Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
A TOLVAJOK nyitott ajtókat találtak ; II népi ellenérzés megállapításai az aktatologatásról, a felesleges beadványokról, az eltartási szerződésekről Eger, V erövzala 169 _ A telep szélén egymagában gunrtyaszt a földbe süppedt alacsony épület A cigányházak is mind messze elhúzódnak tőle, akár a leprástóL Pedig — mint a többi házat — ezt is cigányok lakják népesen. Kiközösített emberek. Miért? BŰNÖZŐ A CSALÁD Sutva Bertalanná tán meg is sértődnék, ha szimplán-egy- »zerűen tolvajnak neveznék. lAz ötvenegy éves asszony „egyeduralkodói” egyéniség. Családjában, házának fedele Viatt nem tűrt meg olyat, aki a tisztességes, rendes életre vágyott, aki becsüetes munkával akarta megkeresni kenyerét. Az ő házában mindenkinek lopnia kellett. ÉS lopott a két asszonylánya: Lakatos Gézámé és Brantner Györgyné; lopott a veje: Brantner György; lopott a fia: Suha István, s akivel fia együtt él, a „menye”: Boros Irén. A besurranásos tolvajlás „mesterségét’5 űzték mind; s hogy kevés siker koronázta tetteiket, bizonyítja ezt valamennyiök büntetett előélete. A leggyakorlottabb besurranó jóllehet Suha Bertalanné volt, őt is több esetben büntették lopás miatt — legutóbb csoportosulás tagjaként elkövetett hivatalos személy elleni erőszakért ítélték egyévi szabadságvesztésre. Leánya, Lakatosné és menye Boros írén a legutóbbi, nagy- visnyói besurranáson rajtavesztett és fény derült a bűnöző família többi tettére is. Amikor a nyomozók SuhaBer- talannét börtöne cellájában felkeresték, ő „anyai” keserűséggel így kommentálta az esetet: — Hiába, nem volt otthon az ész, hiányzott a fej_ azért buktak bele mind _ A B ESURRANÁS TAKTIKÁJA i£ família tagjai sohasem szólóban követték el bűncselekményeiket, hanem csak párban. íme az ismert párosítás: anya és leánya — nővér és húga — sógorasszonyok — sógorok. A legeredményesebb együttes anya és leánya volt, Suha Bertalanné és Lakatos Gézáné. íme, ízelítő bűncselekményeikből: ... Kertes ház az egri Sas úton. Idő: fényes nappal. A ház idős asszonya a kertet ka- pálgatja, néhány méterre a konyha ajtajától. A két cigánynő észrevétlen besurran a konyhába: az anya csak néhány másodpercig matat a szobában, addig leánya a konyhában őrködik. A zsákmány — 1000 forint készpénz. Ahogy besurrantak, ugyanúgy távoznak észrevétlen... __ Az esetet, hasonló körülmények között, megismétlik az egri Károlyi Mihály utcában. A zsákmány itt busásabb, 7000 forint készpénz. .. . Üjra a Sas út egyik lakása. Az utcai bejárat nyitva, besétálhatni az udvarra. S aztán a háziak már hiába keresik ezer forintjukat a nyári konyha szekrényében. ... Eger, Kohárv utca. Talán a „legmesteribb” besurra- nás. A kapu nyitva, a konyhaajtó is, nem állja útját az alattomos tolvajoknak parányi retesz sem. Bemennek a külső szobába, itt foglal őrhelyet Lakatosné, anyja pedig indul beljebb. A belső szobában egy férfi fekszik az ágyon. Alszik. Kabátja mellette, a székre téve. Suháné gyakorlott kezekkel kikutatja a kabátzsebeket. Az eredmény: 500 forint. A két tolvaj távozik a pénzzel. A férfi alszik tovább. ÉKSZEREK BALKÉZBŐL Loptak még: nyloningeket, pizsamakabátot, alsónadrágot, lepedőt; orkánkabátókat; egy 80 éves, rosszul látó asszonytól 3000 forintot. Mindez, értékJó! kezdte az évet a gyöngyösi Mátra Feli érnem űkészí tő Ktsz Export Bagdadba és Beirntba ben, nem sok (!?) Az ékszer- lopások jóval többet hoztak Suháék konyhájára. ... Emeletes ház az egri Ady Endre utcában. Az első emeleti lakás ajtaja nyitva, a lakásban senki. Lalkatosné az előszobában fülel, nehogy meglepje őket váratlanul valaki. Suháné a szoba szekrényéhez lép. Ékszerek: dupla fedelű női arany karóra, karkötő, óralánc, brosstű. Pontos értékük: 12 400 torint. ... Az egri Lenin út egyik- lakása. A konyha nyitva, a lakás tulajdonosnője a szobában tesz-vesz. S amíg leánya figyel, Suháné „megrakodik”. A rakomány: egy nagyméretű arany zsebóra, aranylánccal, egy arany karkötő, aranykeretes függő és aranygyűrű. 24 912 forint értékű. A lopott aranytárgyak Miskolcra vándoroltak, Gönczi Mi- hálynéhoz. A balkézből származó ékszerek az orgazdának jól jöttek — potom pénzért megvásárolta mindet. ÁTOKÖZÉS, JÓSLÁS, TOLVAJLÁS A família női tagjainak módszeréhez tartozott az átok- űzés, a jövendölés, jóslás. Többféle szöveget tanultak be, s mikor kinek akartak átkot elűzni, jósolni, aszerint változtatták a formulát. Lakatosné és sógornője, Boros Irén Nagyvisnyón jósolgatva haladtak egyik háztól a másikig, s bementek oda, ahol nyitott kaput találtak. — .. .Kilenc kanál halott vizet öntöttek szét az udvaron... rontás van a házon, jaj, szörnyű átok — hadarta Lakatosné. — Amíg a szétöntött vízen jár, amíg a víz az udvaron lesz, elkerüli a ház népét a szerencse. És sorolta, mi minden kell, hogy az átkot elűzhesse. Kapott a ház asszonyától sok ruhaneműt, a család minden tagjáról valami darabot, hosszú alsónadrágot, blúzt, cipőt stb. A ruhákat azért kérte, hogy kiviszi a keresztútra, három napig otthagyja, aztán visszahozza. Kapott a ruhák mellé elemózsiát is: 25 dkg szalonnát, egy kiló töpörtyűt, egy kiló füstölt húst. Természetes, hogy semmit vissza nem vitt. Másik helyen pohárba öntött friss vizet, kendővel letakarta. A víz „hallhatóan” pezsegni, zúgni kezdett. — ... Háromszáz forintért átkozták el — mondta. — De MEGJI a TermészeUudomáir Érdekes új tudományos eredményekről, aktuális természet- tudományos kérdésekről ad tájékoztatást a Természettudományi Közlöny áprilisi száma. A tavaszi szeszélyes időjárás sok emberben felveti a kérdést: vajon mikor tudja már íz emberiség az időjárást befolyásolni? Az ezzel kapcsolatos felfedezésekről szól dr. Aujeszky László „Üj utak az időjárás módosítására” című W,\\\\\\\\\\\VW\\\\\\\\\\^V\\\\\\\\\V\\W Ha valaki a szememre hányja, hogy most. a nyárról írok, innak csak annyit mondhatok, hogy ne felejtse el: februárban zivatar volt, mennydörgéssel és záporesővel kísérve, mely alkalommal jég is esett, tehát a káosz teljes, hozzácsatolva még ízt a körülményt, hogy az osztrák meteorológia is súlyos tévedéseket követett el jóslásaival, amit a napi sajtó nemrégiben leplezett le. Így nem vagyok hajlandó elfogadni azt az íllitást, miszerint télen készültünk a tavaszra, tavasszal meg készüljünk a nyárra. Ezt húzza alá kétszer az a reklámszöveg, ami elég óvatosan, a fenti megállapításból születhetett; hogy öltözködjünk i gész évben divatosan. A régen nem tapasztalt, kis- kabátot szentesítő hőmérséklet unszolására bejártam a várost, mely Eger névre hallgat, hogy megyeszékhelyi „hivatalából” mit ajánl, mit vegyünk még föl. nit együnk, s általában: mi az. imi arra enned következtetni, rogy nemcsak a tavasz, hanem i nyár is fenyegető közelségben ‘artózkodik... ha száz forintot ad, én azt az átkot örökre elűzöm a feje fölül! Az átokű zéshez, jövendöléshez hatásos kellékkel is rendelkeztek. A kellék egy rézből készült feszület volt — a kereszt alsó szárán halálfej (?!) látszott. A keresztet valame- 1 lyik jóstehetségű ősüktől örökölték. A „szent eszköz”, a kereszt sem akadályozta, vagy zavarta őket abban, hogy bűncselekményeket kövessenek el. Természetesen a nagyvisnyói átokűzés, jósolgatás sem végződhetett bűncselekmény nélkül: az egyik nyitva hagyott lakásból, az ágy párnája alól 1950 forintot loptak el. VIGYÁZNI SOSEM ÁRT! Lakatosné nemcsak anyjával, de húgával, Brantner Györgynével is besurranások sorozatát követte el. Öt esetben — ennyit ismertek el — 7000 forint értékben károsították meg magánszemélyek tulajdonát. Suha István és sógora, Brantner György listáján csak egy besurranás szerepel. Az okozott kár 4000 forint. Lakatos Gézánét 14, Suha Bertalannét 9, Brantner Györgynét 5, Boros Irént, Suha Istvánt és Brantner Györgyöt pedig 1 rendbeli, magánszemélyek tulajdonát károsító, jogtalan behatolás útján, visz- szaesőként, illetve társtettesként elkövetett lopás bűntettével vádolja az ügyészség. Gönczi Mihályné, Kiss Péterné és Bóta Józsefné orgazdaság miatt kerül a vádlottak padjára. Elgondolkoztató, hogy a tolvajok egyetlen esetben sem törtek be, s még csak álkulcsot sem kellett használniok, hogy idegen lakásba bejussanak. Ahonnan pénzt, ékszereket, ruhaneműket és különböző értékeket loptak — nyitott ajtókat találtak. A gondatlanság, figyelmetlenség vagy a szórakozott feledékenység egyengette előttük az utat; alkalmat és lehetőséget találtak, s ez csábította őket bűncselekményekre. S az is meglepő tény, hogy csak kevesek tettek feljelentést az „ismeretlen tettesek” ellen, hogy csak kevesen jelentették kárukat. Vigyázni sosem árt: S a tanulság itt sem felesleges! Pataky Dezső ELEIVT yi Közlöny új száma cikke. A folyóirat nagy érdeklődést kiváltó cikksorozata: „Hogyan fejlődött az autó?” e számban közölt részlete átfogó képiét ad az autó szerkezeti részeinek fejlődéséről és a jövőben várható eredményekről. Üj érdekes tudományos felfedezésről szól a „Csontok elektromossága” című cikk, amely a csontképződés, a csontsérülések gyógyulásának újszerű képét tárja elénk. Optimista — a inja A kirakatszemle máris vérmes reményeket táplál az emberben. A nagy üvegtáblák mögött a szivárvány színeit túllicitáló ruhaanyagok átugorva a tavasz hőmérsékleti igényeit, pompás rendezésben kínálják a karton, a selyem, a flakon, a selyem-shantung le- és felmenő rokonságát ruhaanyag formájában, a rendelőre bízva, hogy a divatformáknak megfelelő ruházati cikkeket varázsoltassa belőle, melyek a legmagasabb hőmérsékleti Celsius fokon is kiváló külsővel ruházzák az arra rászoruló porhüvelyét Persze a kirakatszemle nemcsak erre szorult, hiszen a lábbelik is kellőképpen tükrözik a hőmérsékleti átmenet ígéretét. Gyermekek részére az úgynevezett mokaszin ígéri a nyarat, a felnőttek részére pedig nőknek a szellős, magas sarkú cipők, melyek a „pöms” névre hallA GYÖNGYÖSI Mátra Fehérneműkészítő Kfcsz 1965-ben nem teljesítette az éves tervét. Az okot két döntő tényezőre vezethetjük vissza. Az első: negyvenezer üzemi óra esett ki a termelésből — betegség miatt, ami egy százfős üzemnél nagy gondot okoz. Ezt az aránytalanul magas beteglétszámot még az sem indokolja, hogy a ktsz dolgozóinak zöme nő, illetve fiatal anya. A másik, már inkább objektív akadály: az Országos Árhivatal néhány hónappal a tervek elkészítése után módosította a termékek árát. Az 1966-os év első negyedéve azonban már kedvezőbb képet nyújt a Bánhidi László elnök által elmondott lény- számok alapján. — Az első negyedéves tervünket 245 ezer forinttal túlteljesítettük. Ez talán az exV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ „elazefej” rrói . . . gatnak — sejtetik a gyümölcsérlelő nyarat; nem beszélve a pan- tonettekről, és a szandálokról, amelyek ugyancsak méltó hírnökei a nemsokára bekövetkező nyárnak. S ha már itt tartunk: az egyik kirakatban gumicsónakot pillantottam meg, s nemcsak ezt, hanem a felfújható gumimatracot is, ami a strandolásról álmodik, a nyári szellőről, a csodás tájakról, mindenről, ami — nyár! S bent az üzletek polcain — egyelőre szerényen, de már a kedvelt évszak összes szépségeit ígérőén — kínálják magukat a fürdőruhák divatújdonságai ... S ha még ez is kevés: az egri Dobó presszó, melyet érthetetlen módon a történelmi tanulság szerint nagyon is szeszellenes Dobó Istvánról neveztek el, ,,,kiköltözötf a szabad ég alá, igaz, hogy csak porttermelésnek köszönhető, hiszen munkaruhákat, a termékeink mintegy 25 százalékát Lengyelországba és Csehszlovákiába szállítjuk. A második negyedévben ugyancsak munkaruhát küldünk Bagdadba és Beirutba is. — Tavaly baj volt az anyag- ellátással. Az idén...? — Az idén nem volt anyaghiány. A felettes szerveink megalapozottabban végzik a termékek kijelölését. — A MÜLT ÉVBEN probléma volt az önköltséggel is. — Igen, mert olyan cikkeket gyártottunk, mint például a női kombiné, amelynél lehetetlen volt elérni a négyszázalékos hasznot. Az idei év gazdaságosságára pedig csak két adatot mondok. Az egész múlt évi nyereségünk kevesebb volt, mint az 1966-os első negyedévé. A másik pedig, hogy az ,\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\, részben, de ezzel is vígasztalban, hogy „erre tessék, itt van a ... nyárelő”! Igaz, jelen pillanatban, amikor ott jártunk, egy Egertől elragadtatott kiránduló család fogyasztotta ott hazulról hozott ebédjét, de ezt zokon nem vehetjük, hisz az ezzel járó szemetelést a Dobó téren is végzik, a pihenőpadokon történő étkezés kapcsán. S a presszókból fagylaltot nyalogató emberek távoznak! De ez még semmi... A nyár valódi jele az, hogy az egri Mecset Étteremben újra felszökkent a fogyasztási arány a „Csíki apróhús” környékén, nem beszélve a sörökről, ami tényleg és visszavonhatatlanul — nemcsak a tavasz, hanem igenis: — a nyár jele már. S akinek érvként még ez is kevés: kivirágzás előtt áll a Dobó utca 24. számú, több ízben majdnem felépített, s több ízben ismét kissé szétbontott ház csonka falának tetején az — ökörfarkkóró. — Na?... Nyár, vagy nem nyár?... (kátai) 1965-ös bázishoz mérten a ráfordítás összege 20,8 százalékkal csökkent. — Mi ennek az oka? — Növekedett a tewmeSfe, jobb a szervezettség és nem utolsósorban, hogy a nem termelői létszámot hét föwel csökkentettük. — Hol kellene még jav&am a még jobb eredmények érdekében? — A női konfekcióban kellene szervezettebbé termi a termelést. Az egyes modelleket az OKISZ tervező-laboratóriuma adja meg. Nekik viszont kicsi a kelléktáruk, így sokszor a bemutatott mintadarabokat a nagykereskedelmi vállalat nem fogadja el. Amíg viszont a nagykereskedelem nem fogadja el, mi nem kezdhetjük meg a folyamatos termelést. így a női konfekcióban akadozik a munka. Az első negyedévben 80 mintadarab készült, amiből 15-öt fogadtak el. De nem minden esetben kapunk olyan színű anyagokat sem, amikből gyártani kellene. Ez is bajt okoz. A harmadik probléma szintén a tervezés, illetve a kooperáció hiányára vezethető visz- sza. A ktsz havi beosztásban szállítja gyártmányait a nagykereskedelmi vállalatnak. A gyártáshoz szükséges anyagokat viszont negyedéves szinten kapják a Textilnagykereskedelmi Vállalattól. Ügy gondoljuk, hogy semmi akadálya nem lenne annak, ha az ellátó vállalatok összehangolnák szállítási határidejüket a termelő vállalatokkal. AZ ELMONDOTT adatok birtokában tehát megállapíthatjuk, hogy az 1966-os gazdasági évet jól kezdte a Mátra Fehérneműkészítő Ktsz. Az említett hiányosságok gyors megszüntetése azonban elengedhetetlen feltétele annak, hogy a sikerek még fokozódjanak. fcaczik János Tizenegy megyében s a főváros tíz kerületében másfél hónapig vizsgálták a népi ellenőrök, hogyan foglalkoznak a tanácsok a lakosság beadványaival. A munkabizottságok most összesítik a felmérés tapasztalatait, és továbbítják felettes szerveiknek jelentésüket. Ennek ellenére már most is megállapítottunk néhány olyan vonást, amelyek — a népi ellenőrzési bizottságok megítélése szerint — mindenütt jellemzőek voltak. Mindenekelőtt azt állapította meg a vizsgálat — és ennek egyértelműen örülhetünk —, hogy az utóbbi években jelentősen javult a tanácsok munkája. A lakosság beadványait az esetek túlnyomó többségében a törvényesen előírt harminc nap alatt elintézték. Egyre kevesebb helyen tapasztalták a népi ellenőrök azt a gyakorlatot, hogy csak az aktát „ügykezelték”, és az érdemben! döntést, illetőleg intézkedést elodázták. Ennek kedvező hatása jelentkezett is a reklamációk csökkenő számában. Ugyanakkor viszont — és ez is a népi ellenőrök megállapítása — a tanácsok munkájában megerősödött egy olyan folyamat, amely hovatovább gátjává válik a gyors és eredményes intézkedéseknek. Feltűnően sok a házon belüli levelezés. Amit elintézhetnének élőszóban, esetleg egy telefonnal, abból akta lesz. Néha még a szomszédos szobába is hivatalos ügyiratot küldenek. így került sor például hosszas levelezésre egy helyszíni szemle időpontjának kitűzésekor, holott mindenki előtt világos, hogy a két érdekelt előadó szóban is megállapodhatna. Ehhez azonban a lakosság segítségére is szükség van, mert a népi ellenőrzés munkabizottságainak megállapítása szerint igen sok esetben terhelik felesleges beadványokkal a tanácsokat. Csak egy példát erre. Az egyik tekintélyesre növekedett aktaköteget megmérték a népi ellenőrök. Öt- venhét dekát mutatott a mérleg. A súlyos ügy, amely megjárt minden fórumot, érdemben egyáltalán nem volt súlyos. Egy romsufni lebontását igyekezett megakadályozni a tudajdonos, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. A mechanikus ügyintézés miatt — állapították meg a népi ellenőrök — nem lehet minden esetben a tanácsot elmarasztalni. Általában az építési osztályok munkájára jellemző, de fellelhető másutt is, hogy egy emberre erejét meghaladó munka marad. A vizsgálat során találtak olyan műszakit, aki egymaga látta el az osztály valamennyi feladatát: ő volt az előadó, a gépíró, az ellenőr egy személyben. Egy esztendő alatt több mint 4 ezer akta jutott át a kezén. Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy mechanikusan végezte munkáját? Hogy nem tartott minden esetben helyszíni szemlét? Nem. A népi ellenőrök véleménye is ez volt, és ehhez még hozzáfűzték: ilyen esetben a felettes hatóságnak kell idejében megtalálnia a segítség módját A segítségre annál is inkább szükség van, mert míwiea egyes beadvány Gondos vizsgálatot, mérlegelést igényel. A törvény betűinek merev alkalmazása sok esetben igazságtalan döntést szül. Szinte tipikusnak mondható az az «et, amikor négy—ötszáz forint nyugdíjból élő családiháztulajdonost akarnak 60—100 forintnyi munka elvégeztetésére kényszeríteni a 4—5000 forintot kereső lakók. Csak a pontos környezet- és emberismeret birtokában hozhat az előadó humánus határozatot. Ehhez pedig időre, a beadványok alapos tanulmányozására van szükség. Végül szóljunk arról is: egyöntetű a munkabizottságok véleménye abban a kérdésben, hogy ki kellene terjeszteni a tanácsok jogkörét az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. Talán az ügyben érkezik a legtöbb beadvány és a jelenlegi gyakorlat szerint a tanácsok érdemben semmit sem tehetnek. Vajmi kevés közük van az eltartási szerződések megkötéséhez, és még annál is kevesebb az eltartási szerződésekben foglaltak betartásához. A tanácsok éppen csak békéltetői szerepben léphetnek fel. de nincs semmiféle eszközük, amellyel jobb belátásra bírhatnák a szerződésszegőket. Nemcsak a tanács tekintélyének növelése miatt lenne szükség a jogkör kiterjesztésére — állapították meg a népi ellenőrök —, de szükség lenne azért is, mert ezzel jó néhány bírósági tárgyalást előzhetnének meg. Pfeifer Pál
