Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-15 / 38. szám
Kerccscnd község tanügyi helyzete Az atóbbi időben — a két legutóbb látott olasz film kapcsán — úgy vagyok ezzel a derek, nagyon tehetséges és világhírű olasz filmgyártással, mint az egyik kedves, derék, nagyon tehetséges barátommal, aki kitűnő vicceiről és remek snesélőkedvéről ismeretes: elragadó, amíg az első ötven viccet előadja, de ha van időnk — és miért ne lenne értekezletek és tárgyalások szünetében? — akkor nekikezd annak az ötnek is, amit ő maga is sületlenségnek tart. így vagyok most ezzel a filmmel, a Szép családokkal. Sületlenségnek tartom, mert köznapi témákban, a szerelmi kényszerekben é® háromszögekben nem szeretem a beteges embereket és a tíegeneráltakat. A szerelem környéke lehet piszkos, azok is lehetnek emberileg rosszak és szennyesek, akik szerelembe esnek, de köznapi ember lévén, arra nem vagyok kíváncsi — még filmen lsem! — milyen undorító dolog, ha a szerelem kretének (Sme- ralda és két lovagja), ostoba exhibicionisták (Luigi és a német házaspár) között történik. Vagy éppen egy szicíliai faluban esik meg a szülői és családi üldözés következményeképpen a kétségbeesett választás: Mária kolostorba költözik inkább, minthogy a férfiúi falánkság undorító és visszataszító képviselőjének, Frances- eonak az áldozatává váljék. Már a Nyári bolondságok című filmnél is felfigyeltünk arra, hogy újabban az olaszok nagy előszeretettel foglalkoznak filmjeikben klinikai esetekkel is. Talán az olasz közönség kíváncsian várja ezeket az alkotásokat és épül azokon a tapasztalatokon, amelyeket a rendező és a film írója egybesűrítenek. Ezek a novelliszti- kus történetek azonban tőlünk idegen világban játszódnak le, erkölcsi tanulságuk számunkra vitatható. Vegyük csak sorra a három novellát! Mária, akit Frances- cónak szánt a család, szemmel láthatóan ügyefogyott, az erőszakkal együtt jelentkező testi szerelem ellen verekedve védekezik. Magányát súlyos atyai pofonok koszorúzzák, míg nem egy alkalommal kikerülhetetlenül válaszút elé- állítják: rá akarják szabadítani Frances- cót. Az apja és a testvérei. A másik novellában Smeral- da egy mérnök-gyáros felesége, aki egy francia márkival szemben is gyakorolja asszony! KERECSENDEN ÁT. Ez a meghatározás az autóbuszállomások menetrend-táblázatán olvasható. Az útvonal a háború után nyert fontosságot a közúti forgalom állandó növekedésével. A' háború előtt Máklárról Kerecsendre gyalog közlekedtek. Az aránylag fiatal, alig kétszáz éves község — a XVIII. század közepén mindössze tizennégy jobbágy család lakta — a második világháború után szinte újjáépült, városiasodott. Magas láoazatú, cseréptetős, ikerablakos házak sokasága épült a pesti út mentén. A takaros házak, a szaporodó tévéantennák ma is a jómód bizonyítékai. A városias jellegű életritmust a nagyarányú átmenő forgalom élénkíti. Kere- csend olyan ma, mintha egy része volna a közeli városnak, Egernek.' Az iskolába vezet az utunk. A tanítás már megkezdődött, a csendes folyosókra a tantermekből a tanárok magyarázó hangja szűrődik. Elfoglaltságuk sokrétű. Van, amikor monográSzombat este — vasárnap este 2. Egy iramodás, és Selgerjedt emberünk máris a bozótban volt. Bőszen, fújtatva, igazi vadkan-csörtetéssel. De miért torpant meg, és miért gyávult el már-mér a fészerig rontva? Mert... kinevették. Ki bizony. Az ifjú hölgy tudniillik először megijedt, és méltán, elvégre egyedül tudta magát, és csak amúgy időtöltésből, lelke békességére tollászkodott a zápor zúgásába. És akkor egyszerre... a recsegés, ropogás, csör- tetés. — Kutya! Veszett kutya! — állt el ijedtében még a lélegzete is. Hanem aztán, amidőn meglátta, hogy dehogy is kutya, inkább egy csapzott, kalauz-sapkás, iszaptól retkes lábú, hóri- horgas gólya szörnyen mulatságos keveréke tört rá?! Persze, hogy elnevette magát. A válla, a melle, de még a hajválasztéka is kacagott, és hitetve se hitte volna el, hogy veszélyben volt, őt cserkészték be: az imént egy felgerjedt esörtetése nyomán recsegett-ro- pogott mögötte a bozót. Kalauzunk viszont — mintha visszakézből cserdítették volna nyakon — csak állt, csali hüle- dezett, és ahhoz sem maradt elég esze, hogy a záporból a fészer alá lépjen. Ennek köszönhette, hogy megszánták. — Mire vár? — mondta néki a nevető szemű ifjú hölgy. — Van itt, hely, addig jöjjön, amíg 4 1966. február 15., kedd ember formája van. Amíg — és ismét elnevette magát — amíg ... nem kezd itt brekegni nekem. — Mehetek — szólalt meg végre a kalauz, de olyan felemás lelkiállapotban, mintha puskapor reggelire ecetet ivott volna. A fészer alá lépett, és nagy nehezen megemberelve magát, így folytatta: — Csillák vagyok. Csillik László... Tartom szerencsémnek, hogy... megismerhettem a... hölgyet. — Kati, — biccentett kezet nyújtva háziasszonyi közvetlenséggel a kicsúfolója. Ujján karikagyűrű csillant. Mire a kalauz meghökkenve és igen-igen elszontyolodva kérdezte: — Maga ... asszony? — Miért? — csúfoíódott vele Kati. — Apácának nézett? — Ugyan ... Dehogy... Csak .. . csak úgy kérdeztem, — nézett oldalt a kalauz, hogy ne is lássa, micsoda szépséget veszített el. Eleve és anélkül, hogy csak a tekintetét is a magáénak mondhatta volna. Mert — adjunk igazat neki — szép volt Kati. Nem szentkép és nem is afféle kikent-kifent, filmsztárokat majmoló divatbábu. Arca szabálytalan és kissé tatárt® vágású, de szeme igazi ringlói- szem. Fekete, mint a fenyőfáklya korma. Arcélén enyhe pír. És ami férfiszemmel a legcsábítóbb volt rajta: telt, friss piros ajka fölött éppen csak odalehelt pehedy-ámyék sötétlett. És most íme: egy ilyen tőről metszett szépségről az derült ki, hogy asszony már. Ha szép — másnak szép. Meglátni is kár volt, nemhogy bőrig ázni és az iszapot is meggázolni miatta. De — kesergett magában kalauzunk — elbeszélgetni azért muszáj vele. Legalábbis, amíg a zápor tart. Csak ... miről és hogyan? Mert annyi szent, születni kell rá, hogy az ember pirulás nélkül és szériában tudia világgá eregetni a tetszetős hiábavalóságok szappanbuborékait. Kati volt a bátrabb és a fesztelenebb. Csípős, paprikás kis mellék- züngével kérdezte: — Mondja... hogy talált ide? — Tessék? — bámult rá kalauzunk. — Ej, de nehéz felfogású maga! Mi hozta ide? Mije volt a nagyobb? A szimata, vagy az ijedtsége? — Nem értem. — Az sem igaz ám! — évő- dött Kati. — Nem olyan mamlasz maga, mint amilyennek látszik ... Ki tud erről a ho- dályról? Hogy itt van, meg hogy szénatartónak használjuk? Aki idevalósi. És maga idegen létére is idetalált. Egyből idetalált. Az árn. _ — Hát aztán! — ellenkezett kalauzunk. — Maga is egyből errefelé vette az irányt. Pedig ... maga sem idevalósi. — Nem-e? Oi jé! — De nem ám. Két éve már, hogy folyton folyvást a neren- teli vonalat járom, és mégsem, egyszer sem fuvaroztam eddig. — Ccc, de okos valaki. Attól még lehetek peren teli. És vagyok is. Már az urasági Czrrjéky gróf idejében is idevalósi voltam. Pedig az régen volt. Azóta szakmát cserélt, cigány- prímás lett a gróf. New York városában muzsikál. A kalauz vállat vont, hogy bánja is ő a grófot, felőle akár kintornát is tekerhet. Mi több: nemcsak a kedve hervadt le, valahogy... a gusztusa is elment Katitól, Ez ám a cserfes, házsárt.os teremtés, gondolta. A férje szegény, ugyancsak kicsi lehet mellette. Afféle... ágy alatt cilinderben szaladgáló papucshős. Akkor meg mire jó Kati szépsége? Kit boldogít? Jobb is, hogy kiadta a mérgét és már csak szálalva cseperészik a zápor, legalább olajra lehet lépni, mielőtt Kati ráspolyos nyelve újból munkába venné... Ám Kati — mintha csak gondolatolvasó lett volna — résen volt, és abban a pillanatban szólalt meg, hogy a tüllé foszló viharfelhőkön átcsillant- a Nap. — No, maga is híres egy legény lehet ám! — mondta. — Gondolja? — húzta el száját kalauzunk. — Biztos, — Aztán ... miért? — Mert gyáva. Ijedtében követett nyomon. Ez itt ni — kapta föl a szoknyáját Kati —: a pendelyem volt az útmutatója. És nevetett, ismét nevetett. Szemében kancsi. orrot mutató manó. Pompás, szerelemre termett alakja pedig: itt va- WoV. neked vawoV itt. mondta. Fogad, vagy étvágyad nincs, hogy nem harapsz belém? — Egyszóval... gyáva vagyok? — ágaskodott neki kalauzunk sértett önérzete. — Az. — És maga arra kíváncsi, hogy ... mi hozott ide? — Nyert. — Hogy megkapjam! így nil robbant ki kalauzunkból az indulat. Azzal egyik karját Kati tér elhajlása, a másikat a dereka alá csapta, és már vitte-ragad- ta is, melle a mellén, hogy tűz- halált halni a fészer szénájára hengeredjen vele. Azaz... csak vitte volna. Mert kettőt se lépett, és úgy orrba vágták, — amúgy me- nyecskésen, dupla könyökkel —, hogy a vére is eleredt. — Pimasz! — pattant földre és taszította hanyatt kárvallott legényünket Kati. Rázott egyet magán és usgyé: neki a rétnek, bele a csatákba, hogy vízcseppekből való pávafarok szikrázott föl menekülése nyomán. Ekkor már ismét tiszta, mo- sottan tiszta és kékítővel is jól kiöblögetett volt az ég. Ujjongva, teli torokkal szóltak a csízek, poszáták és nádirigók. A rét színt változtatott: fémesen, tükrözve ragyogott fel raja a boglárkák sárgareze és a kosberek buggyanó vöröse. És egy csodálatos, emberszabású margaréta is ott ingott- ringott a közepén. Egyre messzebb, szívfájdító- an távolodva. A kalauz nézte, nézte és így sóhajtott fel: — Csak egyszer, csak utoljára nézne .még vissza! Kati vissza is nézett, de hogyan? Hajaj, borulj be ég, hervadj le férfiúi remény: nyelvet öl#« ve és srsrs.ó.-fn7et mutatva. (Folytatjuüti SZÉP CSALÁDOK Olasz—francia film hivatását. Mindkét ütődött férfit azért szereti, mert ápolhatja őket Mikor egészségessé válik a férj és a márki, boldogtalanná válik ez a csupa szeretet asszony. Az orvos-profesz- szor is hiába ostromolná Sme- raldát, de mert haragjában összetöri magát, Smeralda már őt szereti: a testileg elesett férfi ápolása és szerelmi karbantartása jelenti számára a boldogságot A harmadik novellában egy római szépfiú kalandja végződik balul. Azt hiszi, hőstettet vitt véghez azzal, hogy a cam- pingező fiatal német házaspár asszonytagjával tölthetett kettesben egy éjszakát. Annyiszor elmeséli a férj felszarvazását, míg azt a fiatal, góliát termetű férj is meghallja. Ki is neveti érte, mert ő modem férj és ha az asszonynak ízlése szerinti partnera akad, ő azt ki-ki alapon megengedi. Elhiszem ezekről a novellákról, hogy ezek életből ellopott témák, a szereplők a cinema vérité stílusában és a magas művészet jegyében alakítják azt, amit az író-rendező előír számukra. De úgy, ahogyan van, ez a három novella jobb sorsra érdemes színészeivel együtt, beteges erkölcsi normákból származik. Arra most ne vállalkozzunk, hogy a film rendezőjét, vagy az olasz közállapotokat tegyük ezért felelőssé. A fülledt légkörű novellákban akad részletszépség. Az író-rendező Ugo Gregoretti ért a filmhez, az atmoszférateremtéshez. A színészek közül Annie Girardot, Tony Anthony, Sandra Milo, Toto és Adolfo .Cell játékát lehet megemlíteni. A film zenéjét az olasz köny- nyűzene egyik mestere, Armando Trovajoli szerezte. (farkas) A szombat este egyetlen, de elismerésre méltó műsora az a színházi közvetítés volt, amelyet a televízió jóvoltából a Thália Színházból láthattunk. Martti Larni, a neves finn író, kevésbé ismert hazánkban — legutóbb a rádió sugározta folytatásokban egyik művét —, s aki ismeri, az is elsősorban „A negyedik csigolyádról, pontosabban e szatirikus, valamiféle sajátos fanyar humorral, helyenként a tragikomédia felé hajló regényből von le következtetéseket az íróra. Nos, ezek a következtetések egységesek abban, hogy Martti Larni kitűnő szemmel, „kis” ügyekben, apró sztorik sorozatában rajzolja fel a mai Amerika torz tükrét, úgy, hogy rendkívül erős a gyanakvás az emberben, — nem is olyan torz ez a tükör. Könnyen és szívesen dobá- lódzunk a fogalmakkal, jelzőkkel, — nagy, egyedülálló, új utakat nyitó... Mindezt nem lehet és maga az író sem kívánja elmondatni regényéről. Mégis sajátosan egyéni látásmód, stílus jellemzi, s már az az ötlet is hallatlan lehetőségeket ad, hogy főhőse egy személyben filozopter, világot nem ismerő szobatudós és igazságot kimondani akaró, az elvonultsággal nagyon is összeegyeztethetetlen foglalkozású: újságíró. Aggódva vártam, vajon hogyan lehet e regényt átültetni a dramaturgia, a színpad nyelvére, mit veszít ízéből, tempójából, gúnyos fintoraiból, abból a naív ártatlanságból, amely mögül egyáltalán nem naivan, még kevésbé ártatlanul szól az író, a kapitalizmusról vallván véleményét. S a közel háromórás előadás után igazán megelégedetten zártam el a készüléket, nem kopott, sőt, talán még ízesedett is Goda Gábor avatott keze és Gosztonyi János rendezése nyomán. Igaz, hogy ebben olyanok segítettek, mint az előadás legjobb alakítását nyújtó Szabó Gyula, Minwegen szerepében, a főszerepet alakító Keres 'Emil vagy a kitűnő Dayka Margit —, de méltán sorolhatnánk fel a darab minden szereplőjét. A Thália Színház és a televízió közös munkával — pardon — alakítással lehetővé tette, hogy az amúgy is kevéssé ismert modern finn irodalom egyik jelentős alkotójával találkozhasson a közönség. Kedves, emlékezetes találkozás volt. Az eddigieknél izgalmasabb, fordulatokban gazdagabb volt a Két tűz között harmadik része — vasárnap este. Izgalomról aztán már kevésbé lehetett beszélni az Itt a budapestiek beszélnek záróvetélkedőjén. Elismerem, hogy ki vagyunk, pontosabban ki voftúrrk már éhezve egy kis igazi vetélkedőre, de legalábbis nekem — nem ízlett a falat. Vontatott, elnyújtott, a telezívió közönségét a játékból és izgalomból kirekesztő kvízjáték nem sok örömet hozott a játékmester Vitray Tamásnak, de gondolom, a színészeknek sem, akiknek közreműködése semmit sem javított a színvonaltalan vetélkedőn — s erről . igazán nem ők tehetnek. (gyurkó) fiához gyűjtenek anyagot és van, amikor meglátogatják a nyugdíjas pedagógusokat, vagy rendbe hozzák Magyari Károly sírját. MAGYARI KÁROLY néptanító, Gárdonyi Géza prepa, majd tanító barátja. Megérdemli az úttörőktől, hogy ápolják emlékét. Öraszünetben Fábián István igazgató s a nevelők ülnek a tanári szoba asztala mellett. Németh Magdolna olvassa Magyari Károlynaík Gárdonyi Gézához küldött levelét, amely Gárdonyi Tanítóbarát című lapjában annak idején megjelent: „Egy hatalmas tanteremben naponta kétszáz—kétszázhúsz apróbb, nagyobb tanulók társaságában nyílik alkalmam örvendeni a rózsás létnek. — Kétszázhúsz gyerek és égy tanító! Szörnyűség. Így kiált fel egyik másik kedves kollégám, természetesen csak az, akinek az a szerencse jutott, hogy hatvan— hetven gyerek között hintse a tudományok muslár-magvát. Kétszázhúsz gyermek? — kérdi elkeseredetten az a szerencsétlen bajtársam, aki még ennél is több fejecskébe kénytelen csepegtetni az ismeretek tiszta vizét, — hát még ez is valami? Én mindezeknél nagyobbat mondok: t. i. azt, hogy ennyi gyermekhez nem egy, nem is kettő, de legalább három tanító és természetesen ugyanannyi tanterem kellene, hogy az iskola kitűzött céljának megfeleljen. Azonban itt egy éppoly fontos, mint nehezen megoldható kérdés ütötte fel a fejét, tudni- 1 illik miből? ■ Ez a kérdés az ügy gordiuszi ' csomója, amely még ma is ' Nagy Sándorra vár, mert isko- Iánknak — 98 frt és 51,5 koro- ; nán kívül semmi alapja, semmi ■ ingatlana nincs”. És végül azt is elpanaszolja ' Magyari Károly, hogy talán ■ majd ő is megkaphatja négy■ hónapi hátralékos, eddigi sem- . mi szín alatt meg nem kapha- • tott fizetését. l A fiatal pedagógusok szótla- : nul néztek egymásra. Ma mái ■ hihetetlennek tűnik, hogy va- lamikor ilyen tanügyi állapo■ tok lehettek Kerecsenden. t Serfőző Istvánná tanítónő l Detrik Etelka már tíz esztendő óta nyugdíjas. Itt születet 1 Kerecsenden és itt is tanítót! negyven esztendeig, öt még tanította Magyari Károly, majc később együtt is tanítottak. Ott van Magyari Károly arcképe szobájának íalán. ÜGY EMLÉKSZIK mindenre Detrik Etelka, mintha csak ma volna. Régi, rozoga volt máraz a kocsma a Csali út mellett (Becsali kocsma), gerendás mennyezettel, amikor 1898-ban iskolának alakították át, ez a mai egy tan termes „sárga” iskola. 1926-ban épült az ugyancsak egytantermes ’„alsó” iskola. Detrik Etelka mindegyikben tanított. De legtöbbet a régi — a mostani, négytantermes iskola helyén álló — istállóból vagy valami hodályból alakított iskolában. Erről ír Magyari Károly. Ennek az iskolának haranghóz volt a tetejen. ; Háromszor csendítettek minden tanításkezdésre abban az időben. Rozoga volt itt minden, ajtó és ablak, beszakadt alat■ tunk a dobogó és annyi volt a2 egér, hogy az iskolapadok tetején futkározták. Égy alkalommal tanítási óra alatt meg- kondult felettünk a harang — • a harangkötélen futkározó ege• rek lendítették mozgásba. i 1945-ben épült fel az modern iskola. A hat tante■ rém a 234 tanulói létszámnak j teljesen kielégítő. A baj és a ! kellemetlen annyi benne, hogy : a hat tanterem három külön- i böző helyen van a községben. t Az iskola százezer forint érté- l kű szertári felszereléssel ren- s delkezik. Hangos filmvetítő, ' rádió, lemezjátszó, két televí- ’ zió, a szemléltető oktatáshoz : fizikai és egyéb teljes felszerelés áll a szakszertárakban ren: delkezésükre. > A nyolcosztályú iskolában * tizenegy tanerőre átlagban hu- } szonegy tanuló jut, amely — 5 figyelembe véve a nevelők társadalmi tevékenységét is — . nem jelenthet nagyobb meg-i j erőltetést. Az iskola jó felszerelése és j ellátottsága mellett a politech- ! níkaí oktatáshoz műhelyt és _ szertárt szeretne. Az évi épületkárban tartásra huszonhat- . ezer, míg egyéb fenntartási és ellátási költségekre harminc- _ nyolcezer forinttal rendelkezik; r ÜGY GONDOLJUK, hogy ta- Ián így és ez lehetett valami- kor a jó Magyari Károly álma, így szerette volna megoldani ), Kerecsend tanügyi helyzetét és- megbecsülésben részesíteni, t amint azt akkor Gárdonyival -t mondották, „a nemzet napszá- mosait”, a nevelőket. d Okos Miklós
