Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

A polgárháborúban külön polgárháború tört ki Vietnami helyzetkép SAIGON (MTI): Da Nangban „a polgárháború­ban vívott külön polgárhábo­rú” legvéresebb csatája zajlik. Ky tábornok ejtőernyősei va­dászbombázógépek támogatá­sával négyórás elkeseredett küzdelemben elfoglalták a fel­kelők kezén levő Tan Ninh- pagodát. A város két másik pa­godája továbbra is a kormány- ellenes katonaság és a budd­histák kezén van. A nyugati hírügynökségek tudósítóinak jelentése szerint a harc szombaton hajnali 4 órakor kezdődött: ezúttal a kormánycsapatok a gép­puskák és a tankok után repülőgépeket is bevetet­tek, amelyek bombázták, rakétával lőtték és géppus­kázták a buddhisták szent épületét. Ky tábornok pilótái azonban egy ízben célt tévesztették és a Da Nang-i amerikai parancs­nokság egyik épületére szórták pusztító rakományukat — a hajnali órákban még senki sem tartózkodott a parancsnok­ságon. Ugyanakkor a Da Nang-i támaszpontot aknave­tővel lőtték a felkelők, miután az onnan felszállt gépek bom­bázták állásaikat. Az amerikai szóvivő közölte, hogy a löve­dékek robbanása és a tűzharc eltévedt golyói összesen 15 amerikait sebesítettek meg. A Tan Ninh-pagoda reggel nyolc órakor került a kor­mánycsapatok kezére: az ejtő­ernyősöknek egyenként kellett kifüstölniök a pagodát védel­mező katonákat és polgári sze­mélyeket védelmi állásaikból. A harcban egy buddhista bonc életét vesztette. A boncok kö­zölték, hogy a harcok során még sokan meghaltak: holt­testük a pagodában fekszik. Magát az épületet a tengerész- gyalogosok szögesdróttal kerí­tették el, s átkutatják az ösz- szes helyiségeket. A kormány- csapatok mintegy hatvan ka­tonát és negyven polgári el­lenállót ejtettek foglyul. Míg Da Nangban folyt a bare, Saigonban megkezdő­dött az újabb válság kirob­banása óta legjelentősebb buddhista tüntetés. Több mint tízezren, fiatalok, férfiak és nők, gyerekek és öregek gyűltek össze a budd­hista intézet körül és a föld­re ülve egynapos éhségsztrájk­ba kezdtek. A kora délelőtti óráikban egy fiatal buddhista diák a pagoda bejáratától néhány lépésre fel­kapaszkodott egy fára, hogy mindenki lássa, és kést döfött a hasába. „Feláldozom magam Da Nang-i testvéreinkért, meghalok értük” — kiáltotta a fiatalember, aztán lezuhant a földre. Haldokolva szállították kórházba. Nem sokkal később a nagy erőkkel kivonult rendőrség tá­madást intézett a buddhisták ellen: a rendőrök könnygáz- gránátokkal próbálták felosz­latni a tömeget A hírügynök­ségi tudósítások szerint valósá­gos pánik tört ki. Az asszonyok és gyerekek rémülten menekül­tek. A buddhista fiatalok rend- fenntartó szolgálata nedves zsebkendőket és citromszelete­ket osztott szét a tömegben, és megakadályozta, hogy a pánik általánossá váljék. A zűrzavar­ban több asszony és öregem­ber elájult Mint az AFP írja, a sok ezer citromot a buddhis­ta intézet titkos alapjából vá­sárolták meg, előre számítva a rendőrség támadására. Miután így a tüntetés feloszlatására tett kísérlet hiábavalónak bizo­nyult, a rendőrség visszavonult, és a tömeg folytatja éhség- sztrájkját Az AFP jelentése szerint Ca­bot Lodge amerikai nagykövet aki •háromhetes távoliét után (' k; zeit vissza pénteken este Saigonba, szombaton reggel kereste fel először hivatalát, és tapasztalhatta: egyetlen éjsza­ka alatt is sokat romlott a hely­zet Amerikai hivatalos szemé­lyek Ky tábornok, dél-viet­nami miniszterelnök kilátá­sait borúsnak ítélik, de ők maguk is kényes diplomá­ciai helyzetben vannak, hogy mit tegyenek, vagy mondjanak Ky ügyében. Diplomáciai körökben felte­szik a kérdést: „és mi legyen Ky után?” Johnson és az amerikai ve­zetők állandó kapcsolatban vannak egymással, és saigoni megbízottaikkal, gondosan fi­gyelve a gyorsan változó hely­zetet. Az amerikai kormány még nem találta időszerűnek, hogy akár katonai erővel, akár a szemben álló felek valamelyi­kének támogatásával közbelép­jen. Lehet hogy a dél-vietna­miakra bízzák, rendezzék egy­más között viszályukat, s majd a végén azzal állnak szóba, aki felülmaradt. A helyzet alakulá­sát azonban nagy figyelemmel kísérik, hogy megragadják az alkalmat, amikor szükségesnek mutatkozik, hogy az Egyesült Államok befolyást gyakoroljon a harc kimenetelére. Az AFP és az AP egyaránt terjedelmes kommentárokban foglalkozik a politikái válság következményeivel. Az AFP megállapítja: „Dél- Vietnam óráról órára ágyúlö­vésekkel és géppuskasorozatok­kal merül egyre mélyebben egy olyan polgárháború zűr­zavarába, amely csupán meg- kettőzi azt, amelyet a Viet- cong ellen folytat, illetve pon­tosabban, amelyet 250 000 ame­rikai katona folytat helyette. A Saigonból érkező meg­döbbentő hírek áradatában az utóbbi hetekben többé nincs szó Észak-Vietnamról, Kíná­ról, Ho Si Minh-ről és Mao Ce- tungról, a kommunista harci csoportokról, hanem csak Nhuan és Dinh tábornokokról és a többiekről. A rizsföldek háborúját felváltotta a pago­dák csatája. Az amerikai ha­dianyagot, az ágyúkat, gép­fegyvereket, repülőgépeket, harckocsikat, amelyeknek árát az amerikai állampolgár azzal a tudattal fizeti, hogy dollár­jai „Távol-Keleten útját áll­ják a kommunizmusnak”, ar­ra használják, hogy válogatás nélkül öljenek katonákat és papokat, és hogy , az egymást gyűlölő tábornokok leszámol­janak egymással. Ky tábornok, akárcsak ko­rábban Diem, a legjobb úton halad afelé, hogy teljesen el­különüljön az országtól, ahe­lyett, hogy tömörítené maga körül. Ebben az esetben a há­ború Ky tábornok és az ame­rikaiak magánügye lesz, az egész lakosság közömbös, sőt, ellenséges magatartása köze­pette” — írja az AFP. Couve de Murville befejezte lengyelországi látogatását Couve de Murville francia külügyminiszter szombaton az ősi Krakkó nevezetességeinek megtekintésével befejezte len­gyelországi látogatását. Délelőtt a francia külügymi­niszter sajtóértekezleten talál­kozott több mint száz lengyel és külföldi újságíróval, s össze­gezte látogatásának eredmé­nyeit — Arra a következtetésre ju­tottunk — mondotta — folytat­ni kell a francia—lengyel kap­csolatokat és tárgyalásokat an­nak érdekében, hogy bővüljön a két ország gazdasági együtt­működése. — Ami Franciaország és Len­gyelország kapcsolatait illeti, a két ország között nincsenek politikai problémák. Couve de Murville hangsú­lyozta, hogy fokozatosan meg kell teremteni az új feltétele­ket a német kérdés sikeres megoldásához, új kapcsolato­kat kell létrehozni Nyugat- és Kelet-Európa országai között, amelyeket az utóbbi húsz év­ben különféle politikai esemé­nyek elválasztottak egymástól. Rámutatott arra, hogy a fő kérdés az európai kontinens 1945 óta megoldatlan politikai problémája: a biztonság meg­teremtésének ügye. Az európai népek biztonságával összefüg­gő kérdéseket csak békés úton lehet megoldani. Az újságírók kérdéseire vála­szolva a francia külügyminisz­ter kifejtette, hogy a francia kormány politikája a vitás kér­dések békés rendezésére irá­nyul. E kérdések megvitatása megkezdődött, ami azt jelenti, hogy a kérdések békés megol­dásának útjára léptünk. A vietnami kérdéssel kapcso­latban kijelentette: „a vietna­mi problémát nem fegyverrel, hanem csak politikai eszközök­kel lehet megoldani. Tárgyalá­sok útján, az összes érdekelt felek részvételével. A lényeg a tárgyalásokhoz szükséges felté­telek megteremtése. Vélemé­nyem szerint a tárgyalások megkezdésére még nem érett meg a helyzet”. A moszkvai rádió munkatár­sának De Gaulle közeli szov­jetunióbeli látogatására vonat­kozóan Couve de Murville ki­jelentette: — Ez De Gaulle elnök poli­tikájából természetszerűleg kö­vetkezik. Franciaország és a Szovjetunió ki akarja fejlesz­teni együttműködését az élet minden területén, gazdasági, kulturális és tudományos téren egyaránt. Az, ahogyan az egész világ De Gaulle tábornok moszkvai látogatásának hírére reagált, mindennél jobban bi­zonyítja, e látogatás hatalmas jelentőségét — tette hozzá a külügyminiszter. Couve de Murville Krakkó megtekintése után a szombat délutáni órákban különrepülő- gépen visszautazott Párizsba. Építkezéshez homok nagy tételben is naponta kapható a karácsondi Kossuth Mg. Tsz-nél ÉM. Budapesti Betonáru- gyár Bpest, XXI. (Csepel), Rákóczi F. u. 289. azonnali belépéssel alkal­maz betonelemgyártó mun­kára térti es női segéd­munkásokat Felvételhez munkakönyv, MiL-lap és tanácsi 'gazolás szükséges. Munkásszállást és napi egyszeri meleg ét­kezést térítés ellenében biz­tosítunk. Felvételre jelent­kezés a fenti cím munka­ügyi csoportján. Heves Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága azonnali belépéssel felvesz szakképzettséggel rendelkező virágkertészt Jelentkezés írásban. Befejeződött a Komszomol XV. kongresszusa Szombaton délután az Inter­nacionálé eléneklésével zárult a moszkvai Kreml hatezer sze_ mélyes kongresszusi palotájá­ban a Komszomol XV. kong­resszusa. A kongresszus — munkája befejezése alkalmából — üd_ vözlő levelet intézett az SZKP Központi Bizottságához, ebben biztosította a pártot, hogy a Komszomol mindig a párttal együtt fog haladni a lenini úton, tevékenyen részt vesz az új ötéves terv végrehajtásá­ban és továbbra is hú marad internacionalista kötelezettsé­geihez. A levélben egyebek kö­zött az áll, hogyha kell a szov­jet fiatalok ezrei és ezrei ké­szek önkéntesként „a nép szent jogait, a szocializmus vívmá­nyait védelmező vietnami test­véreik oldalára állni”. Egyhangúlag elfogadott fel­hívásban szólította akcióegy­ségre és szolidaritásra a kong­resszus a világ ifjúságát az igaz ügyért harcolói vietnami nép mellett. A lenini Komszomol közpon­ti bizottságának plénumán is­mét Szergej Pavlovot válasz­tották a központi bizottság el­ső titkárává. A 36 éves Szergej Pavlov 1959 óta tölti be ezt a tisztsé­get. A Komszomolban 14 év óta végez munkát. Megválasztották a Komszo­mol központi bizottságának irodáját és titkárságát. A tit­kárság tagjainak számát kettő­vel növelték. Fial gyár a Szovieiunióban Tolloy olasz külügyminiszter az Europeo-nak adott nyilatko­zatában első ízben közöl né­hány részletet a Szovjetunió és a Fiat megállapodásáról. A miniszter közölte, hogy a Szovjetunióban létesítendő gyár 550 milliárd lírába (közel egymilliárd dollár) kerül. En­nek több mint egyharmadát Olaszország fedezi, mégpedig olyan formában, hogy négy éven át évi 50 milliárd lírát folyósít, ezenkívül Olaszország 30 milliárd lírás, (kb. 50 millió dollár) hitelt nyújt a Szovjet­uniónak olyan berendezések beszerzésére, amit Olaszország nem tud szállítani. A Szovjet­unió szintén 30 milliárd lírat fordít erre a célra, abból a 350 milliárdból, amit ő ruház be a gyár építésébe. Tolloy hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió technikai és gaz­dasági okokból választotta partneréül a Fiat gyárat, nem pedig politikai okokból. fl világpolitika hétköznapjai és a XXIII. Czovjet—olasz gazdasági J együttműködési megál­lapodás a Szovjetunió gépko­csigyártásának nagyarányú fejlesztésére, szovjet segítség az Eufrátesz gátjának felépí­téséhez, Koszigin látogatása Kairóban, az új Szíriái minisz­terelnök tárgyalásai Moszkvá­ban, szovjet jegyzék Bonnhoz a német kérdésben, De Gaulle tábornok szovjetunióbeli útjá­nak előkészületei, — a felso­rolt és az ezekhez hasonló dip­lomáciai és gazdasági lépések, amelyeket a Szovjetunió a XXIII. kongresszus óta eltelt másfél hónap leforgása alatt tett, joggal keltenek olyan be­nyomást, hogy az SZKP rend­kívüli jelentőségű kongresszu­sa után nagymértékben akti­vizálódott a szovjet külpolitika. Az SZKP XXIII. kong­resszusa nagy nemzetközi visszhangot kiváltva ítélte el az Egyesült Államok népelle­nes, barbár vietnami agresszió­ját. A szovjet kommunisták állásfoglalása, amellyel az ag­resszió megszüntetését, a be­avatkozó amerikai csapatok teljes kivonását követelték, csattanós választ adott azokra a washingtoni hiú ábrándokra, amelyek szerint meg lehetne alkudni Vietnam dolgában ... A kongresszus az USA agresz- szióját elítélő nyilatkozatában ünnepélyesen kifejezésre jut­tatta testvéri szolidaritását a hős vietnami néppel, a Viet­nami Dolgozók Pártjával és a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítás! Fronttal. A szovjet pártkongresszuson a kellő nyo­matékkai hangsúlyozták, hogy a vietnami kérdést csak ak­kor lehet megoldani, ha elis­merik a VDK kormányának és a DNFF-nek a jogos követe- léseit A szovjet álláspont Ismere­tében kell tehát ezután végez­niük számításaikat Washing­tonban az amerikai vezetők­nek, de a moszkvai állásfogla­lás alapján kell számba ven­niük közvetítési lehetőségeiket azoknak az államférfiaknak is, akik „jó szolgálataikat” fel akarják ajánlani. A tőkés világon belüli el­" lentmondások viszont számos lehetőséget nyújtanak a Szovjetunió számára a dif­ferenciált diplomáciai tevé­kenységhez, meg a rugalmas külkereskedelmi politikához. A Francia Köztársaság elnöké­nek küszöbön álló moszkvai látogatása minden bizonnyal példát szolgáltat erre, a szov­jet-olasz gazdasági együttmű­ködési megállapodás pedig azt bizonyította, hogy az ^SZKP kongresszusán nem formálisak voltak a kijelentések a tőkés kongresszus országokkal való gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséről. Az SZKP XXIII. kongresz- szusa az imperialista agresz- szivitás megnyilvánulási for­mái között hívta fel a világ figyelmét a nyugatnémet re- vansista militarizmusra. Azóta a szovjet kormány jegyzéket intézett Bonnhoz és ebben le­szögezte, hogy a Szovjetunió a leghatározottabban ellenzi az NSZK atomfelfegyverzését és — szemben a bonni igények­kel — megváltoztathatatlan­nak és véglegesnek minősítet­te az Odena—Neisse-határt. A szovjet jegyzék nyolc pontban összegezte azokat a tárgyalási elemeket, amelyek a Szovjet­unió és az NSZK viszonyának megjavítása céljából megvitat- hatók, a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó nemzetközi szerződés megköté­sétől kezdve mindkét német államnak az ENSZ-be való fel­vételéig. A szovjet kormány ezzel konstruktív javaslatok­kal szolgált a német kérdés fokozatos megoldásához. A moszkvai kongresszuson nagy figyelmet szenteltek az ún. „harmadik világ” problé­máinak, a nemrég felszabadult országok megsegítése kérdései­nek. A szovjet diplomácia gyakorlati léptei azóta iga­zolták a Szovjetunió külpoli­tikájának e téren történő ak­tivizálódását. A szovjet kor­mányfő kairói látogatása szo­rosabbra vonta a szovjet— egyiptomi kapcsolatokat, ame­lyeket az olyan washingtoni fenyegetések sem zavarhattak meg, mint hogy az Egyesült Államok nem szállítja le az EAK-nak ígért élelmiszer­mennyiséget ... A szovjet— szíriai viszony feltűnő javu­lásának jele Zuajen moszkvai útja és az Eufráteszen meg­épülő „második Asszuáni-gát” létesítéséhez nyújtandó szovjet segítség. Hasonlóan mindeh­hez, a szovjet—jemeni kapcso­latok is kedvezően alakulnak. A Közép-Keleten, amely vala­ha az imperialisták „védett vadászterülete” volt, egyre je­lentősebb a Szovjetunió tekin­télye és befolyása. A világnak ebben a tér­ségében mutatkozó fej­lődés is jelképezheti, hogy — amint ezt a XXIII. kongresz- szus ismételten meállapította — korunkban a történelmi fej­lődés fő irányát a szocialista világrendszer, s azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, az emberi társadalom szocialista átalakí­tásáért harcolnak. Pálfy József Keressük — az EMBERT... Nemrégiben hallottuk azt a hirt, hogy gyöngyösi úttörők pártfogásba vettek egy kisgye­reket, akit a szülei a kórház­ban hagytak. A két őrs — a gyöngyösi IV. számú általános iskola két őrse — név szerint a Mókus és a Harangvirág tag­jai, minden látogatáskor el­mentek a gyerekhez, játszottak vele, ajándékokat vittek neki... Ki ez a gyerek? Amíg a kórlapot keresték, dr. Fejes István igazgató-főor­vos ezt mondta: — Valamikor úgy kedlett egyes szülőket rábeszélni — akik nem tudtak megfelelő kö­rülményeket biztosítani ottho­nukban —, hogy egy ideig, a kritikus időszakban, ránk bíz­zák gyermeküket, az újszülöt­tet... Most rájöttek, hogy ez sok felelősség és gond alól szabadítja fel őket (ami nem igaz!), s nyugodt lelkiismeret­tel itthagyják — végleg. . Sok ilyen gyerek van nálunk. Dr. Imre Mária adjunktus nézi a kórlapot. — Toldi Gyuri 1964. szep­tember 19-én született ebben a kórházban. Anyja tizenegyszer esett teherbe, ebből nyolc gyermek él. Egyet elvetetett, egy halva született, egy pedig — meghalt. (A községben még most is találgatás tárgyát képezi, hogy a néhány hónapos csecsemő milyen körülmények között szenvedett koponyaalapi tö­rést.) A koraszülött gyereket idő előtt, a saját felelősségére hazavitte az anyja. Gyuri azon­ban csak három napig volt otthon. A hónap végén, 29-én behozta — a védőnő. Az any­ja magára hagyta, nem táp­lálta. A kisfiú közel másfél esz­tendeig maradt a kórházban. — A szülei meglátogatták? — Nem. Egyszer sem. .. A kórház egyik ápolónője, Bozsik Kálmánná annyira megszerette a kedves, mosoly­gós fiúcskát, hogy örökbe akar­ta fogadni. Kérését visszauta­sították a szülők, mondván: kell, aki öreg napjaikban gond­jukat viseli... A nemes cselekedetek jó pontnak számítanak az úttö­rőmozgalomban. Segíteni az öreg néniknek és bácsiknak, vagy meglátogatni a kórház­ban olyan embereket, akik már egyedül maradtak, vagy akiknek senki sem viseli gond­jukat ... így találta meg a gyöngyösi kórházban a Mókus és a Ha­rangvirág őrs Toldi Gyurit, az elhagyott gyereket — Eleinte nehezen barátko­zott meg velünk — mondta Bozsik Éva, a Mókus őrs veze­tője. — Tavaly, az iskolaév elején jöttünk hozzá először. Hoztunk játékokat, csokolá­dét... — Nagyon megszerettük — vette át a szót Sass Erzsébet, a Harangvirág őrs vezetője. — És már várt... Ha valamelyi­künket meglátta, felragyogott az arca. Először a játékok fog­lalkoztatták, s csak azután lá­tott az édességhez, ha jól ki- szórakozta magát... — ... és tanítottuk járná ... — ... megengedték, hogy minden látogatás után még egy fél órát maradhassunk ... — A szüleivel nem találkoz­tak? — Nem. Egyszer sem láttuk őket. Gyuri már nincs a kórház­ban. Sorsának irányítását ide­genek vették a kezükbe. Cse­csemőotthonba került, ahol még sok olyan kicsi él, akik­re nem volt szükségük a szü­lőknek. — A családban ez a har­madik gyerek, akit az ottho­nunkban nevelünk — mondta az otthon vezetője. A nyolc gyerekből öt van otthon, hármat az állam ne­vei. A három gyereknek ugyanaz az útja. Hároméves korig a csecsemőotthon ... On­nan elviszik a gyermekotthon­ba. Egyikük az Egri Gyermek- városban él, a másik az or­szág másik vidékén, idegenek között, s ezek az idegenek job­bak, mint a szülők, mert óv­ják, féltik, tanítják őket, igye­keznek embert faragni belA-

Next

/
Thumbnails
Contents