Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-18 / 65. szám
I Értelmiségiek — falun Az antik műveltségtől a Mariner 4-ig MIT KÖVETELÜNK egy érettségizett diáktól? Az antik műveltségtől a Mariner 4-ig tudjon mindent, jelentette ki az egyik érettségi előtt álló hatvani diák, Csuka László. S valóban tudnak-e mindent Romulus és Remustól '— vagy még előbb, mondjuk az alta- mirai barlangrajzoktól Szel - lócske és Szenecske űrutazásáig, vagy Nkrumah kettős elnökségéig? — Mi a különbség a mű- bolygó és a műhold között? Négy kitűnő diák, akik éppen matematikai szakkörre igyekeztek délután a Bajza József gimnáziumba, s így csöppentek a válaszba, nem éppen a legtisztább fogalmakat árulták el az űrről. Viszont az tudják, hogy nekik ezt tudniuk kell. Azt is mondták, hogy tisztában vannak azzal: ha kikerülnek az „életbe” — mondjuk égy munkahelyre, akkor az érettségi egy olyan varázsszóval hat az illető helyen dolgozó emberekre, hogy sokkal többet várnak tőlük, mint amit esetleg nyújthatnak, S amikor a gimnázium igazgatójával, Bartos Imrével beszélgettünk, hogy ők mit követelnek az érettségiző diáktól, akkor regisztrálni kell: legalább annyit követel az iskola, mint amennyit az - élet. Az igazgató telsorolta követelményeit: életrevalóság, tudják a helyüket a világban, gondolkodási készség, legyenek aktivak és tettrckészek. AZTÁN KÉT LÁNNYAL találkoztam, KISZ-vezeíőségi tagok — Tamás Katalin harmadikos és Fülöp Eszter másodikos —, akik felutaztak a budapesti Vegyipari Gépgyárba és elintézték, hogy az iskola épülő tornatermébe még ebben az évben, és ne csak jövőre, megérkezzenek a megfelelő kazánok és radiátorok. Életrevalóság ... — Miért gondolja azt, hogy a legjobb, amit választhat, az a biológia ? — kérdezem Pásztor Zsuzsától, aki biológus szeretne lenni. Megfoghatatlan szavakat nem mond hivatásérzetről és életcélról, sokkal egyszerűbben fejezi ki: „a biológia szenvedélyem". — Ha nem veszik fel, mit szándékozik csinálni? — tettem fel a kérdést mind a négy érettségizőnek. Kivétel nélkül egyformán válaszoltak: elmegyünk dolgozni és újból jelentkezünk. „Szerintem, aki nem próbálja meg legalább kétszer,- háromszor, az nem is érdemli meg, hogy felvegyék” — jelen-, tette ki Dobos Ágnes, aki orvosnak készül. Ügy látszik, Kép szöveg nélkül. fA Vie Nouveből) LACZIK JÁNOS: A harmadik század mintha tudnák a helyüket a világban ... — S mi az oka annak, hogy sok bírálat éri az egyetemi felvételeken a gondollzodási készséget? Mind a négyen szinte egyszerre monöják: az első három évijén bizony elég, ha „csak” a könyvet tudják. Az utolsó év az már más. Kicsit merész kritika diákoktól —■ igényesség, de semmi esetre sem stréberség. Az élet igényes* és ők szeretnének ennek megr felelni. Az egyes tantárgyakról eddig még nem esett szó. As igazgató a követelmények felsorolásának a végén említettej hogy a matematika és a nyelvek a legfontosabbak. A matematika a természettudományok alapja, a nyelvek... „kis nép, kis ország vagyunk^. Dr. Langhoff er Lászlóné, a IV/A osztályfőnöke, a történelmet és irodalmat említettel mint világnézeti tantárgyakat^ aztán a természettudományokat. Tulajdonképpen minden. CSAKHOGY EZT A „mindent” gondolkodással idézze fel a diák és ne verbálisán, egymásmellettiségbeu emlékezzék rá, inkább mélységbe» ok-okozati összefüggésben. Es volt a tanárnő véleménye. Minden modern oktatónak és az új tantervnek is ez a lényege. Inkább tudjuk meg azt, amit a közvélemény egyes rétegei is tisztázni szeretnének, — A vélemények megoszlanak, de sokan vallják azt, hogy a ma érettségizettek intelligenciában elmaradnak a régiek mögött. Az igazgató: nem igaz. Nem helyes szemléletmód. Ugyanis az általános műveltség fogalma erősen átalakulóban van. Például a magatartásbeli intelligencia polgári formája már elavult, az újat még nem mindenki ismeri, nem tudatosult. Talán a külsőséges viselkedésben van darabosság, de a belső emberség mélyebb. A tanárnő: a múlt középiskolásai a jobbmódúak közül kerültek ki, akik már otthon is „magukra szedtek” bizonyos tájékozottságot, műveltséget Ma sokkal többen járnak középiskolába, és jó részüknek a szülei és a környezetük nem tudja még azt megadni, amit például az iskola. — Elharapódzott «2 fhogy minek ennyi érettségizett, a középiskola csak seíejtet termel, és ha nem vezet az egyetemre, hiábavaló volt az érettségi. (Az aggályoskodók talán megint a kiváltságosok iskolájává szeretnék tenni a középiskolát?) Az igazgató: az igaz, hogy kevés az osztály és az előadóterem, a tanulólétszámhoz képest. Nincs rendes társalgó* KISZ-klub s a kollégiumi ellátás sem mindenben megfelelő. Azonban nem a szűkösséghez kell alkalmazkodni, hanem ki kell várni és küzdeni kell, hogy mindez jobb legyen. Ma sokkal több művelt emberre van szükség, mint régen. Mit szólnak mindehhez m diákok? Sok meglepő véleményt hallottunk. Bátor és önleleplező vallomásokat. Ilyeneket: ha valakinek nincs is kedve gimnáziumba járni, akkor is kényszerítik a szülők. Ezek azok, akik aztán munka nélkül végzik el a négy évet és leérettségiznek. Elég sokan vannak, mert bizony még mindig lehet tanulás nélkül érettségihez jutni. Ha valaki altar valamit magára szedni, annál megmutatkozik, hogy érettségizett: magatartásban is, tudásban is, emberségben is. Minden az akaraton, a tudásvágyon múlik és azon, hogy amit másoktól megkövetel az ember, azt önmagától is követelje meg. — Mit rei orrnál” ávrök meg? PÉLDÁUL A FET.VÉTELT a KISZ -be megszigorítanák, 9 ebben mind a négyen megneveztek. S rma i" me**’ Rák a vá1 - 1 l'r mi - font — i'1' az antik i'r "■ 1 -ó.cr r-pTV n TV/fqv*'npr 4 (?>. Az utóbbira szavaztak, mert az is lehet intelligens ember, aki nem űzi az elavult, antik kultuszt, de kitűnő űrhajókat gyárt. Berkovits György T hátrálhat meg, saját eszményeiből, hivatásérzetéből erőt, energiát meríthet, s a küzdelem, amelyet vállalt, előbb- utóbb az ő igaza érvényesülő- £ sét hozza. Tagadhatatlanul értékesebb az ilyen teljesítmény, [ mint azoké, akik „úgy, ahogy ’ lehet!” dolgoznak; mint azoké, £ akik.a falusi életet csak átme- 1 neti tehernek, ideiglenes állapotnak tartják.- i • Az igazi, hivatásának élő er- r telmiségi nem függvénye, de 1 állandó cselekvő tényezője a ‘ falu életének. A jó pedagógus J nem az, aki kiáll a katedra szélére, elmondja a tananyagot, s aztán visszakérdezi, hanem az, aki a tantermen kívül, a családi otthonokban is a kor- 1 szerű oktatás-nevelés • feltété- 1 leinek megteremtésén fáradó- 2 zik. Ugyanígy, az orvosnak I nemcsak a rendelőben kell £ gyógyítania a betegeket, de ‘ meg kell tanítani az embere- -1 két az egészséges otthon, az egészséges életmód szabályaira is. A mezőgazdásznak nem 1 elég. hogy korszerű term ölési 1 feltételeket teremt, ha a na- t rasztok szemlélete, látásmódja t elavult, prmitív marad. ' Kétségtelen, hogy a falusi 2 embert nehezebb meggyőzni * szavakkal, magyarázatokkal, É előadásokkal; de könnyebb meggyőzni gyakorlati példák- S kai, tettekkel Gyakorlati kész- s ség, praktikusság, gyakorlati J érzék — ezek egyedi adomá- £ nyok. Bár sokan rendelkeznek értelmiségiek ilyen érzékkel, legtöbbször mégis a könnyebbik utat választják. Könnyebb például egy kötésmintát, egy süteményreceptet elterjeszteni a falusi asszonyok körében, mint rávezetni őket lakáskultúrájuk megjavítására, a helyes táplálkozás ismereteire. Ha a falusi értelmiség tagjai magukénak érzik feladataikat, ha nem várnak másokra saját problémáik megoldásában, ha következetesek és határozottak — előbb-utóbb tekintélyt szereznek maguknak. S ez a tekintély értékes, hatásossága rendkívüli. Emelheti a falu művelődési életét, a falu általános viszonyait, de fokozhatja az egész ország gazdasági, s erkölcsi potenciálját is. Ha mérlegre akarjuk tenni a falusi értelmiség értékeit, egyedül csakis ezeket mérhetjük meg. Pataky Dezső dat, akik szakmájukat valóban hivatásuknak tartják. A főiskolai, az egyetemi évek után tagadhatatlanul nehéz beilleszkedni a falusi életbe, Az egyetemen, a főiskolán minden őket nevelte, itt pedig rájuk hárul a nevelői szerep, de meg kell tanulniok sok minden mást is, ha helyt akarnak ál- ni. Az új értelmiséget igényességre nevelték. Természetes, hogy munkájukban szeretnének következetesek lenni, igazságosabbak és szigorúak, ám törekvéseiket gúnyosan, vagy fásult bölcsködéssel leszólják: „Adja maga még lejjebb is, fiacskám!”, „Majd rájössz te is, hogy nem érdemes fáradni!” A falusi értelmiség helyzete össze sem hasonlítható a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokkal. Korábban falun a tanító, pap, jegyző, s ahol ilyen volt — orvos, gyógyszertáros jelentette az értelmiséget. Ma már a falukban népes tantestületi közösséget, különböző közigazgatási és egészség- ügyi középkádereket találni. Ezek „háztartási viszonyai”, munkájuk szervezettsége, szakmán kívüli tevékenysége, társadalmi vagy magánélete úgyszólván vidékenként, községenként változik. S a változatos körülmények között is egyenként kell helytállniok, megol- daniok problémáikat. Vannak olyan értelmiségiek, akik úgy végzik munkájukat, hogy bár körülményeiket tudomásul veszik, mindent megtesznek azért, hogv feladatukat mind jobban, tökéletesebben teljesítsék. Mások életük nehézségeinek megoldását nem saját masniktól, hanem másoktól várják. Az igazi értelmiségiek nemcsak tudomásul veszik a körülményeket, nemcsak vállalják a feladatokat, de legyőzik a nehézségeket, föléjük kerekednek, mert nemcsak önmaguk, hanem az egész falu közösségének életét is magasabb szintekre kívánják emelni. Igaz, hogy az ilyen értelmiségieknek van a legtöbb bajuk, s a legtöbb ellenségük is. Aki nem alkalmazkodni, nem manőverezni akar, aki nem a feladatait akarja kijátszani, nyilvánvaló, hogy sokszor szembe kerül elavult életeszményekkel, életformák csökevényeivel, értet- len magatartással, bürokráciával. De nem hátrál meg, nem — Mire büszkék igazán? Találomra tettem fel e kérdést Mátraballa vezetőinek, s azt hittem, valami egyedi, különleges dologgal hozakodnak elő, például 1715-ben épült templomukkal, vagy a nemrég felfedezett, a török időkből származó föld alatti búzave- naranri. Válaszuk meglepett, de el is gondolkoztatott: — Az a jóleső érzés számunkra, hogy bár a környező községek mind jobb földekkel rendelkeznek, a mi terméseredményeink jóval magasabbak. Az égjük faluban kiváló pedagógusok, jó termési színvonalat teremtő mezőgazdászok, önzetlen, hősies orvosok. A másik faluban, néhány kilométerrel odébb ennek épp az ellenkezőjét találni; közönyös tantestületet, semmivel sem törődő mezőgazdászt, fásult, s csak az anyagi juttatásokért lelkesedő orvost. Aki csak kevés időt is élt falun az utóbbi húsz évben, tudja, hogy e problémák nem mindig jelentkeznek ilyen élességgel, hogy több az átlag- eset. Nem mindig arról van szó, ki milyen szakember, ki mihez ért és hogyan ért Az értelmiségieknek falun elsősorban emberekként kell helytállniok; emberségből kei. vizs- gázniok. Elsősorban azt mérlegelik, ki milyen ember, s csak aztán értékelik, mint szakembert. Konkrét példa, igen kézenfekvő: X. elvégezte a főiskolát, tanári oklevelet kapott mindenáron városon akart marad- nb de ezt nem sikerült elérnie Kelletlenül fogadta a falusi állást. Már megérkezésekor látszott rajta, mennyire nincs ínyére ez az egész, szüntelenül arra gondolt hogyan szabadulhatna innét minél hamarább s, ezért a tanítás sem ment úgy, ahogyan kellett volna. Egy hét múlva már azt beszélték róla a faluban* hogy lusta ember, nem törődik a gyerekekkel rossz pedagógus— Azok az orvosok, tanárok, mezőgazdászok is igen sok ismeretlen, s elkeserítő viszonyokkal, körülményekkel találkoznak falun, akik kitűnő felkészültséggel rendelkeznek, akik szívesen vállalták állásukat akikben van szakmai önérzet társadalmi felelősségtu3. A gyermekek hősöket láttak a vidám, marcona katonákban* És a középkorúak? Nos, a középkorúak reálisan mérlegeivé a helyzetet kenyeret Szalonnát és tejet hoztak bőségesen, kedves közvetlenséggel kínálták a harcosokat azután — •— mármint az asszonyok — anyáskodó jóindulattal szemlélték a fiatal katonák mohó étvágyát. Nemsokára megérkezett a század negyedik szakasEa is, amelyet korábban a Sajó-híd ellen intézett támadáshoz vezényeltek erősítésiképpen. Őket követte a haronaei hegyen állást foglaló géppuskás osztag maradék legénysége. A legtöbb hősi halottat ők vesztették létszámukhoz viszonyítva ebben az ütközetben. Nehézkes lassúsággal a századkonyha is bedöcögött a faluba. A szakácsok rosszalló pillantásokat vetettek a katonák kezében levő kenyér- és ©zaionnadarabokra. De az arcuk ismét felderült, mert a század, mit sem törődve az elfogyasztott élelemmel, rendben a kondérok mögé sorakozott. A leemelt fedők alól kon- zervhúsból főzött gulyás és no- kedli illata röppent a tavaszi éjszakába... MÉG A CSAJKÁK oldalára tapadt zsír sem olvadhatott meg, amikor lovas futár érkezett sürgős paranccsal... ... két részre oszlott a század. Az egyik fele a parancs értelmében Rimaszécsre indult, míg a másik fele a Dobócától jobbra eső, erdős terepen nyomult előre. Reggel aztán ismét egyesülve, a rimaszécsi magaslatikon foglaltak állást. Ide már ä konyha is követte a századot. A szakács~k _ Pimaszé- csen rendes ebédet főztek, amit 4 Mkrnm 1366, március 18., péntek 0 szakaszok egymást váltva a* állásokban el is fogyasztottak. Az ellenség egész nap nem zavarta meg a század nyugalmát, de ettől függetlenül az éjszakát is harckészültségben töltötték. ... a korábban kiküldött felderítőik visszaérkeztek a századhoz. Jelentették, hogy az ellenség kiürítette Rimaszombatot és Szutor irányába vonult vissza. Gyors menet és Rimaszombat előtt álltak az egri fiúk. Eredetileg a szőkébb pátriájuk védelmére fogtak fegyvert, aztán részeseivé váltak ennek a dicsőséges hadjáratnak. Egy parányi, de ütőképes atomját képezték annak a Vörös Hadseregnek, amely harci sikereinek hősiességével ámulatba ejtette még az ellenséget is. ★ ÉJFÉL UTÁN ÉRKEZETT a század Rimaszombat főterére. A város önmagába zárkózott. Az emberek félősen húzódtak házaikba a vöröskatonák elől, akik a hírek szerint nem kímélik még az ártatlan csecsemőket sein. Főleg a fiatalabbak szerették volna világosan is megtekinteni a várost, de ismét parancs érkezett Gyorsított menetben irány Rimakova! Üldözni az ellenséget, nehogj' ideje legyen a szétszórt erők csoportosítására. Rima kovától északra egy erdőirtás vonalán foglaltak tü- zeiőállást. Azonnal beásták masukat, mert a hadjárat alatt szerzett, sok esetben szomorú tapasztalat körültekintésre, óvatosságra tanította a leggyakorlatlanabb harcost is. Erős tüzérséggel rendelkezett, az ellenség, ami ellen némi védelmet csak a gödör nyújtott. Az ellenség tartózkodási helyével kapcsolatban bizonytalan adatokkal rendelkezett a parancsnokság is. Utasították tehát Leide Richárd századparancsnokot, hogy még a sötétség védelme alatt küldjön előre felderítő járőrt. NEM KIS VESZÉLYT rejtett magában egy ilyen éjszakai vállalkozás. Fedezéket njrújtottak ugyan a vízmosások, a sűrű erdő, de az ellenséget is jótékonyan takarták. Mivel a járőr útja bővelkedett izgalmakban, próbáljuk hát visszapergetni a több évtizedes emlékek filmkockáit. A század állásai előtt még ott volt a kitermelt fa. Ezeknek a fedezete alatt indultak lövésre készen tartva puskáikat. A szuronyokat nem tűzték fel, nehogy a holdfény árulkodóan csillanjon meg a fényes pengéken. Nem lehet tudni, mennyi ideig haladhattak, hiszen a fák és a sötétség egyhangúsága elrabolja az ember időérzékét. Egy romantikusan békés helyet nyújtó erdei tisztáson kis juhásztanyára akadtak. Itt szerezték az első biztos nyomot. A juhászok ugyanis elmondották, hogy a légionáriusok alig fél órával előbb vonultak el a tanya mellett és valószínűleg Rimakován tartózkodnak. Megmutatták a mély völgyben húzódó községhez vezető erdei utat is. A sötétséget kihasználva szivárogtak le a községbe. A parancs úgy szólt, hogy re csak az ellenség jelenlétéről győződjenek meg, de hozzávetőleges pontossággal az erejéről is tegyenek jelentést. Itt már közelharcra is számítani lehetett. Feltűzték tehát a szuronyt és lövésre készen tartott puskával haladtak a házak - árnyékában. A falu közepe táján patak keresztezte az útjukat, ami éppen előttük szigetet alkotott. A szigeten ház körvonalait észlelték. Egyik ablakából fény szivárgott az éjszakába. AZ ÉPÜLET A KOCSMA VOLT. Az ivó ilyentájt már természetesen néptelen volt A kocsmáros meglepődött a váratlanul felbukkanó vöröskatonák láttán. Menekülésre sürgette őket, mert a községben valóban légionáriusok tartózkodtak, még pedig egy zászló- aljnyi erő. Mivel megtudták, amit akartak, indultak is visszafelé. Igen ám, de a patakon átvezető hídon egy cseh járőr igyekezett a másik oldalra. Észrevették a vöröskatonákat — már mint a sötétségben mozgó alakokat — kiáltottak is feléjük valamit, aztán betértek a kocsmába. Ám ez a találkozás tanulságként szolgált. Nem szabad könnyelműsködni! El kell kerülni a falu forgalmasabb utcáit. A patak partján haladtak, majd az utolsó házak elhagyása után bokros hegyoldalon kapaszkodtak felfelé. A terepet nem ismerték, meg a sötétség is gátolta őket a tájékozódásban. Már majdnem elérték a hegy gerincét, amikor fentről idegen beszédet hozott a feléjük lengedező szél. A sötétben eltévesztették az útirányt és az ellenség vonalai mögé kerültek. Óvatosan visszahúzódtak. Ha észreveszik őket, az a halállal lett volna egyenlő. A szuronyaik tokját a gyalogsági ásót és minden áruló zörejt adó felszerelési tárgj'at magukhoz szorítottak. Egy mély szakadékban meghúzódva rövid megbeszélést tartottak. Még hajnal előtt vissza kellett érkezniük a századhoz. Egyrészt, mert a világosság az ellenséget juttatta volna előnyhöz velük szemben, másrészt mert feltétlenül jelentést kell adni a légionáriusok erejéről. EMLÉKEZETBEN rekonstruálták a megtett utat, így jöttek rá, hogy hol tévesztették el a helyes irányt. Csakhamar ráakadtak az erdei útra. Már meghasadt keleten az ég alja, amikor támadási parancs érkezett a 3. századhoz. Lőszert és kézigránátot is hoztak, amelyekből mindenki bőségesen ellátta magát. Tudták, hogy kegyetlen lesz a harc, mert az ellenség erős védelmi vonalakat épített ki a hegyek gerincén. Leide Richárd századpa- rancsmok magához rendelte a szakasz- és rajparancsnokokat, hogy térképen ismertesse velük a támadás tervét, irányát. A szakaszok rajokra tagozódva hagyták el az erdő szélén kiépített állásokat Óvatosan vonultak az 500—600 méterre levő ellenséges állások felé. A parancs szerint csupán akkor nyithattak tüzet, ha már az ellenség is lőni kezd. Ez vonatkozott a gyalogság előnyomulását fedező géppuskákra is. A támadás első szakasza aránylag könnyű volt, mert az erdőirtásra felhalmozott fara- j kasok és a lenyesett gallyak tő- j mege fedezte az embereket. Hol óvatosan, hol szökéllve, a század csatártánca egyre közelebb férkőzött az ellenséghez. , Már csak 10C—150 méter vá- ! ksztotte el őket a céltól, ami- J kor a Fim»rá'-ó te'ötti cserjés j hegyoldalban, kellő fedezés híján, a légionáriusok figyelői észrevették az előretörő századot. (Folytatjuk.)
