Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
FELFEDEZÉS és a világ, fa midi ólának igénye Gondolatok a szocialista realizmusra szóló vitához purőpa-szerte megélén- *“ kültek a művésziét kérdéseiről folytatott viták, de ezek középpontjában — Nyugaton és minálunk egyaránt — a realizmus, sőt a szocialista realizmus lehetőségei állanak. Csak olyan apró tényékre hadd utaljunk, mint Peter Weiss, világhírű német drámaíró nyilatkozata, amely szerint csak a szocializmus prespektí- vájának tudatában tudja el- képzielni alkotóművészetét, vagy Sartre több cikkének és előadásának gondolata, melyben arról szól, hogy a mai művészetnek centrumában éppen a szocialista művészet áll, hogy Sartre nem a szocialista realizmusról beszél, az — úgy vélem — mit sem von le abból, hogy a probléma, a művészet megújulásának távlata őt is izgatja. A kérdés tehát a levegőben van Nyugaton is. Nálunk ®äst a vitát foglalja össze és ennek az eszmecserének következményeit összegezi a pórt Kulturális Elméleti Munkaközösségének immár egy esztendeje publikált tézisei a szocialista realizmusról, és ehhez a vitához ad újabb gondolatokat a nemrég közzétett Ideológiai Irányelvekről sssófó pártdokumentum is, A vita egyik elágazásában igén sok szó esett arról, hagy a szocialista realizmus újszerűségét egy újfajta művészi magatartásban: a valóság iránti felelősség kibontakozásában kell keresnünk. Már Roger Garaudy, a realizmus vita egyik elindítója is megpendítette ezt a gondolatot, de hazai vitáinkban ugyancsak többször szerepeit ez a „kísérleti meghatározás’*. Mármost kétségtelen, hogy a szocialista realizmus történelmi jelenségét, világnézeti megalapozottságát nem lehet beszűkíteni egy magatartás végül is szubjektív keretei közé. Hiszen nyilvánvaló, hogy Solohov, Csuhráj, vagy Elouard és Brecht művészétét nemcsak a művészi magatartás különbözteti meg kortársaink nagyszabású, bár polgári művészetétől, hanem világszemléletük, emberábrázolásuk, a történelmi távlatokkal szemben tanúsított érzékenységük, stb. is ezt a különbséget húzzák alá. Mégis, ebben a gondolatban van néhány olyan mozzanat, melyet érdemes tovább fejteni. Mert éppen az új művészi magatartás tudja összefoglalni azokat a sajátos új történelmi-esztétikai jegyeket, melyek a szocialista realizmus legújabb törekvéseit, jellemzik: a világ új rétegeinek felfedezését, azt a pionír-pátoszt, mely az eddig még nem ismert életformákat, konfliktusokat és problémákat kutatja és teszi az ábrázolás középpontjába, valamint azt az elkötelezett felelősséget is, mely a valóságot éppen az új felfedezések révén is formálni, alakítani igyekszik. Brecht színháza vagy a dél-amerikai szocialista festészet nagv alakjainak — Sichei- ■rosnak, Orozconak — művészete érthetetlen lenne enélkül, de nemigen tudnánk összefoglalni még a mi novellairodalmunk, és új regénytermésünk eredményeit sem enélkül a belátás néliküL Sánta Ferenc Húsz órája, vagy Somogyi Tóth Sándor kisregénye, (Próféta voltál, szívem) éppúgy érthetetlen lenne a felfedezés művészi magatartása nélkül, mint Cseres Tibor szép és megrázó Hideg napok-ja, vagy Galambos Lajos néhány regénye. M it jelent a mai művész szótárában és érvkészletében a felfedezés ’gAnye? Nyílván nem kolunaVuiszi vállalkozást: nem ól. : -> J mi vidékeket kell feltárni, melyeket még senki sem látott. Inkább olyan társadalmi és emberi gondokat és örömöket, melyeket vagy nem érzékelünk kellő társadalmi súllyal, vagy illúziók, látszatok, előítéletek formájában teszünk magunkévá, és amelyek esetében nem a valósággal, hanem inkább délibábokkal állunk szemben. Itt van szükség a művészi felfedezésre: életünk olyan rétegeit bemutatni, melyeket a közélet, a közvélemény nem ismer, vagy félreismer, és csupán látszatminőségében tett magáévá. Talán Tvardovszkij volt az első, aki tudatosan ezt a célt tűzte a művészet elé, amikor a XXII. kongresszusom azt mondta, hogy a művésznek nem a már ismert tényeket kell művészileg kifejeznie, hanem olyan jelenségeket kell láthatóvá tennie, melyek még nem is kerültek a közvélemény fókuszába. Ehhez még hozzátehetjük: számos olyan előítélet is vezérli közgondolkodásunkat, melyeknek alapos, emberileg hiteles és művészileg megrázó feltárása nemcsak az emberek szemét nyitná fel, hanem a jelenben történő tájékozódást és alkotómunkát is megköny- nyítené. Nemcsak a hibák felfedését jelenti ez a művészi magatartás, bár ez is beletartozik a társadalmilag elkötelezett, valóságért és közösségért is felelős művész hivatásába, hanem az új emberi vonások feltárását, azt a gazdagodási folyamatot is felfedezheti, melyen az utóbbi évek során keresztülmentünk, s mely nem egyszerűen a jobbá-szebbé érés folyamata volt, hanem tragikus megpróbáltatások és helytállások során vezetett a teljesebb, emberileg gazdagabb életstílus felé. Az előbb Sánta Ferenc regényét említettem példaképp, nem véletlenül. A Húsz órában érezhető talán leginkább a felfedezés izgalma és igazsága. Pedig jól ismert tényeket, sőt ismert típusokat is sorol egymás mellé, és mégis az összkép valami eddig ismeretlen gazdagságú tabló lett Az elmúlt húsz esztendő válságait, konfliktusait mondja el, de úgy, hogy egy új történelemkép bontakozik elénk: egy sor illúziónktól, előítéletünktől szabadulunk, mikor a regényt letesszük kezünkből. Meg tudja mutatni minden jelenség „másik oldalát’ is, rá tud tapintani az igazság összetett jellegére, arra, hogy a tények különböző nézőpontokból más és más arcot mutatnak, és csak az összkép adja a teljes igazságot. Mikor a falura került orvos figuráját látjuk magunk előtt, azt hisszük, egy gyenge karakterű, „pesti úrífiú- val” van dolgunk, aki legfeljebb csak pénzt akar a vidéken keresni. Aztán egy másik jelenetben — a falu szemével látva — ugyanez az orvos úgy tűnik már fel, mint gondos és lelkiismeretes segítő, mint olyan hivatásának élő ember, amilyen még nem volt ezen a környéken. Aztán ismét vált a kép, és megtudjuk, hogy ez a szenvedélyes kötelességszeretet, ez a magát munkába fojtó hajsza csak a felejtést keresi: nem tudja megszokni a falusi életet, és ezért is keresi a munkát, a felejtést. A kép sokrétű, de a sok réteg egy és ugyanazon ember új arcát fedezi fel, azt a réteget, melyet eddig az előítéletek torzító lencséjén keresztül nem láttunk. Ugyanígy rajzolja meg Sánta az egykori falusi párt- titkárnak, Máténak sorsát és alakját. Ma éppen leváltják, és húsz évi odaadó munkáját cgv tű^oltöparancsnoki beosz- ■é-sal hálálják. Aztán egy mérik jelenetben megtudjuk, hogy ír'g barátaival szemben is bizalmatlan, kegyetlen ember volt, — de még ez a kép sághírnyi” nyerseséggel jelentkeznek ezek az új tények, ha tehát éppen az emberi következmények hiányzanak, — úgy a közönséget nem tudja felrázni, és alakítani. És ily módon nem tudja formálni a valóságot sem. A '•felfedezés fontossága kié- < gészül tehát a művészi kiteljesítés és felelősség követelményeivel is. Manapság sokszor? találkozunk ilyen, publiciszti-í kai értelemben vett nyers-5 anyaggal: néhány tény puszta) közlésével, mely önmagában 5 esetleg valóban új adalékot) szolgáltat, de művészi hatása) nincs, mert nem sikerül beil-5 leszteni a nagyobb társadalmi) összefüggésekbe. Sánta Ferenc,^ Galambos Lajos említett műveinek és még sok nagyszerű? írásnak és filmnek ez sikerült,? de valahogy a közvélemény? ezekből a sikerekből csak a < mondat első felét hallotta ki: 5 a felfedezés újszerűségét. A? művészi kiteljesítést, tehát a j mondat másik felét már nem? hallják meg. Pedig enélkül < nem érthetjük meg a szocia-j lista realizmus elhivatottságát, j A legjobb művek éppen arraí figyelmeztetnek, hogy a való-? ság formálásának igényével í kell párosulnia a felfedezése pátoszának, csak a valóság 5 iránti felelőség és a művészi) alkotás kiteljesítése, a nyers-5 anyag „átlelkesítése” tudja 5 megteremteni azt a kontak-5 tust, mely a művészet közönsé-? gét, a műélvező publikumot^ egész emberi mivoltában tudja alakítani. És ez a szocialista \ realizmus legfontosabb feladata — küldetése, elkötelezettsé- \ ge erre utal: az embert egészj társadalmi és egyéni mivoltában alakítani. Ehhez pedig a< valóság új rétegeinek és arculatainak felfedezése és átélhe-í tő, élvezhető újraformálása | szükséges. Almást Miklós ^WSA^^AAíVS^AAAA^WWVVVVSAA^^AAAA^SAAAAAA^WVVWW^W^AA# ( ANTALFFT TPTVAN: • Csak az eső Eső. Megint eső. Decemberi. Sáros ka!«esni. Ázó svájcisapka, A fénytelen kis utcák szögletén az esővíz is összegyűl riadva. Ki szól hozzám? Ki szólítja nevem? .. .A cukrászdában kávéeőz, s meleg van. Bepárásodott ablakok mögül rám néznek, s nem látnak az alkonyatban. Valaki szólt? Ki mondta a nevem...? De hiszen még a levegő se mozdul! Csend van! Csend, fis sertkise szól! Csak az eső hull, egyre csak hull... VASVARI ISTVÁN: sem a teljes igazság: a bizalmatlan, erőszakos titkár látástól vakulásig a határban járt, minden gondot-bajt ismert és intézett — csak maga sem tudva, — rosszul. És így kerekedik ki a kép, sok apró, egymásnak ellentmondó igazságból egésszé. És ezeket az egymással vitázó mozaikokat az írónak kellett felfedeznie: egyébként az előítéletek, a szenvedélytől eltorzított képék, vagy egyoldalú látómező elfeledte volna. Sánta műve persze csak egyetlen, eléggé önkényesen kiragadott példa a felfedezés jelentőségének aláhúzására. Ugyanígy mond újat, láttat meg a nézővel új emberi és társadalmi problémákat Jancsó Miklós Szegénylegények c. filmje, vagy Salamon Pál nagy sikerrel játszott színdarabja, a Magadra kiálts. P ■ ersze a felfedezés, mint művészi jelszó önmagában éppoly szűkös és félrevezető, mint az az elmélet, mely csupán a magatartás újszerűségében keresi a szocialista realizmus magasabbrendüségének jegyeit. Egyoldalú lenne ez, mert nem elég csak felfedezni valamit: a szociografikusán összegyűjtött tényanyag, amelyben ott lapul a világ új arculata, az új társadalmi gondok váza is, csak akkor tud hatni az olvasóra, vagy a nézőre, ha nem a maga nyers formájában kerül elébe, hanem a művészi újraalkotás munkájában újjászületik. Ha a művész látásmódján, egyéni- egyedi világtérképén is megtörve hozzácsapódik mindaz a szenvedély és emberi igazság, amit csak a művészi megformálás adhat A valóság felfedezése tehát csak akkor sikeredik, ha a művésznek sikerül kifejtenie az összefüggések távolabbi rendjét is, ha az általa felfedezett mozaikokat be tudja rendezni egy általa „újrateremtett” világ társadalmi egészébe. Ha ez az egyéni át- éltség hiányzik, ha csak „újHÁZÁIG Megyek. A völgyben homály heverész: valahol zirreg egy szorgos fűrész —• másutt tölgy szólít kopár-melegen: Osztozol társam hűs vénségemen? Agak rezzennek havas szél alatt; köd futorászik, megcsap gyantaszag, s úgy viszem magammal az ózon eg ízéit, hogy bennem ragyog a rebbenő vidék. Bennem ragyog a rozsé fagy-üveg — csillámain a huhhanó hideg; valahol messze szán-csilingelő —» szavával szól az elsüllyedi idő. Törköly szagú és tehén illatú háromkirályok: hol van a fain? Csak arra, arra, arra egyenest, amerre látszt egy csillagot, tüzest! KATONA JUDIT: MEGBÁNÁS Tündérlépésű felelőtlen anyám bebújt a föld alá. Kócosán gubbaszt egy gödörben s dacol. Hallgat és meg se moccan. Könyörgök szépen, szidom hosszan szidom és újra kérem őt; csak még egyszer jöjjön elöl Egyszer én Is így tettem éppen. Elbújtam, 6 meg sírt is értem jajveszékelve keresett és most bosszúból visszadta fájdalmát, nem válaszol a hangra gyökér hangja már földbe nőtt Akkor a szekrényben talált rám a sötétben mélyen aludtam. Felvert utcát és rendőrséget És én nélküle élni tudtam tizennyolc vacogó évet s kf tudja mennyit még, míg élek. GUBA BÉLA: Néhány perc lehetett még Ihátra vonatindulásig. Egyedül ültem a fülkében, s furies® önzéssel azért drukkoltam, Iliogy lehetőleg senki ne száll - íjon már fel ide, hadd maradijuk egyedül. Utazás közben írem szoktam, és nem szeretek Ibeszélgetni, csendesen nézegetek kifelé az ablakon inkább, I törődöm, rázkódom a gondolataimmal, valami nosztalgia is lelfog ilyenkor, mint ahogy a Ikeveset utazó falusiakat elfog- Ija. a legyűrhetetlen álmosság. Félek utazás közben a hangosan mesélő úti társaktól, s ha [beszélgetés nincs, akkor meg a [tárgyat kereső, egymásnak jütődő tekinteteket találom kimosnak. Nem embergyűlölet ez, [hanem egyfajta utazási allergia, hiszen megfigyelhető, [hogy az utazásra minden ember másféleképpen reagál. Két perc lehetett az indulásig, s úgy látszott, kívánságomnak megfelelően egyedül [fogok majd utazni. Már a vo- ;nat is elindult, amikor két fiatalember és egy leány nyomult ;a fülkébe. — Meg tetszik engedni? — I kérdezte a leányzó a másik I kettő helyett is, akik ügye; [sem vetettek rám. $ — Hogyne. Természetesen. .Mondtam kelletlenül. i A lány megköszönte, de úgy < éreztem, szemtelenség van a hangjában. Nem lehetett több tizenhét évesnél. Meztelen testre húzott twist-pulóver volt rajta. Amikor leült és keresztbe vetette a lábát, arasznyira kivillant a térde a rövid szoknyából. A két fiatalemberen is pulóver feszült, tekintetüket szemüveg takarta, borotvált hajuk valahol az ing alatt végződött. Mintha képeslapokból léptek volna ki, dekoráltnak és kiszámítottnak tűnt rajtuk minden, úristen, gondoltam magamban, ezek hát a mi fiataljaink. Na, most aztán jól nézek ki, hallgathatom őket órákig, ha nem lesz olyan szerencsém, hogy esetleg előbb le- szállnak, mint én. Miről tudhatnak ezek beszélni? Nem voltak kétségeim afelől. hogy elsősorban és kiemelkedően dzsesszről, Milene Demongeotról, klarinét és dzsesszdobos sztárokról, twistről, csacsacsáról, s megint csak sexbombákról, és természetesen öltözködésről. A két fiatalember lustán elhelyezkedve ült az ülésen, trapéznadrágos lábaikathosszan kinyújtották. A lány tükröt vett elő. ujjával végigsimítot- ta szemöldökét, aztán beharapta ajkait, hogy a rúzs pirosabban serkenjen. — Mit mondott Lali, be fog most már kerülni? — kérdezte, miközben elrakodott a táskájában. — Igen. Ha elérné a tizennyolcat — mondotta az ablaknál ülő magasabb fiú. Az ál- lán szakáll pelyhedzett, bár lehet, hogy csak régen borotválkozott — Ha elérné — mondotta a másik is nyomatékkal. — Miért? Olyan lehetetlen ez? — Nem lehetetlen, csak éppen szufla kell hozzá. Olyan tüdővel, mint neki van. én csak ötpercenként mernék levegőt venni. — Bolond vagy — nevetett a lány. — Szeretnél te úgy futni, mint a Lali. —- Nem lesz belőle versenyző — mondta a lány mellett ülő fiú. A lány megvonta a vállát, aztán hátradőlt az ülésen. Néhány pillanatra a szemét is lehunyta, mintha aludni akarna. Néztem kifelé az ablakon, figyeltem az elsuhanó villanypóznákat. Űtitársaim meglepően csendesek voltak, arra gondoltam, talán feszélyezi őket a jelenlétem, vagy egyszerűen nincs témájuk. Mindenesetre kellemesebb volt ez a hallgatás, mintha táskarádiót üvöltettek volna a fülembe és a lábukkal doboltak vo.- na hozzá. A kisebbik fiú ránézett sí lány arcára, aztán megkopogtatta a karját. — Alszol? A leány elmosolyodott, és» kéjesen megnyalta a száját — Igen. Hosszú az út hazáig. A fiú mondani akart valamit, aztán rám pillantott éa meggondolta a dolgot Még a végén tényleg feszélyezem őket, gondoltam, mert úgy látszott, a kisebbik fiú és a leány között van valami érzelmi kapcsolat is. Hát igen. Meg kell szoknunk, hogy a tizenhat—tizenhét éves gyerekek már a felnőtt szituációk szerint élnek. Jómagam tizenkilenc éves koromban még nem láttam a lámpaláztól, ha úgy hozta az alkalom, hogy kezet fogtam egy lánnyal, napokig szédelegtem, ábrándoztam, mint akit áramütés ért. Ezek bizony jóval előbbre tartanak. Ha aztán az ember szemügyre veszi egy ilyen mai fiatal értelmi fejlettségét, tárgyi ismereteit, akkor alaposan meglepődik. Pesti unokahúgom tökéletesen ejti valameny- nyi neves filmsztár nevét, ismeri szerepeiket, tudja hány évesek, mikor nősültek, mikor mentek férjhez, ki kivel jár, de nem tudja megnevezni Románia fővárosát. Ezek sem lehetnek sokkal különbek. Idegesítő ez a foncsorozott szemüveg is. Miféle jellem az, aki napon, nap nélkül sötét szemüveget hord, csupán az arc kereteként, divatból, a n'eghökkentés kedvéért. És ez a szakáll, vagy az otromba kék vonal a szemek alatt. Ki érti? A szakállas fiú elhúzta tekintetét az ablaktól. Cigarettát vett elő, rágyújtott. — Maja?
