Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
Új létesítményünk Gyöngyösön, az új lakótelepen megkezdték egy új hatvan személyes óvoda építését. Az új létesítményt a jövő év szeptemberében adják át. (Foto: Kiss Béla) Széfi élet, jé élet... nál rajparancsnok. Előfordult például, hogy a kiképzés első hetében — a megszokás nagy hatalom — az egyik ifjú katona megilletődöttségében így szólt parancsnokához: Kapitány úr, Takács közlegény, jelentkezem! Azóta ő is megtanulta: a háromcsillagos százados nem kapitány, még parancsnoki beosztásában sem. így jelentkezni csak a Dunán, vagy a tengeren, a hajósoknál szokás. Egyébként ez a jelentkezés, mint a katonai formaságok kiindulópontja, sokszor elgondolkoztatta a volt diákokból verbuválódott újoncokat. Ez annyira jól sikerült, hogy amikor először mehettek haza, s felszálltak a villamosra, a kalauz kérdésére egyikőjük így válaszolt: jelentein« átszállót kérek!” 3. Persze, volt köztük olyas»; akiről legjobb akarattal sem lehetett elmondani, hogy izzig- vérig katonának született Nála nehezebben ment minden,» mama dédelgetett kisfia, a naiv fiatalember célpontja lett az ugratásnak. Mert ez is elkerülhetetlen a katonaéletben. Az illető azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az első nap pedikűröst keresett a laktanyában. Ezek után senki sem csodálkozott azon, hogy elhitte: a fogkrémmel kitűnően lehet borotválkozni. Háromszori sikertelen próbálkozás után a fogpaszta visszakerült eredeti helyére. Lassan véget ér a kiképzés, már nem mondhatják rájuk az „öregek”, hogy „Ne szóljon egy szót se, még mozog a kalapja otthon a fogason!”, vagy: „Még haza se ért az a kutya, amely az állomásra kísérte1’. Inkább ez a szólásmondás illik rájuk: „Öreg baka, nem rakéta”, vagyis, hogy ő már nem kapkod, megfontoltan cselekszik. S ha jönnek majd az idei újoncok, s ellenőrzik fegyvereiket, így szólhatnak hozzájuk: „Egerek fészkelnek a csőben”. És ha rozsdás a fegyver: „Mi az, rüszi, el akarja játszani a Vörös és feketét?* (B. A.) laktanya kapujáig. A nagy kapuk szélesre tárulnak, az ifjú katonajelöltek átlépik a láthatatlan vonalat, amely szigorú határ a polgári és a katonaélet világa között. S amikor a hullámzó civilvonulat utolsó sora is átlépi e katona-Rubikont — a kapu hangosan becsapódik. Attól a pillanattól kezdve: kiképzés! S a történet vége: a múlt évi iskolapadból 18 éves fejjel katonai szolgálatra bevonult fiatalok néhány hónap alatt többszörösen átestek a katonás emberré válás tűzkeresztségén. Ahogy most egymás mellett ülnek a laktanya klubszobájának kényelmes foteljeiben, már vidáman emlékeznek a kiképzés nehéz idejének humoros eseteire. Már a behívóparancs figyelmeztette mindannyiukat, hogy a hajukat vágassák rövidre, hossza ne legyen több négy centiméternél. Óvatosságból-e, vagy túlbuzgóságból, talán „biztos, ami biztos” felkiáltással, néhányan még annál is rövi- debbre vágatták, s így vonultak be a laktanyába. A haj másoknál érthetően rövidebb lett, s reggel, amikor felébredtek, sokakkal előfordult, hogy az uniformisban alig ismertek egymásra. A sorakozónál az a két fiatal, aki a művelődési otthon bejáratában epés megjegyzéseket tett katonai behívásukra, mintha sose találkozott volna: bemutatkozott egymásnak. 2. Minden furcsa volt. A beszéd, az öltözet, az ébredés, a napi elfoglaltság, vagyis az óramű pontossággal működő kiképzési rendszer. Megtanulták az „öreg bakák” szavajá- rását, vagyis azt, hogy a „rüszi” a rövidre vágott hajat jelenti és az újonc az „smirgli”. A „vezértextü” nem más, mint a felmosórongy. Az otthoni kabát helyett köpenyt kell mondani, a cipőt csizma, a zakót zubbony váltotta fel. S az iskolai őrsvezetőt sem szabad összetéveszteni a laktanya őrvezetőjével, vagy az úttörők rajvezetője a katonaságEgyes alakulatoknál befejeződött, másutt befejezéshez köze-, ledik az ősszel bevonult újoncok kiképzése. (Üjsághír.) A történet eleje: novemberi ősz a művelődési otthonban. A bejárat fölött vörös selyem fehér betűkkel: „Üdvözöljük a bevonuló fiatalokat!” Mellette: „A haza védelme szent kötelesség”. Az alkotmányos jelmondat hangulata nincs egyenes arányban a jelszavak alatt áthaladó fiatalok arckifejezésével. Mert íme egy ellesett párbeszéd: — Nézd, mit játszik itt a mozi. Mintha nekünk rendezték volna a filmet. — És mi vagyunk a főszereplők. — Dehogyis. Statiszták vagyunk. A főszereplő majd az őrmester lesz a mi filmünkben. 1. Két órával később: az első sorakozó még civilesen, utcai ruhában, ám egyszerre igazodó lépésekkel csendes vonulás a Á vizsgálatokból elég volt Megoldást várnak a füvesabonyi 48-as utca lakói! A 48-as utca lakói, ahol egy kis segítséget is reméltek, megtették panaszukat az út és vízlevezető csatorna állapota miatt. Az elmúlt évben különböző szerveknél (MÁV, ÄFOR, megyei és járási NEB, járási építési és közlekedési csoport stb.) nem kevesebb, mint 13 vizsgálati jegyzőkönyv született a panaszok nyomán. A vizsgálatok, jegyzőkönyvelések megtörténtek, csak ép- a 48-as út állapotán nem változtattak semmit. Az illetékesek azon vitatkoznak, hogy ki - nek, vagy kiknek a feladata az út és csatorna rendbehozása! Nem további vizsgálatokat, hanem az út és csatorna rendbehozatalát várják a 48-as utca lakói. (Szigeíváry) hattam, mert egy hang megszólalt: — M-ddig akar még ott ácso- rogni?! Sietnék...! Reszketve mentem át a pallón, s mindenütt sötétség és halálveszély. Az Ismeretlen... VI. Valami halvány fény derengett elől. Bennszülöttek tábortüze?. .. Vagy áldozati máglya?. .. Villámsújtotta fenyő? Lesz, ami lesz. A fásultság ■rőt vett rajtam... E ekkor óircsa, tülkölő hang ragadott örkön. Igen! A... Széchenyi ca! — rikoltottam magamból ikelve, s rohanni kezdtem a derengő fény felé. Mögöttem pedig újra fölhangzott az üldözők kiáltozása, a halálhör- gés. Futólag az egyik árokban 1 csontvázat láttam... És végtelen, leírhatatlan út után végre... A fény! A fény! A főutca! Halihó. Győztem, ★ Ma már úgy tűnik, mint egy borzalmas álom. Pedig az éiet volt, az Élet, mely tanulságokat hordoz önmagában, a legmélyebb árkoknál is mélyebben. És én is felismertem a tanulságot a megrázó emlékeken rágódva: „Nincsen gázvezeték dzsungel nélkül.” — hátai — lejt az út mindkét irányból. A víz is itt gyülemlik fel a leg- hamarább. Esős, csapadékos időkben az út víz- és sártenger képét mutatja. (Itt kívá- ,iuk megjegyezni a környékbeliek véleményét: Mióta a vasút feltöltötte az akkori tárház mellett levő laposabb területet, ahová a víz még átfolyt, most ez a víz mind az úton reked. Az út végén az ÁFOR- nak egy magasabb placcot építettek, amin a járművek a tankoláshoz megfordulnak. Erről a helyről is sok víz folyik vissza az út közepe felé.) A vízlevezető csatorna is eltömő- dött valahol. A belvízveszély megnövekedett. Csapadékos időszakban még gyalogosan is körülményes a lakosoknak a közlekedés, nem beszélve arról, hogy például fuvarossal nem tudnak tüzelőt szállíttatni. ‘i'yen át... ív. Alkonyodott, amikor egy mély gördörből kijutottam. Valahol, egész magasan felragyogtak az első csillagok. A félhomályban sötét tömeg tornyosult előttem. Homokhegy. Néhány sikertelen kísérlet után följutottam, de akkor már kannibálok üldözlek egy nagy ös'tel. Előttem pedig szakadé- ok, görgetegek. Nem volt más riasztás, tovább rohantam. Lziklahídmaz. furcsa hidak... Meddig bírom még? Az erőm lassan elhagy... S közben rám borul az éj. V. Az üldözők lármája lassan elcsendesedett. Tapogatva haladtam a koromsötét ösvényen, liánok és indák, vadon nőtt ’ íbelek tapadtak arcomra, "zög nevű tüskék horzsoltak véresre. Bokám megrándult. • hittem, ez már a malária. Lihegtek, s egyszer csak megfagyott a vérem, mert borzalmas halálsikoly rázta meg a levegőt. A szemközti hegyről az alatta levő árokba gurult aev test. Odafutottam, hogy segítsek embertársamnak, de már késő volt, Nem maradFüzesabonyban a „48-as” elnevezésű utca közvetlenül a vasúti rendező-pályaudvar szomszédságában húzódik. A mintegy 150 méter hosszúságú utca egyik oldalán öt lakóépület, a másik aldalán pedig a vasút területét körülhatároló magas betonkerítés található. Ennek a kis utcának — melynek forgalma az ÁFOR-telep miatt jelentős — a burkolata és az út melleti árok —, mint belvízlevezető csatorna — állapota igen rossz. Az út burkolatról tulajdonképpen már nem is beszélhetünk, mert az amúgy is lapos, vizenyős területen áthaladó út alapköveit már kiforgatták a járművek kerekei. Néhol lábszárig érő kerékvágások éktelenkednek az úttesten! Itt járművel balesetveszélyes a közlekedés! Különösen az út középső szakasza van rossz állapotban, mert ide Ezer vesse n. Halihó — mondtam kedvenc csatakiáltásom, amikor az elátkozott rengeteg bejáratához értem, s egy merész lendülettel belevetettem magam a sűrűbe ... A bejáratnál álló hatalmas őskolosszus alatt, melyre ezek a varázsszavak voltak festve: ÉMÁSZ, tájékozódni ezdtem egy keveset, maid úszva tovább indultam Amikor a kardántevgpiybe ütöttem ~ fejem, arra go idoliam hogy szafarival kellett volna jönnöm, de nem, ezt a harcot egyedül vívom meg... A kolosszus nem mozdult. Az első lépés tehát... in. Délfelé fölértem az első magaslatra. s az izgalom torkon ■.'leadott Mert a hegy aljában furcsa öltözékű bennszülöttek nyüzsögtek cg" hosszú csőszerű tárgy körül Egvikül; kezében világított valami. De legyőztem a kíváncsiságot —életem forgott kockán. Egy tégla- halmaz mögött megkerültem őket. Szerencsém volt, nem vettek észre. Halihó, tovább !.„ tanítónőnek, az még kevésbé, hogy az öreg Mirki egy éjszaka a tanítónő után megy a városba, visszahívni őt a tanyára. Felszínes ábrázolást érzünk annak a szerelemnek a feltárásában is, amely a tanítónő és a fiatal gépkocsivezető között szövődik. Vékonyka szerelmi szálak ezek, s ha elpattannak, akkor sem hisszük, hogy úgy és azért pattantak el, ahogyan a film indokolja. Fiatal írókban komoly igény dolgozik a mai élet megmutatására. Fiatal filmeseinkben is minden bizonnyal! Éppen legutóbbi művészi sikereink is azt bizonyítják, hogy kitűnő filmes gárda alkot nálunk. Miért nem lehet ezeket a fia- !al rendezőket tovább érlelni, hogy jobban bírják a munkát művészi igénnyel — s ha így kell hívnunk ezt — művészi logikával és kritikával: Szécsényi Ferenc képei érdekes és számunkra is konzervativizmusában is eredeti világot tárnak fel. A tanítónőt játszó, dekoratív megjelenésű Béres Ilona a rendezői felfogás áldozata. Annyira passzívvá fogalmazta őt a rendező, hogy még kitörései, mozdulatai is feszeseknek, kimérteknek hatnak. Sztankay István, Dayka Margit, Szirtes Ádám, Görbe János, Solti Bertalan, Kovács Károly és a gyermekszereplők tartják oda arcukat az híradó- hitelességgel működő felvevőgépnek. A filmből az író heve és az írói felelősség regénybeli fényessége nagyrészt kimaradt. (farkas) A filmen a tanítónő élete áll premier plánban. Öt látjuk a kopott katedrán, útban az iskolához, útban a városba és útban a szerelem felé. Ruhák és szobabelsők változnak körülötte, míg a környezetben megjelenő tanyai gyermekek és felnőttek csak színfoltként villannak fel. A lényeges, a döntő közölnivaló, a kétoldali változás előkészítése hiányzik. Mozaikokat rak egymás mellé a rendező és nem teremt olyan sűrű atmoszférát, amelyben a kipattanó szikra robbanást okozhat. Epizódok sorjáznak, emberek jönnek a tanya színpadára és elmennek anélkül, hogy tovább sűrítették volna a légkört a megpróbáltatásra kivettetett tanítónő körül. Nagyszerű alkalmat kínál pedig a filmmé váláshoz a fegyelmi vizsgálat: ha itt, ennél a képsornál lemond a rendező arról a mindvégig alkalmazott és erőltetett módszeréről, hogy a képet különválassza a hangtól, talán mássá sikerül ez a szándékában nemes vállalkozás. Hiába Mirki újraismétlődő, rezzenéstelen arccal elmondott hazugsága, hiába fényképeznek némán ülő tablókat, hiába mond egyszerű szavakkal, de üresen kongó védőbeszédet az egyik falusi értelmiségi, hasztalan a tsz- elnök sápadt mentegetődzése a felelősség miatt, nem a tanya lelke szólal meg, nem jut izzás! fokig a szenvedély, amely a tanyát felborzolta. Ezen a felemás feszültségen az sem segít, hogy az italboltosnő elszavalja közvetett szidalmait a Szeníjános fejevéíele Magyar tilm Furcsa dolog: éppen egy film kapcsán jut eszünkbe, mi- : lyen változatos, bonyolult és ; kötetlen műfaj a regény. Az is ; regény, ahogyan Dosztojevsz- i kij megirta Raszkolnyikovot, i ez Is, ahogyan Dumas a Há- ] rom testőrt, Victor Hugo a i Notre Dame de Paris-t, vagy i Solohov a Csendes Dont. A filmrendezők több-kevesebb sikerrel hozzá is nyúltak ezekhez a témákhoz, de a regények maradtak továbbra is regé- i nyék és halhatatlanok. ■ Galambos regényét az író és ti rendező összefogása segítette íilmsaalagra. Forgatókönyvet írtak ebből a jó stílusú regényből, az ország keleti részén elterülő tanyavilágban lejátszódó mai történetből. Molnár Katalin sorsa a könyv íap- jain az író élményteremtő erejéből táplálkozik. A lélek váltásait, bizonytalankodásait, az új világ születését az emberi agyakban, s mindazt, ami a fiatal tanítónő környezetében történik, friss, eleven élettel telíti az író, aki bizonyára személyes tapasztalatok kötőanyagával is erősíti mondandóját. Ez a film hatásában és nyelvezetében más, mint a regény, mert más a műfaj, más a forma. Molnár Katalin itt is főhős, testében, erkölcseiben, tetteiben és céljaiban tiszta, módszereiben határozott, fiatalos és nemes. Városi származása, életritmusa ellenére meg akarja tanulni a tanyavilágot, a tanyasi embereket Hozzájuk költözik. Azt akarja, hogy mi- tó hamarabb, minél gyorsabban feltáruljon előtte az a századokkal visszamaradt gondolkodásforma, amelynek megváltozására, megváltoztatására tör. Novák Márk, a film rendezője arra törekszik, hogy felesleges lelki konfliktusok nélkül, csak képekben valljon Galambos Lajos tanítónőjéről. A színtér egyszerű, a falusi gyerekek, emberek szürkék, az autóbuszon megtett utak is porosak és fárasztóak, mint a valóságban. Ezt így mind akarhatta a rendező. Ebben a világban nem ismerős a póz, a sok-sok felesleges társadalmivárosi izgalom: az emberek születnek, lakodalmat tartanak szülői szándék szerint, isznak, dolgoznak. A fejekben évszázados szokások, belegyötörtség. Ez a film annak az összeütközésnek a története szeretne lenni, ahogyan a fiatal városi lány tanítói hivatásának minden szépségét és gyötrelmét vállalva bele akar illeszkedni ebbe a tanyasi világba, a változtatás nemes szándékával. A kérdés csupán az: lehet-e ezt a tudati konfliktust a rendező verista híradószerű módszereivel megvalósítani? Nemleges válaszunkat néhány megjegyzéssel indokolnánk: Hogy Verne Gyula merltett-e valamit az életből kalandregényeihez, azt már kevésbé lehet bizony! ani; mindenesetre tény, hogy az élet nélkül elképzelhetetlen az ilyen ■ irodalmi témák világrahozatala De — más híresztelésekkel ellentétben, határozottan állíthatjuk —, hogy a kalandregény nem idejét, múlott műfaj, ugyanis mindennapi életűnk bőven produkál körülményeket az ilyen irányú ihletettséghez. Példának legújabb kalandregényem rövidített változatát mutatom be vérfagylalás céljából. L A minap furcsa előérzettel ébredtem, mintha valami várna rám, valami megfoghatatlan, valami félelmetes, mint a mesék világának furcsa leheleté Ma már tudom mi volt. A varázslatos máné tekel fáresz volt, ami magyarul annyit tesz, hogy Alkotmány utca, Eger. Ide vonzott valami vágy, valami furcsa érzés, hogy a Dobó tér felől megközelítve átvágjak rajta, s így jussak a fényre, a Széchenvi utcára. Elhatározás kell csak ... és . elinduljam a felejtheti'*1'':! vérfagyasztó kalandok felé Halihó.
