Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

MÉNES Az erdő havas ferítője, csön­desség és döngölt vonta tóutak. Mint fonál a gyöngyszemeket, a kisebb-nagyofab tisztások so­rát keskeny feltáró út fűzi ösz- sze. A dúcos hátú hegyek véd­te tisztásokon végtelen nyuga­lom honol, hallgat a szél, hall­gatnak a télben a madarak, a vadak. A Bükk-fennsík az esz­tendő minden szakában kedves ajándékkal várja az embert. Akinek erre visz az útja, rej­tett szépségek megtárulkozásá- nak tanúja. Fehér és szürke minden: fehér a vastag hóta­karó; szürke az álomba der­medt b ükkök törzse, a vén gyertyánok kérge. S az eget is, mintha szürke, cínezett lemez­táblák tapétázták volna. Csipkéskútra tartunk — mé­nest látogatni. Kanyargó út, széltördelte, s villámhasította fák csonkjai között. Kanyar jobbra, kanyar balra — hó és hó, fák és fák mindenütt. Az egyik útkanyarulatban végre előtűnnek a telep épületei, a karám mértani alakzata. A telep házait gránitkőből emelték, a Bükk szürke szik­láiból. A ménes tanyája — is­tálló mivoltában is — inkább emberi lakhelyhez hasonlatos. — Még októberben is meg­járták a csikók a Nagymezőt, a bánkúti legelőket — mondja az erdei ménes parancsnoka* Abonyi László. Százhárom csikót számlál a ménes. Külön rezidenciában szénáznak a hónapos jószágok, s külön azok, „akiknek” élet­kora túl van már az esztendőn. Mikor az istálló ajtaját lezáró vas bordarudakat lecsatolják és szabad előttük az út, nem rontanak a hóra szélvészes szá­guldással — csak akkor moz­dulnak a helyükről, ha a mé­nesgazda kétszer megcsattantja díszes karikás ostorát. Az idő­sebb jószágok tartanak elöl, az épület sarkánál kicsit vá­rakoznak a fiatalabbb társaik­ra, s csak azután kanyarodnak a nagy karám bejárata felé. Napi megszokott, „ebéd” előtti sétájukat végzik, nyargalász- nak, játszanak, éles patáikkal döngölik, vágják a havat. A menetet Hetyke vezeti — ta­pasztalt, királyi testű jószág. Hetykének nagy tekintélye van a többiek előtt, addig, amíg a karámba nem érnek, nincs „fe­gyelmezetlenkedés’’ a sorban. A karámban már minden csi­kó azt teheti, amit akar. Élesen csattognak a karikás ostorok, hangjukat visszhan­gozzák a környező dombok. — Az a kicsi, leghátul — magyarázza a ménesgazda — Titán. Törpe, kis növésű jószágnak hihetné bárki, de ilyen sértés nem érheti Titánt. Ö igazi, vérbeli póni, s mint ilyen, egyetlen a népes méncsalád­ban. Hathónapos korukban jön­nek fel a hegyre Szilvásvárad­ról a csikók, a kis csenák, s hároméves korukig övék a fennsíkon minden finom fűvű legelő. Hároméves korukat be­töltve búcsúznak, s útra kel­nek új gazdáikhoz. Országha­tárainkon túl is nagyon isme­rik a csipkéskuti ménest, szí­vesen utaznak ide, hogy kivá­s már itt a hegyekben töltötte be huszadik életévét. Idegent csak nagy ritkán lát­nak. Mostanában gyakran be- bejárogat a telepre a jávorkuti erdész. A közelben nyitottak új vágteret, gyáraknak termel­tetik az öles bükköket; aztán majd odább, a Kurtabércen a kőrisek is sorra kerülnek. A Hetyke nyergében Bálint Mihály, a legfiatalabb csikó« A messzi Csongrád bokrosról vándorok a Bükkire, hogy a lo­vak mellett élhessen, {Foto: Kiss Béla) lasszák maguknak a legjobban tetsző állatokat. Az idei évre Svájc jelezte elsőnek igényét a jó testű, pompás lipicai mé­nekre. Száz csikót visznek majd áprilisban és szeptember­ben jönnek a másik százért. A csipkéskilti csikókra pará­dés tisztség vár a svájci had­seregben. Csipkéskút távol esik az em­berlakta helyektől. Mindössze nyolcán élnek itt fenn, a Bükk tetején — s ebben a számban benne foglaltatnak a csikósok négyen, egy takarmányos és egy fogatos is. Szép hivatásuk­nak tartják a csikók gondozá­sát. nevelését. A legfiatalabb csikós, Bálint Mihály, a mesz- szi Csongrádbokrosról vándo­rolt ide, hogy a lovak mellett élhessen. Családjában minden férfi lovas foglalkozást űz, ő maga 14 éves korában kezdte, Az erdei méntelep nem unalmas sziget, akik itt élnek, nem zárták el magukat a vi­lágtól. Egy lovas másnaponként kenyérért megy Ómassára, s onnét hozza a postát is, újsá­gokat, leveleket. No, és kultú­rából sem kapnak kevesebbet a tengerszint bükki magassá­gán: van rádiójuk és nagy­képernyős televíziójuk — az áramot Lillafüredről küldik. ... Üjabb ostorpattogások jelzik, hogy a ménes napi sé­tájának vége. Még egy utolsó vágta a fehér havon, s olyan rendben, ahogy kivonultak, visszasétálna]!: az istállóba. Hetyke elégedetten nyerít. Tá­volról bagoly panaszkodik éles torokhangon az alvó fenyők sűrűjéből. Előbb megzavarták az ostorpattogások, de most már a csendben alhat tovább. Pataky Dezső Vizsgázott a D4 K—B Érdekes bemutatónak lehet­tek tanúi minap a meghívott szakemberek, a sajtó képvise­lői és a tv nézői. Magyar— nyugatnémet koprodukcióként kitünően vizsgázott egy új gép. A Vörös Csillag Traktor­gyár D 4 K—B. típusú trakto­ra kiváló tulajdonságokkal rendelkező gép. Jó súlyelosztá­sa, négykerék-meghaftása al­kalmassá teszi sokféle munka végzésére. A tavalyi Budapesti Nem­zetközi Vásáron, mint a ma­gyar traktoripar újdonságát tekintették meg a látogató?* és a szakemberek. A nyugat­német Schaeff KG langenbur- gi cég és a TEHNOIMPEX szakemberei pedig előzetes tárgyalásokat kezdtek. A Schaeff-eég különféle földmunkagépek felszereléséi indítványozta a D 4 K—B-re, különösen növelve ezzel mind a traktor, mind a munkagépek piacképességét. A megbeszélé­sek eredményeképpen megkez­dődött a langenburgi gyártele­pen a kisérletsorozat és rövide­sen megszületett az új konst­rukció. Hidraulikus toló­lapátja kiválóan alkalmas a talaj egyengetésére, nyesésére, árokásó-feje a legkeményebb talajjal is megbirkózik és 4,5 méter mélységig dolgozhat. A földmunkagépek nagy előnye, hogy könnyen kezelhetők, mozgékonyak és pillanat alatt szétszerelhetök. Szükség eseten a traktor így gyorsan „vissza- vedlik” szállítóeszközök, vagy talajmunkagépek vontatására. A Százhalombattán tartott bemutatón a traktor és szerel­vényei megállták a kemény próbát és 80 centi mélységű,, átfagyott talajban is jó telje­sítménnyel dolgoztak. Most bátra van még a hosszabb mű­ködés alatti vizsgálat, s ha az eredmények igazolják a vára­kozást, megkezdődik a két cég között a végleges üzleti tárgyalás. Kép és szöveg: Begös István Minden modern támadó fegyver megteremti a modern elhárítás eszközét is A polgári védelemről nyilatkozik a törzsparancsnok A háború lehetősége az im­perializmus léte és természete miatt fennáll. Soha nem tud­hatjuk, hogy a háborús usztí- tók mikor próbálkoznak a szo­cialista táborra támadni. Ép­pen ezért minden pillanatban készen kell állnunk arra, hogy az esetleges támadást kivéd­jük és visszaverjük, ugyanak­kor dolgozó népünket is felké­szítsük. Ezért kerestük fel Jakab Emil őrnagyot, a Heves megyei polgári védelmi törzsparancsno- kpt és arra kértük, mondja el: melyek voltak- megyénk­ben a legfontosabb kikép­zőn feladatok 1965-ben, hogyan sikerült ezeket megvalósítani, ugyanakkor milyen tennivalók elvég­zése előtt állunk ebben az esztendőben? — Az elmúlt évben..,» polgá­ri védelem előtt a kiképzési utasítás előírásszérű végrehaj­tása állott — mondotta Jakab Emil. — Ez azt jelenti, hogy az egységeit és az alegységek az eddigi elméleti kiképzést a gyakorlattal váltották fel, s mindezt sikkerrel is teljesítet­ték Ez volt a legfontosabb munkánk. Konkrétan: málhá­zási gyakorlatokat, műszerek­kel való bánást, óvóhelyek építését, berendezését, a szállí­tás megszervezését és végre­hajtását, a különféle mentési munkák gyakorlását végeztük el- Országos viszonylatban is nagyon jól sikerült az elmúlt év októberében az egészség- ügyi szolgálat által végrehaj­tott gyakorlat, amelyen a sé­rültek mentését hajtattuk vég­re. a kárhelytől az orvosi se­gélyhelyig, illetve a szükség­kórházakba. Ennél a gyakor­latnál és általában a többinél is fényesebben bebizonyoso­dott, hogy a parancsnokok nin­csenek egyedül, az emberek, a lakosság aktívan vesz részt, lelkismeretesen végrehajtja a feladatokat — Hasonló feladatok előtt állt természetesen az üzemek­ben folyó polgári védelmi munka is. Az üzemek polgári védelmi egységei, alegységei sikeresen hajtották végre ten­nivalóikat. Ugyanakkor a ta­nulóifjúság egészségügyi okta­tásban való részvétele is jól si­került, a fiatalok elsajátították az életmentés területén szük­séges ismereteket. Összegezve a múlt évi tapasztalatokat, el­mondhatom: az 1955-ös év si­keres volt. A megye végrehaj­totta a rá háruló feladatokat. A lakosság megismerte a leg­fontosabb atomvédelmi szabá­lyokat, gyakorlatokat, felké­szültsége lehetővé teszi, hogy az adott esetben saját magán, családján és embertársain is tudjon segíteni. Fejlődött a pa­rancsnoki állománykiképzés szervező és irányító munkája, növekedett az egységek fel- készültsége, gyakorlati tapasz­talatokat szereztek a mentési latok gyors végrehajtására. A kiképzési utasítás végrehajtá­sának keretében többlépcsős gyakorlatokat tervezünk a vá­rosokban és az üzemekben, amelyeket a különböző alegy­ségek, egységek külün-külön, illetve közösen együttműködve hajtanak végre- Azon leszünk, hogy megyénk lakosságát mi­nél jobban megismertessük a védekezés lehetőségeivel. Itt szeretném megemlíteni, hogy- a polgári védelem hivatásos ál­lománya és széles körű előadó-, gárdája az utasításban rögzí­tett előadásokon kívül te bár-, milyen tanácsadásban a lakos­ság rendelkezésére éli. — Sokan felvetik, hogy a modern fegyverek korában van-e értelme egyáltalán mindennek? — Van! Történelmi tény, hogy minden modern támadó­fegyver megteremti a modern elhárítás eszközét te. Így van ez napjainkban is. A szocalista tábor, élén a Szovjetunióval, olyan modern elhárítással ren­delkezik, amely képes megfe­lelő biztonságot nyújtani. Nem véletlen, hogy pártunk és álla­munk sokat áldoz a felkészü­lési és védelmi munkákra. A történelem során egyszer már előfordult, hogy az atombom­bát használták. Akkor az em­berek még nem tudtak ellene védekezni., mert nem ismerték lényegét és hatását. Azóta több mint húsz év telt el, az embe­rek megismerték azokat a le­J§Í' \HtSK*. Naponta megszokott, „ebéd” előtti sétára indul a csipkéskúti ménes. és a mentesítési gyakorlatok végrehajtásában. — Melyek az idei év fel­adatai, tervei? — Célunk, hogy parancsno­kaink az adott feladatok meg­oldására még jobban elsajátít­sák a tudnivalókat, a beosztott állomány pedig az adott körül­mények között még jobban ké­pes legyen a mentési munká­hetőségeket, amelyekkel saját maguk, családjuk, embertársa­ik életét megmenthetik s ez nem csupán az ismeretek el­sajátításában, hanem azokkal a műszaki feltételekkel te meg­valósítható, amelyek nálunk a nép védelmének szolgálatában állnak — fejezte be nyilatko­zatát Jakab Emil. (F. I.) Pontot tesznek a nagyvisnyói postavita végére Lapunk január 14-i számá­ban irtunk arról, hogy elhanya­golt, roggyant épületben van a nagyvisnyói posta. Hosszú ideig sem a Miskolci Posta- igazgatóság, sem a helyi tanács nem talált megoldást és a hu­zavona azzal a veszéllyel fe­nyegetett, hogy bezárják a nagyvisnyói postát és a falu la­kóinak Szilvásváradra kell le­véllel, csomaggal és pénzzel át­járniuk. Az elmúlt hét végén a nagy­visnyói posta ügyében helyszíni szemlét tűzött ki az Egri Já­rási tanács és a Postaigazgató­ság, hogy pontot tegyenek a vi­ta végére, és ne a község lakói húzzák a rövidebbet. Megállapodás történt, hogy jelenlegi helyén legfeljebb a nyár derekéig maradhat a pos­ta. Addigra új helyére, a fel­újított helyiségbe költözhet az orvosi rendelő, a posta pedig min tegy két évre a mostani or­vosi rendelőben kap helyet. A Miskolci Postaigazgatóság ígé­retet tett, hogy két éven belül új postát építtet Nagyvisnyón. A helyszíni szemlén az alkal­mas teiltet már ki is választot­ták. rmpjfMiG, 5 1966. február 6., vasár na®

Next

/
Thumbnails
Contents