Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

ELŐSZÖR BALLAGNAK HEVESEN A IV/A pályát választ Éppen próbára érkeztem. Ballagási próbára. Ez a próba premier Hevesen — érettségi­zők még nem ballagtak soha a község történetében. Saját érettségizők, a saját gimnázi­um tanulói. Tehát próbálni kell, gyakorlatot szerezni, hogy majd a másik premier — az igazi ballagás is sikerüljön ma délelőtt, úgy, mintha már sok­szor csinálták volna. Az összetartó osztály A két negyedikes osztály kö­zül a IV A-ba, a humánba ké- redzkedtem be a főpróba után. Majdnem két óra, egy páran izegnek-mozognak. „A bejárók elmehetnek” —mondja az osz­tályfőnök, Csontos Béláné. Többen felállnak és kivágód­nak az osztályból, hogy elér­jék a buszt A járás egyetlen gimnáziuma. Van bőven bejá­ró. Nézem az osztályt, meglehe­tősen furcsa helyzetből, a ka­tedráról. Vajon mi lehet erre az osztályra a jellemző? Egy biztos: Heves történetének el­ső ballagói — és sokkal több b lány, mint a fiú. S azonkí­vül? Inkább megkérdezem, mondják meg maguk. — összetartunk — ezt az el­ső padban ülő hosszú, sovány fiú böki ki. Alig fér a padiba. Ö az osztály szócsöve. Lega­lábbis ezt mondták a többiek: „Na, megszólalt a szócső”. — Ki nem ért ezzel a meg­állapítással egyet? Mindenki a „szócső”, Cser- novics György álláspontját lis megmozdulásokban egy­aránt Nem is érdemes megkérdez­ni, hogy milyen érdeklődésű ez az osztály. Bizonyára humán — hiszen humán osztály. Be­igazolódott „Irodalom Szilvá­st Berkesi ... Film... versek...” pillanatok alatt mindenki be­mond valamit. — Na az a csákós fiatalem­ber mit olvasott Szilvásitól — kérdezem tanári hangsúllyal. Nemcsak a kérdés volt tanári, hanem a „kiszúrás” is. Deli papírcsákóval a fején, harma­dikként ült a fiú a kétszemé­lyes padban. — Semmit. A történelmet szeretem, a Passuth-könyvekef — és egyből leveszi a csákóját. Ki hova, merre tart ? Az osztálylétszám 35. A fél osztály jelentkezett továbbta­nulni. Batki József például a jász­berényi felsőfokú tanítóképző­be. —Vajon jó lesz 5 tanítónak? — kérdezem legjobb barátját, Oláh Józsefet, aki vegyészmér­nöknek készül. — Szerintem igen. Rajong a gyerekekért és a zenéért. Gi­tározik — válaszolja. S ez az utóbbi sem elhanyagolandó, mert zenetudás nélkül nem le­het senki sem tanító. Batki József ezt mondja vi­szonzásképpen barátjáról: — Már régóta otthon koty­vaszt, kísérletezik, mindenféle vegyszert összevásárol. Biztos felveszik. Két lány, mackóbabával a kezükben, orvos szeretne len­ni. Somody Ilona azt mondja: — Ez nem az én mackóm, s az egyik fiú sem gondolta ko­molyan, amikor bemondta: „Én nem bíznám rájuk a fo­gamat”. Aztán megtudom mindenki­nek a legjobb barátnőjétől, hogy a felsőfokú óvónőképzőbe jelentkezők közül egytől egyig jól választottak: Gyetvai Ka­talin — „óvodás húga van” — Bolyhos Ilona — „amikor megy az utcán, mindegyik gyerekkel leáll játszani” — Perlaky Ibo­lya — „a nővére is odajár”. S egy humán osztályban nem is számít meglepetésnek hogy egyszerre öten is magyar-orosz­ra jelentkeztek az egri főisko­lára. Az osztály legjobb sporto­lója — kapus — biológia—test­nevelésre szintén ide. Pásztor Ágnes meg Szegedre a jogra. — S ha valakit nem vesznek fel, mit csinál? „Elmegyünk dolgozni, és új­ból jelentkezünk” természete­sen. Ki hova megy dolgozni? Hát adminisztrátornak — ter­mészetesen. Azok is, akik nem jelentkeztek továbbtanulásra. Na, de van egy kirakatrendező tanuló is, akit már fel is vet­tek: Malinoczki Mária. És ket­ten laboratóriumi asszisztens­nek, egy lány pedig diétás nő­vérnek jelentkezett. — Mit tanultak a politechni­kán? „öntözéses növénytermesz­tést”. Ki szerzi meg ebből to­vábbtanulással a szakmunkás- bizonyítványt? Senki. Ki ma­rad a mezőgazdaságban? Sen­ki. Node az iparba sem nagyon igyekeznek. Egy lány szeretne a Bervába menni, ha nem ve­szik fel főiskolára. De 5 is le­het, hogy adminisztrátornak. A legkellemesebb és a legkellemetlenebb Gomba — életveszéllyel A röntgensugárzás 1 és a macskák Az ember az átvilágításkor, felvételeknél a rajta áthaladó röntgensugarakat nem érzé­keli. Angol kutatók szerint vi­szont a macska reagál rájuk. A teljesen vak állatok is ér­zékenyek a sugarakra, tehát az a feltevés, hogy „látják” azo­kat, megdőlt. Utóbb úgy vél­ték, hogy arra a rendkívül cse­kély ózon mennyiségre figyel­nek fel, amely a röntgensuga­raknak a levegőn történő át­haladásakor keletkezik. Ez a feltevés sem bizonyult helyt­állónak. Ezután keskeny sugárnyaláb­bal végigtapogatva az állato­kat, úgy tapasztalták, hogy a leghevesebb reakciót akkor mutatják, ha a sugár a szagló- gumójukat éri. Ezek szerint a macskák a röntgensugarakat szag formájában érzékelik. Ezt a gombát nem lehet le­szedni, pedig ez is a hús ár­nyékban található, a fák kö­zött. A Mátrába látogatók számára mégis életveszélyt jelent. Ez a gomba a mátra- füredi élelmiszerpavilon, amit alakja után láttak el ezzel a névvel. Milyen életveszély leselke­dik ebben a közkedvelt gom­bában a gyanútlan idegenre? Nem ajánljuk, hogy bárki is leüljön az üvegfalak mellé helyezett asztalokhoz, mert pórul járhat. Nemcsak a szel- lőzetlenség következtében itt található levegőtlen hőség hőgutát okozó lehetősége int mindenkit óvatosságra, ha­nem azok a székeknek már nem nevezhető, négyszögle­tes ülőalkalmatosságok is, amelyeknek részeit még az imádság sem tartja már ösz- sze. „Oly igen meg van vi­selve”: idézhetjük Vörös­martyt. Ezek a hajdan volt n£k- maradványok összenyakla- nak, a vendég pedig örülhet, ha a feje keménységét nem a pulton kell kipróbálnia. A szék-matuzsálemeket felemel­ni sem lehet, mert a darab­jait úgy kell utána összesze­degetni. Mindez túlzásnak tűnik, de egyáltalán nem az. Az életveszély sem. És ha bár­milyen gazdasági meggondo­lásból is .Jelejtették itt” eze­ket a gyújtásnak való, más­ra már használhatatlan tár­gyakat, a miattuk bekövetke­ző balesetet aligha lehet majd magyarázgatni. Reméljük, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nem akar addig vár­ni. Mert ezekkel a székeknek tisztelt roncsokkal nem lehet mást kezdeni, mint feltüzelni. Addig, amíg nem késő. tg. mól—) Kőbe zárt évmilliók Látogatás Legányi Ferenc tanítványánál AZ, HOGY TANÍTVÁNY, csak részben igaz, mert Rozs­nyói Márton, az egri vármú­zeum muzeológusa, már régen „műveli” az őslénytant; amikor Ózdon dolgozott, kutatásainak gerincét ez a munka képezte. Talán így helyesebb lenne, hogy Legányi Ferenc több mint hat- évtizedes kutatómunkáját foly­tatja. Persze ennek is, mint min­dennek, története van. A nemrégen elhunyt Legányi Ferencet mindenki ismerte Egerben, de sokan nem tud­tak, hogy a Bükk-hegységbeni Elvitt azoíkra a lelőhelyekre!, amiket csak ő ismert Nagyobb­részt a Nagy- és a Kis-Bgeden kutatott, meg a Windt-gyár agyagbányájánál. (A tihaméri állomáshoz közel lévő, régi tég­lagyár). Persze ismerte Nagy- visnyó, Dédes, Nekézseny kör­nyékét is... így dolgoztunk mi együtt.., A HELYISÉGEKBEN min­denfelé szekrényeket lát az em­ber, meg polcokat tele kövek­kel, csigákkal, kagylókkal. Ezek csak kövek? Az északi tájak dialektusá­ban beszélő, „ötven környéki” Rozsnyói Márton, aki 1960-ban magába — több száz millió év­ről... A MÁSIK SZEKRÉNYBEN is ott sorakoznak a „tanúk”. S lassan megvilágosodik: ezek nemcsak kövek, hideg kövek, hanem képesek megszólalni. El­mondják a kor növényvilágát, állatvilágát Mint a fénykép ne- gatívja, a levelek apró ereinek lenyomata, egész formája lát­szik. Kell-e ennél bőbeszédűbb vallomás a sokáig ismeretlen, izgalmas világról? Tengeri liliom szára — mu­tat egy megkövesedett „vala­Gsztja. Meg is jegyezte valaki: „Ugyan ki tenne ellenvetést hát összetartunk.” — Meg az is — folytatja —, hogy minden díjat elhozunk tanulásban, sportban, kulturá­majd veszek magamnak egy nagy, fekete macskát Nem tudom, hogy ez segíte­ni fog-e az érettségin és a fel­vételin, vagy sem, de az ál­latkák helyesek. A lányok is, Farzsallah Haiki Barzsut, a hegy leánya A Kossuth Könyvkiadó Tar­ka Könyvei új színfolttal gaz­dagodtak: a legfrissebb kötet Farzsallah Haik libanoni író poétikus kisregényét tartal­mazza. Számunkra távoli, eg­zotikus világról szól az író, a Közel-Kelet egyik országa tá­rul fel előttünk, s habár a történet a közelmúltban ját­szódik, mégis a középkor leve­gőjét érezzük. Évezredes ha­gyományok, lelketlen és meg­alázó szokások, vallásos babo­nák kötik gúzsba az emberibb életre vágyó „bábokat”. Mert a kis hegyi falu lakói valóban bábok, és báboknak is érzik magukat a kifürkészhetetlen, engesztelhetetlen Sors kezében. E kegyetlen sors kiszolgálta­tott játékszere Barzsut, a sejk leánya. Taniost szereti, a mol­nárt. A két családot azonban hatalmi versengés állítja szembe. A nagyhatalmú sejk rendelkezik jószág és ember felett, még saját lányát is jó­szágként adja el barátjának, csakhogy az igazságszolgálta­tás elől meneküljön. A szerel­mesek elszakadnak egymástól, s hiába a jó szándékú emberek segítőkészsége, a sors keze másként irányítja a „bábok” lépteit. Tanios és Barzsut töb­bé nem találhat egymásra: a férfi útja egy amerikai millio­mosnőhöz, a leányé a bordély­ba vezet. A keleti szerelmespár törté­nete kevésbé romantikus, mint a veronai Rómeóé és Júliáé, de tragédiájuk talán még mé­lyebb, mint amazoké. Haik realista író, néhol talán túl­ságosan is vaskos a realizmu­sa; a valóság hű ábrázolása, pontos rajza megfosztja a tör­ténetet az idilli hangulattól. Barzsut és a falubeliek élete azonban így válik még iga­zabbá. Pergő és fordulatos a cse­lekmény: gyilkosság, erőszak, erotika — mindez külsőségei­ben is fokozza a regényessé­get. Haik azonban csali esz­közül használja a gyorsan elénk sorakozó történéseket. Bármennyire kalandos is „báb­jainak” sorsa, úgy formálja őket, hogy nem egy falu el­szigetelt tragédiáját, hanem egy nép változásra váró, fel­szabadulni vágyó életének szimbólumát látjuk bennük. Képi hasonlatai, választékos példázatai tágabbra nyitják a libanoni horizontot, mint Bait Sabab „kék sziklafalakkal vé­dett völgye”, költői szépséggel, kendőzetlen szókimondással, eleven párbeszédekkel ötvözött prózája ősi hagyományokat és mai hétköznapokat olvaszt egy­ségbe. A regényt Moll Lajosné fordította. H. Gy. Az első negyedév baleseti krónikájábói Még nem készült el az idei első negyedévi közlekedési bal­esetek végleges statisztikája, de az eddig rendelkezésre ál­ló adatok szerint az év első három hónapjában — az el­múlt év azonos időszakához vi­szonyítva — 3,2 százalékkal nö­vekedett a sérüléssel végződött balesetek száma. Egyes, nagy járműforgalmat lebonyolító városokban, megyékben azon­ban a statisztika javulást jelez. Budapesten például 8,9 száza­lékkal, Heves megyében 31,2 százalékkal kevesebb baleset fordult elő, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában. Tavaly a halálos kimenetelű balesetek száma csökkenő ten­denciát mutatott, az idei első évnegyedben viszont ismét rosszabbodott a helyzet: há­rom hónap alatt összesen száz- nyolcan vesztették életüket baleset következtében, 22-vel többen, mint az előző év azo­nos időszakában. Figyelmeztető adat az is, hogy tavaly 787-en, az idén 815-en szenvedtek súlyos sérü­lést karambol vagy egyéb köz­lekedési baleset következtében. (MTI) No, hát nem is olyan jelleg- zefces osztály ez — hasonlít az ország minden egyes érettségi­ző osztályára. — A legkellemetlenebb élmé­nyük? — Az érettségi. 1. /.mikor egyszer nem mentünk almát szedni... Nem kell kikiabál- ni mindent — hangzanak a vá­laszok. S mi volt a legkelleme­sebb? — Építőtábor Városföldön ... A tavalyi balatoni kirándu­lás ... Amikor Pesten jár­tunk, az Operában ... Nekem pedig az, amikor négyszemközt úgy válaszoltak kérdésemre: „Csak legyen bent az osztályfőnök, amikor beszél­getünk”. Meg az is, hogy az osztályfő­nökkel együtt szépen kifejtet­ték, hogy a lányok babázhatnak az utolsó napokban, meg szala­got köthetnek a hajukba, — ez jelképezi, hogy még egyszeri, utoljára kislányok. Mert holnap már nem azok ... Berkovits György barangolásai mit jelentettek a került végleg Egerbe, nehezen mit” Rozsnyói Márton. Egy kis tudománynak: az őslénytannak, „enged föl”. Talán azért, mert üvegből csigát vesz ki, legalább Lelőhelyeiről senki nem to- telembe^“mTntkmtónek. S ie a papíron 655 szerepel: Bem~ dott, s 6 hordta onnan a kü- amikor erről beszél a muzeoló- rophon csiga. Teljesen megkn- lönböző köveket, amelyekben gus, s lassan megvilágítja, mit vesedett, s csupán aprólékos, ott voltak a régi világok „kéz- is jelent neki az őslénytan, nagyító üvegen keresztül vég- jegyei”, növények, csigák, s ér-. 8 leUtesedo zett, hosszas tanulmányozás dekes, ma már a csodálat tár- _ A föld' rétegeit ismerjük, atán ismeri fel az ember az ene» gy át képező kisebb-nagyobb ál- tudjuk, melyik, melyik kort detí formát. latok lenyomatai. Legányi Fe- képviseli. Amit benne találunk, — Iszapba veit ez beágyazva renc tudományos és gyűjtő ?? elárulja, hogy milyen világ _ magyarázza a muzeológus. — munkásságának nagyon sokat _. .. ___._,__. Ott is kövesedet! meg, az iszap .. ...._. . Tri , „ Kinyit egy nagy szekrényt __. , kö szönhet az őslénytan. Szó- számozott fiókok sora. Kihúz P01 együtt Mert ez - mutatja cialista kultúráért kitüntetése, Ki ^bh-naevobb dobozok. a követ valamikor tengeri oklevelei, ma is lathatok nem- egyet- Kisebb-nagyobb dobozok, ­régen elhagyott munkahelyén, s mindegyikben van „valaipi”. ffizap A legkemenyebb kö a múzeum őslénytani ,szekció- A valami egy kőzetdarab, vagy amiben a régi világ nyo­jában”. Amikor érezte, hogy nyolc-tíz csiga, furcsábbnál mai láthatók, iszap volt. „1 közeledik az elmúlás, tovább fyn-xabb formák s mindegyik ESy másik szekrényben meg­akarta adni mindazt amit tud, mrcsaDD s minaegyus . _ , . J_. 7TT s a tanítványt Rozsnyói Márton dobozban a tartalom leírása: kövesedet* tengeri sünök. Mii- személyében meg is találta. hol találták, mi a neve az év- den hol valami érdekes, s ezek — Hogy történt a találkozás? milliók hideg tanújának, ki ta- 02 érdekességek hűségesen vaL- Amikor 1952-ben Egerben lálta, s melyik korból való... kmak. megrendezték a centenáriumi _ Akvitán - mutatja az egyik - Eger nemcsak a várról, meg kiállítást, a munkába bevon- . J __, __ , tá k a közeli múzeumok veze- követ. - A miocén korbot ami- a bőrről nevezetes, hanem a te­tőit is. így kerültem ide akkor kor a barnaszén keletkezett lohelyek mérhetetlen gazdagsá- Ózdról, s a múzeumban mégis- Na, ennek a rétegnek az aljá- gáróL Ért is föl lehetne már mertem Legányi Ferencet. A kö- rói való. egyszer fedezni. zös munka, a közös érdeklődés , .................... _ ___ kö zel viszi egymáshoz az em- Ez tulajdonkeppen „fia- Olyan nagy mennyiségű bereket... S nemsokára már tál”, mert van olyan lelet is, snyag, több százezer darab áll együtt „vallattuk” a kőzeteket mély egy kis „világrészt” zár itt a raktárakban, hogy még i-»nin--i-inniinin<1ii11111 i i senki nem tudta eddig feldől­je Ma éjjel nem alszunk, szerenádouunk.. Hangképek a — Mennyi izgalom, micsoda készülődés! Végre eljött a mai nap. Ma éjjel nem dí­szünk, de azt hiszem, a város sem hunyja le a szemét, mert sze- renádozunk... — mondta a buszon egy fiatalember. Egerben és a me­gyében sok száz vég­zős diák járja most éjszaka a várost, hogy kedves szerenáddal búcsúzzanak neve­lőiktől, tanáraiktól. Az utcákon nagy a nyüzsgés, minden­felé orkánkabátos diákok sietnek. A Do­bó téren és a vár előtt hangos kedvű csoportok gyülekez­nek. Hűvös az éjsza­ka? Sebaj! Száll a dal, gitár és tangó­harmonika szól. A Gárdonyi Géza Gimnáziumból a vár­ba vonulnak. Gyors létszámellenőrzés. A hegedű, a tangóhar­monika jelen, művé­szeik hangolnak, már a bejáró diákok is megérkeztek. Hang­próba. — Holdvilágos éjjen át, barna kis­lány azt dalolja... — Szőke! — Barna! Vi­ta. Győz a barna kis­lány. Este tíz órakor a Janicsár utcában felhangzik az első szerenád. Az első cso­portot váltja a máso­dik, aztán a sokadik, egészen reggelig... — A Gólya utcai, Hadnagy utcai lakóte­lepen a tanár úr sem sokat alszik ezen az éjjelen, itt is, ott is éneklő csoportok. ballagás előtt lámpák nyomukban gyúlnak. Kellemes az éjsza­kai levegő. Csupa il­lat a város. A Nép­kert mentén virágzó gesztenyefák mellett egymást csitítgató osztályok haladnak. Az út mellett zúg a patak, ők meg jóked­vükben félhangosan, saját szórakoztatá­sukra is énekelnek. Éjfél már elmúlt. — Sebaj, szépen énékelnek, muzsikál­nak a diákok — szól át a szomszéd bal­konból egy fiatalasz- szony. Egy szerenádo- zó csoport a közgaz­dasági technikumból éppen most fordult be a Klapka utcába. Halk helyezkedés az egyik ház előtt, az­tán a nyelvtanár ab­laka alatt felhangzik a „Moszkva-parti éj­szaka”. Először ma­gyarul, aztán oroszul énekelnek. — Az Árpád út 23. szám alatt a „Kék nefelejcs” hangjaira a tanár úr hálókabát­ban kihajol az abla­kon és diákjaival énekli: „Kis lak áll a nagy Duna menté­ben .. A Szovjet Hadsereg útja, Arany János ut­ca, Rózsa Károly ut­ca, Beloiannisz utca, végig a városon ke- resztül-kasul róják az utat. Mire utoljára „Meg- kondul a kecskeméti öreg templom nagy harangja”, az egri nagytemplom torony­órája hajnalt üt már... Simon Imre gozni. A munka nagy, és szép. Rozsnyói Márton elhatározta, hogy kőzeteket gyűjt a vár anyagából, amivel dokumentál­ni lehet — Mi érdekli a legjobban az őslénytanban? — A levéllenyomatok. Ezek­ben mindig lehet valami újat találni. Sok lelőhelyre bukkan­tam a Bán völgyében és a Ha- rica-völgyben. NÉZELŐDÉS KÖZBEN egy emléklapot pillantottam meg a. falon. Ö kapta az 1961-es kul­turális szemlére küldött csont- faragványáért — Szabad időmben vadászok, tagja vagyok a Gárdonyi Va­dásztársaságnak. És faragok. Egy nagy kürtöt csomagol ki, illetve egy szarvból faragott kürtöt Díszítései: rókacsalád, vidra, borz, s más erdei állatok élethű, művészi munkával ki­faragva. Ez a legújabb termé­ke kedvtelésének. Szabad idő azonban kevés, van: nagy az anyag, s jár gyűj­teni is állandóan. Gyűjti az év­milliók kőbe zárt tanúit... Kátai Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents