Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
Á mezőgazdasági termelés alapigényességéről A termelés alapigény-ességén a mezőgazdaságban is az álló- és a forgóeszközök értékének és a termelés értékének a hányadosát értjük. Ez a mutató azt fejezi ki, hogy a termelőerők és a termelésszervezés adott színvonalán egy forintnyi mezőgazdasági termeléshez 'hány forint értékű álló- és forgóeszköz szükséges. A különböző országaikban végzett vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy legkevésbé tőkeigényes gazdasági ágazat a feldolgozóipar, enné) lényegesen tőkeigényesebb a kitermelőipar. A mezőgazdaság tőkeigényesség tekintetében általában a kettő között foglal helyet, olykor megközelítve, vagy elérve a kitermelő ágakat, de a fejlettebb orszá- pokbán minden esetben meghaladja az Ipar átlagos tőkeigényét annyira, hogy néhány tőkés államban eléri annak kétszeresét is. R. Garst adatai szerint az USA-ban az iparban foglalkoztatott minden egyes dolgozóra 15 ezer dollár értékű, a mezőgazdaságban pedig ennek kétszerese, 30 ezer dollár értékű állóeszköz jut Az 1950-es években a Szőrié tűni óben és az európai szocialista országokban, valamint a tőkés országok többségében f okozódott a mezőgazdaság tőkeigényessége. A Szovjetunióban 1059-ben a termelés álló- r lapja — a* állatállományt nem számítva — 210, az állatállományt Is számítva 138 százalékkal volt nagyobb, mint 1940-ben, a termelés pedig ugyanebben az időszakban 56 százalékkal emelkedett Hasonló a folyamat Franciaországban ta, ahol a termelés 1959-re az 1950—52-es évek átlagához mérten 25 százalékkal, a tőkeráfordítások pedig több mint 100 százalékkal emelkedtek A gaodaftota átszervezést követően a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátottságának a javulása — amely szükségszerű feltétele a termelés növelésének —, az Ipari eredetű anyagok, gépek, berendezések tömeges alkalmazása, a mezőgazdaság alapigényességét rövid időn belül az ipar elé helyezte hazánkban Is. Ezt jelzi, hogy az 1965-ös terv szerint a mezőgazdaságban 1.000 Ft termelési érték állóeszköz lekötése 1861 Ft, ezzel szemben a vas- és színesfémkohászatban 1776, a gépiparban 1138, a textil- és ruhaiparban 755 forint. A mezőgazdaság viszonylag nagM alapigényessége a termelés természeti-technológiai sajátosságai is hatással vannak. A mezőgazdaságban alkalmazott termelőeszközök jelentős részét, az éveik csak rövid időszakában lehet használni. így például a nagy értékű kombájnok, vetőgépek évente mindössze néhány hétig vesznek részt a munkában. Az állóeszközök között nagy szerepet játszanak a telepített kultúrák, amelyek létrehozásától a termőre fordulásukig. 4—5 év is eltelik, de a nagy összegű telepítési és fenntartási költségek már akkor is terhelik a mezőgazdaságot. A modern nagyüzemi termelési eszközök alkalmazása ugyancsak további beruházási igényeket támaszt, mert ezeknek az eszközöknek a hatékony fel- használásra, működtetése elképzelhetetlen az út-, villany- és vízhálózat kiépítése nélkül, mely a földrajzilag nagy kiterjedésű, tagolt mezőgazdasági nagyüzemekben költségesebb, mint a városokban koncentrált iparban. Hazánkban a mezőgazdasági termelés átalakításának folyamata a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a falu társadalmi átalakulásával egy időben indult meg. Ez még inkább erőteljesebbé tette a mezőgazdasági termelés alapigé- nyességéneík növekedését A szövetkezeti nagyüzemek létrejöttével elkerülhetetlenné vált az elavult kisparaszti termelőeszközök nagyarányú felcserélése a nagyüzemi jellegnek megfelelő termelési eszközökre. Továbbá technikával kellett és kell pótolni a falu szocialista átalakulását megelőző és követő nagy mértékű elvándorlás és elöregedés miatt kieső munkaerőt te. A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának gyors ütemű fejlesztését jelzi, hogy a második ötéves terv időszakában a őszekben 400 ezer szarvasmar ha- és 1,5 millió sertésférőhely épült, a traktorállomány az 1960 évi 41 ezer darabról 1965- ig 61 ezer darabra növekedett Az öntözött terület 480 ezer kh-val növekedett és mintegy 780 ezer kh talajjavítást végeztek el stb. Nagymértékben emelkedett a műtrágya, valamint a növényvédőszerek, a különböző takarmánytápok stb felhasználása. Mindez azzal az eredménnyel járt, hogy a mezőgazdasági termelés nem esett vissza, sőt növekedett. Pedig a termelés anyagi-műszaki bázisának a megújítására fordított milliárdoknak csupán egy része, mintegy 30 százaléka volt az, amelyik ténylegesen bővítette a mezőgazdasági termelési alapjait, a többi 70 százalék, bár korszerű formában, de csupán pótolta a használaton kívül helyezett kisparaszti termelőeszközöket. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a mezőgazdaság alapigényessége, de különösen a szövetkezeti gazdaságoké a termelési feladatok növekedésével tovább fokozódik. Hiszen a tsz-ékben még mindig jelentős a férőhely-, a magtár- és a raktárterülethiány, esedékes az átszervezés időszakában épített szerfás épületek teljes megújítása, a járulékos beruházások megvalósítása és a gépesítettség fokozásában is még sok a tennivaló. A tervszerű, a népgazdaság igényeit kielégítő mező- gazdaság megteremtése tehát igen jelentős anyagi eszközöket igénylő, hosszan tartó folyamat Dt. Dankovits Sándor „Hústérkép” a boltokban A Magyar Szabványügyi Hivatal tanácskozásra hívta ösz- sze a hús feldolgozásában és eladásában érdekelt vállalatokat, hogy a lakosság érdekeit illetően közös álláspontra jussanak. Egyes esetekben ugyanis nem a szabványnak megfelelően távolítják el a zsírt a félsertésekről, az oldalas szélein, a karajon a megengedettnél több zsírt hagynak Gyakran szabályellenesen bevágnak a húsba, levágnak olyan részeket amelyeknek rajt kellene maradniuk, viszont vastag szalonna-rétegeket hagynak a combokon, lapockákon, karajokon, amire a vásárló egyáltalán nem tart igényt Pedig akkor tárnak el a szabványnak megfelelően, ha a húsfelületet csupán egy áttetsző zsírréteg takarja. A vásárló gyakran csak otthon veszi észre azt is, hogy karaj helyett valami értéktelenebb húsrészt csomagoltak be. Ax illetékesek megállapodtak abban, hogy a Magyar Szabványügyi Hivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közösen, még az idén színes hústérképet készíttet, s ezeket kifüggesztik a húsboltokban. A rajzok pontosan körülhatárolják, meddig terjed a karaj, a tarja, a comb, milyen részeknél milyen zsírréteg, vagy csont fogadható el. Így a vásárló a helyszínen ellenőrizheti például, hogy a karaj áráért valóban karajt kapott-e, illetve a kereskedelem megtartja-e húsárukra vonatkozó előírásokat, szabványokat. TEkHtLó'tZÖVETKlllJElNK •***«*%& Ä bűvös kíőjáráa ellenére megyeszerte folytatódnak a tavaszi munkák. A metszés már sok helyen befejeződött és megkezdték a szőlő kapálását A kora tavasziak vetése is jól halad, sőt befejezéshez közeledik. A szövetkezetekben íparkolásban nincs hiány. Dormándon a cukorrépának készítik elő a talajt A dorméndí szövetkezetben — bár a talajadottságok nem a legkedvezőbbek — jól halad a munka. Mák, beásó került eddig a földbe és 10 holdon elültették a burgonyát is. Az erőgépek jelenleg a cukorrépa alá készítik elő a talajt Mindössze 150 hold már csak a szántani való és ez a munka — jó idő esetén — nem okoz különösebb gondot a gazdaságnak. A kertészetben is dolgoznak. Jelenleg gyepkockákba ültetik a dinnyemagot. Harmincegy hold kertészetük lesz az idén, és a szövetkezeti aszstonyok mindent elkövetnek, hogy megtalálják számításukat. 11 ínn-tagoi tüntettek ki a gyöngyösi járásban A Földművelésügyi Minisztérium a járási tanács előterjesztése alapján 11 tsz-tagot tüntetett ki a gyöngyösi járásban. A jól dolgozó tsz-gaz- dák Kiváló termelőszövetkezeti tag, illetve Kiváló állattenyésztő jelvényt kaptak. A kitüntetéseket ludasi, detki, halma jugrai, atkári és gyöngyösi gazdák kapták. A kitüntetettek az elismerés mellé pénzjutalomban részesülnek szövetkezetüktől. Megtart o ti á k a tervtárgyaló közgyűlést Heréden A herédi Mátra vidéki Tsz a napokban tervtárgyaló köz. gyűlést tartott A közgyűlésen sok hasznos javaslat „hangzott eL Többek között a szocialista versenymozgalom széles körű kiterjesztését javasolták. Elhatározták, hogy kenyérgabonából 13 mázsát termelnek holdanként és az egy mázsa búza előállítási költsége nem haladja majd meg a 134 forintot Őszi árpából holdanként 15, tavaszi árpából 13 mázsás átlagot terveznek. Helyes agrotechnikai eljárásokkal, a munka jobb megszervezésével el akarják érni cukorrépából a holdanként! 176 mázsás átlagot A versenyvállalások kiterjednek az állattenyésztésre is. A versenyben részt vevők részére céljutalmakat tűztek ki. A közgyűlés a javaslatokat ebben a vonatkozásban is elfo- gdta és úgy döntött, hogy a megye minden szövetkezetét termelési versenyre hívja ki. Ezt a szándékukat közük a megyei tanács Illetékes osztályával. A KÖZELMÚLTBAN, amikar az ecsédi külfejtésen ösa- •zehívták a szocialista brigádok vezetőit — lényegében térECSÉDI ÚTKERESÉS melési tanácskozást tartottak: hiszen a jelenlévők úgyszólván az egész üzemet képviselték. Ugyanis Ecséden és a bányához tartozó Petőfi-altáróban a teljes létszámnak mintegy 95 százaléka dolgozik szocialista brigádban! Pontosan szólva: 69 brigádban. Szó esett — elsősorban — a munkáról. A' tavalyi tervteljesítésről, amely — meg kellett vallani — aligha adhat okot a dicsekvésre. Kertelés nélkül: nem sikerült! S ebben nemcsak a kedvezőtlen időjárás, a különlegesen rossz természeti adottságok, geológiai viszonyok játszottak közre —. hanem maguk az emberek is. Akik javarészt brisár)tagok, s mint olyanok — tudvalévőén nemesebb célok elér&sét tűzték maguk élé célul. Egyebek között a lelkiismeretes, gazdaságos munkát. Kiderült hoev ha a ió szándék ugvan metf is volt vala- s fnHt«ézfiVből jÓC*1"*'” I» rye*1tengők, sok esetben felelőtlenül dolgozók. Gyakran megfeledkeztek a takarékosságról, a kötelező biztonságról, s ilyen- olyan gondokkal tetézték az üzem egyébként is problémákkal teü termelését. A BESZÁMOLÓ egyik pozitív megállapítása volt, hogy a brigádtagok napi munkájukon kívül tanulnak is. Jólesett hallani, hogy tavaly például több mint háromszázhatvanan vettek részt az állami oktatásban, és a különféle szakmai tanfolyamokon. Kétségtelenül dicsérendő ez az érdeklődés, ám nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a bányászok között még mindig 527-en vannak azok, akik a szükséges nyolc általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek. S feltétlenül említést érdemel az is. hogy a balesetek miatt elveszett tavalyi 2455 munkanap számos olyan dolgozót terhel, akik szakképzett dolgozók, s korábban — eayebek között — biztonság- technikai i smereteikbő! is vizsgát tettek! 'rebben felvetették a munka- szerverés hibáit a gének gyakori üzemzavarait, a hanyagul kezelt termelőeszközök miatti felelősségre vonás szükségességét. Megemlítették, hogy a jelenleginél jobban is karbantarthatnák a szálli főutakat, szánokat kellene biztosítani az anyagmozgatáshoz, nem szabadna engedni, hogy eltüzeljék a munkahelyi védőkorlátokat, s egyes vonulások alkalmával a nehéz gépekkel „újraszántsák”, tönkretegyek a szomszédos gazdaságok földjeit! Elmondták, hogy mennyivel gazdaságosabb lenne a termelés, ha például folyamatosan dolgoznának a VM—5-ös gépek, külön szalagot kapnának az E— 5-ösök, hogy ez utóbbiak által bányászott nagyobb darabok ne állítsák meg úira meg újra a túlrakntt transzrxrrtőröket. FIGYELMET érdemelnek azok a megiegvzések, r me Írek arról ..árulkodtak”, hogy a munkásvédelmi örök nem kannak választ vádlókba írt bejegyzéseikre fi eve! mertetései - két semm’bo sem veszik az ..illetékesek” elmnlasztták a Jocfn^rvn &7. a brigádvezető, aki fegyelmezetlen munkatársait büntetésre javasolta, de azok a helytelenül értelmezett felelősségre vonás” következtében a korábbinál kényelmesebb, jobban fizetőbb beosztásba kerültek. Érthető, nagyot nevettek hát a bosszankodó brigádvezetőn, s azóta is újra meg újra az orra alá dörzsölik: „No, hallod, jól kitoltál velünk!” — Kérdezni sem kell: Ilyen körülmények között vajon hogyan legyen tekintélye a brigádvezetőnek, hogy tartson rendet, fegyelmet? S hogyan próbáljon brigádjával eleget tenni kiszabott kötelességének, vállalt feladatának? NEHÉZ LESZ Ecséden az idei év: a mindennapi termelés mellett — az erőmű számára szükséges kalóriájú szén biztosításán túl — az új fejtés előkészítő munkáit is el kell végezni. Megnöveli ez a brigádok felelősségét, ki-ki feladatát. A korábbinál, a jelenleginél jobb összefogásra van szükség. Nagyobb igyekezetre, tökéletesebb munkára. S ez talán nem is marad el, ha a tanácskozáson elhangzott szavaknak súlya lesz: ha a hibákból tanulnak, s a figyelmeztetéseket komolyan veszik a bányászok. (Gyóni) A GYEREKNEK LEHET? Bosszantó és helytelen is az a mód, ahogy a gyerekekkel bánnak néhányan a kereskedelmi dolgozók közül. Mintha egyetlen céljuk lenne — becsapni a gyereket. Mi történik, ha a szülő tízéves korú gyermekét elküldi az üzletbe vásárolni? A legtöbb esetben ugyancsak megbánja. Hoz a gyerek tíz deka szalámit, mondjuk, amiben két véget is becsempészik az eladó. Ha kenyeret kér a gyerek, biztosan a legrégibb, a legégettebb kenyeret adják neki oda. Mindazt, amit felnőttel nem mernének megtenni, a gyerekkel nyugodt lelkilsmerettel megcsinálják. Nemrég a fiam sírva jött vissza a borbélytól. A nyaka olyan vörös volt, mint a pecsenye de még a borotva nyomait is megtalálhattuk a bőrén, égő vörös csíkként, mintha tetoválták volna. Hány és hány szülő mond el az előbbivel azonos eseteket. Magatartásról, különös gyakorlatról van szó, aminek szenvedő alanya nemcsak a gyerek, hanem a szülő Is. Mert a szülő szeretné mielőbb önállóságra nevelni gyerekét. Igyekszik mielőbb bevonni a csaiad aozos feladatainak végrehajtásába, és ezért bízza rá a vásárlást, ezért küldi el egyedül a borbélyhoz. Csakhogy a helyes nevelési elképzelésnél időnként kellemetlen buktatói keletkeznek. A gyerek kénytelen olyan véleményt kialakítani magában, hogy neki a felnőttek az ellenségei, mert majdnem minden alkalommal becsapják. Öt nem ve«zik komolyan. De az elvi, erkölcsi kategóriákon túl. van az ügynek egy sokkal közvetlenebb materiális része is. Nevezetesen az, hogy a gyerek sem az üzletben, sem a borbélynál nem kér szívességet, hanem pénzt ad azért, amit kap. A forint pedig a gyerek kezében sem ér kevesebbet, mint a felnőtt kezében. Furcsa dolgok ezek, alig érthetőek. Miért tartják néhányan prédának a gyereket? És akkor még ők szidják időnként a mai fiatalokat! Vagy úgy gondolják, hogy a gyerek nem elsősorban a felnőttek példáin nevelkedik? Miért kell őket már eszmé- lésük kezdetén kiábrándítani? ttrm® Ssétdarabolt nagyüzem Önkéntelenül is gondolkodóba ejtett két szám, amelyet a minap a gyöngyösi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben hallottam. A közös gazdaság 182 holdas szántó- területe 80 különböző helyen található meg a város és a környező községek határában! Nem kell különösebb szakér telem, sőt gazdasági számítás sem ahhoz, hogy a gépek üresjáratát, a munkacsapatok vándorlással eltöltött idejét mennyire növeli ez, mennyire drágítja a termelést. Az aldebröi Üj Élet Termelőszövetkezet földjeinek 80 százaléka messze van a községtől. Domoszló határában 22, Egerszólát (Verpeléten át 22 kilométerre van Aldebrőtől) határában 52, Kerecsend környékén pedig ti holdjuk található. Kápolnától kezdve határosak földé jeik Detkkel, szomszédok Verpeléttel is. A szomszédsággal nincs is bajuk, mert a legjobban megvannak a határos termelőszövetkezetekkel. A gond az, hogy ezeked a földeket nem mindé* esetben tudják megművelni, akkor is csak nagy költségtöbblettel. A földrendezés még sok más termelőszövetkezetben várat magára. Addig is ax ilyen szétszórt földek szinte megoldhatatlan akadályt jelentenek a nagyüzemi gazdálkodás előtt. Sürgős és elfogadható megoldást kellene találni arra, hogy minél kisebb távolságra, gazdaságosan megművelhető helyeken terüljenek el a termelőszövetkezet táblát Ezrekért százezreket? A kissé drámai feszültségű kérdés tulajdonképpen mindennapi gyakorlatot takar, és a jelen esetben is konkrét példát idézek. Arról a nagyvonalúságról írunk, ami mindig a pocsékoláshoz vezet, még hozzá a közösség vagyonának tékozlásához. Miről van szó? Már évekkel ezelőtt szerepelt a gyöngyösi városfejlesztési tervben egy ölven- személyes óvoda megépítése a déli városrészben. Ahogy növekedik az itt lakók száma, úgy válik ugyanis szükségessé olyan intézmények létesítése, mint az iskola, a bölcsőde és az óvoda. Tudott dolog, hogy ezeknek az épületeknek a helyét is kijelöH a fejlesztési terv. így tüntették fel a Róbert Károly út és a Verseny utca közötti területen annak idején a most szóban forgó óvoda helyét is. De — ahogy ez is előfordul elég gyakran — az óvodát időben egy kicsit elcsúsztatták. Maradt a tér, amiről az építők a felvonulási objektumokat lebontották. A modern házak között az elhanyagolt területen csak dndva és gödör volt látható. Lehangoló képet nyújtott. A városi tanács két évvel ezelőtt elhatározta a terület parkosítását. Még a gyerekekről sem feledkeztek meg, a park közepén jókora területet hagytak ki nekik, ahol kedvükre szaladgálhattak. A házak által körülvett és ma már parkosított terület így lett udvarrá. Pihenő- és játszóhellyé is, felnőttek és gyerekek örömére egyaránt. Közei nyolcszázezer forintot áldozott a tanács erre. De hát bekövetkezett a várható fordulat: napirendre került annak a bizonyos óvodának a megépítése. SIS* most mi történjék? Építsék fel az óvodát az eredeti helyén és ennek következtében menjen tönkre egy nyolcszázezer forinttal elkészített park, vagy jelöljenek ki a közvetlen köreveken másik helyet az óvodának és as építési terv adaptálására adjanak ki néhány ezer forintot? Melyik az olcsóbb, as ésszerűbb megoldás? Kell erre választ adni? Sajnos, kell, mert most 6 vita már megindult, sőt egy kevésbé meggondolt engedélyt is kiadott a tanács szakosztálya a parkosított területre. Nincs értelme azt feszegetni, kik és mikor, milyen hibát kővettek el ebben az ügyben. De nagyon helytelennek tartanánk azt is, ha fölösleges presztízs-okokból ragaszkodna valamilyen hatóság n szóban forgó park beépítéséhez. Igaz, nem szokatlan dolog nálunk az elkészült úttest felbontása, akár csatornázási« akár kábelfektetési céllal. Az úgynevezett kívülállók, csupán a tényeket ismerő és az indítékokat nem is sejtő emberek bosszankodnak emiatt eleget. De hát ez. úgy látszik, elkerülhetetlen szokás nálunk. A köz vagyona mintha nem mindenkinek fájna. Egy ilyen nyilvánvalóan helytelen megoldást azonban, mint amilyent most megemlítettünk, mégsem szabad elnéznünk. (g. molnár) 1966. április 1., péntek
