Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
SCTGENTII JEVTUSENKO: Nincs nem érdekes ember, nincs olyan Nincs nem érdekes ember, nincs olyan. Mint a bolygóknak, mindnek sorsa vám Minden bolygó külön egyéniség, s hozzá hasonló nem volt soha még. g ha élt valaki csendes életet, s az észrevétlenség barátja lett, igy volt az emberek között becses és'zrevételenségével érdekes. Mindnek külön titkos világa vám, s benne a legszebb perc, mely elsuhan* s megvan a legszörnyűbb órája is, mégha számunkra ismeretlen is. És hogyha meghal, jaj, meghal vele az első hóra hullt tekintete, az első csókja, első harcai. Bizony ő mindezt magával viszi. Vázlatok Vlagyimir Tyendrjakov írói portréjához Bár megmaradnak könyvek és hidak, festők vásznai, gépele, szép szavak, hosszú élet Itt sok mindenre vár — valami mégis, mégis tovaszálL Könyörtelen játék törvénye ez. Világok halnak meg, nem emberek. Emlékszünk rájuk, bűnösökre éppen. De mit tadtunk mi róluk lényegében.? Sí testvérről és barátról mit tudunk? ÉS akihez a leghűbbek vagyunk? S ki édesapád oly jól ismered, bizony semmit sem tudtál róla meg. Elmennek ők..« és nincsen vissza út Titkuk nem újul, holt homályba fut? S e helyrehozhatatlan az, ami int engem újra s újra szólani. * Szokolay Károly fordítása WMflafi SIMONS Eljöttek utánam Bűdön eltűntem a penészes tanyák közül, magamba a kutyákat elűztem? t de nem haltak meg* billegő csápjuk nem szakadt le* fejüket nem dobták el? beletéve fehér zápfogukj fülükből meg a pőkháló-szaladást észrevevő membrán-lemezt is? éFTŐttek utá nam — de nem Ismernek meg, itt mennek az utcákon szép pórázon? — de le se köpnek, hangosan kiáltok rájuk, i — de föl nem figyelnek? n megy soruk, a leszakadt lombú ólak helyett paplancs ágyban fekszenek* autóban utazgatnak? selyemszalagot lóbálnak, szőrükbe kölnit Is kapnak, szájuk puszikáktöl pírosj pedig dögöt ettek egykor? a cicát, varangybékát bottal verték agyon, most jót alszanak éjjel; s nem fogják már meg a csillagot? amelyik ott röpköd a sáros tanyák mögött t ?,Pár óra alatt változik a replő személyek sorsa, mindegyik valódi értéke megmutatkozik, a fiatalok érettebbé válnak, az idősebbek igyekeznek új módon tekinteni a világot. Ezalatt az idő alatt az elbeszélés főhőse, Ivan Kapi- tanovics Szokovin átéli filozófiájának összeomlását, elveszti . majd ismét visszaszerzi fiát. Ez alatt az idő alatt elpusztul Vagyim Szokovin gyermekkori barátja, és lánya születik, új kis ember.” Az elbeszélés konfliktusa Szokovir.nak és fiának, Va- gyimnak véleménykülönbségéből fakad. Tyendrjakov —• nagyon helyesen — Vagyim oldalán áll, aki azt vallja, az ember értékesebb minden gépnél, és az embert jobban kell szeretni mindenfajta technikánál. A Rövidzárlat jól sűríti az eseményeket, érdekes, karakterisztikus rajzot ad az egyes szereplőkről, hibája, hogy az egyébként helyes alapgondolatot többször, de szükségtelenül ismétli és túl gyakoriak a szituációk rendkívűliségét fokozó elemek. A Bíró előtt című műve az igazságkeresés jegyében született. Egy vadászaton történt véletlen szerencsétlenség és ennek következményei képezik a cselekményt. Túl sok szereplőt vonultat fel az író, s ezért nem könnyű Tyendrjakovval együtt végigjárni az igazság-» keresés útjait. Bár az elbeszélés nagyon izgalmas, hangulatos, mégis a mű végére egy határozott állásfoglalás az író részéről nagyon kívánkozott volna. Ennek hiánya csökkenti a Bíró előtt című alkotás értékét. Tyendrjakov elbeszéléseinek vannak állandó, sajátságos motívumai. Sok mellékszereplőt vonultat fel, hőseit gyakran szokatlan szituációkba helyezi? nem zárja le egyértelműen művei cselekményét. Ezek a vonások néha éppen a művek értékét csökkentik. Tyendrjakov fő értékeit merész, újszerű témaválasztásaiban és ügyes előadásmódjában kell látnunk. Az elmúlt évben az a kitüntető szerencse jutott nekem osztályrészül, hogy személyesen is elbeszélgethettem Tyendrjakovval. Elég régóta levelezésben álltunk már, s alig vártam a kínálkozó alkalmat, hogy Moszkvába utazhassam, s felkereshessem íróbarátomat. Nem messze Moszkvától van egy kis művésztelep? ahol az írók nagyrésze pihenőjét tölti, vagy éppen alkotói magányba vonul. gazi oroszos környezet, szép, ízlésesen kifaragott faházikók sorakoznak egymás után, sétára csábító nyírfaligetek váltakoznak kisebb tisztásokkal. Tyendrjakov jóformán az egész évet a telepen tölti, nem szereti a városi nyüzsgést és a zajt. A főváros híreit felesége szállítja, aki naponta autóbusz- szal bejár Moszkvába dolgozni. Vlagyimir Tyendrjakov nagyon szerény, kellemes ember, aki nem szívesen nyilatkozik magáról. Hosszasan elbeszélgettünk eddigi alkotásairól, s azok hazai és külföldi visszhangjáról. Tyendrjakov nemrég nagy szibériai körutazást tett, ahol sok érdekes dolgot látott — baráti kacsintással kísérve meg is jegyezte, bizonyára újabb elbeszéléseinek témái is lehetntíj. Még faggattam az írót művészi módszereiről is a közben felszolgált hagyományos tea mellett, de nem akartam túl hosszúra nyújtani a látogatást, mert Tyendrjakov éppen gyengélkedett, s ezért nem volt a le^tobb színben. Azzal a gondolattal búcsúztunk, hogy alkotói módszereiről kezdett vitánkat feltétlenül folytatnunk kell. A látogatás után visszafelé moszkvai szállásomra azon gondolkodtam — volt időm és lehetőségem, hiszen későn lévén taxival mentem — mi az oka Tyendrjakov sikereinek és népszerűségének. Úgy fogalmaztam magamban meg a választ, hogy Tyendrjakov mélyen gondolkodó író, akinek mindig van tartalmas mondanivalója. Az ilyen írót, aki mindig valami úiat tud moflte dani, érdemes olvasni. Dr. Hekli József tud megfoganni. A jóakarók , hasznos tanácsát nem fogadja meg, előtte csak a terv teljesítése lebeg. Fel sem merül ben- , ne, hogy a terv adott szituá- , dóban lehet megvalósíthatat- ; lan is. Gluharjov meggyőződé- ses kommunista, aki feladatát mindenáron teljesíteni akarja, de makacssága, a kellő hozzá- ' értés hiánya helytelen útra viszi. Az Iván Csuprov bukásában a „mindenáron és eszközzel” való jótakarást leleplezi az író. Iván Csuprov, a kolhozéi- nők nem válogat az eszközökben, mikor kolhoza fejlesztéséről van szó. Csalárd úton próbál anyagot biztosítani a kolhoznak, s ez alapvetően helytelen. Tyendrjakov bemutatja azt az utat, amely Csuprovot a bűnös fondorkodások lejtőjére vezette. Az író nem mondja ki személyes ítéletét, hanem epizódokat ábrázol a kolhoz hétköznapjaiból, amelyekből a nemkívánatos események kifejlődtek, s a mű végén az olvasóra bízza a véleményalkotást. A Válóok című elbeszélése fordulópontot jelent Tyendrjakov alkotóútján, mert szemmel láthatóan itt szakit erőteljesebben az ábrázolás sematikus i eszközeivel, ekkor próbál mé- ! lyebbre hatolni a jellemek ! megformálásában, és az eddigi ' műveit jellemző szétfolyó ára- I dóst igyekszik az epizódok szer■ vesebb összekapcsolásával ha■ tékonyabban kiküszöbölni* ; A Válóok cselekménye is ; kolhozfaluban játszódik. Az líró kétfajta életszemléletet ál- I lit elénk, a kollektív érzésű I embert és az individualista • tulajdonosét. Két világ két • tudat, két etika néz egymással •farkasszemet. Az elbeszélésben ; érződik, hogy Tyendrjakov az ! újfajta, közösségi morál híve, Ide ezt nem tudta a legsikere- Ssebb művészi formában kife• zésre juttatni. • Tyendrjakov első elbeszéléssel újszerűek, izgalmasak, de í némileg vesztenek értékükből • azáltal, hogy a sok mozaik> szerű epizódot az író nem tudja > mindig szerves egységgé kovácsolni és esetenként hosszúra > nyúló didaktikus magyaráza- S tokba bonyolódik. E vallási előítélenűvei közül. A csodatevő > szent című 5 kisregény tarthat számot a | legnagyobb érdeklődésre. A > középpontban egy kisfiú áll, Jakiért a vallásos érzületű < nagyanyja és a falu haladó < erői vívnak harcot. Az író s ügyesen mutatja be, hogy a S nyiladozó értelmű kisfiú egy- >re többet ért meg a valóság $ bonyolult összefüggéseiből, s | nyitott szemmel néz a világra. > Morális kérdéseket feszegető művei az elmúlt években > jelentek meg. mint a Hármas, > hetes, ász, a Bíró előtt, a Rö- > vldzárlat, vagy a Találkozás > Nyefertitivel. | Talán a vitára legtöbb alkal- ? mat adó elbeszélése a Hármas, > hetes, ász volt. A Magyar Televízió két éve bemutatta a < novella dramatizált változatát, ?s ezzel kétségkívül nagyméretekben hozzájárult Tyendrja- < kov hazai megismertetéséhez < és népszerűsítéséhez. A hár- <mas, hetes, ász című elbeszélés rendkívül érdekes történettel' dolgoz fel — az emberi lapkőit településtől távoleső, kis- (számú, faúsztatással foglalkozó közösség életét és a nyugal- <mukat megzavaró bűnöző csa- Jlárd ténykedését, amely meg- | bontja a faúsztatók békés hét- < köznapjait, — a befejezés azon- <ban nem zárja le a cselek- < ménvt végérvényesen, és így < tulajdonképpeni megoldásról 5 nem is beszélhetünk. < Ez a megoldatlan megoldás <némi hiányérzetet hagy az ol- < vasóban. s A Rövidzárlat című elbeszélése az ember és a technika 5viszonyát választja témául. A' > mű cselekménye mindössze < néev óra alatt játszódik le. ^Szilveszter éjszakáján. Egyik > neves szovjet kritikus ígv foglalja össze az elbeszélést: ® tagytmtr TyereiN legtehetségesebb á Neve hazánk<. ban nem ismel rétién, hiszen a kiadók jóné- s hány novelláját megjelentették s már, sőt 1963-ban kiadták első s nagyobb® zabású regényét is, > „A múló idő nyomában” cím- > mel. < Akárcsak Jevtusenko lírája, < Tyendrjakov elbeszélései is | élénk vitákat váltottak ki. < Tyendrjakov alkotásainak < többsége mai tárgyú, lebilin- < cselő cselekményű és sok úgy- < nevezett „kényes” kérdést vet < fel. | Vlagyamiri Tyendrjakov vi- | szonylag még fiatal író. 1923- < ban született Makarovszkaja í nevű kis faluban. A középisko- < la elvégzése után részt vesz a ? fasizmus elleni honvédő hábo- < rúban, a Harkov körüli han- < cokban meg is sebesül. A há- < ború után rövid ideig komszo- < moltitkárként dolgozik, majd a < Gorkij Irodalmi Intézet hallga- | tója lesz. Ekkor kezd komo- 5 lyabban foglalkozni az iroda- s lommal. Első karcolatai az > Ogonyokban jelennek meg, de > ekkor még felületes képekkel > ábrázolja az élet jelenségeit > Hatással van Tyendrjakovra a > „konfliktusnélküliség” káros > elmélete, bár feltehető, hogy az > íróban már ekkor élnek a va- > lóság rangosabb ábrázolásának örekvései. Az 1950-es évek úejétől egymás után látnak íapvilágot Tyendrjakov művei i jelentősebb szovjet folyóiratokban önálló kötetekben. Tyendrjakovot három prob- éma foglalkoztatta eddig: a tolhozfalú élete, a vallás még relyenként fellelhető hatása és torunk néhány morális kérdése. Természetesen a próza epi- cus áramlása gyakran kínál >lyan lehetőségeket, hogy az író a kiválasztott alapprobléma nellett sok minden másról is nyilatkozzék, így a nagy személyiségek szerepéről és felelősségéről, a párválasztásról, az jmberi együttélés szabályairól, s egyebekről. A kolhozfalu életéről írt elbeszélései közül az Ivan Csuprov bukása, a Válóok és az Esős tavasz mondhatók a legsikeresebbeknek. Különös figyelmet érdemel az Esős tavasz című elbeszélés témája. Tyendrjakov a kolhozvezetők hozzáértésének és felelősségének a problémáját veti fel. Gluharjov az erősen fel- ázott talajba is elvetteti a gabonát, bár tekintélyes szakemberek figyelmeztették, hogy az értékes mag ilyen talajban nem WVWWWWVAAAŐAAMAMAAAAAMI hába, mert nekem még elin tézni valóm van. Addig ot maradsz. Nemsokára megjöi a két kislányunk az iskolából velük eljátszhatsz vacsoráig Utána majd meglátjuk. — Nem utazunk? — kérdez te a gyerek ijedten. Értette már, hogyne értett* volna a gyerek kérdését. — De majd utazunk. — Hadd legyek magával rendőr bácsi — kérte a gyere! — Mondtam már, még híva talos ügyem van. Megérted? A gyerek bólintott, és hagy ta, hogy a törzsőrmester oda vezesse a mosolygó asszony hoz. Beletett két óra hossza i? mire Kovács János rendőr törzsőrmester hidegtől kicsi pett arccal belépett a nagy szobába, ahol a három gyere! vidáman játszott egymással Egyenesen odament a fiúhoz felemelte a hóna alatt az ar cával egy magasságba. — No, kisöreg, mindéi rendben van, holnap utazunk Ma éjjel itt alszol nálunk Apád azt üzente, csókol é hogy jó legyél, tanulj szorgalmasan. — Apám? — csodálkozott : gyerek. — Beszélt vele? — Vele is, másokkal is Maid ír neked, csak marad nyugton, el ne szökj máskor azt is mondta. A fiú nézte Kovács Janó: rendőr-törzsőrmester arcát, az tán felnevetett, utána lehunyta a szemét és odahaitotta ; felét a körzeti megbízott nya kához. A két kislánv nem értett a* egész jelenetből semmit. Mert már akkor részeg volt, mielőtt bement volna. Jól tartotta magát, de én a részeget felismerem. No, mondtam magamban, tud-e még inni az öreg? Hát azt látni kellett. Állati klassz volt, ahogy ivott. Nem is nyelt közben. — Tetszett neked? — ütközött meg a törzsőrmester. — Nagyon! — Nem utálod a részeg embert? — Ha nem murizik, akkor irtó vicces. Meg a részeg ember más. A részeg asszony, az nagyon csúnya. Kovács János rendőr-törzsőrmester gyorsan elővette a jegyzettömbjét. Felírta a gyerek adatait. Utána felállt az asztaltól, odament a gyerekhez, a vállára tette a kezét. — Mindjárt jövök — mondta. — Jő — válaszolta a gyerek. Nem szeretek egyedül lenni. Az irodából ajtó nyílt a lakásba. Ott lakott a körzeti megbízott családja. Kovácsoknak három gyerekük volt, egy fiú és két lánv. Az egyik tíz, a másik nyolc éves. Most mind a két lány az iskolában volt. Kovácsné a vacsorát készítette. amikor a férje benyitott hozzá. - Néhány mondatot váltottak egymással, aztán egviift mentek ki az irodába. A gyerek gvanakodva méregette vévi.g a mosolygó asz- szonvt, és odabújt a törzsőrmester mellé. — Gverp csak! — fogta meg n £p\70'r°T< Vovpf p i"/br"7^fí Tn,r*P?bízott. — Bemegyünk a konymehetett már keresztül ez az arasznyi emberke, hogy így tud beszélni a családjáról. — Szóval, apádat látogattad meg? — Lázas az öreg, feleszik. De nagyon megszidott, amiért kéredzkedés nélkül eljöttem hozzá. Nem érti meg, hogy úgy sem engedték volna. Azt mondta, azonnal menjek visz- sza az intézetbe. De én egy napig mégis otthon maradtam. Láttam az öregen, örült nekem. Amíg aludt, kitakarítottam a szobát, kimostam az ingét és főztem krumplilevest. Azt szereti. Szalonnát is vágtam bele. Igaz, a szomszéd néni is segített, ő mutatta meg, miből mennyit kell tenni a levesbe. Azt is megígérte, majd ránéz az apámra. Nagyon jó asszony a szomszéd néni, csak nz a baj, hogy már öreg. Magát is alig bírja, nemhogy az apámnak segítsen. — Apád hol dolgozik? — A tsz-ben. — A társai nem tudnak segíteni rajta? — Ilyen időben senki sem keresi. Ö meg, hogy üzenjen? Eltelt legalább két perc, mire a törzsőrmester ismét megszólalt. — No, majd meglátjuk — csak ennyit mondott. — Utazunk? — állt fel a fiú. — Éppen az állomásra igyekeztem, amikor... — Hogy kerültél a büfébe? — vágott közbe szigorúan a körzeti megbízott. — MeriéttFim azt az öregembert, ő utána mentem. Kíváncsi voltam rá, mennyit iszik. le a székre. Ott és nézte a törzsőrmestert. — Miért szöktél meg? — Muszáj volt, beteg az apám. Karácsonykor sem láttam, mert kórházban feküdt. Mintha mellbe ütötték volna, úgy érezte magát a törzs- őrmester. — És az anyád? — Ö? Ö más. Otthagyta az apámat. Feléje se néz. — Elváltak? — Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy otthagyta az apámat. Azelőtt is elhagyott bennünket egy-két napra, de két évvel ezelőtt már vissza se jött. Csak írta. hogy ne várjuk többet. Talált magának férfit, akivel megértik egymást. — Apáddal nem értették meg egymást? — Anyu szerette a bort, és olyankor nem törődött velünk, ha ivott. Nem volt mit ennünk, nem mosott ránk, nem is takarított, csak ivott és veszekedett. Még apámat is megverte, ő meg csak csitítgatta, hogy a gyerekek előtt viselkedjék rendesen. De már én nem is bántam. Amikor még kicsi voltam, sírtam, ha láttam, hogy anyu részeg. Kovács János rendőr-törzsőrmester életében először jött zavarba most. Rendre kellett volna intenie a gyereket, hogy beszéljen tisztességesen az anyjáról, de nem tudta megtenni. A gyerek indulatok nélküli hangja először meglepte, ratána nagyon sajnálni kezdte • kis szerencsétlent. Miken CSONT ISTVÁN: NŐI FEJ V\AA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
