Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
V isszavonhatatlaiml a szocializmus javára tolódtak el az erőviszonyok Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter beszéde a rádióban és a televízióban Koszorúzást ünnepség a magyar hősük emlékművénél Kedves hallgatóim! Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepe, felszabadulásunk 21. évfordulójának előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét tolmácsolom önöknek és szocialista hazánk minden állampolgárának — mondotta bevezetőben Czinege Lajos. Az ünnepi évfordulón mély tisztelettel adózunk a szovjet népnek, amely a legnagyobb áldozatot hozta szabadságunkért. Hálával gondolunk mindazokra, akik felszabadulásunkért harcoltak. Szívünkben őrizzük a szovjet, román, bolgár, jugoszláv népek fiainak emlékét, akik hazánk földjén életüket adták népünk és az emberiség boldogabb holnapjáért. — Kegyelettel emlékezünk népünk leg jobbjaira, akik történelmünk során hősökként küzdöttek nemzeti függetlenségünkért, az osztályelnyomás megszüntetéséért, társadalmi felemelkedésünkért. A tavasz, a megújulás évszaka méltán lett hazánk történetében a nagy sorsfordulók jelképe. 1848 és 1919 hősi küzdelmei után 1945 tavasza, — amikor a történelem leggonoszabb hatalma megsemmisült —, számunkra egyszerre jelentette a német fasiszta rabságból való szabadulást, és annak lehetőségét, hogy megszüntessük hazánkban a tőkés-földesúri rendszert, s megvalósítsuk népünk vágyát, amiért legjobbjaink annyit áldoztak; a szabad, független, szocialista Magyarországot. A magyar népnek, melyet az idegen hódítók és saját urai évszázadokon át kegyetlenül elnyomtak, nem volt ismeretlen a kizsákmányoltak harcát vezérlő eszme, a marxizmus— leninizmus. Az idegen érdekekárt rablóháborúba kényszerí- 1ett magyar munkások és pai- rasztok, a dolgozók tízezrei ragadtak fegyvert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején, annak védelmében. 1919 tavaszán pedig népünk elsőként követte a Lenin vezette orosz nép példáját, amikor a kommunisták vezetésével hazánkban is munkás-paraszt hatalmat teremtett. A Tanácsköztársaságot az akkor még túlerőben lévő ellenség vérbe fojtotta. De nem tudta megtörni a nép ügyéért harcolók hitét és elszántságát, akiknek nagy és igaz eszménk adott erőt, kitartást a küzdelemhez, a legkegyetlenebb elnyomás idején. Ennek az eszmének jegyében bontottak harci lobogót a magyar nép tömegei 1945. április 4-e után is. A kipróbált, harcokban edzett kommunisták, hazafiak mellé a forradalom újabb katonái, párttagok és pártonkxvüliek milliós tömegei sorakoztak fel. Az egymással szövetkezet nemzetközi és magyar reakció megpróbálta újtát állni a szabaddá vált nép felemelkedésének. Hazug jelszavakkal, fenyegetéssel, gazdasági kártevéssel, politikai összeesküvéssel igyekezett megakadályozni, hogy a nép maga irányítsa sorsát és valóra váltsa célkitűzéseit. Azok, akik a hitleri fasizmus szolgálatában majdnem a teljes pusztulásba sodorták a nemzetet, azt jósolgatták, hogy nélkülük egy emberöltő alatt sem áll talpra az ország. Rossz jósoknak bizonyultak. Nem számoltak a felszabadult nép tehetsé"ével, áldozatvállalásával, hazaszeretetével és azzal a történelmi ténnyel, hogy a magyar nép önzetlen barátokra, szövetségesekre lelt. A szabaddá vált nemzet parancsolt itt új rendet. Szétverte a sötét múltat visszavágyó, a nép ügye ellen támadó tőkés-föl desúri reakció erőit. Megteremtette a dolgozó emberek igaz hazáját, a nép államát, amely nemcsak otthont, kenyeret, s a szellem napvilágát, hanem önnön sorsa alakításának jogát s módját adta minden fiának, aki becsületei vállalta, hogy egyéni sorsát összeköti a nemzetével, a társadalmi haladás ügyével — mondotta Czinege Lajos, majd gazdasági sikereinkről szólva kijelentette, hogy fejlődésünk eredményei állják az összehasonlítást a megközelítőleg azonos, sőt sok szempontból a miénknél jobb feltételekkel rendelkező országokkal is. Hangsúlyozta, hogy a szabadság és a szocializmus éltető levegőjében felvirágzott a tudomány és a kultúra, amely egész népünk kincsévé vált. Hazánkban a lakosság nagyobb százaléka vesz részt alap-, közép- és felsőfokú oktatásban, mint például Nyu- gat-Németországban, Angliában vagy Olaszországban. Elismert tény, hogy dolgozóink orvosi ellátása, államunk nyugdíj-, betegsegélyző, anya- és gyermekvédelmi rendszere lényegesen jobb, mint sok fejlett tőkés országban. S az is tudott, hogy az élelmiszerfogyasztás tekintetében a világ- ranglista előkelő helyét foglaljuk el. Czinege Lajos miután hangsúlyozta, hogy országunk gyarapodásával, a néphatalom erősödésével párhuzamosan növekedett hazánk nemzetközi tekintélye is, hálával emlékezett meg igaz barátunkról és szövetségesünkről, a Szovjetunióról, amely azon túl, hogy vérével váltotta meg szabadságunkat, nagy segítséget nyújtott új állami, társadalmi rendünk kialakításához. Elismeréssel szólt az SZKP XXIII. kongresszusáról, majd tolmácsolta a magyar kommunisták, egész népünk testvéri, forró üdvözletét a Szovjetunió Kommunista Pártja XXXII. kongresszusának. Szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép váltsa valóra a kommunizmus építésének a kongresszuson megfogalmazott lelkesítő célkitűzéseit, amelyek nemcsak önmaga további felemelkedését, hanem az egész emberiség békéjét, az egyetemes társadalmi haladást is szolgálják — mondotta. Köszönetét mondott a testvéri szocialista népeknek a nehéz időkben nyújtott önzetlen, elvtársi, testvéri támogatásért és hangsúlyozta, hogy a szocialista országok barátsága és együttműködése olyan erőforrás, amely sikereinknek mindig nélkülözhetetlen feltétele volt és marad. Czinege Lajos a továbbiakban kiemelte, hogy a 21 év történelmi eredményei jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy népünk javára, országunk gazdagságának növelésére sikerrel oldjuk meg az előttünk álló — semmivel sem kevesebb kitartást és munkát kívánó — feladatokat. Egy nemzetnek, amely nem csupán létezni akar, hanem mindig többre törekszik, mégpedig a szó legnemesebb értelmében, jó szándékkal s harccal küzdi magát előre, mindig meg kell találnia a feladatok láncából azt, amely az adott helyzetben a legjobban szolgálja a fejlődést. A párt vezetésével eddig is helyesen határoztuk meg céljainkat, és erőnket ezek megvalósítására összpontosítottuk. Most, amikor leraktuk a szocializmus alapjait és az a nagyszerű cél áll előttünk, hogy nemzetünk alkotó erőit összefogva befejezzük hazánkban a szocializmus teljes felépítésének nagy művét, a kommunisták és egész társadalmunk életében kimagaslóan fontos esemény lesz az ősszel sorra kerülő IX. pártkongresszus, amely felméri a megtett út eredményeit, vizsgálat alá veszi életünk és munkánk minden lényeges kérdését és meghatározza további legfontosabb feladatainkat Fejlődésünk jelenlegi szakaszában a szocialista építőmunka döntő láncszeme: gazdasági tevékenységünk tökéletesítése. Ez nem egyszerűen csak a termelés fokozását, a termelés gazdasági, műszaki alapjainak növelését jelenti. Minőségi változásra törekszünk, melynek feltételei adottak. Egészségesen gyarapodó népgazdaságunk ma már sokkal több lehetőséget rejt magában, mint ameny- nyit a jelenleg alkalmazott állami gazdasági vezetési rendszerrel hasznosíthatunk. Van tehetséges munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk. Munkájukat segíti a mind nagyobb alkotásokra képes értelmiség. Fejlődésünkhöz kedvező feltételeket nyújt a testvéri szocialista országokkal kialakult sokoldalú s egyre szélesedő együttműködés. Az a feladatunk, hogy olyan cikkeket termeljünk, amelyekre ténylegesen szükség van, és amelyeknek termelése — adottságainkat figyelembe véve — a leggazdaságosabb. Ezzel kell biztosítanunk népünk jobb ellátását, termékeink versenyképességét a nemzetközi piacokon. Nagyobb hatáskört kell biztosítani és ezzel párhuzamosan fokozottabb felelősséget kell viselniük az üzemek, vállalatok vezetőinek, illetve egész kollektívájának. A nemzeti jövedelem fogyasztást szolgáló részének elosztásánál is ösztönzőbb és igazságosabb felhasználásra törekszünk. Biztosítani kell, hogy • az életszínvonal emelkedése az eddigi nagyarányú közvetett juttatások helyett mindinkább a reálbérek növekedésében jusson kifejezésre. Azok a feladatok, amelyeknek megvalósításán ez évi tervünk alapján dolgozunk, már jórészt ezeket a célkitűzéseket szolgálják. Mindenütt öntevékenyen törekedni kell a jelenleg is meglévő lehetőségeink, a rejtett tartalékok feltárására és hasznosítására, az önköltség, a selejt csökkentésére, a takarékosság, a termelékenység, a gazdaságosság növelésére, nép- gazdasági tervünk minden célkitűzésének megvalósítására. Amikor gazdasági tevékenységünk eredményesebbé tételét állítjuk munkánk homlokterébe, ugyanakkor világosan látjuk, hogy ennek fontos feltétele az egész nemzet kulturális színvonalának további emelése. Következetesen dolgozunk, hogy a műveltség, a tudomány és a kultúra kapui még szélesebbre táruljanak az alkotó ember, társadalmunk minden tagja előtt. Teljes joggal mondjuk, hogy a szocialista tudat mindinkább uralkodóvá válik társadalmunkban és testet ölt a mindennapi munka nagyszerű eredményeiben. De azt is látjuk, hogy a kapitalista környezet és a letűnt korszak gondolkodásának maradványai még nem lebecsülendő hatással vannak társadalmunk egyes csoportjaira. Ezért még következetesebben kell munkálkodni, hogy hazánk minden állampolgárának gondolkodását és érzésvilágát a proletár nemzetköziséggel párosult szocialista hazafiság, a szocialista erkölcs, a haladásért érzett felelősségtudat és áldozatkészség nagy eszméi hassák át. Egész társadalmunk feladatának tekintjük a fiatalság nevelését, hogy méltó folytatója legyen a felnőtt nemzedék sikerekben gazdag országépítő munkájának. Erőnk és igazunk tudatában, a nép akaratát megtestesítő államunk egész tevékenységét a szocialista humanizmus hatja át. Vannak egyesek — határainkon belül és kívül —, akik ezt valamiféle gyengeségnek — vagy ahogy ők mondják —, liberalizmusnak fogják fel. Tévednek! — Államunk a törvény szigorával lép fel mindazokkal szemben, akik tudatosan ártani akarnak népünknek. Czinege Lajos, miután hangsúlyozta, hogy gyorsabb előrehaladásunk jól szolgálja nemzetközi osztálykötelezettségeinket _ és hogy eredményeinkkel tovább gyarapítjuk a szocialista világrendszer erejét, gazdasági hatalmát, így folytatta beszédét: Külpolitikánk hazánk közvéleménye előtt ismert és világos. Ennek alapját világnézetünk, társadalmi hovatartozásunk, céljaink és nemzeti érdekeink határozzák meg. Következetesen küzdünk a szocialista osrzágok összeforrott- ságának erősítéséért, politikai, gazdasági súlyának és védelmi képességeinek további növeléséért. Támogatjuk a nemzeti felszadulásért, a társadalmi haladásért küzdő erőket. Harcolunk a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés megvalósításáért, a világháború kirobbantásának elhárításáért. Mint a kizsákmányolás, a nemzeti és társadalmi elnyomás ellen, a haladásért vívott 'küzdelem katonái, következetesen hirdetjük a szocializmus eszméjét. Ez az eszme, amelyet alig száz éve még csak néhá- nyan, rejtve, suttogva terjesztettek, ma az új világot formáló százmilliókat vezeti győzelemre. Földünkön vannak ugyan még országok, ahol tűz- zel-vassal pusztítják hirdetőit. Ám ezzel sem akadályozhatják meg terjedését, a szocializmus egyetemes győzelmét. Ma már történelmi tény, hogy a nemzetközi reakció minden ellenállása, diplomáciai, gazdasági zsarolása és fegyveres agressziója ellenére alig fél évszázad alatt az eszme valósággá lett. Kialakult, megerősödött & legyőzhetetlenné vált a föld népességének egy- harmadát magában foglaló szocialista világrendszer. Két évtized alatt darabjaira hullott az imperializmus gyarmati rendszere — hangsúlyozta Czinege Lajos, majd ezeket mondotta: — A szocialista világrendszer fejlődésének üteme — bár országainak többsége a volt elnyomók bűnéből igen mélyről indult — lényegesen gyorsabb a kapitalista világ fejlődésénél. 1961 és 1965 között a szocialista világrendszer ipari termelése 43 százalékkal, a kapitalista rendszeré pedig csak 34 százalékkal növekedett. E gyors ütemű fejlődés eredménye, hogy a szocialista világrend- szer, amely 1950-ben a világ ipari termelésének csupán 20 százalékát adta, ma már 38 százalékát állítja elő. A tőkés rend szélesedése pedig ugyanezen idő alatt 74-ről 55 százalékra csökkent. Miután méltatta a Szovjetuniónak a tudomány és a technika terén elért sikereit, kijelentette: Szertefoszlott az imperializmus atommonopóliumáról és katonai fölényéről szóló mítosz is, amelyről a nemzetközi reakció régi hatalmának, egyeduralmának visszaállítását remélte. Megváltoztak, s visszavonhatatlanul a szocializmus javára tolódtak el az erőviszonyok! A két világrendszer között széles fronton bontakozott ki a harc. Erőnk és igazunk tudatában ezt a harcot mi nem fegyverrel akarjuk eldönteni. Döntse el a küzdelmet az, hogy melyik társadalom . fejlődik gyorsabban, melyik ad többet emberségből, jogból, a tudomány és kultúra kincseiből, melyik tudja az egész társadalmat — nemcsak annak egy részét — anyagi javakkal — történelmileg rövid idő alatt — magasabb fokon ellátni. A felszabadulási évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa vasárnap délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett a magyar hősök emlékművénél. A Hősök terét nemzeti színű zászlókkal, vörös lobogókkal díszítették fel, az emlékmű előtt díszőrség állt. A koszorúzási ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak több tagja, a politikai és társadalmi élet sok ismert képviselője. Jelen volt a megemlékezésen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tag ja, részt vett továbbá a hazánkban vendégeskedő Alek- szej Leonov űrhajós alezredes, a Szovjetunió Hőse. Kürtszó jelezte Dobi Istvánnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszternek az érkezését. A díszőrség parancsnoka jelentést tett Dobi Istvánnak, aki a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszőrség sorfala Czinege Lajos miután megállapította, hogy a nemzetközi imperializmus — mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok — ma még megpróbál ellene szegülni a történelem menetének, a népek akaratának. Elítélte az Egyesült Államoknak a vietnami nép elleni szennyes háborúját. Kijelentette, hogy népünk mélységesen együtt érez hős vietnami testvéreinkkel. A világ népeivel összefogva, nők és férfiak, fiatalok és idősebbek milliói gyűléseken és munkahelyeken tiltakozó szavakkal és tettekkel támogatják a haladás, az emberi jog, a szabadság eszméit hősiesen védelmező vietnami népet. Éberségük fokozására inti a békéért küzdő népeket az imperializmus sötét mesl£-..edése a világ más térségeiben is. Indonéziában a világ haladó közvéleményének tiltakozása ellenére üldözik és százezrével gyilkolják a kommunistákat, a társadalmi haladás híveit. Afrikában és Ázsiában katonai puccsokkal próbálják saját embereiket hatalomra juttatni. A latin-amerikai népekkel szemben a legdurvább csendőr-módszerekkel lépnek fel. Bár az imperializmus a világ számos térségében helyileg és időlegesen, tehát taktikailag támad, de már ez is azt bizonyítja, hogy történelmileg, tehát stratégiai értelemben védekezni kényszerül. Hiszen a legtöbb helyen, ahol ma az imperializmus leplezetten, vagy nyílt fegyveres agresszió útján támad, néhány esztendővel ezelőtt még szilárdnak látszó gyarmati uralom volt, ahol egy kormányzó — élet és halál uraként — néhány tengerészgyalogos zászlóaljjal érvényesíteni tudta a kizsákmányo- lők akaratát tíz- és százmilliók fölött. Ezek az idők visszavonhatatlanul elmúltak! A történelem menetét az imperializmus már kenteién a saját javára fordítani. De annyi ereje még van, hogy egyes területeken, kihasználva a számára kedvező helyzeteket —, például azt, hogy az an- tiimperialista erők nem mindig egységesek, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban is vita van —. alattomosan támadjon és fájdalmat okozzon. A haladás és béke erői, — köztük a mi népünk is —, nem nézhetik és nem is nézik tétlenül az ellenforradalom exportját. Következetesen támogatják mindazokat a népeket amelyeknek léte, békéje és szabadsága ellen támad az imperialista fenevad. előtt és köszöntötte az egvsé-. get. A Himnusz elhangzása után gvászdallamok kíséretében elhelyezték a koszorúkat. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Dobi István* az Elnöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. *a MSZMP Központi Bizottsága nevében Apró Antal és Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagjai, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Kállai Gyula, a kormány elnöke és Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese koszorúzta meg az emlékművet. Elhelyezték a talapzaton a budapesti diplomáciai testületek koszorúját. Ezután a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a magyar fegyveres erők, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának virágait helyezték el. A szovjet hadsereg koszorújának elhelyezésével együtt rótta le kegyeletét a magyar hősök iránt Alekszej Leonov szovjet űrhajós alezredes. A Magyar Partizán Szövetség, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság' és a fővárosi tanács helyezett el koszorút. Az ünnepség az Internacio- nalé hangjaival és a katonai egység díszmenetével ért véget. Ugyancsak koszorúzási ünnepség zajlott le a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél is. (MTI) Az utóvédharcait vívd nemzetközi reakció mesterkedései következtében a haladás és béke ügyét védelmező szocialista tábor kénytelen súlyos anyagi áldozatokat hozni védelmi képességei fokozására. A Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — olyan hatalmas katonai erővel rendelkeznek, amely elriasztotta az agresszo- rokat attól, hogy egy minden eddiginél szörnyűbb pusztítást zúdítsanak földünkre. Az emberiség bízhat benne: a szocialista országok a jövőben is mindent megtesznek, hogy visz- szatartsák a háború megszállottjait. De az sem kétséges: ha az agresszor megpróbálná lángba borítani a világot, a szocializmus, a haladás, a szabadság erői megsemmisítő csapással válaszolnának. Népünk joggal lehet büszke, hogy olyan fegyveres erővel rendelkezik, amely méltó társa a testvéri szocialista országok hadseregeinek. Nemzeti függetlenségünkért, szabad, szocialista hazánk és a nemzetközi haladás sorsáért, az emberiség boldogabb jövőjéért érzett felelősségtől áthatva, fegyveres erőink személyi állománya készen áll, hogy a testvéri szocialista hadseregekkel együtt teljesítse hazafias és internacionalista kötelességét: a szocializmus, a béke ügyének védelmét — mondotta, mad így folytatta beszédét: Űj feladataink megvalósításához szívből kívánok sok sikert a forradalmi harcokban edzett munkásosztályunknak: az új élet útjait járó parasztságunknak, a termelés, a tudomány és a kultúra frontján tevékenykedő értelmiségünknek. az anyáknak, akik a családi élet fő terhét viselik, s egyben aktív építői új hazánknak, a tanuló és dolgozó fiataloknak, akik holnap helyünkbe lépnek, fegyveres erőink tagjainak, akik éberen őrködnek nemzeti függetlenségünk, szocialista vívmányaink felett. Mindannyiunk nevében a tisztelet és hála szavával köszöntőm forradalmi küzdelmeink veteránjait, s az építő- munka már nyugalomba vonult harcosait, akiknek szívbő! kívánjuk, hogy még hosszú éveken át élvezzék társadalmunk megbecsülését és gondoskodását. Hazánk valamennyi állampolgárának kívánok erőt, egészséget, magánéletükben sok boldogságot! (MTI) 1966. április 4., hétfő
