Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
Újságolvasás közben . Nem sötét pincékben s nem ax emberért szőnek ma összeskü vésőket, hanem fényűző üvegpalotákban a az ember elleni Hogy e szétesett testű világ bordák mint a zajló Jég a folyón, vakon torlódva törjék egymást szilánkká, a aa új esontbegyefc csúcsaira trónolva fel a törpék, óriásoknak hih essék ■ bitessel magukat, ércnek plazma-testüket a eleven lángnak azt, ml szelleműnkben csak vili ódzó jánosbogártfizek, a bogy a nyelvükön megbecsteienUI fogalmak — haza, emberség, szabadság » ■evében elvegyék mások hazájal, emberi Jogait, és befalaznák \ ss eget la fejük fölött. ______ ki k MJBKSnk a napvfUgra. semmi ekt nem űzhet újra föld alá, az «rmokról kiáltjuk nékik: — Nemlá~. ML törvényeket döntök és alkotók, sziklához többé nem láncolható Prsmétheössok, Mk már mtndBiökis kiteker tök a májunkat faló sasok nyakát. — a tóm után. kmt kebznmk akár as egész eget, mielőtt bfifalnaiiik a palackban Mseként lapuló gom bo-f dl egeik s mielőtt háborúkba háborúit agyúak, utas törpék, tébolyultak a Jövő tetemén lánctalpaikkal tagosáénak ahsa utat a múltnak! í'löbáte.Vitted ^^dfluflb bennetek bitem: anegjétek et táját a vflágrzntó összeesküvésnek! Ma kenjen többé holtakról regék* a fáradt tollá krónikás barátnak, mm é, hadd ragasztom békességben karmos «HMM TAWU BTAi ERDEI SZONETT tofaé a hó ék teffiártb a etek* a vtz tükrében már a nap nevet. ÍZ a virág még «apadt éa kicsinyke te rügyek fonják át • kerteket. OxeTtaTertóT^ MnttndM Datei a vödör a kerekeskűtnak, S halkan nyújtózik, aóhajt a uték 'űwjkm. cseng a gyöngyvirág basing^ bújkáló füvek bámulnak a napra, s a rókakötyök vadászni tanai. 'A -iwa mentén sEOd gyíkok b árudnak, Alvó bimbókról zizegnek a gallyak, s ugrál a szivem, miirt amott a nyúl. WM» BiRSOfe LEVÉL r X euavahnaak. andg Itt vagyok, adjatok helyet, ézzéheny talajon aaolényt. — ha erői ant— éa kedv támadhatott, Az tdö koordinátái még ■utjrUHnrtr — Jobb a rosszabb te sem vagyok; kiszabadítok egy-egy igét, ahogy kflflegaek egy-egy ftaháml a várható halálból; — jólhangzó eget hiszek nekik e értő unokái Mg asoodtatom, mondom, hogy legyetek UDÓtartók énekeimhez, legalább ezredrészt mint velük én lessek, irtefleiwii tetette nandfcd. Karcsú és könnyed, Jól áll neki a katonaruha, de csak úgy, mint színésznőinek a szobalány bóbitája — nem a lényéhez illő. Fölírja, amit föl kell írnia, és máris otthagy bennünket Szemmel kísérem a lépcső fordulójáig. aztán nyomott hangulatban, gondolatok nélkül tovább bámulom a hosszú transzparenst öt perc múlva — rögtön észrevettem a lépcsőn — megint közénk röppen a kis szóke zztársi-lejtynant Legyünk türelemmel — mondja —, félórán belül indulás. Most bogy összefüggően beszél, idegen kiejtése jobban feltűnik. Szívesen válaszol a kér- dezősködőknek, nem siet visz- sza, sőt, mintha ő is éppen azt akarná, amit mi: hogy erre a félórára velünk maradhasson. Azzal a szívmelegítő bájjal cseveg, ahogyan csak idegen anyanyelvű szép nők tudják törni a magyart. — Foldrefarmat csinálni lesz az nagyon szejp munka magúktól... — megrázza a fejét — ... maguk re jszere ... jól mondom? — De mielőtt helyreigazítanánk, kijavítja, most már a biztonság örömével: — Magtárnak!. .. — Kellemes szoprán hangon csilingel a nevetése. _ Megmoccan bennem az izgága kamasz, szeretném a figyelmét magamra vonni, — s az utolsó pillanatban ráérezve ormótlan . csizmámra, vászonta- risznyámra, s arra is, milyen átlátszó és sfileOea próbálkozás ez — fülig vörösen megkérdem: hogyan kerül egymás mellé a „da” és a „zdrasztvu- jit”. — Éljen, azt jelenti. Felszólítás — feleli komolyan, a előzékenyen, mintha észre sem venné zavaromat Pedig egy futó pillantás, le egészen negy- verihatos csizmámig, elárulja, hogy észrevette; talán az okát is érti Én is megnézem a csizmámat Hiszen nem volna ez utolsó csizma; mégiscsak jobb, mint a tarisznyába szorult, tátogó orrú bakancs. Kár, hogy nem a lábamra szabták, csak ku hurcol benne az ember. Az biztos, hogy az övé mellett —, mert ugyanazzal a pillantással látom az ő csinos, harmonikaszárú csizmácskáit is — merő nevetség. — Maga magyar? — kérdezem később, alkalmsa pillanatban. Szemlátomást jólesik neki, hogy ilyen nagyra tartom a nyelvtudását Kedvesen rámmosolyog. — Nem, nem. Orosz vagyok. — És hol tanult meg ilyen jól magyarul? — Jól, jól, egejszen nem joJ — ingatja a fejét önkritikusan, de a szeme mint a napsütés: leplezetlenül örül az elismerésnek. — Egyetemen.. Maszkvaban. Elakadok egy pillanatra, noha egyetlen akarat vagyok, hogy folytassam. A budapesti Az izzó magma éa a hideg űr sugárzása között szökken virágba, bújik a porzó és borul a párta, aztán lehull s az időbe kövüL Ártatlan így él puszta gyönyörül. Méh, légy porozza, esi masz, tetű rágja, de őrzi fátyolka s kati bogárka, öntudatlan és rendületlenül. A lét törvénye és szeszélye szülte. De mégis, ő is nem emberi mű-e? Hány gyöngéd-késű kertész-nemzedék .zemzette és ojtotta, óvta, nyeste, hogy belé is, mint a szoborba, verebet belementse menthetetlen szívét! egyetemeken — tudtommal — nem tanítottak orosz nyelvet Jó két esztendeig éltem egyetemisták közt, sohasem hallottam róla. Moszkvában viszont tanítanak magyarul? Míg tétovázom, egyszerre' hárman is kérdezik. 1 Féltékenyen topogok az érdektelenségben. Ha csak tábornok volna ez a kis szöszke főhadnagy, vagy miniszter, vagy félelmes hírű politikus, akkor természetesen nem volna okom lámpalázra, sőt arra kellene vigyáznom inkább, nehogy zsebre dugott kézzel szóljak vele. De ő ezeknél mérhetetlenül nagyobb hatalom, mert lány, fiatal és szép — s ezzel vége is az én nagy önbizalmamnak. Valamennyi erőgyűjtés után azért visszacsikarom a társalgás jogát. — És mondja, elvtársnő... nehéz volt? Nem érti, másfelé szövődött közben a beszéd. — Micsoda nehejz veit? ... — Megtanulni magyarul. Nehéz volt? — Da, da, igen — bólint és mosolyog. — Nagyon nehejz. Szívesen beszél erről a témáról. Érteni már elég jól ért mindent, legjobban az írott szöveget. Sok baja van viszont a szórenddel, a ragozásokkal, a magánhangzó-illeszkedéssel, mert az „nagyon nehejz”. — De nagyon szeretem. Maguknak van nagyon szejp nyelv... — megakad egy pillanatra — »..nyelvük. Szeretem Petőfit. Ejs legjobban szeretem Arany verseket Deg... leg... legjobban szejp nekem, mindent olvasom. Nem fór a fejembe, hogy egy fiatal moszkvai lány magyarul tanul, és Arany Jánost — ép- 'pen Arany Jánost! — olvas, eredetiben. Motoszkál bennem a gyanú: hátha apja, vagy anyja magyar volt? Vagy kárpátaljai származék esetleg, s ki tudja, milyen ro- konszenv — egy fiú, egy emlék — fölkeltette az érdeklő- dését? — Hová valósi? Ráncolja a homlokát, nem érti. — Pálosi?... falusi?..: — Moszkvai?... Moszkvában lakott? — Á ... ejrtem, igen, igen. Egyetemen Maszkvaban. — Fölkacag megint. Nagyon kedvesen tud kacagni — Maszk- va... nem falusi. Makacsul tovább nyomozok. — Ott is született? ,.. Ügy értem... a szülei is moszkvaiak? — Nem, nem. — Hirtelen komolyodik el, s azt a napsütést a tekintetében valami nehéz tűnődés felhőzi be. — Nem tudok ... nem tudom, rejgen... Két év óta nem tud a családról. Édesapja eltűnt a fronton, édesanyjának, testvérének (vagy: testvéreinek — nem emlékszem már) nyoma veszett, szülőfaluja elpusztult a voronyezsi területen, SOMLYÓ GYÖRGY: RÓZSA Tel — ÜvOM, ■ VMAm emeli kezét, de a n«umtetei benne reked. Nevelni keltene űrt irrt, tettei ütni. A gyerek rémülten kapja ét fejét s eliramodik. Nyomában megindul az egésa falka. Legelői a géppisztolya« „Te csibész”! — csikorog, a pokoli dühvei veti magát utánuk. A gyereksereg száguld, 6 n. han a géppisztolyt* után. Tálaim görcsös elszánás hajtja, De a gyereket nem úri utal. Hirtelen megáll; mindenatert rátát egyetlen üvöltésbe sört-* ti. — Megálljaink* S tudja, hogy tegiffctef 1 kedniök kelL Valóban: a teltek teaetti megáll. Még ■ géppúmtotpote sem tudja kivonni mngát « vad indulat megnyltetknnieúj nak roppant hutám akdl — tAj továrfk 6 te. I Odalép bornál nepigriM magához rántja, a egyettete mozdulattal — «metytaex a vágj ső erőt az elszántság adja, búi szén halálosan kimerült már é hosszú úttól a előtte a boami éhezéstől, a fiú majdnem akkora mint 6! — kitépi benői bői a fegyvert. Hirtelen moariufattrt «IM motozza két zsebét, testén (tej ki magától a fiút sanson schtciml wbbssg ma a köves útra Idegei még most is pattanásig teedUteÉg lélegzete zihál, a Mote tárasé lyo& ^ ^ ____________ A kölykök teásán httáte vél tődnek mögötte te óvatosé« elindulnak a nyomában. Ügy tesz, mintha észre se múl őket Pedig tart tőlük; mégtej csak buszán Tarnak Most már háitra-hátrapttteteg cs KemenyeDoen nwcopi géppisztolyt A falba egyse MM zelebb óvakodik hozzá. Széles, wWWy ér; fából rótt műkséighád «tett át rajta. ▲ hid kfiaepte megflL Sí te gepptóastöiyt mrtesen bmoqss^ lattal a vízbe hajítja... Negyvenöt kosa tavam ß/jfi/jrtyTAMÁS: fiCMffJh ROPOM j DOMBON negyvenöt Kora A tanító egy kis völgyhaj- tetban bandukol, két dombhát közt ■ éhes, kegyetlenül éhes. Pedig reggelizett hajnalban, •mikor elindult — de hát aa már régen volt Tán öt óra lehetett, amikor útnak eredt; most dél van. Valahaimét harangszót libbent feléje a du- dorászó szél. Fáradtan megáll, bogy kifújja magát „Istenem, hány napi vándorút még basáig?"1 Ebben a pfflanaúban temps dörrenés reszketheti meg a levegOt Ml ez? Bujkáló németek? Vagy bombáznak? Aa Isten verné meg őket hát nem volt még elég? Nekilendül, • futva igyekszik fel a kis kaptatóo: tudni akarja, mi történt! Majdnem • dombocska tetején van mór, amikor gépfegyverkel epelést ball Elved magát eleget tanuk- te a vetődést S akárcsak nemiég. a fronton, kúszni kezd, Ügy ér fel a dombtetőre. Ott edőrekémlel A dombocska túlsó lábánál Bvészárkot pillant meg, ütött fejeket, puskacsöveket; meg-megmozdulnak. A gépfegyver még most is kelepei. óvatosan felemelkedik, ■ fedve magát « bokrok védelmét kihasználva, lassan köze- lébb lopózik a lövészárokhoz. Amikor a közelükbe ér, a fegyverropogás elhal. Lassítja lépteit figyel Két ágas fán egy keresztrudwt lát, gépfegyverheveder függ rajta. Alatta tűz égi Innét származott hát a harci zaj! Egy bokor mögött megáll, figyel. Tíz—tizenkét éves gyerkőcök ugrálnak elő az árkokból, talán tizenöten, húszán. Az egyiknél géppisztoly van- Tán tizenöt éves. Odaóvakodik a tűzhöz, megvizsgálja a gépfegyver-hevedert — Jöhettek! — szólt aztán hátra a többiekhez. Azok egy pillanat alatt ott teremnek. — Most ezt! — kiáltja ez a kölyök, akinek puska van a hátán, • egy páncdfökőtből kiszerelt robbanótöltetet mutat fei, hogy 6 most ezt akarja a tűz fölé erősíteni Egy másik — a hevedert veszi le éppen a rúdról — Így kiált: — Előbb ezt e! Maradt itt még patron! Kidobjuk a magját, aztán leszorítjuk a fogóval Ez szól csak igazán! A géppisztolyt» tagadóén fart. — Most kézigránátot robbantunk. Az még nem volt. Jani, a kézigránátokat! — tat az egyik kisfiúnak. Aztán a többihez fordul. — H meg hozzatok rozsét! Ferke, hozz szalmát! Ferke dohog« — Csak akkor, ha én robbantok! A géppisztolyom — Robbantottál már? — Még nem, azért akarok! A géppisztolyon legyint — Hát robbants! — és vállat von. FeTfcötBznék egy kézigránátot a rúdra, majd jókora nyaláb szalmát dobnak alája a tűzre. Egyetlen hatalmas ugrással közébük veti magát. Első mozdulatával a kézigránátot tépi le a rúdról aztán a tüzet tapossa szét, iszonyú indulattal. Hát semmi nem volt elég nektek, semmi?! A gyerekek csak most ocsúdnak fel. — Mit csinált mi?! — kiáltja a puskás fiú. Ott hadonász fegyverével az arra előtt. Szó nélkül kitépi a gyerek kezéből a puskát « tusát kettétörve a földre dobja. A gyerek lehajol érte. — Hagyd! — üvölt rá, a megint felkapja a puskatust Mintha csak ásó volna, földet hány vele, az újból izzani indult tűzre. Arca eltorzul a fogát csikorgatja. A gyerekek félkört vonnak köréje és sötét pillantásokkal méregetik. A tűz most végre efedszHc; ekkor felegyenesedik, s hirtelen rámered a körű iáitokra. Oly vad a tekin tetük, bogy szinte visszahőköl Egyikük zsebe vészesen kiduzzad. Odaugrik, belenyúl: két marókra való géppisztoly- golyót szed ki belőle.
