Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
HALASTÓ A TISZA MELLETT n mra aa ember a határban- A Tisza-parti fűzek rügyet bontanait, és az erdő, mint valami zöld pántlika húzódik a folyó mellett. Hajókürt hangját csapja felénk a szél, a tavaszi életritmustól mozdul a levegő. — Húsz fok volt ma a napé« — mondja a kocsis és kocogásra kapja a lovak száját Ki vénült rizstelepek, vízlevezető csatornák mellett visz el az út Gólya álldogál a tocsogó szélén és békát fog. Lehet, az elsőt az idén itt, az „őshazában“. — Látta-e már a halastavat? — ?? — A ml halastavunkat Színes, tarka most errefelé a madárvilág. Gémeik, bíbicek, sirályok és szárcsák lepik meg a csillogó vizeket Egy gémet pillantok meg a csatorna szélén. Perceken át mozdulatlan, mintha kőből faragva állította volna valaki a pusztai világba. — Látja azt a kis házikót? No, ott a mi halastavunk. Kevés híján százholdnyt terület Ősszel tíz vagon halat viszünk innen piacra. A gém figyel. Egyre Jobban, •mint közeledik a kocsi. Egy- zer aztán lfelkapja a fejéi; 'éltóságteljesen ugrik kettőt- irmat a főidőn és elszáll a tó fölött. — Hívatta« vendég néz utána Póc* Dezső, a halász. r ókora ponty csapja a vizet iKkkelyea testén villan a napfény. —Ez a «4 bafastavm* — mutat szél a vizek fölött a halász. — Karomnak még sok a szikes föld. Hatszáz holdon tervezünk tavat Ha elkerül« az évente ötmilliót Jelent... Csónak ószfic. Az evező mfi- t óságteljesen tatja a vizet, a halász, aki henna áll, leken tiszai bér okoskodással megtalálja a tízezret vágnak zsebre... módját, hogyan teremhet A gém visszarepül. Nyakát ^gyümölcsöt" a szik. Ahol ed- előrenyújtva figyel. Megszokja dig hétszáz forint értéket tér- ő is az ember közelségét.. mellek holdanként onnan most Szalay István Valamennyi erőgépei kijavítottak a hevesi járásban A gépjavító állomás és a .ermelőszövetkezetek műhelyében a téli időszakban megkezdett erőgépjavítások befejeződtek. A Hevesi Gépjavító Állomás saját műhelyében több mint száz erőgép, 300 munkagép és csaknem 30 pótkocsi főjavítását végezte el. A nagyobb gépkapacitással és megfelelő felszereléssel rendelkező termelőszövetkezetekben is végeztek javításokat. Több mint 350 erőgépet, és másfélezer munkagépet javítottak ki. A javításokat és karbantartásokat bizottság vizsgálta meg minden termelőszövetkezetben a gépszemlék során. A szemlék igazolták, hogy az erő- s munkagépek legtöbb termelőszövetkezetben kifogástalan állapotban vannak. Kiemelkedően jó az erő- és munkagépek állapota a hevesi Rákóczi, az erdőtelki Üj Élet, a pélyi Béke és Petőfi, a tamaőrsi Dózsa és a tiszanánai Petőfi termelőszövetkezetekben. Sajnos, néhány termelőszövetkezetben nem végeztek lelkiismeretes munkát. Leggyengébben az átányi Dózsa, a kiskörei Vörös Hajnal, a komlói Május 1, a tamamiklósi Béke termelőszövetkezetek gépjavítói dolgoztak. Különösen nagy hanyagság tapasztalható az átányi Dózsa Termelőszövetkezet gépeinek karbantartásánál. A fel nem sorolt termelő- szövetkezetekben jól készültek fél a tavaszi és nyári munkák elvégzésére. (Zbiskő) — Apóm, —gywfiliii b csónakban nőtt fal. Ok tanítottak a mesterségre, pattogó rúzsetúz mellett mesélték el a folyó titkait Vta egy nagy fűzfa... Emlékek, álmok. Itt, a százholdas mesterséges tavon azonban minden másképpen történik. Ott, a folyóban a szerencse baste e mákmányt. Itt a munka. A kell. Opnóiria percnyi por; tőséggel bxM ef a csónak, hogy abból a halász a vízbe szórja as eledelt A mesterséges halastavak gondozása sok szaktudást Igényét Ide már nem eUg as ügyesség, a víz ismerete, itt a halász naponta vizsgázik biológiából la. Póce Dezső nincs már egyedül a munkában. Két halász- szakmunkás tanulója van, akiket már 6 tanít arra, hogyan kell a mesterséges halastavakban gazdálkodni. Kinek Jutna agyán eszft>e megszámolni a halakat a Tiszában? Itt a tóban nyolcvanötezer ponty úszkál. >. Ha beteg akad közöttük, szaladnak vele az állatorvoshoz. Százholdas a kiskörei halastó. Egyetlen a megyében. A szüosótól kilúgozott föld itt szép hasznot hon. As onNagyüzemi baromfitenyésztés Mezőszemerén Ä mezSszemerel Dózsa Termelőszövetkezet a munkaigényes nővén yíéleségek termesztésére, az aprómagtermes ztésre tért át, másrészt olyan jövedelmező üzemágakat fejlesztett, mint például a baromfi tenyésztés. Mezőszemerén valósággal hagyománya van a negyüzemi baromfitenyésztésnek. A lelkes szövetkezeti tagok saját erőből építettek fűthető csdbene- nevelőket, kialakították saját tojó törzsállományukat is. A nagyüzemi baromfitenyésztést két éve kezdték el, amikor új, ötezer férőhelyes tojóházban és tízezer férőhelyes csibenevelőben láttak hozzá a korszerű nagyüzemi baromfitenyésztéshez. A múlt évben átlagosan 30 —35 ezer csibét neveltek fel, az Idén már 43 ezerre emelték ezt a számot Teljes kapacitással üzemel a tojásgyár, ahol naponta kétezer a tojáshozam, ősszel és télen is folyamatosan halad a csibenevelés. Az idén már 72 mázsa rántani való csirkét adtak át a felvásárló szerveknek, jelenleg pedig a jól fűtött és korszerűen berendezett nevelőházban utánpótlásiként újabb tízezer háromhetes csibe fejlődik. A baromfinevelés a szövetkezet egyik legjelentősebb és legjobban jövedelmező üzemága. Az idén például 360 mázsa csirkehús átadására 850 ezer forint bevételre számíthat a szövetkezet A törzsállomány idei terméke közel 500 ezer tojás, újabb 750 ezer forintos bevétellel gyarapítja a közösség pénztárát. Az elmúlt évi önköltségszámftások során kiszámították, hogy minden kilógramm csibehús két forint tiszta hasznot hoz a szövetkezetnek. A szövetkezet vezetői és gazdasági szakemberei most is kutatják a gazdaságosabb csibenevelés lehetőségeit, az önköltség csökkentésének további módjait, és arra törekszenek, hogy az egy kilogramm hús előállításához eddig feletetett 3 kiló 80 dekás abrakmennyiséget hogyan lehetne még jobban lecsökkenteni. Az idén több olyan új módszerrel kísérleteznek, amelyek a csibenevelés gazdaságosságát segítik elő. Július 1-től takarmánytáp-keverőgépet vásárolnak, amellyel házilag jobb minőségű tápot állítanak elő, mint a keverőüzem. Űj nevelési módszer az is, hogy éjjelnappal folyamatosan etetik a csibéket. Minden egyórás etetés után kétórás elsötétítés következik, amikor is a csibék a sötétben nyugodtan feldolgozzák a táplálékot. Ugyanezt végzik éjjel is, amikor pedig minden kétórai sötétség után ég a villany, és táplálkoznak a csibék. A gazdaságos csibe- nevelést segítik elő a szakképzet csibegondozó asszonyok. Jakab Gábomé és Máté Boldizsár baromfigondozók a közelmúltban szerezték meg szakmunkás-bizonyítványukat. A szakképzettségnek köszönhető, hogy a csibenevelés elhullás! arányát sikerült állandó jelleggel 3 százalék alá szorítani. A fejlett nagyüzemi módszerek további alkalmazása a jövőben is hozzájárul a csibenevelés gazdaságosságának fokozásához. (császár) ... hogy túl sok az időnk. Államilag is betervezve! Nem arra gondolok én most, hogy csipri-csupri tyúk- és mezsgyeperekkel magánosok megjárják és megjáratják a fórumok mindegyikét, hogy kilószámra gyűlnek az akták és hétszámra mennek a napok. Ezek még csak hagyján. mondhatnánk, hiszen a bíróságnak az a munkája, hogy bíráskodjék, s ha két embernek az a mániája, hogy összeveszik a diófa átnyúló ágán, hadd veszekedjenek és pereskedjenek, talán még olcsóbb is, mint a lóverseny. Bár a sajnálkozás ilyenkor is ott bujkál a szívemben, természetesen a bírák és nem a pereskedők iránt. A dolog ott kezd bosszantani, amikor állami pénzen, állami időből, állami szervek pereskednek és még csaknem is nagy ügyben, f nem milliós kártérítések megítélésében, vagy elítélésében, hanem ugyancsak csip~r.sup ügyekben. F,gy alkalommal a bíróság folyosóját járva — esküszöm, nem önszántamból akartam elrabolni a tisztelt bíróság idejét —, tárgyalásra várva olvasgattam. Nem újságot, hanem a falitábla hirdetményeit, ahol örömmel állapítottam meg, hogy a Magyar Népköztársaságban illetékes állami szerveink valóban nem bánnak úgy a köz vagyonával, mint csáki szalmájával. Mert lehet-e pazarlásnak nevezni, vagy pontosabban és megfordítva, lehet-e nem okos és takarékos megfontoltságnak tekinteni, amikor például egy országos szervünk — a név igazán nem fontos, mert nem egyedi esetről van itt szó —, a bíróság tekintélyével, a jog eszközeivel lép fel olyan felelőtlen magános ellen, aki nem átall fittyet hányni a törvényes rendnek, a fizetés kötelességének, amely egyenlő az állampolgári fegyelemmel? Ugye, hogy az okos és takarékos gazdálkodás az ilyen eljárásnak tömören megfogalmazható neve, még akkor is, ha írd és mondd 14 forintért perelt ama országos vállalat.. Forint, forint és 14 forintért sem lehet eltűrni semmiféle lazaságot, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli... Ott járkáltam a bíróság folyosóján, s miután időm volt, töprenghettem véleményem kialakításán ez ügy kapcsán. Gondolatban végigfutottam és elképzeltem az ügyet N. N. szolgáltatást vett igénybe, amiért fizenie kell. Az összeg 14 forint. N. N. nem fizet. Az adminisztráció ezt kimutatja és levelet ír, de N. N. a füle botját sem mozgatja, az adminisztráció ezt is kimutatja, s most már újabb felszólítás N. N. léhütö és fegyelmezetlen ember, lehet, hogy el sem olvassa ezt a levelet, amelynek létrejöttén már eddig is néhányan munkálkodtak, sőt a harmadik felszólítás is hidegen hagyja. Ezek után jön az ügyvédi felszólítás, amelynek keretében társadalmunk újabb tagjai kapcsolódnak be a 14 forintos ügybe. N. N. azonban makacs ember, így kénytelenek az ügyet bíróság elé vinni, amely összeül, tárgyal, jegyzőkönyvez, ítél, aztán végrehajtat... Napokból hetek, a hetekből hónapok, minden megmozdul, mindenki ir, levelez, tárgyal, idejét tölti, hogy a 14 forint ügye dűlőre jusson. Dűlőre is jut: árverezés és a tizennégy forint, valamint a per költségei befolynak az állam kasszájába. Sem a vállalatot, sem az államot kár nem érte: a 14 forint megkerült! — Jó, jó — mondhatná erre valaki, vagy valakik, nekünk meg egyébként az a véleményünk az effajta elmefuttatásokról, hogy alkalmasak a hivatalos szervek lejáratására, az állami és pénzügyi fegyelem óvóit olyan fényben tüntetik fel, mint valami vaskalapos bürokratákat... Nos, nekem meg egyébként az a véleményem ezzel kapcsolatban, hogy mi sem állt és áll tőlem távolabb, mint e rovatban az állami és pénzügyi fegyelem kijátszására buzdítani... Ha valaki nem akar fizetni, fizessen! S a könyvelésnek ki 'kell mutatnia az egy forintot is, a bíróságnak ítéletet kell hoznia, még 14 forint ügyében is! A baj nem is a pedáns és a törvényeket betartani akaró munkában van, inkább talán abban — ez a véleményem —, hogy népgazdasági szinten ilyen 14 forintok ezer forintokba kerülnek, és ugyan az országos vállalat könyvelése az ösz- szeg befizetésével szép lesz. tiszta és fegyelmezett, csak épven a névgazdasági könyvelésben lóg ki néhány ezer, vagy talán milliócska forint is ... Mi lenne — ezt csak úgy megjegyzem, mert a folyosó és gondolataim végére érve, ez jutott eszembe —, ha ilyen ösz- szegek esetén „veszteségre” írhatnák a vállalatok a 14 forintokat, mert a veszteség biztos nyereség lenne? Lehet, hogy erre nincs törvény, rendelkezés? Nem tudom... De egyet igen, és ez már nem hiszem, hogy csak az én véleményem lenne: nem jó üzlet, ha 14 forintért ezreket adunk, fizetünk ki — más keretből! Azzal kezdtem, hogy túl sok az időnk. Azzal fejezném be, hogy túl sok a pénzünk is? — Nem ken moot as actasna« fiam... — Vigyázná. Brat néni, mert nem less Jó vége — intette a fiatal körzeti orvos, amikor megvizsgálta. As öregasszony ritka, fehér haja szinte vílár- gitott a rózsaszínkockás párnán. Alig látszott más a fejéből. Ahogy vékonyodott az arca, úgy emelkedett ki belőle egyenes orra. Szeme valahol mélyen bent csillogott: pillantása a mennyezetről lassan a mellette álló székre, a bibliára tévedt, S mintha egyedül lenne a szobában, fogatlan szájával fohászok szavait mor- zsolgatta. — Nagyanyjának ennie keü, munkát adni az emésztésének, máskülönben vége — mondta kint az orvos a fiatalasszonynak, aki csak bólintott, és meg- ! őrölte a szemét. — A böjt nem ■ 'ezet most jóra... Ha valami baj van, telefonáljanak. Felírt valami étvágyíokozó gyógyszert, s elment ♦ Erzsi néni odabent az istennel beszélgetett, s arcának ternyi ránca gyűrött mosoly- a húzta a száját. Már két nap- a nem evett, nem ivott. Szigorította a szigorú böjtöt. — És az isten a szemünkből letöröl majj minden könnyet... — Mami, hoztam egy kis teát, meg kekszet Egyen, mert meghal. — ... és nem lesz sem gyász« sem Jajkiáltás — formálták a formátlan ajkak a szavakat — Én nem követtem el bűnt.. — Érti a mama? Ennie kelt Majd böjtöt ha meggyógyul; — Nem követtem el bűnt.. — hallatszott a monoton, kissé reszketeg hang, s a csonttá aszott kéz megmozdult, esetlenül végigsimított a biblián. — És ebédre hozok egy kis húslevest is, meg tört krumplit utána. Jó? — Böjt.. nagypéntek... Tudod-e, hogy a fiam nem az én vérem?... — Gyónni akar? — Már megvolt az, kedves. Az apád embert ölt, de nem az én vérem... Nem járt templomba, és húsvétkor részeg volt... — Ne beszéljünk erről, mami Egyen, hogy meggyógyuljon. .. — Anyád se wógytilt meg... véres volt... Az isten jobbja felől ül most, hófehérben, j. Dicsérd az istent, Júlia... * A fiatalasszony később benézett. Ott állt érintetlenül az étel. A nagymama szeme nyitva, valahová messzire meredt, mellén a biblia feküdt — Alszik a mami? — Imádkozom __ — Miért nem eszik? Az orvos megmondta... — Nekem az isten mást mond... Láttam az anyádat A fiatalasszony sírva fakadt. Két éve halt meg az anyja: apja ásóval fejen ütötte. Részeg volt.. S három napja mindig őket emlegeti az öregmama. Rossz vele egyedül, férje műszakon van, csak késő este jön. És nem eszik a mami. — Egyen... nagyanyám. Adjon hálát az istennek, ha felépül. — Hálát... az anyád fehérben volt.. Húsvét van a mennyországban is. — Nézze, teljesen kihűl ez a finom leves... Majd meggyónja... Ennie kell! Az öregasszony hangtalanul sír. Nagy könnycseppekkel. — A hitem ne bántsd... Nektek nincs semmi, nekem legalább ez... Jaj... Az aszott arc megvonaglott, a fiatalasszony rémülten hajolt fölé: — Mi az, mami?! — Belül... — s egy vér- csepp csillant meg a formátlan szájon. — Istenem... — Az isten! — sikoltott hisztérikusan a fiatalasszony. — Az teszi magát el!... — Letörölte kötényével a vércseppet, fölragadta a levest, s égy kanállal az öregasszony szájába akart önteni, de mellé folyt, s újabb vércsepp jelent meg. Rémülten rohant ki. — Andris! Andris! Szaladj a doktorért.. a dédike!... ★ — Harmadnapon fel... támadott — újabb vércsepp — fölmén... a... mennyekbe... jaj! — a következő vércsepp végigfolyt az áUán. Unokája kezeit tördelve nézte. — Egyen, egyen... egyen... — nem tudott mást mondani, s tudta, hogy nagyanyja nem fog enni. — Nézzen rám!... Lát engem a mami? — Belül... ott fáj... a tisztító tűz. Büntetlenül.. éltem. — Az istenért! Az istenért sem akar.;, élni?! — Az ő akarata... Nagypénteken ne egyél... Anyád sem evett soha..; — öli... öli magát!? Kirohant, hogy jön-e már az orvos. Éppen ■ most fordult be a sarkon, siető léptekkel. Előtte Andris szaladgált izgatottan és vidáman, s egy nagy darab sonkás kenyeret szorongatott a kezében. — Itt van, itt van! — kiabált messziről, amikor meglátta az ajtóban álló anyját. — Ehol hozom, ni!... Meg kaptam sonkát! ★ Egy pillantást vetett csak az öregasszonyra, megfogta a pulzusát, aztán Andrishoz fordult, aki nagy szemekkel és jóízű falatokban nyelte a sonkás kenyeret. — Szaladj, kisfiú, vissza a feleségemhez, telefonáljon a mentőért, hogy jöjjön ide hozzátok. Mondja, hogy sürgős... Be kell vinni — fordult a fiatalasszonyhoz. — Talán mesterséges táplálással... De lehet, hogy az is késő. Leült, s idegesen dobolt az ujjával az asztalon. — Én mo6t az istenért. .. szenvedek... mint a mártírok. .. — jött a vékony, reszkető hang az ágy felőL — Mindig az anyámat emlegeti. Félrebeszél... Megmentik? — Mindent elkövetnek, haj A fiatalasszony bólintott Nagyon szerette az öregasz- szonyt. Bárcsak a férje itthon lenne... Ez a böjt. Hogy elemésztette. .. Az istennel téteti magát tönkre. így ültek vagy egy fél órahosszat. Akkor az öregasszony megszólalt: — Vége a böjtnek... anyádhoz megyek... Az orvossal együtt ugrottak az ágyhoz. — Igen, vége a böjtnek — mondta halkan az orvos, és leengedte a kifehéredett, vékony kezet. A fiatalasszony még nem sírt Az arcot nézte mereven, majd sokáig, nagyon sokáig a dunnán fekvő bibliát. Akkor öntötte csak el a szemét a könny, akkor borult térdre az á *v mellett Kint hangos zúgással az udvarra fordult a mentőkocsi. Kátai Gábor Smmm s 1966. április 10., vasárnap
