Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
f A Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Hazafias Népfront- í tál együtt, május 23-tól 31-ig rendezi az azerbajdzsáni kultúra napjait. Ha a Szovjetunió köztársaságait földrajzi fekvésük szerint csoportosítjuk, akkor a grúz, az örmény és az azerbajdzsáni szovjet köztársaságokat együttesen „kaukázusontúliak”-nak Szoktuk nevezni. Az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság a kau- kázusontúli szovjet terület keleti végében fekszik. Területe B7 ezer négyzetkilométer, tehát alig valamivel — 7 százalékkal — kisebb, mint a Magyar Népköztársaság, lakossága azonban csak alig 4,5 millió, tehát kevesebb, mint hazánk lakosságának fele. A ritkább népsűrűség azzal magyarázható, hogy Szovjet-Azerbajdzsánnak virágzó, gazdag területei mellett nagy kiterjedésű sivatagjai és hegyvidékei is vannak. Az Azerbajdzsáni Szovjet {Szocialista Köztársaság fővárosa a Kaspi-tengerbe nyúló Apseron-félsziget déli partján fekvő Baku, kb. 1 millió 300 ezer lakossal; az egész lakosságnak több mint a negyedrésze lakik a fővárosban. Baku nagy népességét az indokolja, hogy magának a fővárosnak, de közvetlen környékének ipari termelése az itt fekvő, páratlan gazdagságú olajkutak és ez olajfeldolgozó iparágak üzembetartása jelentőségében és értékben is messze felülmúlja a köztársaság többi részeinek termelését. Nevezetesebb városok még Náhicsevany, Sztyepanakert, Kirovabad, Szumgazt, Lenkorany és Min- Qecsaur. Azerbajdzsán nevét a múltban elsősorban a kőolaj tette világszerte ismertté. A század- forduló idején a világ kőolaj- termelésének számottevő részét a bakui olajmezők szolgáltatták. 1913-ban Azerbajdzsánban már évi 7 millió tonna kőolajat termeltek, ami a világ akkori termelésének 10 százalékát alkotta. Az ásványolajbányászaton kívül Azerbajdzsán nem is rendelkezett egyéb ipari kapacitással, gazdasági életének többi szektora rendkívül fejletlen volt. Azóta Azerbajdzsán iparának termelése — 1913-hoz képest! — mintegy 25- szörösére nőtt. Az 1965-tel lezárult hétéves terv időszakában mintegy 40 százalékos volt az ipar fejlődése. Mezőgazdaságában a gyapot-, a dohány, a szőlő és a korántermő gyümölcsök termesztésében értek el kiváló eredményeket. Azerbajdzsánban a szovjet hatalom létrejötte adta meg igazán a gazdasági fejlődés lehetőségeit, s ez a megállapítás kétszeresen vonatkozik az azerbajdzsáni nép kulturális fejlődésére. 1920-ban — a szovjet hatalom megszületésének évében — az egész köztársaságban összesen 20 egyetemi-főiskolai végzettségű szakember volt Ma 150 ezer felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező szakember dolgozik a termelés és a kultúra különböző területein. Idézzünk néhány számadatot annak bizonyítására, milyen hatalmas kulturális fejlődést ért el Azerbajdzsán a szovjet hatalom éveiben: 1914-ben a köztársaság mai területén 25 könyvtár volt ösz- szesen, 18 ezer kötet állománynyal. Jelenleg 6200 könyvtár működik, melyek összes könyv- állománya 32 millió kötet. 1914-ben összesen két színháza volt Azerbajdzsánnak — az 1873-ban létesült drámai színház és az 1908-ban alapított operaház. Jelenleg Azer(MTI-foto) bajdzsánban 40 állandó színház működik. 1914-ben a köztársaság mai területén 17 mozi volt. A mai adat: 1525 filmszínház. Nagyot fejlődött a könyvkiadás is: évente kb. 800 mű jelenik meg azerbajdzsáni nyelven. Az azerbajdzsáni filmgyártás is a szovjet hatalomnak köszönheti születését, évente kb. 10 egész estét betöltő játékfilmet készítenek a helyi filmstúdióban. Az azerbajdzsáni nép szociális helyzete, egészségügyi ellátása is hatalmasat fejlődött. Míg 1913-ban minden 10 ezer lakosra csak 5 kórházi ágy jutott, ma már 78 jut 1913-ban 1 orvosra 8 ezer lakos jutott, ma pedig 470. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a tekintetben Azerbajdzsán — Grúziával együtt — világviszonylatban is az elsők között áll. Öriási eredményeket értek el az egészségvédelem területén. A malária valamikor éppúgy népbetegségnek számított itt, mint nálunk a tuberkulózis, még 1920-ban 600 ezer malá- riás beteget tartottak nyilván, s 1957-ben már csak 13 ezret. S még egy érdekes adat: 1957- ben Azerbajdzsánban 10 000 lakosra 74 halálozás esett, míg például Franciaországban 120. GENNAGTIJ SZAVICSEV: 6. Az atom-tengeralattjárókon külső kémlelőnyílások nincsenek. És mégis lehet benyomásokkal szolgálni, változatosságot vinni a szolgálatokat végző emberek életébe. Természetesen találékonyság, ügyesség és tapasztalat kell hozzá. Már beszéltem arról, hogy a tengeralattjárón az emberek mennyire szerették a filmeket. Megjegyzendő, hogy a nézők íós a film közötti kapcsolat sehol sem domborodik ki olyan élesen, mint egy ilyen hosszú hajóúton. A szárazföldön megtehetjük, hogy nem megyünk el egy ajánlott filmet megnézni. Itt azonban feltétlenül elmegy az ember és végignézi. VI. A hír, hogy a szovjet automata űrállomás simán leszállt a Holdra, nagyon megörvendeztette a legénységet. A TASZSZ kezdeményét tartalmazó, röplap kézről kézre járt. Valamennyien élénken tárgyalták a Szovjetunió újabb kozmikus győzelmét. Igaz, a közleményben az állt, hogy a lapok a Hold felületének képeit is közölték, mi pedig ezeket a képeket nem láthattuk. — Nem baj — mondták a 4 .tfffWfff fffa. 1966. május £4., kedd tengerészek —, majd otthon megnézzük. Este a társalgóban valahogyan a világűrre, az atom-tengeralattjáróra terelődött a beszélgetés. Mindenki egyetértett abban, hogy az űrhajósok és a tengeralattjárók életében sok a közös. Erre hívta fel a figyelmet egy alkalommal Ju- rij Gagarin. Valóban, az űrhajósok is és a tengeralattjárók is olyan emberek, akik végigmennek a légkamra-pró- bán; ezeknek is, amazoknak is tökéletesen hasonló probléma a légzés, mivel a kozmikus és a tenger alatti hajók egyformán elszigeteltek a külvilágtól. Nem érzékelik hajóik mozgását, belül pedig közös konstruktív elv uralkodik: harc a területért, törekvés, hogy a lehető legkisebb helyen minél több műszer, aggregát és berendezés férjen el. A fantasztikus regényírók próbálják elképzelni, milyen is lesz az élet a sokszemélyes bolygóközi hajókon, milyen lesz az emberek kölcsönös viszonya, életfeltétele. Álmodozni, fa«táziálni természetesen lehet. Érdemes azonban arra is gondolni, amit az emberi kéz már megalkotott. Elég, ha az ember másfél hónapot tölt atom-tengeralattjárón. hogy meglehetős képet kapjon a jövő sokszemélyes űrhajóin való utazásról. Mennyi problémát kellett megoldani, hogy a legénység úgy érezze magát a víz alatt, mint a felszínen, sőt néha még jobban! Utunk egyik napján éjfélig üldögéltünk Szorokin ellentengernaggyal és az atom-tengeralattjárókról beszélgettünk. — Számomra első „atam- utam” maradt a legemlékezetesebb — kezdte az ellentengernagy. — Kifutottunk a támaszpontról. Nyomban meglepődtünk: egyenletes menet, nincs vibráció, nincs csattogás, amit már úgy megszoktunk a Diesel-tengeralattjárókon. Mikor először alámerültünk, a mélységmérő mutatója kúszik és kúszik, már túlhalad minden elképzelhető és elképzelhetetlen normát. De ez még semmi! A hajó hatalmas mélységben, akkori fogalmaink szerint kolosszális Sebességgel száguldott. És tudja — folytatta Szorokin —, nem volt sem taps, sem hurrázás. Tökéletes megindultságban, némán néztünk egymásra. Ekkor értettük meg, hogy a szovjet konstruktőrök micsoda fegyvert adtak kezünkbe. — Igen, a rakétahordozó atom-tengeralattjáró a magasabb osztályú fegyvereket képviseli. Birtokba vételükhöz, a velük való bánáshoz komoly elméleti és gyakorlati képzettség szükséges. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket a bonyolult gépeVannak azért egészen megnyugtató dolgok. Például: e lap hasábjain fintorogtam az inter- víziós adásban barátainknak szánt és adott Majális című műsorunk színvonaláért. Nos, ami megnyugtató, hogy a varsói televízió is inkább erőlködött, mintsem könnyed módon „tálalt” szombat esti közvetítésében. Az énekesnők nemcsak csinosak voltak, de méltán nevesek, felvillantották a dal- és a dzsesszéneklés sok árnyalatú szépségét. De, hogy Ádámmal sóhajtsak fel: „Csak az a keret, csak azt tudnám feledni!” Garfunkel és társai címmel adózott az öt éve méghalt Gádor Béla emlékének a Magyar Televízió. A’ bevezető: Gádor Béla személyesen mondja el egyik humoreszkjét — milyen csodálatos és fájdalmas a technika! —, amelyben lénye jó és rossz oldala vitatkozik egymással. Megbocsát a neves- humorista és a televízió is, hogy most magam is magammal vitatkozom. A jobbik énem, a mindent megértő, azt íratja velem-, hogy derűs perceket, a lehetőségeken belül jó színészi alakításokat kaptam a műsor keretében. De haj, a rosszabbik énem azon ungorkodik, hogy csak — bár ez nem is kevés — humorista volt Gádor Béla? Nem volt szenvedélyes publicista, antifasiszta, illegális kommunista is? A jobbik énem erre azt mondja, hogy Fejér István, az összekötő szöveg íróija is megmondta: nem próbálkoztak a teljességgel. Hosszabbik énem azonban makacs egy én, s azt hánytorgatja: nem is kellett volna egész publicistái karakterét megrajzolni, de legalább néhány jellemző vonását felvillantani, mert Gádor Béla ugyan a Hungária Kávéház irodalmi alkotóműhelyéből „nézte a világot”, de nézte bizony Becsből, börtönből, s 1945 után a pártmunka egy sajátos területéről is. S amíg így vitatkozott bennem a jobbik énem a rosszab- bikkal, derűsen nevettem Gádor Bélának nemcsak az emberi lelket és az emberi viszonyokat a szatíra eszközeivel feltáró éleslátásán, de Garfun- kelen (Kibédi Ervin) és társain, akiket odaadó, komédiázó kedvvel vittek képernyőre a népes szereplőgárda tagjai. Hogy Gábor Miklós, mint író egyáltalán tudott valamit tenni, azt egyedül csak Gábor Miklósnak, a színésznek lehet köszönni, s hogy Gábor Miklós, mint Gáriunkéi „társai” közül az egyik társ, könnyed és játékos eszközökkel formált figurát, azt sokoldalú színészi tehetségének. Gádor-est Tánc késő éjszakáig Traven regénye nyomán — így hirdette a műsor, vasárnap este a nyugatnémet Halál- hajó című filmet. Szeretném rögtön hozzátenni, hogy az alapján még pontosabb meghatározás lett volna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jó szándékú, művészi eszközeiben is helyenkint valóban említésre méltó film nem lett volna jó. De nem tudott az, emberi lélek mélységeibe, a társadalom „titkaiba” olyan mélyen belehatolni, mint a trave- ni regény. Mégis elgondolkodtató, becsületes film volt ez, amelynek hőseit véren, szeny- nyen és halálon át az a vágy fűti, amit a fiatal matróz így fogalmaz meg: „Embernek lenni”. S ha a mélység rajza nem is sikerült úgy, hogy teljes drá- maisággal váljék az ellenponttá a barátság és emberség kibontakozásának magassága, — ám mégis gondolatokat, érzéseket ébresztett ez a nyugatnémet film. ... aztán táncolni tanultunk Szombathelyről. Érdekes, szép, pedagógiailag is hasznos volt a táncbajnokság gálaestjének közvetítése, talán csak hosz- szúnak, s emiatt végül is fárasztónak tűnt. De hát a táncért hozza meg a maga áldozatát a néző is! Gyurkó Géza Együtt a többiekkel Pillanatfelvétel egy KISZ-titkárról Három esztendeje dolgozik már a Horü Gépjavító Állomáson Farkas András, abban az üzemben, ahol a ' dolgozók nyolcvan százaléka fiatal szakmunkás. Szakmája mezőgazda- sági gépszerelő — a gyöngyösi iparitanuló-intézetben végzett —, „társadalmi munkája”: KISZ-titkár. Nyílt tekintetű, halk szavú ember, akiről a gépállomás igazgatója elmondotta, hogy amióta kézbe vette az alapszervezet irányítását, sok szép eredményt értek el a fiatalok. A műszaknak már vége volt. két csupán atom-korifeusok irányíthatják. Azon a hajón, amelyen először utaztam, az atomreaktort egészen fiatal tisztek irányították. — Az atomreaktor irányítása nem egyszerű dolog. Az embernek pillanatok alatt tudnia kell elemezni, kiértékelni a számtalan műszer állását, és optimálisan a lehető legjobban dönteni. Láttam, hogyan teszik ezt a fiatal tisztek. Első látszatra egyszerűnek és könnyűnek tűnt. De addig; amíg valaki a vezérlőasztalhoz ül, sok mindent meg kell tanulnia, sokat kell gyakorolnia. A köny- nyedség kitartó munka eredménye. — Amikor először mentem az őrhelyre, ahol az operátorok teljesítenek szolgálatot, elkápráztatott a számtalan műszer, Olyan érzésem volt, mintha egy egészen más időbe, a jövő századba csöppentem volna. Később rájöttem, hogy ezt az érzést azok a rajzok keltették bennem, amelyekkel általában a tudományos-fantasztikus regényeket szokták illusztrálni. Az operátorok körül annyi skála, gomb, kapcsoló tarkállott, hogy szinte ámulatba estem! Hogyan lehet ezeken eligazodni. — Az atom-tengeralattjáró megjelenése forradalmasította a tenger alatti hajózást. A hagyományos tengeralattjárók, amelyeknek energetikai berendezései különböző fajtájú kémiai fűtőanyaggal működnek, lényegében nem is tengeralattjárók. A második világháborúban például a tengeralattjárók az egész hajózás alatt az idő mindössze 30-—35 százalékát tölthettek víz alatt. Ebben a tekintetben az atomtengeralattjárók lehetőségei korlátlanok. Ez természetesen megkövetelte a gépezetek tökéletesítését. s következésképpen az emberek alaposabb és jobb kiképzését is. — A mi hajónkon sok gondot fordítanak arra, hogy minA gépállomás szépen parkosított udvarán, a szökőkút mellett beszélgettünk egy pádon. Ez a park is a fiatalok munkáját dicséri, meg a szép kapubejárat. Társadalmi munka... — Talán egy alapszervezet sem végzett annyi társadalmi munkát a járásiban, mint mi. Ez nem baj — mondotta —, csak az, hogy eleinte a társadalmi munkában látták a KISZ tevékenységének alapját. Pedig nagyon sok feladat van még... A legfontosabb a napi munka. den ember tökéletesen ismerje szakmáját, a rábízott gépezeteket Már mondtam valahol, hogy az egész úton rendszeresen folytak a gyakorlatok és a foglalkozások. Maga a parancsnok oktatta a tiszteket. És ezt nem csupán a foglalkozásokra szánt időben tette." A hajóparancsnok a központi őrségen váltásról váltásra gyakoroltatta a tiszteket, tanította őket helyzetértékelésre és helyes döntésre. Egyszer éppen tanúja voltam, hogyan gyakoroltatta az egyik tiszttel a függőleges felemelkedést a rianásban. Türelmesen, szívósan. Ez még a déltengeri zóna előtt volt. — Az út tulajdonképpen a legénység minden tagjától bizonyos koncentrációt követelt. A parancsnoknál ez a követelmény természetesen háromszorosan érvényes volt. Percről percre figyelemmel kísértem, miből állt a napja, és meggyőződtem, hogy a parancsnok egy-egy munkanapja rendkívül feszített. S ez így ment nem egy, nem két napon át, hanem az egész akció alatt. Foglalkozott, gyakorolt a tisztekkel, előadásokat tartott, beszélgetett a matrózokkal, altisztekkel. Természetesen a parancsnokon kívül más tisztek is beszélgettek a legénységgel, de a parancsnoki szót különösen érzékelték a tengerészek. Nemegyszer láttam a parancsnokot én is munka közben, láttam, milyen határozottan, milyen erélyesen intézkedett, milyen nyugodtan és magabiztosan járt él bizonyos szituációkban. S ez a nyugalom nem az önmagában való bizalomból, hanem a helyzet pontos ismeretéből, abból adódott, hogy pillanatok alatt fel tudta mérni a helyzetet, tökéletesen ismerte az atomtengeralattjáró minden porci- káját (Folytatjuk.) A „nagy hajrá” előtt fiatalok és idősebbek összefogtak. Rengeteg túlóra, néha még a* éjszakát is föl kellett áldozni. De megérte! Élüzem lett a Horti Gépjavító Állomás. S ezt a fiataloknak is lehet köszönni. Nem csoda hát, ha közöttük 25-en kaptak Kiváló dolgoaó- oklevelet vagy -jelvényt. — Az utóbbi időben hét új tagot vettünk fel. S mi igyekezünk, hogy közvetlen, baráti légkör alakuljon ki a szervezet fiataljai között — tehát: okulva a régebbi hibákon, valóban a helyére tegyük végre KISZ-szervezetünket. S a fiatalok szervezetének irányítója sorolja a terveket, hogy mi mindent szeretnének megvalósítani. Kirándulás saját busszal a Tátrába, három napra a Balatonhoz vagy a Mátrába, tovább fejleszteni a szépen induló szakköri munkát, megindítani A szakma ifjú mestere-mozgalmat, érdekes előadásokat hallgatni, táncmulatságokat rendezni. A sikerhez minden biztosított: számíthatnak a gépállomás vezetőire, a községi általános iskola pedagógusaira (az egyik tanár például a fotoszakkört vezeti). És — természetesen a sportmunka sem közömbös. A legszebb eredményeket ebben érték el: a labdarúgó-csapat például a két legutóbbi „mécsesén” tizenegy gólt rúgott. A titkár, Farkas Andrást többes számban beszél, önmagát úgy emlegeti, mint az egész egy részét, s nem fukarkodik mások dicséretével. Pedig az utóbbi idők eredményeinek oroszlánrésze az ő feladatra termettségét illusztrálja. Hiszen mit ér egy jó adottságokkal megáldott alapszervezet, ha a titkár nem tudja összefogni őket a vezetőség segítségével ?Mielőtt titkár lett, elvégezte Salgótarjánban a titkári tanfolyamot, s ez alatt az egy hónap alatt az iskolának is KISZ- titkára lett. Járt vezetőképző tanfolyamra is, így az elméleti felkészültsége már megvan munkájához, de a gyakorlati is, hiszen megválasztása előtt mär szervező titkára volt a gépállomás alapszervezetének. — Saját maga számára mit szeretne elérni? — Sikeresen elvégezni a gépipari technikumot (másodéves levelező), s felnevelni a kislányomat. Az év végén pedig egy Trabantot szeretnék venni ... Elsősorban közösségi ember Farkas András, s így természetes. jiogy hozzáteszi: az a legjobb, ha a többiekkel együtt érünk el nagyszerű eredmé« nyékét. (kátaii Barátunk. Azerbajdzsán