Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-02 / 51. szám
Nyugatnémet film A. HÍD Ahol az időjárást „csinálják” Rekordot dönget az idei télutó. Ha kitart még néhány napig, és nem fordul hirtelen zordra az időjárás, talán az eddigi legmelegebb télutónak lehetünk „élvezői”. Mintha április lenne Óránként térképezik as időjárást Látogatás a Meteorológiai Intéseiben Leolvassák a páratartalmat mérő műszert. Néhol telibe talált a fricska A Gyöngyös Szatirikus Színpad farsangi műsora 15. — Mások, más kocsmárosok még javában invesztáltak, de Lidia?! Leépített, a licencét is beadta. Azzal, hogy slussz- passz, végeztünk, nem kell a csárda... Hó-ogyisne! Ezt nektek — mutatott fügét. — Hogy a csárda után majd a házamat is elkamózzátok? Ne-e-em, apikám. Lidia nem evett me- saet Sőt! Különben veheti ész- ne. A ténsasszony körülmutatott, majd hármas tokát duzzasztva így folytatta: — Élünk, virulunk, licenc nélkül is virulunk. Ha muszáj, bát pia is akad, puszi is kerül. Csak persze... privátifí — takarta el a száját. — A legteljesebb diszkréció mellett. így aztán még a felsőbbség köréből is kerülnek kuncsaftjaim. Ivott egyet, de az öreg Bársonyt elfelejtette megkínálni — Hát maga, api? — nyalta meg a száját — Látom, még jó karban, strammul, ha kicsit már lisztes fejjel is... Mi kéne, ha volna? Csak bátran, ki vele, ne szégyellje magát. Lidia diszkrét Lidia megértő lélek. Lidia mindent megtesz az egy- laori tisztelőiért — Hát... — izzadt bele a paóáradatba és tekert egy keserveset nyakán az öreg Bársony. — Én... izé... énnekem tulajdonképpen egy címet adtak. Egy... illetőt keresek. — Kislányt? — Dehogy! — tiltakozott elvörösödve az öreg Bársony. 4 Nwüisfa Wtiti, március szerda — Akkor... asszonyt! Asz- szonykát! Tudom már! — csapott combjára a ténsasszony. — Maga Pintérnét, azt a fain kis töltött galambot keresi. Nem is csodálom. Magának mindig jó gusztusa volt, api. Annak idején, az én időmben is molettpárü volt... Nézzenek oda! Elpirult! Lisztes a feje és pirul! Marhaság! Lidia vagány... Lidia sose volt irigy... Meglesz Pintérné. Meg- szerzem magának. Hányra hívassam? Mikorra kéne, apikám? — Köll a fenének! — mordult fel az öreg Bársony. — Én férfit keresek. Csillik László kalauzt keresem. Itt lakik? Lidia vállat vont és a legcsekélyebb zokszó nélkül mondta: — Itt hát. Ahogy a katonaságtól leszerelt, rögtön idejött lakni. Rokona magának? Az öreg Bársony nagyot nyelt. — Rokonom — mondta. — Bár... hogy őszinte legyek... csak távoli, csak amolyan balkézről rokonom. Nagy betyár, mi? Ügy haTlom, hetenként cseréli a nőket. — Kicsoda? Laci? — futtatta föl egyik szemöldökét a ténsasszony. — Nem is én. — Apikám, maga félrebeszél. Magát úgy átejtették, hogy jobban se kelL — Átejtettek? Azt., tetszik mondani? — Világos. Ferkó, a szobatársa, az igen, az akkora, apikám, hogy az egész város tyúkjait végigbúbolná. De Laci...? — Nocsak, milyen? Hadd halljam! — biztatta az öreg Bársony. — Fesse már le a drágalátost. — Szelíd —■ felelte ábrándos orcával a ténsasszony. — Olyan szelíd, hogy templomi szobornak lehetne felállítani. — Lacit? — Nem is a haverját. Azt hiszi, linkelek? Akkor jól figyeljen ide. Hat lakóm van, érti? Hat darab, á háromszáz forintos férfilakóm. Valameny- nyit ismerem. Egyiknek sincs előttem titka. És 1» én azt X mondom, ha... Lidia azt mond- 5 ja — emelte fel a hangját —, . hogy Laci mintafiú, hogy a J többi lakóm a bokájáig se ér, ' akkor keveset mondtam. Az 1 semmi, hogy szelíd, de — szó- líd is. Még a nevenapján se láttam részegen. Én mondom. Lidia mondja: szerencsét csinál, kilószám hordhatja Szent Antalnak a hálapénzt, aki ( lány a szoknyájához bírja majd ragasztani. — Ó...! — No nézd csak, mi a baj, ' de elkámpicsorodott, api... Mit várt? Hogy talán legazem- berezem Lacit? Azt várhatja. Úgy éljek, fusson ki a szemem, ha nem igaz: lenne csak lányom — mindjárt Lacinak adnám. És mindenemet, még a nyakba való aranykeresztemet is vele. Nahát. Ez már sok volt, ez annyira szívből jött igazságnak hangzott, hogy a nyakát vakar- gató öreg Bársony a lényeg- ; gél is kénytelen volt előruk- . kölni. i — És... és senki, egy... for- - más, helyes kis íeketerigó se járkál újabban hozzá? — Lacihoz? Ugyan. Pedig direkt jót tenne neki, ha járna. Meggyógyulna a lelkem. — Hogyan? Beteg? — Beteg. — Mi baja? Mit mond a doktor? — Doktor? Mit tud a bajához egy doktor? Szívbeteg. Szerelembeteg. Se szól, se eszik szegény. Olyan beteg, hogy napvilágnál is a holdat nyalná. — Ne tessék mondani. — Ajaj, Lidia tudja. Lidia prakszisból beszél. Lidia szerelmi ügyekben professzornak számít. — Igen? Ja persze...! — jutott eszébe az öreg Bársony-1 nak a ténsasszony viharos múltja. — Hát akkor... én mennék is. Nekem itt semmi keresnivalóm. Isten megáldja, ténsasszony. — És Laci? Mit mondjak neki? — Semmit. Mert... az a Csillik László, akit én keresek — magyarázta az öreg Bársony — egy szoknyabolond. Ahány ujja, annyi babája. No, köszönöm a hozzám való türelmét. Minden jót, ténsasz- szony. Azzal mutatóujját a kalapja iránt lökte, és már indult is kifelé, de a pletykaéhes ténsasszony utánakiáltott: — És a lakókönyv? A lakókönyv mire való, api? Az öreg Bársony megtorpant. — Lakókönyv? — Persze! Abban minden benne van. Apja, anyja neve, született ekkor meg ekkor, egyszóval. .. minden benne van. Nyomban ezután egy kiáltás következett. CFolytatjuk.) mérsékleti érték már a rekord plusz 20 Celsius. Mintha április lenne. Berkes dr. lapozza a könyveket és készségesen válaszol. — Mióta folynak meteorológiai kutatások, milyen „idős’* az időjárás tudománya? — A forradalmat a barométer születése jelenti — mondja. — Gyakorlatilag tehát az 1640-es évektől számítjuk tudományágazatunk gyermekkorát. Ebben az időben jelent meg a hőmérő is, tehát már több mint 300 éve folynak a megfigyelések. Anglia, mint hajósnemzet, áll az élen, rendszeres feljegyzéseket őriznek már 1680-bóL Magyarországon 1780 óta ^figyelik” az időjárást. A budai Csillagda volt a kezdet, még Mária Terézia alapította. A tudományosabb vizsgálatok azonban csupán 1800-ben, a citadellái csillagdában indulnak meg. 186 éves sorozattal büszkélkedhetünk, ami európai méretekben is számottevő. Ma? Csupán hazánkban mintegy ezer állomás működik; Csapadékot, hőmérsékletet, légnyomást mérnek. Kapcsolataink az egész földgolyóra kiterjednek. Telexgépeken, távírón érkeznek a jelentések. Képtávírón térképeket továbbítanak, felrajzolva a világ időjárását, a ciklonok és az áramlatok mozgását. Óránként térképezik fel a hazai helyzetet. A tudományos munkatársak csoportosítják az adatokat és következtetéseket szűrnek le belőlük. Mindenfelé műszerek. Az épület tetején hőmérők. A műszerszobában 60 éves barométer, még ma is pontosan dolgozik. Ezek után tesz- szük fel a kérdést: — Milyen lesz holnap az idő, vajon esik-e majd az eső? — Hisz nincs mindig abban a szerencsés helyzetben az ember, hogy első kézből kaphatja a prognózist. — Erre 100 százalékos pontossággal még mi sem felelhetünk. A meteorológia tudomány és nem jóslás. A rómaiak ugyan próbálkoztak bél- és madárjóslással. De a madarakat bizony nagyon gyakran becsapja az időjárás. A madár is, a növény is csak a jelenlegi helyzetet észleli, és aszerint cselekszik. A madár megindul a meleg felé, a növényen kipattannak a rügyek. Követ♦ keztetéseket „levonni”, „előre- J látni” képtelen. Az időjárás a ♦ Nap tevékenységének függvé- , ♦ nye. És mivel a Nappal kap- ’^csolatos ismereteink még elég '♦hézagosak, így hosszabb tartalmú előrejelzésünk sem lehet J100 százalékos. ij Magyarország egészen külön♦ leges helyzetben van. Orszá♦ gunk fekvése mélyen a Kár- J pát-medencében egészen bizonytalanná teszi a mindenkori ,4 „várható időjárást”. Az érkező ♦ áramlatok megtörnek a magas J hegygerinceken és gyakran — ji bennünket is becsapva — meggyéi toztatják irányukat. Tudvalevő, hogy a csapadék nagy♦ részben az áramlatok találko- _♦ zásától függ.-$ Csupán a Szovjetunió és az s J USA ad ki — mivel aránylag ÜJ egységes és nagy terület — ^♦maximálisan egy hónapra elö♦ re távprognózist. Hazánkban a kJ reális lehetőség — még így is, aJ tág értelemben véve az előre- ^J jelzést — maximum két hét. A ■-♦csapadék-prognózis azonban l.|még egy napra előre is csak kisebb biztonsággal adható J'Jmeg. ♦ — Érdekes, és ezt saját 30 )-J esztendős tapasztalatom is alá- ltj támasztja — folytatja Berkes s-jdr. —, hogy a nyári hónapokéban az idő „fordulása” általáj-J ban a hét végére esik. Angliádban csütörtök ez a nap, s mire t. J ideér az esőfront, vasárnap ♦ lesz. :nj Visszatérve a márciusra: A e,j jelentések alapján még lehet- nek télies napok, de a hőmérő . ♦ higanyszála előreláthatólag így ísj is a 0 és a 10 fok között in♦ gadozik. Regős István Atlanti-óceán felől jövő nyugati meleg szelek elterelték a hideget Tallózzunk a „legek” között Az ideihez hasonló meleg februárt 1843-ban észlelték a feljegyzések szerint A havi átlag akkor plusz 7 Celsius-fok volt. A legmelegebb nap 19 fok. A leghidegebb február viszont 1929-ben dermesztette az országot: átlagban mínusz 8 Celsius volt de mértek mínusz 32 fokot is. Az idei február átlaga plusz 8 Celsius-fok. Az eddigi legmelegebb napi hő— De csak hazánkban ilyen kellemesen tavaszias az idő — mondja dr. Berkes Zoltán, a távelőrejelző osztály vezetője. — Európa északi részében még télies az idő. Skandináviában a mínusz 30 Celsius sem volt ritka. Hajók raboskodtak a Balti-tenger jégpáncéljának szorításában, Kanadában mínusz 51 Celsius-fokot mértek. Magyarországot hiába „támadták” ez idáig a 60. szélességi fok felől érkező fagyhullámok. A Kárpátok koronája kivédte a „rohamokat” és az A közönség sűrűn tapsolt, de ritkábban nevetett. A taps inkább az ötletes rendezésnek, a gyér nevetés valószínűleg az ötlettelenebb szövegnek szólt. Ez a szöveg már a plakáton kezdődött: „Nyomok a művelődési házba vezetnek”, s aki ezen a „nyomon” ellátogatott vasárnap délután és este a gyöngyösi városi művelődési házba, az egy nem profikhoz ! mérten is színvonalas szatirikus műsort láthatott, — ami egy • jobb címet is megérdemelt volna. A Kitérőgyár ÜV. Gyöngyös r Szatirikus Színpada valószínű | hosszú hetek alapos munkájá- : val készült farsangi műsorára. : Az előadás színvonalasan mu- . tatta a gondos szerkesztői és- rendezői elképzelést amely a- szöveg, zene, ének és tánc, sőt,- hangszórós szöveg és egy kísérő t keret-konferansz sikeres egy- bekomponálását jelentette. > Sokkal több nevetést csalt volna ez, a néhol az amatőröket is meghazudtoló előadás, ha jobban ülnek a poénok, rövi- debb, de frappánsabb a szöveg §s ha kevesebb a csattanó utáni magyarázat (hangszórón keresztül). Viszont, ha arra gondolunk, hogy az előadás fricskáinak célpontja Gyöngyös volt — és erről a városról, mint ahogyan speciálisan a többiről sem, egyetlenegy kitűnő szatirikusunk sem írt még — akkor nyilvánvaló volt a feladat: Írni kell speciális gyöngyösi „fricskákat”. Szatírát írni nehéz, műkedvelő színészek számára nem is hálás, de a vállalkozás merészsége mindenképpen nagyvonalú és dicsérendő. Tulajdonképpen az előadás is nagyvonalú, néhol túl az: mint a bécsi Müller felügyelő figurájának megteremtése is. Szerencsésebb lett volna ugyanezt mondjuk, egy pesti kollégájával helyettesíteni. (Nálunk is vannak felügyelők.) Hol talált telibe a fricska? Például ott, ahol a 80-as lakótelep hibáiról beszéltek, vagy amikor a mátrai buszjáratokat bírálták, vagy a gyöngyösi vendéglátást A huzavonákat a tervek és az építkezések körül... S mint visszatérő motívum, természetesen a lakáskérdés: kitűnő volt a lakáshivatali jelenet. Sikeres volt a díszlet megoldása a piros függönyökkel, amelyek nagyobbra, kisebbre és változatosra varázsolták a színpadot. A „bécsi” Müller felügyelő még sok hiba nyomára bukkant, de hát azért mindent nem sorolunk fel... Az írók — az előbb említett kifogások ellenére — Jánossi Viktor, G. Molnár Ferenc és a többiek — jól ismerik Gyöngyös problémáit és szép csokorba össze is gyűjtötték őket. A rendezők Guthy Tamás éí Jankovits Jenő kiváló munkál végeztek, rengeteg ötletet mutattak be a közönségnek. A szereplők közül ki kell emeln: Molnár Gazsit (Müller felügyelő), aki szinte végig a színpadon volt, Leblanch Zsoltot Guthy Tamást, Jankovits Jenőt, de a többiek is — Ambrut Gabriella, Berger József, Bér ta Erzsébet, Borbély Bajos Csoszánszky Zsuzsa, Debre Józsefné, Demény Béla, End rész Emília, Hegedűs Klára Herczeg István, Mészáros Ti bor, Nagy Erzsébet, Nagypá József, Patócs József — kévé: kivételtől eltekintve megfelel tek. Kovács Zoli zenekara és í Vidróczki táncegyüttes jól il leszkedett az együttesbe. A Gyöngyös Szatirikus Szín pad kimunkált előadását nem. sokan látták a gyöngyösiek kö zül pedig róluk és városukró szólt. És éppen azért, mert ki tűnő meglátással a színpad ve zetői következetesen városuka karikirozták, megérdemel nez a műsor többszöri előadás is. hogy mindenki lássa ázol közül, akiket a fricskák telib- találtak. (berkovits) S főm pergése után a néző megrendültén távozik. Annyi 6ikenes és a háború borzalmait művészi eszközökkel bemutató film után is valami megrendí- tót kap a néző. Az igazságnak azt a megfogalmazását, amely néhány tucatnyi arcon, a fény és a szenny keveredése folytán előttünk alakul határozott mondattá. Bernhard Wicfei 1959-ben készítette ezt a remekművét Egy délnyugati német kisvárosba viszi el a nézőt a naptárban éppen 1945. április 27-ét írnak, amikor a film hősei a vásznon megjelennek. Serdülő, tizenhat eves gyermekek iskolai életének, otthoni Jdsebb-nagyobb konfliktusainak vagyunk tanúi. A’ nagyhangú „körzetvezető- néptárs” az ország belsejébe küldi feleségét, hogy szeretőjével másfelé menekülhessen. Az özvegy anyák féltik fiaikat. A tanár Shakespeare-t fordíttat mert úgy érzi, az örök emberi értékekbe va,ahogyan még bele lehet és be’e kell kapaszkodni. Lányok és fiúk vonzódnak egymáshoz, szerelem szövődik, keserű tapasztalat is adódik arról, amit a háború szőtte bonyodalmak tesznek megbocsát- hetóvá. A távirati stílusban bemutatott családokból ezeket a tizenhat éveseket behívják katonának, és egynapi kiképzés után- a frontra akarják dobni. Mert parancs jött és a parancsot minden áron — kerül, amibe kerül! — végre kell hajtani. Az öreg katona szánalma és megértése a hét fiút — a front felett — a hídhoz vezényli, s ott ezek az iskolában Hölderlint szavaló fiúk, gyermekes rajongásukban és izgalmukban, a hagyományok és a nevelés birtokában hősökké akarnak válni. Bernhard Wield ezt a hőssé válást, ennek szomorú és hiteles tragikumát rögzíti celluloidra. Lassan, a lélektanilag ellenőrzött részletek hitelességével mutatja be a hét fiút, a háború kegyetlen mechanizmusát, es azokat a pillanatokat, amikor az ember minden erkölcsi meggondolást félretéve öl, vagy f*m készül. A híd kitűnő színtér ahhoz, hogy a menekülő hadsereg eszeveszett rohanását lemérje, de ahhoz is, hogy a fegyverek mennyire el tudják venni az emberek erkölcsi tisztánlátását. A fiúk számára a kapott parancs és a vak engedelmeskedés törvénye még mindig érvényes, amikor a parancsokat osztogatok már régen futamo- dásnak eredtek, és legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy utánanézzenek: ki, hogyan hajtja végre a szabatosan és könyörtelenül fogalmazott utasításokat. A rendező lassú kamerával követi azokat az eseményeket, amelyek az arcon játszódnak le. Ahogyan a fiúk döntenek a helytállás felől, ahogyan az öreg katonát a tábori csendőrség lelövi, ahogyan a mosónő pöttöm fia a halál előtti rémületben megbűvölten nézi a rárepülő ellenséget, hitelesen rögzíti a kegyetlenséget, amely a háború erkölcsi fejetlenségéből születik. Kinek kell és miért kellene elszámolni egy halottal, aki már nem tud ja védeni magát? Miért halt meg egy ember? Kinek fontos, hogy — aki meghalt — továbbéljen? Hol van a háborús veszteséglista felső határa? Érdekes ez egyáltalán valakinek? Kit és hogyan vonnak majd felelősségre? Ezek a kérdések nem önmagukban riasztanak. De önkéntelenül is kikívánkozik a nézőből, miközben látja a hét értelmes és tiszta gyermek arcot a félelemtől, a kétségbeeséstől és a halál iszonyatától eltorzulni. A hét fiú más-más típus, mindenik a maga módján és vérmérséklete szerint akarja teljesíteni kötelességét. Az öntudat, hogy neki is fel kell áldoznia magát a szivarra gyújtó alezredes cinikusan elmondott szólamaiért, önmagában tiszta és nemes, mert a romlatlan fiatal test és lélek töretlenül hisz az elképzelt ideálokban. S ezt az elváltozást, ezt a szörnyű erkölcsi és idegi földcsuszamlást érzékelteti a film alkotója me grázó an, hitelesen, tucatnyi évvel a háború után. Nagy pedagógiai és kiváló művészi munkát kellett teljesítenie a rendezőnek ahhoz, hogy ezeken a fiatal gyermek- arcokon az egykori rémületet ennyire visszatükröztesse. A szülészek közül ki kell emelnünk Fölkér Robert, Fritz Wepper, Wolfgang Stumpf, Günther Pfitzmann, Heinz Spitzner és a Franciskát játszó Cordula Trantow nevét. A világhírű film operatőri munkáját Gerd v. Sonin végezte. Bernhard Wicki Manfred Gregor azonos című regényét nemcsak adaptálta filmre, hanem saját szimbolikájával és erkölcsi tisztánlátásával olyan képsort teremtett, amely a váratlan tragikumát mozaikokra bontja és azokat ismét összerakva megrendíti a nézőt. Szólamok nélkül is igazságot tesz. Farkas András
