Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
Honvédelmi nevelőmunka az iskolákban Korábban sokan vitatták: kell-e honvédelmi nevelőmun- kával foglalkozni az iskolákban? S ha igen, hol kezdjék el, a kisdiákoknál vagy a középiskolásoknál? Nem lenne-e elég, ha a honvédelmi nevelés tekintetében az országosan kiépült és egyre szélesebb körben tevékenykedő Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervezeteire támaszkodnánk? És hogyha mégis bevezetik az iskolákban, mi legyen az a pontosan körülhatárolt tartalom, amely szerint a nevelők dolgoznak majd, s milyen formában tegyék ezt? Nem lehet- e félremagyarázni majd ezt a honvédelmi nevelőmunkát, nem kelti-e valamiféle háborús készülődés hangulatát? A kérdések özöne merült fel a vitában. A szükségesség kérdése hamar eldőlt, mellette súlyos érvek sorakoznak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy — éppen a béke megőrzése érdekében — erős, ütőképes hadseregre van szükségünk, ez pedig elképzelhetetlen a haditechnika mind magasabb színvonalra emelése nélkül. A magas színvonalú haditechnika pedig megköveteli az egyre képzettebb katonákat. Az ás nyilvánvaló, hogy ma már nem elég, ha csupán a hadseregben kapott kiképzésre és nevelésre számítunk, feltétlenül szükséges, hogy mire a fiatalok bevonulnak, már rendelkezzenek bizonyos erkölcsi és gyakorlati felkészültséggel? 5,jó ismerősként” kerüljenek a hadseregbe. Megrövidül így az alapkiképzés is, és eredményesebbé, gyorsabbá válik azoknak a technikai, harcászati ismereteknek az elsajátítása is, amelyek nélkül modern hadsereg katonáit el sem lehet képzelni. E közvetlen, gyakorlati hasznosságon túl azonban van az iskolai honvédelmi nevelőmunkának egy még lényegesebb feladata. Hiszen a honvédelmi nevelés többet jelent, mint egyszerű honvédelmi előképzést. S éppen ezen a területen kap lényeges szerepet az iskola. A legfontosabb: egy bizonyos szellem kialakítása és ápolása a fiatalokban. Nem valami militarista szemléletről van szó, ellenkezőleg: a legkorszerűbb közösségi érzés, a szocialista hazafiasság ápolásáról, annak a felelősségtudatnak már a gyermek- és serdülőkorban történő kialakításáról, melyet mindenkinek éreznie kell országunk, társadalmi rendszerünk vívmányai iránt. Annak a kötelezettségnek korai tudatosítása, hogy közös dolgainkat mindenkinek védenie kell akár elvi, akár tényleges támadás éri, ez a honvédelmi nevelőmunka lényege, ezért szükséges már az iskolában elkezdeni. A szükségesség érvei tehát egyszersmind meghatározzák a nevelőmunka tartalmát is. Amióta az MSZMP Politikai Bizottsága 1964. áprilisában határozatban is foglalkozott a honvédelmi neveléssel, szerte az országban sok helyen fokozódott ez a munka az iskolákban is. Osztályfőnöki órákon katonai témák kerültek szóba, a történelemórákon hangsúlyosabbak lettek nagy katonai hagyományaink: szabadságharcaink, forradalmaink hazavédő csatái. A szakkörökben is megindult egy bizonyos specializálódás, különösen a technikaiakban, modellezőknél, rádiósoknál, Kapcsolatok létesültek honvédségi alakulatokkal, s az MHS-szervezetek mindenütt komoly segítséget nyújtanak az iskoláknak technikai felszerelésben, szakemberekben. Az általános, közép- és ipari- tanuló-iskolákban egyre több helyen választanak a tanári karból honvédelmi felelősöket, akik többnyire tartalékos tisztek. Ök dolgozzák ki a honvédelmi nevelőmunka terveit.Már a legkisebbeknél is megtalálták a lehetőségeket: néhány általános iskolában például a nótafa-szakkör tagjai régi és új katonadalokat tanulnak, néhány alsó tagozatos napköziben történelmi és honvédelmi jellegű diafilmeket vetítenek, úgynevezett „úttörő-honvédelmi versenyeket”, és járőrversenyeket szerveznek a katonaság és az MHS közreműködésével. A felső tagozatosok sok helyen osztályonkénti laktanyalátogatásokon vesznek részt, úttörő-összejöveteleiket kiváló honvédek, tisztesek és tisztek látogatják, akik élménybeszámolókat tartanak, s jó néhány iskola készül a budapesti Hadtörténeti Múzeum megtekintésére vidéken is. És ami szinte valamennyi iskolában közös: az alkotmányban lefektetett honvédelmi kötelezettség ismertetése és magyarázata csaknem mindenütt szerepel az osztályfőnöki órák tématerveiben. Sorolhatnánk még tervezett és megvalósított ötleteket: tapasztalatokban már most sincs hiány. A feladat azonban az, hogy a honvédelmi nevelőmunka egységes formáját és módszerét alakítsuk ki, egy általánosan bevezethető gyakorlatot. Az egyre halmaződó tapasztalatok ezt már a közeljövőre ígérik. (Sz. J.) f Beszélgetés az újítási előadóval Statisztikai jelentés? a Hatvani Cukorgyárba tavaly 117 javaslat érkezett, közülük hetvenötöt találtaik alkalmasnak elbírálóik. A korábbiakkal együtt összesen kilencvenötöt be is vezettek, gyakorlatban alkalmaznak. Eredménye tekintélyes, nem kevesebb, mint 940 ezer forintos megtakarítás mutatkozik. Az újítóknak és a közreműködőknek kifizetett díjak együttes értéke megközelíti a kilencvenezer forintot. Az összehasonlító adatokat tekintve , szembeötlő a változás, a mérleg a tavalyi év javára billen. Erről az esztendőről beszélgetünk Huszár József újítási előadóval: t — Mi a sikerek titka? —- Próbálunk javítani a munkánkon... Évenként ösz- szeállítjuk az újítási feladattervet, s azt a legszélesebb körben ismertetjük. Ezek a tervfeladatok szorosan összefüggenek a gyári műszaki fejlesztéssel, a legsürgősebb tennivalókra hívják fel a figyelmet. — Ezekkel kapcsolatban hány újítást kaptak? — Három elfogadhatót Több témakör iránt is érdeklődtek, a feladatterv 17 pontja közül sokra érkezett válasz, de azok nem feleltek meg a követelményeknek .. . Természetes, hogy válogatunk, igyekszünk igényesebbek lenni, a mércét egyre magasabbra emeljük. —• Van-e sértődés az elutasított javaslatok miatt? — Általában egyetértéssel találkozik határozatunk, ritka, amikor fellebbeznek ellene. Tavaly négy esetben reklamáltak az újítók, s közülük kettőnek utóbb helyet is adtunk. Házon belül elintéztük. Bíróság elé egyetlen sérelmes ügy sem került... — Kik az újítók? — A legkülönfélébb képzettségű és beosztású dolgozók. A gyárból és máshonnan. Jólesően tapasztaljuk, hogy egyre több az ún. saját, házon belüli javítások száma. Vannak már törzstagjaink is, sőt, valóságos újító brigádokkal te dicsekedhetünk. Például a főfűtő Podcmyí György csoportjával, amely az elmúlt évben 16 javaslatot adott be elbírálásra, s ha jól emlékszem, tízét el is fogadtunk közülük. — Hogy történik az elbírálás? — lényegesen jobban; mint a korábbi években... A termelési tanácskozásokon jogosan reklamáltak annak idején, meg is szívleltük. A véleményezési határidő 10—12 nappal csökkent, s az elbírálás és a bevezetés közti időt is 1—3 hónapra szűkítettük. Mondom, sokat javult az ügyintézés, de még korántsem megfelelő, itt- ott túllépjük a rendeletben megállapított határidőket... — Hány ^függő” újítást tartanak számon? —■ Tíz-tizenötöt. Többségükben olyan természetűek, hogy csak a kampány után, a karbantartások idején lehet velük foglalkozni. Vannak olyanok \ is, amelyek bevezetését kísér leteknek kell megelőzniük, : ezek egyike-másika néha éve' kig elhúzódhat —* Akadnak tehát szakállas javaslatok is? Melyk a legrégibbek? — A legöregebbet még 1961- ben adták be, a negyedik éve kísérletezünk vele, de máig sem kaptunk megnyugtató eredményt... Van hatvannégyesünk is: Szabó József úsztató csoportvezető két javaslata. Egyelőre nincs szükségünk rá, de közöltük az újítóval, hogy szem előtt tartjuk, alkalomadtán felhasználjuk az ötleteket. .. — Általában milyen jellegű újításokat küldenek? — Legtöbbje költség- és anyagtakarékossági szándékkal születik. A legkevesebb pedig a mészkemence-állomás területéről érkezik, pedig igen sok feladat lenne ott a technológiával és az egészségvédelemmel kapcsolatban is... — Módot keresnek-e arra, hogy az újítási feladatterveken, a személyes beszélgetéseken kívül másképpen is felhívják ez utóbbira, s általában a legsürgetőbb feladatokra a dolgozók figyelmét? Rendeznek-e például újítási ankétokat. tapasztalatcsere jellegű utazásokat? — Tavaly nem rendeztünk ankétet. A termelési tanácskozásokat próbáltuk hasznosítani az újítások számára is. Különösebb utazásaink sem voltak, csupán a Budapesti Nemzetközi Vásárra vittük el legjobb újítóinkat... Két éve még külföldre is eljutottunk, nemzetközi tapasztalatcserére is elküldhettük legjobb szakembereinket. Egy év óta azonban kisebbek a lehetőségeink, nem gazdálkodunk önállóan a rendeletben egyébként megállapított pénzösszeggel, a teljes béralap hat tízezrelékével. A központ kezeli. (gyóní) Bemutatjuk URBAN ZOLTÁNT, a tarnazsadányi Egyetértés Termelőszövetkezet főállattenyésztőjét. Alakulás óta tagja a szövetkezetnek. Nagy része volt abban, hogy állattenyésztési tervüket 135 százalékra teljesítették. i (Kiss rajza) Több mint egymilliárd forintot fordítanak az idén a szarvasmarha-tenyésztés beruházásaira A mezőgazdaság fejlesztésében az idén az eddiginél nagyobb szerepet kap a belső ellátás és az export szempontjából egyaránt egyik legfontosabb ágazatnak számító szarvasmarha-tenyésztés. Beruházásaira ebben az évben több mint egymillió forintot fordítanak. Az állami gazdaságokban, ahol a tehénállomány, s a férőhelyek száma néhány év alatt mintegy 50 százalékkal növekedett, új tehénistállókaí már alig építenek. Előtérbe került viszont a komplett, valamennyi szükséges járulékos létesítménnyel is rendelkező szarvasmarhatenyésztő telepek kialakítása. Az idén 54 telep komplettírozásán dolgoznak, ezek közül 47-et ebben az évben be is fejeznek, s ezzel mégkétszereződik az állami gazdaságok komplett szarvasmarha-telepeinek száma. A termelőszövetkeztekben 28 000 tehén részére épül új férőhely, 5500-zal több, mint tavaly. Ennél is jóval nagyobb arányban, 60 százalékkal nőtt a járulékos beruházásokra előirányzott összeg, a közös gazdaságokban is mind több komlett szarvasmarhatenyésztő telepet hoznak létre. Egyebek között 8000 borjú és 11000 növendékmarha részére nevelőt, illetve istállót, napi 77 000 liter tej szeparálására alkalmas tej házat, valamint számos elkülönítő istállót és takarmá- nyos helyiséget építenek. Az új járulékos létesítmények zöm« az új tehénistállók mellé kerül, kisebb részükkel a régebbi, hiányos telepeket egészítik ki. A termelőszövetkezetek a* idén 778 millió forintot költ«.1 nek szarvasmarhatenyésztási épületekre. Ennék az üzemág- nak a fejlesztését szolgálja azonban a közművesítésre éa bekötőút-építésre fordítandó 426 millió forint nagy részei*.’ A 200 ásott és f úrott kúton kívül mintegy 300, többségében szarvasmarhatartó termelő* szövetkezeti majorban épül vízvezeték, 255-ben pedig bel* ső villanyhálózat. (MTI) Asszonyok szövetkezete Pontosan ötvenöt percet várakoztam, míg behívtak. — Milyen ügyben? — kérdezte az igazgató. Helyet foglaltam a kényelmes fotelban, és magyarázni kezdtem: A Bükk és a Mátra találkozásánál búvik meg Fedémes, a megye egyik legkevesebb lelket számláló faluja. A szövetkezet méretei is ezt tanúsítják, ahol hétfőn este tartották az .1965. évi zárszámadást —, hiszen az alig több mint félezer hold közös földterületet 62-en művelik meg. Ami kiváltképpen jellemző erre a szövetkezetre: a tagok között csak elvétve található férfi, azok is jobbára fogatotok. A völgybe épült fala a bányának adja a férfimunkaerőt A dombos határ művelése az asszonyokra marad, az asszonyoké a szövetkezet A kis kollektíva között félmillió forintot osztottak ki a múlt évi gazdálkodás eredményeként Egy munkaegység 35,50 forintot ért és minden dolgozó tagra kilenc és fél ezer forint jövedelem jutott,, kétszáz forinttal több; mint 1964-ben. Kovács Bertalan, a Pétervá- sári Járási Tanács vb-elnöke tömören így fogalmazta meg a fejlődést: A fedémesi szövetkezet évről évre szilárdul, gazdasági alapja növekszik, egyie több jövedelemhez jutnak a tagok. Tóth Tuza Pal, a termelőszövetkezet elnöke a vezetőségi beszámoló számadataival igazolta az előbbi megállapítást. Tavaly a megfelelő talaj- előkészítéssel és időben történő vetéssel jó eredményeket értek el a kalászosoknál. A jó pillangósterméssel biztosították a takarmányt. Teljesítették az állam iránti «= Egy esztergályos dolgozik a részlegemnél. Pankraskin. Nem tudom, mit csináljak vele. Küldjem el, vagy hagyjuk itt, és neveljük meg? Esetleg prémiumot adhatnék neki? Ez ügyben jöttem tanácsot kérni... Ahelyett, hogy a kérdést lényegében megoldotta volna, csodálkozott: — Ki az a Pankraskin? Nem ismerek semmiféle Pankraskint! Nélküle is épp elég a dolgom ... Döntsék el maguk! Ingerülten hagytam el a szobát, és tiltakozásom jeléül becsaptam magam mögött az ajtót. Másnap 1 óra és 56 percet vártam. — No, mi baj? — húzta ösz- sze szemöldökét a direktor. — Újabb probléma merült fel. Egy feliratos tábla lóg az Az asszonyoké a szövetkezet Fedémesen. Szorgalmas man* kájukkai elismerésre méltó eredményt értek el 1965-ben. kötelezettségüket és a bevételi tervüket mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben túlteljesítették. Az előbbinél főként a kenyérgabona és a tavaszi árpa jó hozama, az utóbbiaknál pedig a baromfitenyésztés biztosított plusz bevételt. Az egymilliós összbevételnek a felét kellett kiadásokra fordítani. Két évvel ezelőtt félmilliót ért a fel nem osztható közös vagyon, most majdnem egymilliót. Nagy munkák idején; mint a növényápoláskor és a betakarításkor, nem marad egyedül a félszáz asszony. Tavalya szénagyűjtésnél segítettek sm Állami Földmérési és Térképéi szeti Hivatal dolgozói, aratás* kor az üzemi munkások, ősz* tönzőleg hat a premizálás, így szívesen dolgoznak a családtagok is. A szövetkezetei Jói Ismerd szakemberek azt mondják^ hogy a pillangósok termelésé* nek és az állattenyésztés lehe* tőségeinek jobb kihasználásé* val az eredmények még min* dig fokozhatok. Tudják ezt a fedémesi asszonyok is, akiknél nem hiányzik majd az idén sem a szorgalom. i ÍP- e# üzemben. Csaknem öt éve. Teljesen beporosodott, el sem lehet olvasni a szöveget... Fogalmam sincs, mit csináljunk vele. Távolítsuk el? Vagy lemoshatjuk? Avagy tán új feliratot akasszunk a helyére? Az igazgató hallgatott. Bizonyára, a megfelelő megoldáson törte a fejét. De semmi okos nem juthatott az eszébe, mert eképpen válaszolt: — Téves címhez fordult! Menjen inkább az archeológusokhoz. Ha a táblájuk történelmi érték, akkor ők majd restaurálják és múzeumba szállítják. Maga pedig társadalmi munkában idegenvezetést vállalhat ott... Nyilván azt várta, hogy be- hízelgően vihogni fogok a szel- lemeskedésén. Látva azonban fagyos tekintetem, kimutatta igazi bürokrata arcát: — Menjen vissza a munkahelyére és ne lopja a drága időmet! Kijöttem és a csikket tüntetőén a hamutartó mellé dobtam. De sajnos, hamarosan ismét betértem hozzá. Meg kellett beszélni,i mivel rögzítsük az ajtóIciMncsekei; szögekkel, estwm rokkal, vagy ragasztóval? Most már 3 óra és 17 percet vártan\ Természetesen idegeskedtem é$ aggódtam a termelés menetéért. Azt tanácsolták, ne ménjeit be az igazgatóhoz, mert as) ■é.uKént is semmirekellőnek tart engem. Nem hittem nekikf és bátran benyitottam. Amikor megpillantott, felpatm tant a helyéről, és az arca pte ros pipaccsá változott. Meglepetésemben elfelejtettem, mis lyen ügyben is érkeztem. Gó* piesen böktem ki: — Mi a véleménye, dolgozhat tok részlegvezetőként? Vagy nyújtsam be az elbocsátási kérelmemet? Avagy maradhatok a nyugdíjig? — Adja be a felmondóiéval lét, de minél gyorsabban! Kábultan hagytam el a szobát. Az igazgató eddig kis semmiségekben sem tudott dönteni, ködös magyarázatokkal ütötte el a dolgokat, most meg milyen határozott! Mégsem jártam hiába hozz&z megtanítottam a problémák gyors megoldására. A Krokodilból fordítottat Szénási Mária ^MíPBJSMC 3 1966. február 16«,
