Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
Eredményesen zárta a II. ötéves tervet megyénk mezőgazdasága (folytatás az 1. oldalról) rint kártérítést űzetett a szövetkezeteknek. Jelentős állami segítség érkezett, de a termés jó megalapozását szolgálták az előző évi tartalékok is. A csapadékos időjárás egyes növényféleségek termésátlagát növelte, az össztermelésen belül növekedett az árutermelés és az export aránya. A javuló gazdálkodásra mutat, hogy a termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke 1965-ben a kedvezőtlen körülmények között is 7 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. A halmozatlan termelési érték valamivel meghaladja az 1964. évi eredményt A felhasználható bruttó jövedelem is hasonlóan alakult. A tagok személyes jövedelmére fordított rész az előző évinek 95,6 százalékát teszi ki. Az egy tagra jutó részesedésben nincs ilyen arányú csökkenés, mert csökkent a dolgozó tagok száma. A hatvani járásban 14 500 forint jutott átlagban egy dolgozó tagra. Ez 14,8 százalékos emelkedést jelent A hevesi járásban 11,2, a pé- tervásáriban pedig 2 százalékos a növekedés, de a többi járásban a szőlőben keletkezett károk miatt rosszabb az eredmény és így a megyei átlag is az előző évinél. Az 1965. évi eredmények alapján egy munkaegység értéke 36, az egy dolgozó tagra jutó részesedés pedig 11 654 forint átlagosan a megyében. A termelőszövetkezetek vagyoni helyzete javult A közős vagyon egy év alatt 15,3 százalékkal nőtt, ezen belül a tiszta vagyon növekedése 15,1 százalék, — örömmel teszünk összehasonlítást a IL ötéves terv első és utolsó évének eredrnévalamivel Borsod és Nógrád megye eredményeméi, de az adottságaink lehetőséget nyújtanak a gyorsabb fejlődéshez. Az állattenyésztésben egyenletes a termelés. Száz hold megművelt területre 1960-ban 8,6, 1965-ben 13,8 számosállat jutott. Szarvasmarhából 4,7 és 10,1, sertésből ez a szám 0,4- ről 2-re alakult. Jelentős mértékben fejlődött a sertés-, a juh- és a baromfiállomány, de a szarvasmarhánál még nem tudták ellensúlyozni a szövetkezetekben a háztájiban bekövetkezett csökkenést. — A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor az volt a cél, hogy fejlett, nagyüzemi árutermelő gazdaságok alakuljanak; termelőszövetkezeteink többségükben már elérték ezt. Agro- és zootechnikai, új szervezés! módszerek széles körű alkalmazása, hideg- és meleglevegős szénaszárítás, itatásos borjúnevelés, a széles sorközű szőlőművelés objektív alapot teremtettek a további gyors fejlődésre. Az idei feladatokról szólva Tamás elvtárs elmondta, hogy a termelést úgy kell szervezni, olyan eredményeket kell elérni 1966-ban, amelyek biztosítékot adnak a III. ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésére. Az új évet nem tudták jól kezdeni a közös gazdaságok a belvizek miatt. Még mindig van negyvenezer hold szántatlan terület. A növénytermesztésben várható kiesést tavaszi árpával és zöldséggel kell pótolni. A felvásárlásra kerülő mezőgazdaságii termékek meny- nyisége növekszik az idén. A kenyérgabona felvásárlásánál 10—12 százalékos növekedésre számítanak az 1965.* évi tervhez képest. A bor felvásárlása az 1965. évi terv szintjén marad, de növekszenek a minőségi követelmények. Ebben sokat jelent a fokozatosan termőre forduló új szőlőtelepítések. A sertésfelvásárlás ugyancsak megegyezik a tavalyival, míg vágómarhából mintegy ezerrel kívánnak többet felvásárolni, mert az exportlehetőségek növekedtek. A hazai piacok jobb ellátására jelentős mértékben növelik idén a baromfi, a tojás felvásárlását. A tej felvásárlásában 10 ezer hektoliteres növekedésre számítanak. A megnövekedett feladatokat elősegíti az új mezőgazda- sági tervezési rendszer, a fel- vásárlási árak módosítása, az amortizációs alap -megteremtése, amelyek az új gazdasági mechanizmus részeit képezik. Előbbre kell jutni a nehéz fizikai munkák, az állattenyésztés gépesítése, a növényvédelem és a kemi- zálás területén, valamint a termelőszövetkezeti tagok anyagi ösztönzésében. A mezőgazdaság fontos kérdéseinek megoldása társadalmi feladat, amelyben egyaránt nagy szerepet kapnak a párt- és KISZ-szervezetek, a nőtanácsok, a szakszervezetek aktivistái. A termelési tervek teljesítésében a szocialista ver- .senymozgalom fontos tényező. A megyei pártbizottság titkára végül kijelentette, hogy összefogással, a meglevő erők célszerű kihasználásával, az eszközök helyes csoportosításával minden lehetőségünk megvan a terveink teljesítésére. _ A tanácskozás második felében a járások vezető szakemberei a tervezések tapasztalatait, javaslataikat mondták el hozzászólásaikban. Szabad szemmel is látható, óriási folt a napkorongon nyei között, mert a fejlődés ezen időszak alatt szembetűnő — mondta, majd termelési ágazatonként elemezte a főbb mutatókat. így elmondta, hogy az 1 holdra jutó állóeszközök értéke meghaladja az ötezer forintot, az 1961. évi kétezerré! szemben. A halmozatlan termelési érték egy hold termőterületre számítva 20 százalékkal nőtt A termelési alapok fejlődését mutatja, hogy a vagyonnövekedés öt év alatt csaknem négyszeres. Fejlődés jellemző a legfontosabb növények termésátlagaira. A búza átlagtermése tíz évvel ezelőtt például 8,5 mázsa volt, ma már 12,4 mázsa holdanként Az átlagok jobbak Hétfőin a naptányér közepe táján, valamint a napegyenlítő felett óriási napfolt-csoport tűnt fel. Átmérője a valóságban a Napon — dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója szerint — minden bizonnyal eléri a 120 000 kilométert, így közönséges kormos üvegen, vagy sötétre hívott filmen át szabad szemmel is látható. Ekkora napfolt megjelenése önmagában is elég nagy ritkaság, de különösen annak számít ebben az időszakban, amikor a naptevékenység erősödé- sénék még csak a kezdeti szakaszánál tartunk. A Nap forgása következtében a folt most látszólag a napkorong jobboldali pereme felé halad. Üt ja odáig előreláthatólag körülbelül hat napot vesz igénybe a ritka égi tünemény tehát hozzávetőleg a hét végéig lesz megfigyelhető. (MTI) Csak hetvenmillió vélekedett, a program a reáAz a hetvenmillió forint most már elég régóta hiányzik, de az Egyesült Izzó ettől függetlenül folytatja a beruházást, amit még az elmúlt év nyarán kezdtek meg Gyöngyösön. Kétségtelen, a hetvenmilliós hiány nyugtalanító, de különös aggodalomra nincs ok, mondják az anyaüzembeliek az érdeklődőknek. A gyöngyösiek azonban nehezen nyugszanak meg, még az ilyen kijelentések ellenére is, így aztán legutóbb már a pártszervezet csúcsve- zetősége foglalkozott a beruházás helyzetével, körülményeivel. VITA A MILLIÓKRÓL A hetvenmillió forint a beruházási program és a tervdokumentáció végső adatai közötti különbséget jelöli. A program tartalmazta a szerényebb összeget. Mindez úgy bukott ki, hogy az Egyesült Izzó, mint főtervező, kiadta alvállalkozásra a gyöngyösi félvezető gyár megtervezését az IPARTERV-nek. Természetesen feltüntetett a megrendelő mindent pontosan: mit kíván, milyen feladatok végrehajtására kell alkalmasnak lennie az új gyárnak. Még a legapróbb részletekre is adott utasítást a program. Megjelölte a beruházás végső összegét is. A tervezés alvállalkozója a megállapított igényeknek megfelelően végezte el a munkát, és közölte, a programhoz viszonyítva hetvenmilliós eltérés mutatkozik, tehát az Izzónak sürgősen biztosítani kell a hiányzó összeget. Az Izzó kezdetben kardoskodott, hogy a program helyes összegeket jelölt meg. Az áltál lalkozó tervező viszont úgy lisnál szűkebben szabta meg a forintokat. Nem volt más hátra, össze kellett hívni a fórumot, amely a vita eldöntésére volt hivatott. Az alvállalkozó tervező ezen megvédte megállapításait. Az Izzó vállalta a hiányzó hetvenmillió előteremtését. TERV MÉG NINCS Tavaly nyárón hozzákezdtek az építkezéshez, bár az elmondottakon kívül más is hiányzott még. Méghozzá a tervdokumentáció. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat lett az építkezés fő- vállalkozója. Az érdekelt. szervek, mint az Országos Tervhivatal, a Beruházási Bank, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a többiek, jegyzőkönyvben mondták ki a munka megkezdésének szükségességét. Az építőipari vállalat megkapta a megrendelést, az első évi keretet is. Kapott még egy ígéretet a tervdokumentációra vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a beruházásra ütemet állapítottak meg, közölték, az első ütem teljes tervanyagát ez év január 31-ig biztosítják a fővállalkozónak. A 66-os évre húszmillós megrendelést adtak a fővállalkozónak. Terveket azonban még a mai napig sem, mivel az Izzó illetékes főosztálya még nem kapott felhatalmazást a tervrajzok kiadására. Érthető, hogy az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kissé kényelmetlenül, bizonytalanul érzi magát. Építkezik anélkül, hogy a teljes tervrajzok birtokában lenne. Azt sem tudja, mi vár rá, azt sem tudja, hogyan lesznek képesek az idei húszmilliós megrendelést teljesíteni. Mert a tervdokumentáció átvétele után még negyvenöt nap áll a vállalat rendelkezésére a megjegyzéseinek összeállítására. Aztán bizonyos anyagok beszerzéséhez kilencven nap szükséges. A negyvenöt és a kilencven nap négy és fél hónap összesen. Ha márciusban átvehetik a tervrajzokat, néhány anyagot * csak augusztus közepére tudnak biztosítani. És ha már ezekre az anyagokra jóval korábban szükségük lenne? Ha az anyagok augusztusi beérkezése kitolja az egész évi munka határidejét? Jó, áz építők óvatosak, ezért határidőket nem vállalnak. Ettől azonban még a jelentős beruházás éveket csúszhat, pedig az új gyárnak, egy részének már 68-ban termelnie kellene. A végső határidő pedig 1970. Lehet felelősséget vállalni ezekért az időpontokért a mostani körülmények ismeretében? Bizony, a felelősség __! KI CSINYESSÉG ÉS NAGYVONALÚSÁG Az öt évig tartó beruházás hatalmas összegével elég nagyvonalúan bánnak. Itt nincs aggályoskodás, vállvonogatás, hümmögés. Az Izzó biztosra megy. A hetvenmillió meglesz! A fő gond viszont annak a szükséges néhány embernek a biztosítása, akik a beruházásokat a helyszínen ellenőrizElaludt a mozdonyvezető Szabálytalanul tolattak — Laza az ellenőrzés Heves megyében vajon hány munkás és diák utazik naponta, mert erre kényszeríti a lakás, a munkahely, illetve az iskola közötti távolság. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy csillagászati számokat kell használni, ha tonnában akarjuk kifejezni a vasúton szállított áru mennyiségét. Vasutasaink évek óta csúcsforgalmat bonyolítanak le, és a körülményekhez képest a MÁV becsülettel eleget is tesz kötelezettségeinek. Most mégsem a dicsérendő eredményekről, hanem szembeötlő hibákról és mulasztásokról szólunk. Éppen azért, mert a vasút mindenkié, azon mindnyájan utazunk, különösen fontos, hogy a vasút minden területén fegyelmezetten és következetesen betartsák a forgalombiztonsági szabályokat. A miskolci vasútigazgatóság az elmúlt évi megnövekedett feladatokat úgy oldotta meg, hogy a baleseteket az előző évi 743-ról 611-re csökkentette. A 21 százalékos javulás örvendetes, de az már sajnálatos, hogy a balesetek következtében 1965-ben 1,7 millió forinttal növekedett az anyagi kár. Pedig a jelzők, az Integra-domino-be rendezésekre és egyéb biztonsági berendezésekre évente sok millió forintot költenek. Kizárólag a forgalom növekedésével nem indokolhatók a balesetek. A MÁV Miskolci Igazgatóságának hivatalos jelentése szerint a bajok gyökerét a mulasztásokban kell keresni. a balesetek fő forrása: a munka- és a szolgálati fegyelem be nem tartása. Az ellenőrzés Vámósgyörk, Bélapátfalva és Hatvan állomáson alvó mozdonyszemélyzetet talált Felnémeten engedély nélkül elhagyták a mozdonyt, Kál-Kápolnán, Verpelé- ten a mozdonyvezető egyedül tolatott, Füzesabonyban, Kál- Kápolnán engedély nélkül haladtak ki a váltókon. Nem megfelelő a pálya állapota Eger állomáson. Felnémet, Kál-Kápol- na és Eger állomásokon a forgalmi szolgálatnál különböző hibákat fedett fel az. ellenőr- { zés. Sorolhatnánk az állomásokat, ahol egyre gyakrabban elmulasztják a „vonatok fogadását, tolatásnál a jelzéseket nem a szabályok szerint adják le. Vajon melyik állomás állná 24 óráig sikerrel a szigorú ellenőrzést, hogy a forgalmi, a vontatási, vagy a távközlő szolgálat nem követ el kisebb-na- gyobb mulasztást? Igaz, éjjel- nappali üzem a vasút, itt nincs munkaszüneti nap, de ez nem menthet fel senkit a kötelező óvatosság betartása alól. Éppen azért, mert száz és száz ember életét bízzák egy váltóőrre, vagy forgalomirányítóra, a vasút egyetlen felelős beosztású dolgozója sem hunyhat szemet, ha felelőtlenséget, közömbösséget, és az utasítások lebecsülését tapasztalja. Sokan arra hivatkoznak, hogy ha a szolgálatot szigorúan az előírások szerint végeznék, akkor megállna a vasúti közlekedés. Veszélyes nézet ez, küzdeni kell ellene, mert a restséget és a hibákat akarják palástolni vele. Rákos állomáson január 4-én nem történt volna súlyos közlekedési baleset, ha a váltóőr ellenőrzi a váltókat. De ha az egyik ember elkövette a mulasztást, a térfelvigyázó megakadályozhatta .volna a szerencsétlenséget, ha a váltózárkulcsok jelét és irányát megköveteli. Két mulasztás, a szabályok meeszesése, és a következmény: súlyos karambol, 370 ezer forintos an vagi kár, börtön ... Vámossvörkön sem történt volna halálos gázolás. ba pontosan betartják a szahálvokat. Több állomáson és szolgálati holven laza az ellenőrzés, nem követelik meg a non fos és fegyelmezett munkát. Nem vizsgálják kellő következetességgel a balesetek okait, és elmulasztják a felelősségre vonást. A tanulást, a szakmai tudást sem veszik elég komolyan. Bizonyíték erre, hogy sokan felkészületlenül jelennek meg a vizsgákon. A vasúti közlekedés biztonsága közérdek. A vasutasok és a lakosság élete és testi épségének védelme parancsolóalt megköveteli, hogy a szolgálati főnökök fokozottabb mértékben foglalkozzanak a forgalombiztonsággal, ne várjanak a központi éllenőrzésre és felelősségre vonásra. Az idei fokozott szállítási fel~ adatok jobb megszervezését, a szolgálati fegyelem javítását, a hibák és a rossz szokások megszüntetését követelik. Mindenütt és mindig gondol san jelöljék meg a vágányzárakat, a váltókat, a sorompókat és jelzőberendezéseket nagyobb figyelemmel, mindig az előírások szerint kezeljék és szabályosan tolassanak. Mindez nagy figyelmet, meggyőzést és politikai felvilágosító munkát igényel. Ha a vasutas párt- szervezetek és a szolgálati főnökségek összefognak, akkor az idén újabb sikereket érhetnek el, még biztonságosabbá válik a vasúti közlekedéa <F. L.) Cigánybúcsú a színpadon Uj együttes a recski Bányász Kultúrotthonban RÉGÓTA mondogatják már a recski cigányok, hogy egyszer majd megmutatják ők is, mit tudnak. A nőtanács szervezte nemrégi műsor után a zenekar tagjai úgy nyilatkoztak, hogy ez bizony nem volt valami fényes, ők jobbat tudnának ... — Na, ha így van — szólt Gaál Mihály, a recski Bányász Kultúrotthon igazgatója —, jöjjenek be valamelyik délután, mindenki, aki tud valamit. Gaál Mihály már idestova húsz esztendeje igazgatja a kultúrházat, eleinte függetlenített „státus”-ban, aztán — ennek már egy éve — „félfüggetlenítették”, mivel a oánya képtelen a költségeket viselni. Igaz, nagyon sok járási rendezvény is otthonra talált itt. Bár a kultúrotthon szakszervezeti kezelésben van a közel négyezer lakosú község kultúrhiányzik nék, irányítanák, egyeztetnék a munkálatokat. Nincs béralap, nem megy, mondják a nagy- vállalatiak. Ez a kicsinyesség pedig több mint veszélyes. Lehet-e ilyen beruházást Pestről irányítani, ellenőrizni, heti egyszeri kiszállással? Egy példát. Az új félvezető gyár gépi berendezéseit már az építkezések alatt megkezdik szállítani. Ki vegye át ezeket a berendezéseket felelősséggel? Hiszen a gyöngyösiek azt sem tudják, milyen berendezések érkeznek majd, ezek a berendezések milyen felépítésűek, megóvásuk milyen bánásmódot igényel? Részükre teljesen ismeretlen mindez. Előfordult, hogy egy szállítmányt fél évig őriztek a gyár bejáratánál, amiről fogalmuk sem volt, ml az, minek az. Ez a fél év elegendő volt arra is, hogy a szállítmány egyes tartozékai eltűnjenek. Ha egyáltalán már a beérkezéskor megvolt minden tartozék, hiszen senki sem tudta átvenni műszakilag, mivel, a gyöngyösieket senki sem tájékoztatta a szállítmányról. És mi lesz ezután? MINDENKI FELELŐS A gyöngyösi izzósok képtelenek nyugodtan dolgozni, amikor a kerítésen belül olyan beruházás - folyik, aminek ugyan mindenki felelőse, de éppen ezért - senki felelőse nincs. Pedig a gyöngyösiek nyugodtan alhatnának a félvezető gyári építkezések miatt. Nem rájuk tartozik. Képtelenek azonban nyugodt lelkiismerettel elmenni a mostani zavaros helyzet mellett. Képtelenek azt mondani, nem a mi asztalunk, majd lesz valahogy. Ezért adtak jelzéseket, ezért kértek tájékoztatást, ezért ült össze a pártszervezet csúcsvezetősége. Sok minden tisztázódott ezen a tanácskozáson, de megnyugtató megoldás alig születőit. Pedig a tennivalók világosak. Szükség van a beruházás első ütemének teljes tervdokumentációjára, még hozzá azonnal, hiszen január 31 volt . az eredeti határidő erre. Szükség van a hiányzó hetvenmillió forintra, mert a félvezető gyár különben csak félkarú óriás lesz, hogy az ismert hasonlatnál maradjunk. Hogy ez a het- venmilljós eltérés kinek a hibájából keletkezett, azt el kell dönteniök az országos szerveknek. A sokat emlegetett, időközben bekövetkezett gyártmánymódosítás nem magyarázza az említett eltérést, hiszen az IPARTERV már kezdetben jelezte az eredeti program hiányosságait. A hetvenmilliót nyilván máshonnan kell elvenni, tehát másféle beruházásokat kell a harmadik ötéves terv feladataiból törülni, ez látszik valószínűnek. Márpedig ez így nem jó dolog. Végül: annak a néhány főnek a béralapját kellene megteremteni, akiknek feladata a gyöngyösi beruházás helyszíni irányítása, ellenőrzése, a leszállítandó berendezések szakszerű átvétele és karbantartása. A kollektív felelősség mellett meg kell teremteni a személyek felelősségét is. Nem is ma, már tegnap kellett volna gondoskodni a szükséges feltételek biztosításáról. Ne csak fillérekben takarékoskodjunk, hanem milliókban is. G. Molnár Ferenc szomját is kielégíti — ez p&- dig, s a recskiek dicséretére legyen mondva, igen nagy! Némi támogatás semmiképpen nem ártana, nem lenne kidobott pénz, s ez elsősorban a kultúrház igazgatójának az érdeme, aki szinte vonzza tarka, és minden igényt kielégítő rendezvényeivel a község apraját- nagyját. Szeretik, mert közéjük valónak érzik. Gál Mihály a kulturális tevékenysége mellett nehéz fizikai munkát is végez a recskj bányában. Kőműves. Hívására, és Kányási Károly tanácstag ösztönzésére, egy szép délután ünneplő ruhában megjelent majdnem az egész cigánytelep! S majd az éjszakába nyúlt ez a rögtönzött „Ki mit tud?”, míg valamennyi szerepelni kívánó előadta, illetve bemutatta tudásának — kis részét... — Igen, kis részét, mert rendkívül gazdag, romantikával telt művészetük. Ez a bemutatkozás már megfelelt egy műsornak — mondta a kultúrház igazgatója. ÍGY szül ETETT meg, megfelelő szűrés után a közel ötven tagot számláló recski cigányegyüttes. A kész anyagot persze csiszolni kell, megfelelően összeállítani a műsort. Gaál Mihály vezetésével már folvnak a próbák, s ezeken a próbákon a szereplők családtagjai teljes létszámmal megjelennek, hogy tömve van a nagv kultúrterem, s csendben figyelik a színpadot. A műsor képe már kialakult: cigápvdalok, táncok, életképek. A fénypont minden bizonnyal a háromnegyed órás recski cigánybúcsú lesz. — Minden év augusztus 21- én megrendezik a telepen a cigánybúcsút, s ez mindig rengeteg nézőt vonz, olyan érdekes és szép. Ezt visszük a színpadra . Lelkesedésben hiány nincs, kérdésekkel halmozzák el a rendezőt, s pontosan végrehajtják utasításait. Érzik, hogy minden mozzanat, minden képbeállítás az életük alapos ismeretéből fakad. Mert Gaál Mihály jól ismeri őket. tudja, tartani a lelkesedést bennük, olvannvira, hocv már megindult a tervek áradata. — Azt szeretnék, hogy a he- lyi bemutatkozás után elmennének más községekbe is. ahol ugvancsak sok cigánv él..; megmutatni, mit tudnak a recskiek! Tervezzük azt is, hogy- e zenés-táncos műsor "tán az ő életükről szóié darabot tanuljanak meg... (feátai) MwmU,3 1966. március 22., kedd
