Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-13 / 86. szám
Az egri népitcmc-fesztivál után A felsőoktatási intézmények Egerben megrendezett idei országos népitánc-fesztiválját szombaton nagyszabású gálaműsor zárta be. Ezen a műsoron a bíráló bizottság által legjobbnak minősített 15 tánckompozíció szerepelt. A fesztivál megmutatta a műkedvelői népitánc-mozgalom körül kialakult vita és a további fejlődés alapjait. Ismeretes, hogy a felszabadulás után a kóruséneklés mellett a népi tánc vonzotta talán a legnagyobb tömegeket a műkedveléshez. Még a színjátszás nemes szenvedélye sem hódított ennyire. Most pedig évek óta vitatkoznak a műkedvelői ág életképességéről, létjogosultságáról, és arról, hogyan lehetne és kellene továbblépni a műfaj fejlődésében. A fesztivál bíráló bizottsága aktívan beleavatkozott ebbe a vitába döntéseivel. Az egri versengés nagy díj át, a lyoni népitánc-fesztiválon való részvételt az Eötvös Ixxránd Tudományegyetem együttesének ítélte oda. A pesti egyetemisták három bemutatott száma közül bizonyára a Ballada tizenkét perces története jelenti a legújabbat, azt az iránymutató törekvést, amiért a bíráló bizottság, a fesztivál közönsége és a tévénézők is joggal nekik' ítélték oda az első helyet A Ballada egy moldvai falu leányának tragédiáját eleveníti fel. A lány két legényt szeret Egyiknek is, másiknak is odaadja az érzelmeket megváltó hímzett keszkenőt. A falu fiataljai némán nézik ezt a szerelmi villódzást Elindul a lány az egyikhez, a másikhoz is, míg végül a két legény között a földre kerül, a sárba, a szennybe. Ennél a baüadai kompozíciónál a tánc csak az egyik — bár leglényegesebb — eleme az alkotásnak. Modern hanghatásokra törő zene (itt-ott elmerészkedve a zenei zörejek legpuritánabb fajtájáig) lebegteti ezt a mozgásból összeszerkesztett történetet, amely megett az érzelmi és drámai fokozást a többször megszólaló kar éneke segíti. Ennek a balladának népi eredetéhez nem férhet kétség, még ekkor sem, ha a lélektani szituáció szokatlan, ha a zenét egy modem felépítésű koncertzenekar szólaltatja meg és egy, a pódiumon nem látható kórus énekli a recitativók A Ballada zenéjét Baross Gábor szerezte, koreográfiáját Gyapjas István tervezte. A mű ritmusa, a ballada jól karakterizált hőseinek vallomása a szerelemről, a tánclépések felbontása a feszes és nyűgös ritmus alól — a legfőbb értékei ennek az alkotásnak. Ugyancsak modern, de az előbbitől elütően új törekvések jellemzik, a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző népitánc- csoportját. Ezek a fiatalok is szakítottak az évtizedes hagyományokkal. Petro—Pesovár Kontraszt című kompozíciójában a táncosok nem színes népi jelmezben, hanem modern, sötét-fekete, sallagtalan ruhában jelennek meg. Mozdulataik, lépéseik a gépek mechanizmusát idézik, illusztrálva és jellemezve a kort, amelyben élünk. Az arckifejezés is ehhez a korfestéshez idomul: a táncosok vonásai zártak, mintha az érzelmek csak szenvedélyeket Ismernének. Valamivel lá- gyabb, de felfogásban azonos megoldást hoz ugyanez az együttes az Etűdök Bartók zenéjére című tánckompozíciójával, amely Horváth János munkája. A két együttes — és ez a pécsi balett, Eck Imre után teljesen érthető — felfedezte a lehetőséget: eggyé lehet olvasztani a modem muzsikát, a mai ember lelkivilágát és azokat a még mindig gyűjthető népitánc-elemeket, amelyek oly gazdagon vallanak a nép teremtő erejéről. A szombat- helyiek táncai még itt-ott felemás megoldásokhoz vezetnek, egy-egy lépésforma megtöri a mozdulatok ritmusát, de a fiatal pedagógusok felfedezték azt a rokonságot, amely Bartók zenéjét elválaszthatatlanul ösz- szeköti a nép leikével. A hagyományos népi tánc és a modern törekvések közöttt helyezkedik el az Egri Tanárképző Főiskola együttesének ezüstéremmel kitüntetett produkciója. A menyasszony-búcsúztató lassú ritmusban eltáncolt falusi szertartás arról, ahogyan a lányok felöltöztetik és a boldogság felé kísérik a menyasszonyt. A koreográfiai- lag nem nagy erőpróbát jelentő kompozíció mégis hatásos, mert valamit elmond a boldogságra készülődés izgalmából, várakozásából. A hatásos téma szinte kínálja a további drámai bonyolítást és igényli a magasabb szintű zenei kíséretet. Jellemző, hogy a fesztiválon a nagy múltú, összeforrott együttesek — a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Főiskola* az Orvostudományi Egyetem és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem — fiataljai színvonalas teljesít; Egri főiskolás* Április 4—7 között zajlott le az egyetemek és főiskolák szegedi művészeti fesztiválja. Harminchét felsőoktatási intézmény irodalmi színpada, színjátszó csoportja, vers- és prózamondói, közel 300 versenyző mérte össze művészi készségét és tudását. A mezőny nemcsak nagy volt, de rendkívül erős is. Az Egri Tanárképző Főiskola ez évben alakult irodalmi színpada nem egy, országos hírű, sok éves gyakorlattal rendelkező irodalmi színpad ellenében is —ezüst fokozatot kapott Szívás J.—Hidy P.: „Riport” c. irodalmi műsoráért. A bíráló bizottság különösen szerencsésnek minősítette az összeállítás időszerűségét, amely a mai ifjúság erkölcsi életének legégetőbb problémáira irányította a figyelmet világos koncepcióban, a szemelvények ügyes összeválogatásával, s a rendezés (Szívós J.—Ballner K.) szellemes megoldásával. A lelkes szereplőgárda (Antal Mária, Ballner Károly, Balogh Ilona, Balogh Katalin, Balsai Lajos, Dalos Gizella, Do- roktin Katalin, Jókai István, Nagy Edit, Osváth Gábor, Wa- renka Ödön) drámai jelenetét, ményeik ellenére sem tudtak olyan hatást elérni, mint az új törekvések; S nem a modern hangszerelésű, vagy éppen a koncertzene magaszta- lására, de le kell írnunk: a bonyolultabb lelkivilágot feltáró zenekari muzsika — de még a zongorán előadott Brtók-szá- mok után is — a cigányzene kopottnak és szegényesnek tűnt Nagy sikereket jelentő koreográfiák szorultak ezen a fesztiválon a ranglista alsóbb fokára, mert zenei kíséretük, felépítettségük nem hozott, nem hozhatott hatást a mezőnyben. Gondolatainkat nemcsak a szombat délutáni gálaest sugallja, hanem az a háromnapos vetélkedés is, amelyen az egyetemek és főiskolák legjobb népi táncosai részt vettek Egerben. örülünk annak, hogy az új törekvéseket a fesztivál bíráló bizottsága felismerte és bátorította. Az egri találkozó sok tanulsággal szolgál, minden bizonnyal azoknak, akik az esztétikai nevelés, a műkedvelés eme ágának jövőjét, gondjait a szívükös viselik. Farkas András Szombat estétől hétfő estig Változatos és gazdag műsorral kedveskedett a televízió a „minden harmadik családnak”, hogy a Statisztikai Hivatal rendkívül érdekes és idevágó jelentéséből is idézzünk. A két ünnep, sőt a megelőző szombat este is órákra a képernyő elé ültette a nézőt: volt miből válogatni. Igaz, „eredeti” televíziós műsort csak vasárnap este láthattunk, Illyés Gyula parasztkomédiáját, de az összeállítások, filmek a könnyű, ám többségében igényes műfajt tálalták igen ízléses formában. A Kék Expresz-sorozat második kisfilmje morális problémát kíván felvetni: nem kell ölni, hogy gyilkos legyen valaki, a szándék is bűnhődik, ha nem is a törvény, de a lelkiismeret ítélőszéke előtt. A' Vidám Színpad műsorából összeállított Tilos a bánat meglehetősen vegyes színvonalú volt és összeállítója sem tudta egységes egésszé kovácsolni. Lett hát a központi mag: Tilos a bánat. Helyenkint azonban, mintha a nevetés is tilos lett volna! A luxemburgi táncdalverseny dalai, ha kissé megkésve is, de teljes versenyprogramban kerültek most a televízió nézői elé. Néhány számot figyelmen kívül hagyva — amelyek valóban a műfaj új értékei közé tartoznak —, nem sok és főleg nem magas szintű „versenyszám” maradt meg emlékezetünkben. Vasárnap este Illyés Gyula bővérű, ízes, a népi hagyományokat gazdagon felhasználó, sőt feltámasztó parasztkomédiája került a közönség elé. A furfang győzelme az ostobaság, a becsületes szegénység, a fukar, dölyfös gazdagság és a tiszta szerelem győzelme a számító ravaszság felett, — ez a mondandója ennek az ízig-vé- rig derűs, harsány és remekül karikirozó parasztkomédiának. Külön élmény volt hallani Illyés Gyula zenélő szépségű nyelvét, s azt, hogy ezt a nyelvet olyan színészek szóitatták meg bővérű játék keretében, mint például Dayka Margit, Bodrogi Gyula, Pap Éva, Lote Attila, Kiss Manyi, Szendrő József, hogy csak néhány nevet említsünk a nagyszámú szereplőgárdából. Horvai István „féktelen” tempójú rendezése^ mindvégig rendkívüli zárt és fegyelmezett keretek között tartotta az előadást, Ránki György zenéje pasztellszínként simult az előadás vásznára. A parasztkomédia után kitűnő, melódiákban és kiállításban gazdag filmösszeállítást kaptunk, hogy végül a G úszta v- sorozat egyik legremekebb, s a rajzfilm formanyelvén szinte meghökkentő komolyságú és elgondolkodtató darabját láthassuk. .. És várhassuk a következő vasárnapot! Hétfő este „A férfi és az asz- szonyok” címmel egy nem különösen magas szívonalú bűnügyi filmet mutatott be a televízió. Ami érték: Danielle Darrieux és Mell Ferrer játéka. A költészet napjáról szóló gazdag programú megemlékezés avatott tolmácsolok segítségével méltó volt az eseményhez, de alkalmas arra is, hogy igazán jó ízzel zárjuk el harmadnap este a sok próbának kitett televíziós készüléket. (gyurkó) Lírája megrendítő emberi dokumentum TÓTH ÁRPÁD (1886—1928) ISütí. április 13., szerda Ifjúság és szórakozás Visszasírják a három gitárt világbői. Nemcsak g saját szenvedését figyeli, hanem a kor emberének gondjai is foglalkoztatják. Az elégi kus merengés csendes szavú költőjének egyre több verse szói az emberi együttérzésről és részvétről, s a „vér és könny modern özönvizébe” vetett hasonló sor- súak iránti megértésről. Tóth Árpád lírája így válik az új magyar líra egyik legszebb, legmegrendítőbb emberi dokumentumává. Az 1919-ben irt BTárehis* valamint Az új isten című versei már a forradalom hangulatát tükrözik. Az utóbbi, ódái hangú költeményben a győzelmes proletárforradalmat ünnepli. A Tanácsköztársaság bukásét követő verseiben nem tér vissza többé Az új isten forradalmi pátosza, de az ellenforradalom világával mindig szembeszegül. Költészetében finoman és átszűrtén megjelent a „lihegő és korcs Ma” ellem tiltakozás, mert az „Ész meleg sugara mécsét a részegek leverték” s a szép Tegnapot megfojtottak. Ez a hang már nem az ernyedt Tóth Árpádé, aki lankadt vágyait pompázatosán szép versekben siratja, hanem a „modern özönvíz” ellen szót emelő költőé. A hangulatokkal kárpótolt bánat megnemesedett lírájában, s a közös emberi gondok tiszta szavú énekévé emelkedett: „Hidd, óh hidd: vár miránk egy szebb lét tiszta orma, Amelyhez fölemeljük a sok bús földi dolgot^ Emberré lelkesülni és velük lenni boldog, S nincs Gazság, Bűn, s Iszony, mely onnan elsodorna.. Rabitstól egyszer baráti u társaság azt kérdezte, melyik a legszebb magyar vers? A válasz szerint — Shelley Nyugati szél című költeménye, Tóth Árpád fordításában. A műfordítás — mint nemzedéke számára is — a költői munka szerves része voli felszabadítás és páldát adó« egyszerre. Baudelaire szülét- sének 100. évfordulójára k - adott Romlás virágainak melyet Babits Mihály és Szab Lőrinc társaságában fordító — előszavában írta: „Ható' ránk, nem poézisa talán, hanem bátorsága és szigorúsága ' A magyar költészet számára Tóth Árpád nagy műgonddal készült műfordításai is új távlatokat, új lehetőségeket nyitottak meg. Bélád! Miklós — Sokan allergiásak rá, ha énekel — feleli kivágott ruhában egy magas, sötét szemüveges nyomdászfiú partnere, éjjel a Park grilljében. — Óriási a sikere, rengeteg tapsot kap. Emeli a hangulatot. — Jó, jó. Én sűrűn járok ide. Tapsolunk mi is. Nem is rossz ez a zene, de az ember mindig igényesebb — mondja a fiú. — Mire lenne igénye? — Mi úgy szoktuk ezt mondani: valami elitebb helyre. — A Nautilus-féle szeszmentesre nem illett ez a szó. — Azt mégis szerettük. Az a miénk volt. Kár, hogy már nincs. Nagy asztaltársaságban ülnek. Jó korán jöhettek, mert a tízkor nyitó grillben szombaton tizenegy után már nem jut hely. — Talán nem érzi jól magát? — Dehogy nem- Ez jó hely. — Vagy sok a huszas felül- fogyasztás? — Azt máshol is kifizetné az ember. — Hát akikor? Ügy érzem, valamivel, nincs megelégedve? — Néha felmegy az ember Pestre... Itt ez az egyetlen grill van. — Biztos, hogy több is kellene? — Nem is ebből kellene több. hanem a Nautilus gitár- zenekarból legalább egy. S egy helyiség, ahol játszhatna. Berkovits György széken. A levegő meleg füst. — Milyen szórakozóhely kellene Egerben? — Olyasmi, mint a szeszmentes volt. Modern gitárzenével, rendes asztalokkal és székekkel, megfelelő kiszolgálással. Ha ez mind meglenne, nem rontaná el semmi a hangulatunkat. Például az Ifjúsági Park ... — Az Pesten van. — Mi lenne, ha mindenki Pestre menne ... — Konkrét javaslatot mondjanak. — Nautilus zenekart meg kellene fizetni. Akkor játszanának. Megérné. Vagy ott van az Ibolya, nem különösebb, de megfelelne egy jó zenével. Persze, a festése csúnya... — szól belőle a szakmabeli. — A Dobó? — Mint az Otthon. — A Mecset? — Mondjuk, még az _ — A Vadászkürt? — Á, oda vacsorázni jár az smber. Aztán felkerekednek — fél tizenegy elmúlt. *Itt ez az egyetlen grill van” — Milyen az új énekesnő? — Kinek így, kinek úgy... ságok, ezen a szombat estén is már teljesen megtöltötték a hallt. Vagy tucat pótszéket is be kellett hozni. Elegánsak, jó fellépésnek — sötét ruhában. Legfeljebb csak sört isznak, de inkább feketét, limonádét — elvétve konyakot. — Jól érzi itt magát? — Jól. De nagyon hiányzik a szeszmentes, a Nautilus gitárzenekarral — aztán sürgetően ránézett az órájára és kijelentette, hogy haza kell mennie. Fél nyolc elmúlt. Ketten ülnek egy széken Az ifjúsági klubból ismerős a kórházi ápoló és a szobafestő fiatalember is. Szerdán bőrbekecsben voltak, most divatos, mellényes ruhában; két lánnyal ülek — az Otthonban. A fiúk előtt sör, a lányok előtt málnaszörp. — Hogy szórakoznak? — Maga jól érzi itt magát9 — kérdez vissza a szobafestő. — Miért jöttek ide? — Véletlenül. Ide nem járunk. A hallba inkább, esetleg a grillbe, vagy talán még a Mecsetbe is. A kisvendéglő teljesen zsúfolt. Minden második-harmadik asztalnál ketten ülnek egy — Lehet az Eger-hallban szórakozni? — Lehet. — Szokott járni ide? — Voltam már — mondja a negyedik gimnazista fekete lány, akivel már találkoztam a városi ifjúsági klubban is. — A zene milyen? Bólogat és ingatja a fejét. Törzstagok a hallban — Inkább a Nautilus zenekarhoz jártam, a szeszmentesbe, amíg volt. Az a zene jobban tetszett nekünk. Igaz, ha meg akartuk érteni egymás szavát, akkor vagy a szájmozgásról olvastuk le, vagy nem beszéltünk. De nem társalogni jártunk oda. Táncolni. — Amióta megszűnt, hol táncol? — Iskolai rendezvényeken, ha van. Különben nem járok sehova. Itt, a hallban, az a kényelmetlen, hogy törzstagok, megszokott társaság szállja meg. Emlékszem, a múltkor, amikor táncoltunk a parketten, négy-öt pár is átintegetett a fejünk felett és beszélgettek egymáshoz. Bennfentesek voltak itt, én mintha itt sem lettem volna. A „bennfentesek” — egytől egyig a fiatalabb korosztályhoz tartozó nagy asztaltársaok Szegeden is vers- és prózai számait hatásosan egészítette ki a műsor ének-zenei része, amelyet Csikós A.—Major M. szerkesztésében a tanárképző kitűnő vo- káltriója (Kovács Zsuzsa, László Mária, Pozsonyi Szilvia) adott elő Major Mihály művészien visszafogott, pontos kidolgozású zongorakíséretével. A vers- és prózamondó versenyen Nagy Edit Szabó Lőrinc: Nyitnikék c. versének finom megformálású szavalásáért ezüst-, Korotkin Katalin egy Móra-novella közvetlen megfogalmazású, színes tolmácsolásáért bronzérmet kapott. Az országos művészeti fesztivál keretében ugyancsak Szegeden került sor a felsőoktatási intézmények hallgatóinak képzőművészeti kiállítására, illetve a pályaművek elbírálására. Ennek során Csont István a legjobbaknak ítélt aranyérmesek között is „külön kiemelést” kapott grafikájáért, Haász István pedig bronzérmet. A szegedi művészeti fesztiválon sikerrel szerepelt egri tanárképzősöknek ezúton is őszinte elismeréssel gratulálunk! Abkarovits Endre I M yolcvan esztendeje, 1888. " április 14-én született Tóth Árpád, a modern magyar költészet egyik legtisztább szavú, nagy műveltségű énekese. Mindössze negyvenkét évet élt (akkor ragadta el a tüdőbaj), s amit szegénységgel és betegséggel küszködve ezalatt alkotott, annak legtöbbjét magáénak vallja irodalmunk. Érthető, hogy a szegénység és elhatalmasodó betegsége következtében eljegyezte magát a fájdalommal. A boldogságra hasztalan váró ember szomorúsága járja át költészetének tekintélyes részét. Első versétől haláláig úgyszólván egyetlen téma változatait írta: az ábrándok veszendőségét és mégis rendkívül értékét öntötte versbe. A fáradtság érzése talán egyetlen magyar költő életművét sem határozta meg oly jellemzően, mint az övét. „E furcsa, földi létre mávégre kell lennem?” — kérdi egyik fiatalkori versében, s ez a szomorúság egyik alaphangja marad költészetének. Ezért is lesz számára az irodalom, a művészi szép nemcsak rossz, sikertelen élet — a betegséggel és szegénységgel megvert sors — ellentéte, hanem ellenszere is. Fájdalmát, szomorúságát és olykor lemondó hangulatba ágyazott sóvárgásait tökéletes formába, költői ragyogásba foglalta, Bánatát így mintegy fölékesítette, s ezáltal elviselhetővé is tette. Tóth Árpád élete a költészetben és a költészetért zajlott. Mégsem az öncélú művészet- imádás híve. Impresszionizmusából egyáltalán nem a Part pour l’art elve olvasható kL fájdalmas hangjában az “ élethez való ragaszkodás is benne rejlik. A fáradt életről való lemondás jobbára csupán első kötetét (Hajnali szerenád, 1913) itatja át. Később mind észrevehetőbben* egyre több élményt fogad be a
