Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

Nevelésügyünk történetéről Ax „Egyetemes neveléstörté­net” c. sorozatban, a Magyar Tudományos Akadémia neve­léstörténeti albizottságának gondozásában jelentette meg a Tankönyvkiadó a közelmúlt­ban Simon Gyula—Szarka Jó­zsef: A magyar népi demokrá­cia nevelésügyének története című rövid áttekintést. A ta­nulmány különösen érdekes darabja a sorozatnak, annál is inkább, mert hasonló összefog­laló mű eddig nem jelent meg, noha az igény egy ilyen munka kiadására mind a gya­korló pedagógusok, mind a pe­dagógia tudományával foglal­kozó, de a témával kapcsolat­ban érdeklődést mutató széle­sebb olvasóközönség körében régen fennállt. A kötet első fejezetét Simon Gyula írta. Történeti sorrend­ben, gazdag ismeretanyagra tá­maszkodva mutatja be azt a harcot, amelyet a kommunista párt vezetésével kellett meg­vívni az iskolaügy demokrati­kus reformjáért, a szocialista jellegű köznevelésért. Az első oldalakon megdöbbentő adato­kat tár fel a felszabadulás előtti iskolarendszerről. A fel- szabadulás pillanatában — ír­ja a szerző — köznevelés­ügyünk teljes egészében kor­szerűtlen volt, nemcsak a fej­lődés népi demokratikus irá­nya, követelményei szempont­jából, hanem a polgári fejlő­dés akkori európai normáihoz mérve is. Hallatlan sok nehéz­séggel kellett megküzdeni azért, hogy a múlt örökségét el­hagyva, meg lehessen valósíta­ni az iskolaügy demokratikus reformját. A harc eredmény­nyel járt, az oktatásból sike­rült kiküszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szelle­met, a faji és nemzeti gyűlöl­ködést. Az 1948. évi IV. (egyesülési) pártkongresszus már határo­zatban foglalta össze, hogy a köznevelés, a művelődés terü­letén a fő feladat a vagyonos osztályok művelődési monopó­liumának megszüntetése, az is­kolák államosítása, a soviniz­mus, a nemzeti* gyűlölködés szellemének leleplezése. Köz- oktatásügyünk fejlődésében fordulatot a párt IV. kongresz- szusának közoktatási program­ja, az iskolák államosítása je­lentette. Az 1948-as kongres­szustól a párt 1950. évi köz­oktatási határozatáig eltelt két év eredményei jelzik együtte­sen az átnövést a szocialista köznevelés irányába. A szerző ezután a fejlődés :ét sajátos vonását emeli ki. Az egyik: köznevelésünk át­szervezése általában elmaradt a politikai és gazdasági fejlő­déstől. A másik sajátosság az, hogy a demokratikus és a szo­cialista forradalom köznevelési feladatainak megoldását nem lehet kronológiai pontossággal elhatárolni egymástól. Ez az utóbbi sajátosság befolyásolja a korszak értékelését. A fejezet az 1948. évi XXXIII. törvény — az iskolák államosításáról szóló törvény­nyel összefüggésben széles kö­rű ismertetést ad a végrehaj­tási intézkedésekről, s az ezt követő időszak munkájáról. Ezt követően részletesen is­merteti a szocialista közneve­lés megvalósítását célzó fejlő­dést, a nagy munka ellent­mondásait, áttekintést ad az 1950—1956 közötti bonyolult időszakról. Többek között megállapítja, hogy az 1953— 56-os időszakban a pedagógiai célok nem voltak mindig egy­értelműen világosak a megje­lent irányító útmutatásokban. „Hogy melyik »vonal« domi­nált a neveléstudományban és a köznevelésben is — írja a szerző —, az a politikai élet hullámveréseitől függött, mely­nek változásaira soha olyan ér­zékenyen és gyorsan nem rea­gált a pedagógia, mint éppen ezekben az években.” Az 1956-os ellenforradalom — ál­lapítja meg a továbbiakban — a köznevelést is megrázkód­tatta, de a dolgozó nép az MSZMP vezetésével, a test­véri államok támogatásával visszaverte az ellenforradalom támadását. A politikai konszo­lidációval szinte párhuzamo­san a köznevelés helyzete is gyorsan megszilárdult. Ezt kö­vette az MSZMP művelődéspo­litikai irányelveinek megjele­nése, amely az eredmények fel­mérésén túl kijelölte a műve­lődésügy legfontosabb felada­tait. A továbbiakban a szerző a legfontosabb köznevelési problémákkal foglalkozik. Ezek egyike az iskolahálózat — kü­lönösen az általános iskolai hálózat — további bővítése, a másik pedig annak a feladat­nak a megoldása, hogy az is­kolát közelebb kell hoznunk az élethez. Ismerteti az 1961-ben életbe léptetett iskolareform intézkedéseit, amelyek az is­kola és az élet, a gyakorlat, a termelőmunka kapcsolatának megerősítésén, az iskolai mű­velődésügy korszerűsítésének és színvonalának emelésén, a hatékony kommunista nevelés eszméjén, alapgondolatán nyugszanak. A fejezet végül megemlékezik a tárgyalt idő­szak intézménytörténeti ese­ményeiről is. A kötet második és harma­dik fejezetét — amelyek a ne­velés elméletének és gyakor­latának fejlődéséről, illetve az oktatás elméletének és gya­korlatának fejlődéséről szól­nak — Szarka József írta. A téma tárgyalásának módja ezekben a fejezetekben is el­sősorban történeti; a fejezetek anyaga hasonlóan széles tény- és ismeretanyagra támaszko­dik. A zárófejezet — Simon Gyu­la munkája — az iskolaügy fejlődéséről ad áttekintő ké­pet. A fejezetet az általános iskola, az általános gimnázium, a középfokú szakoktatás és a felnőttoktatás problémákra ta­golja. A fejlődést jelentős adat- mennyiséggel támasztja alá, s utal az iskolaügy fejlődésének perspektíváira is. Mindent összevetve: A ma­gyar népi demokrácia nevelés­ügyének története című mun­ka értékes és hasznos könyv; értékét emeli gazdag jegyzet­anyaga és a hozzáfűzött kép­anyag is. D. F. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Az Eulenspiegelből) Veszélyben az egri trópusi világ r~T T T ▼ T T" ▼ ▼ T'”T T T T ▼ ▼ TT ▼ ▼'▼▼▼▼▼! Közép-Európa egyetlen sza­badtéri trópusi vízinövénykul­túráját — amely a hőforrások­kal táplált strandfürdő terüle­tén található — Eger város mondhatja magáénak. Az Egyesült Államokban megje­lenő Tropical Fish Hobbyst című folyóirat munkatársai az akvarisztika egyik szenzációjá­nak tartják az egri trópusi világot. A tündérrózsák népes csa­ládja él itt: az indiai vörös, az egyiptomi fehér lótusz, a kék tündérrózsa, a sárga tavirózsa. A tündérrózsák királynőjének, a Victoria regiának 1957-es vi­rágzása rendkívüli jelenségnek számított. 1903 óta hazánkban nem virágzott szabadban ez a növény. De megtalálhatók az észak­amerikai tündérhinár, a trópu­si vidékekről származó Ludwi- gia, a télen is szépen díszelgő Myriophyllumok, a tátogató családjának érdekes növénye, az Ambulia, amelynek őshazá­ja India, Japán, Indonézia. Ha­mar megbarátkozott az egri vízzel a rendkívül igénytelen Wistaria, amely szabadban csak Indiában, Burmában és Malájföldön él. Sok látogatót vonz a legré­gebben betelepített, az akvá­riumok legbecsesebb növénye, a Kryptocoryné. Természetes lelőhelyük az őserdei patakok mocsaras területe. Gyönyörködhetünk a trópusi halak különböző fajtáiban is. A mexikói kardfogú, a jak-u­táni és a vitorlás fogaspontyok keverék állományaiban. A külföldi látogatókat, ame­rikai, angol, kelet- és nyugat­német szakembereket, valósá­gai ámulatba ejtették a trópu­si eredetű, kényes növényfa­jok, díszhalak. Valamennyien azon a véleményein voltak, hogy Közép-Európa legna­gyobb szabadtéri vízinövény- és díszhaltenyésztési telepét lehetne itt megteremteni, amely nagy tételekben láthat­ná el Európa egyre jobban bő­vülő akvarisztikái piacát tró­pusi vízinövényekkel, díszha­lakkal. Egy világhírű vízi bo­tanikus kertté lehetne fejlesz• teni. Az ember ezek után azthi- hetné, és nem is alaptalanul, hogy e ritka természeti jelen­ség, páratlan egzotikus élővi­lág, féltve őrzött kincset je­lent a városnak. Sajnos, nem így van. Pusz­tulás, veszély fenyegeti az egri trópusi világot Egyre zsugorodik, fogy, egyre több növény pusztul éL Szinte hihetetlen, de így van. Nincs gazdája Közép-Európa egyetlen trópusi növénykultú­rájának. Illetve van, csak az a baj, hogy a Heves megyei Vízmű Vállalat alig-alig törődik vele, sőt azt is mondhatjuk, hogy r.em tekinti sajátjának, a megvédésére, fejlesztésére gyakorlatilag semmit sem tesz. Sőt... 1964-ben a TIT or­szágos központja 20 ezer fo­rintot adott a növénykultúra felújítására. A kivitelező, a tu­lajdonos Vízmű Vállalat még a munkát sem végezte el mara­déktalanul, azóta sem biztosít megfelelő helyiséget a növé­nyek gondozóinak, sőt a ko­rábban használt helyiséget is elvette. Szó, ami szó, a Vízmű Vállalat nem jó gazda. Ki tud­ja, miért? Talán nem szeretik a virágot? Vagy nem értenek hozzá? Lehet... Az egri trópusi világ egyre zsugorodik, egyre több kincse pusztul el. A medencék régiek, a rosszul záró zsilipeken ke­resztül elfolyik a víz. Számta­lanszor előfordult, hogy napo­kon keresztül viz nélkül vol­tak. s vannak a növények, így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy egyes fajták már teljesen kipusztultak. A strand bővítésével, újabb medencék, épületek építésével pedig az a veszély is fennáll, hogy az egri trópusi világ tel­jesen kipusztul, mivel a tervek készítői megfeledkeztek róla. Akárcsak a gazdája. Az akvarisztika szenzációja, ez a páratlan egzotikus világ csak ennyit érne Egernek? A TIT Heves megyei szervezeté­nek, amely a gondozást végzi, nincs anyagi ereje arra, hegy megvédje, ápolja, továbbfej­lessze. De, hogy erejükhöz mérten törődnek vele, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a jelentés — tele ag­godalommal, segítségkéréssel, javaslatokkal —, amelyet a napokban készítettek, s továb­bítanak az Egri Városi Ta­nácshoz. Segítséget kémek, és szeret­nék megmenteni ezt az értékes növénykultúrát. Mert pusztu­lása nemcsak a hazai akvarisz­tikának jelentene veszteséget, hanem az európainak is. Kár lenne érte. Koős József bolton”. Azon­nal olvasni kezdte a cikket, a lap népszerű tudományos magyarázatát. Többször is el­olvasta. „Egye­sek szerint az üstökös nem valóságos égi­test, csupán tü­nemény, vissz­fénye vala­mely, pályája távolabbi ré­szén tartózko­dó bolygónak. Mások viszont úgy vélték, hogy az üstö­kös, miután végtelen hosszú körutat tett az űrben, anélkül, hogy látható és megfigyelhető lett volna, vi­szonylagos föld­közelbe kerül­ve fölizzik.. Az már nem érdekelte, me­lyik feltétele­zés a legvaló­színűbb. Az új­ságot szokatlan hanyagsággal zsebre gyűrte, de gyakran elő­vette és újra meg újra elol­vasta ezt az írást. 2. Sokáig kellett villamosoznia, míg a hivatalába ért. A város egyik külső negyedében lakott, egy öreg házban, a harmadik emeleten. A munkahelyén is észrevet­ték, mintha másutt járna az esze. Pedig megszokták, hogy Valamivel hét után — szo­kás szerint — bedobták az aj­tón az újságot. Fölvette, ma­gával vitte a szobába, s míg reggelizett, átlapozta. 1. Feltűnő cím ötlött szemébe: este üstököst látni az ég­pontos munkaerő, keveset szól, teszi a dolgát. Most azonban sűrűn elmélázott, s mintha mondani akart volna valamit. Az ebédnél aztán megkérdez­ték végre, mi történt vele. .Semmi” — válaszolta, és mégis így folytatta: — „Más foglalkoztat. Ha nem untatja önöket... Évezredekig, vagy még hosszabb ideig nem vet­te észre senki, sötétben bo­■ lyongott az űrben, s ma itt lesz ■ a közelben. Elröpül felettünk és néhány pillanatra bevilá­gít az éjszakába. Olyan erős a fénye, hogy amerre jár, nem is látjuk majd tőle a csillagokat. Nyomában a csóva: elementá­ris erővel tör ki belőle mind­az, ami belésaorult... Évezre­dekig ismeretlenség, és egyszer eljön a nagy pillanat: előtör, berobban az életünkbe, föl­gyullad, izzik, lángol, ránk vi­lágít, mint valami óriási fák­lya. ..” Elcsöndesedett, el is rostéi)- te magát. Még sosem beszélt ennyit. A csekély érdeklődés rádöbbentette, hogy túlságo­san elragadta a hév. „Üstökös?” — kérdezték a többiek. — „Az is valami? A szputnyik, meg a holdrakéta korában?” „Holdrakéta?” — rájuk né­zett elmerengve, de aligha lát­ta őket. 3. Mindig arra vágyott, hogy kiléphessen a szürkeségből és valami nagy, igen nagy dolgot cselekedhessen. De ez így csak most körvonalazódott benne, hogy fölfigyelt az üstökösre. Ezért nem is ment haza, úgy határozott, hogy sétálva, a sza­badban várja meg a nagy pil­lanatot. A város szélén járt, se­hol egy ember, de még ház sem. Észre sem vette: beborult. Arra eszmélt, hogy megdördül Az Országos Filharmónia ne- gyedik bérleti hangversenyére hétfőn este került sor az egri Gárdonyi Géza Színházban. „Jót és jól, ebben áll a nagy titok” — tartja a híres magyar epigramma. S ez alkalommal az Országos Filharmónia való­ban kitett magáért. Lehel Györgyöt, a kiváló karmestert VWIMWWVAvW/AWWWWWU' az ég és erősen villámlik. AÍ több hetes szárazság fullasztó; hősége hirtelen elviselhetetlen-; né vált, mert eső nem esett,? csak sűrűn viliámlott. < 4. | Hirtelen sikoltást hallott. A? hang irányába szaladt. Vala-5 honnan füst szállt föl. Odaért:? kis faházat ért a villám. Fölordított: „Emberek! Se-; gítség! Ide!” Tétovázott: egye-; dűl nem bír a tűzzel, de ha< másokért szalad, nem . lesz-e< késő? Néhány lépést tovább; rohant a város felé, s közben; szüntelenül ordított: „Jojje -; nek, ide jöjjenek!” < Visszarohant, neki az ajtó-; nak. Kétszer, háromszor is ne-; kungaszkodott. Maró füst tört; rá az ajtódeszkákon át. Oda-; bent fölsírt egy gyerek. Mész-; sziről rohanást, kiabálást hal-; lőtt: „Segítség! Tűz van!” ; A szemét marta a füst. A; friss levegő fölszította a tüzet.; Fölnyalábolta az áléit gyere-; két, s a lángokat kerülgetve; sietett vele kifelé. ; Gyengéden a gyepre fektet-; te: akkor értek oda az embe-; rek. „Utánam!” — kiáltotta és; újra a lángok közé rontott. A; láng végiglobbant a ruháján; Fölüvöltött és összeroskadt. S 5. i Másnap reggel, valamivel; hét után — szokás szerint —; bedobták az ajtón az újságot.; Ott hevert a földön. ; Az első oldalon: „A vastag; felhőtakaró miatt az üstököst? nem tudták megfigyelni”. Aí hetedik oldalon pedig, a napi; hírek között: „Villámcsapástól; tűz keletkezett egy városszéli; házban. Az oltásban részt ve-; vő egyik iárókelő súlvos égési? sebeket szenvedett. Kórházba? szállították, ahol egvelőre még; nem tért eszméletre. A neve; ismeretlen.” ; Zay László 5 állította a Budapesti MÁV Szimfonikusok élére, s ez az együttes —, ha felépítésében nem is a legerősebb magyar zenekar — maradandó élményt szerzett az egri közönségnek. Gludk Alceste című operájá­nak nyitányával indul a mű­sor. Gluck az antik világ hő­sét, a férjéért írunaen áldozat­ra kész Alkesztisz királyasz- szonyt, Euripidész híres alakját magasz t ősit ja fel nemesen egy­szerű pátosszal. Gluck egykori stílusa, felfogása ma már, any- nyi zenetörténeti fénytörés és rétegeződ és után, távolinak tű­nik előttünk, nyitányában még­is érezzük a nemes művészi szándékot, amellyel az emberi sors drámai megfogalmazására tör. Ennek a nyitánynak egri felhangzása ráirányította fi­gyelmünket az operairodalom egyik homályban álló' nagysá­gára. Smotanának, a csehek Erkel­ének Moldva című szimfonikus költeménye gazdag színeivel ragadtatta tapsra a közönséget. A Hazám című szimfonikus ciklusnak méltán legnépsze­rűbb darabja ez a hazaszeretet­től, természet- és emberisme­retről árulkodó, széles skálájú zenei költemény. A pataíkszerű vízcsobogás utánzásával indít Smetana, hogv a hegyek között, tájaikon, lakott helyeken, falva­kon át, emberek között vándor­ló víz nyomán a vidámságot, az életörömöt és a dallamot, a nép dalait fogja eggyé. Liszt Mazeppája egészen más indítású mű. Mazeppa. a hős kozák hetman, történelmi alak. Lovára kötözik, a lovat kor­báccsal űzik ki a pusztába, de Takarékos p A múlt esztendőben 16 mil­lió forintot meghaladó össze­get tettek takarékba tanárok és tanítók — állapította meg a Pedagógusok Szakszerveze­tének elnöksége, amely leg­utóbbi ülésén a Pedagógusok Kölcsönös Segítő Takarék- pénztárának munkájáról tár­gyalt. A PKST 1965-ben 4557 alkalommal nyújtott rövid ie­Lehel György és Zempléni Kornél sikere az Országos Filharmónia egri hangversenyén Maaeppát a puszta emberei megmentik. Lisztnél az irodal­mi élmény lenyűgöző hatású szimfonikus költemény megírá­sára válik alkalomma: a sors csapásai alatt érzékenyen szen­vedő ember, a művész ezer­nyi kínlódását, megkírzatását fogalmazza nagyszerű hangza- tokba ,a tragikussá válható sor­sot idézi. És, mint Lisztnél mindig, az emberi erő, a szel­lem, a küzdő lélek mindig dia­dalmaskodik a pusztulás felett. Lehel György a Mazenpát a mű dinamikus sodrását, kihozta a budapesti szimfonikusokboL Az est vendége, Zempléni Kornél zongoraművész, Liszt Esz-dur zongoraversenyét ját­szotta. Ez a zongorára írott szimfonikus költemény teljes szépségében bontakozott ki Zempléni Kornél ujjai alatt Liszt lírai szenvedélye, szélső­ségeket érintő érzolemvilága* a különös, senki máséval össze nem téveszthető fenséges hi t a* ember diadalában és Liszt lí­rai bölcsessége szólalt meg eb­ben a zongoraversenyben, ahol a zongorának egyenrangú társa a zenekar — nemcsak kíséret» — a virtuozitásban és a szem» vedéi vek megszól altatásában. Ennek a hangversenynek a játékideje alig másfél óra volt csupán. A közönség mégis tel­kesen köszönte meg a művé­szek valóban művészi ajándé­kát AZ est műsorát Pándi rianne ismertette. Feszes, sza­batos, lényegre törő stílusú* rögtönzésektől és pongyolaság“ goktól mentes szöveget mon­dott el: illett az est színvona­lához. (farkas) ►edagógusok járatú kölcsönt, összesen mint« egy hatmillió forint érték ben* Csaknem ezer esetben 2,5 mil­liót kitevő hosszú lejáratú kedvezményes kölcsönt adott a tagoknak. 1966-ra a PKST 10 millió fo­rintot irányzott elő a hosszú, illetve rövid lejáratú kölcsön­igények kielégítésére. (M33}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents