.

Mindez különösen és ijesztően hatott rám a vaksötétben, az első eset volt, hogj gátlástalanul és erőszakosai' megloptak, a mindezt olyar emberek tették, akik néhánj órája még becézgettek, kisöcs- csüknek fogadtak. Mégis, inkább csodálkoztam, mint gyűlöltem őket, elkábitott, lenyűgözött ez a mohó éjszakai lak- mározás, megilletődtem az éhségüktől, hovatovább már csal azért aggódtam, lakjanak mái jól, ha olyan éhesek, csak hagyjanak nekem is valamit.

Végül, amikor már minden’ végigettek, mintegy csemegeként nekiláttak a szilvalek- vámák is, belevájkáltak az uj- jaikkal, csattogtatták a nyelvüket, az én számban is összefutott a nyák

— Majd szétszakadok, any- nyit ettem — mondta Juci. Há'

te?

— Sn is.

— Ha nem félnék, én még most is tudnék enni. Legszívesebben megennéra az egéss bejglit.

— Bicskát is kellett volm

hozni. A szalonnát meg serr

kóstoltuk.

— Kell a fenének a szalonna, amikor bejglit ehetek.

— Mit szól ez a srác, ha holnap észreveszi a dolgot? —

ANTALÉT ISTVAlít

Hogy igazolja c perc létezését...

Most távol már as elmúlt naptól, és távol még as eljövőtői, tavasa éjszaka sárga remegésén mint a magasfeszültség szikraive, átüt a tegnap, s a holnap között agyam tekervényeiben, és szívem elrejtett kamráiban áramló sejtek, plazmák sokasága,

►— hogy Igazolja e pere létezését...

Az egri képtárról

tó bizonyosan, kitől származik. A képek származásának felderítése nem könnyű feladat még a szakembereknek sem. Itt, Egerben fedezték fel a Caravaggio hatása alatt festő Terbrugghennek Pipára gyújtó fiúját is, de Egerben de-: rült ki az is, hogy a Giorgio-: nénak tulajdonított Faun és: nimfa a kitűnő olasz mester,: Dosso Dossi alkotása. A XVI.: és XVII. század olasz, német és: németalföldi iskoláiból kike-: rült képek azonban így is ko-: moly művészi értéket képvi-: selnek és méltók arra, hogy: egy állandó kiállítás keretében: Eger nevezetességei közé tar-: tozzanak. (Mindezt azért keli: megjegyeznünk, mert akadtak: és előfordulnak ma Is fitymáló: hangok, amelyek e gyűjtemény: önálló hatását és értékét — az: európai piktúna nagyjainak vi-: szónylatéban mérve — lebe-: esülik.) I

Az egri képtár eddigi ottho-!

nait vizsgálva azt kell monda-1 nunk, hogy azok a gyűjtemény; önálló életét és hatását nem; segítették. A líceum lenyűgöző; barokk architektúrája elnyom-! ta, a Butler-ház kisé zsúfolt és! levegőtlen környezete fojtogat-! ta a képtár színeit, hangulatát.; A* egri vár egészen más él-! ményt, más gondolatokat éb-J reszt a látogatóban, történelmi! levegője bénítóan hat e képtár! anyagával szemben. Mire a! turista vagy érdeklődő a ka-! zamatak világából a képtárhoz! felér, már nem érzékeli ennek! a képtárnak finomságát, • nem! fogja fel a korokat megváltó! mesterek üzenetét. Nemhiába! gondolt az egykori mecénás,! Pyrker érsek is önálló képtár-! na, ahol ezek a hazai viszony-! latban értékesnek tartott elko-i tások ideális elhelyezést kap-! hatnak. A tervek fogalmazód-! nak már, hogy Eger egyik for-! galmas, mégis alkalmas he-! lyén a képtár kiállítási terme! megvalósuljon. Ezt a gondos-! kodást is megérdemli ez a kép-! tár! í

Dr. Farkas András \

amelyek ismert freskóinak hatását meg sem közelítik.

A képtár magyar anyaga színvonalban nem férkőzik a régi külföldi mesterek közelébe. Mégis fel kell hívnunk a figyelmet Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Székely Bertáim!, Mészöly Géza, Lotz Károly, Mednyánszky László, Deák Ebner Lajos munkáira. Terjedelmes hagyatékával gazdagítja a képtárat Kovács Mihály anyaga Is.

A Múzeumok igazgatósága 1960-ban adta ki először az egri képtár katalógusát és vezetőjét. Az alkotások művészettörténeti ismertetésén és rendszerezésén kívül 25 értékesebb kép reprodukcióját is tartalmazza az Ízléses és nyomda technikailag is kitűnő kötet Peter van Lint, Johann Mathias Kager és néhány, név szerint nem ismert festő képe mellett Ügeti Antal és Mik- lóesy József művel is helyet kapnak a reprodukciók között Azért, hogy bizonyítsák a múlt századi hazai piktora jelentőségét, s azért is, hogy az egri vonatkozások hangsúlyt kapjanak.

Az egri múzeum 1950-ig a

líceum múzeumában foglalt helyet, majd a Dobó István Múzeum Butler-házában lévő helyiségeibe költözött át 1950 nyarán nyílt meg az egri várban, jelenlegi otthonában a képtár, s akkor rendezte véglegesen a gyűjteményt két művésztörténész; Czobar Ágnes és Bodnár Éva.

Ha a* ország nagy gyűjteményedhez viszonyítjuk az egri képtár szerény birtokát, azt kell megállapítanunk, hogy a művésztörténet világhírű nagy neveivel ttt nem lehet találkozni, s ha igen, akkor is csak úgy, hogy egy-egy nagy mester, mint Munkácsy, vagy Kracker János Lukács kisebb jelentőségű munkája néz vlsz- sza ránk a falról. A jelzett, tehát szerzőjük és keltezésük szerint ismert képek mellett azonban akadály néhány olyan mű, amelyről ma sem állíthamúzeum kiállítási épületében, az első emeleten hét helyiségben 131 alkotás fogadja a látogatót úgy, ahogyan a műtörténészek korok szerint összeállították a képtárnak stílus és érték szempontjából is széles skálát mutató anyagát

Érdemes visszapillantani a képtár eredetére. Az egri mecénások gyűjtőtevékenysége már a mölt század elején kezdődik. A reformkor jelentős egyéniségének, Pyrker János Lászlónak nemzetközi viszonylatban is híres képekből álló gyűjteménye van. Ha ő össze nem ütközik a létesítendő egri képtár miatt Eger akkori ve- netöiwd, a mai Szépművészeti Múzeum nem egy ritkasága esetleg Egerben lem».

A líceum képtárát — a mai képtár elődjét — a mfflt száriad hetvenes éveiben alapítják. Gyarapítása a század elején folytatódik, míg ez ötvenes években néhány letéti festménnyel válik értékesebbé, gazdagabbá: Lote Károly, Székely Bertalan, és Munkácsy Mihály műveiből.

A képtár első tennének legértékesebb alkotása Dosso Dósainak Faun és nimfa című képe, amelyet a művész a fer- rarai uralkodó számára festett Es a művész Giorgione hatását hordozza alkotásaiban, de önálló egyénisége ezen a lilimii lliT témájú képén Is jelentkezik. A teremben elhelyezett Madonna-képek, biblikus témák az olasz reneszánsz és a barokkba hajló XVIL század olasz pUoUnájának távoli hírnökei.

A máeoéHfc teremben olass és francia mesterek munkál adnak változatosságukban is egységes hatást Itt említést érdemel Sebastian Rkxd oltárkép-vázlata, továbbá m velencei rokokó mesterének, a fiatal lányokat gyakran megfestő Pietro Botarinak Bz Alvó lánya.

A harmadik teremben német és németalföldi művészek képeit láthatjuk. A holland anyagnak és egyben a képtárnak is legértékesebb festménye, a Pipára gyújtó fiú, Hendrick van Terbrugghennek 1623-ból keletkezett alkotása.

A negyedik teremben a XVIII. századi német és osztrák festők mellett magyar műveket Is láthatunk. Johann Heinrich Tischbein Európa elrablása című kompozíciója a francia rokokó hatásának üde színeit csillogtatja meg. Itt kapott helyet Kracker János Lakács néhány festménye is,

Aztán megjelent előttem az otthon képe, csodálkoztam, hogy mennyire tisztán emlékszem az utolsó szögig mindenre. A kopott, régen kinőtt gyerekágy, a székek, az asztalok, a házi áldás a falon, az össze- dűlőben lévő csikólábú spar- helt, egy sereg olyan holmi, amit tudtommal soha meg nem figyeltem, észre sem vettem, most hallatlanul élesen és fájón tolult elembe.

Nyitott szemmel feküdtem a sötétben, nem tudtam elaludni. A szomszéd szobából sokáig beszédet hallottam, aztán elcsendesültek. Gondoltam, ők is elaludtak.

Nem tudom mennyi idő telt el, amikor csikorogva nyílni hallottam az ajtót.

Megijedtem, a lélegzetem is visszafojtottam, vártam a történteket. Csoszogást hallottam a vak sötétben, elfojtva kuncogtak is, meg-megálltak, csendre intették egymást, hogy ki ne törjön belőlük a nevetés. Nemsokára az ágyamhoz ért az egyik, egészen lehajolt, éreztem a purfőm szagát, és a testéből kiáramló meleget.

— Alszik — suttogta Mária. Megismertem a hangját.

— Nem látok ebben az Istenverte sötétben, — hallottam e Juci hangját is. Majd később:

— Te, nincs ttt a kulcs. Eldugta ez a kis bugris.

— Kis rafinált.

— Most mit csinálunk?

— Megkeresem a kulcsot; Az én eszemen nem jár túl — mondta Juci,

— Azt azért mégsem kellene. Hagyjuk a fenébe, — így Mária. g (, . ,,

— Megnézem a zsebét.

— Nézed a frászt

—< Mit vagy betojva? Csak nem gondolod, hogy üres gyomorral fogok ezek után lefeküdni?

A világért sem mertem volna szólni. Megdöbbenve figyeltem, és úgy tettem, mintha aludnék.

Sokáig csendben motoztak, a kulcs a kabátzsebemben volt, reménykedtem, hátha nem találják meg. Majd nemsokára a Juci hangját hallottam.

— Megvan.

Aztán bíbelődni kezdett a zárral, módszeresen, sietség nélkül, és halkan, mint a hivatásos tolvajok. Kis kattanás jelezte az eredményt, majd sebesen rámolni kezdték kifelé az elemózsiát, közben az izgalomtól szuszogtak, lihegtek, mint az üzekedő állatok. Sorjában elhalálozott emberről,

áld az Influenzát elhanyagolta. Nem, vélem nem fog boldogulni Találjon ki ő maga jogcímet a kesergésre, az én segítségem nélkül.

Szép téli reggel volt

— Jó reggelt, kisasszonyt

— Jó reggelt, uram,

A hanglejtés a szokásos volt. De szilárdan álltam a lábaién) akkor a hidegtől! Micsodát nyomorúságos napok voltak! Isten menta, hogy újra kezdődjék, mert azt mondom, uram, hogy...

Tíz percig álltam, ki lineare

tett kézzel hallgatva a háború borzalmait, és mire kikerültem az utcára, megint el volt rontva az egész délei őttöm,

Nem lenne jó, ha leszoknék a dohányzásról?

: úgy látszott, hogy ráleltem az

■ orvosságra. Minden reggel úgy , lépek be hozzá, hogy csak af■ féle sportszerű érdeklődést

■ mutatok a harcmodora iránt ; A lehető legközönyösebben ve■ szem fel a társalgás fonalát, ' nehogy bármilyen kis alkalmat

adjak a támadásra. Neki azon■ ban olyan kevésre van szüksége. Ha valaki élkőhinti magát,

. részletes beszámolót kell vé- i gighallgatnia egy élete virágosán. Leteltem egy kormát a

pultra, és elszántan néztem, hogyan görbül a keze a csomagra. És egy pillantást sem vetettem rá: tudtam, milyen az arckifej ezésse. Kesergő.

— A hideg.ij — mondta komoran.

— Hideg van, de nem elvi*

selhetetlen — válaszoltam gyorsan. Szép az idő és téliesen friss, én legalább ilyennek érzem. El akartam vágni a panaszkodás útját „Most felelj, ha tudsz” — gondoltam.

Miközben zsebembe csúsztattam a csomagot, az arcát figyeltem. Tűnődött azon, amit mondtam. Hogyan fog eljutni a szép, friss, hideg, de nem elviselhetetlenül hideg téli időtől a nyomorúsághoz? Talán ma beletörik a bicskája?

Már az ajtónál voltam, amikor csattan a hangja:

— Most van mivel fűteni. A háború Idején egészen másképp volt, mennyit szenved-