Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

Kőbányát nyit a doni oszlói termelőszövetkezet (Tudósítónktól). A domoszlói Mátragyöngye J Termelőszövetkezetben ered- > ményes évet zártak, a tagok * megelégedéssel fogadták a i munkájuk után járó jövedel- | met. A munkaegységenkénti 43 forintos részesedést az idén tovább akarják növelni, ezért | a fő mezőgazdasági tevékeny- j ségek mellett sok gondot fordí- j tanak a segéd- és melléküzem- j ágak fejlesztésére is. j Jelenleg egy kőbánya feltá- I rásán dolgoznak és építik az J odavezető utat a gépjárművek * számára. A termelőszövetkezet J vezetői már folytattak előzetes * tárgyalásokat a kibányászott J kő értékesítésére. A tárgyalá- * sok eredményesek voltak, az j épülő Visonta Hőerőmű és a * Közúti Üzemi Vállalat korlát- j lan mennyiségben veszi át a 3 kőbánya termelését. I--------------- * Automata gépek I a félvezető | gyártásnak * Gyöngyösösn 1966-ban több t mint hatvan százalékkal nö-1 vekszik a félvezetők — tran-J zisztorok és diódák — gyártá- * sa, mert erre az ipar fejlődése J tart igényt. Ehhez azonban * nemcsak létszám, hanem kor- * szerű gépek is szükségesek. Az * Egyesült Izzó gyártmányainak | gépi fejlesztését maga végzi, és * maga állítja elő a gyártáshoz* az új berendezéseket. Gyön-* gyösöm most fejeznek be hét* új automata gépet, amelyek J nagyban gyorsítják majd af gyártást. A külföldről vásárolt J tűhajlító és tűhegyező géphez * pedig automata adagoló-tára- J kát készítenek, hogy ezzel is * növeljék a teljesítményt J Egy kis jóindulat Oj munkások ér­keztek az üzembe. Az egyiknek azt mondta az előadó, hogy nem nagy dolog az egész, inkább csak afféle formaság. Ép­pen elegendő — ha átnézegeti a tartalom- jegyzéket. A másik­nak pedig szó nélkül kezébe nyomta a könyvet. Az egyik azért nem felelt meg a vizsgán, mert szó szerint vette a „jó tanácsot”, csu­pán a tartalomjegy­zéket fújta, egyetlen témába vágó kérdésre sem tudott válaszol­ni — a másik pedig azért nem, mert két nap után derűit ki róla, hogy... anal­fabéta. ,. A meglehetősen komikusnak tűnő kis történetet a minap hallottam egy érte­kezleten. A tekinte­tek akaratlanul is mosolyra rándultak — bár a felszólaló korántsem akart hu­morizálni. Ellenke­zőleg: nagyon is ko­moly hiányosságra akarta felhívni az egybegyűltek figyel­mét! Arra, amit saj­nos másutt, több he­lyütt m észrevehe- tünk, tapasztalha­tunk.: hajlamosak va­gyunk arra, hogy a feladatok könnyebb végét fogjuk meg, gyakran lelkiismeret­lenül, felelőtlenül vé­gezzük kötelességün­ket. „A mór megtette kötelességét.— mondjuk, s hisszük s dehogy merjük még önmagunktól sem visszakérdezni: igaz-e állításunk?! Becsapjuk saját magunkat — s tár­sainkat is. Ez pedig előbb vagy utóbb visszaüt, érezteti a z-t hatását. A kárt vala mennyien fizetjük, a $ felelőtlenség mind- J annyiunkat büntet $ A büntetést — seri-* ki sem vállalja szíve- * sen. Utólag szeret- * nénk hirtelenjében | mindent „visszacsi- * nálni”, szánjuk-bán- J juk vétkünket, s hogy * jóvátehessük, kapko- j dunk fűhöz, fához. S * megfeledkezünk ar-1 ról, hogy elejét lehet- J ne venni a hibáknak! Nem is kellene * hozzá sok, csak egy kis szív. Egy kicsivel * több jóindulat, alapo- * sabb munka.. ! * (— ni) c4 közelgő tan ászról- KÉPEKBEN Féltett kincs a. zöld, nyakigláb palánta. A kápolnai Alkot­mány Termelőszövetkezet kertészetében éjjelre a kétablak- soros melegágyakat szalmával fedik, de nappal már nem tesz kárt a friss, új erőt pdó és a korai napsugaraktól már felmele­gedett levegő. A szőlőhöz még alig járható az út. Bokáig ért a sár azok­nak az embereknek is, akik az egerszóláti anyatelepen láttak munkához ezen a napon. Az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság dolgozói itt már metszettek. Tóth János met­sző, ollójával a magukhoz térő vesszőket igazgatta, így követeli szőlő. Csalhatatlan jele a tavasznak a kisbárány. A káli Már­cius 15. Termelőszövetkezetben Nagy László juhász a napokat számolja, hogy mikor viheti első sétájukra a kis bárányo­kat. Negyvenhárom bari látott eddig napvilágot a juhászai­ban, még százra számítanak. Az erősebbek az anyjuktól tá­vol, a napsütésben is jól érzik magukat, de talán korai a nap­fürdő, lehetne azért melegebb is. (Pilisy Elemér képes riportjai — Hanem megijedt maga'J akor kutyául. Még a borát is * elfelejtette meginni, amivel 1 megkínáltam. Örült, amikor* kívülről becsukta az ajtót. j — ... veszettül dühös volt,* bátyám. A kés csak úgy reme-J gett az asztal lapjában. Csend van egy pillanatig, aj két ember szembenéz egy- 4 mással. J — Aztán, tudja-e. miért let-* tem dühös? No, látja, magaj sem tudhat mindent... Amiatt $ dühöngtem, hogy a szomszé-j dómmal tévesztett össze, akivel j akkor éppen haragban voltam, * Arra gondoltam, milyen jótj várhatok én a közöstől, ha az I agitáló még a 20 holdammal is j összetéveszt mással? I A bajuszos zavartan játszik j a gyufájával, látom, fenemódt bánja már az egész játékot. j — Pincér! — mutat az újjá-* val a p.. .-i ember, és a baju- j szos vállára teszi a kezét. 4 — No, semmi hiba azért. Az J ilyesmi apróságot könnyen el- { felejti az ember. Ha maga nem J kérdezősködik, eszembe sincs j talán. — Sokra tartotta magát! EzJ az igazság! Ügy gondolta, hogy* P.. .en, csak maga az egyetlen, 1 aki különb a többinél? * A pincér az italt hozza. J — Olyan, mint én, bizony*' csa.k egy van a faluban. í A bajuszost elönti a méreg,* a nyaka vörös lesz, dühösen, j egy szuszra hajtja fel a sört. *. — Aztán mi a jóistenért? * — Mert P.. .-en, én. magam,»' egyedül vagyok az elnök... * Szalay István j 3Cés cut asztalban Közelebb húzza a széket, az­tán teli tüdővel nekiveselkedik a szónak. — Szürke palás a háztetőjük, galambdúc van az udvaron. — És a macskánk, akkoriban négyet fiadzott... Megint nevetnek. — Tényleg nem emlékszik rám? Kávét rendelek, bánom, hogy elfogadtam a bajuszos meghí­vását. Mit kellemetlenkedik ennek a falusi embernek... — Maga volt akkoriban a „bázisember”. Azt mondták, ha maga belép, utána jön az egész utca. Még arra is em­lékszem, mit mondott, milyen ellenérvei voltak. A p.. .-i embernek szem­látomást tetszeni kezd a dolog és a falusi higgadt bölcsességé­vel adja a szót. — Látja, most már mintha rémlene valami. Három nap járt hozzám és nem tudott megagitálni. Mindig olyanok­kal jött, amilyeneket én már előtte való nap olvastam az újságban. A bajuszos koccintásra emeli a poharát. — A harmadik nap estéjén aztán meg is haragudott. Em­lékszik? Felkapta a kést és az asztalba vágta. Nem és nem, a kutyajóiS'tenit. Kiabálta. A p.. ,i ember úgy nevet, hogy a könnyei potyognak. A sör is kilöttyen a poharából. sose tudja az ember, hol talál kozik. — Látja, ebben mennyin igaza van. Három éve Egyip tómban szereltünk egy gyára Nasszeréknak. Négyünket küld tek le, mint szakmunkásokat Láttunk tevét, piramist, arabo és csodálatosan szép lányokat Egy este elhatároztuk, szétné zünk közöttük. A távolsál nagy, az asszony még csak ál mos órájában sem gondolhatja hogy muzulmán hölgyekre va dászunk. A második este sike rült is ismeretséget kötni és sé tálni indultunk egy oázis felé Alig mentünk néhány száz mé tért, amikor autóbusz fékezet mellettünk. Nyílt az ajtó és i vezető kiszólt: — Szevasz, Hosszú! Csókjai küldi a kedves feleséged! ... Tímár volt, az Ikarus: gyár szerelősofőrje, aki az ara bóknak hozza ezeket a hehe mót kocsikat. A ricsajos asztaltársaság fi zet és távozik. Észreveszem hogy a bajuszos megint figyel a szomszédját. — Esküdni mernék, hogj láttam már magát valahol. A. tanácsnál, vagy a kereskede­lemben dolgozik? A bajuszos a fejét rázza. — Paraszt vagyok. P.. .n. — Megvan! Mondom, mon­dom ón, hogy találkoztunk már. Négy éve jártam maguk­nál, amikor szerveztük a falut — Szereti a sört? — A bort jobban. A sörtől csak a gyomra nő az ember­nek. A pincér hoz két korsó sört és két deci Leánykát — Egészségükre, uraim! A magas, bajuszos férfi fel­hajtja a sört, letörli a szájá­ról a habot. — Egy forinttal több borra­valót adok. A másik csodálkozik. — Az „uraimért” jár a na­gyobb borravaló. Elvégre, ha valaki „úr”, az legyen gaval­lér, fizessen. Nevetnek. A bajuszos elme­séli, hogyan járt Bécsben, ami­kor kint voltak a feleségével. Azt hitték, ott is mindennek szabott ára van és kiderült, hogy a szomszéd üzletben ke­vés al-kú után csaknem a fe­léért vették meg ugyanazt az órát. i Zajos társaság érkezik, leül­nek a kályha mellé, rántott májat rendelnek. — Kitűnő körömpörkölttel is szolgálhatunk, tisztelettel... A mi asztalunknál csend van egy ideig. Ilyen helyen, ha rá­ér, bámészkodik az ember, hogy gyorsabban teljen az idő. — Magát már láttam vala­hol — mondja egyszer váratla­nul a bajuszos a szomszédjá­nak. — Meglehet Kicsi a világ, Akaratlanul is a régi nóta fut eszünkbe, amely a könny­zacskókat ingerlő módon me­séli el a vén cigány giccses történetét. Szerepel abban öreg anyóka, vadgalamb, pén­zért mindenre kapható pincér & így tovább. Végül a „meg­ható” zárókép: nem muzsikál soha sem már, csendes lett a vén cigány... Kísértetiesen hasonló törté­netet produkált a közelmúlt­ban az élet — Gyöngyösön. Persze, modern körülmények között zajlott az esemény. És a giccsnek nyomát sem talál­hatjuk meg benne. Levél jött Egerből érkezett a levél, a Művészeti Dolgozók Szakszer­vezetének megyei titkársága értesítette Csikós Jenót, utaz­zék be a megye székhelyére. Vigyen magával „bandát” is, mert a Park Szálló igazgatója meg akarta hallgatni. A gyön­gyösi Mátra Szálló éttermében népi zenét akarnak adni a Vendégeknek, mint valamikor, cégen. Csikós Jenő, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat alkalmazásában állott, éjjeliőrként tevékenykedett. Furcsállotta a levelet, de póri­as sem volt az utazáshoz és bandája sem, amivel odaáll­hatna a zsűri elé. A szakszer­vezet gyöngyösi megbízottja azonban megmagyarázta neki: a szerencséjét teszi kockára, ha itthon marad. Mégiscsak más a Mátra Szálló éttermé­ben prímásnak lenni, mint éj­jeli őrnek az építőipari válla­A két lehetőség között vá- fasztani, nem tartott sokáig. Csikós Jenő elutazott hát Egerbe, ott a Parte Szálló igazgatójánál jelentkezett A Mátra Szálló ugyanis Egerhez tartozik, ezért a dolgozók fel­vétele és elbocsátása » Eger­től függ. Ment minden, mint a kari­kacsapás. Mire Csikós Jenő felocsúdott, mór kész volt » szerződés is. Váratlan fordalat A négytagú népi zenekar Csikós Jenő prímás irányítá­sával naponta szórakoztatta a Mátra Szálló éttermének ven­dégeit A banda minden tagja jöi érezte magát, az öreg prí­mással pedig madarat lehetett volna fogateü. Számolgatta ő is, otthon a család is, már csak alig néhány hónap hiány­zik a nyugdíjjogosultsághoz, a magas kereset milyen jól jön hát. Aztán történt, hogy a Park Bzálló igazgatója Gyöngyösre átázott Beült az étterembe a Mátrában, a zenekar az ő tisz­teletére még jobban igyekezett a muzsikálással. A siker azon­ban elmaradt Sőt! — Hogy milyen rosszul ját­AAAAAAA AAA AAAAAAAAAJ. A. szik ez a prímás! — elégedet­lenkedett az igazgató. — Nem való ide! És ugyanaz, aki néhány hét­tel korábban Csikós Jenőt al­kalmasnak találta, most ép­pen az ellenkezőjét állapította meg. Ennek az igazgatói véle­ményváltozásnak a következ­ménye pedig csak egy dolog lehetett: közölték Csikós Je­nővel, hogy a szerződését nem hosszabbítják meg. Az indok A prímás kíváncsi volt ar­ra, miért adták ki az útját olyan váratlanul így hangzott a felelet: Nem felel meg, szak­mailag alkalmatlan. Különben is, a szerződését nem köteles a munkáltató meghosszabbíta­ni. Csikós Jénő álmai pillana­tok alatt szertefoszlottak. Hiá­ba idézgette magában a hosz- szú múltat, a pesti szórachOBÓ- helyeket, ahol olyan sokat muzsikáit, az egykori gyön­gyösi Vörös Csillag Szállót, ahol éveken át volt másodprí­más és a többi helyet is. Al­kalmatlan. Kimondták az íté­letet Mit tehet ilyen helyzet­ben? Mi sem tudtunk sokat tenni, mint ahogy a Gyöngyösi Vá­rosi Pártbizottság sem, de még a megyei fórumok sem, ahová szintén elkerült Csikós Jenő ügye, hiszen az öreg ci­gány 1945. óta párttag, érthe­tő, ha a pártszervek is foglal­koztak sorsának váratlan for­dulójával. A legnagyobb nehézség, hogy ez egri szálló akkori igazgatója és a gyöngyösi szál­ló csúcsvezetője ma már más­hol van állásban. Dr. Csizma­dia László, az új igazgató csak hallomásból ismeri az ügyet ő mondta, tudtával Csikós Je­nő ellen sok panasz érkezett a vendégektől. Ugyanezzel ér­velt Virág György, a Mátra Szálló új csúcsvezetője is. Hi­ába kértünk azonban írásbeli bejegyzést, vagy panasz-leve­lezőlapot, ilyet sehol sem ta­láltunk. Még annyit: a volt gyöngyö­si csúcsvezető úgy nyilatkozott annak idején, hogy Csikós Je­nő személye ellen semmi kifo­gás nem merülhet fel, a zene­kart szigorúan kézben tartja, de hát az igazgatói döntés.. . Ha egyszer szakmailag alkal­matlan ... Fellebbezünk Csikós Jenőt hívták prímás­nak. Meg is felelt a fej tételek­nek. Utódja éppen olyan be­sorolási kategóriában van, mint amilyen az övé. Hivata­losan sincs különbség köztük a szakmai tudást illetően. E sorok írója is hasonló véle­ménnyel van, mert az új prí­más játékát is hallotta. És mégis ez történt Csikós Jenő­vel. Nyugodtan hangsúlyozzuk: Csikós Jenövek a több mint húszéves párttaggal, a több évtizedet végigmuzsikált öreg cigánnyal. A cifrány szó most foglalkozást jelöl, azért hasz­náljuk itt És indokolatlanul történt mindez vele, ezt is hangsúlyozni szeretnénk. Még­hozzá mindez néhány hónap­pal á nyugdíjazása előtt Ezért fellebbezünk az ügyé­ben, ezért tiltakozunk az őt ért sérelem miatt, ha a parag­rafusok szerint nem is történt véle szabálytalanság De van nekünk egy nagyon fontos sza­bályunk: az emberség, a hu­manizmus. Ezt a szabályt dur­va sértés érte. Egy öreg kommunista, aki becsülettel eleget tesz és tett kötelességének, nem juthat ilyen sorsra nálunk. G. Molnár Ferenc A vén cigány

Next

/
Thumbnails
Contents