Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Éter irodaion* Miért szép a vers? elemzéseket olvasva újra átél­jük a már ismert vagy eddig ismeretlennek vélt versek sa­játos varázsát, értelmünkre és érzelmeinkre ható művészi szépségét De teleletet kapunk arra a kérdésre te, bogy kell-e és lehet-« a vemet elemezni, egyáltalán arra, bogy miért is lehet szép egy-egy vess? Nyilvánvaló, hogy a verset nem lebet a száraz, hétköznapi nyelv prózájára „lefordítani". Nem lebet ás ennek nincs Is értelme. Az igád versolvasó •m tűraEsaCy öogy negsOBa- Utóén abba a lelkiállapotba jusson, amelyben a vem kelet­kezett a költő tollán. Aktoeg est a megközelítő lelki azono­sulást nem átkerül elérnie, nem Is találja meg a vem Igazi szépségét Az igád eszté­tikai élmény attól függ, hogy a műélvezó felismeri s a vem érzelad és értelmi dialektiká­jának a knenpozictőban kifeje nődö meglétét és tudja-« tenni? Aki eWttVWV jelző, egy egy különleges ban­galatot árasztó ige, vagy egy- egy remekül felépített költői kép szerkezeti és eszmei össze­függése felett, sóba nem Mved igazán a vemet A költemény minden kis részlete — még a sajátos hangulatot árasztó hangok te —■ a nagy egész, az egész vem összhatása szem­pontjából nagyon tnntaak ▲ versol vasának kicsit Hű­tőnek Is kell ientria A valósé­----*■ «*- ...a « • — - m- - * .. - * ■ * ■« Í$ RSC wjF&£ü«> IDUVCSI jóval együtt kád hntartnta, bogy MH reagálása Igd esz­tétikai élményhez juttassa. Ér­zelmileg keQ ráhongolnte ma­gát a vem rtotvasásám, s ezt a ráhangolást éppen a költe­mény sokszor egészen kis ösz- szetevöje (költői kép, szőhan- gnlet rím, gondolati tartalom stb.) teszi lehetővé. Mindennek nak a szerkezetben jelentkező hatásai, ami azt jelenti, hogy értelmünkkel is követni kell a vers kisebb elemeinek összefo­nódását, szétválását, hiszen éppen az érzelmek és gondo­latok hullámzó ritmusa, logi­kus elrendeződése, vagy sza­bálytalan túlfűtöttsége jelenti a vem kompozícióját A szer­kezet pedig legtöbbször a költő legfontosabb mondanivalóját is hordósán. A valóságot ábrázoló mű­vész a lírai műfaj kereteiben végtelen széles skálán tudja mondanivalóját közölni, a só- hajtásoyi daltői az érzelmek­ben tobzódó rapszódiáig. A vemoivasó pedig legalább Ilyen széles skálán tudja „befogadni" a vem érzeimd és gondolati tartalmát, hiszen miként a műalkotás függ a költő világ­nézeti és esztétikai sajátossá­gaitól, úgy a vem által keltett hatást is megbatánocza a be­fogadó szubjektuma. De ea leg­feljebb egyénileg színed a vesz hatását, da nem érinti a csak egyféleképpen felfogható legfontosabb érzeted értelmi gondolatát. lehetővé számunkra a Gondolat Könyvkiadó Miért szép? cfanú kötete. Nehéz Is lenne és «jiv« is értelme kiemelni bármelyik ve*» elemzését Da bizonyára fe'deklődésBei forgatják versotvasók, áramlók, - berek Bőka T tartó saép Hmvnénelt (pL Tóth Árpád: Bd sugárkaszordj, vagy éppen Simon István elemzését Illyés Gyula Bartók című Mindegyik «Irmáé*, különösen megtaníts nőnket am, bogy a költő iránti tisztelettel közeledjünk a vem felé, s hogy az Igád vers­elemzés nem száraz próza, ha­nem valóban nemesen sr árnya ló művésd teljesítményre való törekvő». azt a tanulságot fa* hagy vemet elemezni nem lehet anéfkfu hogy ne Ismernénk ratameny- nyira annak keletkezési körül­ményeit: a kort, a költőt törek­vést egész életműben kifejező­dő fő Irányát, hiszen csak Wffcté nyeri «I teljességét az Igazi szépséget adó esztétikai élmény. Lehet-#, keO-e vemet ele­mezni, értelmezni? Ba pará­nyi kétségünk lett volna is, azt gyorsan eloszlatják az említett kötet vemelemzfii. Bizonyára nagy haszonnal forgatják majd azok az irodalmat kedvelő fia­talok is, akik éppen József At­tila versével kapcsolatban ké­telkedtek a verselemzés szük­ségességében... K. Nagy Szamárral a nagyvilágban 1945 rák határmeoti Lócs faluból különös szekér rörgött kL Teteje ekhósan fel­pú pozva, rajta ebojtoiódctt paplandarabok csüngtek. Ez a dekoráció még az alföldi Ida faluból kísérte a szekeret, ahonnan ősszel Indult d. A pászokszürkés vatta, a zöld, piros paplanhuzat eteongyo- lódva rikítóit a meleg fényben. Tavasz volt már, de míg eddig eljutottak, jó védelmet nyúj­tott szél tői, hóvihartól az alatta meghúzódnak: egy ötven év körüli asszonynak, huszonhat éves fiatal férjnek és alig ti­zennyolc esztendős feleségnek, szoptatós gyermekével. A szekér előtt cmpacsont, vén jószágok. Nem lovak. A nagyobbik, arasznyi szőrös fe­kete öszvér. Zsiga néven ránt egyet a szekérrúdon. A másik verébszürke kis szamár; Jan- cd névre hegyed a fülét Da csak hegyezi, e led, hogy a mögötte kullogó kisfiút hogyan rúghassa oldalba. A kisfiú a szekér mellett lépdel, onnan noszogatja a két állatot gyep­lőjével, ostorával. ▲ szekér belsejében hetett belátni. Békés Ilyen szekerek vonultak át a magyar falvakon, kocsisak így kiabált le róluk: „Asxonyok, messet vegyenek?* Da az a szekér halotti csendben halad. Hang nem szűrődik ki belőle, senki nem tudta azt, hogy ben­ne utasok sóhajtoznak. Bezseg amfleor még as előző faluból, Bük-ből ide Lőcsre igyekez­tek, nem volt csendes: a kis pólyásgyermek aa ekhó Matt féktelen sfkongatásml adta tudtára anyjának, de as egész világnak Is, hogy ő éhe*. 8 fan, bogy as egyik knlákházban megszoptathatta az auyfe el­hallgatott. Kiéltek a feMbM. A «arass csendje ráült a széles határra. Apró pókok szántak fehér se- lyemszákm, a füvet kalapács­énál sem lehetett már vissza­vetni Pirosfoltos nűnükeboga- rak munkálkodtak ss árokpar- faxv Megmozdult az élet 8 a különös szekér utasai haza- gondoltak, a kis alföldi házacs­kára, ahonnan a hiszékeny emberek módján, a propagan­da hatására elvándoroltak. Mert rikító betűkkel hirdette otthon a plakát, hogy a bevo­nuló oroszok leőldősöc azokat, akiknek nem kérges a tenye- rük. Es akik csak az anyagban hisznek, azok vad emberek, azoktól félni kell. A faluból kivezető fttka- " nyárban három teher­autó robogott d mellettük. A fiú szekere mellé lapulva jól látta, hogy az autók tömve né­metekkel. Peckesen ültek a pa­dokon, lábuk közé állítva ék fald te . ott ülök az asz­_ Se a léptek, se a beszéd , se a pepírzörgés nem za- Goodoörazhatom, ameny- nyit akarok. Közölnöm kell Nyikával, hogy ha 6 nem ír, majd én utazom el hóéra Le- ningrádba. Én könnyen kibírom az utat a lökhárítón is! És eszembe jutnak a szavai: „Ha akarod, a mi vérosunto- han fogunk élni és a mamám mindkettőnké lesz... te úgyis azt mondod, hogy nincsen ma­mád .” Én pedig akartam, nagyon Is akartam a Nyika vá­rosában ftd, és nagyon kellett volna nekem egy édesanya -. • Betűim fel-le futkostak a pa­píron, mert a lap másik olda­la nem volt megvonalazva. De abban a hitben voltam, hogy Nyika ezzel úgysem törődik, hiszen nem a külalak a lényeg! Egy nedves, puha valami ért ekkor a lábamhoz. Felnéztem. Igen; a padló virágrrüntás mo­zaik négyszögein háncsseprőre csavart felmosórongy siklott ide-oda. Nem akartam találkoz­ni ezzel az utálatos seprővel, és átültem egy másik asztal­hoz, hogy megvárjam, amíg a mogorva öregasszony feltörli a padlót az én asztalom alatt — Már megint itt vagy? Min­dennap ide jön üldögélni Na, eredj innen — zsörtölődött az öregasszony, — te firkász! A SEPRŐRE csavart lucskos rongy cuppanva megint oda­csapódott a lábamhoz. De most már nem mozdultam el a he­lyemről; be kellett fejeznem a beszélgetést Nyikával. — Eredj már, kinek beszélek! • következő 1»- felmarkolta az én kékszínű to­pomét, összegyűrte és könyör­telenül beledobta a mocskos vízzel teO vödörbe. Csaknem feljajduttam. ö, hogy gyűlöltem most ezt az öregasszonyt! De nemcsak a megbán tás és a gyűlölet fojto­gatott A gyámoltalanság érzé­se nem kevésbé mardoeott, mint a szégyen. Mennyire sze­rettem volna most felnőtt len­ni! Bizalmatlanul néztem a seprős asszonyra és reszkettem, öklömet a fájdalomig össze­szorítottam. Semmi mást nem láttam magam előtt, mint a gyűlöletes öregasszonyt Hirte­len szétfolyt előttem, elveszítet­te körvonalait eltűnt valami zavaros ködben, mint egy kí­sértet Elsírtam magam Erez­tem, hogy nem tudok megbir­kózni a könnyeimmel, megfor­dultam, és kirohantam az ut­cára. Odakint dühöngő hóvihar kí­gyója sziszegett, a járdán a havat összekeverte a porral. A fák panaszosan nyújtogatták kopasz, dermedt ágaikat A cit­romsárga nap közöm bősen füg­gött a hldegszfnű ég peremén, és semmi meleget nem adott. Megálltam a postahivatal abla­ka alatt, és keservesen, hang­talanul sírtam. Egy kéz simult a váriamra. Az a kicsi asszony állt mellet­tem, aki a harmadik ablaknál szokott ülni, — most kendő nélkül, vállára dobott kabát­ban. Eszembe jutottak azok a táviratlanok. amelyeket kérés nélkül vettem el hosszú időn keresztül az ablakból — és fut­ni kezdtem. De az asszony megállított, Átemel, mint előbb te, jósággal te részvéttel néz­tek rám. — Megbántottak téged, kte- flam? — Nem..; — De én látom! — Mit csináltam én.. I nú rosszat tettem neki...? — kérdeztem sírva. — Ne búsulj. Most 6 is szen­vedi hogy téged megbántott Hogyan is hívnak? Megmondtam. — Hová írsz te mindig, Kol- Ja? — Leningrádba. — Nagyon szép város... — mondta elgondolkozva. — Kid él ott? NEM IS TÜDŐM, hogy tör­tént de mindent elmondtam az ismeretlen asszonynak, Lenin­grádról, Nyikáról, és a neki írt üzeneteimről. Az asszony megigazította a sálamat. — Tudod mit? — szőtt aztán — írj inkább levelet Nyikád­nek. Mi értelme van ezeknek a táviratoknak? — Nekem nincs borftStom, meg bélyegem... — Na, ez nem lehet aka­dály ... És visszavezetett a postahi­vatalba. ö maga bement a pult mögé. az ablakon át papírt és borítékot nyújtott ki nekem. Egy egész csomag borítékot, bé­lyeggel! Nem is akartam el­hinni, hogv ilyen vagyonnak a birtokosa lettem! ... Leperegtek a naptár lap­jai, nem is hónapok — évek. Hivatásom nem is Leningrád­ba, hanem saját szülővárosom­ba szólított. És ekkor újra el­jöttem ide, a postára, hogy táv­iratban üdvözöljem megtalált édesanyánkat as új ér alkal­mából. Szívem Vérzékenyül t, amikor a harmadik ablakhoz léptem. Mennyire megörege­dett, hogy megváltozott azóta ez a kicsi asszony, akire én ak­kor rábíztam gyermekkori tit­kaimat. — Kol ja... — szóit mosolyog­va, — én ezt most visszaadom önöknek, kettőjüknek... őriz­zék meg emlékül... — Bs át­adott nekem egy nagy, lera­gasztó ti an borítékot Belenéztem, és nem akartam hinni a szememnek, látva a bo­rítékban a kékesszínű távirati lapokat Az én „távirataim’*, amiket annak idején Nyi kának írtam. Visszatértek hozzám — a messzi-messzi gyermekkor­ból. ... Megyünk a feleségemmel a hangos szilveszteri utcán, a városon keresztül, és vidáman rámosolygunk a szembejövők­re. Kendőbe burkolózva kis­lányok sietnek, iskolások jön­nek a befagyott tócsák jegén csúszkálva. — Üdvözöljük, Nyfka Petrov­na! Boldog új évet! — köszön egy kisfiú, szintén feleségem egvik kis tanítványa, a kezé­ben korcsolya. — Boldog új évet, Nyika Pet­rovna! ÉS ÉN ŰJRA és újra megta­pogatom a zsebemben lapuló borítékot, a harminc távirattal. Ma este, amikor a vendégek elmennek, — együtt fogjuk el­olvasni Nyikával... (Oroszból fordította: Antalfy István) kájuk, sisakjuk csillogott a fényben. E pillanatban a kis­fiú még azt is látta, hogy az útkany&rban az autóik esikor- duhra megállnak, a a németek egymást törve-zúzva leugrál­nak, majd hanyat-homlok be­menekülnek a szántóföldre. E pillanatban megjelent a fejük felett öt repülőgép. Mind félel­metesen fekete volt, akár szét­terjesztett szárnyú sasok. Ala­csonyan hasították a levegőt. A németek már a fekete szán- tóföldön lapultak. A repülők elhajtottak, s nagy ívben visz- szakanyarodtak. A rflritó, szí­nes ekhószekér éppen ekkor ért a már üres teherautóhoz. A fiatal férj te felesége a pó- lyáegyerekkel megsejtette a veszélyt: kiugrottak a «Bekéi­ből. Aa anya Jajveszékelve mutatott az égre, a repülők Arié, s gyermekét melléhez szorítva előrefutott aa úton. A repülők újra a gépkocsik fölé szántak. Az ekhós szekeret, aa őrjöngő fiatal anyát Jó! láthat­ták onnan fentrőL Ék bár már egészen ráeresricedtek aa au­tókra, mégsem lőttek. Egyetlen lövés nélkül suhantak el fölöt­tük, a németek fai értetlenül pislogtak aa út menti szántó- földön se beszéd, oldják el te viteifc a rúd mellől. — Jaj, ne vigyék a Zsigáé, drága orosz urak. Hát hogy megyünk haza? — hangzott a mama könyörgése, de csak aa ekhó alól félig merte kidugni a fejét. — Inkább odaadjuk a szamarat — mutatott a kia egérforma, lusta jószágra. Egy fiatal orosz katona a szekér elé állt, széles tenyerét két füléhes tölcsérei te: — M* Iá! Iá! Egy másik a székárét hajtő rongyos, vézna gyerekhez lé­pett komolyan, erős nézéssel, hogy azok a szúró szemek ma 1» előtte vannak, pedig más férfivé nőtt családos ember: — Na, kudá? — mondta hal moran. — Evaková? Da vaj do­me. Na, bisztra! A lövedékek fejük felett. — Na, btertm-bteztra. Kapott — mutatott a feje fölé, a go­lyózáporra. A fiú csak nézte etayOŐ n szemekkel a hatalmas kozákot, akinek mesébe Illő szakálla fölött villogott a ara­mé, dereka körül volt rézpatronokkal. nem lőnek — gondolta a kisfiú, aki már a szekér alatt zesrtcetett. — Márta* Márta! — Matoflt a fiatal férj felesége után. — ÁRJ! — De az anya megbom- lott fejje! rohant az úton dó­rt gfuunM'wi — Hajts! Géza, hajts! — «n- a kocái alá a kisfiúnak, A kisfiú feteg- nagyot rántott a gyeplőn, s hatalmas zörgte se! neki aa útitok. — Megme­nekülünk, mama! — kiáltott hátra sz idős ekteő alá. A Jancsi keflatt most bíztatni, megéres- te a i tszflj't, majd saéteőrgőtt m ócska MBPWer & kovqi úgy vágtatott a Zsiga öszvér mellett. Miau utolérték az anyát te férjét, a férj már ott ölelgette, nyugtatta. De a fiatal anya Inkább attól nyugodott meg, amit ezután látott: vkra- szanézvs arra a helyre, ahon­nan falerohantak, a három né­met gépkocsi hatalmas dörre­néssel saétanállk, majd a szán­tóföldet pásztázzák a fekete gépmadarak. S amikor az fit gép dolguk végeztével újra elhúzott a fejük fölött, már féltek; csak akkor csodál­at, de nagyon, amikor a gépeken megpillantották az ötágú vörös csillagot. Hát ezek meg oroszok. Lehetséges? Hogy éppen szók, akik... £s nagyobb akarattal, visz- szatarthatatlanul mentek most már felemelt fővel előre, arra — keletnek. A kővetkező falu főbírája hiába féltette ókét, hogy csak fordítsák a szekerük rúdját nyugat félé, mert ez az út a halálba vezet, mégis men­tek új erőre kapva — keletnek. A nap már leszállni ké­M szült mögöttük. Vörösen bíztatta őket a kormos ég al­ján. Nemsokára feljött a hold, kifényesedtek a csillagok. Amott sztálingyertya lobbant fel az égen, az világította meg az arcukat. Jobbról, a síkság felől recsegve, üvöltve repül­ték a hegyoldalaknak a sztá- linorgonák. Fejük felett vijjog­va, ugatva szálltak a lövedé­kek, nyomukban a hegyoldalon apró szikrákként csapódtak be. — De szép, — mondta ma­géban a szekér mellett fárad­tan bandukoló kisfiú. — Olyan szép játék ez, amikor gyufa­mérget szórunk a forró kály­hára. Nagyon szép a háború. — De vissza is nyelte szavát, mert a hegyoldal felől is meg­indult a golyózápor. Ágyú, gép­fegyver, akna. Üvöltve csapód­tak be nem messze tőlük a lövedékek. — Géza, hajts! — kiáltott az ekhó belsejéből rá a bátyja, de alig mondta ki, a kis erdőből katonák ugráltak élébük. — Szent isten, ezek oroszok. Megölnek bennünket — kul­csolta össze csontos kis kezét a mama. Két katona nekiesett a szép szál Zsiga öszvérnek, és se szó. ki mert hajolni. Sírra köojrör-: gött: — Kiesi szamár! Héra bárja a szekeret. Kicsi. Gyenge iái — És kézzel-Lábbal magyará­zott, a minden népek nyelvén: Egy hatalmas kozák a mn- máhoa hajolt, széttárta a kan­ját: — Mama! Háború-háború* — Aztán a fiú hátára legyin­tett: — Na, posh! Biaztra-biszt­ró, bumm-bumm! — mutatta a közelgő vernél yt S e pillanatban teljes érá­ból felsírt az ekhó alatt a pá­lyás gyermek. Sírt, mint egy ki­éhezett, ahogy a torkán kifért Es hiába dugta az anyja szá­jába az életet, üres kenyértől nincs tej. S ahogy a nagy vál­las kozák fülét megütötte a sí­rás, bevilágított az ekhó alá, a kocsi belsejébe. Egészen behajolt Aztán viaszabújt te a ipár körülötte álldogáló legé­nyeknek magyarázott. ÜJra az ekhó alá bújt, s most már az aprósággal a karján állt meg a katonák gyűrűje közepén. — Klapec! — mondta elme­rengve valaki a katonagyűrű­ből. — Klapec! — szólt rá egst másik hang elragadóan. A közelben hatalmas detewá dó remegte«* meg az erdőt, de ők mit sem törődtek azzal, hogy háború van, gyönyörköd­tek a gyermekben. Nézték, cso­dálták ragyogó szemekkel az apró, vörös embertestet, muto­gattak, sziszegtek neki, s ami­kor a gyermek elmosolyogta magát, földig hajolva szélesei hahotáztak. Az egyik katona kivált a csoportból. Beszaladt az erdő sűrűjébe. Egy perc múlva már jött te visszafelé, mögötte hatalmas, jól táplált muraközi lóvaL A szekér elé vezette. Befogta a Jancsi már mellé. A többi konzerveket rakott az ekhó alá, az asszonyok ölébe. Rávezették a szekeret a jobb, veszélytele­nebb köves útra, s hosszan in­tegettek, míg el nem nyelte őket az erdő sűrű sötétsége. A kisfiú oldalt pillantva jól látta, hogy a Zsiga öszvér egy hatalmas ágyút cipel a puha avaron. Három nappal megrövidült az útjuk hazáig az osztrák ha­tártól az erős muraközi lóuaL S alig nyitották be fél éve el­hagyott kis alföldi házacskájuk nagy kapuját, nemzetiszínű karszalagos ember kopogtatott be hozzájuk egy papírral. A papíron ez állt: „IDÉZÉS! D. Géza és D. Béta meg a szamár jelenjenek meg a Nemzeti Bizottság előtt!” A Jancsi szamár a murakö­zivel nyomban közmunkára fogatott. C a szekeret hajtó kisfiú ** ilyenkor tavasszal ki­kiált az alföldi kis házacska nagy kapujába, s arra a kia szürke, egérformájú szamárra gondol. Mert nem is kicsi, ha­nem nagy szamár volt az, amiért 20 évvel ezelőtt elvitte őket egészen az osztrák határ mellé. De hát azért szamár m szamár... fltesnrégüben fiatal HwMnm. barátok között József Attila öda ómű verésről beszélget­tünk, Verselemzésünk azonban hamarosan parázs vitába csa­pott át arról« hogy szabad-« egyáltalán a verset elemezni, értelmezni, vagy elégedjünk meg egy általános, „spontán" hatással, amelyet a ven olva­sása kelt bennünk? A hosszan tartó vitában érettsóglaett fia­talok, veistkét olvasó iroda- iombarátok vonták kétségbe a verselemzés jogosságát, megle­hetősen minimális verskul tó­ráról téva tanúbizonyságot Gyorsan meg kell jegyeznem aznnhan azt is — az ott jelen­levő többiek érdekében — hogy ez az értetlenség, bizo­nya# értelemben vett nafvség nem volt általános jellegű. Mindez azzal kapcsolatban Jnt eszembe, bogy a Gondola! Könyvkiadó megjelentette a Miért szép? efenű verselem*« kPkuttt, amelyben avatott tót­tá köttök. írók éa trodalomtöe- XiéMPt vállalkoztak a XX századi magyar költészet ze- saefceinek elemzésére. A kötet jó ízléssel összeáM- tott versei mintegy kereszt­metszetét is adják századunk magyar lírájának, Ady Endré­től Illyés Gyuláig. Ady Bxhé nek több verse, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits Mihály, József Attila, Saabé Lőrinc, KsstuOiy Frigyes, Dák Jenó, Radnóti MikJoa, Sárközi György, Hassák Lajos, HM MQán éa EPyés Gyula _ versei lát. rikiit a vnsslrmzffk yvrfiet |m Béka T áarlá. Kom- lés Aladár, Ostntay Gyula, Rónay György, Shnon Mváz — bogy oak néhány nemet em­lítsünk — mondják ai azokat! az knpresszlőlEat, »melyeket s versek kiváltottak! betótük. AJ Cserebere és aamaar helyet cmsM a ft fáikA Fémekbe röppeni, bogy énekeljen, Mm tadaírt. aájes szép a szád, aeegezáhstnál A két mernem közt, hogy többé ne lássak. (Fordította Bán Ervin) A neves görög költő — József Átül* fordítója egyik vernét lapunk UM. augusztus 30-i számában már közötte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents