Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

ßr* rr6 'srv/* ?

arcán.

— És a telét sem fizette annak, amit fehér munkásoknak kifizetett volna.

— Albert! — szólt rá egy asszony. — Ne is törődjön vele, kedves Mrs. Boyd. Nehéz Albertnak, hogy nem kap munkát. Igazán okos fiú, épp úgy ír és olvas, mint bármelyik fehér ember. Az iskolában valamennyit lehagyta.

— Sok hasznom volt belőle — intette le Albert. — Ha megmaradok a feketék között, még mindig jobb életem lett volna. A törzsek legalább mindent megosztanak egymással, a fehérek pedig csak maguknak harácsolnak és a testvérüket is hagyják éhen halni.

— Az aborigók jobban bánnak a fél vérekkel? — Misa Allison kérdése élesen, s váratlanul hangzott. )

— Hát bizonyára nem úgy, print a férgekkel. Gyerekkorom- ' ban az édesanyám törzsével éltem. Sohsem tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. Azután az apám érdeklődni kezdett irántam, iskolába küldött, de azután meghalt, s én azóta is hiába próbálok munkát kapni.

— Szeretne visszatérni a saját népéhez?

— A saját népem! — Albertet újra elöntötte a düh. — Az apám éppoly fehér volt, mint maga. Én most már nem tudnék a feketék között élni. gzeretem a könyveket... Dolgozni is szeretnék, feleséget kapni és gyerekeket... De hát csak ez van — torz vigyorral mutatott körül. — Ez az én népem, sárlakók, mint én magam.

— Nt beszélj fgy, Albert,

semmi értelme — Intette ismét egy idősebb asszony.

— Nos, szóval hol van Mollie? — kezdte Mrs. Boyd az újabb támadást. — Hiába

tesztek úgy, mintha nem hallanátok, vagy nem tudnátok róla. Ha megszökött, nem törődöm vele, de tudatnom kell az ügyosztállyal.

— Hello, Mrs. Boyd! — Egy

A kőkút mfly volt Víz lehetett benne, mert amikor ledobtak egy kavicsot, csobban ást hallottak. A lentről érkező neszt csak úgy észlelték, ha mind a ketten a nyílás fölé hajoltak, miközben aradé szinte súrolta egymást.

— Egy Ilyen kütban sok minden van — mondta Jártás és csengett-bongott hangjától a mélység.

— Hu-of — kiáltott aa as»- azony s örült a visszhangnak.

A széles káva a kirándulók tenyerének érintésétől sima és zsíros fényű lett. Jártásnak a szenteltvíztartó jutott eszébe. Azoknak van ilyen peremük. Egyszerre nyirkosnak és templominak érezte a követ, már el akarta venni a tenyerét, amikor hozzáért az asszony kezéhez. Érintése végighaladt Jártás testén, mint az áramütés.

— Egy firm latban sok

minden van — ismételte. — Találtak már cserepeket, év* meket.

Hangja valahogy másképpen csengett, mint az előbb, amikor felkapaszkodtak a szerpentinen. Valamit mondani kellene a várról — gondolta, de reménytelennek tűnt, hogy valami is eszébe Ja—a.

— Hány éves leheti — tűnődött Jártás és elég közel volt az asszony arcához, hogy lássa a púderréteg alá saaó- tott szarkalábakat.

— Talán csontváz ki vsa benne? — kérdezte most megborzongva a nő.

Jártás sietve válaszolt, elmozdíthatta végre a tenyerét, s mutogathatott lefelé.

— Minden bizonnyal feeriül ebbe holttest is az évszázadok során. Janicsárok, kurucok, vagy...

Az asszony szeme így nagyon közelről a víz kékségével játszott

Kút volt ez kft.

— Vagy? — kérdezte várakozva.

A fiatalember elszállta

magát, hogy befejezze a mondatot:

— Vagy egy szerencsétlen

szolgálólány, aki szégyenében vetette alá magát.

Szabadulni akart a feszélyezett pillanattól, s beszélni kezdett, akár egy idegenvezető:

— A kút egy kicsit szimbólum is. Tessék csak elgondolni, vajon hány korszak ülepedett le a kút iszapjában. Egy- egy véletlenül leejtett tárgy üzenetté vált. Ötőlük kaptunk üzenetet, akiket nem ismerhettünk.

Az asszony most lassan felegyenesedett, a haját igazgatta, majd fürkészte.

— Csak véletlenül? Ügy hlrózsaszínruhás lány jelent meg az egyik sátor nyílásában. Csinos, bár kissé zömök volt, sápadtan állt ott, karjában egy piszkos 6álba tekert csomag.

— Mollle! — kiáltott Mrs. Boyd elámulva. — Gyereked született?

A lány mosolyogva bólintott

— De hisz te is gyerek vagy. Még tizenhat se múltál el.

— Múlt hónapban voltam tizenhat — felelte Mollie nyugodtan.

— De hát ez botrány — szólt Mrs. Boyd felháborodva. — És

ki az apja?

A lány mosolyogva pillantott rá.

— Hát!..:

Az összegyűltéken megkőny- nyebbült sóhaj futott végig, s alig titkolt öröm.

— Szégyellhetnéd magad — kiabált Mrs. Boyd mérgesen. — Ezt nem képzeltem volna rólad. Azt hittem, te más vagy, mint a többiek, hisz évekig éltél mellettem ...

— Ne haragudjon — felelte a lány nyugodtan, — Nem tehetek róla... és nagyon szeretem a gyereket

Mrs. Boyd jobban megnézte Molliet. Kicsit halvány volt, de egészségesnek látszott.

— Minden rendben van? — kérdezte az öregasszony, aki Mollie nyomában kilépett a sátorból. — Ne próbáljam meg elhelyezni kórházban?

— Soha életemben ilyen jól

■d, hogy Ma nem lehet semmit bedobni?

Támadó volt e hangja, e 6 kellemetlenül kezdte érezni magát.

— Lehet szándékosan le.

A nő közelebb lépett hozzá, ■ furcsán mosolygott

a—» Ha most nyfyfap*—\) hogy gondolkozás nélkül dobjon be valamit?

Jártás ballon kabátjában kotorászott és előhalászott egy forintost Az alumínium pénz lebegve hullott alá.

Az asszony mosolyában voll valami lekicsinylő.

— Csak ennyit hágy az utókorra?

Megértette, hogy ez kfhfváe.

Most egy marék pénzt ezért le a kút mélyébe. Indulattel dobta le, némelyik érme nekivágódott a kútgyűrűnek, • csilingelt

Az asszony hangja puhán

nőit, úgy tett, mintha megelégedett volna ezzel. Szemhéját leeresztette egy pillanatra és Jártás zavarba Jött

— 0 buta dolog volt, hogy ezt kértem magától.

Hátrafordult s pillantása a völgyre tévedt Ott lenn az országút szélén állt a kocsi, mely idehozta őket ,

pedig a férje Súlyos testű, asztmásán lélegző térd, aki kedélyesen szólt rájuk: »Menjetek csak, én már kinőttem abból a korból, hogy várat ostromoljak.” Megfigyelte, hogy amikor Ebner ezt mondta, a felesége leplezetlen kacérsággal mérte végig, mintha ennek a biztatásnak valami rejtett értelme volna Mindketten nevettek, csak 6 állt ott sután az irányjelző tábla mellett, s mielőtt elindultak volna, látta, hogyan ül le Ebner a mező szélén.

Már a városból idefelé Jövet, a kocsiban, hátul hozzá-hozzá- ért az asszony lába, de akkor azt hitte, hogy a sok fékezéstől történik így.

Egy új raktárépületet kellett megnézniük Gécsényben. A szemlével hamar végezték, c visszafelé, amikor a várdomb mellett hajtattak, akkor szólt az asszony, hogy álljanak meg, mert 6 kíváncsi a romokra.

Ott álltak tehát a vártáinál és Járfás a hosszú csend után Így szólt:

— Mit kíván, mft dohjak be

a kútba?

— Semmit

A fiatalember azonban m- kacskodott

— Nem. Csak azért te Jba- knponálok" magának.

Az asszony nevetett Végre fel ingerei te kísérőjét

— Már nem érvényen. Mondtam, hogy gondolkozás nélkül kérem.

Járfás hirtelen megragadta a nő karját, úgy, hogy az fel- szlsszent a fájdalomtól

— Ml tetszett volna? Talán volna leö

hogy lentről az

megláthatják őket Éppen hogy érintette az asszony máját, csak egy pillanatra az orrában érezte a kölni- és púderszagot

— Ezt most miért csinálta? — kérdezte flegmán a nő.

— Hát... a karkötőért. *;

Nevetett az asszony.

— Maga félreértette a helyzetet.

Ez már sok volt Tekintető

elborult és fenyegetően indult a nő felé. De hirtelen komikusnak érezte a helyzetet. Az asszony végül is a főnök felesége. Ebner meg vár rájuk a hegy lábánál.

Megállt és teli tüdővel neve- tett

Ebnerné roeghSkkenve bémulta.

— Mit nevet?

A kérdésre nem válaszolt

Járfás, csak nevetett megállíthatatlanul, mintha csak új forrás támadt volna ott lenn a kút mélyén. Az asszony odalépett hozzá és megrázta a vállát

— Inkább dobott mélybe, hallja-d

A fiatalember szemöldökét

— Aztán hogy volna el magával e férjének?

Az «asszonyban volt még annyi erő, hogy visszavágjon*

— Maguk értenek ahhoa, hogyan kell a leltári hiányt elintézni.

Indultak léteié csendesen az ösvényen. Félúton megszólalt a nő:

tud. Azt dobjuk annak aa ajándékát, akit szeretünk? Ha akarja, jelentheti máris e dolgot.

Járfás belerúgott egy kődarabba, mely nagy Ívben bánt le az átmenti ba.

— Majd szőlők Bélának,

hogy adja meg magának prémiumban azt, amit most rám fecsérelt

A fiatalember elsápadt Voltaképpen nem tudta, hogy mit feleljen erre a sértésre; Akit az asszony megemlített, az a főnöke volt az áruforgalmi osztályon. Neki a főnöke, az

nem voltam — erősködött Mollie. — May néni gondomat viseli.

— Hadd nézzem a gyereket

— szólt Mrs. Boyd, s lovát; megfordítva Mollie-hoz lépett.

— Nagyon kicsi és vörös. Mollie hangja bocsánatkérő’ volt, miközben felemelte a piszkos sálat a baba arcáról.

Csúnyácska emberpéldány volt, de mégis volt valami is-: merős a gyűrött vonásokban,

— Igazán édes — motyogta gépiesen. — Es hogy fogod hívná?

Mollle újra befedte a gyér

mek arcát a sállal.

— Marlene — szólt Mollie;

boldogan.

Ekkor hirtelen lezúdult a zápor, a fél véreket visszakergette sátrukba, a két lovagló! hölgyet pedig a fák közé. Üt-! közben az idősebb bosszús, go-! nősz hangon szólalt meg.

— Mielőbb el takarodnak a; körzetből, annál jobb. Ezek a; félvérek szörnyűek.

— No, és a fehérek, akik itt tartják őket? — kérdezte Miss Allison.

Mrs. Boyd, az Idősebbik, erre már nem is válaszolt, de még egy hónap sem telt bele,! s a fél vérek táborát a domb-: oldalból egy másik, messzi ke rületbe telepítették.

Fordította: siia.hi Judit

Ebnemé hűvösen felelte:

— Maga őrült. Eressze el a

karomat!

Üjra csak a síma és zsíros

fényű kútkávát fogták át tenyerükkel. Járfás hangja felcsattant:

— És maga.;, mega mit dobna le?

Az asszony felemelte a karját és amikor az orkánkabát ujja felcsúszott a csuklóján, látható lett egy sárga, nagy karkötő.

Ezt oldotta le az asszony és

engedte le a mélybe. Amikor a karkötő csobbant, Jártásnak úgy tetszett, hogy most százszoros erővel áradt felfelé a kútból a visszhang.

Némán meredtek egymásra.

— Tőle kapta?

— Igen. Külföldről hozta tavaly.

Járfás úgy simogatta meg a

templom-hűvösségű kútkávát, mintha újból az asszony keze érintené.

— Már az autóban észrevettem. Ugye, két kígyó volt rávésve? ,

— Kettő.

A fiatalember gyámoltalanul előbbre lépett, de csak egyetlen lépést tett.

— Azt is láttam, hogy arany volt.

—_Maga valóban jó megfigyelő — felelte az asszony és Jártásnak úgy tetszett, mintha gúny bújkálna a hangjában. „Most odamegyek és megcsókolom” — határozta el. Igen, ezt kell tennie. Csak ez lehet az egyetlen válasz erre a kihívásra.

A csók valahogy félszegre sikerült Járfás nem tudott attól a gondolattól szabadulni,

Majd azt mondjuk, hogy »ft letten ül esett bel«.

— Azt — helyeselt aa asa* szony, s furcsán, félig nevet»« tette hozzá: — Azt nem les* meglepve.

Az út többi részéi tették meg. Lenn, az ország* úton a sofőr a motorházat né»* te, Ebner pedig egy faágat htntgatott a levegőben. Húsoa* jóindulatú arca széthúzódott* amikor megpillantotta őket,

— No, megostromoltátok A Tárat?

Miután ők ketten hallgattak* Ebner beleszimatolt a levegő-, be és nyugtalanul megremte. gett vastag orreimpája.

— Ml történt? I ! [• '

Járfás sietve mondtál

— Ott fenn, a várkötnálj, véletlenül beleesett a karkötőt,

— Nocsak — szőlt kurtán U áruforgalmi osztály vezetője; és valóban nem látszott meg-, lépettnek. — Hanem Indulhatunk, mert kettőre vár minket a tanácstitkár, • addig még meg kell ebédelnünk la.

A sofőr rácsapta a motorház fedelét

— Es benzint Is kell tanks*- .

nunk.

Elindultak. Az asszony némán ült a hátsó ülésen, most az ablakhoz húzódott és nem ért össze a lábuk. Hamarosan odaértek egy benzinkúthoz, melynek épületében kis presz- szó volt A nő kiszállt és bement az ajtón. Az üvegen át látta, hogy egy pohár vizet iszik.

Járfás ezt a pillanatot használta ki, hogy odaszóljon a főnökéhez:

— Két embert talán !d lehetne küldeni ahhoz a kúthoz. Nem lehet mély a vize.

Ebner vállat vont

— Minek az?

— Gondolom értékes emlék ...

A főnök megfordult az ülésen, s száraz hangon válaszolta:

’ Ugyan. Kis bóvli. Egy utcai árus adta el, amikor hazafelé mentünk a szállodába.

Már nem volt mit mondani erre. Járfás kilépett a kocsiból, hogy addig is, amig az asszony visszatér, szívhassa a kinti tavaszi szagú levegőt

A LURKÓ

s*asapka» a «sálé. a hjtitf... tatár wcrofci to ata^ bizonyéin!

de futtában vtanktátti" Viszontlátásra, etvtár*!_

■ lUaa kacarászva tovább.

io fat a viz. bmi a nil.

io tat a pen b a ttaa ■ twart, ,

Nyárom Jött téta tevéi.

— Hct read, db hop a aap Ml

itHifc eredt a oatki cédula veU a cwbébta kant parancs, Szenei.

Clttasa a frontvonalak MM

manfcWUvt szaladt,

hol a rizs hányja > iilhistl

Bfcftd •» Es szinte repüli a Hű. Sorozat — beleroppan az és is, láng lobban, hegyes és iszonyé.

A asflé sapka leperdffl, árnyék sohan el feketém stzsea a rizs, letörött a kalásza, ▼ércsepp ég a hegyén —

tatom, te vagy sa?

Kicsikém;

(Ladányi Mihály fordítása)