Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

A „tej os” fain „Értelmes község ez a mi­enk, Talán nem is él itt csa­lád, amelynek legalább egy tagja ne dolgozott volna, vagy ne dolgozna Budapesten.” S az erki tsz elnöke még hozzátette: „Nagyon tudják itt az embe­rek az életüket irányítani. Egyből kiszámítják, hogy jön­nek ki jobban. Átlátják a falu és a saját helyzetüket, gyorsan kapcsolnak. Nagyon kiokosod­tak a fővárosban”. 0 A statisztika szerint a falu keréső lakossaganak 50,6 szá­zaléka (1960-as adat) a mező­gazdaságban dolgozik. Az új­ságíró megelégedetten nyug­tázhatná: magasabb az orszá­gos átlagnál. Csakhogy egy község az község — körülötte szántóföldek terülnek el és nem gyárkémények meredez- nek. A fennmaradó 49,4 száza­lék természetesen nem az erki „ipartelepeken” dolgozik, ha­nem főleg a fővárosban. Egy falu fele vándorútra Ítélt. Csupán szombat, vasár­nap teljes a munkanapokon foghíjas népesség. Az 1960-as statisztika szerint 1478, a köz­ség vezetői szerint 1200— 1300 fő a lakosság száma. Nem nehéz nyomon követni az erkiek útját. Ott dolgoznak „egymás mellett’, a tejiparban — főleg tejszállítók. Mint ahogy régen hagyomány volt napszámba járni Gosztonyihoz, ma olyan tradíció a tejiparban munkát vállalni. Apáról fiúra száll ez, mint régen a föld (Erk a múltban sem volt a va­lódi nagybirtok hazája). A „tejes-hagyomány” kezde­teit nehéz kibogozni. Erken sem tudják pontosan, hogy ki kezdte el a tejszállítást. Annyi­ban azonban bizonyosak, hogy aki ezt először művelte, annak bevált. így követte a többi is. így lett „tejes” falu Erk. A családfő és a nagyobbik fiú a tejiparban, otthon az asz- szonyok dolgoznak. A hét vé­gén elindítják elemózsiával megpakolva az apát, a férjet, a fiút — az asszonyok. Fizetésnapokon hazavándo­rol a pénz a fővárosból.' A tej­szállítók az iparból keresik á pénzt, de a földből táplálkoz­nak • hónapról hónapra. Az „ipari” Ipénz gyűlik — új ház, új berendezés új hízók, új te­henek, tv, szőnyeg, vagy ruha lesz belőle. Valóban értelmes község ez az Erk. Jól számolnak itt az emberek, hiába, az ..öreg kor­ral meeiön az ész” és Frk elég koros. A tsz-tagság átlagélet- kora 56 év. 0 Egymástól veszik át' a Dudás Ferenc tsz-elnök, lyás Béla, a tsz párttitkára, Molnár Kálmán agronómus, Somodi Zoltán főkönyvelő és dr. Szabó Kálmán állatorvos. — Még a párttagok is azt mondják fiaiknak: minden le­gyél, csak paraszt ne. Negyven munkaegység esik egy hónap­ra, harmadmagammal élek. Több év óta állandóan csök­ken a takarékba tett pénzem. Akik állandóan itthon dolgoz­nak, azok hasonlóképpen van­nak — mondja a párttitkár. — Gyenge a föld. Nehezen lehet itt megélni. A tsz veze­tőségében is problémák voltak. Most új vezetőségünk van. Eddig szinte csak beruház­tunk, most aztán nyögjük. A szép tanyaközpontunk már kész... Az állandó 50 forintos munkaegység mindent megol­dana — jelentette ki a tsz-el­nök. — 1960-ban még 24 tagunk volt a 16—28 éves korosztály­ból, ebben az évben már csak 18. Az ideiglenes besegítők szá­ma ugyanezen időszak alatt, ebben a korosztályban 39-ről 10 főre apadt. Az egy tsz-csa- ládra eső jövedelem 1961-ben 8475 forintot, 1964-ben 6428 forintot tett ki — lapozgatja a kimutatást a főkönyvelő. — A tsz profilja az állatte­nyésztés. Az ország tsz-ei kö­zül a legszebb lapálysertés- törzstenyészet a miénk. Ez dupla jövedelmet biztosíthat. Jelentős a szarvasmarha- és a pulykaállományunk is. Az a törekvésünk, hogy a régi fajta állatállományt teljesen felszá­moljuk. De ennek az eredmé­nye csak később jelentkezhet — mondja az állatorvos. — Nemrég kerültem a falu­ba. De annyit már látok, hogy nem lesz könnyű... A munka­erő száma állandóan csökken. A gépesítés ezzel nem tart lé­pést, — így az agronómus. A múlt évben bizony csak 22,50 forint jutott egy munka­egységre. Ez senki számára sem túlságosan csábító. A 429 tsz-tagból csaknem 130 a 70 éven felüli nyugdíjas, 40 és 70 között van a tagság zömének életkora (de főleg 50 és 70 között). A 28—40 éves korcsoport 88, a 16—28 éves 18 tagot ad a tsz-nek. Mi kellene ahhoz, hogy ne legyen munkaerő-probléma, hogy a határ ne csak őszbe bo­rult fejektől, és asszonyoktól tarkálljon? 8 „Erken az egyke a divat!” — jegyezte meg a tanácstitkár. Az iskolában évről évre csök­ken az első osztályosok száma. De most kedvezően rendezték a tsz tagok családi pótlékát... A nyolcadik osztályból csu­pán egyetlen tanuló maradt a faluban az elmúlt évben. A többi középiskolába, vagy szak­mát tanulni ment. De most felemelik a hús és a tejtermé­kek felvásárlási árát..'. Kifi­zetődőbb lesz állattenyésztési szakmunkásnak is lenni... A tsz-elnök mondatait már idéztük: „Értelmes község ez a miénk... Egyből kiszámítják, hogy jönnek ki jobban ... Na­gyon kiokosodtak a főváros­ban.” Ha számolnak, talán vissza­mennek. De többelű ez a szá­mítás, aszerint, hogy milyen egyéni matematikát használ­nak hozzá. Berkovits György szót Gu­Kctszázötvenmillió forint felsőoktatási beruházásokra Mennyit érdemes költeni a villámhárítóra? /Mlagyar módszer a villámcsapás valószínűségének kiszámítására Elméleti módszert dolgozott ki dr. Horváth Tibor, a buda­pesti Műszaki Egyetem docen­se a villámcsapás és így köz­vetve a villámkárok valószínű­ségének kiszámítására. Ez a kérdés mindeddig csak a gya­korlati tapasztalatok, a „vil­lámstatisztika” oldaláról lát­szott megközelíthetőneík. A magyar kutató ott fogta meg a problémát, ahol a vil­lám a föld felé közeledtében 50—100 méteres magasságban — minél nagyobb az áram erős­sége, annál magasabban — „kiválasztja” becsapásának he­lyét. Választásának legfőbb szempontja az, hogy melyik az a legközelebbi pont, ahonnan a legkönnyebben bír a földön minden irányban szétoszlani. Az új magyar számítási eljá­rásnak —, amelyre külföldön is felfigyeltek — legfőbb jelentő­sége az, hogy meg lehet vele határozni, mennyit érdemes költeni a villámcsapások elleni védekezésre. A nagyvisnyói posta-vita Ha az ovális alakú tábla nem jelezné, el sem hinné az ember, hogy a posta előtt áll. Nagyvisnyó községben rogy- gyant tetejű, öreg házikó ad otthont a postának. Kis pa­rasztháznak épült, bizonyára még az elmúlt században. A legidősebb nagyvisnyóiak sem tudják pontosan, hogy mióta járnak ide csomaggal, levél­lel és pénzért. Furcsa ellentmondás, hogy Nagyvisnyón 1,8 millió forint a takarékbetétek összege, de bizalmatlanul, vegyes érzel­mekkel lép be az ajtón, aki­nek a postán akad dolga. Nemcsak koszos, elhanyagolt az épület, de falai is repede­zettek. Az iroda melletti szol­gálati lakást Laskó András- né családja már elhagyta, mert életveszélyes az épület és senki sem tudja, hogy med­dig áll a posta teteje és az ut­cára, vagy a szomszédba né­ző fala. Hogyan jutották idáig, mi­ért ez az áldatlan állapot? A tanácselnök szerint az a baj, hogy a Postaigazgatóság szer­ződésben vállalta: lakbér fe­jében tataroztatja az épüle­tet De évek óta nem tenlt arra hivatkozva, hogy nem érdemes, másik helyiségbe kell költözködni. A ház tulaj­donosa sem költ az épületre. Arra hivatkozik, hogy lakbért sem kap, különben is a tata­rozás a posta kötelessége. Évek óta folyik a vita a községi tanács és a Poéta- igazgatóság között, hogy mi legyen a nagyvisnyói postá­val. Több épületet és telket ki­jelöltek már, de megegyezés a mai napig sem történt Leg­utóbb azt írta Miskolcról a Postaigazgatóság, ha nem in­tézkedik a tanács, bezárják a régi postát Nagyvisnyóró! gyorsan ment a levél, három telket ajánlott a tanács és ja­nuár 6-ára kérte a helyszíni szemlét. De a Postaigazgató­ságtól sem válasz, sem ki­küldött nem érkezett Mikor és hogyan dől el a vita? Ez nemcsak a Nagyvis­nyói tanács és a Postaigazga­tóság ügye, hanem az egész községé. A roggyant épület és az idő sürget A község 16M lakosa nem járhat Szilvásvá­radra postára. F. L. Jé felkészülés + törzsgárda = siker Több mint 250 millió forin­tot fordítanak az idén a Műve­lődésügyi Minisztérium felü­gyelete alá tartozó felsőoktatá­si intézmények fejlesztésére. A jelentékeny összegből mintegy 190 millió jut tanulmányi, kol­légiumi és egyéb szociális léte­sítményeik építésére. A korsze­rű oktatást elősegítő berende­zésekre, gép és műszerek be­szerzésére a terv több mint negyvenmillió forintot irányoz elő. Ebben az esztendőben a töb­bi között elkészül a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem 320—320 személyes, á szombat­helyi tanítóképző 250 szemé­lyes és a szarvasi óvónőképző intézet 180 személyes kollégiu­ma. Folytatják az Egri Tanár- kéozo Főiskola háromszáz, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 460 személyre terve­zett kollégiumának, valamint a nyíregyházi új tanárképző fő­iskola építésért. A tervek szerint ebben az évben a vidéki városokban to­vábbi új felsőoktatási létesít­mények építkezését kezdik meg. Hozzálátnak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem tennészettudományi kara tanulmányi épületének építésé­hez. A Debreceni Tanítóképző Intézet 110 személyes kollégiu­mot, a Veszprémi Vegyipari Egyetem új menzát kap. Ugyancsak 1966-ban kezdi meg a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem modern könyvtár- épületének beruházási munká­latait. Még tart a tavalyi munka elemzése, néhány gazdasági mutatót csak most értékelnek — de összességében máris tisz­ta a kép. Az elkészült kimuta­tásokból megállapítható, hogy a Heves megyei Építőpari Vál­lalat dolgozói eredményes esz­tendőt hagytak maguk mögött. Felemelt —ha nem is túlságo­san feszített — tervüket túltel­jesítették, részleteiben is dere­kasan elvégezték feladataikat. Számadatok citálása helyett talán az is elegendő, ha meg­említjük, hogy létszámcsökken­téssel, termelékenység javítás­sal érték el sikereiket, adtak az előírtnál többet mészkőből, égetett mészből, mozaik- és cementlapból, folyami homok­ból, beton- és kútgyűrűből is Dokumentumok igazolják, hogy nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi munka is jellemezte igyekezetüket. Amíg 1964-ben 5—7 százalék között ingadozott például a mo­zaiklap- és betonáru-selejt, s 47 tonna használhatatlan me- szét gyártottak, addig tavaly 1,5-re csökkent a mozaiklap-, 0,8 százalékra a betonáru-se­lejt, s a termelt mészmennyi- ség egészét átvette a megren­delő. 17 ezer forintról tízre csökkent a kötbér, tavaly a korábbinál lényegesen keve­sebb panasz hangzott el a vál­lalat különféle gyártmányai­ra. A jobb, takarékosabb mun­ka mellett szól a mintegy 105 ezer forinton „spóroló»** melynek több mint fele a gaz­daságosabb anyagfelhasználás­ból adódott. S lényeges az is, hogy sokat javult a — munka- fegyelem ... A vállalat igazgatója,. Ivády József elmondotta, hogy a ta­valyi év sikereihez nagymér­tékben hozzájárult a megelő­ző esztendőknél alaposabb, kö­rültekintőbb felkészülés. Min­den eddiginél jobb tmk-szerve- zéssel a termelésben részt ve­vő teljes gépparkot kijavítot­ták, s már az első negyedévre is annyi anyagot tartalékoltak, hogy különösebb zökkenők nél­kül végezhették a munkát, Fontos feladatnak tekintették a törzsgárda együtt tartását Például a káli üzem lészámá­nak csak minimális hányadát küldték a szokásos téli fagysza­badságra, míg a többi dolgozót tofflMHMol főpincér azonnal odaugrott és felsegítette azt. Már indulni akart, amikor a főpiacér meg­érintette a vállát. — Uram, ön elszámolta ma­gát'. — és visszaadta a borra­valót. Egy világ omlott össze ben­ne. Amint kiment, eldobta a vesszőt Elhatározta, hogy más módszerhez folyamodik. Este megleste a főpincért Hosszú ideig kísérte. Egy sötét mellékutcában pokrócot dobott a fejére és magával hurcolta. Otthon válogatott kínzásokkal próbálta rábírni a borravaló elfogadására. Min­den hiábavalónak bizonyult. A főpincér még ájultéban is azt hajtogatta: — Uram, én a fizetésemért is tisztelem a vendégeket! Nagyon megbánta, hogy el­dobta a vesszőt. Elment, hogy megkeresse. Szerencséje volt. Amint meg­találta, hazarohant, megsuhin­totta a feje felett, elmondta a varázsigét és csodálatosan szép nővé változott. És ekkor így szólt a főpincérhez: — Mindig rád vártam. Ju­talmul a tied vagyok! A főpincér térdre hullott és megcsókolta a kezét. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. fisait* Já*m átcsoportosították, ideiglenesen a szilvásvárad! mészüzembea biztosítottak számukra mun­kát. Jó előre ismertették a vár­ható tervfeladatokat szinte személyekig lebontották az el­végzendő munkát. így senkit sem ért meglepetés, ki-ki ide­jében tisztában volt: mikor mi a dolga. Gondot fordítottak a szocialista munkaversenyrej új brigádokat szerveztek a vál­lalatnál s versengésüket kiszé­lesítve, az üzemek között is meghirdették a nemes vetélke­dést. Mind ez együttesen veze­tett a sikerekhez. Az esztendő persze nem telt egészen csendesen. A nyáron — az árvízvédelmi, később helyreállítási munkák idején — egy hónapig cementhiány- nyal küzködtek. Az AKÖV és a MÁV pedig gyakran nem tudta biztosítani a kívánt szál­lítókapacitást. Ez utóbbi miatt például csaknem 500 wgortnyi elsxálUtatian áru gyűlt össze az év végére. Eao. ken kívül más gondok, pana­szok is jelentkeztek. Egyet ta­lán — nem a legkisebbet: a szilvásváradí mészüzem dol­gozói közül többen elégedet­lenkedtek, bérköveteléssel lép­tek fel. Kérésükben — mintás igazgató említette — van jogos is, de akad némi túlzás is. Mindenesetre foglalkoznak aa üggyel — decemberi panasz —• keresik a megoldást, s még eb­ben a hónapban tisztázzák, le­zárják az ügyet. Már csak azért is, mivel — éppen a leg­utóbbi év igazolta — a dolgo­zók hangulata korántsem hagy­ható figyelmen kívül a külön­féle feladatok tervezésénél« végzésénél. Az idei év űj erőpróba etá állítja a vállalatot: január el­sejétől ugyanis egyesült a Vegyesipari Vállalattal s a most már három üzemből álló cég megnövekedett, tekin­télyesnek mondható megbízást kapott, 18 210 000 forint értékű munkát várnak tőle. Az 1966-os esztendőt — egyebek között — két új gép­pel kezdte a káli betonüzem, A korábbi berendezést részint átcsoportosították, rövidebbé, gazdaságosabbá tették a belső anyagmozgatást, s további fej­lesztést, választékbővítést, mi­nőségjavítást terveznek. A ve­gyesipari üzem lényegébe* megőrzi korábbi profilját, nö­veli a lakossági szolgáltatások mértékét — s talán valamilyen műanyagrészleggel bővül idő­vel. A Heves megyei Építőanyag és Vegyesipari Vállalat ered­ményes év után — újabb si­kerekre törekszik... te*® Suhintott és elmondta a va­rázsigét. A nő eltűnt és ismét ő állt a tükör előtt. Többször ki­próbálta a vessző varázs­erejét, mindig sikerrel. Hol űrhajós volt, hol főosztály- vezető, hol igazgató, hol főpincér. Az utóbbi esetben ■próbálkozott a borravalóval. — Elfogadta. És nem érzett lel­kiismeret far da- lást, pedig a távozó vendég­re még a felöl­tőt sem segí­tette fel. Hát idáig süllyedt! A borravalóért még a legszük­ségesebbet sem teljesíti? Másnap Is­mét megjelent az étteremben. Ebédet rendelt, és mielőtt fize­tett volna, az asztal alatt suttyomban megsuhintotta a pálcát, s elmondta a varázs­igét. A főpincér azonnal ott ter­mett. Megnézte a számlát és át­adta a pénzt. A fogashoz merit, leemelte a felöltőjét, § próbálja ki Hazament. Odaállít a tükör elé, suhintott a vesszővel és elmondta a varázsigét: és úgy, ahogy kívánta, egy gyönyörű nő állt a tükör előtt Fekete haja a vállára omlott, a szeme pedig úgy csillogott, mintha BogeroUal fényesítették ualna. Ezt már csak magának mondta, mert a főpincér el­tűnt, a felesleges pénzt pedig otthagyta az asztal sarkán. Nem nyugodott bele a ku­darcba. Este ismét megjelent a ven­déglőben. Vacsorázott és fize­tett. Gyorsan felkelt az asz­taltól. Magára kapta a felöltő­jét, már éppen indulni akart, amikor megállította a főpincér hangja. — Uram! Jobb kezében ezüst tálcát egyensúlyozott. A tálcán pénz volt. — Uram, elszámolta magát Itt a visszajáró pénz! A vendég nagyot nyelt és elment. Útközben találkozott a ma­nóval. Elmondta neki, hogy mi bántja. A manó egy vesszői adott neki. Azt mondta: „Ha ezzel háromszor suhintasz és azt mondod: Abrakadabra ólium pólium szveketesz tó­rium, a lámpában nincs pet- rólium. — minden kívánságod teljesülni fog.” Nagyon megörült ennek t vesszőnek. Elhatározta, hogy a vés szí hatalmát először saját magát Egyszer volt. hói nem volt gy ország. Ennek az ország­iak pedig egy igen tiszteletre néltó polgára, aki mindenben tövet te a szokásokat. Ha be- nient valahová, levette a ka- ápját, az íróasztal előtt mé­lyen meghajolt, borravalót idott a fodrásznak... Történt egyszer, hogy venr légidben étkezett. Amikor be­fejezte az étkezést — annak rendje és módja szerint — oda­intette a fizetőpincért. Fize­tett. A főpincér megszámolta a pénzt. Nem akart hinni a sze­nének. A pénz több volt. Még zgyszer számolt, és a felesle­get visszaadta. — Borravalót nem fogadunk *1! — mondta, miközben mé­lyen meghajolt. A vendég arca hosszúra nyúlt, mint lopótök. — De uram...! A főpincér ismét meghajolt, orra majd a padlót érte. — Mondja, miért aláznak meg bennünket a vendégek? — kérdezte a főpincér. — Miért nem adnak borravalót a tzatócsnak, a hentesnek, a cse­vegésnek? Miért csak nekünk? t rr. Mert így alakult ki!

Next

/
Thumbnails
Contents