Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

OSZTÁLYON ALUL — miért fizet és mit kap a vendég ? — Megjelent a „Béke és Szocializmus" legújabb száma § MMí€aWJiMDÍh. 'MW Az Eichmaim-kfiics nyomában Dr. Július Mader jelentése dokumentumok alapján (Ford.; Tihanyi Vera) 6. Képek Berlinből A föld alatti termek pokoli látványt nyújtották: fizikailag teljesen elcsigázott, facipőkben kopogó foglyok cipeltek ra­gyogó aranyrudakat. Az SS- őrök fekete egyenruhái éles kontrasztként váltak el a sok méter magas kálifalak hófe­hérjétől. A villanylámpák fé­nye időnként kísértetiesen csillant meg a hatalmas mére­tű SS-ek sapkáit díszítő ezüst halálfejeken. A géppisztolyt állandóan készenlétben tartot­ták. Az emberekre idomított hatalmas kutyák kísértetiesen ugattak az áttekinthetetlen aknarendszerben. A rablott aranyrudak egyen­ként körülbelül 35 fontot nyomtak és a Deutsche Gold- und Silber-scheidenstalt (De- GUSSA) pecsétjét viselték ma­gukon, minden értéktőzsde számára bizonyítva, hogy a 4 1966. április 3&, szombat világpiaci színvonalnak meg­felelő 24 karátos aranyról van szó. Senkinek sem volt szabad sejtenie, hogy honnan szár­maznak. Egyedül az auschwitzi koncentrációs tábor hullarabló SS-fogorvosai naponta 12 ki­logramm kitördelt aranytö­mést, tehát átlag évi 4,4 tonna aranyat szállítottak. A nácik többi haláltáborából is nagy­jából ugyanennyi érkezett. Az 1943 októberében Eich- mann által megkezdett zsidó­irtás csupán Lublin térségé­ben többek között a követke­zőket hozta az SS-ek konyhá­jára: 1,4 millió birodalmi már­ka értékű deviza (ebből fél­millió dollár) 844 márka érté­kűaranyérme, 1800 kilogramm rúdarany, 10 tonna ezüst, pla­tina órák és különböző éksze­rek, összesen 26 millió biro­dalmi márka értékben. Meg­említendő még, hogy a hol­land, a francia, a luxemburgi, a cseh, a szlovák és a magyar zsidóktól további sok milliós értékeket raboltak. A hitleri Németország arany- feldolgozó kapacitása azonban már nem volt elegendő ahhoz, hogy ezt a tengernyi kincset rúdaranyba olvassza be. Afo­golyoszlopök ládaszámra hord­ták a rejtekhelyre az ezüst asztalneműt, az arany és ezüst cigarettartárcákat, kosárszám­ra a drágaköveket és az órá­kat A tökéletes tervezés ellenére egy nap váratlan esemény tör­tént Merkerben. Néhány órá­val ezután, hogy az acélajtó az Eichmann-kincs mögött bezá­rult, Berlinből gépkocsioszlop érkezett, a bánya elé, dr. Paul Ortwin Rave professzor, mű­vészettörténész, a Nemzeti Ga­léria legfőbb kincstárnokának vezetésével. Állítólag a biro­dalmi kancellária külön enge­délyével körülbelül 700 rend­kívül értékes kisebb és köze­pes nagyságú, közöttük néhány egészen nagy értékű festményt szállított ide. A képek már heteken át hevertek az állat­kert és Friedrichshain légvé­delmi bunkereiben. Sok képet egyáltalán nem védett burko­lat és erősen megsérültek az út alatt Az SS-őrszemélyzet először megtagadta a képek elhelyezé­sét, de azután telefonon utasí­tást kaptak. A foglyoknak a gépkocsik terhét is el kellett helyezniük a begy mélyében, de megfelelő távolságban az aranyraktártól, egy teljesen előkészítetlen tárnában. Rave professzor tehát akaratlanul is részese lett az aranyraktár tit­kának. 1945. április 6-án, négy hét­tel a képszállítmány megérke­zése után, az utolsó foglyokat is útnak indították Buchen­wald felé. Az SS-ek hozzá­kezdtek terhes tanúik módsze­res fizikai megsemmisítésé­hez. Az Egyesült Államok 3. had­serege időközben Frankfurt am Main és Kassel térségéből pán­célos éleivel elérte a Rhön- hegység és a Thüringiai-erdő nyúlványait. Valószínűleg hó­napokig tartott volna, amíg az amerikaiak az SS-ek által el­rejtett kincs nyomába jutnak, ha három szökött fogoly, két orosz és egy francia heves tag­lejtésekkel meg nem akadá­lyozza őket a fúrótornyok ter­vezett felrobbantásában. Amerikai tábornokok lefoglalják az SS-aranyat George S. Patton amerikai tábornok „War, as I knew it” („A háború, ahogy én átél­tem”) című, Londonban 1948- ban megjelent könyvében rész­letesen beszámol arról, hogy az amerikai hadsereg előőrsei mit is tették a három szökött fogoly figyelmeztetése után. Patton tábornok 1945. április 6-án a következőket jegyezte fel naplójába: „E nap legér­dekesebb hírét 17 óra 05-kor kaptuk, amikor Eddy telefonon közölte, hogy a 90. hadosztály Merkerben német aranyraktár­ra bukkant. Ez megerősítette Sibert tábornok feltevését, aki ebben a térségben gyanította a német főhadiszállást. Mivel már sok hírnek ültem fel, arra kértem Eddyt, hogy mindaddig ne hozza nyilvánosságra az esetet, amíg nem szerzünk tel­jes bizonyosságot.” A munkát az amerikai had­sereg különmegbizatással fel­ruházott titkosszolgálati rész­légé kezdte meg. Az eredmény nem sokáig váratott magára. Patton naplójában már más­nap a következő bejegyzést olvashatjuk: „Eddy 15 órákor telefonon közölte, hogy járt az aranyat rejtő föld alatti csar­nokban, körülbelül egymillió dollár értékű papírmárkát ta­lált, de az arany, ha egyálta­lán létezik, egy acélajtó mö­gött rejtőzik. Utasítottam, hogy robbantsa fel. Közölte to­vábbá, hogy a Birodalmi Bank két igazgatóját tartóztatta le.” Az igazgatókon nem segített a hazudozás, szembesítették a volt foglyokkal. Kitalált törté­neteik kártyavárként omlottak össze, inukba szállt a bátorság és készségesen megtettek min­dent az amerikaiaknak, amit csak kívántak. Csak azt kér­ték, hogy helyezzék őket biz­tonságba, mert rettenetesen félnek a Himmler-féle Wer- wolf-szervezet embereitől. Ekkor olyasmi történt az amerikai titkosszolgálatban, amit a Pentagon egyszer talán még nagyon sajnálhat. Patton így írt az ügyről: „A 90. had­osztály felderítésért felelős törzskari főnöke továbbadta az arany felfedezéséről szóló hírt, habár én titokban akar­tam tartani. Eddy az acélajtó felrobbantása után, a már em­lített papírpénzen ktvnl kö* rülbelül 4500 aranyrudat ta­lált, egyenként 35 font súlyúti összesen 57 600 000 dollár ér­tékben.” E számok még a harcedzett főparancsnokot, Eisenhower tábornokot is el­kápráztatták. Több mint 78 00» kilogramm egyetlen helyen? Ragaszkodott hozzá, hogy 6 is helyszíni szemlét tartson. 1945. április 12-én Eisenho­wer, Patton és Bradley ameri­kai tábornok a helyszínre ér­kezett, ahol még mindig szét- ugrasztott SS-csapatok garáz­dálkodtak. A kálibánya helyi vezetését Bernstein ezredes vet­te át, aki az amerikai főpa­rancsnokság pénzügyi osztá­lyának megbízásából segítő­társaival már napok és éjsza­kák óta nem csinált mást, mint aranyat mért, külföldi pénzeket számolt és ékszere két, órákat osztályozott. Eisenhower tábornok emlék­irataiban a következőképp» számol be ezekről az órákrL „Először ládákat pillantották meg, tele mindenfajta Ide­gekbe osztályozott pérZel, igen sok volt közöttük a tßör és a font. Egy másik csartfiban aranyrudak halmoztak. Szakértőink véleményt sze­rint összesen 250 miUi^°llár értékben. A legércesebb festmények százai sc^-oztak és hevertek körös-kö- leg­többjüket nem csom^ők be rendesen, pusztulás Holtak ítélve. Azonnal fánságba helyeztettem őket.” De kié lett vajo;^ emberi történelem legyére1 b kincse? Hová vitték? (VtatjukJ tesen ismerteti a konferencián elfogadott dokumentumokat. A folyóirat beszámolókat kö­zöl az olasz, a ciprusi, a ko­lumbiai és a finn testvérpártok kongresszusáról, és ismerteti a Csehszlovák KP május végén összeülő XIII. kongresszusának előkészületeit és a párt kong­resszusi téziseit. A világ ma című rovatban közölt cikkek fontos, időszerű kérdéseket tárgyalnak. Itt ka­pott helyet többek között M. Ali Khán cikke: Ki a felelős az indiai éhségért?, J. Prazskynák a vietnami agresszió kiterjesz­téséről írt naplójegyzete, J. Blume-nak a belga uralkodó osztályok válságát elemző cik­ke, továbbá J. Zsukovnak és V. Majevszkijnek Taskent után című írása. Felvétel az Állami Balettintézetbe Az Állami Balettintézet szakmailag sokoldalúan kép­zett, hivatásos táncművészeket nevel. A magyar állam meg­ad minden támogatást ahhoz, hogy az intézet növendékei ál­lami költségen a legalaposabb képzést nyerjék, kilenc ewen keresztül. 10—12 éves leány- és 10—14 éves korú fiúgyermekek, akik a tánchoz kedvet éreznek, és elvégezték az általános iskola első négy osztályát Az inté­zet keretén belül működik egy általános és egy 'középiskola, amelynek elvégzése «tán a ta­nulók érettségi vizsgát tesss- nek Intézetünk mellett műkö­dik egy diákotthon, «melybe» korlátozott létszámmal elhe­lyezkedést nyerhetnek wlSí jelentkezőink. A felvételi vizsgára veSS Je­lentkezés májas 3—14 közötti vidéki jelentkezők szülői hoss­zé járul ássál, írásban, budapesti jelentkezők személyesen. (VLj Népköztársaság útja 34. fő­emelet.) A felvéteE vizsga időpontjá­ról értesítjük a jelentkezőket; mint a nép jólét gyors emelésé­nek, a termelés növelésének, a tudományos-technikai haladás meggyorsításának tervét. A szocialista építés elméleti és gyakorlati problémáival há­rom cikk foglalkozik: M. Gri- gorov, a Bolgár KP Központi Bizottságának titkára a Társa­dalom osztályszerkezetének változása a szocialista építés folyamatában című, F. Ebert, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja a Munkásmozgalom gyümölcsöző egysége című cikke és S. Zawadzki lengyel professzor A népi tanácsok sze­repe a szocialista demokrácia rendszerében című tanulmá­nya. L. Soto, a Kubai KP Köz­ponti Bizottságának tagja a havannai trikontinentális kon­ferenciáról irt cikkében részle­A folyóiratban többek kö­zött jelentős helyet foglalnak el az SZKP XXIII. kongresz- szusával, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának épí­tésével kapcsolatos anyagok. A. Jefimov és V. Kiricsenko szovjet közgazdászok Fontos lépés a szovjet gazdaság fej­lesztésében című írása, G. Anyiszimov szovjet közgazdász tanulmánya A Szovjetunió öt­éves terve és a tudományos­technikai haladás problémái címmel. E cikkek jellemzik az új ötéves terv irányelveiben foglalt feladatokat, s rámutat­nak arra, hogy a terv végre­hajtása a szovjet társadalom jelentős előrehaladását bizto­sítja a kommunizmus építésé­nek útján. A szerzők úgy jel­lemzik az új ötéves tervet, Amerikában klubtagnak len­ni társadalmi rangot jelent. Bizalmat élvez, gazdasági és — ezt hangsúlyozza a vígjátéki elemekkel tűzdelt eme krimi is — büntetőjogi értelemben is bizonyos fokú védettséget sze­rez a klub tagsági igazolványa. Ezért szigorúan, elektronikus számológépekkel ellenőrizve gyűjtik az adatokat az ameri­kai társaság szabályos, félvi­lági és alvilági elemeiről. Ha hiba csúszik az adatok közé? Nos, erről szól ez a film, a Danny Kaye-re adaptált szab­ványtörténet. Afelől az első pillanattól fogva nem lehet kétségünk, hogy ez a házasságra kárhoz­tatott, az idegeit túlápoló ro­konszenves férfi, ez az átlag­amerikai, aki két balkezével és ingatag házassági terveivel csetlik-botlik előttünk, egyszer valami módon elfogja a min­den hájjal megkent és egy masszőriskolával fedezett gengsztert. Annyira rokonszen­ves balek, hogy a mese gyor­suló fordulatai közben már nem is ellenőrizzük, mit csi­nál, hanem azt, ahogyan az arcán a csodálkozástól, a té­tova felismerésen át a teljes bizonyosságig eljutnak gond­jai, gondolatai. Kár, hogy a bizalmi adminisztrátor Klenk szerepében Danny Kaye nem kap mélyebb és hálásabb fel­adatot kitűnő színészi képes­ségeinek csillogtatására. A több szálból összefűzött jókedélyű, itt-ott lapos krimi­ben nem nagy leleményesség­gel és frisseséggel követik egy­mást az események. Egyre azonban érdemes odafigyelni. Klenk szorult helyzetébe® a saját lakásáról csak az étellif­ten tudja eltávolítani Sugart, a gengszter csinos, iszákos sze­retőjét. A lány egy másik eme­leten fiatalok házibulijába té­ved. Ebben a házibuliban a teenagerek, az amerikai vagá­nyok, lányok és fiúk, a ké­peslapokból ismert körszakál- lal, ócska, elnyűtt öltözetek­ben, hosszú hajjal, kezükben poharakkal és flaskákkal, vá­szonnadrágban és simára nyúj­tott arccal, elmerülve figyel­nek, mert a buli közepén egy ugyancsak fiatal, ugyancsak szakállas, pulóverben és utcá­ra öltözötten szürke fiatalem­ber — mint valami új vallás, szekta vagy titkos társaság fe­je, szellemi vezére — látszó­lag összefüggéstelen, de a mi fülüknek és értelmüknek is felfogható mondatokat szaval. Nem nagy felindulással, nem a hitújítók lelkesedésével és megszállottságával, inkább a sztoikus nyugalom és cinikus fenség valamilyen keveréké­vel. Talán először látjuk fil­- men a fiatal társadakxn­- gyűlölőknek, a dühöngő ifjú- ; Ságnak ezt a fogalmazását, be- .. mutatását. Ez a filmrészlet — £ szándéka ellenére — többet- mond el Amerikáról, mint az , egész film, bár a klub szere­- pét illetően sincs kétségünk- azokról a küzdelmekről, ame­- lyeket a hivatalos bűnüldözé- i sen felül maszek alapon íoly­- tatnak az alvilág ellen Anaeri­- kában. Frank Tashlin figyelemre- méltó bátorsággal nyúl a té- í mához, csak az a kár, hogy- szándékát kétszeres csomago­- lásban tálalja. A lány és fiú- esküvőre készülődése, a klub T életének külsődleges bemuta- i tása a rendező kritikáját elho­- mályosítják, s úgy tűnik, mint­- ha a téma és néhány jelentős >, mozaik mellékes lenne a mn­- lattatás mellett. Pedig nem az! Danny Kaye nem véletlenül i nagy sztár. Minden készséggel s és tehetséggel rendelkezik ah- . hoz, hogy nagy szerepet el- í játszhasson. Itt nem teszi pró- s bára a rendező. Bili Blatty for- i gatókönyve különösen a teena- 5 gerek találkozójáról ad megle­- pően új és komoly képet. (farkas) Nyomoz a vőlegény Amerikai tilm éttermekben, presszókban falakon elhelyezett táblák ke zött szerény felirat jelzi, mi lyen osztályba sorolták az üzle tét A te osztályba sorolás rángó jelent, és ezzel együtt magasab; árakat! De az osztályba soro lás követelményeket is jeleni A belkereskedelmi miniszte Utasítása pontosan előírja a. egyes osztályok feltételeit, a üzlet berendezését, felszereié sét, sót még a személyi követel menyeket is. Vizespohár és alumíniumkanál Az üzletekben, söntésekber 4,90 egy üveg Kinizsi sör. Eg) ÍL osztályú eszpresszóban, vágj étteremben 7,10-et, elsőosztályi helyen pedig 8.30-at fizetőn! egy üveg Kinizsiért. A sör mi­nősége nem változik, miért fi setünk akkor érte 2^0-szal vagy 3,40-mel többet? Az első, vagy második osz­tályt természetesen meg kell fizetni. De az osztály az nerr egyszerűen csak egy tábla a fa­lon, a plusz forintokért adni ii fcelí valamit A belső berendezéssel nine különösebb hiba, és udvarias­nak mondható a kiszolgálás is A felszerelés azonban osztályon aluli a legtöbb egri étteremben és presszóban. A másodosztályú éttermek­ben és eszpresszókban vizes­poharakban szolgálják fel a sört, a gyümölcslét, és abba kerül a limonádé is. És vizes­pohárban kapja a vendég a sori az Eger Szálló halijában is, pe­dig ott L osztályú árat fizet ér­je. A konyakot, gint, és általá­ban a rövid italokat egydecis borospohárban teszik a vendég elé a presszókban, a hallban, de még a Grillben is. Pedig meg­fizeti a vendég, az I. osztály­ban előírt emblémával ellátott eöröspoharat és a pálinkás kelyheket is. Osztályon áhíE az egy forin­tos alumíniumkanalak haszná­lata is. Mégis ezt adják a fe­ketekávéhoz, fagylalthoz és a limonádéhoz is. (Igaz, a minisz­teri utasítás nem szól az alu- míníumkanalak használatáról, de tilalmáról sem!?) Az első, második, sőt még a harmadik osztályú éttermek szolgáltatásához hozzátartozik az italok hűtése is. A hideg sör, a hűtött gyümölcslé, vagy szódavíz nem szívesség, vagy ajándék, előírás, ez jár a ven­dégnek, hiszen megfizet érte. Mégis gyakran kap meleg sört. a vendég az egri presszókban, a hallban, még a Grillben is. És nem növeli egy első osztályú űriét hírnevét, ha a vendég na­pokon és éjszakákon keresztül r em tud egy doboz gyufát, vagy t egy csomag Fecske cigarettát - vásárolni, mint például ezen a ■ héten a Park Szállóban, ; Eszik a kiszolgáló Vannak a vendéglátásnak íratlan szabályai is. A vendég- . látás kultúrája, bár sokat fej- : lődött az elmúlt években, még- . is tapasztalhatók egészen kirívó esetek is. Sokan dolgoznak még a szak­mában olyanok is, akik nem ér­tik, vagy nem érzik, mit jelent a vendéglátás. Kevés, a hozzá­értő, iskolázott szakember. Egy hatéves gyakorlattal rendelkező felszolgáló például rendszere­sen felnyitva hozza a sört és fogalma sincs arról, hogy ez miért szabálytalan. Gyakori még, hogy a pult mögött eszik a kiszolgáló, és tele szájjal kérdezi: mit kér a vendég. Az egyik presszóban pedig egyene­sen a mosogatóból jönnek a ven­dégek közé leszedni az üres po­harakat (De milyen ruhában, és hogyan!) Nem méltó a ven­déglátás kötelező udvariasságá­hoz az sem, ahogyan egyes he­lyeken — a Bisztróban is — vittanyoltogatásokkal jelzik a zárórát A rosszul értelmezett fogyóeszköz őszintén meg kell mondani azt is, hogy a vendégek egy ré­sze rosszul értelmezi a fogyó­eszköz kifejezést. Vannak, akik azt hiszik, azért fogyóeszköz, hogy ők fogyasszák: törjék, vagy zsebretegyék a poharakat, vagy kanalakat Mert sajnos, ilyen is van. Földhöz vágnak egy poharat — mondván fogyó­eszköz, zsebretesznek egy 38 forint értékű kést, vagy kana­lat, és „nem diktálják a szám­lához”. /íz elmúlt évben csak az eg­ri vendéglátóipari vállalat ét­termeiből, eszpresszóiból több mint tízezer pohár és 800 evő­eszköz „fogyott” el ilyen körül­mények között. Amikor a vendég osztályon aluli Gyakori, hogy nemcsak az ét­termeket és presszókat, de az egyes vendégeket is osztályon alulinak kell minősíteni. Sok a részeg ember. Ezért osztályon aluli esténként az Otthon Ét­terem, a Vadászkürt és éjsza­kánként a Grill. Sajnos, mi nemcsak harcolunk a mérték­telen alkoholfogyasztás ellen, be is tervezzük a fogyasztást. És betervezi a boltvezető, sőt, a pincér is. Igaz, jó lenne, ha a vendég­látóipari vállalat dolgozói bát­rabban és határozottabban fel­lépnének az ittas vendégekkel szemben, de jogos az az igény is, hogy a rendőrség adjon eh­hez nagyobb segítséget. Csak az árak jelzik az első osztályt Külön szólunk Eger egyetlen éjszakai szórakozóhelyéről, a Grillről. Többször szóvá tet­tük, hogy a Grill jelenlegi formájában nem felel meg az idegenforgalmi követelmények­nek, de az egrieknek sem. Mondjuk ki nyíltan, a Grillben csupán az árak jelzik az első osztályt. Itt az ideje, hogy va­lóban első osztályú éjszakai szórakozóhely legyen a Grill. Ehhez azonban segíteni kelle­ne más vállalatoknak is. Arról van szó, hogy éjfél után, ami­kor a többi éttermek, vendég­lők bezárnak, a részeg embe­rek hada meglepi a Grillt. És a Grill személyzete, pincérei nem tudják megvédeni az éj­szakai szórakozóhely rangját. De ha éjfél után nyitva tartana egy másik szórakozóhely — esetleg az Otthon Étterem —. az megszűrhetné a vendégeket. És akkor talán komolyan le­hetne venni az első osztályt, a megfelelő öltözetet és a köte­lező nyakkendőt is. ■ú Néhány példát soroltunk fel csupán. Érdemes lenne az ille­tékeseknek többet foglalkozni a vendéglátás kultúrájával, el­lenőrizni, hogy ne csak meny- nyiségben, hanem a felszolgá­lás formájában, a kiszolgálás módjában is megkapja a ven­dég azt, amiért megfizet. Márkusz László

Next

/
Thumbnails
Contents