Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

A királyi gárda egyik fiatal katonája őrségben az Admi- ralitás palotája előtt. (Pócsik Dénes felvételei) Ä következő akadályt is si­mán vette a magyar csapat, a spanyol Manguillot játékveze­tése mellett 6:l-re nyert az NSZK ellen. A jugoszlávok elleni döntőt végig egyenesben közvetítette a holland televízió. Nos, a né­zők nem is csalódtak, váloga­tottunk kitűnő teljesítményt nyújtva, 4:2 arányban diadal­maskodott régi nagy ellenfelé­vel szemben. És ami külön is örvendetes: az orvosegyetemis­ta egri Bodnár András két re­mek gólt dobott Stipanics ka­pujába. Ezzel Pócsikék meg­őrizték hét éve tartó veretlen­ségüket — s ilyen sikersoro­M66. április 26., kedd 2. ÜGY DÖNTÖTTEK, hogy az elfogás helye a Klement la­kásához legközelebb eső autó- buszmegálló legyein. Akkor akarták kézre keríteni, ami­kor munkából tér haza. Az el­szállításra kiválasztott gépko­csit bérbe vették, számtáblá­ját kicserélték. Külön erre a célra béreltek egy házat is Buenos Aires egyik külváro­sában, San Femandótól 30 ki­lométerre. Sok idő ráment a letartóztatás részleteinek ki­dolgozására. Világos volt, hogy az „ügyben” eddig szereplő három nyomozó nem elegendő; sürgősen ki kell szélesíteni az operatív csoportot. Kiegészíté­sül más irányban tevékenyke­dő, de szintén az Eichmann fellelésére küldött személyeket dobtak át A kutatás addig széles kört ölelt fel. Egyesek Eichmannt a Német Szövetsé­gi Köztársaságban keresték, ahol a Nácizmus Üldözöttéi­nek Szövetségébe tartozó hely­beli antifasiszta önkéntesek támogatását élvezték. Mások Latin-Amarika országainak azon területeit fésülték át, ahol különösen nagy számban laktak német származású be­vándorlók. Ez a feladat rend­kívül nehéznek bizonyult, mert távolról sem mindegyik, ame­rikai földön letelepedett né­met volt hajlandó segíteni az ilyen irányú nyomozást. Ellen­kezőleg, jelentős részük annak idején együtt érzett a hitleriz- mussal és kész volt rejtegetni Eichmannt, valamint az embe­ri igazságszolgáltatás elől me­nekülő más személyeket. Meg­különböztetett óvatossággal kellett eljárni, nehogy nem kívánatos elemekkel kerül Je­tnek kapcsolatba, mert *z fel­tétlen kudarcra ítélte volna az egész ügyet UGYANAKKOR azonban a Dél-Amerikába áttelepült né­metek között voltak haladó gondolkodású embérek, köztük nem egy antifasiszta is, aki a hitleri Németországból mene­kült Szívesen segítettek a Franco-rezsim ellen harcoló spanyol köztársaságiak, azon­kívül a latin-amerikai kom­munisták és még sokan-sokan mások. Természetesen velük is óvatosan kellett eljárni, ne­hogy feltűnést keltsenek. Az előkészületek másfél hó­nap múltán értek véget má­jus első hetében elérkezett a cselekvés ideje. Megrendelték a repülőjegyeket, s értesítették a repülőtér parancsnokát, hogy súlyos beteget fognak külföldre szállítani gyógykeze­lésre. Kiderült hogy megfelelő repülőgép csak május 17-én áll rendelkezésre, viszont a letartóztatást már előzőleg, május 11-re tűzték ki. Hat napig rejtegetni kell majd va­lahol Eichmannt miközben fe­lesége kétségkívül zajt csap, és a helyi fasiszta szervezetek lázas kutatást indítanak. J, G és D hosszan tanácskoztak se­gítőtársaikkal, nem lehet-e másnapra átteni a műveletet, de végül is abban maradtak, hogy a teterveft sorrendet nem borítják fel. A május 11 —i, szerdai nap úgy kezdődött, mint Klement úr megszokott hétköznapjai. Rendes időben elment hazul­ról, megérkezett a gyárba, és megreggelizett ugyanabban az étteremben. G és D telefonon leadta J-nek a szokásos jelen­tést 14 órakor találkoztak az egyik városi kávóházban. A „H” óra (az akció előre megha­tározott ideje) ugyanazon nap 18 óra 30 percet jelölt D-nek jelentenie kell, hogy Klement elhagyta munkahelyét Azután D 20 perccel az autóbusz meg­érkezése előtt autón az elfo­gás helyére megy. G-t egyik segítőtársuk helyettesíti meg- figye 1 őpontján, Klement há­zával szemben. Ö az elfogás után is a posztján marad, hogy a lakók minden lépését figyelemmel kísérhesse a tör- ténendők után is. Egy másik kisegítő a közelben marad, hogy adott esetben a Klement család bármelyik tagjának nyomába eredjen, ha azt nyug­talanítaná a családfő távolma­radása. J és G az elszállításra kijelölt autóban fog tartóz­kodni ; hozzájuk csatlakozik majd D is az autóbusz megér­kezése előtt. Egy újabb kise­gítő lesz az összekötő. MAGÄT A LETARTÓZTA­TÁST csak három ember hajt­ja végre. A negyedik be fog ülni D autójába és negyven méterre a helyszíntől lepar­kol, majd visszatér. Az út má­sik oldalán fog álldogálni, olyan arccal, mintha találkája lenne. Szerepe passzív; szeme előtt zajlik le a művelet, ő pedig közben megfigyeli, nincs-e kívülálló tanúja a jele­netnek. Ebben az esetben, és akkor is, ha üldözésre kerülne a sor, beül D autójába, félúton elvágja az Eichmannt szállító autó útját, átülteti őt magá­hoz, míg az első autó megfor­dul és visszatér Buenos Aires- be. Ha senki sem követi az első autót, akkor a másik egy­szerűen csak elkíséri útján. Egy harmadik gépkocsi elő­re nem látható esetre számít­va tartalékban lesz a megfi­gyelőpont közelében. A csoport másik két tagja Eichmannt fo­gadja majd abban a házban, ahová elszállítják, és ahol őri­zetben tartják egészen a re­pülőtérre indulás pillanatáig. így festett az általános ak­ció-terv. 18 óra 15 perckor a kijelölt jármű megállt a San Fernan­den átvezető főúton, a Gari­baldi utca és az autóbuszmeg­álló közti távolság fele ré­szénél, az utóbbitól mintegy ötven méternyire. Hazafelé tartva Klementnek el kell ha­ladnia az autó mellett, amely­ben bent ült J, G és az össze-: kötő D már a helyén volt. EBBEN A KÖRZETBEN ke­vés a gyalogos, járda pedig egyáltalán nincs. Ezért az autó az úttest szélén állt meg. Néhány nappal ezelőtt a vá­rosi elöljáróság az út jobb és bal felén munkálatokat indí­tott, így a gépkocsi és a meg­álló között egy húszméteres árok húzódott Nem volt túl mély, egyik oldalán kisebb ka­vicshalom hevert. Az autó eleje az árok széléig ért 18 óra 20 perckor G kilépett a kocsiból és felemelte a mo­torház fedelét. Ügy tett, mint­ha a motorral babrálna, azt a látszatot keltve, hogy komoly hibát kell kijavítania. Ez így nagyon valószerűen hatott, ugyanis az országúinak ezen a részén a város pereme és a távolabb fekvő falvak között rendszerint egy óra alatt több száz autó haladt át nagy se­bességgel, és csak akkor féke­zett le egyik-másik, ha de- fektje volt. Egy minden ok nélkül ácsorgó kocsi gyanút kelthet; a motor „bedöglése” viszont igazolja a kényszerű megállást. J és a vezető az autóban maradt. D-nek egy olyan em­ber szerepét kellett játszania, aki az út szélén sétálva élvezi a friss levegőt, miközben a motor megjavítására vár. Az­tán, mikor Klement a közelé­be ér majd, egy banális kér­déssel fordul hozzá, hogy meg­állásra késztesse. Úgy döntöt­tek, hogy ezt mondja: „Egy pillanatra!” Klement megáll, ekkor G leengedi a motorház fedelét, J kilép a kocsiból, mindketten megragadják Kle- mentet és elvezetik. (Folytatjuk^ Vízilabda-válogatottunk egyiptomi és nyugat-európai portyájáról Emmen... Köln... Frankfurt... „Én szólok, Kuba!" ♦ A gyöngyösi városi irodalmi színpad egri Vasárnap délelőtt, a Hotel Eger halijában, a gyarmati if­júság napja alkalmából mutat­ta be a gyöngyösi városi irodal­mi szín pad egyórás műsorát Én szólok, Kuba! címmel. A műsor az egykor gyarmati sorban tengődő, az amerikai tökének kiszolgáltatott, sokat szenvedett Kubát mutatta be, és a diadalmasat, a forradalmi vívmányaival, a szabadságával ékes Kubát, amint köszönti a reggelt, Fidel Cástrót és a jö­vőt. Jevtusenko költői képsora, Nicolas Guillén és PáMo Neru­da versei egy földrajzilag tő­lünk távoli világot tárnak feL Az itt-ott fájdalmasan szép líra drámai hevülettel telik meg, hiszen a nem is nagyon régmúltba, a gyarmati sorsba visszapillantó írások egy-egy tragikus emléket elevenítenek fel okulásul. Nem véletlen az elégikus részek sorj ázása (Ku­bai elégia, Elégia Emett Tillröl, Munika nélkül, a New York-i néger dala, Kis groteszk litá­nia, Jósé Ramon), mert a szol­gaságról, az ember megalázá­sáról igazán csak a fojtott em­beri indulat hangján lehet val­lani. A műsor második felében a boldog és felszabadult, az ön­magára talált kubai nép val­lomásait hallottuk. Az izzó lel­kesedésből született költői so­rokon át egy felemelkedő nép ereje, bátorsága küld üzenetet. A kubai műsort Papp Miklós, az együttes vezetője szerkesz­tette és rendezte. A már nyolc éve működő irodalmi színpad igényes programot mutatott be Egerben. Az itt-ott megszólaló zene, éneik és a rövid szavaló- kórus csak a hangkulisszák sze­repét tölti be, a tánc is csak a lélektani szüneteket köti át: az emberi szó a fontos ebben a pó­diumműsorban, az a vallomás, ahogyan a költők elénk rajzol­ják Kubát, a cukornád orszá­gát, a kérges kezű embereket, az elszánt hazafiakat és a győ­zelmes forradalmat. vendégfellépéséről A gyöngyösi irodalmi szín­pad fiatal erőkből áll. Műso­ruk összeállítása és rendezése azt mutatja, hogy a pódium­műfaj mai formáit ismerik és a kötetlen előadási formát sze­retik. — Így a közvetlen hatás nem is marad el. A népes együttesből ki kell emelnünk Molnár Ágnes, Krajnyák Kata­lin, Buda György, Selmeczi Ko­vács Győző, Kiss Anna, Vigh Mária és Sike Ildikó nevét. A táncszámot ITlanitz E lemérné tanárnő tanította be. A' gyöngyösi irodalmi szín­pad egri jelentkezése ismét fél­hívja a figyelmet arra, hogy érdemes ezt a műfajt. ff. a.) Heves megyei szavaló az országos döntőben A kisipari szövetkezetek VII. megyei siker született: a két országos szavalóversenye elő- évvel ezelőtti teljesítményét döntőjének nyertesei, az egri megismételve első helyen vég- Morvai Éva, Henkel Gyula és zett Morvái Éva! Ivády László — vasárnap részt Az egri kislány — a városi vettek a sárospataki területi szövetkezeti bizottság irodalmi versenyen, amelyen húsz sze- színpadának tagja — ezzel jo- replő mérte össze tudását. got szerzett a május 8-án sorra A területi versenyen — or- kerülő szolnoki országos dön- szágos középdöntőn — Heves tőn való indulásra. Londontól hajóút vezetett Rotterdamba, onnan vonattal érkezett meg a válogatott Em- rrienbe, a nemzetközi vízilab­da-torna hollandiai színhelyé­re. A kis városka pQmpás fe­dett uszodájában Jugoszlávia, Magyarország, Hollandia, és az NSZK nemzeti válogatottja ta­lálkozott egymással zattal eddig csak kevés válo­gatott dicsekedhetett. Az NSZK-ban három mér­kőzést játszott a magyar válo­gatott. A Heimatsport így fo­gadta az ötszörös olimpiai győztest: „Hosszú idők óta is­mét pompás vízilabda-esemény játszódik le Hammban, a váro­si uszodában: a magyar nem­a válogatott teljesítményével. Sokat javult a kollektív szel­lem, s végre lassan kialakul az igazi csapatjáték. Nem vélet­len, hogy az Európai Űszó Li­ga elnöke a magyar—jugoszláv döntő után így nyilatkozott: „új­ra élveztem a vízilabdát F Végül idézzünk két holland sportújságból. Sanzon. Már e szóinak, és lágy nazalitáséval, muzsikája van. A sanzon Párizst idézi, a francia dalt, amely a hétköz­napok zenébe öntött költészete, a mindennapi emberi érzések őszinte hangú tolmácsolója. Ne­ves és névtelen szerzők alkotá­sai születnek nap nap után; olyan a sanzon, mint valami élő folklór, amely a nép művé­szete, s talán éppen ezért min­dig eleven, mindig friss és mindig aktuális. Yves Mon­tand, Edith Piafe, Juliette Gré- co, az örök ifjú Chevaliére és még egész sor világnagyság emelte a francia dalt, a san­zont magas művészi fokra, szerzett és szerez ma is új, meg új barátokat, sőt szerzői ambí­ciókat e magával ragadó mű­faj számára. Nálunk, Magyarországon is van hagyománya a sanzonnak, mert olyan szerzők akadtak, mint Heltai, vagy Szép Ernő, hogy csak a „klasszikusokat” és néhányat említsünk, akik „pes­tivé” próbálták és tudták vará­zsolni e műfajt. Igaz, olyan toL- mácsolók is vannak —, hogy is­mét csak kettőt említsünk —, mint Mezey Mária, vagy Zsol- nay Hédi. Nem véletlen hát, hogy megkapóan „hazainak” is éreztük szombaton, a televízió műsorán szereplő Juliette Gré­ce, rövid fellépésében is mű­vészetéről hiteles dokumentu­mot adó sanzonjait. „Ilyen vagyok, ilyen...” — ez volt a címe a pillanatok alatt tovarebbenő műsornak, amelyben azonban felcsillant a sanzon műfajának gazdag te­matikai és érzelmi változatos­ságának minden szépsége. Sze­relem, búcsú, Párizs, az otthon megszokott és mégis varázsla­tos szépsége, az egyedüllét re­ménytelensége, az emberi opti­mizmus holnapban bízó derűje. Juliette Gréco mély zengésű, puha lágyságú hangja, kifejező erejével, az énekesnő színészi képességeivel együtt megjárat­ta velünk az érzelmek magasba ívélő lépcsőfokait. Hosszú ujjú, finoman ívelt keze, mint vala­mi pantomimben, nem egysze­rűen a hangsúlyozás szerepét kapta. Külön életet élt, díszle­tet, effektusokat adott... A hang és kéz, együttes já­téka remekül érvényesült a képernyő premier plánjain. Ne­héz lenne hirtelen eldönteni, hogy Juliet Gréco varázsos hangja, vagy kezeinek játéka marad-e bennünk meg tovább a maga szépségében. Húsz per­cig tartott a műsor, és ennyi idő alatt milliók ismertek meg hazánkban egy nagy művészt, és kerültek közelebb a dal, a sanzon sajátos ízű, megkapó művészetiéhez. (gyurkó) London egyik legérdekesebb látnivalója: a híres Tower Bridge. Ä hollandok — az idei űszó- és vízilabda Európa-bajnokság rendezői — fokozott mérték­ben készültek erre a tornára, a magyarok azonban remek já­tékkal 73-ra legyőzték őket Ezen a mérkőzésen ünnepelte 100 válogatottságát a hollandok kiváló játékosa, Van Dorp, aki zeü válogatott a hatszoros né­met bajnokcsapattal játszik ba­rátságos mérkőzést. A magyar vízilabdázók, akik 1928 óta aranybetűkkel írják be nevü­ket a vízilabda krónikájába, most a hollandiai Emmenböl érkeztek, a négy nemzet torná­járól.” az 5. másodpercben jubileum­hoz méltó, hatalmas gólt ra­gasztott Ambrus hálójába, utá­na azonban már „nem sóik vi­zet zavart”, mert Dini alap«» védőóriásét alatt tartotta __ A magyar csapat 5:2-re ver­te az NSZK bajnokát, aztán erősen edzés jellegű találkozón Kölnben, 2:2 arányú döntetlen következett egy kerületi válo­gatott ellen, végül Frankfurt­ban, a bajor válogatott ellen, 8:l-es győzelemmel zárult a csaknem háromhetes nyugat­európai portya. Az NSZK-ban játszott mérkőzéseken rendkí­vül zavarólag hatott, hogy szo­katlanul kisméretű, 25x12 mé­teres medencékben került sor a játékra. Markovits kapitány — aki­nek van mersze meghirdetni a „visszatérni a faultmentes já­tékhoz” elvet — elégedett volt Sport en SporhvereUk „A magyar vízilabdázód még min­dig elérhetetlen magasságok­ban jár. A nagyhatalmak ve­télkedése a magyarok és a ju­goszlávok között sok feszült­séget és lélegzetelállító pilla­natokat hozott. Az átgondolt, szellemes magyar támadásokat a kemény jugoszlávok nem tudták hárítani. Kamrád Fe­renc és Bodnár András voltak a leggyorsabb és legeredmé­nyesebb magyar játékosok.” De Telegraf: „Ismét a mes­ter! De volt-e valaki, aki ezt másképp várta? Az évek óta veretlen magyarok Emmenben ismét megnyerték a tornát, le­nyűgöző gyakorlottsággal do­bálták góljaikat és bemutattak néhány kivételes tudású fiatal tehetséget is. Nagyszerű főpró­bája volt ez a pár hónap múl­va holland földön megrende­zésre kerülő Európa-bajnokság - nah,” Somody József Julictfe Gréco

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents