Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

AZT MONDJA a járási titkár, Sramkó László, az átá­nyi Béke zárszámadó közgyű­lésén: — Az állam vastagon hozzá­járult, hogy a szövetkezet 28 forintot tudjon fizetni munka­egységenként ... S ez így igaz: különböző do­tációk, hitelengedményék, az Állami Biztosító közreműkö­dése tette lehetővé, hogy az egy tagra eső jövedelem vala­melyest meghaladja a tízezer forintot. Nem kell különösebb fejszámolás, hogy rádöbbenjen a közgazdasághoz kevésbé értő ember is: „vastag” segítséggel sem ért él alig többet, mint ha­vi 800 forintot egy átlagos szö­vetkezeti tag az átányi Béké­ben. S most tegye bárki a ke­zét a szívére és gondoljon, akár csak plusz még a háztáji jöve­delemre is, — olyan összeg ez, amely hazacsábítaná az átányi „kivándorlókat”? De, ha még havonta kapnák azt a nyolc darab százast!? Nem, ez még akkor is kevés lenne... Pedig az állam „vastagon” segített. Azt mondhatná bárki erre, de most... Most, hogy az ál­lami segítség a felvásárlási árakban, ezen keresztül bizo­nyos arányban, a szövetkezeti tagság jövedelme emelésében nyújt lehetőséget, most aztán igazán megváltozott a hely­zet ... Az elmúlt év tényei, a még jól záró szövetkezetekben is — és rendkívül érdekes, hogy egy ilyen esztendő után mégis ezek vannak többségben — iga­zolták, hogy a szövetkezeti mozgalmat érintő intézkedések nagyon jól jöttek, nagyon kel­lettek. Egyszerűen már tartha­tatlan volt, hogy különböző ál­lami hitelek, segélyek, pénzügyi jóváírások „erősítsék tovább” a szövetkezeti mozgalmat. Itt az ideje, hogy a szövetkezetek egyszer, s mindenkorra a sa­ját lábukra álljanak, a születés & vajúdás nehéz korszaka, a „gyermekbetegségek” kora el­múlt. el kell múlnia, s jöjjön el, mint ahogyan el is jön a kamasz-, s mielőbb a felnőtt kor is. DE VAJON ehhez elegen­dő a párt és a kormány mos­tani, vagy bármilyen intézke­dése? Jó néhány zárszámadó közgyűlést ültem végig, s óha­tatlanul meditálni voltam kény­telen a számok, a tények, az összevetések hallatán: van-e, lehet-e olyan állami csodaszer, amely az úgynevezett gyenge termelőszövetkezeteket talpra állítja? Mit tegyen az orvos, ha a beteg a legelemibb orvosi elő­írásokat sem tartja be? Üjabb és újabb injekciókat ad? És meddig adhat? Az átányi közgyűlés ismét és újra választ adott az ilyen kér­désekre. A szövetkezet gyara­podásához hozzájárul az állam a felvásárlási árak emelésével, de az árakhoz áru kell, ame­lyet meg kell termelni, a ter­meléshez pedig szilárd vezetés, korszerű munka, fegyelem kel­letik. Ha ez nincs, nincs mit magas áron felvásárolni ... Hogy ez kétszer kettő négy? Az elmúlt esztendő nem ezt igazolta ebben a termelőszövet­kezetben. Talán még arról sincs szó. hogy a régi vezető­ség — néhánv hete csak, hogy brigádvezetőből elnökké léo- tette elő a tagság Emiüd And­rást — nem tudta volna, mit kell csinálni. Ereje, képessége nem volt hozzá, s ha a tagság kevésbé öntudatos része rászi­matol, hogy a vezetők szembe- állnak, hogy erély nincs, csak határozat, vita se, csak sze­mélyeskedés, — egykettőre hangadó lesz. Lett is! Nehéz esztendő volt a tava­lyi? Már annyiszor elmondtuk, leírtuk, hogy talán mér nem is hisszük, — pedig az volt. Ám mégsem csak, s főleg nem a természeten múlt, hogy állami pumpálással jutottak el ehhez a 28 forinthoz... Hallgassuk csak meg Együd Andrást, amint a vezetőség beszámoló­ját tartja, és képzeljük hozzá a zsúfolt nagytermet, fel-fel- szisszenő emberekkel. — most felszisszenő emberekkel. MEGMARADT 150 hold kukorica — másik 150-et tény­leg elvitte a víz — holdanként 10 mázsát adott májusi mor- zsoltra számolva, mert későn osztották ki művelésre, amikor már nagyobb volt a gaz, mint a nemes növény... S maradt olyan tábla, amit egyszer sem látott a kapa... A búza alacsonyabb termést hozott, mint az amúgy sem magas járási átlag, mert rossz magágyba került és tavasszal nem sokat törődtek vele... A dohányhoz szükséges mű­trágya egy része a zsákokban maradt, s még emellett is csak egyszer kapálták... A vita, hogy „mennyiért’!, oda vezetett a borsó betakarí­tásánál, hogy holdanként kere­ken 2 mázsa lett a szemvesz­teség. .. A takarmányalap biztosítása olyan rosszul sikerült, hogy az elmúlt hónapokban úgy lerom­lott a tehénállomány, hogy két literre csökkent az istállóátlag — jó kecskék is többet ad­nak..; Munkásarcok Az i Alacsony termetű, markáns arcú fiatalember Jancsó Ist­ván. Tíz esztendeje dolgozik az apci gyárban — még a „me- tallo-üzemben’’ kezdte a mun­kát: mangán-, wolfram- és titánötvözetek között. Nem örökölte a szakmát, a pult mö­gül jött a kohászok közé, ke­reskedőként dolgozott, mielőtt vasasnak jelentkezett. Talán ezért is másabb, mint a ké­pekről, filmekről ismert szikár óriások... Itt, a kemencék között, az olvadó, formába csobbanó fé­mek hőségében érett felnőtté, mesterségét ismerő, ügyes ke­zű öntővé. Mostanában új feladatokkal ismerkedik. Tavaly hathetes tanfolyamot végzett Csepelen: megtanulta, hogyan kell a könnyűfémekkel bánni. A Du­na mellett nagy alkatrészeket — még hajódugattyúkat is — öntött, itt, Apcon pedig sütő­kereteket, bányászlámpa-tarto­Lehetne még sorolni, mint ahogy sorolta is az elnök a beszámolóban, de sorolták a tagok is a hozzászólásban mindazt, aminek az alapja a gyenge vezetés, a rossz mun­ka, a fegyelmezetlenség volt. Hogyne vetődhetne fel hát as emberben a kérdés: mi a biz­tosíték arra, hogy az új álla­mi intézkedések megoldanak itt mindent? Hogy mert vala­hol egy budapesti építkezésen hallott „harangozni” valamit egy átányi ember a felvásár­lási árakról és más egyéb in­tézkedésekről, most már ha­nyatt-homlok felmond és siet haza a szövetkezetbe? — Ne­hezen hihető... Akkor hát miben leitet bíz­ni? Pontosabban kiben lehet bíz­ni? Minden egyes tagban, minden egyes vezetőben, — sa­ját magukban. A közgyűlés hangulatában, amely szinte határozat formában mondta ki: nem lehetnek hangadók azok, akik kezük helyett csak a szájukat járhatják. Az ön­kritikából, abból a felismerés­ből lehet következtetni az idei esztendőre, hogy nincs olyan állami intézkedés, amely a tagság szorgalmas munkája nélkül előbbre vinné a szövet­kezet dolgát... Pontosabban! nem lesz már olyan „intézke- dés”, amely rosszul értelme­zett humanitásból kihúzzon egy olyan szekeret a kátyúból, amelyet gazdái vittek bele és szépen ott is hagytak. S HA ÍGY LESZ, jó lesz; becsületes munka lesz: nem csodatevés, de szorgalom, okos felhasználása az állami intéz­kedéseknek. Jövő ilyenkor találkozunk.!! Gyurkó Géza ia ■ rr onto zékokat, százféle kisebb fém­tárgyat készít, olyanokat, ame­lyek közül egyikkel-másikkal még a falujában is lehet talál­kozni. Hát hogyne lenne büsz­ke a foglalkozására...?! Az a tíz esztendő, amelyek említ, a mért időnél jóval na­gyobb távolságot ölel át»: a múlt emlékeit őrzi és a jövő álmait hordozza — szembeötlő változásokról, a gyár hatalmas iramú fejlődéséről tanúskodik. Az apci QUALITAL megúj­hodásának szemlélője, a válto­zó, alakuló munka részese. Korszerű, nemrég berendezett üzemben, a korábbinál lénye­gesen jobb, egészségesebb kö­rülmények között dolgozik, végzi feladatát nap nap után. Munkájáért még nem kapott különösebb kitüntetést: egy­szerű, szürke közkatona, de úgy érzi, hogy szeretik, meg­becsülik, szükség van rá. Törzsgárdista, kora ellenére is a gyár „öregjei” közé tartozik. S hiszi, hogy már ez utóbbi is okot adhat a megelégedés* ► re... \ í—ni) ! Korszerű l sütőüzem t Gyöngyösön 5 Mintegy 800 ezer forintos 5 költséggel korszerűsítik a Mát­► ravidéki Sütőipari Vállalat 3. ? számú gyöngyösi üzemét. _ __ 5 A munkák során lehetővé £ t eszik, hogy a jelenlegi kézi í feldolgozást gépek váltsák fel 5 a jövőben. Három új olaj- 5 tüzelésű kemencét szerelnek ► fel, az üzem mostani kapaci­tását hozzávetőlegesen kétsze­resére emelik, s így eléri majd Í ‘ a napi — két műszak melletti — 70—75 mázsás termelést. A műszaki fejlesztéssel egy­idejűleg javítják a dolgozók szociális körülményeit is: új mosdót, öltözőt építenek. ■ ___________________ Ká tyúban a szekér, de ki húzza ki? YÉBÖBESZÉD .,, kurzust, megtanulni gy nyelvet... Igen, kérem, Lujza ilyen­kor rendkívül rossz kiejtéssel azt sikon­gatta, hogy tanuljak vele, de hát kérem, én magyarul tudok, s Lujza csak magyarul tud, s nem is akar semmilyen más nyel­vet megtanulni... így válik kérem egy családját szerető, érte mindenre kész ember a látszat áldo­zatává, így halnak hamvaikba a legjobb és leghelyesebb kor­mányintézkedések ... S mindez miért? Mert egy nő, egy asszony, ostoba módon félté­keny ... Hogy mit tet­szik, mondani, tisztelt bíróság? Hát igen, túl sok nyelvet akartam, ez tény, de én isme­rem a régi mondást, ki hány nyelvet tud, annyiszor férfi... iegri) i görög nyelvtanárnő ágyában nem in flag­ranti, hanem in lin- guisti talált. De én nem adtam fel a re­ményt, hogy megér­tetem vele helyze­tünk fonákságát, ne­mes szándékomat, nem adtam fel még akkor sem, amikor újból magyaráznom kellett, hogy akkor éppen franciául ta­nultunk... Igaz, ké­rem, tisztelt bíróság, hogy az a hölgy sem tudott franciául, de közösen tanultunk, kérem, hiszen tudja a tisztelt bíróság, mii jelent a tanulókör... Na ugye ... És ez igy ment ké­rem a latin, az esz­perantó, az angol, a* olasz, a flamand, sői a spanyol nyelvnél is s egyetlen esetber sem voltam képei miatta befejezni t tös mértékben hozzá­járul a jövedelem nö­veléséhez. S miután az utóbbi időben sze­mély szerint engem bizonyos hátrányok értek nem is annyira a hús árának emelé­séből, mint inkább abból, hogy bizonyos női dolgok olcsóbbak lettek, s ezért Lujza úgy kezdett vásárol­ni, mint egy őrült... pardon... tehát ke­resni akartam. Elha­tároztam, hogy gyor­san nyelveket tanu­lok. És hogyan lehet gyorsan nyelveket ta­nulni, tisztelt bíró­ság? Na ugye, hogy alva, mint ahogyan azt a legújabb tudo­mányos kutatások is igazolták. Lujzának természetesen fogal­ma sincs a tudomány mai állásáról, s ép­pen ezért hiába ma­gyaráztam. neki, hogy Tisztelt valoperes bíróság! Feleségem, született Rémes Luj­za, nem egy megértő feleség. Állításaim bizonyítására legyen szabad előadnom a következőket ... Fele­ségem, született Ré­mes Lujza, itt azzal vádol a tisztelt váló­peres bíróság előtt, hogy én több ízben és félreérthetetlen módon megsértettem a házassági hűség fogalmát. Nem is akarok azon medi­tálni, mi az, hogy há­zastársi hűség, meg mi az, hogy megsér­tés és ha már meg­sértés, mi az, hogy félreérthetetlen mó­don... Mert igenis félreérthető dolgok is vannak, mint alább... Mint a tisztelt bí­róság tudja, a nyelv­pótlékok rendszeré­nek. bevezetése jelen­— is elkészítse, elmaradásuk ne rontsa a városképet. A vá­rosi tanács — pótlólag — kap­csolatot teremt a Képzőművé­szeti Alappal, s felkéri néhánj művészi alkotás elkészítésére Az új lakótelep ugyanis mind­máig nélkülözi ezeket, s a jö­vőben szeretnék a jelenleginél csinosabbá tenni... (gyóni) töttek. A város területén 122 állami és szövetkezeti lakást építettek, míg a kislakások száma 87-tel gyarapodott. Hasonló mérvű kislakás épí­tés várható az idén is. A Me­ző Imre úti lakótelepen újabb 18 lakás készül. A terv szerint további 23 millió forint fel- használásával befejeződik a kilencemeletes kórház építése — s a különféle műszerek be- ; szerzése után, a jövő év első \ felében átadják rendeltetésé-! nek. Ebben az évben elkészül az < új TÜZÉP-telep is, 12 tantér- * mes középiskola építésébe kéz- j denek, a Gödöllői Agrártudo- j mányi Egyetem termálkutat • fúrat tangazdasági üvegházá- j nak fűtésére, s tervezik, hogy t a percenként 1000 liter vízho- : zamú, 94 C fok hőmérsékletű kút mellé strandot létesítenek.' Folytatják a cukor- és kon-, zervgyár nagyarányú fejlesztő- • sét, a közműhálózat rekonst­rukcióját, bővítését, több ál-1 lami házat tataroznak, korsze- , rűsítik a város üzleteit. To­vábbi jelentős beruházásokra 1 kerül sor a Lenin Tsz-ben, csaknem másfél millió forintos költséggel elvégzik a Bajza Jó­zsef Gimnázium födémcseré­jét, s végre felújítják sokat emlegetett tornatermét. Az idén egyébként a koráb­binál jóval nagyobb gondot fordítanak a város területén folyó építkezésekre. Minden esetben kötelezik a kivitelezőt arra, hogy a különféle beruhá­í ló mlóVi'v^ --­pé ldául az utak, járdák, par­kok, csapadékvíz el vezetőket A Hatvani Városi Tanács mai vt-ülésén egyebek között számot adnak az elmúlt év eredményeiről, ismertetik az idei fejlesztési terveket, egy­szóval: napirendre kerül az épülő, szépülő, gazdagodó Zagyva-parti város... Hálás feladatra vállalkozott, aki mérlegre teszi a hatvaniak tavalyi esztendejét, nem keve­sebbről mint Hatvan 120 mil­lió forintos gazdagodásáról szá­molhat be. A jelentős összeg több mint egynegyedét az 1964-ben el­kezdett kórházi építkezésre használták fel. Ötven szemé­lyes óvodával ajándékozták meg a kicsinyeket, felújították csinosabbá tették a város pos­tahivatalát, 300 állomással nö­velték a távbeszélő-hálózatot, korszerűsítették és bővítették az elektromos vonalakat, uta­kat javítottak, 28 524 négyzet- méter területű járdát építettek, meghosszabbították a város vízvezeték- és csatorna-rend­szerét. Több mint félmillió fo­rintos költséggel tatarozták a II. számú általános iskolát, fejlesztették a Lenin Tsz gaz­daságát: új kutat fúrtak, üvegházat építettek és megna­gyobbították központi irodahá­zát. A Népkert mellett létesí­tendő — elkészülte után min­den követelményt kielégítő, teljesen gépesített — TÜZÉP- telep építési munkáihoz 4 mil­lió 300 ezer forintot használtak fel, a cukorgyári rekonstrukci­óra több mint 30 milliót, a konzervgyár gépesítésére pé­kig csaknem kilencmilliót kút A vb-tilés napirendjén Az épülő Hatvan Tavaly: 120 millió forinttal gazdagodott a város ♦ Az idén elkészül a kilencemeletes kórház ♦ Korszerűsítik az üzleteket, folytatják a közművesítést ♦ 12 tantermes középiskola, meleg vizű strand dekeltség — tehát a gazdasá­gi befolyásolás — több új té­nyezőjével pótolják a régen kötelező, utasításként előírt mutatókat; a gyengébb minő­ségű, s ezért alacsonyabb osz­tályba sorolt termékek pél­dául „zsebileg” is érintik a könnyűipar üzemeit. Az építőipari vállalatok ed­dig csak központi — főható­sági — kijelölés alapján vál­lalhattak munkát; most az ér­tékhatár alatti építkezéseket (s 1965-ben mintegy 6000 épí­tési munkahely közül több mint 5000 ide tartozott), saját elbírálásuk alapján, tehát vál­lalati hatáskörben mérlegelve, kezdhetik eL Ennél is fonto­sabb az a változás, hogy meg­szüntették az építkezések éves ütemezésű tervelőírásait, s a hangsúly áttolódott a befeje­zési határidőre. A vállalat — feladatait ismerve — mérle­gelheti, hogyan teljesítheti a legjobban, az esztendők sza­kaszosságától függően, határ­idős kötelezettségeit, ezzel szemben viszont a beruházási építkezések határidejének túl­lépése az eddigieknél sokkal súlyosabb anyagi következmé­nyekkel — büntetőkamatokkal — jár. Az építőipari vállalat ezután a számlát csak az épít­kezés teljes befejezése után nyújthatja be az építtetőnek. Ügyszólván valamennyi vál­tozással kapcsolatban utaltunk a vállalati önállóságra — de éppen ez jelzi az idei intéz­kedések viszonylagos jellegét. Olyképp értendő ez, hogy az önállóság bővülése önmagában még csupán lehetőségeket nyújt a jobb, eredményesebb gazdálkodásra, hiszen nyílt kérdés: melyik vállalatnál ho­gyan élnek az önállósággal, a nagyobb döntési jogkörrel. Annyi azonban bizonyos: már ez a szélesedő hatáskör is szá­mottevő előrelépés, előnyei csak akkor válhatnak teljessé, ha a gazdálkodást eddig többé- kevésbé korlátozó „falak” bon­tása együtt jár a felelősebb, megalapozottabb, vállalati irá­nyítással! Tábori András rendszerét módosítják, mérsé­kelve a kötelező előírásokat. Az irányítási csúcstól a vál­lalatok felé haladva, idén már minisztériumok számára is ke­vesebb kötelező mutatót írt elő a Minisztertanács. Törölték például a kötelező mutatók so­rából az ipari teljes termelési értéket, a költségszint-csökken- tés arányát, részben azért, mert például a teljes terme­lési érték keveset mond a vál­lalat termelésének lényegéről (többek között a termékek mi­nőségéről), s általában a meny- nyiség növelésére korlátozza az üzemek érdekeltségét, részben pedig azért, mert több, addig kötelező előírás — például a költségszint-csökkentés aránya — más mutatóval is megköze­líthető, tehát felesleges. Ugyan­csak fontos előrelépés, hogy a múlt évig az úgynevezett ki­emelt termékek termelését ál­talában negyedéves ütemben hagyták jóvá; most a mutatók mintegy 15—20 százalékát éves, 20—25 százalékát pedig féléves előírásokban rögzítik. (Közbe- vetőleg megjegyezzük: nem­csak az ipari termelésben, ha­nem a népgazdaság egyéb te­rületein is csökkentek a köte­lező előírások; azokat a muta­tókat például, amelyek alaku­lását a beruházások amúgy is meghatározzák — ilyen a kór­házi ágyak száma, több egész­ségügyi célkitűzés — kihagy­ták az idei terv mutatószám­rendszeréből.) Az egyszerűsítések hatása természetesen tovább gyűrűzik a minisztériumok és a válla­latok kapcsolatára is. Jellemzi a változások méreteit, hogy például idén a kohó- és gép­iparban hozzávetőleg 10—15 százalékkal csökkent a felső szervek számára kötelezően készítendő adatszolgáltatás mennyisége. Különösen figyel­met keltőek a könnyűipar ter­vezési újdonságai: itt csupán négy kötelező mutatót írnak elő a vállalatok számára (a szállítandó áruk, s a fontosabb anyagok mennyisége, a bérek, valamint a beruházási és fel­újítási keretek). Az anyagi ér­Régen túlnőtt a gazdasági szakértők szűk körén, s a szé­les közvéleményt foglalkoztató téma manapság a népgazdaság tervezési-irányítási rendsze­rének korszerűsítése. Ismere­tes: a változásokat előkészítő szakértő bizottságok most dol­gozzák ki javaslataikat, s a tervek szerint megvalósításuk 1968-tól kezdődik. Fontos ter­mészetesen, hogy a közvéle­mény a valóságnak megfele­lően érezze a reformok hang­súlyozottan jövőbeni jellegét, hiszen korai lenne túlzott vá­rakozásokat fűzni a csupán tu­dományos előkészítés fázisá­ban levő és évek múlva ér­vénybe lépő változásokhoz. Ez azonban semmit sem von le azoknak az intézkedéseknek a jelentőségéből, amelyek — részben már a későbbi reform gondolati és gyakorlati előké­szítéseként —, az idei nép- gazdasági terv teljesítését is segítik. Jóllehet, ma még nincs szó a tervezési-irányítási rend­szer átfogó korszerűsítéséről* egész sor fontos részintézke­dés mégis megérdemli a köz­vélemény figyelmét. E válto­zások hatása ugyanis, ha meg­felelően alkalmazzuk, közvet­len és közeli lehet — kétség­kívül közelibb, mint a részle­teiben is kidolgozott, csak ké­sőbb érvényesülő teljes refor­mé —, egyszersmind mégis már a holnap gazdaságirányí­tási elveinek több elemét eme­lik a gyakorlati alkalmazás tör­vényerejére. így például jelentősen bővül a vállalatok önállósága. Erre mutat a prémiumrendszer is­mert módosítása is, amely az eddiginél szélesebb körben ala­pozza vállalati döntésekre a premizálást, az anyagi érde­keltség oldaláról növelve a vállalati önállóságot Még eb­ben az évben hatályba lép a szállítási szerződések rendsze­rének korszerűsítése, amely vi­szont a szükségletek és a ter­melés összhangját hivatott erő­síteni, szintén nagymértékben vállalati döntésekre építve. Különösen fontosak azok a változások, amelyek a népgaz­dasági tervezés mutatószám­Ä , , r • , r I I r I Jovobe mutató intezkedesek

Next

/
Thumbnails
Contents