Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-23 / 45. szám

Sikeres év, új feladatok a hatvani járás termelőszövetkezeteiben

átlagot, de azt csak úgy tudják tartani, ha a talajerő utánpótlást nem hanyagolják el. Ezen a téren ugyanis nem megfelelő a helyzet.

1963-ban 4932 holdon végeztek a szövetkezetek szervestrágyázást, tavaly ez a terület ezer holddal csökkent. A műtrágyázott terület 29 ezer holdról 26 ezer holdra szűkült.

Nem használták fel tavalya szövetkezetek a talajjavításra szánt összegeket sem. Kétszáz holddal kisebb területen végezték el a kisadagú mész- trágyázást, és 150 holddal kevesebb területen fejezték be a talajjavítást.

Nagyobb a fejlődés az állat- tenyésztésben, ahol a jövedelem az 1963. évi 24,5 millióról 1965-ben 31,5 mililóra növekedett Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek a korábbi évekhez viszonyítva mind. nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az állattenyésztés hozamainak növelésére.

A hízósertések felvásárlási tervét nem teljesítették, de szarvasmarhából, baromfiból, tojásból és tejből 9—19 százalékkal adtak el többet a tervezettnél. Növekedett emellett a közös állatállomány, ami a felemelt tervek teljesítését is lehetővé teszi az idén.

A szövetkezeteknek 210 traktora segíti a közös munkákat. Múlt évi teljesítményükből 7,9 normálhold teljesítmény jut egy hold közös szántóra. Ez a szám is ingadozó, bizonyítja, hogy még mindig fokozni lehet a gépek kihasználását.

A megyében elsőnek itt fejezték be a zárszámadásokat

— ahol a szorgalmas munkáért az előző évinél és a tervezettnél is nagyobb jövedelmet kaptak a szövetkezetiek. Átlagban 14,5 ezer forint jutott egy dolgozó tagra, a munkaegység értéke pedig 43,50 forint, ötmilliót tartalékolni is tudtak és jelentős összeget tesz ki a terményben és takarmányban tartalékolt biztonsági alap, amelyre az előző években nem volt példa. Horton és Csányban új elnök került a közös gazdaság élére és általában a vezető beosztású dolgozók — kevés kivétellel, akik helyére újakat kell választani

— képességeik és munkájuk alapján alkalmasak a munkakörük ellátására.

A tavalyi eredmények ismeretében ki lehet jelenteni, hogy nagyon sok kiaknázatlan lehetőséggel és tartalékkal rendelkeznek a termelősszövetkezetek.

A gépek és a munkaerők jobb kihasználásával, a megfelelő agrotechnikával, az optimális vetési idővel, szakszerűbb takarmányozással a tavalyi eredményeket nemcsak megtartani, hanem továbbfejleszteni is iehet. Még akkor is, ha a múlt év őszéről sok tennivaló maradt az idei tavaszra.

Az őszön 13 376 hold őszi kalászost vetettek el a járásban. Az időjárás a vetés időszakában nem volt megfelelő, ezért a kalászos területet fejtrágyázni kell. A hatvani Lenin Tsz a Repülőgépes Növényvédő Állomás igénybevételével már túltett ezen a gondon, másutt most kezdenek hozzá, amire a kora reggeli órák alkalmasak. Száz vagon nitrogénműtrágyát kell kiszórni. Fel kell készülni arra is, hogy a talaj hőingadozása miatt szükséges lesz a vetések hengerezése. A múlt évi bő szalmatermés lényegesen több istállótrágya kiszállítását teszi lehetővé. A talajerő utánpótlása érdekében el kell érni az 1963-ban trágyázott ötezer holdat.

Az idei szerződéses árutermelésbe fokozottabban be keli vonni a háztáji gazdaságokat. Ötszáz hízósertést, 3—4 vagon baromfit kell a háztájiból felvásárolni.

A népgazdaság több és jobb mezőgazdasági terméket vár a hatvani járástól is, ezért senkit sem tehet elbizakodottá a múlt évi siker. Új év kezdődött, új feladatokkal. P. E.

Kis vállalat nagy gondjai

A HEVES MEGYEI Elektromechanikai és Vasipari Vállalat igazgatójától az idei műszaki fejlesztés után érdeklődtem a minap:

— Még tavaly elkészült az elektromos próbatermünk. Hetvenezret költöttünk rá. Az idén tovább tökéletesítjük másik hetvenezer forinttal... Különösebbet nem tervezünk. Azaz valamit mégis: szükségmegoldásként egy vasvázas szint szeretnénk építeni a Kocsis Bemét utcai telepünkön, s gondoltunk arra is, hogy ugyanott az udvar egy részét műanyagtetővel fedjük le. A szerelések miatt... Mert tudja, úgyszólván lehetetlen már ott a normális munkavégzés. Az előírt tizenöt négyzetméteres szerelőtér helyett még talán 10 sem jut egy-egy dolgozónkra. Harminc centiméter szélességű közlekedési utak vahnak a műhelyekben, s talán különösen hangzik, de ha elkezdjük a kész berendezések csomagolását, helyszűke miatt két-három hétig le kell állítani a szerelést...

A TERVEZETT TÉMÁRÓL

akaratlanul is másra terelődött a szó: az elektromechanikai üzem, a kas vállalat gondjaira.

— Ha dolgozni, férni akarunk, nagyon össze kell húzni magunkat... Évről évre szélnek eresztünk négy—öt fiatal segédet, úgy néz ki, hogy az idén szabaduló 20 szakmunkásMUNKÁSARCOK

Valamikor az erdőt járta, a Bükk rengetegeiben próbálta keresni boldogulását, mint a

szilvásvárad! emberek legtöbbje. Aztán betekintett a föld alá is: négy esztendőt töltött a somsályi kőszénbányában. Falujából mindennap átgyalogolt a hegyen, mindennap maga mögött hagyott vagy tizennyolc kilométert. Meg a nehéz sikta fáradtságát.

Szilvásváradról indult az útja — s ezerkilencszáznegyvenhétben ide is kanyarodott vissza. Itt „öregedett” meg. itt lett törzsgárdista: most már egy híján huszadik évét tölti a mészüzemben.

Brassó Imre égető. Nyolc tü- zelőnyílás gondját osztja társával, arra ügyel, hogy a kemencében ki ne aludjanak a lángok, s ne gyűljön összesok salak.

Három műszakban dolgozik, nehéz munkát végez. Kereshetne könnyebbet is, pénzesebbet is — de hát azt mondja, hogy megunta már a csavargást, a sok gyaloglást, és ennyi év után különben sem lenne értelme másutt kopogtatni.

Kitüntetett dolgozó, többszörös újító, megbecsült munkása a szilvásváradi mész- üzemnek.

De másutt is ismerik, emlegetik: 1954 óta önkéntes véradó. Eddig 43-szor állt már a tű elé — s ki tudja hány embernek segített...

Az ötvenhetedik évében jár, három évvel a nyugdíj előtt.

Ha nem mondaná — nem venném észre rajta...

C— ni)

ra sem vár jobb sors. Lassan- lassan afféle átjáróházzá válunk: csak addig tudjuk foglalkoztatni az utánpótlást, amíg kezébe nem adjuk a szakmunkás-bizonyítványt ... Hát nem furcsa? Kitanítjuk őket, aztán meg elengedjük valamennyit. És ami bosszantó, ami fáj: csak azért, mert szűkösen vagyunk ... ! Mert a munkájukra szükségünk lenne, a vállalat munkáját igénylik még külföldön is, annyi rendelést kapnánk, amennyit akarnánk! Higgye el: nem túlzás ez... Akár már jövőre le tudnánk kötni kétszázmillió forintot...!

Meggyőzően hangzó szavak.

A vállalat évről évre gyarapodó eredményei erősítik. A tavalyi több mint 60 millió forintos tervteljesítés, a nyolcmilliós többlet export, a 180 százalékos lakossági szolgáltatás. A fokozódói elismerés — az őszinte csodálkozás: nem is hinné az ember, hogy ilyen körülmények között ennyire képes ez a másfélszáz ember! S mi mindent tudna még produkálni —, ha lehetőséget biztosítanának számára?!

De vajon gondoltak-e már valaha is a kis vállalat jelentősebb fejlesztésére?

— Mi már több javaslatot is készítettünk. A legutolsót még valamikor az ősszel. Nem kis összegről lenne szó, mintegy huszonnyolcmillió forintot kíván az elképezelések megvalósítása ... Űj telephelyet építenénk, korszerű munkacsarnokokkal, műhelyekkel, irodaházzal. Bővítenénk a jelenlegi profilt, módot keresnénk a nők nagyobb arányú foglalkoztatására... Az elképzelések szerint három esztendő kellene az építkezésekre, másik három pedig a nagy beruházás megtérülésére ...

Kétségtelenül figyelemre méltó tervek — ám kevésbé valószínű, hogy jobb sors vár rájuk, mint a korábbiakra, aligha hihető: egy megyei vállalat fejlesztésére 28 millió forintot tudunk biztosítani. Legalább is egyelőre. S még akkor is, ha az a vállalat már annyiszor bizonyított, annyi esetben igazolta: a nehéz körülmények közepette is mire képes. — A gondolattal azonban talán mégis foglalkozni kellene már. Ha egyszeriben nem is lehetne megvalósítani a programot, részleteihez hozzá kellene kezdeni.

S ha ez sem lehetséges, ügy más megoldás is kínálja magát — esetleg a KGM kebelén belül... Ez esetben természetesen felvetődhet: a KGM-nek bizonyára csak az egyik profil kellene, az elektromos vezérlőberendezések gyártása, esetleg a vérvételi tűké. S mi lesz akikor a szolgáltatással, a lako®^ sági igények kielégítésével —j amely cél egykor életre hívója volt a megyei vállalatnak? Nos? a szolgáltató profilt átvehetné valamelyik ktsz is...

A VÁLLALAT JÖVÖJfifí lehetne vitatkozni — természetesen a népgazdasági érdekeli mindenkori figyelembevételével

Egy azonban vitathatatlant <1 jelenlegi körülményeken mielőbb javítani kell, a vállalat -• eredményei alapján — több bizalmat érdemel.

(igyónfl

E

S

E

R

N

Y

rr

o

V A S

Á

R

(Foto: Kiss B.|

AZ IGÉNYESSÉG FALUM

Meleg, vidámító, tavaszías idő, a napsütésben a sima aszfaltút két oldalán új házak. Gombamódra szaporodnak az új meg új házsorok, s kinek ez már megszokott kép, a hű leltározó sem mehet el mellettük tűnődés nélkül.

— Kis falu ez. Dolgos emberek lakják. Dolgoztak régen a földért, most építkeznek és élnek.

A háztetőkön karos antennák.'

— A rádió sem érdekes most már. ” Ha a ház megvan, bútorra, mosógépre, porszívóra gyűjtenek az emberek. De senki se irigyelje ezt a tehetősséget, mert amijük van az embereknek, azért ők megdolgoznak.

Ráncos képű, idős ember. Stuccolt, ősz a bajusza.

Ásatások bizonyítják, hogy már a bronzkorban is lakott hely volt Erdőkövesd. A róla szóló első feljegyzés aránylag fiatalabb korú, az ezerháromszázas évek elejéről való. Száz évvel később, 1444-ben — egy időben Péterit ásárával — mezővárosi rangot bír, csak a neve kurtább: Kewesd. A török hódoltság idején jelentéktelen falucska, s amikor a sok dúlásban, megpróbáltatásban szinte elnéptelenedik, „telepítés útján pótolják a lakosságot”. Kinyomozni nehéz, honnan származtak az ide vándoroltatottak. A „Vármegyei monográfiák” sorozat XX. kötetében olvashatunk arról, hogy egy bunyevác kivételével már tiszta magyar a helység lakossága. Iszonyú kolera- járvány is pusztított erre, az Ákos nemzetség Valamikori birtokán.

A századfordulón, 1900-ban, 805 lélek lakta » falut, s a házak száma nem érte el a százötvenet. És a mai adat? 1050 lélek, 320 ház.

Korábban a házakat túlnyomó részben kódlappal építették és vályogból. A vályog ma már ismeretlen az építőanyagok sorában. Kevés az olyan régi ház is, mint Tar I. Istvánéké: ía telek egyik oldala hosszában áll, keskeny Véggel az utca irányára merőlegest. „Buggyos ház” Tar I. Istvánéké, a tetőzet széles eresz- fcijú és henger alakú kőlábak támasztják.

Idős, öreg épület már, de eltartott volna még életük végéig, ha nem tör léte ellen a szomszédi önzés. A szomszéd telkéről a vályogfalak alá folyik a víz, napfényt sem kaphat hátulról, a háznyi magasra kalitkázott tüzelőtől. A falak vészes gyorsasággal mállanak, megsüllyedt a gerendázat, s vaskos oszlopok támasztják a szoba mennyezetét; meg a konyháért is aggódhatnak, nem tudni, mikor ros- kad össze a fedél a fejük felett. Tar I. István idős munkás, a vályogba is verejtékét adta. És nem mer szólni a szomszédnak, ne rontsa szét a házát. Pereskedni való pénze nincs; ha lenne elég, a roskadt házat erősítené.

A falu határa a felszabadulásig 2980 ka- tásztrális hold. Nagybirtok nincs, középbirtok is csak egy, annál több a kisbirtokok száma. A határ azóta majd 80 holddal „zsugorodott”. Az Űj Élet Tsz birtoka, két hoíd híján 2000; nagyobbrészt szántó, rét, erdő és legelő, de gyümölcsös is akad 54 holdon. A szövetkezet kétszáz tagot számlál, ebből dolgoznak száznegyvenen, s 60 idős parasztembert, nyugdíjast tartanak el.

Hogyan boldogulnak a szövetkezetben?

Már a 30-as években alakult a faluban egy állattenyésztő szövetkezet, „az állattenyésztés fejlesztésének előbbrevitelére”. Az Űj Élet Tsz-nek is az állattenyésztés az erőssége: van tehenük és növendékmarhájuk 94, anyasertésük és süldőjük 174, juhuk több mint 600, a baromfi pedig lassan eléri a kilencezret.

Szegény, sovány földek húzódnak ezen az északi tájon, minden szemnyi több terményért keményen kell dolgozni, s a terméshozam változása bizonyítja is ezt a munkát. 1963-ban búzából még csak 4 mázsát takarítottak be holdanként, az elmúlt évben már elérték a 13,3 mázsás holdankénti átlagot. Rozsból alig több mint két mázsával termeltek többet.

mint korábban. És a nagy visszaesés — az árpa: az 1963-as 12 mázsáról 10 alá süllyedt, s volt olyan év, 1964, amikor 7,2 mázsa volt a holdankénti átlag. Többet termeltek viszont burgonyából, az 1964-es holdankénti 82 mázsával szemben 105-öt.

Az aránylag jóhírűnek mondható kertészet és gyümölcsös kevesebb jövedelmet hozott. a tsz kasszájába, mint azt előre tervezték. A kertészetnél 1964-ben 240 000 forintot értek el, tavaly százezerrel kevesebbet. A gyümölcsösnél már 200 000 forint volt a kiesés. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy még november végén is, egy katasztrális holdon, földben volt a petrezselyem.

Minden nehézség és hiányosság ellenére, mégis 30 forintot oszthattak egy munkaegységre, s ez csak két forinttal marad alatta az 1964-es munkaegység-értéknek. A termelőszövetkezet — ez a legnagyobb fegyvertény! — kilépett a gyenge szövetkezetek sorából, s a jó közepes gazdaságok közé küzdötte fel magát.

Harminc forint munkaegységenként, ez egyáltalában nem rossz eredmény. S a jövedelmi képlet szinte minden családnál ugyanaz: csak a feleség dolgozik a termelőszövetkezetben, a férj az iparban keres kenyeret, de segít mindegyikőjük az asszonynak is a hét végi, vagy az évi rendes szabadság ideje alatt. így aztán cseppet sem panaszkodhatnak a családi kereset miatt.

A tanácsházán vb-ülés után beszélgetünk Ivády Joachim elnökkel. Három éve áll a falu élén, korábban Bükkszéken dolgozott, s volt szülőfalujában, Ivádon, szövetkezeti elnök is.

|— Olyan panaszunk nincs, amit magunk meg nem oldhatnánk — mondja. — A kereskedelmi ellátottság jó. Két vegyesbolt, egy zöldséges és egy italbolt. Ezek elhelyezése is aráRjro6, Probléma inkább az egészségügyi területen akad: a betegek a nagy hidegben is csak az udvaron várakozhattak orvosra, mert a váróterem és a rendelő is alkalmatlan a várakozásra. Az idősebb emberek, a nagyobb betegek ide, hozzánk jöttek be, a tanácsházára melegedni. A könyvtár kötetei is keveset forognak közkézen, mert nincs megfelelő helyük. És megoldásra vár az ivóvízellátás kérdése is.

Egymillió 364 000 forintos költséggel új létesítményt építenek 1964 óta Erdőkövesden. Báró Pirett akart a faluban zsuptetős vadász- kastélyt emeltetni magának, s úri barátainak, de a háború megzavarta terveit, s az építkezés félbemaradt. Ehhez készítettek új terveket, s az új épületben helyet kap majd a tanács, a község tömegszervezetei, de a könyvtár is. S az új épület ad otthont a kultúrának is.

Az új létesítmény a falu legkiemelkedőbb épületének mutatkozik, már most külsejében is érezteti vezérlő szerepét. Terveznek törpe- vízmüvet, a forrásfoglalásra is együtt van a pénzük.

Segít-e az erdőkövesdi nép a tanácsi tervek megvalósításában? Az új létesítményhez harmincezer forint értékű társadalmi munkáját adja. S a falu parkosításából is kiveszik a részüket. A tanács azt tervezi, hogy az egy felnőtt lakosra számított társadalmi munka értéke elérje az 50 forintot. S ezt a tervet már az idén valósággá teszik.

Régóta közhely, hogy a kultúrának is fokmérője, fontos tényezője az elektromosság. Az elmúlt évben az útépítés mellett 600 méterrel bővítették a villanyhálózatot is, s ma már — lehetne-e szebbet írni ennél — egyetlen ház sincs Erdőkövesden villany nélkül.

— Községünkben sok a televízió, több mint 50. És a „nem érdekes” rádióból is 272-t tartanak nyilván. Szükséges igény, hogy létrehozzanak egy javítórészleget.

Régi falu, új igényekkel. A legalkalmasabb arra, hogy e kis község, e darabka társadalom világát jelenségeivel értsük.

Pataky Dezső

S hatvani járásban már hagyomány, hogy a nagyobb feladatok előtt a járás kommunistái, a politikai és gazdasági vezetők közös tanácskozást tartanak és úgy határozzák meg a tennivalókat. Erre került sor a napokban is, amikor a termelőszövetkezetek múlt évi gazdálkodásét értékelték és az idei feladatokat, n tavaszi felkészülést beszélték meg.

A tanácskozásról korábban beszámoltunk, most az elhangzott beszámolók, hozzászólások, javaslatok és bírálatok alapján arra vállalkozunk, hogy hű képet adjunk a sikeres évről és a megalapozott jövő szerves részét alkotó feladatokról.

Elöljáróban meg kell jegyezni:

a járás termelősszövetke- zetei az élet minden területén fejlődtek, mind a termésátlagok, mind az állattenyésztés jövedelmezőségének területén számszerű növekedés van, javult a vezetés színvonala és a tagság szorgalma*

Á múlt év különösen kedvezett a kenyérgabonának, amelyből az átlagtermés minden évben növekszik. (Az igazsághoz hozzátartozik; hogy a bőséges csapadék hatására a korábbi években kiszórt műtrágya most érvényesült.! A tavalyi 14,6 mázsás holdanként! őszibúza-termést 9,9 és 9,1 mázsás átlag előzte meg. Az önköltség tekintetében nagy eltérés van. Heréden egy mázsa búza előállítási költsége 114 forint, Csányon viszont már 173 forint Kedvezően alakult á cukorrépa átlagtermése is. Horton termett a legtöbb; ahol 275 mázsát takarítottak be átlagosan egy holdról. Ez nem véletlen, mert minden évben istállótrágyázott és felszántott területbe kerül itt a cukorrépa. Csányon már nem fordítanak kellő gondot a cukorrépa termesztésiére; de hasonló Okok miatt nem alakul kedvezően a termésátlag Boldogon sem. A feltételeket sok helyen a kukorica termesztésében te elmulasztották, ezért van nagy eltérés a különböző szövetkezetek eredményeinél és a járás átlagtermése is ezért nem mutat emelkedésit.

A paradicsom termelése nagymértékű, a Hatvani Konzervgyár alapanyagának 20 százalékát adja a járás. Két év alatt a paradicsom átlagtermése negyven mázsával növekedett holdanként. A tőszám növelésével; nagyobb gondossággal még 30 százalékos növekedés érhető eL A termésátlagok meghaladják a főbb növények tekintetében a megyei és az országos