Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

FŐISKOLÁSOK VÁLASZOLNAK Miért szereti társadalmi rendünket? A statiszta lázadása ... Hol lehet egy alabárddal a kézben, meghó­dítani a leve­gőeget a vég­telen művészet óceánja felett? Na, ugye hogy sehol... A meg nem értés, a re­ménytelen vá­gyódás lázadó­vá tette Fein István drámai hőst és statisz­tát, lázadóvá mindennel és mindenkivel szemben, aki nélküle, sőt el­lenére intézte sorsát a világol jelentő deszká­kon, vagy ép­pen azon kívül is. — Rossz korban élek. Ér nem megelőztem, én kimarad­tam koromból — mondta elmé­lázva a Három ökörhöz cím­zett vendégfogadó kockás ab­rosza felett, belehörpintve fröccsös poharába ... — Nekerr akkor kellett volna élnem amikor a színészet lázadás volt Igen. Akkor. Déryné, Egresiéi korában. Az volt a hősi idő.. Akkor megbecsülték a teátris- tákat... Ma? — keserűen hangosan felnevetett, oly re zignáltan, ahogyan csak égj drámai hős tud felnevetni < harmadik felvonás vége előtt amikor már kétségtelen a bu kása, de még van ereje, hogj nevessen. Bortély, a konfliskocsis meg értően bólogatott, de az is le hét, olyan részeg volt, hog; Egy Fein István színész mel­lett nem félhet egy nyomorult konfliskocsis sem.. „ S a következő pillanatban odarúgtatott kissé már támoly- gó léptekkel a német tisztek asztalához. Azok egy pillana­tig csodálkozva nézték, mit akarhat ez az ismeretlen ma­gyar. És Fein szavalni kezdett. Széles mozdulatokkal, nekivö­rösödő szemmel, mély hörgő hangon, hogy Bortély ijedten húzódott a sarokba... — Talpra, magyar, hí a ha­za.... Itt az idő, most, vagy soha — mondta Fein, és végig­mondta az egész első versza- kot. Aztán megállt, hogy várja a hatást, még hátra Is nézett, hogy látja-e őt Bortély, amint egyedül szembeszáll az egész tiszti kompániával... Az egyik tiszt felállt, bólin­tott, mondott valamit, aztán visszaült. Feinnek lezuhantak a karjai és vísszabotorkált az asztalhoz. Hallgatott — Mit mondott az a német tiszt magának? — suttogta ijedten Bortély és magában elátkozta azt a pillanatot, ami­kor szóba elegyedett ezzel az öngyilkosságra készülő szí nésszel. — Hogy mi? Hogy ki mit mondott? — kapta fel a fejét Fein István drámai hős és sta­tiszta. — Ä, csak gratulált. Ügy látszik, van bennük azért va- ' lami érzék a művészet iránt... Ezt mondta Bortélynak. A2 • úgysem értette, mit mondott ' a német tiszt arra, hogy elsza- . valta, s ahogyan elszavalta a 1 vers első szakaszát. — Igaza van, fickó... Igaza van. Az utóbbi időben itt már tényleg tűrhetetlen a kiszolgá­. lás ... — ezt mondta, bólin- ! tott és visszaült az asztalhoz Kiárulja a konflisát a nácik­nak. Az ilyen árulók tették tönkre gyönyörű, szép hazán­kat Igen. Az ilyen árulók, mint maga. Ahelyett, hogy le­köpné őket, még fuvarozná is. És én magával iszom, egy áru­lóval. Tudja maga mit szen­vedtek Dérynéék, Egresiék ^ német színházaktól? Nem tud­ja? Honnan is tudná... — Hé... Was ist hier... Kellner! — "Ralija, Bortély? Schiller nyelvét beszélik... De be ne ugorjon nekik. Érti? Nincs konflis a számukra... — ütött az asztalra Fein István, hogy összecsörrentek a fröccsöspo- harak, és a német tisztek is felkapták a fejüket... — Ne izéljen már, művész úr... — suttogta Bortély ijed­ten. — Meghallják. Vagy meg­értik. Mit tudom én ... Kis emberek vagyunk mi... Na. Igyunk inkább még egy fröcs- csöt Én fizetem. — Nem kell, Bortély, a ma­ga pénze. Német pénz az. Hit- ler-pénz — ágaskodott most már a lázadás szelleme Fein István drámai hősben. — És mit fél maga? Ezektől? Ö ... „Látjátok hát, királyságunk milyen — Fertőzött testű, mi­lyen nyavalyák — Növeked­nék, már szívét fenyegetve...” Ezt Henrik mondta. A negye­dik, Bortély, érted, ezt mintha neked mondta volna! Nekünk. Igen, nekünk, valamennyiünk­nek — támaszkodott már fé- iig felállva az asztalra. — A gyávaság, a megalkuvás nyava­lyája. És a félelemé. Ne félj! időnkint lecsuklott a feje. Bor- télyról sohasem lehetett tudni, hogy mikor részeg, mert még senki sem látta józannak. De Fein István drámai hősnek és statisztának nem is kellett másfajta ember ... Csak olyan, aki hallgat. Aki őt hallgatja. Monológjait, amelyeket a vi­lágirodalom, a klasszikus drá­matermés gyöngyszemei közül válogatott ki, s azokat, amelye­ket maga alkotott rögtönözve és azonnal el is játszva, min­denkori leghívebb közönsége, a konfliskocsis Bortély előtt... Német tisztek léptek be a Három ökörhöz címzett ven­dégfogadóba ... Hangosan, ön­telt fesztelenséggel dobálták magukat az asztal köré, az egyikük, akit Hansnak hívtak társai, valamiféle nőről beszélt és csokoládéról, jóízűen felbö­fögve az éjszakai emléket... — Németek. Tisztek — ne­szeit fel Bortély olyan reflex­szel, ahogyan a lova érezte meg, mikor kell indulnia, ha már elfészkelődtek az utasok a konflisban. — Na és aztán. Németek. Né­met áfium ellen való orvos­ság ... Csak nem akarja fuva­rozni ezeket? — háborgott a lázadás szelleme Fein drámai , hősben, és összevonta a sze­möldökét, mint Rózsa Sándor, ’ hogy minél csúnyábban nézzen ■ a hangoskodó, bort nyakaié és vacsorázni akaró tisztekre. — Akarnám, ha jönnének. ’ Én igen. Ha jönnének. A pénz­nek nincsen szaga ám, művész úr — nyúlt óvatosan a félig ki­. ivott pohár után Bortély. — Maga, Bortély, egy áruló Fein István drámai hős és statiszta, őszülő halántékkal, választékos, bár kétségkívül kopott eleganciával várta, egy­re várta, élete nagy szerepét, amelyet ő, csak egyedül ő tud I majd eljátszani. Számos vidéki I vándoríársulatot megpróbált, I hogy végre olyan igaz- i gatóra leljen, aki felisme- I ri hősi alkatát, zengő orgánu- [ mának magával ragadó erejét, I de a színházi világ értetlensé­ge mind ez ideig elzárta előle az utat a helsingőri vártól ép­pen úgy, mint Bánk bán palo­tájától. Ha be is jutott a vár, vagy éppen a palota falai közé első, vagy második alabárdos- ként, ha kapott is itt, vagy ott egyikét mondatot, mindez olyan volt számára, mint a si­rálynak, ha ketrecbe zárják... A kérdés már feltételein társadalmi rendünk szeretetét, így rendkívüli bizalmat fejez ki főiskolásaink iránt Csaknem 300 egri főiskolás­nak tették fel ezt a kérdést többek társaságában, s mint a legizgalmasabbat ragadtuk ki a kérdőívből. A tanárképző főiskola KISZ segítő tanári kabinetje (KSTK-ja) végezte a felmérést hogy az intézet KISZ-nevelő munkájáról szá­mot adjon s utolsónak tette fel — egyetlen uniformizált kérdésként minden évfolya­mon — „Milyen sajátosságai miatt szereti társadalmi szer­vezetünket és mit vár tőle a jövőben7" Névtelen válaszokat kértek, hogy mindenki őszin­tén, senkitől sem félve leírja azt, amit gondol. A KÉRDÉS '& bizalomra turiaJ(ionképpen a hallgatóknak majdnem 30 százaléka alkalmatlannak bizo­nyult Nem válaszoltak erre a kérdésre. Lehet hogy szem­éremérzésből ? Lehet, hogy számukra így ezt a kérdést nem lehetett volna feltenni? Csak egyszerűen úgy: szereti (vagy nem szereti) társadal­munkat? Csakhogy ezt a kérdést egy­szerűen csak így volt szabad feltenni. Igazuk volt a kérde­zőknek, hogy — logikai kategó­riák szerint — nem eldönten­dő kérdést, hanem egyértelmű­en megfogalmazott, egy irány­ba mutató, egyféle választ kö­vetelő kérdést tettek fel Erre valahogy így lehet kezdem a választ »Azért szeretem, mert...* Kizárt dolog efféleképpen; ^Nem kedvelem, mert...” — mert akkor az illető nem e kérdésre válaszolt S a főiskola KSTK-jának tagjai feltételezték a 19—23 vagy akár a 24—26 éves főis­kolai hallgatókról hogy náluk abból az alapállásból indulhat nak ki: szeretik rendszerünket csupán ez a kérdés, miért? Az egri főiskolások töbt mint 70 százaléka megfele a kérdezők elgondolásainak — szeretik társadalmi rendszerün­ket S ez természetes is olyar fiataloktól akik — ha nem ú mindegyikük — már a rend­szer szülöttei — és mindannyi­an — neveltjei Főiskolára jár­hatnak, a rendszer „agyai’ lesznek, az ifjúságot oktatj ál és nevelik majd. Ennek a 7< százalékos többségnek nem já: hozsanna, mirtuszkoszorú, nen jár külön elismerés, sem rend kívüli ösztöndíj, sem különle ges Juttatások és engedéke nyebb elbírálás a vizsgákon Ök csupán várakozásunkat iga zolták. És mit igazolt a 30 százalék' Semmit. Igazolni legalábbis Csupán felvet még egy kérdést minden esetben az odavalóka vesszük fel a főiskolákra egyetemekre? A válasz csal egyértelmű lehet: egyáltalán nem, A ma főiskolásai már sol olyan tanártól kaptak oktatás és nevelési akik a mi rendsze rönkben végezték el felsőfoki tanulmányaikat A jelenleg hallgatók nagy része munkás­paraszt származású és olyan értelmiségi, akinek, anyjí vagy apja a mi rendszerünk ben vált értelmiségivé. S h ezt vesszük alapul, akkor so! az a 30 százalék. S mégsem bizonyított sem «nit ez a kisebbség. Vegyü elő merész gondolatainkat é képzeljük el, hogy a kérdés eldöntendővé silányítjuk: szí reti-e, vagy sem? Érdeme lett volna pótkérdésként fe! tenni ezt, zárójelben megje gyezve, hogy aki arra nem tu válaszolni, miért szereti renc szerünket, az csak válaszoljo erre az utóbbira igennel, vág nemmel. Ne vesse senki a szs műnkre azt, hogy szépítei akarjuk a csúnya harmir százalékot. Nem. Csupán reí lizálni. Mert sokan vannak fis talok, akik el sem tudnák kép- c zielni, hogy más rendszerben j éljenek, de nem tudják még, g hogy miért. Nem gondolkoztak ’ azon, hogy miért szeretik azt, l ami körülöttük folyik. Vagy c azért, mert annyira magától r értetődő, hogy ez fel sem me- í rül közöttük, vagy azért, mert t közömbös, érdektelen személyi- r ségek, befelé fordulók — de 0 nem ellenségek. Fiatal ellen- 1 ségünk elenyésző. 1 De: tudatosítani kell min- £ denkiben a szeretetek ami s iránt rokonszenvet érez, fel 2 kell kelteni a szunnyadó érzé- í seket salát magunk jótevői iránt — mert igaz az, hogy az ember néha vakon jár a világ- * ban. Miért szereti társadalmi ren- 1 dünket? — céltudatos kérdés, < egy kicsit rádöbbentő is, a kö- ‘ zömbös számára félelmet éb- s resztő, a kételkedőknek pikáns, ■ az ellenségeknek nem ad kibú- 1 vöt. 1 Mit vár tőle a jövőben? — s , erre is csak az adhat választ, ( aki szereti. Mert aki ner. a3 nei várjon semmit, mert becs­telenség lenne, sőt dobja el azt is magától, amit eddig kapott Amit szeretek, abban bízom és sokat várok tőle Ez volt az a lényeges pont, ahol az a 70 százalék is megtorpant. Szere­ti, de mintha keveset várna tő­le. Hol maradtak a merész vá­laszok? Helyettük óvatoskodó nyilatkozatokat olvashattunk — és egy érdekes kettőssé­get vehettünk észre: aki kevés­bé lelkendező nyilatkozatokat tett a rendszer szeretetéről, az többet vár tőle. Mintha inkább ezt fogadnám el őszintébbnek. A VÁLASZOK „Szeretem társadalmi ren­dünket, de nehezen tudom megfogalmazni, miért,’’ — írta egy másodéves hallgató. Őszinte válasz egy fiatalem­bertől, de elgondolkodtató is. ' Annyira problémát jelent a • számára az, hogy megíogal- ’ mázzá és rendszerbe szedje 1 legalább azokat a momentu­mokat, ami miatt szereti tár- 1 sadalmunkat? Vagy észre sem L vette, behunyt szemmel ment ■ el mellette? Azok a hallgatók járnak ! nyitott szemmel, akik saját . életükön keresztül jutottak el xla — és értékelték, felfogták pontosan is azt —, hogy ra­gaszkodnak rendszerünkhöz. ’... Tulajdonképpen nem is lehet elmondani, annyiféle összetevője van ennek a sze- retetérzésnek. Nem tudok el­képzelni semmit, amit itt ne tudna az ember elérni, ha arra megvannak a képességei és 1 mellett a kellő akarata .. hangzott az egyik felelet. Eb­ben megnyilvánult az igazsá­gosságnak és a lehetőségnek széles skálája, amit mint ér­zékeny szeizmográf, ez a hall­gató felfogott S a többi válasz sarjában: „Saját magam életén keresz­tül látom a lehetőségeket, cél­jaim megvalósítását: kis falu­ban tanítani, ahol egyszerű emberek gyermekeit nyelvünk és történelmünk szeretetével tanítanám.” Nemes cél és az illető másodéves pontosan lát­ja azt, hogy ebben a tevékeny­ségében nem marad egyedül, társadalmunk segít neki — ő már nem lesz szánalmat keltő, egyetlen fellobbanó „lámpás”, csak egy a sok közül. ^Szocialista társadalmunkat szeretem, becsülöm, s bármi­kor készen állok védelmére is” — önmagától beszél. „Ez a magas fokú társadalmi rendszer a kultúra minden te­rén óriásit alkotott, igen nagy feladatok megoldását vállalta magára, s ezt meg is tudja va­lósítani, bármilyen nehézség árán” — nyilatkozta egy har­madéves. S a hallgatók nagy többsége ezt a felfogást vallja de azért cserében követel is és vár is. Vajon mit? „Várom családom és a tár­sadalom jobb megélhetéséi, en­nek a politikának folytatását, békét” „A célokat és az elképzelé­seket minél előbb valósíts c meg és hangolja össze a való­ságot az eIképzelésekkéV’ Es már bírálatot is tükröz. „Társadalmunk valóban 0 legigazságosabb eloszlást bizto­sítaná. Sajnos, egyes embereb igyekeznek kihasználni a lehe­tőségeket a meggazdagodásra’ — ostoroz egy harmadéves. De élég gyakori az ideoló giai és politikai zűrzavar is < hallgatók fejében. Egyes — d< jó szándékú — válaszokból e is kiderül. „Társadalmunk csupán le­hetőség ..„Elméletben gyö­nyörű, a gyakorlatban nem sok, a jövőtől azt várom, hogy a gyakorlat fedje az elméle­tet.” S most idézzünk azokból, ahol az eszmei zűrzavar ellen­séges hangokban nyilvánul meg: „Sok mindent várok és vár­nék, de nem azt, ami például most történik: áremelés, ár­csökkenés” (kiemelés a szerk.). Nevetségesen hangzik ez a szemellenzős, komikus műkét­ségbeesés, ez a mechanikus reagálás, ami odairatta az il­letővel az árcsökkentést. (Hát ez is ugyanaz, mint az áreme­lés?) „Hazugságnak tartom az életszínvonal-emelkedés hang- ; súlyozását”, viszont azt nem írta oda, hogy miért Talán az ok okozatok isme- : rethiánya volt a hajtóereje ' ilyen megnyilatkozásoknak: 1 „... Egy társadalmi rendszert , nem lehet szeretni, élni kell benne, hogy jövőjéért tudjunk ; harcolni. Ez az, amit én nem ’ tudok, mert nem látom világo- < san, hogy a szocialista rend­szer elméleti nagyszerűsége . hogy fog összeállni ebből, ami 1 most van”, — ezt egyenesen a marxista tanszék nevére cí- ' mezzük: mit szól ehhez a jó 1 szándékú, de ismeretek hiá­nyában nevetségesen naív kér- 1 dós felvetéséhez, vagy ehhez a másikhoz: „Szeretem rendsze- 1 Tünket... bár lehet, hogy ha ’ milliomos családban születtem 5 volna, a kapitalista rendszerért rajonganék”. Végül le kell szögezni, hogy " sok kirívó, szélsőséges választ- idéztünk, nem véletlenül. Álta­lánosságban az a jellemző, hogy a hallgatók kétharmada igazolta a főiskola várakozá­" sát, az egyharmad között a 1 többség jó szándékú — még ‘ akik nem válaszoltak a kér­2 désre, azok egy részének is előlegezzük ezt a bizalmat — 1 és elenyésző a rosszindulatúak- száma. t A főiskola KSTK-jának ki- ~ értékelésében ezt olvastuk: ^A hallgatók megnyilatkozá­sa őszinte, jóindulatú. A túlzó megállapítások elenyészőek. e Ellenségesek nincsenek.” Db _ tanulság van — sok. ti Berkovits György Az évenként megismétlődő és nyugodtan állíthatjuk: si­keres gyöngyösi zenei hetek az idén is nagy érdeklődésre tarthatnak számot Már április 4-én sor kerül az első rendez­vényre A program utolsó napja pedig június 4-re esik. Két német művész szerepel először a zenei hetek kereté­ben. Inge Schäfer és Günter Kootz ária-, dal- és szonáta­estjét a zeneiskolában április 4-én, este fél nyolc órai kez­dettel tartják meg. Ugyancsak a zeneiskola lesz a színhelye április 21-én Ban­da Ede csellómüvész koncert­jének. Zongorán kíséri Herszé- nyi Bálint. A május 8-án, a Városi Mű­velődési Házban megtartandó operaestnek szintén lesz kül­földi előadóművésze Lothar Blüher személyében, aki az NDK-ból érkezik a hangver­senyre. Vele együtt lép fel Váczy Károly zongoraművész és Frigyest György operaéne­kes. Közreműködik a Városi Művelődési Ház énekkara és szimfonikus zenekara, vezé­nyel Záborszky József, a se- neiskola igazgatója. A VIII. gyöngyösi dalosüjv nep időpontja május 29. A zenei hetek programját a János vitéz előadásával zárják a gyöngyösiek. A daljátékot június 4-én és 5-én adják elő a szabadtéri színpadon. Még egy újszerű kísérletről kell hírt adnunk a gyöngyösi zenei hetekkel kapcsolatban. A Mátra Múzeum udvarán má­jus 11-én és 21-én este szere­nádestet tartanak. A zárt ud­var, az épület stílusos, hangu­latos hátterével jó lehetőséget biztosít egy bensőségesebb hangverseny megrendezéséhez. Amennyiben az érdeklődés olyan mértékű lesz, ezeket a kamarajellegű koncerteket a későbbiek sarán is megrende­zik. ÁPRILIC 4-TŐL JÚNIUS 4-/G: Zenei hefek Gyöngyösön Szerenádestek a múzeum udvarán — Mit veszel fel? — Van egy cuki jutazsákom, olyan finom szövésű, mintha selyem lenne... Igaz, a színe kissé már megkopott, de azért még mindig nagyon használható, s ami fő: van... — Mit veszel tel? — Mit veszek fel? Hát van nekem egy vacak rongyom, amit egyáltalán felvehetek? Csak a férfiak tudnak ilyen hülyeségeket kérdezni... — De szívem, hát az a cuki kis zsákruha, amit tavaly csináltattál, és ami még alig volt rajtad... — Zsákruha?! Meg vagy te őrülve! Ta~ valyi, divatjamúlt vackokban járatnád a feleséged... Változik a divat? Igen. Huszonegyén alatt meglehetősen sokat #—öl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents