Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

KÖLTÉSZET NAPJA 1966 írta: Simon István Kossuth-dfjas kSHS FARKAS ANDftAS» RAGT LÁSZLÓ: Örömöt jó üzenni PÉT. Via MIHÁLY] benyitott a konyhába. Apja a linóleummal borított konyha­asztalnál újságot olvasott Nem emelte fel a fejét, csak a szemüvege mögül nézett fel rá. Az anyját megcaóknrta as ego­jának csak köszönt — Hot voltál Oyea sokilgT — kérdezte as «xyja. — Mosa* tarn már, aa várd meg, amíg besötétedik. A telep tele mm németekkel, éa amilyenek, mindenre képesek, — Csak te na Idegeskedj, mama — válaaaatta kanmasoa (BUnyeskedésset — Nem tói engem félteni. — Minden délután n barátaiddal vagy. AHg teenrtm mte tanít Ifi leent belőled? — Még egy-két hét, aztán vége tan aa tekoMneűl k, vége ennek a világnak is, and eddig volt A Oá már a tűzhely mellé ásított tevőebem oamnknrlntt onnan beszélt az anyjához. Az asszony előbb két lapát sze­net tett a tűzre, aztán leemelte a törülközőt a tűzhely föld kihúzott zsinegről és odavitte a fiúnak. Negyven év körüli aeazony volt Szabó Istvánná; a László-völgyi bánya tűmikirlnaűn felesége. Alig ért fel a fia vállálg Most is sötét ruhát viselt, kötényt kötött maga elé és kendőt a fejére. Falusi lány volt, az is maradt A szülei ellenezték annak idején, hogy bányász­feleség legyen, pedig Szabó Istvánra egyetlen rossz szót sem tadott senki Jó munkás vök, äsendes szavú, meggondolt moz­gású, az italt Is esak ritkán kóstolta meg, akkor is csak a ba­rátai kedvéért Szép szál legény tót ragaszkodó, kitartott hát mellette. Kém te bánta meg soha. Szabó Istvánt még a bánya ami te becsülték. Tanfolyamra küldtÄ, húsz év alatt főaknász lett belőle. Talán a frontot sem kerülte volna el, ha nem olyan megbízható munkás. Egyetlen gyerekük született, az te fiúnak. Az apja nevét kapta a keresztségben. Keresztelni is elvitték, az kellett de Bzabóék soha nem voltak templomjáró emberek. Szabódé n csendes estéken imádkozgatott magáhan, a férje soha. Pista eszes fiúvá cseperedett a város te közel esett a tó tepbez, beadták hát a gimnáziumba. Legyen belőle tanait ember. A gimnáziumban sem hozott szégyent a szüleire. A sok úri gyerek között is megmaradt szerénynek, szorgalmas­nak, ahogy az apjától látta, tanulta. Most negyvenötben már érettségi előtt áltt. Persze; a teont közeledése mindent megváltoztatott. A szép toveket bizonytalanná tette az ágyúdörgés közeledése. Ügy volt hogy az érettségi után Pista azonnal bekerül a bánya irodájába. Ki tudja, mi lesz ebből most már? Azt is beszélik a népek, hogy az olyan fiatalokat, mint Pista, beviszik katonának. Még azt is, hogy idő előtt meg­kapják az érettségit, aztán ki a frontra. A jobbik esetben tisz­ti tanfolyamra, valahová Németországba, mert kevés a tiszt. A fiatal tanítót is négy éve elvitték, zászlós volt, a mú’t tetten Jött meg a papír, hogy hősi báláit halt Debrecen kör­nyékén még az ősszel. Négy éve már csak az idős tanító ok­tatja a bányászok gyerekeit, Délelőtt, délután járnak az isko­lába, felváltva. Akárhogy lesz is, csak Pistának ne legyen semmi baja, gondolta Szabóné. Ha el akarják vinni, elbújtatja. Az apja leviszi a bányába. Oda hiába mennek utána a németek. — Kész a vacsora? — kérdezte a gyerek, beleszagolva a fedő alól kisurranó gőz illatos felhőjébe. — Kész — válaszolt Szabóné. — Kérdezd meg apádat, ehetünk-e már? Heere* kfieffl előbb esd JOn, Borúval, aólyos caeppenéaselj Végigsöpör a háztetőkön, Mint Jő cseléd, ha piszkát észlel, Axt&n uimUc Kövére Wu^fOn Mert fáj kjvénhedt árvasága. Hiába fut felhőn, ködőkben, Csak as ember figyel le rája. Fut vak raja Jeges szeleknek, 8 minthogyha épp most döntené flü ▲ viskókat, amik remegnek, — — » . . . M . — . t>—— KurtpS, Doktok, rxtorzsea sóján Melegség árad vontatottan. Da huncutul. Csodába hágj náaa, Mén nflug drihmiá nivcmbM^ Ha a nyelviem nem lenne nyelvet Kinek, hová, aselea esőben Sz- d szavam szemérmes AJfk S eléri őt! Nem várja « am% tadO^tsdbai^s^Bd^at Minthogyha májas már Ígérni Oly asév és olyan ártbetetlsa ­(Ab jba Sürgönypózn ák (Bt a tavass, nyár, tat a tél, aa Hetünknek semmi sóJte Hal van a> atoM tevéi? vésd a fénybe, zivatarba, asm látják, mellettük ad van aséWsl ébred mindenütt, nekik akkor te csak „vigyázd* vasa a nem tudják, miért fáj szivük. Rám Jöttek virágaid sebnek, égek szerelmem, millió fölösleg fogaddal utamat beültetted, csontig leeszed cipőmet hiába kérlek, kínommal a delet felhúroztad s pengeted akár a végzet, de én dériek erőm az ebiemért szerelem, füstölhet a teljes világ velem, válhatnak talppá a térdek, de én dériek de hajad sebemre lein Hl. bekötsz vele, fekszem selyemben, s félve oldoz d a halál nerdmen, jaj meri limaat Cl MIHÁLYI HOVÁ LESZNEK? — nyár elején villognak a kaszák, a hold fenódik szikráz csillagok boa, s meg mcgsiihognak már n éjszakák f*-~**-- ártereken, nyírfák téidhd, a rétek zöld-ezüst haja ha Uu«al» betetemetl arcát t rívok agya a méks mél ás saezdmet remét rm^4!^<mdm^^^^lhajáiár a legelőről. mdy könnyű eget lehel, aa árvalányhajas hegy homlokáról, ahal a fények gályája leget. Jáarizkho vetett ágyak Illata, résaegflö sarjával tett sarogtyA álmai, míg a ssekér vtm haza, ___ ■ aa ájaláaafc. mft mernünk MgJB1 M zokogja* U Ta ha merehnes éa semmi nem Még? .Hová lesznek a ménarendek. rétek, — learatott éneké etterák. amely eken dalokat vert a Mtesk ha lábottok a holdf ények tavát. A dügyekhfl ritfrtktosérf'-^ tömjénje leg édesebb Almainknak, ■nini húr nélkül kopog a hegedd, s nem khdbetl M telkét a f* A. hová lem a sok lehervadt mMh — a Múlt! — keserű zzénalTlaiS Cridk-e majd, kik géppd kaszálják a adtak •— énekló Illatát sók dvirágzott, és szárhaasökkent álmainknak? Az öreg Szabó letette az újságok ’ FTt’ — Lehet — csak ennyit mondott * ö húzta ki az asztal fiókját, szedte H8 a tvdewkdaWbel belőle Mindig Így szokta. Pista a tányérokat rakta lel, a ke­nyérért ment be a kamrába, ami onnan nyílt a konyha sar­kából. Paprikás krumpli gőzöl gfitt a tányérokban: [ — Már megint? — sóhajtott Pista kelletlenül — Alig lehet valamit kapni — mentegetőzött as anyja! Sajnálkozva nézte a fiát — Egy kis kolbászt főztem bele. Felessétek meg az apáddal, nekem nem kell. Fáj a gyomrom tőle. —• ifocca mrmng raj a g3F<ota8mö, sn waöBsraasTOt m® *— dohogott a gyerek. — Egyél te is kolbászt — Ismerhetnéd már anyádat — vágta d a vitát ni óreg Szabó. — Inkább nem eszik, mert te folyton jajgatsz. Pista elszégyellte magát, Nem szerette a paprikás trump- Bt de nagyon éhes volt — Azt mondják, a németek le akarják méreted a hányát ds a gépeket elviszik — nézett fel később az apjára Pista. — Mondják — válaszolta az öreg Szabó. — És mit csinálnak a bányászok? — Okosnak kell most lenni, fiam — vágott kőibe ijedten Szabón é. — A németek nem sokat teketóriáznak. — Mik azok, istenek? — tette le a kanalat dühösen Pista! — Ne károm old az istent, fiam! — Az Isten messze van, a németek peAg Bt Ütnek a nyo telinkön, most már hónapok óta. — Az öreg Szabó közben •vett nyugodtan. — Hadiüzem lett a bánya. Kell a szén az Iparnak. — Mint a birkák, olyanok vagyunk — mondta Pista sö­téten. — Jobb gyáva nyűiként élni, mint hős oroszlánként meg­hatni, fiam — bölcselkedett Szabóné. — Ezt ne feledd! — Ugyan, mama, nem értesz te ehhez. Olyan vagy, adut a kotlós. Csak ide mind, a szárnyam alá, a vihar meg hadd tegyen tönkre mindent — Ne mérgesítsd fd anyádat — szólt rá as öreg Saabé két falás között — 0 a saját igazát védi. Kopogtattak. A három ember egymásra nézett. Ki jöhet ilyenkor? Es minek? A bányában lenne valami baj? Vagy valamilyen bá­nyász jött kéredzkedni, mert az asszony hirtelen lebetegedett és orvoshoz kell vinni a szomszéd telepre? — Tessék! — szólt rá az öreg Szabó. Nyűt az ajtó, belépett egy SS-egyenruhás mosolygó ar­cú férfi, köszönt és gyorsan betette maga mögött az ajtót — Hans, te vagy? — állt fel Pista az asztal mellől. Dunántúli sváb volt Hans. Negyvenegyben jelentkezeti az SS-be. Kitüntetései között ott csillogott a vaskereszt te, H’SuTmeg™■’uteTi költészet napját, melynek időpontja — április 11-a — József Attfta axQtetéonapja is egyben. Aa ogyoaéa nem véletlen; fölfoghatjuk Jelké­pes értelemben te, hteaen hatvanegy esztendőre! öv­ei ölt nemcsak a világiroda­lom majdani Intene goié lí­rikusa látta meg a napvilá­got, hanem nagjnaerű élet­műve a nmigyv aaoctate ila költészet első, a rindwüf legnagyobb tetjasfiménye te. A halála éta eltelt több mint «gyed század alatt nemzedékek meeltarthtei versein, ■ költészeti lenyű­göző hatásának igea négy része volt abban, hogy mó­los olvasórétegé fordul 1nB az elmúlt években aa áló magyar lka MA dalomban példa, nett bn* sonló tehetne a tiihéhri belül a Ura — a khviléanb génynek példázd, s élő Kehi kusok müvet hazánMnóI többszőrön Hdatemt or­szágokban afig fogynak ezer ueiőtaiáz példány­ban. Igaz, hétévezáaadoe nagy költené.tünk történel­mi és társadalmi funkciót ró je, hanem Jelentős tény»* tudat formáláséhaa a min­denkori teghatedóbh világ* nézet népbe plánt (ills Mim szinte főttnélhsterVn. Ezzel is magyariohatjote a költé­szet megkfHönbtatetett hely­zetét nszteikhan mé&» aa iskolán tefvüX, tehát n ál­talános ul vauéi népszerűség- gének ideje teásén te Jött el De eljött! Epp an utóbbi néhány évboa tehettünk ta­núi az örvendetes fejlődd»- nek, a hirtelen népaaerü- ségnek, mely elsősorban te a veraeukötetek példányszá­mának avtgtlmaarcződéaó« ben wutatkuautt meg. Kü­lön örita, hogy az érdek» óta, a as ghflüh it önteten fl­gydem épp a moot alakuló, vajúdó, új szoctelteta Urát, a vela Hó költőinket ttaztel- te meg. Talán ez se vélet­len, hiszen a legintimebb irodalmi műfajt, mint amt- lyen a ven, általában ez értők, an érdeklődők sző­kébb rétegén kívül nagyobb alvaeótömegek csak a leg­jobb értelemben közérdekű, társadalmi indíttatású és problematikájú tartalmáért keresik la olvassák. Az élet, teszt, kfizdeknefkbee taráz­úgy értik — ezt találják meg egyre Jobbos, és e amá bizalom már Önmagában^ 5*éspMfc5*"eD^«k^ A »Múltban — s két húha- tef^ kötetet pé*dárf^—^Jetea­ksfttk*"*' mT*atmuőkfcok Hogy ■aiaiylre aoca a kő­ben vott a hiba, matatja as te, hogy nepjatekhan ezek aa életművek agyira^ a anae^oivmril érdridődfli sas fPjrhágxáa Hagy trodedom cstak nagy af vau áfcőgr «jéggé miatt bfsvúst mondheCjuk, sari a magyar Ura Jövőjét Illett, nem tett flftnünk^—^értő — Az a sok 0» és Ctufte má fejek W ■topdtUJM « ste a aaiuAflnj'irhui, te­«tenepséggeT hfvje fel ró •nők flgyefmtt te, afrik még offceriUMk addig ■ magyar Mna tánecacsáiézá&: ? i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents