Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-25 / 122. szám
■ ÄiSta&ä ****!!&. A B!VV-ról jelentjük Az elegancia csarnokában A Kossutii-pavilon belül kétszintes helyiségében, a látogatók csak a megszabott irányban haladhatnak. A szellemes belső építészeti elrendezés készteti erre őket. Van ebben valami képletes: mintha azt sugallná, az itt kiállító magyar textil- és ruházati ipar is csak a jelzett irányban haladhat tovább, — ha még nagyobb sikereket káván aratni. Alighanem ez a legfőbb dicséret, amit a könnyűipar bemutatójáról az idén elmondhatunk. beleértve. A pólinoz tehát az idei „sláger” — amely a hasonló termékekkel egy időben jelent meg a világpiacon — és a textilesek teljes joggal nagy sikerre számítanak. Szólnunk kell azért a pamut- ipar más képviselőiről is, a Pápai Textilgyár Renata fehérneműanyagairól és szép pizsamakelméiről, a Pamuttextil Művek jói sikerült Bella pamutbársonyairól, a Kőbányai Textilművek vasalást nem igénylő, szintetikus ruhaLátogatás Horton Kihasználják a jó időt — Vízgondok — Messze az átvevőhely Elöljáróban még nmtSEgövet-gyártásunk az utóbbi öt éwben mintegy 38 százalékkal nőtt, kivitele pedig csaknem a korábbi másfélszeresére emelkedett; ugyanilyen mértékben fokozódott a gyapjú és gyapjútípusú műsráiszö- vetekj valamint a selyemszövetek exportja *. & egyetlen adat a ruházati kivitel köréből: tavaly megközelítőén háromszor annyi nőt kosztümöt és ruhát adott el a külkereskedelem, mint 1901-ben, időközben természetesen a termelés is a többszörösére nőtt Ami oecfig a beííökfc ellátást, vá- asztého* fBeti, a pavilon már deszotoott női törzsközönsége az eknoodhatója, hogy az itt fel-felhangzó, kötelező sóhajok mennyire nem hiábavalók: ha némi fáziskülönbség van is, az export fejlődése színié maga után vonja a sendee korszerűsödő és újabb választékot kínáló hazai ellátást, s ez természetes is. Asm természetesen nem jelenti azt; bogy a belkereskedelemnek — éppen az itt látottak alapján — nincs sok, és sürgős tennivalója? A belépőt a Jeőtsaövőipar temekéi fogadják. A Habselyero- és Kötöttárugyár ugyancsak kitett magáért, egy-egy nylon- ingávei, illetőleg női fehérneműjével el is nyerte az év legszebb terméke kitüntetést Üj, merészebb mintázatban pompáznak a női sportharisnyák és férfizoknik is. Mustráljuk a gyapjú- és szintetikus fonalból készült kötöttárut egy- egy leányka szettet ruhát, pulóvert köztük ugyancsak több ..legszebb” terméket Feltűnő, hogy szám szerint kevesebb a szín, de ami maradt — főleg kék; láa, sárga, meggypiros, no és fekete meg fehér — azok igaziak, tettek. A középpontban ismét a Goldbergertól a Szegedi Tex- tdművekig, kilenc gyárat képviselő Pamutnyomóipari Vállalat valóságos „revűje”. Nemcsak azért, mert választéka valóban megkapó mintákban tündötdik, és nem is azért, mert a bemutató ötletes megoldásaival jóval mozgékonyabb a tavalyinál, hanem elsősorban azért, mert van „főszereplője”. Ez pedig a legújabb műszálas ruha- és fehémeműanyag: a pólinoz. A szakemberek szerint igen tartós, kevéssé gyúródik, és ami a legfontosabb — ellentétben az eddigi műszálas mosóanyagokkal — magas szakítószilárdsága folytán gépben is mosható! Ára pedig, a hírek szerint, nem sokkal haladja meg majd a közönséges pamutáruét. Szövés- és festésmintái a legváltozatosabbak, számos „op art” mintázatot is és blúzanyagaórul, meg a Győri Textilipari Vállalat új mintázatú, igen tetszetős zsebkendőiről Is. Aleni par is bemutat néhány exkluzív ruhaanyagot — idén Is divat a len —, jó értelemben merész mintázatta L A gyapjúipar élén korszerű választékával, úgy tűnik, a Hazai Fésűsfiooó és Szövőgyár balad. Könnyebb és nehezebb terlyster szövetei, amelyeket különböző szintetikus szál tartalmuk és tulajdonságaik szerint neveznek óbesternek, jes- ternefc, tendernek; telstamak stb. attx, már bebizonyították, bogy rugalmasak, él- és formatartók, mi több, igen tartósak. Keresettek is idehaza és külföldön. A Richards Finom- posztógyár különlegességei, főleg úgynevezett woolacryl szövetei, most is nagy tetszést aratnak, de figyelemre méltóak a Magyar Posztógyár újfajta kártolt szövetei és a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár valóban modern mintájú női ruhaanyagai is. Sokkal nehezebb feladat az állami, tanácsi és a szövetkezeti ruhaipar teljesítményéről beszámolni. Hiszen, ha történetesen kiemeljük — és joggal — Nádor Vera mustársárga kiskosztümjét vagy Bedécs Sándorné kék bakfis felöltőjét, egyébként az év legszebb termékeit, legföljebb egy cseppet mutattunk abból a tengersok remek modellből, amely itt látható. Inkább, igen röviden, arról a divatirányról szólnánk, amelyet a hazai ruhaipar, a bemutató tanúsága szerint, töb- bé-kevésbé követ. Viszonylag kevés a sötét szín, inkább a pasztell és az erősebb árnyalatok uralkodnak. Számos kecses kiskosztümöt láttunk, ezek minden évszakban hordhatók. Enyhén karcsúsított vonal úak, a kabátok hasonlóképpen, az egysorosak mellett, úgy látszik, mind kedveltebbek a kétsoros kabátok. A műszálas és a szintetikus anyagok végképp betörtek a ruhaiparba, A divat egyébként igen „nőies”, keskeny vállak, a ruháik többsége lefelé bővülő, ez is karcsúsít. Es mit mondhatunk a férfiöltönyökről. -kabátokról? Azt | legfeljebb, hogy eltűnt a hosz- szú évekig csaknem egységes irányzat, — minden divatos: I a zakók hosszabbak és enyhén karcsúsítottak, egysorosak, | egytől négy gombig, és kétsorosak, négy, esetleg hat I gombbal. Láttunk duplasoros j felöltőt, sőt, még pelerines köpenyt is. Egyáltalán — és ez az egész Kossuth-pavöonra jellemző — olyan nagy a változatosság a srines bundáktól a legújabb technológiájú frottier köntösanyagig, amilyenre a korszerű ruházkodásban valóban szükség van. És hogy mindezt megtetézi a magyar textil- és ru- hatervezés — és mindinkább a gyártás — eleganciája is, az nem „ráadás”, hanem szükség- szerűség. Éneikül ma már nem lehet sikert aratni — tehát jó üzletet kötni — sem külföldön, sem idehaza. h. J. HORT ELŐTT, ahol a műút enyhe ívben törik a falu felé, a jobb oldalon szemhatárig nyújtózkodó cukorrépatábla köti le a szemlélődő figyelmét. A hosszú sorok tisztán, rendezetten dicsérik a szorgos asz- szonykezek munkáját. Kihasználni a szép napokat, a perceket. Ezt hangoztatják most a honiak, és amint ez á 7000 holdas határ mutatja, a szavakat tettekkel is erősítik, Kozsda András, a 27 éves, fiatal elnök —, aki három hónapja tölti be ezt a tisztséget — azelőtt főmezőgazdászként tévé. kenykedett — éppen most érkezett a határból. — A kertészetben most folyik az első kapálás. Nem kis terület, 600 hold, és a bevételi tervünkben 7 millió forinttal szerepel. — És mit termeinek ezen a 600 holdon? Az elnök számol. — Hosszú leime a sor, tehát csak a nagyobb tételeket említem. Van 350 hold paradicsom, 50 hold uborka, 10 hold tök, 80 hold dinnye és 40 hold vegyes kertészet. — Győzik a munkát? Nem érzi meg a tsz annak a 450 családnak a hiányát, akik diny- nyét termelni vándoroltak az ország különböző vidékeire? Néhány pillanatig hallgat, mintha fontolgatná a választ — .. .Igen is, nem is! Furcsa válasz, de megmagyarázom. Igen, mert a közös munkáknál, a szénakaszálásnál, a gyűjtésnél, a takarmány, és gabonabetakarításnál ugyancsak kellene a férfimunkaerő. Másrészt pedig nem, mert any- nyi kapásnövényt termelünk, amennyit a tagság vállal, és lelkiismeretesen meg tud dolgozni. Az is igaz, hogy a 0—7 évvél ezelőttihez viszonyítva Horton csökkent a kapások területe, de ezen túl van egy fontosabb szempont is, amelyet mindenképpen meg kell érteni. Ez a minden tavasszal elvándorló 450 család hatványozottan nagyobb hasznot hajt az országnak, mintha itthon dolgoznának. Én megmondtam előre. Engem nem érhet vád, én mosom kezeimet: időben szóltam. S amikor szóltam, rögtön ki is pipáltam a jegyzetfüzetemben, —i szólni sör- és szódavíz-ügyben! Én tehát szóltam, mert előre éreztem, sejtettem, hogy baj lesz a sör- és a szódavíz-ellátással, mert eddig még mindig baj volt, s ha eddig mindig baj volt, miért ne lenne éppen most baj a sör- és szódavíz-ellátással? Már úgy vagyunk a sör- és szódavíz-ellátással, hogy az ellátást ormán lehet megismerni, hogy baj van vele. így aztán sör és szódavíz helyett kitűnő bajellátásunk van évek óta... De ez már így van. Én megmondtam előre, engem nem érhet vád. Én mosom kezeimet. A sör- és szódavíz-gyártás és -elosztás illetékesei is? Csak könyörgöm ne sörben, vagy szódavízben ... (—ó) AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN is hiányzik a férfikéz. Talán éppen ennek köszönhető, hogy 100 szántóegységre csupán 9,5 számosállat jut. Növelik tehát a kevésbé munkaigényes kalászos területet, hogy át tudják hidalni az itt mutatkozó munkaerőhiányt. Vannak azonban egyéb problémák, amelyeknek a rugalmas megoldása már közeljövőben elősegítené a horti Kossuth Tsz tagságának a boldogulását. Az ágói patak éppen derékon szeli ketté a határt. Az eliszaposodott mederből kicsapó víz tavasszal 500—600 holdat tesz művelhetetlenné. A patak szabályozása a vízügyi igazgatóság kötelessége lenne. Lenne, ha a közúti igazgatóság bővítené a műút alatt levő hidat, a vasúti igazgatóság pedig a vasút alatti átfolyó! Ám a felelősség áthárításán kívül semmi nem történik. A vízlevezető árkok rendben lennének, de az iszapos patakmeder magasabban fekszik. Így évek óta vajúdik a Kossuth Tsz 500—600 hold földjének sorsa. — A már említett 350 holdas paradicsomtábla egy tagban van — folytatja Kozsda András elnök, — Ez 350 vagon paradicsomot jelent Kértük a konzervgyárat, hogy a hat kilométerre lévő átvevőhelyet telepítsék át a táblához, mert meggyorsítaná a szállítást; és csökkentené a költségeket. A legfontosabb pedig, hogy a paradicsom érése, illetve szedése éppen a gabonabetakarítás ide. jére esik. Nem tudnánk tehát gépeket biztosítani egy időben a paradicsom-szállításhoz és a 3000 hold kalászos termény betakarításához is. A harmadik gondunk: Nincs lánctalpas traktorunk, pedig ettuhetij hogy egy 7000 holdas gazdaságban elengedhetetlenül szükség lenne ilyesmire... REMÉLJÜK, HOGY az illetékesek mérlegre teszik még idejében az elnök által elmondott orvoslásra váró gomé. dókat Talán nem is olyan problémák ezek, amelyek alap*- vetően negatív irányba terelnék a horti Kossuth Termelő- szövetkezet eredményes munkáját, de hiba lenne, ha elmaradna a segítség akkor, ha mód és lehetőség van rá. Laczfic János ►•♦♦♦♦♦♦A GRIGORI J GOKDfc l WEBT a LMM ¥0lTa ICőTtS ? Hallottam egy viccet: beteg elmegy az orvoshoz. A lába be van kötözve. — Mije fáj? — kérdi az orvos. — A fejem1 — válaszolt a beteg. — Hát akkor miért van a lábán a kötés? — Lecsúszott...” Egyik ismerősömnél vidám kis társaság gyűlt össze. Megkértek, hogy mint humorista, meséljek nekik valami mulatságos dolgot. Elmondtam ezt a viccet. Mindenki nevetett. Csak egy idősebb férfi, áld szemben ült velem az asztal túlsó felén, nézett rám különös tekintettel. Töprengett egy darabig, majd áthajolt az asztalon és így szólt: — Bocsánatot kérek, azt hiszem, nem értettem valamit... Mije fájt a betegnek? — A feje. — Akkor miért a lábán »oft a kötés? — Lecsúszott! — Ja, úgy — mondta szomorkásán, és valami okból sóhajtott. Az arcán látszott, hogy erősen gondolkodik. — Nem értem — mondta kevés idő múlva. — Nem tudom megragadni benne a humort... Próbáljunk logikusan megítélni: a betegnek a feje fájt, ugye? — Igen! — De miért volt a kötés a lábán? ] — Lecsúszott!! j — Különös — mondta a fér- I fi és felállt az asztal mellől. Odament az ablakhoz és cigarettára gyújtott. Sokáig elgondolkozva bámult a sötétbe. Majd leült mellém, és szinte a fülembe suttogta: — Nem hagy nyugton, hogy nem tudom megérteni a vicce savát-borsát. Hiszen, ha annak az embernek a feje fájt, mi az ördögnek kötötte be a lábát? — Nem a lábát kötötte bel — mondtam. — A fejét! — Hát akkor hogy került * kötés a lábára? —Lecsúszott. ,j Felállt és idegesen végigmért. — Kérem, gyerünk innen valahová — jelentette ki határozottan. — Ezt meg kell beszélnünk. Kimentünk az előszobába. — Mondja — szólt és kezét a váltamra tette —, ez valóban mulatságos vicc, vagy csak maga tréfál? — Szerintem mulatságos — mondtam. — Miben van itt konkrétan a humor? — Fogalmam sincs! — feleltem. — Mulatságos, ennyi az egész! — Lehet, hogy ön figyelmen kívül hagyott bizonyos részleteket? — Milyen részletet? — Na, mondjuk, a betegnek fél lába volt! — Miért lett volna fél lába? — Ha elfogadjuk lehetségesnek, hogy a kötés lecsúszott, akkor az, végigcsúszva az egész tettént okvetlenül i&makedt volna a két lábon... Vagy pedig fél lábú rokkantnak kellett lennie az illetőnek... — Nem! — utasítottam el határozottan ezt a javaslatot. — A beteg nem volt rokkant! — Akkor hogyan került a lábára a kötés? — Lecsúszott! Letörölte homlokáról a hideg verítéket. — Esetleg a doktor Rabino- vics volt? — Hogy érti ezt? — No, ilyen értelemben! A vicc értelmében? — Nem! — feleltem türelmetlenül. — Szó sincs róla! — Ki volt ő tulajdonképpen? — Mit tudom én! Talán egy angol, talán egy kirgiz... — Miért kirgiz? _— Mert az apja egy kirgiz férfi, az anyja pedig egy kirgiz nő volt... — No, igen! — bólintott ér- töleg. — Ha szülei kirgizek voltak, akikor természetesen... — Nagyszerű — örvendeztem. — Végre minden világos önnek! — Csak az nem világos, hogy mi volt a baja a betegnek?! — Minden jót! — mondtam. Felvettem a kabátomat és indultam hazafelé. Éjjel telefoncsörgés ébresztett fel. — Azzal a viccel kapcsolatban hívtam fel önt — hallottam a hangját a kagylóban. — Egyszerűen képtelen vagyok elaludni ... Az a láb nem megy ki a fejemből. Van ebben egyáltalán humor? — Van! — erősítettem. — No, majd meg fogom érteni akkor ... Nem vagyok ökör! Művelt ember vagyok... Elmeséltem a feleségemnek — ö nevetett. Hogy mit nevetett, nem értem ... Egyszerűen nem iudozn^mLitt- a íoeaí?, .... — Aludjon rá egyet — mondtam és letettem a kagylót. Másnap este megint felhívott. — Tanácsot kértem a barátaimtól, specialistáktól — kezdte. — Mindnek az a véleménye, hogy a kötés nem csúszhatott le! — Vigye el az ördög magát! — kiáltottam. — Ha nem, hát akkor nem! Mit akar még tőlem? — Ki akarom, ismerni magam ebben a kérdésben — mondta ingerülten. — Számomra ez elvi probléma ... Komoly funkcióban vagyok! Itt kötelező az éléslátás!... Lecsaptam a kagylót. Még néhány napon keresztül keresett telefonon, sőt, eljött a lakásomra. Káromkodtam, fogamat csikorgattam mérgemben — kidobtam, mindig eredménytelenül. Még csak meg sem sértődött! Nézett rám tiszta, ragyogó szemeivel, Szinte, könyötgatt. — Értse meg, számomra es nélkülözhetetlen... gyakran megfordulok külföldön is—í Értenem kell a humort! Akkor elhatároztam, hogy írok róla egy elbeszélési. Arról az emberről, aki nem érzi a humort. Arról az emberről', aki a nevetés rejtett törvényeit olyan szárazon akarja megtol nulni, mint az egyszeregyet. * Elbeszélésem bevittem az egyik szerkesztőség szatirikus rovatának. A szerkesztő hosszan kacagott a történeten. 1 — Ilyen ttK- kot! — szólt. — Csakugyan megtörténnek “ ilyesmik? — Személyes tapasztalat! — mondtam. — Leközöljük! — jelentette ki elégedett ten. Aztán átölelte a váltamat, odahajolt a fülemhez és suttogva megkérdezte: — No, de nekem megmondhatja, titokban: mégis, mi baja volt a betegnek? — A feje ... fájt a feje.. — dadogtam. — Akkor miért volt a lábán a kötés? Gyanú ébredt bennem, hogy ez az elbeszélés aligha kap nyomdafestéket! (Fordította: Kovács Sándor) Nwiisiw 1966. május 25„ iS7<arú>
