Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

Áho! a főváros — ADDISZ ABEBA — „az új virág” — a világ egyik leg­szebb fekvésű városa. Kétezer- ötszáz méter magasan eukalip­tuszerdők gyűrűjében, szeszé­lyes dombokra, hirtelen völ­gyekbe telepedett. Keskeny ut­cái, az apró bárok tarka gyöngyfüggönyei, a „piazza” temérdek boltja, a fehér sálba takart karcsú, keskeny arcú etióp nők, a taxiként használt gyors, kétkerekű lovas kordék, a sokszögű, régi templomok — kóborlásra csábítják az embert. S paloták, modem szállodák^ kitűnő vendéglők. Etiópia múltja — amelyben évezredek a mérföldkövek — hatalmas, kopár hegyek mögé zárt, Európától is, Ázsiától is, de még Afrikától is elszigetelt népek története. Elszigetelt — s mégsem az. Etiópia úgy szü­letett, hogy az Arab-félsziget déli részéről betörő, szokásai­kat, kultúrájukat magukkal hozó sémita törzsek gyarmato­sították az itt levő hamita la­kosságot, s fokozatosan eggyé olvadtak vele- A századok újabb lakókat hoztak azabesz- szm felföldekre, amely fajok s kultúrák találkozóhelye lett. A széthulló népeket mindig egye­síteni tudta a közös veszély. Küzdöttek az arabokkal, szem­be szálltak a portugálokkal, az angol „büntető” expedíciókkal, harcoltak az olasz fasiszták el­len, nem egy csatában verték meg a betolakodókat Etiópia voltaképpen csak a XIX. század közepén lépett ki hegyi erődjéből. II. Menelik, majd Hailé Szelasszié uralko­dása idején, aki trónra lépése évében alkotmányt, császári alkotmányt, de mégis törvényt adott országának. Iskolákat nyitottak meg, törvénnyel til­tották meg a rabszolgatartást. TULAJDONKÉPPEN a mi fülünknek nem hangzik biza­lomgerjesztőén: Etióp Császári Dohány Monopólum”. E csá­szári vállalat dohánygyára az Awasa vidékén az, amelyről szeretnék szólni. Valósággal szívfájdítő, hogy milyen csodaszép helyen van az a gyár- Errefelé kiszélesedik a Nagy Hasadék Völgye, de nem síkságot zár közre, hanem maga a völgy s tele van elké­pesztő alakú, teljesen rendszer­telenül elhelyezkedő hegy­csomókkal. A gyár is két ilyen váratlan hegy közé szorult. Barátságosan fogadtak. Ami­kor megérkeztünk az egyik irodaféle elé, éppen „családi” fényképezés folyt — mondták azután — a szezon sikeres be­fejezése alkalmából. így nem volt nehéz megtalálni az ügyekben legilletékesebb fér­fiút, ahhoz mentem, aki az ün­nepélyes csoportkép közepére állt. Nem az igazgató volt, hanem egy agronómiát tanult fiatalember, Lakew Gebeye- hou, aki mindjárt azzal kezd­te, hogy megmutatta azokat az első osztályú dohányból kö­tött bálákat, amelyeket néhány napon belül útnak indítanak — Budapestre. Azután, amíg az épületeket, szárítókat, rak­tárakat jártuk, elmondta ennek a gyárnak — számomra leg­alábbis — meglepő történetét. Errefelé mindig termett do­hány. A háború előtt görög és örmény kereskedők vásárolták össze és dolgozták fel, egészen 1942-ig, amikor a dohányfeldol­gozás császári — vagyis álla­mi monopólium lett. A háború után megint görög kézbe ke­rült az etióp dohány, de ha­marosan megalakult a „Brit— Amerikai Dohányfeldolgozó”, amelynek a kormány bérbe adta a dohánymonopóliumot. A feltételek között szerepelt a dohánytermelés népszerűsítése a parasztok között, új fajták kitermesztése, szakmunkás- és vezetőgárda betanítása. A ., B rit—Ameri kai Dohányfel­dolgozó” nem teljesítette a fel­tételeket, s a kormány négy esztendővel ezelőtt — szerző­désszegés címén — felbontot­ta a megállapodást. A „brit— amerikai” időkben ennek a gyárnak évente másfél millió bevétele volt. Amikor a kormány átvette, már a má­Új Virág sodik évben két és fél mili volt a jövedelem, ma már 7— millió. Harmincegy parasztem­bert megtanítottak az ültetés, az ápolás módjára, s ezek most bejárják a környéket, a töb­bieket is megismertetik ezzel. A TÖRTÉNETHEZ illusztrá­ció is járt. Gebeyehou egy kis faépületre mutatott — Ez minden, amit a brit—amerikai társaság épített. Később jött egy angol igazgató, az vályog­ból csináltatott egy szárítót, de úgy látszik — mondta mo­solyogva —, megróhatták a nagy beruházásért, mert ha­marosan máshová helyezték. Ö volt az egyetlen angol, aki itt valami jót tett.. Szemközt szép kőépületek állnak. — Ezeket az utolsó két esz­tendőben építettük, a magunk bevételéből... A magyarázat további része már bonyolultabb volt. Milyen új fajták termesztését vezették be, hogyan terjesztették el azokat, mire jutottak, hogyan gyűjtik, osztályozzák, fermen­tálják itt a dohányt? — ciga­rettát csak az Addisz Abeba-i gyárban készítenek. Bevallom, ez kevésbé érdekelt Egyre olyasmi járt az eszemben: Császári monopólium... Még­ha tudom is, hogy egyelőre nincs szó komoly államosítási politikáról, ha egyébként elő­nyös feltételek csábítják a kül­földi befektetőket. (Igaz, meg­kötések is, mondjuk, a profit kivonását korlátozó, netán az idegennek ingatlanbirtokossá- got nem engedélyező szabá­lyok). BIZONYOSAN jobb lenne, ha ez a dohánygyár az etióp munkásoké és parasztoké len­ne. De ha már nem az övék — s annak feltételei, hogy az övék legyen, most még aligha vannak meg — Afrikának ebben az „elzárt” országában is sokkal jobban hangzik az, hogy „etióp császári monopóli­um”, mint az, hogy „brit-ame­rikai dohányfeldolgozó”. Kalmár György JHil őlons hatunk ? A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP KÖNYVEIRŐL A receptektől a jogügyi előadásokig A gyöngyösi városi Nőta­nács és a Városi Művelődési Ház közösen szervezte meg a nők klubját. Hetente találkoz­nak itt a háztartásban dolgo­zók és a termelőszövetkezetek asszonyai. Melegen fűtött klubszoba és jó program várja az érdeklődőket. A klub ve­zetője Suba Ferencné pedagó­gus. Segítői I. Both Éva és több lelkes pedagógus, jogász és orvos. A diafilm-vetítéseknél min­dig „telt ház” van. Juhász András általános iskolai tanár és Nékám Alajos, a kultúrház igazgatója vetítenek. Legutóbb Sereg József tartott színvona­las előadást Gyöngyös város története 1948-ig címmel. Foly­tatása is lesz; 1948-tól nap­jainkig. A 25—30 klubtag a helyes öltözködéstől az ízes receptekig, a kulturált viselke­déstől a családjogi kérdésekig mindenről tárgyalt. L. Elekes Éva tudósító, Gyöngyös Az öregek ünnepe Istenmezején Az újjáépült istenmezeji községi tanácsterem kedves ünnepség színhelye volt az elmúlt napokban. Ez évben először hívták össze a község vezetői a 65 éven felüli isten­mezeji lakosokat. Mindnyájan részt vettek a találkozón. A községi tanács vacsorán látta vendégül a munkában meg­őszült öregeket, az általános iskola ötödik osztályának ta­nulói pedig régi népi táncok felújításával szórakoztatták őket. Az öregek jól érezték magukat, végül táncra is ke rekedtek. Smolek István Istenmezeje Ünnepi gyűlés a munkásőr- szakasznál Kepes Lajos üdvözölte a mun­kásőröket. Részt vettek az ün­nepi gyűlésen a városi pártbi­zottság vb-tagjai is. Az ünne­pi gyűlést közös vacsora kö­vette, majd baráti beszélgetés­sel, tánccal fejeződött be. A legjobban dolgozó munkásőrök jutalomban részesültek. Szűcs Ferenc Hatvan A kísérleti terület termésének 50 százaléka a termelőszövei- kezeté, 50 százaléka a szakkör tagjaié, akik tanulmányi ki­rándulásra, továbbképzésre használják fel ezt az összeget. Nagy Ferenc agronőmus Vámosgyörk Szucs­Tanulnak bányatelepen is a vámosgyörkiek elkezdődött . . . A vámosgyörki Kossuth Ter­melőszövetkezet tagjai szorgal­masan tanulnak, hogy munká­jukat jobban végezzék. Még az elmúlt év novemberében 22-en jelentkeztek a szakmunkáskép­ző tanfolyamra. Az előadáso­kat Szepesi Béla technikumi tanár tartotta. Ez a tanfolyam növénytermesztési tagozatú volt. Január 1-ével megalakult a gépészeti, növénytermesztési és állattenyésztési szakkör a szakmunkás-tanfolyam végzős hallgatóiból. A szakkör tagjai havonta két esetben jönnek össze, hogy megismerkedjenek a legújabb módszerekkel s egy hold területen kísérletként alkalmazzák is a legújabbakat. Szucs-bányatelep, a sokat emlegetett „Bagólyuk” lakói nem voltak híresek kulturális munkájukról. Az elmúlt év­ben valami mégis megkezdő­dött. Ha kis lépéssel is, de elindultak a fejlődés felé. En­nek az útnak még az elején tartanak, de minden kisebb eseménye is említésre méltó. Legutóbb a Nőtanács rendezett kedves, meghitt kis ünnepséget a kultúrházban. Apák napját tartottak. A KISZ-fiatalok vi­rággal várták az édesapákat, az iskolás gyerekek szavala­tokkal köszöntötték őket. Az ünnepély fő eseménye az apák „Ki mit tud?”-vetélkedője volt. Héjjá János Szucs-bányatelep Válaszol az illetékes A hevesvezekényiek panaszára... Mikor férünk fel a buszra? — címmel tolmácsoltuk a he- vesvezekényiek panaszát. Pa­naszukat az AKÖV orvosolta. Mint közölték, szerdán és pén­teken a fokozott utazási igény jobb kielégítésére Hevesveze- kényből 8.32-kor Heves felé induló járatot közlekedtetnek. A nagy forgalmú búcsú- és nagyvásári napokon a Hevesen állomásozó autóbuszok szük­ség szerint mentesítő járat­ként közlekednek Hevesveze- kény és Heves között. Miért nem szállhatunk tel... Miért nem kapunk más buszra bérletet... Lchet-c megálló a strandnál ?... Erre nem vonat­kozik a munkavédelem Ä mezőgazdaság szoeializá- tódása, fejlődése elképzelhe teilen jól képzett, a korszerű ismeretek és követelmények által felvértezett mezőgazdasá gi dolgozók nélkül. így teremt­hetnek nagyszerű gazdaságot a szövetkezeteik kollektívái, így válik a tudomány — ter­melő erővé. Ez a célja és in­dítéka a februárban megren­dezett mezőgazdasági könvv- hónapnak. Szakirodalmak, me lyek az ismeretek bővítését se­gítik, tudományos lépcsőfokok a jövő termelése felé. Miről olvashatunk, milyen könyvek láthatók a könyvhónap árus­polcain? Technikai, biológiai és üzemszervezési szempont ból értékeli a hagyományos és pz új tőkeművelési és rnetszés- piódokat Csepregi Pál A szőlő metszése című munkájában Diós István Bábaképzés a teh.e neszeiben címmel a tehenész­képzés speciális területét, a vemhes állat gondozását és az elles körüli teendők végzésé* irta le úgy, ahogy ezt sok tan folyamon ismertette, illetve megbeszélte a részvevőkkel Negyedik bővített és átdolgo­zott kiadásban jelent meg újra Jeszenszky Árpád könyve, az Oltás, szemzés, dugványozás, amelyben a szerző az összenö- vesztéses szaporítási módokat ismerteti, Száz termelőszövet­kezetben jártam címmel pe­dig a tsz-ek általános gondjai­ról. elsősorban a kertészetek helyzetéről és jövőjéről ír. A Kertészek kézikönyve Katona József szerkesztésében immár harmadik kiadásban látott napvilágot sok hasznos útmu­tatással a zöldség-, a gyü­mölcs- és sző'"'termesztés szá­mára. Az erdő kincseiről, be­gyűjtésük módjairól szól az Erdei melléktermé1:-7' ­tése és hr’szvnsí,saa cím ' könyv. Nőngaz '’aságurk to­4 yiipm 1566. február 4„ péntek vábbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozik Horváth Sándor szerkesztésében megjelent Ma­gyar Mezőgazdaság Zsebköny­ve 1966. évi kötete. A gyakor­latban gazdálkodóknak és a talajok minősítésével foglalko­zóknak egyaránt nagy segítsé­get nyújt a Fekete Zoltán szer­kesztésében megjelent Ütmuta­tó a talajok gyakorlati minő­sítéséhez. Az állattartás, az egyes ágazatok munkafolya­matainak leggazdaságosabb gépesítését tárgyalja Az állat­tartás munkafolyamatainak gépesítése című tanulmány. Sok segítséget nyújt a mező- gazdaság dolgozóinak Weit­stem Ferenc Tyúktartás nagy­üzemben és háztájon című munkája. Remélhetőleg a várt érdek­lődés kíséri a mezőgazdasági könyvhónap könyveit, tanul­mányait, amelyek nélkülözhe­tetlen segítséget nyújtanak a további munkához. k. g. Megalakulása óta minden évben összegyűlnek a MÁV hatvani munkásőr-szakaszá- nak tagjai. Lassan egy évtize­de lesz, hogy fegyvert lógtak a népi demokrácia védelmé­ben. Az évenként megtartott ünnepségen családostól vesz­nek részt a munkásőr elvtár­sak. A legutóbbin Felföldi Ist­ván szakaszparancsnok érté­kelte az eredményeket és is­mertette a következő év fel­adatait. A hatvani városi és járási pártbizottság nevében FÜRDŐRUH/ÍK és ÍSem al&xik már féti álmot as egri struttd Ezen a télen nem zárkózott el hidegen a fürdő szerelme­seitől az egri strand; negyven­fokos gyógyerejű vize fölött úszik a pára, körös-körűi hó takarja a partot, ám a meden­cében — mintha nyár lenne, s ismeretlen a havazást Ígérő I felhő — fürdőzők lubickolnak- I Némelyeknek talán kurió- ' zum, de a valóság az, hogy a I nátha és a tüdőgyulladás mesz- sze elkerüli a téli strandotokat. 1 Egyetlen betegség, a reuma ke- I resi csak fel a medencét, fájós ; lábak formájában — s mit tesz 1 még a tél is! — ahogy múlnak , a napok, úgy távozik a baj. Az idős házaspár a megmond­hatója ennek. Hatvan évesek már elmúltak, s törzsvendégei a strandnak. — Társadalmi munkában, saját erőből építettük ezt a kis öltözőt — mondja Pagonyi Gyula, a fürdő vezetője. Igaz, nem nagy, de ki gondolta vol­na az elején, hogy ennyien lel kescdr.ek a téli strar. '■''fásért? Közvetlen a m- ’^rce partja. ■ áll a jól fűtött kis öltöző az ajtóból egyé?nesen a vízbe le­hel lépni. Megfő,zásról szó sem 1 lehet. — Naponta átlag húszán I huszonötén keresik fel . a für­dőt, de ha enyhébb az idő, né­ha háromszázat is eléri a lét­szám. Őszintén megvallom, kissé hitetlenkedtem, amikor Pago­nyi Gyula mesélte: a fiartalabb- ja néha kirohant a meleg víz­ből, s egy szál fürdőruhában hógolyócsatát vívnak, vagy hó­embert csinálnak — ám a láb­nyomok, és két hóból készüli úriember meggyőzött. A nyo­mok minden kétséget kizáróan „mezítlábaktól” származtak..-! Aztán vissza a meleg vízije. A finnországi szaunák jutot­tak az eszembe, amelyek tud­valevőleg igen egészséges für­dőzési módszereknek hódolnak, dacára a külső szemlélő által jéghidegnek nevezett víznek... Az orvosok véleménye is csak aláhúzza ezt az egri kezdemé­nyezést — melyet egyébként máshol már régebben folytat­nak. Egészséges ... Az élő vé­leményt egeiébké'et ár. ’ Szolnál Bélé, bvd.avestí főorvos és fe­1 ovA/yo ne* r\7 7 Agí *<• 7» frO 4 eg I/*?*'!*''* *r7*>/*? y-innJV7.n-/.?<• r rftr-ysel* T-/»7*.»rrw' f>7/+ rí* ftm '-fyi’ffn PVPVpf, * — OlstClV: vi.ivfh/T rtr P'mhrr TPplp'y fr,T-''rfvózvp — mondán Novak György, mielőtt, beleveti magát a vízbe. — Friss, szabad levegő, körös-körül fe­hér hó... Nem lehet, eléggé él­vezni. Sokan mondják, hogy jobb mint nyáron. — Délután van nagy forga­lom. Szerdán 42-en voltak, az­előtt 54-en, vasárnap 87-en, szombaton meg 117en — közli Csörgő Józsefné, a jegyszedő. — A decemberi forgalom 26 ezer forint volt — teszi hozzá még Pagonyi Gyula, s ez már elgondolkodtató, mint e téli egri fürdőzés gyógyhatása is: valamit ki kellene találni. A fürdő dolgozói elkezdték. Ám az öltöző a kívánalmakhoz ké­pest kicsi is, primitív is, s a fürdő saját erőből természete­sen nem tehet semmi komo­lyabbat. Jó lenne, ha erre a nagyszerű lehetőségre felfi­gyelnének az illetékesek, és megfelelő segítséget nyújtaná­nak, mert mindenképpen meg­éri- Mit kellene tenni? Csudán egy téli öltözőhelyet c íz'*Mt? sorrot ^77ahol m/áro* p. '••■rTv’.rí fir TVTO^ ' fal fi?»?. n?7?. f* sfravdon <rr ko­-ni! i^iV-rn sort lehetne keríte­ni erre is. Megéri! —kátai— Január 25-én másfelé irányí­tották 6.25 ói'akor induló autó­buszunkat a gyöngyösi MÁV- AUT-megállónál. Türelmesen vártunk, mert érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy majd a bányászjárat kiszállít bennünket munkahelyünkre, Gyöngyösorosziba. M ígérke­zett a bányászjárat, a két gép­kocsivezető udvariasan közölte velünk, melyikkel visznek ki bennünket. Megkérdezték a buszban ülő bányásztisztviselő­ket: kivihetnek-e bennünket? Az utasok tiltakoztak, s mi le­maradtunk. Végre nyolc óra­kor megérkezett szokott jára­tunk. 1060 óta járok Gyöngyös­orosziba, de a közlekedéssel mindig hiba volt. Hosszú éve­ken át „fakaruszon” jártunk, aztán kaptunk egy Ikarus-t, de ez többet rossz, mint jó. Ha jó, akkor pedig több esetben másfelé küldik és várhatunk, míg szereznek egy másik buszt. Ügy gondoljuk, ml a termelőszövetkezetben éppen olyan dolgozók vagyunk, mint mások, éppen ezért nem ért­jük, miért nem szállhatunk fel a jobb közlekedést biztositó bányászjáratra, ha ott hely van — kérdezi munkatársai nevében Palotai Mihály.-fc Gondot 'okoz reggel a mun­kába menés, mert bár a kora reggeli órákban több mint tíz busz megy át a községen, a zalókiak 80 százalékának a kerecsendi járatra szól a bér­lete, a többit nem veszik föl. így, aki hétre jár dolgozni, annak is négy órakor kell el­indulnia hajnalban. Délután megint csak a háromnegyed :.atkor induló kerecsenét jí- :ttal tudunk hazajönni Va­jon nem lehetne más buszra Ufrrti a béri* írt? — kérdik a.’ gerszalókiak. Hatalmas forgalma van Eger gyógyfürdőjének és strandjának. Sajnos, a stran­dot csak gyalog lehet megkö­zelíteni és bizony nem közöm­bös a gyógyulást keresőknek, hány kilométert gyalogolnak a gyógyfürdő előtt és után. Vajon nem tudná megoldani az AKÖV, hogy a Hajtómű- gyár felé közlekedő helyi já­ratnak vagy az eger—novaji járatnak feltételes megállóhe­lye legyen a strandnál? Vajon nem lehetne megközelíteniük a Baktai útról, a Felnémet és a Gépállomás felől közlekedő járatoknak a fürdőit? Ügy véljük, érdemes lenne gondol­kodni rajta — javasolja több egri dolgozó nevében dr. Fe- renczfalvi Ferenc. ★ Fetőfibányán a 74-es számú fűszer- és csemegeboltban sok embert megrázott már a pénz­tárgép. Bár elhelyeztek egy feliratot, hogy: „Vigyázz, a gép ráz!”, de aki nem a felirat felőli oldalon áll, az nem ve­szi észre. A pénztáros állító­lag „szigetelve” van, de veszé­lyes a hálózati áram a vásár­lókra. Vajon a munkavédelem szabályai megengednek ilyes­mit? A gép már több mint egy éve áramütéses, nem volna ideje meg javíttatni? — kérdi a pe- tőfibánvaiak nevében ifj. Deb­receni Pál. Vass Lafosné, Heves: Panaszát kivizsgáljuk, ,s az ered­ményről levélben értesítjük. Kér­jük addig szíves türelmét. Nagy LBélapátfalva: Kérésével forduljon közvetlenül a KJfJZÖV-höz. Tud-:másunk sze­rint iparengodé:y nélkül senki rém tarthat, .fenn műhelyt. Kiegészítő árasról a ktsz tudja up koz.itatni. Sinhalavits Béláné, Hatvan: Panaszával felkerestük az illető* késeket, kérjük szíves türelmét » döntésig. Szűcs Ferenc, Hatvan: Levelét megkaptuk, kőszönjflfl^ várjuk újabb írásait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents