Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
SASS ERVIN: EL® Grl A Nehéz annak, ki velem él, nehéz annak a só, kenyér, az íze is ha keserű nem oldja tel vidám derű, nehéz annak, ki velem él, dacos szót kap szerelméért, s szerelméért, mit ad nekem, őrizheti az életem, nehéz annak, ki velem él, nehéz annak a só, kenyér, édes mézet sose várjon, ha pusztulnék jajt kiáltson, igaz szive menedékvár, bezárkózom oda én már. PARASZTLÁNY Ahogy ott 61 szép kévéi yen csillag nem függ úgy az égen a szemében ingaóra tiktakkolva hit a jóra a föld barna bőre barna a világot kezén tartja sziklatömbből fénytelen szülte meg a végtelen. RASZUL GAMZATOV: A tűzhely mellett Kályhánk ajtaját kinyitom, a a lágy parazsat szítani kezdeni — lassan megéled a láng, s míg nézem, ágy tűnik, a tűz hars bokra alatt nem szenek égnek, de sok-sok csillag-szilán' Gyerekkor csillagai, az otthoni égé! 8 itt ülve a tűznél már hallani vélem a régi meséket, mintha apám mesélné, z a dalt, mintha anyám dalolna serényen... Éjfél GyöngtH a tfiz. Elzárom az ajtót. Ftist se, láng se maradt. Nincs semmi tovább! Csak szivemben a meleg, csak apám szava és anyám dala tölti színültig a szobát (Fordította: Kovám Nándor RAXJAJÍ GAMZATOV Lentn-díjaa szovjet-dagesztdni kBttti. Verseibe* a klasszika* hagyományok élnek tovább (Pmsktn, Lermontov, Nyekraszov) a gazdag népi folklór és « modem, haszadik századi költői vívmányok ötvözetében. Rövid, néha két strófát versedre a gondolatók afo- risztikns tömörítése a jellemzői NÉGYSZEMKÖZT ÁZ OLVASÓVAL Beszélgetés Veres Péter Kossuth-díjas íróval Fenn és lenn HHVd IcntVIpyBMrgf^ nem Jelzi kék pgpjr alatt« csak poros füvek zöld kardjain, omló rögök hűs árnyékában, kérők és bodzák lengő ágasa esülasn meg a kis csiga-út. Antennám; két csiga-szarvacska kilőtt nyű a hegyes magasba, a a bokrok alján is emberin % MhSBto crk muz&Kaja# ▲ vögy síkja együtt fordul a csúccsal, a magasban-énóval egy távolságra vagyunk a naptól, testi nagyobb a centrifugán» eró, lent erősebb a szinkron szívdobogás, a réten a felhők árnyára együtt szalad a felhőkkel, de aid lent kiált, annak hangját ax erdő zúgása elnyeli. magasabb értelmezést tarptefc. Egy-egy élményt, tényt és Jelenséget lehet lenntebbi és lehet fenntebbi szintről is né*- ni. Azt hiszem, ennyi az egész. s Vonzotta-e valaha a deA* ma, gondolt-e arra, hagy ebben a nagyon kötött műfajban fejezze ki valn mely adott mondaatvaMte ját, vagy dere IdegenaeH éreste ezt a lehetőséget? — Nem volna m*t kflntörf»* lazni, még ha akarnék sem, én magam, a prózairó la megírtam, hogy a világirodalom edJ digi eredménye! alapján (a Jövőről nem mernél nyilatkozni, mert abban sok minden lehetséges!, talán a drámában Jo** hat legmagasabbra és tegmeaw szebbre az fró. Abban benm lehet a líra Is, a próza la PeoJ sze, csak a shakespears-t stínJ ten. Azonban ami az egész műfajt illeti, sok tízezer JáW szőtt szin darabból csak néhází száz lehet az, amely maradandó és Igazi Irodalom, tgad költészet A többi ón. Juta* mersz" Ara, fogyasztási cüfcfc, a szofMoztsto spar ^ranujapj Szerintem csak a a ndnctoí rab igazi irodalom, amelyikben valóság, gondolat és kőítésael van, mert az olvasva is JÓL a— a. . .. .------a---- -*■ — «t rwali neAnruou, Úgy a drámában vedó prőbálkoaAai hoz már nincs Időm. Nem nap3 tárl, vagy óra-időt értek, tm? nem JeOd kSOT, ha agyas «4 a fogalom érthető volna. Olyan sok ügy, kős-gon) ét írói gond zaklat, az országi 4 világ és a magyar nemzet som- kérdései körül, hogy drámairól kísérletekre, vagy fUmnoveHa írásra már nem mozog benn nem a munkásáén ved óly. Meri csak olyan színdarabot, vagy filmet volna érdemes megfent, amelyik nem kevesebb, hanem több volna, mint a agteü vagy az tBenfléz Ezt hastf mine—negyven esztendővel esM előtt kellett volna kezdesd, amikor én még krampácaukaá és kaszálni—kapálni Jártánál De nem volna teljes a dr& maírástói való hózódozásom magyarázata, ha hozzá nem tennék még valamit Ahogy tapasztalom, a drámákban túlságosan az előadástól — randái zőktől és színészektől — függi hogy mi *J5n kt“ belőle. Kevesebb lesz-e, vagy több, méné amit az író adott? Az petzza nem baj, ha csakugyan több —« szebb és nagyobb less a mű ad előadások során, mert bizony megesik, hogy a költő maga sem tudja írás közben, hogy, milyen mélységekben, vágyj magaságokban Járt. A másik eset azonban, bogy az előadás nem éri ei ai fed színvonalát — különösen teH ki—szellemi színvonalát —j vagy éppenséggel mást mondj mást sugalmaz, mint amit rés író akart, többször megtörténik. Még az is előfordul, hogy and az fró lelkében és a művében emberi tragédia volt, előadás közben családi veszekedéssé alpáriasodik. Ez bizony nem csábít engem arra, hogy drámával is próbálkozzam, pedig mint mondtam, tudom, hogy a drámában valósulhat meg legjobban az az igény, hogy az író saját gondolatai, meglátásai, eszméi és ítéletei képzelt alakokba, eseményekbe és jelenetekbe áttéve, általános érvényre emelkedjenek. Mindegy. Most már igencsak megmaradok az eddigieknél: egyedül, vagyis négyszemközt az olvasóval. Vagy értjük egymást, vagy nem, de ez a kettőnk ügye. Nekem mindenesetre lelki békességet ád, és ez a további munkában mindennél fontosabb, még az esetleges színházi, vagy filmsikereknél is. Az írói munkát nemcsak magánügynek érzem, hanem közösségi — nemzeti — szolgálatnak is. Persze, igazán jól szolgálni csak halhatatlan remekművekben lehet, de az az Istenek és a sors nagyon ritt» ajándéka. „homo sapiens" — gondolkozó lény. Csak annyit szeretnék még elérni, de ezt nagyon, (kérdés, hogy ebben a korban ez lehetséges lesz-e?), hogy ne közbeszőtt elmélkedésekben, ágyszólván ismeretanyagként, hanem a történés és a látomás útján, mintegy sugallatképpen tudjam megindítani az olvasóban a gondolkodást Ebből a szempontból azonban azt tapasztalom, hogy nemcsak bennem van a hiba. Vannak ugyanis ebben a kötetben olyan elbeszélések is, amelyeknek a szövegbeli történéseken túl jelképes értelmük és tartalmuk is van, d* még nemigen találtam olyan olvasót —, sőt kritikust sem! — aki ezeket a jelképes tartalmakat felfedezte volna. Csak az írásban volna a hiba? Nem világítja meg magát élesen, mindenki által észrevehetően a jelképes tartalom? EK is igaz lehet, de az is, hogy nem minden olvasó gondolkozott még azokon a dolgokon, amelyek az írót szenvedélyem foglalkoztatják, vagyis némelyik olvasó nem kapcsol. Htom az ügyhöz -antennája’*. Hogy melyek ezek az trá-eót? Nem magyarázom meg. Akii csakugyan érdekel, keress« meg, fedezze feL Mégis, kiindulásul, csak az Ismertebbek közül: A Juhász és a palija, a Mostoha apa, Laci, fEgy ló története}, Dos és Bandika Es persze A kefieflen leány, de az külön könyv, atom benne ebben a kötetben. Van ezek közt olyan te, p&- dánl a Mostoha apa és A Juhász és a pulija, amelyeknek a Jelképes értelmét magam is csak később fedeztem feL Amikor írtam, csak a történetre gondoltam. De azt MBzewa, elég tnd i Szellemi kalandozásoknak nevezte olvasónaplójában azokat a vallomásokat, amelyeket kartársakról és elődökről. vBágfradalmi pályatársairól, a luegtame- rés öröméről, az alkotás gondjairól fel Hova helyezi Veres Péter soéppró— Hadd Ismételjem^ mert ezt is csak ismételni lehet, hegy rövid már ahhoz az én életem, hogy minden meglátásomat, gondolatomat, véleményemet vagy esetleges ötletemet drámába, vagy regénybe, akárcsak elbeszélésekbe tehetném át Meg aztán némelyik nem is arra való. Mégis röviden szólva, én az ilyen írásaimat is elsősorban irodalomnak és nem a szó szorosabb értelmében vett tudománynak tartom. Hogy valami eddig el nem mondottat is adhassak ebben a beszélgetésben, az én véleményem szerint az író tudhat akármennyit, tudhat nagyon sokat is, de azért mégsem tudós! Például ezekről a szóban forgó elbeszélésekről is azt hill etné az olvasó, hogy ez az író sokat tanulmányozhatta az életet és nagyon-nagyon megfigyelte az embereket Hadd mondjam hát meg ez alkalommal, hogy a szó szokásos értelmében soha nem „tanulmányoztam" senkit és semmit, és a módszeres, aprólékos megfigyelés sem kenyerem. Egyszerűen csak láttam, amit láttam, és talán felszívtam a dolgok lényegét, mit tudom én, hisz minden csak úgy jött A személyes élmények és a látotthallott jelenségek, tények szülték a gondolatot, a gondolat a továbbgondolást, majd a to- vábbgondjrfás maga is élmény lett, mert nagyon komolyan vettem, ahogy mondani szokták, „mellre szívtam” mindent, így még a régebbi élmények, tények, jelenségek is, meg az újonnan jöttek is mind-mind az is jó Irodalom, ha Bocaedo, Maupassant Csehov, Móricz Zsigmond, avagy regényről szólva, ha Flaubert, Tolsztoj, Solohov és a hozzájuk mérhető írók kezenyoma és lelki töltése érződik rajta. De hadd beszéljek végre a magam dolgáról. Talán egy példában tudnám legjobban megvilágítani, hogy ezekben a novellákban, ha műfajilag csakugyan van bennük valami ój és eredeti, az miben nyilvánul meg. Adva van egy-egy k!s emberi közösség, mondjuk egy munkáscsapat egy közös szálláson, egy szakasz katona, egy laktanya egyetlen szobájában, egy csapat fogoly egy barakkban, vagy éppenséggel csak egy falusi tanyázó társaság az ablak alatti kispadkán, vagy a házban a kemence mellett Ezekben a kis emberi közösségekben néha-néha mesélni, máskor csak elbeszélni szoktak. A mese az — mese, mindenki tudja, az elbeszélés azonban lényege szeriirt „igaz történet". Ennek az a belső törvénye, hogy az elbeszélő szinte kínos gondossággal ragaszkodik hozzá, hogy csak a valóságosan Igazat mondja. Ezért „izéztkfi menyit némelyik elbeszélő. Nekem, égy látsz», éppen paraszt! és munkás élményvilágomból következően ez a műfaj volt a leginkább testhezálló. Magától Jött, amikor feni kezdtem. Csak ezen a nyomon lehet hát ezeket az írásokat megítélni, vagyis azon, hogy az egyes írásoknak megvan-e mindig ez a valósághitelük, és hogy ez a valóság mindig és mindenütt költészetté, irodalommá emelkedett-e? Qmek megítélése most nem aa én dolgom. Én csak annyit sze- retoék még az elmondottakhoz hozzátenni, hogy tudom és érzem: nem minden olvasó szereti, ha az olvasás élvezete köziben még goodolkoztatják Is. Le tudnék mondani erről a gondolkoztató szenvedélyem, ről? Nem tuck*, nem is akarok. Amint én nem tudok gondolkozás nélkül élni, szeretném, ha az olvasók sem tudnának anélkül élni. Az ember regién addig keringtet: ide-oda,; amíg — észre sem vették —; megfordultak és ahonnan tón-; dúltak, oda kerültek vissza. A; főkirály tekintélye egy pillanat: alatt összeomlott. Hadserege; fellázadt . ! — Hová veiBtautH — fcSTtot-: fák a Lichtemstein-testvérek.; — Otthon a papa agyonver!! Már amúgy is későn étkeztünk! volna meg! ! Megfordultak. Á hadrend! felbomlott. Futottak. A térkép-! hez többé nem nyúltak hozzá,! hanem az utca sarkán posztoió! rendőrt kérdezték: — Biztos ár kérem, merre! van a Lujza utca? ! Már messziről látták, hogy; az ezredes, meg a tábornok úr< papája éppen a sarki kocsmába; tért be. A tisztikar lichten-; stein része utolsó erejét megfe-; szítve rohant fel az emeletre,; besurrant a lakásba, és —; ahogy másnap mesélték — rög-; tön, vacsora nélkül, ágyba; másztak, s úgy tettek, mintha; már régen aludnának, hogy; megmeneküljenek a veréstől, s Édes Jóska búcsúzóul azt> mondta Mártonnak: S — Fakirály úr, vegye tudo-> másul, hogy én, az igazi főki-> rály ezennel lefokozom! Hol-> naptól fogva ezredes lesz. Szé-> gyellje magát! > Márton dühbe gurult: > — Eredj a mamádba! > Otthon elmondta, hogyan ló-? gatták lábukat a vízbe. Ficzek? úr (nem tudván, hogy egy det-| ronizált uralkodó áll előtte),? kifordított tenyérrel — az ke-? ményebb volt — szájon dör-? gölte a fiát, aki pedig a detro-? nizálás után is még mindig ez-< redes voit ? Ez év első felében Veres Péter novelláinak gyűjteményes kötetét jelenteti meg a Szépirodalmi Könyvkiadó „Való világ” címen. Ebből az alkalomból beszélgetünk, de igazában erre az eseményre sincs szükség, hiszen Veres Pétert úgy tartja számon a szakmai és olvasói közvélemény, mint akinek mindenkor van fontos és érdekes mondanivalója, mert a nép mindennemű gondjaival együtt él, figyel és figyelmeztet, elemez és következtet. \ 0 > Elbeszéléseinek válogatott kötetét rövidesen kézhez kapja az olvasó. A novella-formáról — as ön szavaival élve — a népi elbe> szélesről vallott esztétikai > felfogása változott-e? A „Való világ” ad-e áttekintést a Gyepsor-novelláktól > napjainkig terjedő novel> latermés Ilyen értelmű „fejlődéséről”, módosulásáról. Mit tart korszerű ; novellának, s mennyiben ; sikerűit saját stíluseszmé; nyét e kötet írásaiban ; megvalósítania? ! —> Mit is mondhatnék erre ! olyat, amit még meg nem fr> tam volna? A többször elmon> dott dolgok ismétlését az ot> vasók érdeklődésével, figyel> mesRégével való visszaélésnek > érzem. Még akkor is, ha tu- ; dóm, hogy nem mindig > ugyanazok az emberek ülnek > a könyv előtt, és még akkor • is, ha tudom, hogy nemcsak > az írók cserélődnek az klók ; során, hanem az olvasók is. ; De térjünk a tárgyra. ! Szerintem minden műfaj Jo- í gosult, amelyben olyan dolgo- ! kát mond el az író — étménye- ! két, gondolatokat, meglátáso- ! kát —, amelyeket még nem ! mondott el senki. Vagy ha > szerényebben fogalmazunk: ! ahogy még nem mondta el sen- ! ki. Egyetlen kritérium: iroda• lom lett-e, költészetté emelke> dett-e? Ez akkor is érvényes, > ha az író teljességgel a képze- ! leiére bízza magát, mint a me> sében vagy a kalandos és ro> mantíkus regényekben (ez a > Jókaí-csoda titka), akkor is, ha > az egészen közönséges minden> napi életet, a megtörtént, vagy ; kézzelfogható valóságot adja. ; Ha ebből a szempontból né- ; zem ezeket az elbesaéléseket » mármint az enyémeket, némely ; részben elégedett, más részben > elégedetlen vagyok. ; A műfajjal magával Kernné ; gondom. Mindent meg lehet ; írni és sokféleképpen lehet J61 ; írni. Például, van a tiszta me- ; se és az is lehet igazi iroda- ; lom, ha igazi író írja, és van a ; „kitalált”, de a valóság elemei- ; bői épült novella és regény, és- és elmentek az Őt közepéig.- Váratlanul kocsik zárták el út- jukat Vissza kellett futniuk. Az ezredes sírva fakadt. A fő■ király is zavarba jött. A gyerekek Jobbra-balra forogtak, ■ végül, amikor a hinták áradata megszakadt, átsurrantak és gyorsan továbbmentek. Jó ideig vonultak szótlanul, amikor Édes Jóska hirtelen elkiáltotta magát: — Megint a Dunához jutottunk! így v-olt: az Andrássy út kö- j dett a kocsiforgalom, egyik fogat a másik után száguldott tova, a belső puha úton lovasok vágtattak; féloldali ülve a nyeregben, a nők, fejükön cilinderrel. A gyermekek a fakirály parancsára kézen fogták egymást — Mtt szólnak otthon? — nyögött a két Lichtenstein gyerek, a tábornok, meg az ezredes. — Csend tegyen! — rtpsfcodott rájuk Márton. Az Andrássy úton «Dato—— HBgöa tadaQora, különbéi lefokozom. íf Az ezredes bánatosan ph Ingott, összecsapta meztelen Iá bSti a a hadsereg tovább ma Kínozott Végre megérkeztek e De nához. Lementek a rakpart ad só lépcsőire és mezítelen lábú kát a víábe lógatták, öfelség volt a kezdeményező. Majd ki vétel nélkül mindnyájan lábú kát áztatták a víziben — a fő király, a helyettes^ a tábomo kok, az ezredes, sőt Ficzek Ban di kapitány úr is. Közben nézték a kftáruh égen felragyogó színek játékát amit a szűk Lujza utca felet sohasem láttak. LL A nap lassan a buda hegyek mögé ereszkedett Jobbról a Váci éti gyárak szemben a budai malmok ké menyeiből felszálló vékonj füstfátyol ölelkezett össze a fo lyó felett A levegő tele vol szénporral. Hűvös szél támadt A rakpart alsó lépcsőihez nen Ss halk, inkább ábrándos Do na-hullámok ütődtek, külőnö sen akkor, ha egy propellea jött, vagy ment át a vízen. fi. hullámfodrok egyre jobban pirosodtak, majd szürkültek megbámulták. A főkirály kissé megrezaent parancsot adott a visszarvo- feulásra: — Haza! Elindultak. De a Nyugati pályaudvarig sem jutottak el ■amikor hirtelen rájuk sötétedett. A folyónál későbben áll be az este, mint a házak között. Erre nem gondoltak. Kése volt már. Mire eljutottak az Andrássy úthoz, már éjszaka «itt.
