Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

> forint ejlesztésére tenyér minőségére? gépesítés, a korszerű s tárolás tii. Még ebben az évben felé­pítjük a Baranya megyei Sás- ilon az 5, Karcagon a 10, Za­laegerszegen a 8, és Budapes­ten az új 45 tonnás sütőipari üzemeket. Rekonstrukciót haj­tunk végre és növeljük a tel­jesítményét a mezőberényi. szeghalmi és a marcali üze­meiknek. — Ugyancsak 10 tonna ter­melésűre növeljük az orosházi, békési, esztergomi, sárvári, szé­kesfehérvári, püspökladányi, gyöngyösi és mátészalkai sü­tőipari üzemeket. — Az említett üzemek jó ré­sze gépesített. A gépesítést to­vább folyatjuk. Az új üzemek­nél a fejlesztésnek nincs na­gyobb akadálya, ugyanis az új üzemek létesítésénél már jó előre gondolunk a kenyér mi­nőséget biztosító raktárak lé­tesítésére. Más a helyzet a ré­gi üzemek fejlesztésével, ezek­nél ugyanis megszabott hatá­rai és lehetőségei vannak a raktározásoknak. Távolabbi tervünk egyébként, hogy a jö­vőben felszámoljuk azokat az üzemeket, amelyeket már nem lehet továbbfejleszteni, ame­lyeknek rakárait és gépesíté­sét nem érdemes növelni. S beszéljünk még a szállítás­ról. Sütőipari termékeket szál­lító célkarosszériás kocsik csak Budapesten vannak használat­ban. Vidéken még elég gyako­ri a közönséges szekérrel tör­ténő szállítás is. Nem kielégítő a szállítóeszközök mennyisége és a rendelkezésre álló gépko­csik állapota. Itt van tehát ja­vítani való. Miután a hazai autóipar nem gyárt kimondot­tan kenyérszállításra alkalmas teherautókat, ezért arra törek­szünk, hogy fokozatosan im­portból szerezzünk be speciá­lis kocsikat — fejezte be tájé­koztatását a sütőipari főosztály vezetője. Zsolnai László MUNKÁSARCOK A manipuláns 1 Mwisw 166. május 15., vasárnap Az „öreg” Peszleg Ferenc is ama kevesek közé tartozik, akiknek a szolgálati ideje már- már egy kicsit történelemnek számít: ugyanis nyolcas szüle­tésű a művezető — vagy aho­gyan szakmájában nevezik, a manipuláns — s tizennégy esz­tendős kora óta dolgozik a Hatvani Cukorgyárban ... Sok régi-régi gép, kopott be­rendezés már csak az emléke­zetében, elbeszéléseiben él, akár­hálják: — Viszik a falábú Vargát... Értetlenül bámulhatok, mert az öreg fonnyadt kis öklét kétszer is megrázza. — Nekem öt holdam volt, meg egy hold szőlőm. Most a gyerekeim koldusa vagyok... Mély hangú dongó repül el felettünk. Az öreg már csen­des. Teletömi a száját bagóval és hallgat. — A Lajos jó gazda hírében áll. Ügy tudom, tisztségviselő ember a faluban. Dicsérték a járásnál is ... Az öreg nem szól. — őrá is van panasz. Csend. Maga elé bámul a szikkadt vén ember. Látom, hiába kér­dezném, most már csak hall­gatni tud. A szavak eddig ma­guktól jöttek. Mint föld mélyé­ből a forrás. A kertet nézem. A barackfán már mogyorónyi zöld barac­kok vannak. A sóska is meg­nőtt szépen. A palántát öntöz­hetik, mert a paprika virág­zik. Eszembe jut a virágos­kert. A kapu előtt se láttam virágot. A beiáratnál krumpli, meg répa bújik. Gyerek szalad át az udva­ron. — Kislány! Nálatok nincs virág? A gyerek ámul. — Minek az? Kell a hely a krumplinak... Az öreg kezet nyújt, majd visszaszólít. — Azért mégis megvárhat­ná a fiamat. . . Arra a kilenc­ven napra meg többet ne gon­doljon. Szalay István csak az elsuhant dolgos évek: későn kezdett, korán zárt kam­pányok. — Fiatalabb szak tár­sai olykor talán mosolyognak is rajta, kétkedve csóválják a fejüket, ha tisztelettel, elisme­réssel szól a néhány hete nyugdíjba küldött Róbert — diffúzióról — pedig elhihetnék: annak idején bizony a legkor­szerűbb lényerők közé tarto­zott. Furcsán néznek rá, ami­kor a háborús élményeit mesé­li, mondja, hogy nemzetőrként, fegyverrel védte a gyárat, s később mekkora erőfeszítés kellett a negyvenötös új sze­zon megindításához: szinte da­rabonként szerezték vissza, szedték össze a sok elhurcolt, szétszórt holmit. Krónika e? a negyvennégy év, amit szivattyú-öntögető korától eddig eltöltött. Nagyot változott a világ, sok minden történt a Zagyva partján. Egyebek között: megfiatalodott a gyár — Peszleg Feri bácsi meg csendesen „megöregedett”. S mindketten meggazdagod­tak: a gyár sok milliós felsze­reléssel gyarapodott — a ma­nipuláns pedig egy szorgalmas élet hasznos tapasztalataival. Negyvennégy év — nem ke­vés idő. Mi a legkedvesebb belőle? Azt mondja a manipuláns, hogy a mindennapi munka öröme. Ha egy-egy szezont si­kerül balesetmentesen befejez­ni, ha egyetlen nap alatt pél­dául 46 vagon cukor készül a gyárban. Ez utóbbi teljesít­ményt három éve jegyezték fel... Ilyenek a legnagyobb élményei... És a kitüntetései? Hát igen — mondja — olyanokat is ka­pott. Háromszoros sztahanovista, tizenegyszeres kiváló dolgozó, tulajdonosa egy iparági kitün­tetésnek. S tagja a cukoroldali kar­bantartók szocialista brigádjá­nak ... És természetesen, gyára megbecsült művezetője: aki szezonban hatvan, ilyenkor, az évi nagy tmk. a felkészülés idején pedig 20 embert irányít — elismert tudással, nagy szakértelemmel... í í— r*t) A cseresznye már eivirág­zott A korai alma most bontogatja szirmait, de a dió­fák barkája mind lehullott. — Az idén nean lesz dió — szólal meg az öreg ember a kút mellett. Eddig észre sem vettem, csak most, hogy szól, látom vézna, szikkadt alakját Hátát a kút deszkájának veti, két kézzel egy botra támaszkodik. — Dió aztán nem lesz az idén ... — Lefagyott? A1 szikkadt kis öreg rám néz, egérke-szeme a közelséget für­készi, majd nyugtalanul této­vázik a bottal. — Nem adott az Isten... Csend. Darazsak röppennek az almaiéra, egy lepke a vén ember kalapjára száll. — Jön mindjárt a Lajos fi­am. Öt tessék megvárni. Nél­küle úgyse tud itt senki sem­mit mondani... így, május derekán, csupa illat, csupa varázs a levegő. A kertben arasznyira nőtt az idei hagymaszár, a tormának akko­rák a levelei, mint egy naper­nyő. — Mi járatban? Érdekes típusa ez az öreg embernek. Vézna, töpörödött, de a szeme valami különleges élénkséget árul él. Nem ül pu­ha széken pokrócba csavartan, csak úgy ücsörög, inkább tá­maszkodik, — Beszédem lenne véle. — Értem — bólint az öreg és botjával felfelé mutat. — Én ültettem itt mindent. Ezt a diófát is. A cseresznyét is a kert végén, öt hoüd föl­dem, meg egy hold szőlőm volt... De most már nincs. Kilencven nap... Legyint, aztán fanyar mo­solyra húzódik a szája. — Cigaretta? Másfajta öre­geknek való. Nekem a bagó is megteszi... Tetszik tudni, van egy régi katonacimborám, aki­vel együtt szolgáltunk az első világháborúban. Az jól csinál­ta. Eladott mindenét, aztán be­vitte magát az öregházba. Egy­szer írt egy levelet és azt írta, hogy jó dolga van, csak a gye­rekek hiányoznak. Milyen fur­csa? Nekem egy csöppet sem hiányoznak a gyerekek. Igaz, én se őnekik. Az egyik me­nyem — az András felesége —, mindennap egy babszemet ha­jít a dobozba, amikor elhoz­nak. Abból tudja, hogyan tel­nek a napok. Azt szeretnék, ha már nem lennék. Ha mái úgy járnék, mint az a körtefa ott, a másik oldalon. 'T'avaly még volt a galy- "*■ lyak végén néhány bim­bó, az idén aztán töveslől ki­száradt ... — Nem szereti a gyerekeit? Az öreg nemet int. — A katonacimborám jól csinálta. Fizet valamit, tartják, és még zsebpénze is marad. Ci­garettára való. A múlt vasár­nap kértem a fiamtól cigaret­tát. Azt mondta: miért do­hányzik? Nem volt elég egész életében? Látná csak azt a me­netet, amikor visznek egyik helyről a másikra. A talicska nyikorog, én az aljában ülök. A kutyák meg a gyerekek trappolnak utánunk. Azt kia­— Elvették? — Rájuk írattam. Lajosra, Andrásra, meg Pistára. A ház­zal együtt. Most látok az idén először iTI fecskét. Ott csivitel egy pór az eresz alatt, sárral ta- pasztgatják a tavalyi fészket. — Akkor tettem bolondot, amikor rájuk írattam. A föl­dért, meg a szőlőért földjáradé­kot kapnék, engem meg eltar­tanának urasan. — Lajos fiánál lakik? — Csak három hónapig. Az­tán Andrásnál, Pistánál, ahogy következnek sorban egymás után. Mindegyiknél kilencven napot töltök. így szól a megál­lapodás. Sorkoszton meg kvár­télyon vagyok a fiúknál. Hosz- szabb időre egyik se vállalt, pedig nem vagyok rossz ember. Csak öreg vagyok már és fá­ból faragták az egyik lábamat. Amikor letelik a kilencven nap, talicskára tesznek és to­vábbtolnak. — Miféle talicskára? Az öreg zavartan pislog, folyton mocorgó újjaival a kút káváján matat. — A talicskára. Ott van a fé­szer alatt Nem jön a gazda, így köze­lebb kerülök az öreg emberhez. A falába mereven elnyúlik, a másikkal mozog, mintha vala­mi nótára vemé a taktust. Uj­jait a zsebébe süllyeszti, és do­hányért kotorászik. — Nem tudom megkínálni. Nem dohányzóm. Ezzel az esztendővel műkö- ' désének tizedik évébe lépett a munkásőrség. A jubileumi . esztendő kezdetén felkeres­tük Papp Árpád elvtársat, a munkásőrség országos pa- rancsnokát, s válaszát, tájé­koztatását kértük néhány kér­désünkre. A munkásőrség egész tevékenysége a nyilvá­nosság előtt zajlik, részleteit mindenki Iáhatja, figyelem­mel kísérheti. Éppen ezért jogos az igény a munkásőr­ségről alkotott teljesebb, át­fogóbb képre. Első kérdé­sünkben tehát arra kértük Papp Árpád elvtársat: foglal­ja össze az eltelt időszak leg­fontosabb eredményeit, ta­pasztalatait. — A munkásőrség — hang­zott a válasz — rendikívüli helyzetben, bonyolult társadal­mi—politikai viszonyok közötl született. Nem egyszerűen égj határozat hívta életre. A párt- határozat voltaiképpen arra £ sokféle, de végső fokon azon« célú akaratra épült, amely ak­kor —, 1956 végén, 1957 elejér — a dolgozó munkás- és pa- raszttömegekben országszert« jelentkezett: leküzdve tenger­nyi nehézséget* gazdasági és politikai zűrzavart, megvéd« ni a népi hatalmat, visszaállí­tani az élet természetes rend­jét, folytatni a szocializmu: építését, tie a korábbi hibái nélküL A társadalom legjobl erőinek jogos követelése volt hogy ebben a helyzetben élet re keljen egy olyan önként« fegyveres testület is, amel; egyesítve magában a dolgozói minden rétegét, kész a pár útmutatásainak megfelelően j néphatalom hűséges szolgála tára, védelmére. A munkásőr séget tehát a kölcsönös bizalon szülte: a dolgozó nép bizalmi a pártban, a néphatalomban másrészt a párt bizalma a dől gozó emberek millióiban. Csal e bizalom alapján történhetet meg, hogy a párt, az állan fegyvert adott a dolgozók tíz ezreinek kezébe, abban a meg győződésben, hogy ezeket í fegyvereket a munkáshatalon javára, becsülettel fogják hasz náJni. S a csaknem évtizede múlt legfőbb jellemzője, hog: a munkásőrség bebizonyította ■teljességgel méltó a bizalomra Nem túlzás, ha azt állítjuk, a elsők, akik akkor, kezdetbei fegyvert fogtak, esküt tettei megkezdték egyáltalán ner könnyű szolgálatuk, feladatul teljesítését, önkéntesen, min den ellenszolgáltatás nélkú történelmi jelentőségű tette hajtottak végre. A munkásőr ség megalakulásának ténye, testület létezése — gondoljun csak 1957 tavaszára — bátorsá got, biztatást, igaz törekvéseik ben támogatást adott a dolgoz embereknek, ugyanakkor visz szavonulásra kényszerítette néphatalom ellenségeit. •— Hogyan értékeli pa rancsnok elvtárs a megtel utat? — Az elmúlt évek alatt - bár a legjobb utak és módsze rek felkutatása, kimunkálás, nem volt könnyű és egyszer feladat — a munkásőrség párt irányításával fontos, egé.- társadalmi életünkben jelente politikai fegyveres testületi kovácsolódott. Az eredménye elérésében megtisztelő, felelő: ségteljes feladat hárult a műi kásőrség parancsnoki állom; nyara. Mint ismeretes, p; rancsnokaink, s a törzsekbe szolgálatot teljesítő elvtársair nagy többsége nem hivatássz rűen, hanem napi munká pián, társadalmi alapon lát el e pártmegbízatását. Csak az elismerés hangján szólhatok ró­luk, hiszen voltaképpen rájuk hárul a munkásőrök, az alegy­ségek közvetlen, operatív veze­tése, a munkásőrök nevelése, kiképzése, szervezése. Az elis­merés még nagyobb hangsúlyt kap, ha azt is hozzáteszem, hogy nagy többségük a mun­kásőrség megalakulásától kezd­ve teljesíti becsülettel megbí­zatását. A munkásőrség társa­dalmi fegyveres testület, a so­raiba lépők, a kötelékébe tar­tozók önként, napi munkájuk után, térítés nélkül látják el nehéz szolgálatukat, végzik gyakran megerőltető, fárasztó gyakorlataikat. Politikai tartal­mát a tárthoz fűződő szaros kapcsolat, az önkéntesség, a társadalmi jelleg adja. Nagy nevelőiskola, ahol a különböző dolgozó társadalmi rétegekhez tartozó, legkülönfélébb korú és foglalkozású emberek talál­koztak egy közös cél: a nép­hatalom szolgálatában. A mun­kásőrség éppen ezért nagy ne­velőerő, amely jelentékenyen elősegíti a kommunista közgon­dolkodás, a kommunista erkölcs fejlődését és terjedését — Közvéleményünket ér­dekli az is, hogy a mun­kásőrség, mint fegyveres testület milyen eredmé­nyeket ért el szakmai vo­natkozásban. Kérjük pa­rancsnok elvtársat, erről is adjon rövid áttekintést. — Ezt a tevékenységet a tíz esztendő alatt lépésről lépésre kidolgozott, formált, a munkás­őrség sajátoságaihoz igazított kiképzési terv szabályozza. El­mondhatjuk, hogy munkás­őreink jól megtanultak bánni fegyvereikkel. Megtanulták a testületnek megfelelő harcászat elméleti ismereteit, s azokat képesek a gyakorlatban is végrehajtani. Az arra kijelölt munkásőrök megfelelően bán­nak a rendelkezésükre álló kor­szerű híradástechnikai eszkö­zökkel. Jelentős azoiknak az egységeknek a száma, amelyek minden szakmai jellegű fel­adatot az igen magas követel­ményeket állító kiváló színvo­nalon oldanak meg. S termé­szetes, hogy ilyen értelemben sincs megállás, a technikai ha­ladás, a munkásőrség saját belső fejQődése mind újabb igényekkel lép fetL, s újabb szintek elérését teszi lehetővé, egyben szükségessé is. — Milyen új vonásokkal gazdagodott a legutóbbi években a munkásőrség? — Azt hiszem, elég, ha csak néhányat említek, ebből is ki­tűnik az a fejlődés, amely tíz esztendőnket jellemzi. Az egyik leglényegesebb — egyben leg­bonyolultabb is — az új mun­kásőrök igen nagy számának ; megjelenése, ugyanakkor sok , idős elvtársunk tartalékállo­mányba vonulása, illetve lesze­• relése. Róluk csak a legtelje-: • sebb elismeréssel szólhatok. Ök ■ voltak az elsők, az alapítók, ők • azok, akik ma is önzetlenül és ■ habozás nélkül vállalják a szol- ; gálát minden nehézségét. De . az évek elmúltak felettük, s el­érkezett az idő. amikor a mun­i kát és a felelősséget meg kel­■ lett osztaniok a fiatalokkal. Az : elmúlt két évben csaknem 14 ; ezer új munkásőr lépett testü­letünkbe, ugyanakkor mintegy í nyolcezer, főleg idősebb elvtárs ‘ került tartalékállományba, ; vagy leszerelt. Célunk és elha­tározott törekvésünk, hogy kap- ' csolataink velük ezután se ' szakadjanak meg, hogy vegye­nek részt ezután is életünkben, hogy gazdag tapasztalataikkal, ’ szilárd meggyőződésükkel se- ’ gítsék a fiatalok nevelését. Üj vonás, hogy a fiatalokkal igen • sok pártonkívüli került a mun­■ kásőrség kötelékébe, s új, meg­> tisztelő társadalmi kötelezett­■ ségünk, hogy belőlük itt, a szo­■ cialista rend, a néphatalom ■ leghűségesebb munkálói: kom- i munisták váljanak. S felkészül­tünk rá, hogy évről évre rend­. szeresen fogadjuk a testüle­> tünkbe Lépni kívánókat. ' — Fontos jellemzője a mai ‘ munkásőr-életnek az az őszin- ‘ te, elvtársi fegyverbarátság, ’ amely bennünket a népköztár- i saság többi fegyveres testületé- ‘ hez fűz. A néphadsereggel szo- t rosan együttműködünk a fia- ^ talok nevelésében, tisztikará- j tói sok segítséget kapunk ki- t képzési munkánkhoz. Rendsze­resen részt veszünk egymás ' rendezvényein. Egészséges kap- " csolatunk eredménye, hogy év- \ ről évre mind több leszereli : katona kéri felvételét a mun­kásőrségbe A kapcsolatok más, " gyakori megnyilvánulási mód- " ja az a szolgálat, amelyet a " munkásőrök látnak el közösen 1 a közbiztonsági, az ifjúságvé- ‘ délmi és a határőrizeti szervek­• kel. Nem azért szükségesek 5 ezek a szolgálatok, mert elvég- 5 zésükre a munkásőrség nélkül ’ a többi testületek nem volná­nak képesek, vagy mert — pél­I dául — rossz Lenne nálunk a i közbiztonság. Szó sincs erről. De arról feltétlenül igen, hogy a közbiztonság további javítá­sa, az ifjúságvédelem a mi rendszerünkben nemcsak rend­őri, hanem társadalmi feladat, s éppen ezért egy olyan önkén­tes testületnek, mint a mun­kásőrségnek, e területeken mind fontosabb, átfogóbb fel­adata van. A munkásőrség — s ezzel utalni kívánok testüle­tünk jövőjére-is — nem eset­leges, hanem állandó jellegű intézmény, amely nagyon so­káig fog létezni. Sőt: a társa­dalmi fejlődés előrehaladásá­val, az élet rendes, normális viszonyai között növekszik sze­repe és jelentősége, mint mlnd- azoké a szervezeteké, amelyek társadalmasítják a közügyek valamely részének intézését, magukra vállalva különféle ál­lami jellegű feladatokat. A munkásőrség közrendvédelmi tevékenysége annyit is jelent, hogy dolgozó emberek tízezrei éreznek felelősséget a közbiz­tonságért, további javításáért, s érte szervezetten cselekszenek is. Ez nagyon jó dolog. — Miben látja parancsnok elvtárs a legközelebbi jövő feladatait? — Legfontosabb feladatunk: szüntelenül gondoskodni róla, hogy a munkásőrök mindig és minden kérdésben jól értsék pártunk politikáját, határoza­tainak lényegét, céljait, s e cé­loknak bátran kiálló, odaadó hirdetői, megvalósítói legye­nek. Osztozzanak a munkás­őrök, mint eddig tették, jóban, rosszban egész dolgozó népünk­kel. Tavaly mintegy hatezer emberünk dolgozott a gátakon, nyolcezren karhatalmi szolgála­tot teljesítettek, hogy megaka­dályozzák az állatbetegségek széthurcolását Az akkor oly önzetlenül vállalt munkának, az odaadásnak most a minden­napi munkában, terveink tel­jesítésében korszerűbb, gazda­ságosabb termelésben kell rea­lizálódnia. Példamutató munka, szocialista rendünk további, hűséges szolgálata: ez a két, szorosan összefüggő feladat, amely most előttünk áll, s amelynek teljesítésével méltó módon köszöntheti minden munkásőr pártunk közelgő ki­lencedik kongresszusát, vala­mint testületünk tizedik esz­tendejét — fejezte be nyilat­kozatát Papp Árpád elvtárs, a munkásőrség országos parancs­noka. L. L. Póri-megbízatásuk: a néphatalom védelme Beszélgetés Papp Árpád elvtárssal, a munkásőrség országos parancsnokával 69 miHi a sütőipar I Miért van panasz a Megoldásra vár a teljes szállítás í Esztendők óta sok a panasz a kenyér minőségére. A fo­gyasztóközönség panaszai arra késztették az élelmiszeripar ve­zetőit, elsősorban az Élelmezési Minisztériumot, hogy az eddi­ginél is alaposabban foglalkoz­zék a kérdéssel. — Miben látják a problémák okait? — tettük fel a kérdést Vokány Bélának, az Élemezési Minisztérium sütőipari főosz­tálya vezetőjének. — A beérkezett jelentésekből azt látjuk, hogy elsősorban a technológiai fegyelem hiányá­ról van szó — mondotta. — A másik hibaforrás a szállítás­ban van, a harmadik a kenyér tárolásában. A technológiai fe­gyelem lazaságának felszámo­lása elsősorban a tanácsok ipa­ri osztályának feladata. Tud­nivaló az is, hogy a szaksze­rűtlen szállítás a legjobb ke­nyeret is tönkreteheti. Végül a tárolás az örökségként reánk maradt kisebb sütödék mellett nincsenek megfelelő raktárak. — Felduzzadt a városok la­kossága. A felszabadulás előtti­hez képest legalább tízszeres a fogyasztás, hiszen ma már a falusiak is vásárolják a kenye­ret és kevés helyen van házi sütés, alig akad már házi ke­mence. A sütőipar nem tudott olyan gyorsan fejlődni, hogy a megnövékedett igényeket gyor­san és jól kielégítse. A cél a sütőipar teljes gépesítése és ezt — erőnktől függően — csak nagyobb telepítésekkel és beruházásokkal tudjuk elérni. — Ebben az évben — foly­tatta a főosztályvezető — 69 és fél millió forintot kaptunk a sütőipar fejlesztésére. Ezt az összeget úgy kell elosztanunk, hogy a legégetőbb hiányokat pótolhassuk elsősorban. Hama­rosan üzembe helyezzük a Csangrád megyei Kistelek sü­tőüzemét, amely naponként 8 tonna kapacitással fog működ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents