Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
Összhangba kell hozni az egyéni tágyakat a társadalmi igényekkel Dr. Somoss Lajosnak, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesének a nyilatkozata A Művelődésügyi Minisztérium kibocsátotta a magyar felsőoktatási intézményekről szőlő idei tájékoztatóját, hogy megkönnyítse a felvételi kérelmeket benyújio fiatalok dolgát és az eddigi tapasztalatok alapján a reális pályaválasztás irányába terelje érdeklődésüket. . A tájékoztató hasznos adatokat sorol fel valamennyi felsőoktatási intézményről. Közli a szakok párosítását, felsorolja a párosítható szakokat, a nappali, esti és levelező tagozatok tudnivalóit. Ebben az évben az Egri Tanárképző Főiskolára 154 fő vehető fel tizennégy kétszakos csoport-megosztásban, A felvételi vizsga tárgyairól részletesen eligazítja a pályázókat, milyen szakcsoportnál milyen tárgyból kelt felvételi vizsgát tenniök, s felsorolja a vizsga anyagát is. A főiskolákra jelentkezőknél az utóbbi években, bizonyos szakokra óriási verseny alakult ki. A bölcsészeti és jogi karokon, a művészeti főiskolákon, az orvosturtományin, a Testnevelési Főiskolán tízszeres—harmincszoros túljelentkezés is történt, míg más szakokon a tervezett létszám alatt maradt a pályázók száma. Az egri főiskolán a magyar—történelem szakon, a testnevelésen tízszeres jelentkezéssel kellett megküzdenie a vizsgabizottságnak, s csak alig kevéssel maradt e verseny alatt a biológia és földrajz iránt érdeklődők száma. így esett, sogy 1965-ben a magyar—történelem szakra 18,5-ös pontértékkel nem tudtak felvenni pályázókat, míg kémiára és a műszaki ismeretekre már .12 ponttal is be lehetett kerülni. Ezek a számok beszédesen mutatják azt az elkal’ódási veszélyt, amely az egyéni vágyak széles méreteiből és a meglevő társadalmi igény realitá6ál>élÁrtájékoztató h.vata]os a(lata{n túl „éhány gyakorlati tanácsért felkerestük az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesét, dr. Somoss Lajost, aki a felvételi vizsgák eddigi tapasztalatai alapján az alábbiakban foglalta össze a véleményét » fiatalok számára. TÖBB GONDOT FORDÍTSANAK AZ ALTALANOS MŰVELTSÉGRE! sportfenoménefcnek __ Ebben az évben a felsőoktatási reform szelleméből kiindulva nagyobb gondot kell fordítanunk a szakmai felkészültség vizsgálata mellett az általános műveltség színvonalára. A fogalmazási készség, a stílus, a helyesírás hibátlansá- ga nemcsak a magyar szakra jelentkezőknél lesz mérce alá állítva, de az egyéb szakoknál is. Nagyon időszerű és logikus is ez a követelmény. Nem elég megtanulni a közismereti tárgyak anyagát és ezzel a meny- nyiségi tudással jelentkezni pedagógusnak! M A TEMATIKUSOK* KÉMIKUSOK, FIZIKUSOK! — Akadnak, akik a középiskolában e tantárgyak szabályait kívülről fújják, s mire hozzánk kerülnek vizsgázni, írásbeli példákat megoldani, tanácstalanul, dolgavégezetle- nül távoznak, tüskével szívükben, haraggal a vizsgáztatók iránt, mert fiaskót vallottak. Azért, hogy ilyen csőd ne fenyegesse a pályázókat, már most azt ajánljuk: sok-sok példát oldjanak meg a' felvételi vizsga előtt, gyámolítás, tanári segítség nélkül, hogy a szabályok önálló alkalmazása vérükké váljék. Sok-sok csalódás és elkedvetlenedés származott már abból, hogy a pályázók nem törődtek a betanult szabályok gyakorlati alkalmazásával. A felkészülés- ' nél is gondolni kell arra, hogy a sorsdöntő lépésre nemcsak lelkileg, belülről megvizsgált és kialakított hajlamok szerint kell felkészülni, számítani kell arra is. hogy az írásbeli és szóbeli felvételi vizsgán bizonyos fokú szellemi érettséget, a logikus gondolkodást joggal kívánják meg a vizsgabizottság tagjai. MIVEL LEHET BEJUTNI A TESTNEVELÉSI SZAKRA? — Sokan azt hiszik, hogy a testnevelési szakra való bejutás akkor már símán megy, ha valaki valamelyik sportágban, akár iskolán belül, akár iskolán kívül — esetleg országos viszonylatban is — eredményesen tevékenykedett. Nagy tévedés ez! Lehet, hogy az úszó valóban jól úszik — Egerben és környékén ez nem is ritkaság! —, de más irányban teljesen tájékozatlan. Ezeknek a sportoló és bizonyos szakágban eredményeket is elérő fiataloknak eddig már többször akadt kínos meglepetésük, amikor saját sporttevékenységükön kívül is helyt kellett állni a felvételi vizsgán. Ezért figyelmesen el kell olvasniok a tájékoztatót a legnagyobb is! ÉNEK- ÉS RAJZSZAKOSOK FIGYELMÉBE! Ne higgyék azt, hogy az énekhang az egyetlen feltétele a felvételnek, vagy a rajzszakosoknál az is elegendő, ha valaki szeret rajzolni. A vizsgabizottság behatóan érdeklődik a felkészültség iránt minden pályázónál. Ez az érdeklődés azért szokott kínos meglepetésként jelentkezni a pályázóknál, mert a középiskolákban sem az ének, sem a rajz nem kötelező tantárgy és mércéjét — úgy hiszik — ala- csonyabra lehet tenni. Másban is megnyilvánul az irányító tanár felelőssége! Nem mindig mérlegelik, hogy egy- egy jelentkező alkalmas-e fizikailag is arra a szakra, amelyre készül, amelyet élethivatásának akar választani. Kémiaszakra például ne jelentkezzék olyan, aki a kísérleti órák erőpróbájára nem rendelkezik megfelelő adottságokkal, Törékenyebb lányok ilyesmire ne vállalkozzanak, mert az órák hosszat tartó kémiai kísérletezés nagyobb állóképességet követel. ERŐSÖDIK A FELVÉTELI VERSENY MEZŐNYE Az alaposabb felkészülést — sok minden egyéb mellett —- az is kívánatossá teszi, hogy a felvételi verseny mezőnye sűrűbb, egyre erősebb lesz. Az egri főiskolán az utolsó két év alatt a levelezők száma zuhanásszerűen csökkent, amíg a nappali tagozat létszáma pedig kötött, mindössze 154. Jelentkezésben nem lesz hiány! A magas pontszám még nem minden, bizonyos szakokon kitűnő eredménnyel is le lehet maradni Ezért az irányító tanárok felelőssége fokozottan jelentkezik annak meghatározásában is, melyik szakra ajánlja, küldi tanítványát. A pályázó adottságait, körülményeit a közénjskola lobban ismeri, mint a főiskolai felvételi bizottság, ezért tanácsaival terelje a fiatalokat a realitások felé és a helyes irányba. (farkas) A végösszeg: majdnem 300 ezer!.-;; Az ország leglátogatottabb vidéki múzeuma Az egri képtár új arca Mindent úgy, ahogyan Gárdonyi életében volt Megyénk látogatói az egri vármúzeumtól, a gyöngyösi Mátra Múzeumtól kérik számon a múltat, tanulmányozzák a ; letűnt századok emlékeit. Nem közömbös a parádi híres palócház és a verpeléti, régi kovácsműhely látogatottsága sem. Az elmúlt esztendei adatok alapján a múzeumok 1965-ös forgalma így alakult: egri vármúzeum — 260 496 látogató, gyöngyösi Mátra Múzeum — 12 400, Párád - 15 610 és Ver- pelét — 605 látogatót fogadott, összesen 289 147 érdeklődő tekintette meg megyénk múltjának „tanúit”. Ez pedig azt jelenti, hogy a vidéki múzeumok között “i bár erről még hivatalos jelentés nem érkezett —, ismét Heves megye vezet! Érdekes, hogy a statisztika szerint a múzeumok látogatóinak nagyobb hányada a felnőttekből került ki, Egerben 122 ezer felnőtt- és 110 ezer gyeimekjegy kelt el. Dicséretes, hogy egyre növekedik a termelőszövetkezeti dolgozókból álló kir ándulók száma is, akik megtekintik Eger nevezetességeit. Tavaly a bevétel 800 ezer forint volt. Meg kell még említenünk azt is, s nem utolsósorban. hogy 1965-ben 50 ezer külföldi látogató fordult meg a megyeszékhelyen: legtöbb a cseh és a lengyel kiránduló, a nyugati országok közül különösen Belgiumból látogattak el sokan. Mi lesz az új az idén? 250 ezer forintos költséggel végre korszerűsítik az egri képtár világítását: neon- és reflektor-kombinációval szemléletesebbek, élvezhetőbbek lesznek a kiállított, híres festmények. Űjjárendezik a Gárdonyi Emlékmúzeumot is. A lepergett festékréteg alatt kibukkant a híres író lakásának eredeti falszíne, a szobafalak mintája. Ezt -is restaurálják, kijavítják a bútorokat, s úgy rendezik be a Gárdonyi-házat, ahogyan ats író életében volt. (A hálószoba fala például kék színű volt, az előszobáé szürke, a dolgozó- szobáé pedig dohány barna színű). A várban lévő klubhelyiséget az idén is felhasználják különböző rendezvények, konferenciák, előadások megrendezésére. (G) BABONA Sétálgatván barátommal, a babonára terelődött a szó, 'hogy manapság már menynyit változtak az emberek, szinte kétségbeejtő ez a nagy fejlődés. A községekben embargót hirdetnek a javasasszonyok ellen s már nagyon régen nem használják bo kasüllyedés ellen a teliholdfény idején megfojtott macska hétfőt. — Ha így haladunk. kérlekszépen, az öntudattól mindenki óriás lesz. Ézt magamról tudom, kérlekszépen, akit valamikor babonától mételyezett környezetben neveltek. Úgy érzem magam, mintha friss levegőt szippantanék. kéthónapos víz alatti fuldoklás után. — Ennek igazán őrülök. — Én is. Hogy el ne kiabáljam, olyan ez, mint a nektár. Érzem a belső világosságot a fejemben. Gondolataim üdék és tiszták, mint a harmat, mint a ma született bárány... Átér- zem az emberi szellem mérhetetlen erejét, a tudás végtelen hatalmát, kérlekszé- nen, a korszerű gyógyítás boldogító zsongását. Nem fogom meg a gombomat, ha jön a kéményseprő. Szerencsét hoz? Ostobaság, és egyébként sem lottózom, tiszta, becsületes, egyszerű életet élek. Nem számolom a szürke lovakat, hanem örülök., hogy az emberi munkát mennyire megkönnyítik a gépek, hogy lehet kímélni az állati erőt, s egyébként is a nagyon használt ló nem tesz jót a virslinek és a varízernek. — Csodállak!... — Nincs ebben semmi rendkívüli, csodálatraméltó. A csodavárás is babona, kérlekszépen. Ha valami történik velem, aminek örülök, vagy nem történik meg velem, aminek nem örülök, nem kopogom le. — Nagyszerű! — Napjaimat, gondolataimat áthatja a felvilágosodott emberi érzés, mintha láncot dobtam volna le a telkemről, hogy éljen mindenki végre emberhez méltóan, a babonamentes gondolkodás opálfényű ragyogásában, s legyőzve a képzelet sötét árnyékait, kéz a kézben andalogjunk a rózsaszínű messzeségek felé, hogy...— Barátom itt hangosan sírva fakadt a meghatottságtól, majd így szólt: — Pardon... ne menjünk arra. Fekete macska megy át előttünk. — Hiszen azt mondtad, hogy nem vagy babonás!? .„ Büszkén végigmér: — Naná. Persze, hogy nem vagyok. Csak nem szeretem, amikor fekete macska megy át előttem az úton, S magasra emelt fejjel, peckes léptekkel megfordult, s folytatta az útját visszafelé, hogy megkerülje a háztömböt. — hátai — K0Ó$ JÓZS ^ Jónásnak tartották az isten keresztvize alá, úgy jó ötven Jónással ezelőtt, de hogy mégis Sülahús lett a Jónásból, arról ő ugyanúgy nem tehet, mint én, mert ha rajta múlott volna, bizony máig is a Jónásra hallgatna abban a krajcáros faluban, ahol először pillantotta meg a világot. A mihaszna kölyökről úgy beszélt a falu népe, hogy már akkor sem volt szép fiú, amikor a pólyába először bekötötték. Ebben persze volt egy jó csomó faluszáj is, hiszen a pőlyás- gyerek talpig egyforma, legyen az Jónás vagy Gereben. Az idő azonban a pólyás kori ítéleteket igazolta. Mert Jóná=ka szénen felcseoeredttt ugyan, csak hát az öreg Süla- fcústól nemcsak a nevét örökölte az istenadta, hanem cserepes bőrű, enyhén foltos, ellipszis homlokát, s kissé balra csavarodott orrát is. Amíg Jónás volt, nem sokat adott erre, mert a jo édesanyai tanács — nem a szépség fontos, Jónáska, hanem, hogy ki milyen ember — erősebb volt orcája vonalaitól, s annyira jólesett a magányos, fűzfa alakú fiúnak, hogy az elsők közé sorolta magát a krajcáros falu gyerekei között. A bai csak akkor kezdődött szegénykével, amikor a Jómásból Sülahús lett. A kis Jónás már a nyolcadik évét taposta, amikor egy este úgy lángra kapott a bíró úr akolja, benne 137 szép szál magyar birkával, hogy ha dézsával ömlött volna az eső az égből, akkor is csak hamu maradt volna az egészből. Az öreg Jónás, aki számadó juhász minőségben töpörödött meg a bíró úr uradalmán, ijedtségében, amikor meglátta az akol lángoló, pazdernyás tetejét, s megérezte a félig megsült vezérkos szagát, hiába próbálkozott a kiáltásokkal, csak az jött ki a torkán, hogy „sülahús, sülahús!", amely bizony úgy nem oltotta el a tüzet, mint én, de úgy ragadt a számadóra, mint kalapjára a birkaszag, amelyet akármeddig füs- tőlgetett egy-egy nagyobb ünnep előtt, ugyanolyan büdös maradt, mint volt. Az akol leégett. A 137 birka kolompolva ment el a túlvilágra, az öreg Jónásra meg úgy ráikente a Sülahús nevet a krajcáros falu pletykás szája, ahogyan a bíró úr szokta megkenni kenyerét tavaszi csipkelekvárral. Az öreg nem sokáig bírta ki a bárányai halálát, és 72 nap után megkereste őket a birkamennyországban, de a Sülahús nevet Jónáskára hagyta. Talán örökségnek, mint a sz^rep-iói - i - ; a h Aban már kiszakadozott cifraszűrrel. így lett hát Jónásból Sülahús, így keseredett meg ennek a sovány bicske nyakú fiúnak az élete. Mert Jónás bizony nem örült a Sülahúsnak. Mihelyt belenőtt - - : őt r- "■ pH- a. kre »károsoknak, és sülahús-fel ed tetőre indult a varjútérkép legközelebbi városába, ahol kapóra éppen lószomorítót keresett az egyik gyár. A baj azonban itt is utolérte Jónást. Mert valaki már a felvételi irodán megjegyezte róla, hogy úgy néz ki, mint egy elcs®vott patkénvirtó ez pedig olyan fájdalmasan hasított a fülébe, hogy a Sülabúst akár dicséretnek is vehette mellette. A felvételin azonban megfelelt. Mert olyan szépen beszélt a neki szánt kancáról, a kettéhasadt ülődeszkáról, hogy a jegyzőkönyvet vezető kisasszonynak majdnem belé- fcMadt a szíve. Telt, múlt az idő, és Jónás már a harmadik évét taposta és egyre jobban magára talált a gyárban. Ha letelt a műszak, olyan komótosan váltotta lépteit a kapu felé, ahogyan csak egy asztmás csiga tud vigyázni az alakjára. A Sülahús nevet is már-már kikoptatta emlékeiből, mígpem egy reggel földi komájával futott össze a nagy műhely bejáratában, aki olyan hahotázva kiabálta rá a Sülahúst örömében, hogy csair egy cseppen múlt a gyár életének a fennmaradása. Több sem kellett az embereknek, másnap a faliújság Jónás koma arcképével fogadta a koránkelőket, krétával vastagon aláírva, hogy ez Itt bizony nem Jónás, hanem Sülahús. Hamar elterjedt a hír, történetével együtt, és ez úgy hatott Jónásra, mint az ürgének a kilencnapos eső. Napokig járta szótlanul a gyárat. Iszonyatos bosszú égett agyában a .vaskazetta összes pereputtya ellen. Majd adok én nektek sülahúsozást, hogy vájja ki a holló a szemeteket — lázasan rágta a gondolatokat magában, majd pontosan összeállította haditervét... Az egész fondorlatán először a Jónás anyja lepődött meg, amikor a postás három kiló ostornyelet kézbesített az öregasszonynak, majd két és fél kiló reszelőt, másfél kiló szalonnabőrt, ezt követte a gyújtásnak felvágott, fenyőfa illatú ülődeszka, a másik csomagban a leghangosabb művezető szemüvege, s az a 48 darab „muttercsavar”, amelyet néhány nappal ezelőtt kapott külföldről a gyár. Került aztán még Jónásékhoz egy megrokkant esztergaláb, három darab nyolckarátos csípőfogó, öt újítási javaslat, 60 és fél kiló igazgatói beszámoló. Volt már otthon rajzszög a faliújságról, brigádoklevél az üzemi híradóból, szocialista brigádjelvény az öltözőből, három darab nyírfaseprő a portáról, egy mázsa kifőzött feketekávé, két liter magyar tinta a titkárságról, egy telefon az éjjeli ügyeletről, s gyatyájában úgy lapult a WC-t lehúzó lipicai szijmadzag, mint egy megrokkant özvegy nyúl a vadszilva- fe alatt. Mive! sohasem keresték a hazaküldött dolgokat, Jónás már a gyárkéményre is kivetette a szemét, de mivel ezt úgysem tudná feltűnés nélkül postára adni, ezért hagyta az egészet a fenében. De hogy Jónásnak mennyire nem volt faszive, arra többször is bizonyságot tett, mert bizony nemegyszer fordult elő, hogy a gyár már majdnem a leállás határán állt egy-egy alkatrészhiány miatt, de ilyenkor Jónás mindig visszavitt egy-egy „muttercsavart”. Elgurította az esztergapadon, a szakik pedig úgy kaptak utána, mint annak idején Jónás kapott a csicsóka után. De a gyár sem maradt hálátlan Jónás komával szemben, mert az igazgatón kívül senki sem kapott annyi prémiumot ebben az időben, mint Jónás. Sőt, egy délelőtt almapálinkával kedveskedett neki a személyzeti osztály vezetője, s amikor már a tetejére hágott a hangulat, odahúzódott Jónás mellé és fülébe súgta: mától kezdve tegezzük egymást, s ha akarod, kinevezlek anyagbeszerzőnek. Mivel Jónás inkább »«szerzőnek termett, mint beszerzőnek, ezért nem vállalta el, mindössze arra tudták rábeszélni, hogy írja be a nevét a gyár emlékkönyvébe, amelyet természetesen szívesen megcsinált. A Jónás napok azonban fogyni kezdtek az esztendőkkel és az öregség szerencsétlenséggel is járt Bevágott az az istenverte létszámcsökkentés. Igaz, Jónástól ez először olyan messze állt, mint Mohammed a hegytől, de egy reggel agyonvágta az egészet. Feleöékenységből abban a papírban hozta be szalonnáját a gyárba, amelyet az igazgató asztaláról vágott zsebre, és pont azon voltak az elküldendők nevei. Még a minisztériumból jött- elvtárs is azt kereste, amikor a művezető beállított az irodába, kezében a szalonnás papírral, s letette az igazgató elé. Ezzel be is fellegzett Jónás komának, de érdemeiért az igazgató — rendkívüli előléptetésként — nyugdíjba küldte az öreg lómestert. Mivel a gyárat is átépítették, így meghagyták nála az ellopott holmikat *• amelyeket egy beteglátogatáson recep- teztek fel Jónás k-ma raktárában. Mivel az új gyárhoz elfelejtettek raktárt építeni, így Jónás komára maradt összes elhordott vagyona. Ezzel azonban nem szakadt meg a gyár és Jónás kapcsolata. Mert az idei öregek napján Jónás bácsi is ott ült az igazgatói iroda asztalfőjén. A farkas azonban nem eszi meg az esztendőket. A napokban, sajnos, szomorú hír érkezett a krajcáros faluból. Azt mondják, a köszvény hasogatja Jónás komát és mivel a nőkkel sohasem volt szerencséje, olyan egyedül van, mint a mutatóujjam. Már elkészítette a végrendeletét is, amelyben meghagyta, hogy minden vagyonát a gyárra hagyja. Az ostornyéltől, a reszelőkön keresztül, egészen a „muttercsavarokig”. Állítólag már a koporsóját is megvette. Abban tartja az első ostornyelet, az egy mázsa kifőzött feketekávét és a legnagyobb katonérsnvelet. A szemfedelét Sülahús Jónásnak eímeztette, akárcsak * nyugdíjpénzt, amelyet természetesen a gyártól kap.
