Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

Komplett gyárberendezés szállításában vesz részt az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára Hetvennyoic építőanyag és vegyesipari vállalat közül há­rom kapott élüzem címet, kö­zöttük a Heves megyei Építő­anyag és Vegyesipari Vállalat, amely 1965-ben olyan eredmé­nyeket produkált, amelyekre még a legoptimistábbak sem gondoltak az esztendő elején. Az egy munkaórára eső terme­lési értéket 120,3 százalékra teljesítették. 1964-ben egymil­lió 400 ezer forint veszteséggel zárták az évet, ács 1965-öst 576 ezer forint nyereséggel. — Hogyan csinálták? — A választ Ivádi József igazgató­tól kapjuk: — 1964 elején költözött Hat­vanból Egerbe a vállalat köz­pontja, és egy vállalattá olvadt össze a káli betonüzem és a szilvásvárad! mészmű. Az egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy a termelte irá­nyításába, a vezető beosztások­ba olyan embereket tegyünk, akik képességeik, tudásuk alapján megfelelnek azoknak a feladatoknak, amelyeket ma­gunk elé tűztünk. Második lé­pésünk m termeién műnsaki feltételeinek m megntnervenéne, biztosítása volt. lehetőségeink­hez mérten kicseréltük az el­árult gépeket, te új állítottunk munkába, így fel­szabadítottuk dolgozóinkat a nehéz fizikai munka alól. Ma már a munkafolyamatok nagy részét gépek végzik. Az 1965-ös esztendőnek nem­csak gazdasági eredményei vannak... — Az előző években a káli beton üzemnek még szakszer­vezete sem volt. Vállalatunk­nál nyoma sem volt a szocia­lista versenymozgalomnak. 1965-ben már öt brigád vernenyxeit egymással, ebben az évben pedig 15-re nőtt a versenyző brigádok száma. Megszilárdult a munka- fegyelem, megváltozott a szel­lem a dolgozók között. Az él- üzemavató ünnepségen 10-en kaptak kiváló dolgozó jel­vényt (közöttük az igazgató és a műszaki vezető), 15-en pedig kiváló dolgozó oklevelet Főkönyvelőnk pedig A kőny- nyűipar kiváló dolgozója ki­tüntetést kapta. Az élüzem-kitüntetés újabb erőt lendületet adott a dolgo­zóknak ... — Valóban, az 1966-os év el­ső negyedévének eredményei­ben már lemérhetek ezek a ha­tások, 101,3 százalékra teljesí­tettük negyedéves tervünket. A dolgozók vállalást tettek, hogy az 1906-os tervet 102 szá­zalékra teljesítik. Az elkövetkezendő években az eddigieknél is nagyobb fel­adatokat kell megoldania a vállalatnak... — 1966. január elsejével vál­lalatunkhoz csatolták a Heves megyei Javító-Szolgáltató Vál­lalatot is. Ismeretes, hogy me­gyénk lakossági szolgáltatása nem kielégítő. Lesz tehát mit csinálnunk. Lakossági szolgál­tatási tervünket az első ne­gyedévben 103,8 százalékra tel­jesítettük és reméljük, s min­dent megteszünk érte, hogy a lakosság igényeit megfelelően kielégítsük. Hatssáxexer forinton vállalással kösxöntjük a IX. kongressxust. Reális vállalások ezek, hiszem megvannak hozzá a személyi# műszaki feltételek te nem utolsósorban ott vannak a vál­lalások mögött azok az embe­rek, akik az 1905. évi munkád jukkái elnyerték az első éJ-> üzem címet. Kis közösség a Heves megyei Építőanyag te Vegyesipari Vállalat, de már rangos kö­zösség. Az élüzem címhez mél­tó feladatokat szabtak maguk elé, s az élüzem címhez mél­tóan akarják megvalósítani Koós József Egy hasznos vizsgálat tapasztalatai A megyei pártbizottság és ta­nács mezőgazdasági osztályai­nak szervezésében és irányí­tásával tételesen megvizsgál­tuk a megye termelőszövetke­zeteinek helyzetét az időszerű mezőgazdasági munkák végre­hajtása vonatkozásában. A járásonként végrehajtott vizsgálat eredményét értékel­ték az illetékes járási párt- és tanácsi vezetők és a szakigaz­gatás irányítóinak bevonásával mérleget vontak a kapott hely­zetkép alapján, valamint intéz­kedéseket tettek a hibák kija­vítására. van: nagyobb a jövedelem, töb­bet lehet költeni. Hogy ne le­gyen panasz rá, a nagylánynak is vásárol egy szép, gyapjú kar­digánt dupla áron, de megéri: csak ötödrészét kell lefizetni a maszek árusnál. A többi részlet és ez a fontos! Mert a mamá­nak készpénzért ingyen sem kell... A nagylány nemcsak sudár növésű, de okos is. öt hónapig szó nélkül odaadja a mamának a fizetését, mégsem lesz keve­sebb a gond, pedig havonta ezer forinttal több a jövede­lem. — Ez rgy nem mehet tovább — mondja a mamának. — Hiába dolgozom és apu is feleslegesen gyötri magát, ha anyu köny- nyelmü és pazarol. — Akkor csináljátok H! — kiabálja hisztérikusan a mama. — Csináljuk is! — bátorkodik fel a férj. — Ezentúl a fizetése­met a lányomnak adom, nem pedig neked. A mama dührohamot kap, le­roskad egy székre és zokog. A férj kérlelhetetlen. — Te vásárolsz ezután — mondja a lányának. — Ruhafé­léket is, és mindazt, ami a ház­tartáshoz kell. — Hat hónap alatt kifizetjük anyu adósságait is — szól köz­be a lány. — És velem mi lesz? — kérde­zi fáradtan, könnyeit morzsol­va a mama. — Tovább is éppen úgy ve­zeted a háztartást, mint ed­dig — mondja határozottan a férj. — De hát valami zsebpénzt csak kapok? — fordul most már nyugodtabban és élénk figye­lemmel az asszony a férjéhez. — Természetesen kapsz — zárta le a beszélgetést a férj — pedig te sohasem adtál nekem még egy szimplára váló sem.­megyel szinten az időszerű munkák állá­sának tényei, miben kell sürgő*« sen intézkedéseket tenni? Az őszi kenyér- te takar­mánygabonák tavaszi felsegé­lyező trágyázását a szövetkeze­tek zömében az előirányzatnak megfelelően elvégezték. A gabonafélék vegyszeres gyomirtását általában megkés­ve kezdték meg a termelőszö­vetkezetek és ez a munka kez­detben nagyon vontatottan ha­ladt. A munkák végrehajtásá­ban különösen elmaradtak az egri, gyöngyösi és pétervásári járásokban. A jelentős lema­radást a vizsgálat óta eltelt időben jórészt pótolták, de be­fejezni nem tudták a szövet­kezetek. A kora tavaszi vetésű növények közül súlyos elmaradást tárt fel a vizsgálat a cukorrépánál. Objektív körülményként ját­szott közre ugyan a belvízzel borított terület, de teljes mér­tékben erre hivatkozni nem minden esetben lehetett. A vizsgálat idején súlyos lema­radás volt a gyöngyösi és a hevesi járás közös gazdaságai­ban. A vizsgálat óta eltelt időszakban ezeken a helyeken már módosult a helyzet. Más években a kukorica vetését zömében április végé­re befejezték a szövetkeze­tek. A belvízkárok miatt most •z a munka is kitolódott és még jelenleg is vetnek kuko­ricát a megyében. A szőlőterülettel rendelkező szövetkezetekben a metszési munkákat általában időben és megfelelő minőségben elvégez­ték. A szőlők első kapálása az időszaknak megfelelően kellő ütemben haladt. A széles sor- távon telepített ültetvények gépi sárköz-művelése a vizs­gálat idején a legtöbb üzem­ben befejezést nyert. A sorköz- művelés minőségét illetően azonban a vizsgálat néhány üzemben hibaként állapította meg, hogy a szántással végzett munkafolyamatot nem követte tárcsa vagy fogas. Mind a termő, mind a nem termő ültetvények fakadása jó. A termő szőlőkben a fakadá- sok fürthozama is megfelelő. A hajtások növekedése inten­zív. Az egri és hevesi járások­ban folytatott vizsgálatok ide­jén az üzemek már a perme­tezésekre is felkészültek. Az üzemi gyümölcsösök nö­vényvédelme és talajmunkái kielégítőéit voltak általában. A recski Kékesi Gyopár Tsz-nél a talajmunfeát, az andomaktá- lyai Búzakalász Tsz-nél a nö­vényvédelmi munfca elmaradá­sát hiányolta a vizsgálat A zöldségtermesztésben a vizsgálat megállapította, hogy a tsz-ek erre a munkára évről évre nagyobb gondot fordíta­nak. Felismerték, hogy a ter­mesztés sikere nagy mérték­ben múlik a kiültetésre kerülő palánták minőségén, fejlettsé­gén. Jelentősen megnövekedett a korai magvetésből származó^ tűzdeléssel nevelt palánták aránya. Paradicsomból pél­dául ilyen nagy területen áp­rilis végéig még egyetlen év­ben sem ültették ki a palán­tákat, mint ebben az évben. A szerződött terület 60 százalé­kán már kipalántálták a nö­vényt. A vizsgálat idején je­lentős területen folyt az ubor­ka, tök, dinnye és paprika kl- ültetése is. Amennyiben máfásban fagykár nem éri a zöldségkertészeti knV- túrákat, úgy korán, nagy tömegű árura lehet számítani. A vizsgálat során azonban azt is megállapíthattuk, hogy több szövetkezetben minden palántát felhasználtak és fagy esetén pótlásra már nem lesz lehetőségük. A hagyományos paradicsomtermesztő termelő- szövetkezetekben az optimális tőszám biztosítása tekintetében is van még javítani való. Az állattenyésztés, illetve tartás helyzetképének megál­lapításakor az átteleltetés utá­ni kondícióbeli, takarmányo­zási, termelési, istálló és ma­jorrendszer szemrevételezésére terjedt ki a vizsgálat. Általában megállapítást nyelt, hogy az állatok átteleltetése a szövetkezetek többségében nem idézett elő kondícióromlást, el­hullást. Mégis akadtak olyan szö­vetkezetek, ahol nincs minden rendben az állattartás terüle­tén. A bodonyi Mátragyöngye, az átányi Dózsa, az újlőrincfal- vi Május 1., a karácsondi Kos­suth tsz-ekben, Kál mindkét szövetkezetében és a makiári Űj Élet Tsz-ben a szarvasmar­hák takarmányozására, gondo­zására sokkal több gondot kell fordítani. Kéri István a megyei tanács mező- gazdasági oszt. helyettes vezetője 1966. május 13., péntek dós feleség kezei között rend­szerint elfolyik a pénz és a kis családnak még a napi kosztja is veszélyben forog. — Nem juthat mindig min­denre — mondja ilyenkor az asszony. — Sokba került a ta­vaszi kosztümöm. A cipőt és a retikült sem adták hozzá in­gyen. A türelmes és kitünően ido­mított férj rengeteg külön munkát vállal, hogy a családot átsegítse a havonként ismétlő­dő válságokon, de olykor már zúgolódik sanyarú sorsuk mi­att. — Nem tűT&m tovább anyád zsarnokságát és pazarlását — mondja a már előbb említett sudár növésű lányának, amikor a lány az érettségi után elfog­lalja első munkahelyét. De nem tesz semmit és a mama egy hónap elteltével boldogan öleli keblére a lányát és a lánya el­ső fizetését. A mama elemében tovább egy ilyen dúvaddal! A tájékozottabb házastársak körében ismeretesek a bárány­lelkű férjek időnkénti kitörései és hirtelen meghunyászkodásai. A férj, villámgyors fordulattal az asszony elé járult, a két gyerekkel együtt átölelte és ve­zeklő szavakat mormolt: — Soha többé, esküszön, csak maradj! Nem tudok nélküled élni. Ígért, siránkozott, és az asz- szony maradt. Nem állítom, hogy a feleség győzelmi mámo­rában cirkuszi oroszlánidomító módjára az egyik, vagy a má­sik lábát rátette volna az előt­te vonagló derék férj hátára, de annyi biztos, hogy az eltelt újabb tíz évben a férj többé nem mondott nemet. A kis család pénzügyeit ter­mészetesen a feleség intézi, rendkívül egyszerű módszerrel. A férj minden fizetéskor átad­ja teljes keresetét. Ám a kar­Gyongyosön, az Egyesült Iz­éé Félvezető és Gépgyárában egyre többen nézik meg a tér­képen, hogy hol fekszik Novgo­rod, egyre többen beszélnek ar­ról, hogy milyen város is ez. Ugyanis a gyöngyösi gyár 1966. évi munkája, sőt az 1967-es év első fele is sajátosan összekap­csolódik Novgoroddal. Ismert dolog, hogy a magyar export fontos része a komplett gyárberendezések gyártása, és ebben a tevékenységben leg­nagyobb partnerünk a Szovjet­unió. Az Egyesült Izzó jelen­tős részvevő ezekben a szál­lításokban, mivel önálló ex­portálója a lámpa- és fénycső­gyártó berendezéseknek, a vá­kuumtechnikai gépeknek és a tv-képcsö veket gyártó gépek­nek. Még a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron történt, bogy aláírták az Izzó képviselői a vásár egyik legnagyobb kö­tését egy Novgorodban felépí­tésre kerülő komplett tv-kép­csőgyár berendezéseinek a szál­lítására. A képcsőgyár kívánt teljesítménye magyar viszony- tatban rendkívüli, hiszen hat gyástó vonalával évente egy­millió 200 ezer képcső gyártá­sára alkalmas és kiszolgálásá­hoz háromezer «aber szüksé­gen. Ugyanekkor • Vád Tv- képcső- és Alkatrészgyár egy gyártó vonalával fedezi a ro­hamosan fejlődő hazai igénye­ket, és még jelentős mennyisé­get termei exportra is. De tük­rözi a munka nagyságát a szer­ződések értéke is, amely több stet had és fél millió rubel Magyar szakemberek Novgorodban A munka során nemcsak le teB gyártani a gyár berendezé- eeit, hanem egy gyártó vonalat háromhavi hazai próbaüzem «során — amelyet szovjet sze- méiyxet lát ei — át kell adni Novgorodban, a teljes gyári be­rendezést, üzembe kell helyez­ni fei beB futtatni ezt a ma­ximális gyártásra és el kell ér­ni a garantált kihozatali szá­zalékot. Erre a célra majd kü­lön szakembereket küld az Izzó Novgorodba. Mindezt viszonylag rövid Sdő alatt ken végrehajtani A ■emwődé« aláírása után másfél évvel — tehát még ez év bar­A ■*“«—-v aUg negyven esz­tendejével, a maga sajátos módját» szeretí a családját: • férjét, a üzenném éves, nyur­ga legényfiát és a* immár el­adósorba került és sudár növé­sé lányát. A mama fia gimná- vsamban tanul, a mama lánya pedig tavaly érettségizett az egyik technikumban. Talán kü­lönösen hangzik, hogy a ma­mát, mint a két gyerek egyet­len szülőjét említem, amikor a két gyerek apja is a legjobb egészségnek örvend és boldog családi kötelékben együtt él a mamával és a két gyerekkel. De hát a családon belül minden a mama és minden a mamáé! A két gyereket is kizárólagos jog­gal vallja magáénak, ami ért­hető, ha a kedves mama mar­káns természetrajzával és köz­ismert erélyűvel szembeállítjuk férje végtelen türelmét, a csen­det, és a békességet szerető tu­lajdonságait. Ebből következik, hogy a családban mindenkor és mindenben a mamának van igaza, a papa csak bólogat, ahogy az úgynevezett jó házas­ságoknál ez gyakran tapasztal­ható. Húszéves boldog házasságuk­nak csak egyetlen időszakáról lehet úgy megemlékezni, hogy átmenetileg zavarok álltak be. Tíz évvel ezelőtt egy említésre is alig érdemes vitában a papa nemet mondott, s az önuralmát vesztett férj a saját elnyomatá­sáról és feleségé tűrhetetlen zsarnokságáról oly drasztikus hangon nyilatkozott, hogy me­részsége nemcsak az asszonyt, hanem önnönmagát is meglep­te. Az assszony hamar felocsú­dott, kézen fogta a körülöttük siránkozó gyerekeket és érthe­tő izgalommal a hangjában az ajtóból kiáltott vissza a még mindig dühöngő férjének — Hazamegyek, örökre haza- ffjegyek apáékhoz. Nem élek madik negyedévében — szállí­tani kell az első berendezése­ket. 1967 első félévének végére pedig üzembe kell állítani a gyártó vonalakat. Ennyi idő pedig egy komplett gyár meg­tervezésére, a konstrukció el­készítésére, a legyártásra és a kiszállításra nem éppen bősé­ges. Ebből a munkából vállalt jelentős részt az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető- és gépgyá­ra. Együttműködésük alapján az Egyesült Izzó újpesti gép­gyárával és a Konverta-gyár­ral készülnek a szükséges be­rendezések. Ez a megrendelés a gyöngyösi gyár 1966 éves mun­kájának zömét jelenti, megha­tározó és alakító szerepet tölt be a gyár életében. A hatás meg is látszik a gyár életében. „Novgonodi” értekez­letet tartanak, *movgorodi”. ütemtervek készülnek, „novgo- rodi” témafelelősöket neveznek ki, stb. stb. Ennek a gyártás­nak megfelelően alakítják át a szereidét, építenek ki új rész­legeket, szervezik át a forgá­csolóműhelyek munkáját, ve­zetnek be új technológiákat és honosítanak meg új szakmai ágakat Ez a gyártmány ugyanis a legkülönbözőbb gyártási tech­nológiák és gyártási ágak kap­csolatát igényli. Megtalálható benne a nehéz vasszerkeze­tektől kezdve a finom vá­kuumtechnikai munkán át az elektroműszerész munkáig és a különleges felületkikészítésig egy sereg technológia. A hely­beli munkához kapcsolódik még jó néhány olyan munka, ame­lyet más cégekkel kell elvégez­tetni — mint például krómozás, nikkelezés, argon íves hegesz­tés, gumírozás, kerámiák ké­szítésé, műanyagsa j tolás, transzformátorok gyártása —, azni széles körű kooperációs munkát kíván meg. A gyöngyösi gyárban a II. negyedév elejétől már nagy ütemben folyik ez a munka. Előre elkészített ütemterv sze­rint kezdődött el az alkatré­szek forgácsolása, áprilisban pedig még egyes típusok sze­relése. Sok nehézség adódik a hiányos anyagellátás, valamint a konstrukciók kiforratlansága miatt, de megállásra nincs idő, mert sürgetnek a határidők. A legsürgősebb feladat Külön üzemrész foglalkozik a BTE—2 típusú képcsőszivaty- tyú-kocsik gyártásával, amely pillanatnyilag a legsürgősebb feladat. Ebből a kocsiból 642 darabot kell legyártani Gyön­gyösön, és az újpesti gép­gyárban építik rá a pá’yákra. Ezek a kocsik végzik a kép­csövek leszívását és lezárását a technológiai folyamat során. Együttes értékük több mint 42 millió forint. Jelenleg már az első 30 darabos széria szerelé­se folyik, amely a napokban kerül az újonnan épített próba­standra bemérés végett. Ez a munka nagy figyelmet, külön­leges szakképzettséget és pre­cíz megmunkálást igényel. Másik nagy volumenű mun­ka — de már eltérő jellegű — a hat darab ZTE—7 elektro­mos beégető kályha szerelése. Egy-egy ilyen kályha 30 mé­ter hosszú, közel két és fél millió forintot ér. Elkészítésé­hez egyenként mintegy 20 ezer forgácsoló és szerelő munka­óra szükséges. Ahhoz, hogy ezt le tudja az üzem gyártani, je­lentősen fel kellett emelni a szerkezeti lakatosok, hegesztők és elektromos szerelők létszá­mát. Csak egy adat a munka nagyságára: a berendezésen közel százezer lyukat kell fúr­ni. Még a szereidét is át kellett alakítani, hogy megfelelő he­lyet nyerjenek a szereléshez. Az első mérföldkő Szeptember vége a „novgo- rodi" témában az első mér­földkő. Ekkorra kell ugyanis Vácra szállítani az első gyár­tó vonal berendezéseit, hogy megkezdődjön a próbaüzem a szovjet személyzettel. Erre a célra külön épületet is építet­tek a vád gyárban. A további kiszállítást pedig ütemterv sza­bályozza 1966 végére, metre 1967 első negyedévére. Ezért jelent Gyöngyösön az „Izzóeoknafc^ jóval többet a Novgorod név és ezért érdek­lődnek a város iránt. Hiszen több mint egyéves munkájukat jelenti. Konkrét kapcsolatot egyébként még nem lehet megteremteni a szovjet üzem­mel mert új létesítményről van szó, még most építik a csarnokokat és ezért még nin­csenek munkásai sem. De a KISZ és egyéb szervek erre is gondolnak a jövőben. Szeret­nének minél hamarabb meg­ismerkedni a várossal és az emberekkel is. k. r. * Elüzememk 0 Sikeres esztendő

Next

/
Thumbnails
Contents