Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

Az emberi méltóság védelmében Csillagászati kiállítás Egerben A hétköznapi fasizmus bemutatója előtt Valljuk meg őszintén, az el­múlt években sok olyan doku­mentum-összeállítást láttunk a fasizmusról és személy sze­rint Hitlerről, hogy némi belső ellenkezéssel vártuk ezt az új, kétrészes szovjet filmet. A hét­köznapi fasizmus végignézése után azonban, azt hisszük, ezért, a néző soha sem kerül­hetett olyan fölénybe a fasiz­mussal szemben, mint most, amikor harsányan kinevetheti. Ám ez a ki nevetés egyáltalán nem csökkenti a döbbenetét, amelyet átélünk, amikor a film e korszak embereit, s jelensé­geit bemutatja. innen kerültek ki olyan kul- túrfilm-részletek, amelyek ed­dig teljesen ismeretlenek vol­tak, mint például a „Mein Kampf’ hatalmas díszpéldá­nyának elkészítése, vagy amint a frontról szabadságra induló katonák összerakható bölcsőt kapnak ajándékba. Eger újabb muzeális érté­kekkel gazdagodik. A tanár­képző főiskola toronyépületé­nek ikerszámyában — két tel­jesen hasonló teremben, amit eddig lomtárnak használtak, — már beköltöztek a valamikor szintén a városban lévő csilla­gászati műszerek, amelyek ed­dig a budapesti Uránia Csillag- vizsgáló Intézet raktárában po­rosodtak. Felfedezték őket, hogy mu­zeális jelentőségűek és „eg­riek”, visszahozták a városba — így Egernek lesz csillagásza­ti múzeuma állandó kiállítás­sal. Már világítanak a neonok a falra felszerelt magyarázó írá­sos és rajzos szövegtáblák mö­gött. A műszerek — régi táv­csövek, földi helymeghatározók egy kétszáz év előtti csillag- vizsgáló minden kelléke — már csaknem a helyükön vár­ják a szombati megnyitót, a csillagászokat, tudományos ku­tatókat és a tv kameráit, ame­lyek képernyőre viszik a régi, egri csillagászok eszközeit és a korhűen helyreállított csillagá­szati tornyot. Ha egy ország összefog, nagy dolgokat lehet meg­valósítani ... Emlékezzünk csak vissza: összefogott az ország és bevezettük az Almuskát és társait.. a gyomortisztítást... az útfelbontást... a Kukát: hogy csak néhányat soroljak fel az elmúlt évek kétségkívül jelentős és az összefogás erejét messze­menően példázó tényciböL Természetesen mindig akadnak kishitúek, akik újra és újra megjósolják, hogy á következő nagy feladat megoldása nem sikerül majd. így volt ez most, április 1-e előtt Is, így volt hónapokon keresztül, s látszólag a jósoknak lett Igazuk, mert még az arra illetékes szerveknek is vlsszakozót kellett egy időre fújniuk... Am a kitartás, az összefogásban rejlő erő, lebírhatatlan. Győztünk! Győzött a bukósisak.. S újból beigazolódott, hogyha egy ország összefog, még olyan jelentős kérdésben is miénk a győzelem dicsősége, mint a bukósisak ... Ezek után bízom benne, hogyha egyszer összefogunk, megoldjuk az alkoholizmus elleni harc minden feladatát is. Természetesen elsietni nem kell a dolgot, ha mi nem, majd unokáink, vagy ükuno­káink... Idő van, a győzelem végül úgyis a miénk .. <-—ó> minden nés® egyérteJműen megállapíthatja majd, hogy a legjobb művet látta, ami ebben a tárgykörben készült Mi az ofea ennek? Minde­nekelőtt az a művészi bátorság, hogy Mihail Komm, a kitűnő szovjet rendező arra mert vál­lalkozni, amire eddig még sen­ki: a fasizmusról, az objektív dokumentumról teljesen szub­jektív hangnemben, egyéni mó­don mert beszélni. Beszélni a szó szőne és átvitt értelmében egyaránt. Átvitt értelemben úgy, hogy a film képi anyaga is teljesen egyéni szempontok szerint van csoportosítva, nem akarja sem a fasizmus törté­nelmi gyökereit, sem időbeni kialakulásának »rendjét, sem Hitler életét, sem valamiféle tudományos tétel igazolását nyújtani. Valóban képeket ad a fasizmus hétköznapjairól, s el­sősorban olyan képeket, — művészi merészségének ez a másik összetevője —, amelyek nem egyszerűen megdöbbentő­ek, hanem nevetségesek. Tragi­komikusak. A film kétharma­dán harsányan lehet, sőt kell nevetni Romm felfedezte, il­letve nagyszerűen alkalmazta azt a törvényt, hogy a nevetés a leggyilkosabb fegyver. Éppen Több mint egy esztendeje dolgozott már a „Zöld mező­ben” Kerék János. Csinos, bar­na, negyvenes férfi. Jó ideig az irodában szolgálta a mező- gazdaságot.. Az emlékezetes nagy mozgo­lódáskor azonban gyakorló me­zőgazdász lett, ahogy magát nevezte... Vagyis kiment a szövetkezetekbe tudását, elkép­zeléseit valóra váltani... A „Zöld mező”-ben éjt-napot eggyé téve dolgozott, és se a szórakozással, sg semmi asz- szonyi ügyekkel nem törődött. Pedig még nőtlen is volt, rá­adásul. .. Az asszonyokat, akik az öregemberek mellett a legtöb­ben voltak a szövetkezetben, nagyon bántotta eme nagyfo­kú állhatatosság, elhatározták, hogy megnősítik Jánost. Borda Borosa néne, az élénk, s igen eszes asszony, már ki is nézte számára a menyasz- szonyt, mégpedig a tanyai pos­táskisasszony személyében. — Tanult ember mind a ket­tő. .. No, meg korban is egy­máshoz illenek. Megragadott minden alkal­mat, hogy Ágnes kisasszonyt ■ - agronómus előtt dicsérje. Kerek János ilyenkor élén­ken helyeselt, de ennél több sose történt. — Nahát, ekkora föleiket — Szubjektívan mer beszélni Romm — írtuk az előbb —, s ez — szó szerint kell érteni, a rendező ugyanis saját hangján komentálja a látottakat. Nem felolvasott szöveget hadiunk, hanem rögtönzést Egy moszk­vai beszélgetés során a rende­ző elmondta, hogy rendkívül, nagy súlyt helyez a film szink­ronizálására, azt sem bánja, ha az ő szövegéhez nem ragasz­kodnak szó szerint, hanem a szinkronhang az általa mon­dott szöveg alapján rögtönöz. Természetesen nem lehetné­nek ilyen erényei a filmnek, ha nem sikerült volna szenzáció­san új dokumentumokat össze­gyűjtenie a rendezőnek. A rendező érdekes körülmények között akadt az újdonságokra. Göbbels annak idején minden elkészült filmből bekéretett a maga számára egy példányt. Olyan részleteket is, amelyeket később nem engedett a német nézők előtt bemutatni. Ez a hatalmas archív-anyag a szov­jet hadsereg birtokába került, s húsz év óta Moszkvában van. Ám mind ez ideig senki sem nézte végig a sok százezer mé­ter filmszalagot. Romm mun­katársaival most hetekig bön­gészte Göbbels archívumát, s mert odahaza a lányok, asszo­nyok kötelesek ezeket a kato­nákat minden tekintetben ki­szolgálni Hitlert is láthatjuk néhány kényelmetlen szituá­cióban — Göbbels ezeket is ki­vétette az eredeti filmekből; így például a hatalomra jutás első hónapjaiban, amint telje­sen zavarodott kamaszként, nem tud mit kezdeni kezével- lábával vagy amikor egy kor­donon átverekszi magát az egyik német honpolgár, hogy Hitler kocsijához ugorva, kér­vényt adhasson át neki. Se szeri, se száma az érde­kesebbnél érdekesebb, tragikus és komikus felvételeknek, amelyeknek megdöbbentő ere­jét s hatásosságát végül is a már említett szubjektív mód­szer adja, amellyel a képeket csoportosítja és kommentálja. Moszkvában és Leningrádban még a hivatalos bemutató előtt rövid idő alatt egymillió em­ber nézte meg a filmet, s az 1965-ös lipcsei fesztiválon a nagydíjat kapta. A filmet az egri Vörös Csil­lag mozi április 18—20-ig, a hatvani Kossuth mozi április 22—24-ig, a gyöngyösi Puskin mozi április 25—27-ig mutatja be. Milliós forgalom a Bizományi Áruházban Memsm 1966. április 14„ csütörtök méltatlankodott Borosa néne. — Nincs tán ebben vér se __ Ha nem egyszer úgy hozta a véletlen, hogy egy lagziba volt hivatalos Ágnes kisasszony is, meg az agronómus is... Aztán egészen véletlenül Borosa né­ne ugyancsak ott sürgött-for- gott körülöttük. Természetesen egymás mellé ültették őket, természetesen puszta véletlen- ségből. — Micsoda szép pár lenné­nek — suttogta a néne, de úgy, hogy csak az nem hallotta, aki nem akarta. Szegény Ágnes irult-pirult, szóval, korát meghazudtoló za­var bau volt.-. De azért hűsé­gesen kitartott az agronómus oldalán. A bor is, meg a zene is iá- kedvre hangolta az egyébként komor férfit, s a táncban jól megforgatta Agneskét. A gazdasszonyok, akik a la­kodalmi vacsorát főzték, már fennhangon tárgyalták Borosa néne újabb boronalási sikerét. Hajnal felé pedig, a lako­dalmas nép nagy ámulatára, Kerék János saját kis Tra­bantján fuvarozta haza a pos­táskisasszonyt. Másnap már az egész kör­nyék arról beszélt, hogy az ag­ronómus eljegyezte Agneskét. Aztán mindketten álig gyözr Nem szolgált még kutatás tárgyául ez idáig a használt holmikkal való kereskedés, ezért merem feltételezni, hogy az osztálytársadalmak kialaku­lása előtt már dívott e szokás, Bizonyára úgy kezdődött el, hogy valakinek nem volt szük­sége az egyik kőbaltájára, s azt eladta pattintott kőért. A ké­sőbbiek folyamán egyesek már hivatásként gyakorolták a ma­szek világ végéig ezt a pályát, melynek „ószeres” lett a neve, vagy — zálogház-tulajdonos. Egerben zálogház nincs, s a kapunkon elég régen rikoltott már be a hang, hogy; — Auószerehesü!... Viszont: van Bizományi Áru­ház, idestova már tizenhárom esztendeje, ahol mindent meg lehet találni olcsó áron — a patkószegtől a villámhárí­tóig... Azok vásárolnak, akik eladják . .. Furcsán hangzik!, de nem szokatlanul, mert a város és környéke a tizenhárom eszten­dő alatt megismerte, megszök­tek elhárítani a gratulációkat — Csak ne tessék szerény­kedni — mondogatták. — Nem szégyen az, minek így titkolni. Végűi már Ágneske is bele­lte magát, hogy hátha... még­is. Teltek, múltak a napok, de ahelyett, hogy az agronómus jelentkezett volna, még a posta tájékát is messzire elkerülte. — Bizonyára este megy — magyarázták. — Nem köti a mi orrunkra... Hanem egy szép őszi napon, amikor Borda Borosa néne már a lakodalom napját emlegette, eltűnt az agronómus. Nagy riadalom támadt a szö­vetkezetben, főleg az asszonyt lelkekben. — Bizonyára autószerencsét­lenség érte — sopánkodtak, s már özvegynek tekintették Ág- neskét. Egy hét sem telt azonban el, amikor levél érkezett a mező­gazdásztól. Bejelentette: fel­mond és más helyen teljesít majd szolgálatot. A hír hamarosan szétfutott a tanyavilágban. Szegény Ág­neske azt se tudta, eleven-e vagy holt. Borda Borosa néne pedig le­forrázva hallgatott. Ám asz- szonytársai nem így tettek. Rögtön az. első találkozáskor ugyancsak megcsipkedték nyel­vükkel. — Hallod, Borosa, befulladt a tudományod — így az egyik. — Minden tyúk a maga sze­métdombján kaparjon — epés- kedett a másik. Balogh Béni ta és — megszerette ezt az áru­házát. A szeretet persze nem önzetlen indítékból alakult ki. — A nők nem szívesen dob­ják el divatjamúlt ruhájukat, hiszen pénzt adnak érte — mondja Dénárt Ernő üzletveze­tő. — Így, ha már hordani nem tudják, eladják — olcsóbban természetesen — a Bizományi Áruháznak. Nem kell a zsákru­ha? Behozza, pénzt kap érte, s nem sokkal később, szintén ol­csón, megvásárolja egy másik nő, akinek szüksége van rá. Van olyan nap, amikor 100— 150 ember sorakozik a becsüs előtt, várva a kínált holmijá­ra a szentenciát, mennyiért ve­szi meg a Bizományi. — Különösen ünnepek előtt van nagy forgalom — mondja Mihályi Erzsébet, a becsüs. — Kell a pénz... Persze nemcsak az eladók, hanem a vevők száma is nagy ilyenkor. Néha jobb, mint az új Tóth Kálmánné szoknyákat, ruhákat tesz a pultra, ahány, annyi színű, formájú — itt az­tán tényleg van választék! — s Koncsik Lídia, egy fiatal lány válogat. — Most vásárol itt először? — Nem __És különösen ci­pő t érdemes itt venni. Sokszor jobb, mint az új. Én inkább innen veszek. Azt szükségtelen hangsúlyoz­ni, hogy nem félretaposott sar­kú lábbelik, agyonfoldozott ru­haneműk, kerék nélküli motor­kerékpárok, vagy ajtótlan szek­rények képezik a raktárkész­letet. Csak jó minőségű holmit vesz át az áruház, s ad tovább 9—10 százalékos felárral. . — Mi most a „behozatal” slá­gere? — A kisképemyős tv-készü- lék ... Ma már jobban veszik a nagyképernyös televíziókat. Itt viszont olcsóbban kapható az eladott készülék — akinek kell, s akinek éppen kevés pén­ze van... A pult üveglapja alatt kar­órák, fényképezőgépek, csatok, a polcokon ruhák, a raktárak­ban bútorok, háztartási gépek és különböző más műszaki cik­kek, amelyeket itt fa lehet OTP-hifellevélre vermi. És vannak csúnya frippefc, meg Munkácsy Sőralomház cí­mű híres festményének egy el­keserítő másolata. Ez nem joibto, mint az új... Nagy a forgalom — Az éves tervünk — mond­ja az üzletvezető — hétmillió forint. Az elmúlt hónapé pél­dául meghaladta az 500 ezret Ez pedig azt jelenti, hogy igen sokan felkeresik a Bizo­mányi Áruházat, eladók és ve­vők... Ami esetleg a zálogház-jel­legre utalna, egy időben az volt, hogy egy-két kuncsaft el­adva hirtelen szükségtelennek vélt holmiját, a vételárral a zsebében visszatért a szemben lévő Zöld Hordó nevű italbolt­ba. Ezen úgy segítenek, hegy ittas emberektől — nem vásá­rolnak ... Ha égetően szükségies a pénz, s az áru egy hónap alatt nem kelt el, a fél kérésére leszállít­ják az árat, később pedig visz- sza is kaphatja, ha meggon­dolja magát. Akad egy-két ravasz ember is. Ugyanis a bútorokat a be­csüs a helyszínen árazza, s elő­fordul, hogy valaki csupán a tájékozódás kedvéért becsültet —, s máshol adná el. A többség azonban becsüle­tes eladó, illetve vásárló. Így aztán a kezdetben lenézett Bi­zományi Áruház manapság kedvelt üzlet lett. (kátai) Csoda — De, anyukám, igazán vegyük meg neked azt c nüi kis failapoti A pafkószegtől a villámhárítóig...

Next

/
Thumbnails
Contents