Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
NEB-dosszié Hiteles bizonyítvány Ha az ember új házat akar építeni, vagy lebontani a régit, ha sokallja adóját, s mérsékelteim szeretné, ha az elvált férj látni szeretné volt feleségével élő gyermekét — mindez nem történhet oly egyszerűen, könnyen. Előbb engedélyt kell kérni, kérvényt, kérelmet írni, az írást elvinni, elküldeni a tanácshoz, a hivatalba — és várni. Várni, hogy történjék az ügyben valami... A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megyei tanács 3, a járási tanácsok 17, a városi tanácsok 8 szakigazgatási szervénél és 16 községi tanácsnál vizsgálta: kellő körültekintéssel és alapossággal intézik-e a lakosság ügyeit; mennyiben segíti az ellenőr-, zés, a felügyelet a bürokráciamentes érdemi ügyintézés megteremtését, s a törvényes előírások követelményeinek teljesítését. Sok furcsa dolgot tapasztaltak a népi ellenőrök... Aktákat termő idő | A gyöngyösi K. I. még 1963. május 7-én panasszal fordult — földkártalanítási ügyben — a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályához. A panaszt iktatták, s ezzel kezdetét vette az intenzív aktatermelés. Nem érdektelen nyomon követni az „ügy” cik- cakkos útját... 1963. szeptember 7: a Gyöngyösi Városi Tanács vb jegyzőkönyvben rögzíti a tényállást. 1963. szeptember 20: a megyei tanács mezőgazdasági osztálya sürgeti K. I. ügyének rendezését. 1964. március eleje: a Gyöngyösi Városi Tanács vb határozatot hoz. 1964. március közepe: K. I. megfellebbezi a határozatot. 1964. március vége: a megyei tanács mezőgazdasági osztálya tájékoztatást kér az ügy állásáról. A Gyöngyösi Városi Tanács vb tájékoztatót küld, s javasolja K. X. fellebbezésének elutasítását. A megyei tanács yb elutasítja, a fellebbezést. Már 1965-öt írunk, de az ügy még mindig nincs rendezve, 1965. március 18: a megyei tanács vb sürgeti az ügy rendezését. 1965. május 12: a Gyöngyösi Városi Tanács vb ügyiratot küld a Gyöngyösi Járási Tanács vb-hez a csereterület értékkülönbségének megállapítására, s erről értesíti a megyei tanács vb-f is. 1965. június 11: a megyei tanács vb titkársága az ügy lezárását sürgeti. 1965. június 24: a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is az ügy rendezését sürgeti. 1965. június 30: a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ismételten sürgeti az ügy befejezését. 1965. július 5: a Gyöngyösi Városi Tanács vb levélben kéri a tsz-től a kártalanítás megoldását. 1965. július 12: a Gyöngyösi Városi Tanács vb tájékoztatja az ügyről a megyei tanács vb titkárságát. 1965, július 15: a megyei tanács vb az ügy befejezését sürgeti. 1965. augusztus 2: a kártalanítás megtörténik, az ügy végre lezárul. Az ügy elintézése több mint 2ß hónapig tartott. Elintézhették volna hamarább? Természetesen! Kevesebb idő alatt, kevesebb postaköltséggel, s kevesebb aktát termelve. S a parádi G. M.-né panaszának sorsa..,? Ezt már meg sem próbálom részletezni, oly dühösítően zavaros és összekuszált. A bürokrácia, a tehetetlenkedés mesterpéldája. A szimpla ügyből — útlezárás, vízelvezető árok létesítése — valóságos tengert dagasztott az iratgyártás gépezete. Arról volt szó, hogy G. M.-né háza mögött vezetett el egy mezei út, s az ott közlekedő járművek igen veszélyeztették „az épület állagát”, és még inkább veszélyeztette a víz. A panaszos asszony ezért kérte az út lezárását és árok megépítését. Panasza alulról felfelé szinte minden fórumot megjárt, a községi tanácstól egészen a minisztériumig, s csak a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közbelépésére tettek pontot az ügy végére. Ne hitetlenkedjék senki, mert így igaz: a panasz orvoslása 1959-től 1965. szeptember 27-ig tartott. Több mint hat (?!) esztendeig. Egyenesen a fejéhez | R. J.-né még 1964 decemberében kérte a horti tanácsot, hogy adóját csökkentsék, s erre csak 1965. március vége felé került sor. A Horti Községi Tanács ugyanis előbb a Hatvani Járási Tanács vb-hez küldte a kérelmet, s onnan küldték újra vissza, hogy intézzék el az ügyet Horton, mert ez csak a horti tanácsra tartozik. Szihalmon is hasonló eset történt, innét a jövedelemadó és a községfejlesztési hozzájárulás mérséklését kérő beadványokat továbbították a járási tanács pénzügyi osztályához, holott az intézkedés ezekben az ügyekben a községi tanácsot illette. A boldogi tanácshoz kérelmet adtak be kiskorú gyermek láthatásának engedélyezése ügyében. Az engedélyt 3 hónap (?!) elteltével meg is kapták a kérelmezők. S ugyancsak egy boldogi példa: M. J. házat akart építtetni, a kérelmet be is nyújtotta a községi tanácshoz, 1965. május 15-én. Három hónappal később újabb kérelmet fogalmazott, mert első kérelmére betűvonásnyi választ nem kapott Az erdőtelki özv. M. J.-né az AFTH megyei felügyelőségéhez 1964. decemberében adta be földrendezési kérelmét; az ügyet el is intézték 1965. július elsejére. Sorolhatnánk a példákat garmadával. A negatív példákat. Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, mennyire megnőtt a felsőbb szervekhez érkező bejelentések, panaszok száma, mennyire megnőtt felsőbb szinten az ügyiratforgalom. Az alsóbb szervek lassú ügyintézése, az elriasztó aktagyártás készteti arra az embereket, hogy országos és megyei szervekhez forduljanak panaszuk orvoslásáért. .A népi ellenőrzési szgrvek ugyancsak nem pa nas zkódna t fiák az ügyiratforgalom miatt, számát sem tudni az olyan ügyeknek, amelyeket már hónapokkal korábban el kellett volna intézni, de csak a NEB közbelépése akadályozta meg, hogy még tovább húzzák-halasszák a befejezést. A feilőílés lén vei A hatósági jogkörrel rendelkező szakigazgatási szerveknek s a községi tanácsoknak 428 373 ügyben kellett állást foglálniok, érdemi döntést hozniok az elmúlt év során. Négyszázhuszonnyolc-ezer ügy! S hány ügyirat, amely csak felesleges tehertétel a tanácsszervek vállán!! A népi ellenőrök a kiadott hatósági bizonyítványok 60 (!!!) százalékát minősítették feleslegesnek, szükségtelennek. Megtörtént, hogy a MÁV saját dolgozójának havi illetményéről akart — a Káli Községi Tanácstól — hatósági bizonyítványt beszerezni. A lőrinci bányászoknak is előbb a tanácstól kellett kémiök hatósági bizonyítványt arra, hogy a szenük elfogyott, mert _ az üzem csak ilyen igazolásra adta ki a jogosan járó illetményszenet. A tanácsok szakigazgatási szerveinél, a községi tanácsoknál — az elmúlt évekhez viszonyítva — jelentősen javult a dolgozók ügyeinek intézése, szilárdult a törvényesség. A beérkezett ügyiratok 94,5 százalékát 30 napon belül elintézték. Nem rossz arány, s lehetne még jobb, ha nem ragaszkodnának a 30 napos határidőhöz minden esetben, s nem húznák el az időt olyan ügyekkel, amelyeknél ez indokolatlan. Az idézett negatív példák nem „tipikusak”, de tanulmányozást érdemlőek. Vannak jó példák, s ezek a jellemzőek. S úgy kell dolgozni, jobban és jobban, hogy a negatív, furcsa esetekre mind kevesebbét lehessen hivatkozni, Ügy kell dolgozni, a népi ellenőrök kiállította hiteles bizonyítványba még jobb „érdemjegyek” kerüljenek. Hogy a jó példák erősítsék a hatóságok iránti hitet, bizalmat. Pataky Dezső l\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\V«VX\>^^ NWCi\\X»\WV^\V\VCV\\\\k\\\\\\\\\W\\\\k\\\\\\\\\\\^\\\V^^^^ Olyan görnyedten jár az utcán, mintha szocialista hazánk, a nemzetközi munkásmozgalom és a> nemzetközi helyzet minden gondját-baját egyedül ő hurcolná a vállán. Időnként megáll, szétnéz és legyen bár látószögében új lakótelep, most épült gyár, vagy hancú- rozó, jól öltözött, az egészségtől majd kicsattanó óvodássereg, melléből keserű, szaggatott sóhaj tör fel, tehetetlenül legyint egyet, és úgy vánszorog tovább, mint a gyászoló, hozzátartozója koporsója mögött. Bebotlik egy étterembe. Az étterem természetesen zsúfolt ff és ő olyan leverten áll az asztalok között, mint a síró gyerek eltörött játéka romjai felett. Aztán helyet kap és rendel. A kecskeméti barack nem elég illatos, a raguleves hideg és sok a csont benne, a párizsi szelet zsíros, az egyik pohár sör meleg, a másik nagyon hideg. „Micsoda igénytelenség" — néz megborzongva asztaltársaira, akik nem győzik dicsérni a menüt, akik frissnek van mellette, veregeti a hátát, nek. öröme az életben. Hidd és kellemesnek találják a sört ragyog a szeme és boldogan el, nem érdemes élni, hidd el, és vidámon, kissé hangsosan újságolja: milyen csodás is a semmit sem ér az élet. újságolják ’egymásnak, milyen véletlen, ő holnap akart jön- — Ugyan, ne ma.rháskodj! szép a város, mennyit nőtt, ni, mert megígérte a srácnak Azért csak megvagyunk, nem mennyit fejlődött azóta, ami- a kis biciklit, de műszakot cse- igaz? Ahogy hallom, neked kor legutóbb itt jártak. rélt, most jött és milyen jól tét- meg különösen jól megy. Góré „Ezt nem lehet bírni” — te, hogy így tette — úgyis vagy, csinos titkárnő, jó lakás, mondja. Feláll, fizet és néhány mindegy annak, aki a bányá- Tudod mit összegüriztem én, perc múlva már a kis város ban dolgozik, hogy nappal míg a házat felépítettem...? reprezentatív cukrászdájában van-e vagy éjszaka, különben Igaz, van még egy kis ta-rtozá- ül, előtte konyak és fekete. A nem találkozhattak volna. som, de öt év múlva az sem kávé, persze, „szívvel főzött”, — Gyere, igyunk egy deci lesz. Szép feleséged van, amint és nem kávéval a konyak bort, ha már így összetalálkoz- látom, az egészségeddel sincs édeskés, és a kísérő szóda is tunk — invitálja a barátját, és baj', rád aztán nem. mondhqtr valami idegen ízt hordoz ma- az fanyalogva bár, de követi, ják, hogy hálni jár beléd a lésé ban. Leülnek, és az első koccintós lek. Mi lehet akkor a ,ba-j? „Meg kell őrülni’’ — ugrik után máris hangzik a kérdés: Egészségedre — emeli a poha- fel. és már kint is van az ut- „Te, tudod, hogy mi jól va- rát —, örüljünk az életnek, cán. „Ugyan, minek örülnek, gyünk és a lányában dolgo- amíg fiatalok vagyunk. Rémiért’ játsszák meg magukat?” zom, a kereset megjárja, van érünk keseregni akkor, ha nézi a jól öltözött, siető, vidám két srácunk, ahogy mondani olyan öregek leszünk, hogy ma- embertömeget Aztán a nevét szokták, panasznak helye nincs, munak mondjuk a hamut, hallja kiáltani és a másik olda- És most te mesélj, veled mi — Túl könnyen veszed te az Ion felfedezi a feléje integető van, látom, jól nézel ki, hogy életet! Hidd el. én is próbál- férfit. Há* ez meg ki. hoav élsz, mi újság? tarn már egyet s mást. de ilyen csak ían lekmlátéa az embert?” — Hagytuk ezt, öregem! Kár kilátástalannak még nem lát- Végül menismeri falubelijét, erről beszélni. tam a jövőt. . volt iskolatársát avermekkori — Nincs tán’ valami baj? — Meg vagy te húzatva. öre- barátját, akit legalább tíz éve — Baj, kérlek?! Az van bő- gém! Hogyhogy ilyen kilátásom látott. De az már ott is ven. öröme nincs az ember- tálán még nem volt az életi. Mit mondtunk 44-ben, amikor mint deli leventéket elhurcoltak és Losoncon alig bírtunk a bombazáporból meglógni? Mit mondtunk akkor, abban a buliban? Azt, hogy csak egyszer hazaérjünk. Hazaértünk? Haza! És mi volt otthon? A fél falu szét volt lőve. Na, mikor lesz ebből a zűrből valami? És nézd meg most a falunkat! Vagy amikor egyetemre jártál és államvizsgára készültél?! Mit mondtál akkor? De be voltál majrézva, hogy ezt nem lehet kibírni, hogy nem lesz belőled soha sem mérnök. És mérnök lettél, az vagy most már tíz éve. Vagy 56-ban? Sírtál, hogy nem áll lábra ez az ország, hogy soha, semmi nem lesz az üzemedből, és mi van most? Én is előbb vájár lettem, most meg aknász vagyok. És mindig jobb és jobb a munka, látnád csak, milyen gépeink vannak? De még milyenek lesznek? Most kezd alakulni az élet, édesapám, mi bajod van neked a jövővel? Talán a munkádban nem stimmel valami, nem szereted? — Dehogynem, csak tudod... — Talán az asszonnyal vám zűr? — Ugyan, nagyon szeret. — Betegek a gyerekek? — Nincsenek gyerekeim, nem is akartunk eddig. Beteg vagy, az egészséged vacakol? — Semmi bagóm, erős vagyok, láthatod, mint a bivaly. — Hát akkor mi a jóistenért vagy ilyen búvalbélelt, élet- únt? Segíthetek valamiben? — Nem segít az én bajomon már senki. Senki, de senki nem tud engem megvigasztalni, az én életkedvemet visszaadni.-r De hát mégis! Ne ejts kétségbe, hát mégis, mi az a nagy baj, miért ez a kilátást aTan- ság? — öregem — borul zokogva barátia vállára — igényeltem egy Wartburgot és csak 1969- re igazolták vissza. Mi lesz velem addig...? Papp János Q^éfáéut- a ..hogy teljesen felesleges nálunk, szőkébb hazánkban, a gaz- lasági vezetés színvonalának emelésére egyetlen tépést is fenni. Minek? A gazdasági vezetés vegye fel a fizetését, maradjon békében és csendben, neki is jobb, az illetékeseknek ts icbb. A gazdasági vezetés mehet oda, ahová, s amikor akar, az illetékesek meg beleszólhatnak mindenbe és mindenkor, mikor csak, és amibe csak akarnak. Így az egyszerű, így i világos. S legalább nem kell cikkezniük az újságoknak, vitatkozniuk a pártszervezeteknek: hogyan tovább a gazdasági ezetés színvonala javításában? Mert például- mi köze a gazdaságvezetésnek ahhoz, hogy kik és hogyan dolgoznak az üzemben. Ez nem a gazdaságvezetés dolga, hanem az illetékeseké. Mondjukha a gazdasag- vezetés egyik üzemünkben —, de csak „mondjuk’, mert ilycs~ mi a világért sem fordulhat elő! —, kivág az üzemből embert, mert ez a száz ember csavargó, lógós, részeges, akikr kel csak többen vannak, sőt, csak kevesebben, inert hátra~ mozdítanak és elmozdítanak mindent, ami mozdítható — kilencven úgyis visszakerül rövidesen az üzembe. Az illetékesek jóvoltából. A szocialista humanizmus talaján és a saját tántorgó lábukon, mert bárki beláthatja, hogy az ilyen visszakerül Uses győzelmet az ostoba gazdaságvezetés felett ‘meg kell ünnepelni tíz—húsz féldecivel. Hogyan kerülnek vissza ezek az emberek és miért? Hát nagyon egyszerű a dolog: ezek az emberek azért és úgy kerülnek vissza, mert a gazdasági vezetés egyszerűen és simán* megunva teljes hasznavehetetlenségüket, kivágta őket, hogy a lábuk sem érte a földet. Ez, természetesen, az esetek döntő többségében sérti az illetékesek által képviselt szocialista humanizmus elvét. Ha nem rúgták volna ki őket, nem sértették volna meg a szocialista humanizmust, és így nem kellett volna az illetékeseknek közbeavatkozniuk. Egyszerű és világos, nem? Mert a kirúgott százból mondjuk tíz, — jogosan kerül vissza: valakinek tényleg nem tetszett a képük, és jó alkalom volt elsuszterolni őket a többi kilencven ürügyén. De mi mm a maradék kilencvennel? Hát először is: igaz, hogy Krampács Elemér csak otthon és éjszaka józan, de nappal az üzemben mindig részeg. Am három gyermeke van, s ezért az egyik illetékes szerv szociális és humánus okokból nyomatékosan figyelmezteti az üzemet, hogy ennek így nem lesz jó vége. Mégis jó vége lesz: mert Krampácsot visszaveszik, mert szocialista hazánk üzemeinek kell vigyázniuk a három gyermekre, s nem Krarrvpácsnaht «■» a mindenségit neki. Ilyen van tíz! Tíz Krampács! Hát másodszor is: -igaz, hogy Teofil Elemér öt éve nem tanult meg a köszörűgépen gyalulni, ami nem is csodálatos, mert állítólag nem is lehet, de ezt Teofil egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni. Mégis ott áll ismét, és kísérletezik a gyálülással, mert a nagybátyja vezető elvtárs, akinek tényleg csak egy telefonba került, hogy elintézze, mondván: — De, elvtársak... Ott, ahol ötezer ember dolgozik, már igazán elbírtok egy ilyen szerencsétlen, de jó szándékú fickót, mint a Teofil... Természetes, hogy elbírják, és a gazdasági vezetők kibírják a telefonok és levelek áradatát, amely szerint ki azért, mert, ki amazért, mert, sőt ki amiatt, hogy... De mindenkinek van egy illetékes szerve, az illetékes szervnél egy illetékes szószólója, aki szól is, nem is egy szót.,. Szólnak a gazdasági vezetők is, ők sem csak egy szót, bár tömören fogalmaznak, de csak az orruk alatt és intézkednek! Mert az igazság as, hogy a gazdaságvezetök intézkednek ám, nem az illetékesek: az illetékesek csak legtöbbször illetéktelenül szólnak, s az üzemi illetékesek, akik ebben az ügyben Illetékesek, visszaveszik, akiket nagyon is illetékesen egyszer már kirúgtak. Ezt a bűvös kört nevezik egyébként üzemi demokráciának, vállalati önállóságnak, s a gazdaságvezetök felelősségének! Hogy én most azt mondanám, hogy az illetékes szerveit semmiben sem illetékesek egy üzem életét illetően? Szó sincs róla. Hiszen az illetékes szervek illetéktelen prókátorai maguk is nagyon jól tudják, hogy miben kell, sőt kötelező nekik illetékeseknek lenniük. De ha ez nem megy! Nem, bizony, mert illetéktelen illetékességükkel kihúzták saját lábuk alól azt a talajt, amelyen a sarkukra kellene állniuk akkor, amikor vagyon is illetékesen kellene figyelmeztetni egy-egy üzem gazdasági vezetését. És ez már bizony olyan bűvös kör, »miből feltétlenül ki kellene tömi, — egyébként ez a véleményem. Ezek után bárki megértheti, hogy mire fel voltam olyas* bátor kijelenteni, miszerint: teljesen felesleges nálunk, szőkébb hazánkban a gazdasági vezetés színvonalának emelésén egyetlen lépést is tenni. Mert a lépéseket sajnos, és sokan nem ebben az irányban, hanem a telefon irányába teszik, hogy szóljanak — illetéktelenül. ’ Azonban mégis optimista vagyok. Bízom abban, hogy ha csökken az illetéktelen lépések száma, növekedhet m illetéke* lépéseké a színvonal emelésére. Sőt: bízom abban, hogy csökkenni is fog, illetőleg határozottabbak lesznek a segítő lépések. ' Lépkedjünk csak, nyugodtan, a helyes irányba. Sőt, még az sem baj, ha nem lépegetünk, hanem határozottan és megfontoltan, de nagyobbakat is lépünk. Csak hagyjanak. Sem igaz? Megidéztek • • • A papírfecnire írott ér- tató vállalatnak és nem aHe&- tesítés arról tudósít, mazottja. Egyébként körettn*» hogy folyó hó 27-én, az áprili- a bizalomért, leolvastam az si gázdíj beinkasszálása céljá- óraállást, ból lakásomon megkerestek, de Végül két probléma «ggam*. azt zárva találták. Ez így van, Az egyik: mivel főzünk, ha va- a lakást én zártam be, felesé- lóiban megszüntetik a gázszol- gem és jómagam munkahe- gáltatást? A másik: ha sok zárt lyeinken éppen dolgoztunk a ajtót találtak és sorra beváltkritikus időpontban. Különben ják a fenyegetést, vajon ni sem vártunk vendéget, nem szükség lesz a vállalatra? volt előre bejelentve. (Bár az Utóiratként jegyzem meg; is* lehet, ha előre jelzik, ^ hogy hogy rövid műszaiki szendét pénzért jönnek, akkor még in- tartottam, és megállapítottam, kóbb dolgozunk). _ hogy a gázszolgáltatást csak Azt is közölték a kis papír- Bent a lakásban lehet meg- szeletkén, hogy a számla ki- szüntetni, lévén a konyha £a- egyenlítése céljából június 3- ián a gázcsap. így teljesen teán jelenjek meg az irodában, lesleges a fenyegetés. Ha oda- Az udvarias, de határozott han— haza vagyok —— fizetek! gú értesítés végül egy kis te- ’ (mJ pengetéssel zárul: Ellenkező esetben a gázszolgáltatást meg fogjuk szüntetni. Igaz, van utó- irat is: olvassam le az óraállást. Eddig azt hittem, csupán fogyasztója vagyok a gázszolgál- 1966. május 29., vasárnap
