Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

MEBfKLYI LÁSZLÓ: ÖRÖKSÉG Mindenki itthagy valamit ki a hírnevét ki egy komfortos lakást A katona például a lőfegyverét Végül is valami mindenképpen marad ha más nem egy vinnyogó kutya Az öregasszonynak mégsem maradt semmi miután négy gyermekét megszülte szelíden kicsit felülről mosolygott a világra és a háború sorban egyenként más-más indulókkal elvitte tőle mind a négyet ▼Ad MÍHAiat Gyökerek fogóznak nRMM, MA akácé* a sinnet tat, mini a poO. a fírp (yalorút; ftUMfl A —« tfla vert kan tar— s an átra tMH sytttan aaheevn nttn4 a hálta nrtta » Mf WtanMB meder, eewMfceh. an nets line 4a ftfrtslem n artrtte, \ *a antta Mikii* Inas a rtM» Azt a szerszámot, azt a gépet (DM angbávrts, appysf KM bocsánat Gye topotok e férnem, arcomon mirrhta ssepMfc, terpenzülésbe helyezkedett, s satentori hang­iét recsegtetve szónokolni kez­A tavasz szebb volt, min« máskor, a Somhegyen már áp­rilisban zöldbe borultak a fák, e én elvágytam a füstös gyár­ból. Nagyapám ösztökélésére már előbb elvégeztem a négy polgárit. Azt terveztem, hogy pénzt szerzek, különbözetivel beiratkozom a gimnáziumba és kitörök a nyomasztó sors­ból, amely mindnyájunkra rá­nehezedett. Varga Lad, a szomszédban lakó barátom, akivel egy mű­helyben dolgoztam, csitítgatta vágyaimat — Az urakhoz sodródnál! Ok urak, te melós vagy. Nem kellesz nekik. Én mégis tovább kergettem álmaimat Lacit elkerültem, ■ egy Fehér nevű Írnokkal ke­restem a barátságot Fehér ak­koriban ezer pengős örökség­hez jutott, a ez a számomra csillagászati vagyon valósággal fénybe vonta a jó beszédű, a velem feltűnően barátságos fia­talembert Fehér az örökség­ből kényelmes lakást rendezett be és vásárolt egy vadonatúj tölcsére* gramofont Esténként nála üldögéltünk, zenét hall­gattunk, lányokról beszélget­tünk. S bennem erősödött a vágy, hogy én la ügy éljek, olyan könnyedén, felhőtlenül. Április végén a műhelyből jövet Varga Led mellém sze­gődött hazáig kísért majd a kapuban elmondta, hogy má­jus elsején a somhegyi tisztá­son majálist tartanak az tftfc- Menjek velük. Amikor meg­tudtam, hogy Lad húga, Mari Is ott lesz, s Fehér Is eljöhet gramofonjával, megígérted^ hogy elmegyek. Szép idővet napsütésed ML szöntött ránk a május elseje. Még délután Is felhőtlen volt az ég, amikor a kis csapat vá­gna bandukolt a begyei dalon. Az den Fejes haladt a hatal­mas termetű, egykori birkózó, ö volt a gyári szakszervezet egyik mozgatója, apámtól gyakran hallottam, mennyit kínozták 1919 után, direktó­riumi tagsága miatt Fejes után Varga Lad menetelt a folyton fecsegő kis Králikfcal, majd Vajda Feri, a színészi álmokat melengető esztergályos, s még négy-öt fiú, s ugyanannyi lány. Ml Marival a sor végén bandukoltunk. Csak néztük egymást mint már évek óta, és nem szóltunk egy szót sem, pedig lett volna mondanivalónk. A somhegyi tisztáson előke­rültek az elemózsián csomagok, s néhány korty Hal Is. Különö­sebb műsor nem volt Eléne­keltünk néhány dalt majd Vajda Feri Ady-verset szavalt a Tűz márciusát Arról volt szó, hogy mielőtt hazaindul­nánk, Fejes majd megtanít bennünket egy új indulóm. Mi­vel jobb ötlete senkinek sem támadt Fehér beállította a grama font, s a jó zenére tán­colni kezdtünk. Ez a tánc nem sokáig tartott A kis Králik, Annyira meglepődtünk, hogy bizonyára némán hallgattuk volna a szónoklatot ha a nagy darab embert nem ragadja magával túlságosan az indulat. Mikor arról papolt, hogy „a vörösök nem tisztelik a csalá­dot", Fejes csak mosolygott. S az sem okozott megrendülést amikor a „százszor szent ezer­éves határok és az égiek oltal­mába ajánlott haza nagyobb tiszteletére” hívta fel az egy­begyűlteket. De az egek oltal­mába ajánlott hazáról szóló frázis annyira megtetszett Ne- veczkynek, hogy egy ügyes for­dulattal megismételte a mon­datot és kárhoztatni kezdte a felforgató eszmék hordozóit, akik számára közönyös a hon ■M azt a hogy az ösvényt figyelje, egy­szer csak Fe­jeshez. — Jönnek m fajvédők* 8 valóban, as ösvény torká­ból kibukkant a »Revízióé Lá- ga” városi tótumíaktúrnának, az „ébredő magyar" Neveczky úrnak testes, fenyegető alakjak. Nyomában nyolc—tíz suhanc, köztük néhány gimnazista, komoran hátra tett kézzeL A gramafon elhallgatott, a táncolók némán figyelték a hangtalan felvonulást Nevecz­ky pedig, mint az a városi jobboldal elismert vezérszóno­18 • _ Ma Jő, gondolom _______, hát sematikus va­gyok. Hogy mi az, azt ugyan Matom nem tudom, és akár­mennyit kérdeztem tőlük, ők sem tudták. Csak azt mond­ják, hogy az olyan mint a sü­ket duma, vagy a városi hado­va. Lehet nem tudom. Honnan tudora én, hogy mi a süket duma meg a városi hadova? __ Hanem arra gondoltam, jp m tisztelt fró úr, egy napon, hogy elég volt ennek a két gyereknek a pimaszkodásából, és móresre tanítom őket Elő­ször ■ kirámoltam a szekré­nyeket, mindössze egy ünneplő és egy mindennapi inget hagy­tam meg nekik. Egy ócska nad­rágot is. Egész héten át semmi egyebet nem kaptak, mint leb­bencslevest és főtt burgonyát A rekamdékat is kihordtam a szobájukból és strózsákon köllött aludniuk. Reggel négy­kor kellett felkelniök és úgy dolgozniók, ahogyan az ő ko­rukban nem kölött Hát azt tet­szett volna látni! Kibújt belő­lük az agitáció. Forradalmárok lettek. Negyvennyolc óra múl­va már az egész falut szervez­ték az apjuk ellen. — Elsőnek jött a párttitkár. Méltóságteljesen, higgadtan be­szélt a lelkemre, hogy hát Ku­rondi elvtárs így, meg Kuron- di elvtárs úgy,, nem szabad elvonni a fejlődést tulajdon gyermekeitől, mert a szocialis­tává fejlődő társadalom ... Szóval, agitált, ahogyan csak kifért belőle, és én sehogy sem szívleltem az agitációt. Aztán jött a Népfront-elnök és olyan kegyes szavakkal mondott ne­kem akkora kegyetlenségeket, hogy felforgatom a falu rend­jét, azt képzelem magamról, hogy egy új Józsua vagyok, akt megállítja ■ napot, akarom hozni a múltat és még beszélt annyit, miközben meg­ivott vagy másfél litert a bo­romból és Igen jókedvűen tá­vozott. A negyedik napon az­tán jött a tisztelendő úr. Szép szál ember, nagy híve minden­féle békének, és azt mondta: „No, Kurondi, maga szép dol­gokat művel. Hát mit gondol, joga van-e megtagadni tulaj­don két fiától a keresztényi szeretetett Joga van-e leb­bencslevest adni nekik napon­ta meg főtt krumpit, mintha nem változott vona semmit a világ? Hát miféle ember az, Kurondi, aki a rekamiét kivi­szi a fiai szobájából és szalma­zsákra fekteti őket egy olyan világban, amely már a mi urunk Jézus Krisztus jóvoltá­ból, a szocializmus útjára lé­pett?” Hát erre már én is düh­be gurultam, nagyot csaptam az asztalra, és kikértem ma­gamnak, hogy beleszóljanak családi ügyeimbe, reggeltől es­tig agitáljanak, hol a szocializ­musra, hol a kereszténységre, hol a családi összefogásra és az Isten tudja még mire hi­vatkoznak. Elvégre Is nem vagyok én bolond, hogy el­tűrjem ezt a rengeteg agitá­ciót Minek nekem ez a sok sematizmus? Tudom én mit csinálok. Én nevelem ezt a két kölykök A rosszat is, a jót is én neveltem beléjük, és el­küldtem ezt a sok prédikátort a megfelelő helyre, ami az­tán az egész falat ellenein lázította. — Mikor va­sárnap misére mentem, nem szóltak semmit, de éreztem, hogy égeti a te- kmtetük a há- 7\ V tamat, mintha \ azt mondanák: „Hej, Kurondi, Kurondi, nem értesz te semmit abból az új vi­lágból. Ügy bánsz a tulaj­don két fiaddal), mintha a te aka­ratod jött vol­na el és nem a modern világé, hogy szenteltessék meg az ő neve.” Hát még a két fiam! Igen tisztelt író úr, el sem me­rem mondani a nagy szégyent, amit ez a kettő ejtett rajtam. Otthagyták a lebbencslevese­met, a szalmaágyat és mind­ketten átmentek a szomszéd házába. Még csak nem is kö­szönnek nekem. Azt sem mond­ják, hogy »ne «gtwpt édesapám.” Hanem esténkéül ott ülnek a Kulcsár szomszéd-! nál, táncolnak is, kártyáznak,! rádióznak és nézik a tv-t, én! meg az ablak előtt járok fel-' alá és az egész fala vasvilla-! szemekkel néz rám. Nem rek én már agitálni többet! Tessék már megmondani, mi! tegyek? Mert ha ez így tart! még egy hétig, Istenemre bujdosok. — Tudja, Kurondi ür —! mondtam — a legjobb, ha ha­zamegy és mindent szépen! helyreállít, ahogyan volt! Hagyja magát „legyőzni" Jöj-< jön vissza a két fiú és ne tö-! rődjön többet vele, ha mondják, hogy „ne agitálj,! édesapám." Maga csak agitál-! jón, de egyet ne felejtsen:! semmiféle agitációnak ain< ‘ olyan ereje, mint a valóságnak.! S a valóság ellen hiába lázad! maga is és hiába lázadnak a! fiai. Sőt az egész falu is hiába! lázad. Végső fokon nem a len, hanem a múlt ellen lá- zadt fel a falu, mert nem le-< hét a ma valóságát még tréfá-I ból sem visszacsinálni. Ha; közben kinevetik magát, ne­törődjön vele Ez azért mégis- a mi sikerünk. — Igaza van — mondta Ku-; rondi. Bort töltött és koccin­tottunk. — Hiába — folytatta — nem! nekünk kell bölcsnek lenni,' hanem úgy kell tenni, mintha; ők lennének a bölcsek. Hanem,; ha még egyszer azt mondják; mindenre, hogy sematikus,; meg hogy agitáció, isten úgyse! úgy faron billentem őket.. — No, no, no... — Igaz, igaz, író úr. Lehet! azt másképp is. Alighogy eal ■nételte, Varga Lad dühödte» ugrott elébe: — Hazudfld Maguknak áru- efltfc a haza! 8 ha Fejes vissza nem ránt­ja, képen teremtette volna a tekintélyes szónokot. — Hallgassak csak végig. amit a tisztelt te1 mondani óhajt — szólalt meg Fejes hű­vös nyugalommal és gunyoro­san fürkészte az Izzadó Ne­veczky arcát. Ez a közbelépés már nem akadályozhatta meg az össze­csapást. Amikor ugyanis Var­ga Lad Neveedryre támadt, a hörcsögtermészetű Králik bele­kapaszkodott az egyik gimna­zistába és fittyet hápyva Fejes szavaira, püfölni kezdte. Kide­rült, hogy Neveczkyék nem­csak szónokolni jöttek. Fütykö­sök suhogtak a kezükben, s a vezér rohamot vezényelt. — Táncoltassuk meg őket, fiúk, gramafon nélkül is! A tánc nem valami vígan kezdődött Neveczky számára, mert a nyakleves, amit Varga Laci szánt neki, a második nekirugaszkodásra a vártnál is jobban sikerült A szónok bömbölt dühében és az egész tisztáson fellángolt a bare. Fehér a kabátom ujjába markolt — Őrültség! Tűnjünk d in­nen! 8 meg sem várva felkapta a gramaíont és élt az erdőben. Döbbenten néztem a csatát, első gondolatom aa volt, hogy nekem is jobb vol­na elmenekülnöm. Egyszerre ért Mari figyelmeztető kiáltá­sa és egy jókora botütés a há­tamon. Két gimnazista rontott rám, az egyik szemben, a má­sik oldalról. Sose szerettem ve­rekedni, de akkor nem volt más kiút. Kettejük ellen azon­ban tehetetlen voltam, egyik ütés a másik után ért. Nem so­káig. Varga Laci hatalmas bakugrással belefejelt Nevec»- ky úr gyomrába, s a feldön­tött hatalmasság testén át egyik támadóm nyakába ug­rott. — A másik a tiéd — küL tóttá. — Tanítsd meg kesztyű- ben dudálni. 8 a másik már emelte M botját a magasba, hogy lesújt, son. Sikerült elhajolnom az ütés elől, majd rátapostam a földhöz koppanó botra és ki­téptem támadóm kezéből. — Ha tánc, akkor legyen «ne, urak! A suhancok számbeli füMuya hamarosan apadni kezdett Fe­jes kettesével kezdte őket, S ha már nagyon elgyengültek ke­zei között, összekoccantotta fe­jüket: „Ébredjenek, uralmi Ébredt magyar nem mmyte kálhat néhány nyaklevestől Varga Led Neveczkyt búvtifc hí A vezérszónok egy «vében guggolt, egyik vd fájó gyomrát tapogatta, a pedig mcbkendől Könnyeit türtil- gette-e, vagy verejtékező tokát? Talán mind a Egyszóval már érett a győz»« lem, már csak a bekerített tiké madók lefegyverzése vdt hág­na, amikor az éber kis Krém kékre-zöldre vert arcút gatva, nagyot kiáltott. — A csendőrük! A asendümaj kerítette be a láttak, hogy állják körül a teret, s a takastoDasok őrunt»- tere vészjóslóan mustrálgatja m felhevült hadat. — Mi történik fitt Neveczky háborogva áü| g feszesen tisztelgő őrmester elét — Ránk támadt ex a vörös csűrbe! — A pocakos, ébredő mm gyárt megint csak Fejes marka mentette meg Lad i ketö tenyerétől Aa őrmester akkor csendet parancsolt, majd biztosította támogatású- ról Nedveczkyt. — Az urak nyugodtan state hetnek. Minket sorba «Statt, tette­ti» a nevünket a noteszéin, majd sűrű fenyegetések kön« ben hazaparancsolt Fejest ét Varga Lacit pedig, mint • „vörös provokáció1* értelmi szerzőit a törvény nevében le­tartóztatta. Azóta több mint három év­tized telt d. A somhegyi ütkö­zetnél sokkal nagyobb csatákat vívtunk Fejessel, Varga Laci­val csendőrök, fasiszták ellen. Börtönben, koncentrációs tá­borban k küszködtünk puszta életünkért. De annak az ütkö­zetnek az emléke én bennem sohasem halványult d. Az voll újjászületésem napja. A felejt­hetetlen tűzkeresztség. Szegedi Gyula LOVÁSZI HANTON: május: I DAL Májusi fényben Édes az illat fürdik az erdő, hársfa tövében, májusi réten földanya ringat enyhe a szellő. mint a mesében. Nézd csak e sok-sok Ébred az élet májusi képet: zöldarany ágon, zöldszemű lombok májusi ének kedve feléled. zeng a világon. Üt visz a hegyre Röppen a labda, telve virággal hangos a tájék, szól esivite’.ve víg dali-dalra hetyke madárdal. zajlik a játék. Jó a nagy égen Májusi tájon fölfele nézni, tűz-színű rózsák — dús fű ölében májusi álom? elheverészni. Nem! A valóság!

Next

/
Thumbnails
Contents