Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

KESKENY, KANYARGÓ szer­pentin a sipkás hegyek oldatá­ban, cseresek, tölgyesek és bükkösök között. Aztán az „olasz kapu” sziklahasadéka, amit jó negyven éve, gróf Pal- iavicini Alfonz, a sziivási föl­des-ár vágatott itt a hegyben, első világháborúbeli olasz ha­difoglyokkal. A hasadékon túl szelíd, sík táj — a Bükk-fenn- s£k ... Fehér kövekkel meg­szórt földút. S ahol az út vé­ge: kitárulkozó tágas tisztá­son egy megbújt erdei lak. Tábla nem jelzi, de ez már *- Feketesár.., Mozdulatlanok a fák fosz­tott ágai, mintha a szelet lekö­tözték volna. Végtelen a csend. A világ végén lehet csak ilyen mélységes, érzékelhetően ma­gasztos nyugalom. — Világ vége?! — kerekíti szemét Teréz asszony, a ven­déglátó erdészfeleség. — Itt kezdődik csak igazán a vi­lág... A házigazda, Péter István, még távol van a háztól. Járja az erdei világot. Négyezer hold- nyi erdő van a gondjaira bíz­va, Az erdőművelés, a vadál­lomány selejtezése jelenti szol­gálatát. A konyhában barátságos me­leg és almaillat. Frissen sütött almáspite a vendégmarasztáló falat. ízletes, finoman elomló. Kínáltat ja. magát, kell, hogy egyen az ember. Teréz asszony végigvezet bi­rodalmán, a ház egész néprajzi múzeum. Skansen — az erdő­ben. A konyha fala díszesen festett: rózsák színes rajzola­ta, girlandok változatai, a népi motívumok egész tárháza. És ízléses, hímzett térítők, falvé­dők, mintás alátétek — ez mind-mind Teréz asszony keze munkája. Saját maga tervezi a hímzések rajzolatát, ő maga festette ki kézzel a konyhát, a ásóbékát is. Mennyi kincs, mennyi érték együtt, fenn a Bükk tetején. A kinti világ, az erdő sugallta szépségek, ame­lyeket a természet, az itteni vi­lág kristályosított alkotássá az emberből. MAGAS TERMETŰ asszony Teréz. Kardos, erős akaratú, mintha nem is egy, de több férfi bátorsága ötvöződött vol­na benne. Távol, lent a völgyi faluban született, a Szalajkáig És kinyúló Szilvásváradon. Ap­ja kovács volt, grófi kovács. A nagyapja pedig éppen itt, Feketesárban, fővadász. — Azért nekem sem volt olyan utolsó szakmám — mond­ja. — A szalajkai kis erdei vas­útnál voltam mozdonyfűtő... Aztán kivetettem a hálómat egy zalai legényre és megfog­tam magamnak. Azt mondtam a lányoknak: „Nézzétek azt a szép erdészt, annak leszek én a felesége!” A lányok nevettek, de azért mégis úgy lett min­den, ahogy én akartam. — Férje zalai? — Ne csodálkozzék, akkori­ban nagy szél volt és idáig fúj­ta, hogy az enyém legyen ... Tizennégy éve házasok. Bol­dogságban élnek Nem is tud­ják, mi az, veszekedni. Ők még sohasem veszekedtek egymás­sal. Két szép gyermekük van, Kati és Gitta. Mosolygó fény­képük ott van a konyhában, a szobákban — szarvasegancsok- ból faragott díszes állványon. Ők csak a nyári erdőt isménk igazán, mert más évszakokban távol a feketesári erdészháztól — tanulnak. Nagykovácsiban, a volt Tisza-kastélyban. S amíg a tanév tart, otthonuk az ot­tani kollégium. Gitta 11 éves, s nővére, Kati is csak egy esz­tendővel idősebb. Teréz asszonynak messze vi­déken ismert szenvedélye van. Tányérokat, korsókat gyűjt — kézzel festett, néprajzi értékű darabokat. Tányérgyűjteménye már meghaladta a kétszázat. Ritka darab mindegyik. A volt bélapátfalvi kőedénygyár dí­szes falitányérjai közül is itt őrzik a legtöbbet A fennma­radt legszebb tányérokat. A LASSAN ELŐMLŐ szürke homály „meghozza” a házigaz­dát is — Péter Istvánt, Magas, tömött bajuszú, szép férfi, ar­cán állandóan ott bujkál a mo­soly derűje. Huszonhárom esz- tenedeje jegyezte el életét az erdővel. Ősei között sok az er­dész, a vadász, ott szolgáltaik Zalában, Eszterházi grófnál. Édesapja kertész volt, virágo­kat, díszfákat nevelt, s a töl­gyesekből, gyertyánosokból, fenyvesekből egész erdőnyit gondoz most a fia. — A hatodik esztendőt szám­láljuk itt, Feketesárban... Laktak már Jávorkúton, Lil­lafüreden. S éltek Szabolcs­ban is, a hullámtéri erdőben, Városnamény közelében. Te­réz asszony nem bírta a hegyek nélkül, vissza kellett jönni, ide, a Bükkbe. Hétszámra nem látnak mást, csak fákat, őzeket, gallyakon hintázó mókusokat, magasban lebegő madarakat. Teréz asz- szony új hímzések tervét ál­modja fehér vásznakra. S ha az erdőről visszatér, a férj is a maga szenvedélyének hódol: előszedi szerszámait, késeit, s az erdőn szedett, elhullajtott agancsokból hasznos, praktikus holmikat fabrikál. A deszkába vési királyi vadját, a varcogó, párjáért bődülő, szép fejtííszű szarvasbikát. Művészi faragé- '■ sainak gyűjteménye díszíti a | lakást, minden tárgy, minden I darab az erdő hangulatát idé­zi. Szarvasagancsból van itt a csillár, az asztali lámpa tartó­ja; szarvasagancsból szerkesz­tett hangulatlámpát is Kati meg Gitta szobájába. A fest­mények, képek rámája is az ő kezét dicsérik. — Hogyan csinálja? — Csak úgy, képzelet után ... — Rajzvázlatot nem készít? — Az felesleges ,.. HAJNALI ÖTKOR KEL, vagy fél hatkor — minden év­szakban. És hátizsákjában is ott a szerszám. Járja az erdőt, a csemetekertet, végzi munká­ját; s ha elfárad, leül egy fa alá, egy öreg tönkre és míg kicsit pihen, addig éles késé­vel faragja a kemény cson­tot. Csodálatos dolgok eleve­nednek meg, kelnek életre ké­se nyomán. Teréz asszony mondja, fil­mesek is felkeresték, a múlt nyári szép időben Feketesárt. Filmre vették a vadvirágokat az erdei kaszálókon, s meg­örökítették az ő életük egy da­rabját is, a tányérgyűjteményt, a hímzéseket, a faragásokat. A filmesek az országos kék jel­zés mentén, a túristaútvona- lon, bejárták a zempléni he­gyeket, s így jutottak el a Biikkbe is, Feketesárba. A filmnek is az a címe: Baran­golás a kék úton. — A múltkor meghívtak a filmgyárba, nézzük meg ma­gunkat. Emlékbe adtak a film­ből néhány métert is... A házigazda pillanatra el­tűnik, s motor hangja veri fel a csendet. Az áramfejlesztő aggregátort indította be. Fény gyullad a szobákban. Nemso­kára a televíziót is bekapcsol­hatják, kezdődik a műsor. A tv nagyképernyős. Alba Regia. Nem a világ végén vagyunk mégsem. TERÉZ ASSZONY nézegeti az emlékül kapott celluloid­tekercset. — A filmben azt kérdezik tőlem: „Miért szeretnek itt élni?” — Miért szeretnek? — Nem mondhatok mást, csak amit nekik mondtam... „Mert Feketesár csak egy van a világon, mert Feketesár itt van a Bükkben...” Pataky Dezső Bemutató e*cít: Imádű-b fernher menni A csíkos kabátos, tekinté­lyes mozgású inas bejelenfi William Cardewt (Kanalas László). Victoria és Fred (So­mogyi Miklós) pasztellszínűre sápad és ez pontosan illik a bútorokhoz és a ruhákhoz — minden pasztell ezen a színpa­don. Miért sápadtak el? Ezt nekünk még riem illik tudni a premier előtt. Hányadili uránál tar! Victoria? Mo,ugham: Imádok férjhez menni című hárómfelvonásos vígjátékának első főpróbáját tartotta tegnap az egri Gárdo- donyi Géza Színház. Victoria (Lőrinczy Éva) ró­zsaszín jersey, egybeszabott „nadrágruhában” kerékpáro­zik a színpadom Edzi magát. Aztán Miss Dennise (Albert Piroska) masszírozógéppeí megmaszírozza tagjait — mai sportnyelven egy kis lazítás. Közben énekel és tánclépese­ket is tesz — hiába,. ez zenés vígjáték. Más dolga sincs, csak az, hogy imád férjhez menni. Hányadik uránál tart? Csak annyit, hogy nem túl sokadik­nál, de az az egy-kettő az bi ­zony nagyon furcsa szituációt eredményez. net írt hozzá. A Szenes—S. Nagy dalszövegek kitűnően il­leszkednek a Maugham-i szer­kezetbe. A táncolást lehetőség­gel eggyel több karakírozó té­nyező — mondja Hegedűs László, a darab rendezője. Több mint másfél hónapja foglalkozik a vígjátékkal. Az elmúlt évben is vígjátékot ren­dezett (Kisasszonyok a magas­ban). Ügynevezett „humoros1- rendezőként tartják számon a színházban. — Először a díszeteket ter­veztem meg. Sokáig küzdött egymással a díszlettervező és a rendező önmagámban. Re­mélem, összhang alakul ki „köztünk”. Törekvésem az volt, hogy elkerüljük a csábí­tást a harsányságra és Maug­ham humora rendkívül fino­man érvényesüljön. Elsül-e a pszíoly? ..Megígérted, hogy elviszel ebédelni!” És itt Victoria liir télén abbahagyja a szövegét és mozdulatlanul megáll. Ex­ponálás. Az első felvonás után a fényképészeké a terep. A ké­peket hamarosan láthatják az egriek. Victoria a tükörbe néz, Vic­toria fésülködik, Victoria ebé­delni akar, Victoria csuoán a saját hálószobájába fűttet..» Szóval Victoria egy kicsit ön­ző és ici picit hiú, de még mennyire! és Lőrinczy Éva bi­ciklizik. táncol, énekel, szalad, masszíroztatja magát... Hogy ív:-.anvil kell küzdeni ezért a finom humorért!? Sőt, lő is. A szünetben izgatottan be­széltek arról, hogy mi lesz. ha nem sül el a pisztoly. Aztán még a kovácsoltvas pisztoly­tartók sincsenek készen. De nehogy az higgye valaki, hogy ez egy cowboy-darab. Nem, de az angol felső tízezer­hez a lövöldözés is hozzátarto­zik. Meg a nagykockás flanell- ruha, amilyen Mister Paton- ■•ek (Huszár T ászló) van. És ehhez már csak egy 28 szobás kastély illik, meg felsőházi tág. . ság. Ebben a komédiában „tragé­diák” is vannak: például Vic­toria haihüllámai a nagv izga­lomban kiegyenesednek- Na, de amiért egyenessé változtak, az bizony komoly „tragédia...” S akinek mindez nem elégj az hal!hat'ia a Kicsit szomorkás a hangulatom máma... című népszerű slágert s, mert a ze­neszerző ehhez a darabhoz ír­ta. Remél lük. a február 4-i pre­mieren elsül a pisztoly, és ki­derül. rmért volt szomo-kás a hangulata például Frednek .. 9 (berkovits) \ rendező és a díszleflervező viaszt) dása — Maughamnak csaknem Shaw-i humora van. S bizony ez nagy szó. Rendkívül finom humorú, nem a helyzetkomi­kumra épülő vígjáték ez, ha­nem a humor itt a dramatur­giába beágyazott, magától ér­tetődő. Sokkal magasabbrendv. ez a darab annál, hogy olcsó I humorral eladja magát. A ki- I tűnő poénok nemcsak Angliá- I ban igazak, bár ma és a mi í közönségünk számára rendkí­vül használt az, Jwgy Nádas Gábor, a tehetséges szerző ze­Fiimek februárban Magyar, lengyel, finn, szov- A szovjet filmművészek két jet, olasz, francia, angol, ke- alkotása az I-akció című színes letnémet és csehszlovák film- filmburleszk és a Nagy Ok­művészek 11 érdekes új alko- tóberi Szocialista Forradalom tásával ismerkedhetnek meg napjait felelevenítő Vihar februárban a nézők. Többek Ázsiában. A személyi kultusz között két új magyar filmet éveiben játszódik az Újra mutatnak be. A mozik vász- élünk című lengyel filmdráma nára kerül Bán Róbert első já- története. A Német Demokra- tékfilmje, a Huszty Tamás tikus Köztársaság filmstúdiói- azonos című kisregényéből ból egy revüfilm jut el a mozik: forgatott Játék a múzeumban, februári nézőihez. A zenés já- Ugyancsak a következő hetek- tékfilm címe: Fő a bizalom. ben tűzik műsorra a Fény a Csehszlovákiában forgatták az redőny mögött című izgalmas ugyancsak februárban hemu- bűnügyi filmet. tatásra kerülő Kötélen című __________________________alkotást. A hónap filmműsorát színe, siti Az aranycsempész című, Jean-Paul Belmondo főszerep­lésével forgatott, szórakozta­tóan izgalmas kalandfiJm. Mai fiatalok problémáira keres vá­laszd az Ezen a nyáron 5-kcrr című finn játékfilm. A modem dzsessz kedvelői bizonyára örömmel fogadják majd a Csak neked című angol alkotást. Az olasz filmművészek a Szép családok című alkotással je­lentkeznek. (MTI) O/IXW VVOn'-'l/V'l/C-'l/V'Vi-'VV'l/V'' s -»/V-VVO/Vn/V-O/V'VV'VVO/V'l/V* Jólesett a vacsora. Hatvan­két telet ért már meg, de ilyen jóízűen még sose ette a délről maradt csirkepaprikást. Az utolsó falat után kiegyene­sítette derekát, megtörölte szé­les bajuszát, s a féleségére né- nett: — Finom volt, kedves ... Hanem ezentúl tán mindig egyedül fogok vacsorázni? Hol a Pista fiú? A felesége csak bólintott. Mit is feleljen erre? Hiába fe- nyíti a nagy kamaszt, sokszor éjfélig is elcsavarog... Eltolta magától a tányért, felállt: — Mond meg neki, hogy seggel el nem mehet addig, míg haza nem jövök az őrség­ből. Majd beszélek a fejével. Én is voltam fiatal, de Dé- kány nagyapám széttaposott volna. Majd adok én neki KISZ-t, meg éjszakai csavar­gást. Mikor indulni akart, az asz- szony lágyan utánaszólt: — Hiszen nem a KISZ miatt van ő távol, azt csak... ha- zudja. Terka ángyikám mond­ta, hogy Pista az elnök Piros­ka lánya után koslat. Fején ütötte a szó. Nem bá­natában. Még örült is vala­hogy. Az elnökkel rokonságba keveredni... De nem mutatta, méregből szólt vissza felesé­gének: — Hát azért is maradjon idehaza. Majd beléigazítom a boldogságot. A kapunál átvágott a pallós igú6. február 2„ szerda oldalra, végig az egyenes nyár­fák között szedegette lábát a falu felé, az Új Élet Tsz-be. A Nap vörösen hunyorgott a nyugati félen. Megszokta már ezt az utat. Nyolc éve éjjeli­őr a közösben. Ősz végén csak- csak, de télen legnagyobb el­lensége az éjjeliőrnek a hideg meg a sötétség. Igaz, nincse­nek tolvajok, nem jár veszély- lyel az őrség. — „Csuda egy gyerek — gondolkodott. Alig tizenkilenc éves. a Piroska tizenhét, össze­passzolnak. A Piroska sudár lányka, most járja a harmadik mezőgazdasági technikumot, a Pista se nyimnyánt.” Mire kiért a központi ta­nyára, a Nap már magára húzta éjjeli takaróját. Bogár, a kis' fekete puli, hozzádörgö- lődött. Okos kutya. Tudja, hogy váltáskor elö’-erii! a pa­pírba csomagolt ételmaradék. De hogy ennvi rágnivaló csir­kecsont lapuljon a papiros­ban. .. Odament Kazanyici Mátyás­hoz a nappalos őrhöz. Kezet fogtak: — Jöttem váltani. Van va­lami érdekes? — Van. Bent a kukorica a Kályvás-dűlőből, meg a Farci- káról. Hátul a két góré tömve, még a betongóré is. Mikor Kazanyici elbúcsúzott, fogta a szűrét, leterítette a priccsre. Bogár előbb csak nézte másik gazdáját, aztán közelebb merészkedett, két első lábát előre téve, kinyúj­tózott a szűr mellett. Hanyatt fekve nézte- az ab­lakon keresztül is fénylő csil­lagokat. Mintha azok is örül­nének. Bizony ez az igazi. Azért izzad az ember egész évben, hogy legyen mit törni, aratni, szüreteink Bezzeg ta­valyelőtt, a nagy aszály ide­jén, milyen bolondságok kava­rogtak a fejében. Igen, jól em­lékszik, arra gondolt akkor, hogy tán egy atom véget vet­hetne az aszálynak. Mert mit ér az élet 18 forintos munka­egységgel. ..? No, ilyen termés legyen minden évben, mint az idei. Tele a góré kukoricával. Nincs most gondjuk nekik, tele a kamra, csak ez a Pista gyerek... A kutya lehajtota a fejét Késő lehet már, ha ő is el­szunnyad. Innen-onnan egy-egy álmodozó kakas sikoltott a né­ma csöndbe. Mindenki alszik, csak ő van fent. De lám, hogy öregszik, már neki is ragadozik a szeme- Alszik a falu, olyan mélyen, hogy már horkol. Egy nagy horkolás az egész falu. Csakúgy hasogatja a fülét. Nem, nem... az éjjeliőrnek nem szabad elaludnia. Kinyi­totta a szemét... nem horko­lás az, hanem . -. hanem a Bo­gár kutya morog a füle mel­lett. Felült. A kutya feltolta ma­gát a hátuljára, úgy herregett. Hirtelen mozdulattal átmar­kolta a kutya száját, nehogy ugasson, s belökte a sarokba. Fogta a furkósbotját. Nyolc éve őr, de még ilven nem tör­tént vele.. Melyik falubeli van rászorulva a közösre? Az is'álló sötét vériben ki kellett lenni a holdvilágra. Va­lami húsz méterre ide az első betör, s mögötte a léc-őré Meggörbített hittel a boldár- nvékos oldalon átszaladt t?. el­ső betongéré’'«. Ttt már deczka- recscgés hallatszott. A kir-zö- gelléspéi km J ’éti, s •. .egy alak szedte a kukoricát, a lécek ki­feszítve. Bal kezét marokxa szorítva előre nyújtotta, jobb­ja': a furkósbottal maga mögé. Hallatszott a tolvaj szuszogása. Az volna a biztos, ha leütné. De nem: elevenen fogja meg a gazembert. Lendületesen kilé­pett, valósággal rárohant a tol­vajra, aki hanyatt vágódott} de az ő vasmarka sem eresz­tette el. Rátérdelt a hasára. Szorosabban markolta rajta a kabátot. A tolvaj lihegett alat­ta. Majdnem lefordult róla mi­kor az belenyögött a fülébe: — Jaj, apám! Ne bántson! Iszonyodva felugrott, mintha békára lépett volna. Meredten állt a nyögő fiú előtt. Az feltá- pászkodott- Az öreg tovább állt némán, döbbenten. Egyszerre átvillant az arca szögleiében egy rángás. Bal keze felemel­kedett: csattanás s a Pista fiúi nekiesett a górénak. — Erre neveltelek éfi, te csa­vargó? — Apám! Bocsásson meg. Gyűrűt akartam venni a Piros­kának. — Gyűrűt? Az anyád iste­nét ... — s a félelmetes bri kéz újra felemelkedett. De már le­csapni nem bírt, mert a fia vé­gigrohant iajveszékelve az ud­varon, átlábalta a kerítést, s neki az útnak a jegenyék kö­zött. Nézte a rohanó fiút. Aztán szemét a hajnali pirosló felhő­kön pihentette- Arca vörösen csillogott a fényben. Soha ilyen fáradtan nem ért véget az éj- jelíűrség. Soha Mégse gondolt Puha, meleg ágyra. Csillogó gyűrűk karücnziak sz«me előtt, minden gyűrűből a fia neve­tett rá. amint lehajolt, hogy a lopott kukoricát visszarakja F góró’" Dénes Ge, HÁZ A KÉK ÜTÖM... Egy finom humorú vígjáték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents