Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: «0 PILLÉK XVII. évfolyam, 80. szám AZ MSZMP BEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. április 4., hétfő 21 évvel ezelőtt, 1945. áp* rilis 4-én, a szovjet hadse­reg az utolsó német csapa­tokat is kiűzte Magyaror­szág területéről. Magyaror­szág szabaddá vált. Meg­nyílt a lehetőség, hogy Ma­gyarország valóban önáiló és független országgá vál­jék. A felszabadulás a bel­ső fasiszta rendszer szétzú­zását is jelentette, ennek ré­vén nemcsak az önálló fej­lődésre nyílt lehetőség, ha­nem arra is, hogy népünk új útra lépjen. A feltételek politikailag kedvezőek voltak. A fel­szabadítás az emberek tö­megeiben jelentősen meg­változtatta a Horthy-rend- szer 25 éve alatt céltudato­san terjesztett rágalmak következtében kialakult vé­leményt a Szovjetunióról, a szovjet emberekről, a szo­cializmusról. A népünk szabadságáért hozott renge­teg véráldozat, a szovjet ka­tonák emberszeretete, segí­tőkészsége nem maradt ha­tás nélkül a magyar dolgo­zókra. Megtanulták tisztelni és kezdték őszintén megsze­retni a szovjet embert. A államgépezet szét- lehetővé tette, hogy kezdetét vegye egy új, de* mokratikos, a nép szolgá­latában állő államapparátus kialakítása, fia mindezek­ben járult, hogy a kommu­nista párt, átvészelve a reakció időszakát és újból legális párttá válva, nyíl­tan a színre lépett, és mu­tatta as utat a nemzeti új­jászületéshez és a gazdasá­gi talpraálláshoa, A gazdasági feltételek minden képzeletet fölülmú- lóan rosszak voltak. Az or­szág a szó szoros értelmé­ben romba dőlve, a fasisz­ták által teljesen kifosztva érte meg a felszabadulást. Hagy optimizmus, a magyar munkások és parasztok szor­galmába, élni akarásába és tehetségébe vetett határta­lan bizalom kellett ahhoz, hogy reménykedéssel te­kintsünk a jövőbe. És meg­történt a csoda: rövid idő alatt talpra állt az ország, normális kerékvágásba len­dült az élet, népünk megin­dult a gazdasági, politikai és társadalmi felemelkedés útján. Megkezdődött a ma­gyar nép igazi történelme. Felszabadulásunkra emlé­kezve első gondolatunk méltán száll a szovjet nép­hez. A hősöknek kijáró mély tisztelettel emléke­zünk azokra a szovjet ka­tonákra, akik szabadsá­gunkért életüket áldozták. Áldozatuk nélkül népünk ma nem építhetné szabad földön, gondoktól ugyan nem mentes, de egyre ja­vuló és szépülő életét. A szovjet katonák vére abba a földbe hullott, amelyet a magya.- történelem, a ma­gyar munkásmozgalom any- nyi mártírjának, ismert és névtelen harcosának vére is termékenyített a szabadság számára. A közös célokért kiöntött vér közös győzelem forrásává vált. A felszabadulás ténye egymagában is örök hálára kötelezne minden becsüle­tes magyar dolgozót a Szov­jetunió és népei iránt, de nem feledtük és soha nem is feledjük, hogy az élet megindításában, gazdasá­FELSZABADULÁSUNK ÜNNEPÉN Irta: OLÁH GYÖRGY, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára gunk helyreállításában mi­lyen szerepe volt a Szovjet­uniónak. Nem lehet eléggé becsülni a Szovjetunió po­litikai segítségét sem, amely elősegítette, hogy a Magyar Népköztársaság kellő tisz­teletnek és megbecsülésnek örvend. És van-e becsületes magyar ember, aki nem em­lékszik arra a katonai, gaz­dasági és politikai segítség­re, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk az ellenforradalom leverésében és az ellenfor­radalom által okozott ká­rok helyreállításában? Ami­kor sikereinknek örülve, őszinte elismerésünket fe­jezzük ki a magyar munká­soknak, parasztoknak és ér­telmiségieknek, ez az elis­merés mindig elválasztha­tatlanul összefonódik a Szovjetunió népei iránti há­la érzésével. A szocializmus és kapita­lizmus között egy pillanat­ra sem szünetelő világmé­retű küzdelem folyik. E küzdelemnek egyik jellem­ző vonása az az imperialis­ta politika és taktika, ame­lyet fellazításnak neveznek. A fellazítás egyik fő cél,>a a szocialista országok né­peiben gyanakvást és bizal­matlanságot kelteni a Szov­jetunió iránt, amelyet el­lenséges érzületté szándé­koznak fejleszteni. Ilyen módon igyekeznek hazánkat is elszakítani a Szovjetunió­tól Immár 21 évi tapaszta­lat birtokában túlzás nél­kül mondhatjuk: csak re­ménykedjenek az imperia­listák, csak kergessék a dé­libábot, szándékuk szeny- nycs hulláma megtörik a Szovjetunió iránti barátsá­gunk érzéséből emelt szik­laszilárd gáton. Természe­tesen nem állítjuk, hogy ná­lunk kivétel nélkül minden­ki baráti érzelemmel visel­tetik a Szovjetunió iránt. Él­nek még nálunk a szocializ­mussal szemben álló elemek is, akiktől nem várhatunk baráti érzést felszabaditóink iránt. Vannak olyanok is, akik politikai kérdésekben közömbösséget tanúsítanak. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az imperialista propa­ganda sem marad teljesen hatástalan. De ismételten hangsúlyozzuk, hogy né­pünk túlnyomó többsége egyértelműen, nyílt és őszin­te, baráti érzelmeket táp­lál a Szovjetunió és népei iránt. Nincs és nem is lehet olyan erő, amely barátsá­gunkat szétszakítaná. Ellen­kezőleg, ez a barátság ál­landóan erősödik és szilár­dul. Népeink történelmileg kialakult, vérrel pecsétéit. közös célok érdekében, kö­zös eszmék égisze alatt ki­alakult barátságát megbon­tani, megszüntetni nem le­het. Április 4-« a számvetés időpontja is. Évről évre számba vesszük, hogyan él­tünk a felszabadulás adta lehetőségekkel, hogyan hasz­nosítjuk a Szovjetunió ön­zetlen, testvéri segítségét. A 21 év összegezéseként el­mondhatjuk: élni tudtunk az adottságokkal, hasznosí­tani tudtuk a felszabadulás adta lehetőségeket. Két év­tized alatt nemcsak a II. vi­lágháború és az ellenforra­dalom sebeit gyógyítottuk be, hanem olyan fejlődést értünk el gazdasági, társa­dalmi, politikai vonatkozás­ban egyaránt, amilyet a ma­gyar történelem nem ismer. Mint ismeretes, Központi Bizottságunk 1904. decembe­ri határozatának megjele­nése után a legkülönbözőbb és legvadabb hírek terjed­tek el népgazdaságunk hely­zetéről. Voltak, akik csőd­ről, gazdasági katasztrófáról beszéltek. A hazánkkal szemben ellenséges maga­tartást tanúsító külföldi új­ságok és rádiók is ilyen hí­reket terjesztettek, hogy a vezetéssel szemben bizal­matlanságot, a jövőt illetően pedig bizonytalanságot kelt­senek. Az 1965-ös év ered­ményei választ adtak a rém­hírterjesztőknek és kétke­dőknek egyaránt. Mi termé­szetesen nem tagadjuk, hogy vannak nehézségeink, sőt tudjuk, hogy a jövőben is lesznek. Nincs okunk erről hallgatni. Senkinek sem biz­tosítunk jogot az igazság eltitkolására, a valóság meg­szépítésére, a dolgozók fél­revezetésére. Természetesen egyes ese­tekben és helyeken előfor­dul, hogy a helyzetet a va­lóságnál jobbnak igyekez­nek feltüntetni. Az utóbbi időben azonban egy más jel­legű gyakorlat alakult ki, az, hogy csak a hibákról esett szó és nem kaptak elég nyil­vánosságot az eredmények, így az a benyomás alakul­hatott ki egyesekben, hogy csak gondjaink, hibáink vannak. Tanulság: nemcsak a valóság megszépítését, hanem a hibák eltúlzását is ei kell kerülni. Egyáltalán nem ritka jelenség, hogy elvtársaink nem akarnak az eredményekről beszélni, ne­hogy dicsekvőnek tűnjenek. A dicsekvés természetesen nem a kommunisták jellem­vonása és ezután sem sza­bad meghonosítani. Ered­ményeink megítélésében es­Wüítz Adám: 1966. ÁPRILIS 4. után is legyünk szerények, de ez nem zárja ki a lelke­sedést, a jogos büszkeséget, az alkotó munka eredmé­nyei feletti örömet, amely a legnagyobb és legőszintébb örömök közé tartozik. A felszabadulás óta vég­zett munkánk tárgyilagos elemzése alapján kérlelhe­tetlen őszinteséggel véve számba hibáinkat és gond­jainkat, kellő szerénységgel állapítva meg eredményein­ket és mindenkinél szigo­rúbb kritikusként tárva fel saját fogyatékosságainkat, mondhatjuk: van örülni valónk, jogos büszkeség tölthet el mindenkit, akinek része van eredményeinkben. Iparunk fejlődése, mezőgaz­daságunk szocialista átszer­vezése, majd a termelőszö­vetkezetek megszilárdításá­ban elért eredmények és a mezőgazdasági termelés emelkedése, a kulturális forradalom széles fronton történt kibontakozása, az életszínvonal emelkedése, a munka- és életkörülmények javulása és velünk együtt a szocialista világrendszer, különösen pedig a Szovjet­unió nagyszerű eredményei, igenis boldoggá tesznek min­den haladó szellemű, gon­dolkodó embert. Eredményeink megterem­tik a kellő gazdasági, poli­tikai és morális alapot az újabb feladatok megoldásá­hoz, további, még nagysze­rűbb sikerek eléréséhez. Tennivalónk bőven van. Az élet nem ismer megállást. Igényeink állandóan nőnek, lehetőségeink bővülnek, a két világrendszer harca is parancsolólag Írja elő gaz­daságunk továbbfejlesztését, ennek alapján az életszín­vonal emelését, a bajba ju­tott testvéri népek segítését és hazánk védelmi erejének fokozását. Mindezekkel együtt és ezek érdekében tovább kell munkálkodni népünk erkölcsi és politikai egységének szilárdításán, nemzeti öntudatának eme­lésén és internacionalizmu­sának fejlesztésén. Az 1966. évi feladataink ismertek. A közeljövőben elfogadásra kerül a népgazdaság III. öt­éves terve, amely szolid, de megalapozott előrehaladást irányoz elő a termelésben és az élelszínvonal emelésé­ben egyaránt. Sor kerül a gazdaságirányítási rendszer reformjára. Ez évben kerül sor pártunk IX. kongresszu­sára és annak előkészítése során az alapszervezeti ve­zetőségek és a pártbizott­ságok újjáválasztására. Egy­szóval: termelési és politi­kai feladatokkal ez évre és a következő évekre el va­gyunk látva. A feladatok jól szervezett, összehangolt hatékony gazdasági és poli­tikai munkát igényelnek. Felszabadulásunk évfor­dulóját ünnepelve ismétel­ten szolidaritásunkat fejez­zük ki az imperialista ag­ressziótól szenvedő népek, mindenekelőtt a vietnami nép iránt. Elitéljük az USA barbár agresszióját és sike­reket kívánunk vietnami testvéreinknek. Mi, akik már tudjuk mit jelent az igazi szabadság, legnagyobb nemzeti ünnepünkön test­véri üdvözletünket küldjük a világ valamennyi, függet­lenségéért és önálló nemze­ti létéért harcoló népének.

Next

/
Thumbnails
Contents