Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

ITFXET NÜRNBERGIJÉN Nürnberg. 1935-ben a fasisz­ták ebben a városban emelték "törvényerőre fajüldöző törvé­nyeiket, s nem sokkal később ennek a törvényerőre emelt gaztettnek szellemében ölték halomra az ártatlan, védtelen emberek millióit. 1945. novem­ber 20-án ugyanebben a város­ban kezdődött meg a háborús bűnösök pere. amikor a rendező időszerűnek látta kimondani: az amerikai katonai bíróság nem ítélkezett elfogulatlanul, sőt nagyon is a napi, politikai események, a feltámadó hidegháborús, szov­jetellenes pszichózis diktálta nem túlságosan szigorú, a náci­kat „jobb időkre” átmentő íté­leteiket. Stanley Kramer, a film ren­Miről tájékoztat egy tájékoztató Választhat-e nyomasztóbb színhelyet egy játékfilm? Vál­lalkozhat1« izgalmasabb fel­adatra egy rendező, mint fényt deríteni a legiszonyatosabb ka­tasztrófára: kik is voltak tu­lajdonképpen ezek az ember- szabású gyilkosok? Stanley Kramer amerikai filmrendező kétrészes, döbbe­netes erejű alkotása, az ÍTÉ­LET NÜRNBERGBEN, a náci bírókról, a hitleri „igazságszol­gáltatásról” mond el igen lé­nyeges dolgokat. A film nem­csak a vádlottak személyes fe­lelősségére akar rádöbbenteni* hanem azoköra is, akik szótla­nul, némán, megalkuvóan tűr­ték a koncentrációs táborok borzalmait. A rendező tehát egy szélesebb társadalmi kör­kép megrajzolására vállalko­zott. Olyan ellentétes karakter­figurák népesítik be a filmet, mint az amerikai bíró, vagy egy volt hitlerista tábornok fe­leségének alakja. De izgalmas Irene Hoffmann német állam­polgár szerepe is, akit a náci időszakban meghurcoltak, ám most — a film cselekménye 1948-ban játszódik — mégsem mer nyíltan, félelem nélkül meghurcoló! ellen vallani, hi­szen környezete — a háború utáni nyugatnémet társadalom, vagy annak egy hangoskodó, vezető rétege — „hazaárulás­nak” bélyegezné azt Az izgalmas, sízuggesztív ere­jű film rendkívül bátor is, hiezesi 1961-ben készítették, dezője Amerika filmművésze­tének egyik legbátrabb, leg­függetlenebb és legprogresszí­vebb egyénisége. Filmjeiben — időrendben: Hogy az emberek éljenek (1955), Gőg és szenve­dély (1957), A’ megbilincseltek (1958), Az utolsó part (1959), Aki szelet vet (I960), Ítélet Nümbergben (1961) és végül utolsó filmjében, amely egy­ben az első vígjátéka, a Bo­lond, boloijdvilágban — korunk sorskérdéseit vizsgálja: az atomháború veszedelme, a faji kérdés, a nácizmus bűnei és a nemzetközi felelősség a hitle­ri zmus szörnyűségeiért sth., olykor megrendítő művészi -* emberi felelősségérzettel és meggyőző erővel. A film főszereplője a 65 esz­tendős Spencer Tracy, Ameri­ka legnagyobb jellemszínésze, Jean Gabin, Aldo Fabrizi mel­lett korunk filmjátszásának és a filmtörténetnek egyik legki­emelkedőbb színészegyénisége. (Utoljára Magyarországon az Aki szelet vet és Az öreg ha­lász és a tenger című filmek­ben láthattuk.) Marlene Diet­rich ugyancsak klasszikusnak számító alakja a filmtörténet- j nek, Maximilian Schell, a má­sodik világháború utáni német I filmjátszás egyik legkiemelke­dőbb fiatal tehetsége. Judy Garlandot annak ide- j jén mint a hollywoodi filmjá- tékok fiatal üdvöskéjét, énekes szubrettjét ismerték meg az j idősebb mozilátogatók. Az egy. | kori bakfist most érett jellem­színészként láthatjuk viszont. Burt Lancaster, akit Wisconti Párduc című filmjének fősze­repében láthattunk, ugyancsak korunk legkiemelkedőbb színé­szei közé tartozik. A magyarul beszélő, kétré­szes amerikai filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház feb­ruár 17-től 23-ig tűzi műsorá­ra. De műveltség nélkül nem viszed semmire, kislányom Gondolod? Csendes derűvel olvastam el a Gárdo­nyi Géza Színház „Szervező Titkársága'’ tájékoztatóját, amely­nek segítségével ez a tájékozódott testület az üzemek közönség- szervezőit kívánta tájékoztatni a színház műsortervében sze­replő darabokról és a darabok íróiról. Fél­reértés ne essék, e tá­jékoztató nem a hu­mor nyelvén íródott, esze ágában sem volt, hogy derűt, mosolyt fakasszon olvasói­ban. E tájékoztató ko­molyan kívánt tájé­koztatni, s hogy ben­nem mégis csendes derűt fakasztott, an­nak nem a tájékoz­tatás szándéka, ha­nem hogy finoman fe­jezzem ki magam — a tájékoztatás minő­sége volt az oka. Mert ki bírná el nevetés nélkül Ten­nessee Williams be­mutatását, amelynek keretében a tájékoz­tató jóvoltából többek között volt szeren­csém megtudni, hogy Tennessee Williams, a mai amerikai „elszorult szívű” nem­zedékhez tartozik, de ez mind semmi, mert mégis „széles mellka­sií, jóképű, vérmes... Szögletes arcában huncut szempár”, és hogy „könyvtárba so­ha” nem jár. Annál a résznél meg hango­san felderültem, ami­kor e tájékoztató ar­ról tájékoztat, hogy „'Williams mindezt (mármint a déli világ életét) gyermeki megrendüléssel em­lékezetébe vési”, s hogy hősei „ebből a gyermeki megrendü­lésből születnek”. Nem tudom elhesse­getni a képet magam elől, amint a neves, s már nem éppen gyermekkorú író most rendül meg gyermekileg, hogy té­mát adjon a tájékoz­tató számára... Az meg egyenesen egy írói életmű mél­tatásának csúcsa, hogy darabjaiban „a gyöngék jellemzője­ként monológot mon­danak, ha nagy rit­kán párbeszéd alakul ki köztük, azt azért teszik, hogy bosszút álljanak”... E tájékoztató, amely többek között közli velünk, hogy Németh László nem az óriás műlesiklás olimpiai bajnoka, mégcsak nem is futballsztár, hanem „író”, nem fe­ledkezik meg éppen az „író” kapcsán az irodalompolitikáról, azazhogy egy író ürü­gyén és kárára a po­litizálásról sem. Mert azt mondja: „1959-i SZU-beli (csak így, egyszerűen SZU!) utazása óta — fenn­tartásokkal ugyan — mind határozottab­ban foglal állást a szocialista társada­lom építésének célki­tűzései mellett”. Pont. És kész. Aki többre kíváncsi, az olvasson utána máshol, s ez nem is lenne bolond­ság, mert „gúnytük­röt tart a halálosan sápadó Monarchia elé”, márminthogy Kálmán Imre, pedig valójában gúnytükröt tart saját maga elé ez a Tájékoztató, amit csendes derűvel ol­vastam. .. ...Mindaddig, amíg el nem futott a mé­reg, mert a nyomta­tott szónak, még ha „házi nyomdában” készült is, súlya, te­kintélye, igazsága és főleg a tartalma olyan követelmény, amelyet senkinek nincs sem oka, sem joga, figyelmen kívül hagyni. Ötlettelen öt­letességeket, luftbal­lon tartalmú irodalmi kategóriákat minden­kinek joga van mon­dani, otthon, szűk családi körben, de már barátok között, társaságban sem illik. Üzemi közönségszer­vezőknek azonban enyhén szólva is nagy bátorság kelletik. Mindezért nem emeltem volna talán szót, vagy legalábbis rövidebb terjedelem­ben, ha nem nyugta­tott volna meg a Tá­jékoztató: „Tájélcoz- tatónkkal egy-két ha­vonként fogunk je­lentkezni, a mostani­hoz hasonló formá­ban.” Kérem, a forma el­len semmi kifogásom, csak a tartalmat... Titkárság!... csak a tartalmat, csak azt tudnám feledni! (gyurkő) Nem sokkal érettségi előtt... Az a néhány hónap már tényleg nem jelent nagy időt, különösen nem a gyengébb idegzetű diákok számára, akik bizonyos tartózkodással néznek az érettségi elé. Az ilyen nagy­szabású vizsgáktól való féle­lem persze még nem eredmé­nyezett nagyobb balesetet, így nyugodtak lehetünk, és nyu­godtak lehetnek az egri Dobó István Gimnázium diákjai is. Különösen, ha elmondjuk, hogy minden esztendőben egy­két tizeddel javul az átlagered­mény. Verebély András, az intézet igazgatóhelyettese, elmondot­ta, hogy ebben az évben nem jött semmi új rendelet az érettségivel kapcsolatban* tehát a kötelező tantárgyak is maradtak: magyar nyelv és irodalom, történelem és ma­tematika. Az orosz tagozatos diákoknak orosz nyelvből is le kell érettségizniük, ezenkí­vül, aki akar, érettségi vizsgát tehet más tantárgyból is, bár az egyetemi felvételnél már ez nem mérvadó. Annyiból jó, hogy az érettségire való fel­készüléssel egyben felkészül a tanuló a felvételi vizsgákra is. A gimnáziumban most érettsé­gizik az első szakközépiskolás osztály: az érettségi bizonyít­vány mellett megkapják a szakmunkás-oklevelet is. Leszkovszky Tibor, a szak­középiskolás osztály diákja is megszerzi az esztergályos szak­mát Most készül a többiekkel a vizsgadarab elkészítésére. Ö választotta, s szeretne legalább jelest kapni majd rá... — Mi a terve érettségi után? — Tovább szeretnék tanulni. Miskolcon, a műszaki egyete­men, szerszámgépészeti tago­zaton. Egy másik diák is itt van az Vasárnap hajnalban pedig, amidőn a Sörkert duhaj, csil­lapíthatatlan szomjúságú ven­dégei, borról sörre tértek át, és könnyes csókokkal fogad­tak egymásnak örök barátsá­got, kalauzunk már ismét me­netkész állapotban volt, és ké­pén kétszer is végigfuttatva a beretvát, ismét csak Perentel- re tartott. Ezúttal motoron, civilben és hcrgászbotok tokjával a hátán — mert —, ó, képmutatás, hoppon maradt legények kép- mutatása! — azzal áltatta ma­gát, hogy mit neki Kati, üsse a férjét, ha olyan verekedős, öt: Csillik László véglegesített távolsági kalauzt csakis a cser­mely érdekli. A mocsaras, széjjel csavargó Völgy-mélyi csermely. Ha a ponty talán nem is, de kárász vagy compó bizonyára ekad benne.. A dévérről és a Veresszárnyú keszegről nem is szólva, mert az utóbbiból jó­maga is láthatott egy tekinté­lyes csapatot, amidőn az akol- ipmtól az országúira volt visz- szakapaszkodóban. De különben is: van-e szebb és élvezetesebb feladat a vér­beli, a született sporthorgász számára, mint egy ismeretlen, gazdagnak ígérkező víz türel­mes, szakaszról szakaszra való felderítése? Az ember hajnalban kel. Feltarisznyázik. Még egy utol­só szemlét tart szereléke és a patikusi pontossággal össze­kotyvasztott gyurmák, pem- pők és mamaliga-féleségek fö­lött. Kukacot is betárol egy jókora dobozzal, mert mit le­hessen tudni: hátha annak van 4 MlPÜMSG 1966. február 16., szerda napja, és másra még véletlenül sincs kapás? Aztán tel a „kecs­kédre, vagyis a lármás, ugra- bugra, de azért megbízható és elég fürge járású motorkerék­párra. Mire aztán a legéberebb csillag is elálmosodik és az égbolt gyöngy-szürke alján vérző, cikkcakkos repedést üt homlokával a nap, már célhoz is ért, egy útkaparó cimbora udvarán pihen a motor. A horgász pedig — át a sű­rű gyöngyös, földig bókoló ré­ten — akár menet közben is hozzáfoghat a bőtök egybe- szerkesztéséhez. Szélcsend. Még a pihés rezgő-fű bó­bitái se moccannak. A cigarettafüst gyűrűzve, nefelejcskéken száll, íebeg és. foszlik semmivé. A víz, a máskor egyetlen rátakintéstől is zavaros, isza­pot pöffentő csermely most át­tetsző. Színe a napsütötte, kristá­lyos fényű fenyőmézgáé. És ni csak! Amott, egy éger­ligetnél, ahol a csermely meg­fordul, és sodra mély, mere­dek partú öblöt kanyarít, nád­csomó inog, mozog. Ugyancsak himbálja harmattól súlyos bu­gáját. Pedig se rigó, se veréb nem ül rajta, és villás, tövébe akadt uszadék ág se cibálja. Nyilvánvaló tehát — még egy kocahorgász is mérget ve­het rá — ponty döngeti a nád­csomó tövét. Zsengve, víz alatt tenyésző tőhajtásait áhította meg csemegének. Villámgyors, de gondos sze­relés. Gyerünk: a zsinórra csúsz­tassunk dugót. Testes, cövek- forma dugót, hosszú tollasat. Elő hamar egy apró szivar-ól­mot és egy horgot Ss. Rövid szárú, tág öblű pontyhorgot. A hegyére — hogy szilárdan ül­jön, de a hal szájába is köny- nyen beleakadjon — puhára főzött, mézben pácolt kukori­caszemet. Most hopp: egy hajszálpon­tos, ujjheggyel érzékelt dobást a nád tövébe. A dugó táncol egyet, megpipál, majd elnyug­szik. Majd csak a ponty kapá­sára lesz élő-érzékeny megint. A parton széles, alacsony fa­tönk. Harmat lepi, de egyébként kívánva se lehet elképzelni ké­nyelmesebb horgászülőkét. Nosza, vásznat rá, viaszos vásznat, amibe a szereléket szokás csavarni egy mozi, se egy táncterem, de még egy nyomorult talpon­álló se ottan. Aztán lányokban se valami bőséges választék. Es ha volna isi, ki látná hasz­nát? Pusztán, egy isten háta mögötti majorban, mindenki szeme előtt, már a kisujj meg­fogása is házassági ajánlatnak számít. Attól óvjon az ég. Nő­sülni sose késő. Amilyen kapó­sak manapság a férfiak, nő­sülni harminc és negyven kö­zött is untig ráér az ember. Ellenben városon mi a hely­zet? Akinek állása, ismeretsége, megfelelő ruházata és egy kis dumája van, az — menő. Az — császár. Az — nemcsak él­ni, élvezni is bírja az életet. A koszt nem probléma Ebé­det néhány ruppóért előfizeté­ses alapon burkol magába az ember. Sonkát, kolbászt, sza­lonnát és egyéb jó falatokat pedig ingyen, az utasok jóvol­tából tud beszerezni. Szobát kettesben vesz ki, és úgy bonyolítja le nőügyeit, hogy a havert még véletlenül se hozza zavarba. Szoknya akad, de mennyi akad! Aki csörögni tud és szöveg­nek sincs híjával, azt mozi, ital és másegyéb befektetés nélkül is kamelják a jobbnál jobb bőrök és csini babák. Ha pedig gusztusa van rá az ember gyerekének — komo­lyabban, mamák tudtával is udvarolhat. Már csak ott, per­sze, ahol megfelelő a tét. Ahol házasság esetén bútorra és egy testhez álló kéglire is kilátás van. Mert tagadhatatlan: aránylag nem sokat ereszt, pi­ti kis státus a kalauz státusa, de tiszta szakma, intelligens szakma. Boldog lehet az a jö­vendőbeli anyós, nagyságos asszonyt csinál a lányából, aki kalauzt választ vének. Ez az, ez is megvan, most már nincs más hátra, csak a beetetés. Vagyis hajítsunk egy marék főtt kukoricát a nádbo­kor elé. Hadd találja meg, és a csemegét gyanútlanul szemel- getve hadd jusson a fenéken nyugvó horogig a ponty. És itt a pillanat — a pom­pás, az egész héten várt —, amidőn a tegnapé lesz minden gond, bánat, bosszúság, és ami­dőn a kis ember meg a nagy természet együtt ünnepel. És persze — tűnődik ábrán­dokat is kerget. Mármint a kis ember. Elvégzi — gondolja magá­ban, hogy... végűi jól válasz­tott: vacakabb mesterség is akad a világon, mint a kalau- zi státus. Csak hát... még se olyan pazar, olyan igen-igen fenékig tejfel a városi élet, hogy azt egykomája, Tömböly Ferkó vázolgatta a katonaságnál. Hogy... mafla lesz, igazi süket tiali, ha leszerelése után a szü­lőföldiére, Görbeházára gravi- tál vissza. Mivel lehet agyonüt­ni faluhelyen az időt? Mi van ott? Hétköznap keccselés, meló rogyásig, vasár- és ünnepnap pedig unalom. Alvás, legyek csapkodása a lábszáron, meg kártya és kugli. Mert... se (Folytatjuk) irodában, szintén munkaruhá­ban, ahogy a tanműhelyből feljöttek. Bartók László. — Mit készít a vizsgára? — Köszörűorsót. Ezt válasz­tottam. — Az érettségin is lesz gya­korlati feladat? — Igen, ott valami összetett, speciális darabot keli készíteni biztosan. Az ilyet szeretem. Nemcsak mechanikusan „be­tanult” dolgokat, hanem ahol gondolkodni is kell. Nagy József a IV. B) tanu­lója, aki nyugodt lelkiismeret­tel pillant az érettségi felé, ahogy mondta, csak azért iz­gul, mert „ez szokás ilyenkor Mindvégig közepes, erős kö­zepes diák volk ezt várja az érettségitől is. Persze nemcsak várja, tanul is. Megkapták a tételeket, és már dolgozzák is fel az órákon a tanárak segít­ségével. Nagy József az érett­ségi után Gyöngyösön szeret­ne dolgozni, mint háztartási gépszerelő. Egy hónap múlva lesz a felvételi a munkahe­lyen. — A szakma elsajátítása után nem akar tovább tanulni? — Nagyon szeretnék már dolgozni. A gimnázium minden évben külföldi egyetemre is „küld” diákot, s akiket fölvesznek, megállják a helyüket. Most nyolcán pályáznak a Szovjet­unióba, az NDK-ba és Len­gyelországba. Köztük Habis György, aki a Német Demok­ratikus Köztársaságban álta­lános orvosi karon szeretne „hallgatni”. — Lassan már tíz éve tanulok németül. Jól megy. Nemrég — mondta, s vidáman csillogott a szemüvege — hét hétig voltam kint Sangerhau- senben, ahol még iskolába is jártam! Persze, sokat nevettek a kiejtésemen... rnég énekelni Is kellett. Angolul is tanulok. Kiskorom óta orvos akarok lenni. Ugyanis baj volt a sze­memmel, hatéves koromban meg is operáltak. Azóta hatá­roztam el — mert nagy dolog volt ám ez az operáció! —, hogy visszaadom ezt... Szóval: gyógyítani akarok. A gimnáziumban i66-an érettségiznek az idén, ennek 52 százaléka je­lentkezett továbbtanulásra, a többiek a termelőmunkában helyezkednek majd el. Az is­kola segít a felvételikre való felkészülésben is: egyetemi előkészítő tanfolyamot szerve­zett. A többi aztán a diákokon múlik. A siker a '"-ettségin, és siker majd , tben te K. Cat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents