Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

Torony házakat építenek Négyszemközt a tagokkal Kintről a toronydaru jelző­csengőjének berregése hallik. aztán kisvártatva — ki tudja hányadik fordulónál — az ab­lakon át beköszön, majd sie­tősen eltűnik, tovalibben a friss betonnal töltött konténer. Kohósalak roppan, csikorog a cipő alatt, beszökő szél keveri feladatot kaptam már eddig — magyarázza a hidegtől pirosra csípett arccal —, de ilyet, mint itt az Eger-patak partján, bi­zony még soha! Mert ugyan nem mindennapi munkában volt résziem az óbudai kísérleti lakótelep építésén, de ilyen ma­katlan, ismeretlen. Azután már minden sablonosán ment: fel­erősítettük a konzul-állványt, a két vezetősín között elhelyez­tük a „sprekmetákat”, a há­romféle méretű vasformákat és kértük a betont... Szintről szintre így haladtunk felfelé.. Az „M 3”-cn még mindig kérik a betont — ugyan hány vagonnyiból állt össze a hatal­mas kolosszus? —: a kilence­dik emelet tetején a mosókony­ha és a szárítóhelyiség falait húzza a Bohács-brigád egy ré­sze: Fegyvernek! Zsigmond, Kucik András, Mag István és Kovács Lajos. Fegyvernek! egy percig ki­kapcsolja a nagyhangú vibrá­tort. hogy jobban szót értsünk: — Az alapozás óta itt vagyunk — mondja. Kihasználtunk min­den időt. Kisebb eső, véko­nyabb köd még nem számított, ha meg különösen kedvezett az idő és anyagot is kaptunk ren­desen, még éjjel sem hagytuk abba a munkát. Iparkodunk, tudjuk, hogy sokan várják az új lakásokat... Mostanában már nehezebb idefenn: komi- szodik a tél. De azért nem fog id rajtunk...! Lenn, a művezető irodájá­ban Bencsik Pál mérnök meg­nyugtatóan újságolja, hogy a toron yházak építése ütemsxerűen hatad A betonóriás tetején ugyan még az ácsok dolgoznak — de belül munkához láttak már a szakiparosok is. a port, parancsolja szorosabb­ra a kabátot. A huzatos lépcső- házban Eger legmagasabban épült lakása felé tartok — kié lesz vajon? — a kilencedik emeletre... A hetediken két kőműves egy „nyílászáró” tokját illeszt- geti a válaszfalba. Hová nyílik majd az az aj­9 gas házakon mint ezek, csak itt dolgoztam... — Hogyan építették ezeket a pontházakat... ? Egy brigád vezető, a Csikós magyarázta el a módját: vala­hol Pesten leste el egy tapasztalatcserén. Az ala­pozás, a földszint meg az első emelet volt csak nehéz, szo­Háromban már megjelentek a szakiparosok is, s ha az idő en­gedi, megkezdik majd az épü­letek vakolását is... Egy má­siknál elkészült a földszint, kettőnél pedig most zsaluzzák. Újabb ötnek a tervdokumentá­cióit készítik, s valószínű, hogy a nyáron azok építéséhez is hozzáfognak. Ez utóbbiak kö­zül 3 a Kertész és a Hadnagy utca találkozásánál épül, kettő pedig a légi Tatay malom he­lyén ... Ha a 109 ember he­lyett sokszor nem hatvannal— hetvennel dolgoztak volna — zökkenőkkel teli anyagiellátás mellett — bizony még előbbre járnának a 37 lakásos házak építésével...! Gyónl Gyula A káli Március 15. Termelő- szövetkezet soha nem tarto­zott azokhoz a közös gazdasá­gokhoz, ahol elsőnek tartják meg a zárszámadást Az idén is február első napjaiban ül össze az ünnepi közgyűlés, hogy az elmúlt esztendő ered­ményeit, a hibákat és sikere­ket egyaránt értékelje. Dontoszlai Istvánná — Van-e ok a bizakodásra? A választ először a szövet­kezeti irodán kerestük. Varga Zsigmond egy éve sincs, hogy átvette a szövetkezet vezetését. Az új elnök, bár jól tájéko­zott, nem mond sokat: — A zárszámadással nem végeztünk még, így biztosat nem mondhatok. Annyi min­denesetre már világos, hogy a tervezett hetvenezer munka­egységnél kevesebbet használ­tunk fel. Kifizettünk 600 ezer forintot az esedékes hitel tör­lesztése címén, három traktort vettünk és építkeztünk. Diny- nyeből rossz termés volt, zö'd- és szárazborsónk viszont jól sikerült. A búza, árpa hozta a tervezettet. Bizonyosra veszem, hogy bevételi-kiadási mérle­günk aktív lesz. Mit várnak a zárszámadástól a tagok? Domoszlai Istvánná most is talált munkát. A pincében ká­posztát tisztogat, szállításhoz készítik elő a megmaradt ter­mést. — Itt lakom, nem messze az A vélemények nyílt fóruma Néhány méterrel feljebb, ácsok bontják a zsaluzást. — Végeztek? — szólítom meg a legközelébb állót — Még nem egészen, de már alig van valami hátra — szól vissza Bóta Sándor egy leendő erkély mellől. — Rövidesen be­fejezzük itt a munkát és átme­gyünk a szomszédba. Az „M 2”- re... A társat Varga Antal, azt mondja, hogy eddig sohasem járt még ekkora házban! Dol­gozott ugyan már máskor is az iparban, de inkább csak oda­lenn a földön: utakat, járdá­kat épített — Nem fél? — Idebenn? Még Bényei Kál- j mán sem, pedig neki igazán lenne oka rá! — mutat munka­társára, aki a szédítő mélység szélén, korlát és különösebb vé­dőfelszerelés nélkül, (!) légtornássokat megszégyenítő bátorsággal dolgozik az erkélyre állított bakon. A fiatalember nem elő­ször vállal munkát Egerben: korábban itt töltött már két esztendőt. Aztán, hogy a szülei a Tisza mellől Dunántúlra köl­töztek, ő is szétnézett egy ki­csit az ország másik felén. Megfordult a kaposvári, keszt­helyi építkezéseken, majd — miután a családja visszatért a régi falujába, Tiszafüredre — Újra ide vezetett az útja... Kovács György ácsbrigádjá­hoz tartozik Princz Pál is, a ki­lencedik emeleten talált kis esapat egyetlen szakmunkása: — Sok érdekes, izgalmas Érdekes és mindenképpen elgondolkoztató az az eset, amelyet az egyik pártszervezet titkára mondott el. Pártnapot rendeztek, de nem valami si­keresen választották ki az elő­adót, s az érdektelen — mert általánosságokra szorítkozó — vitaindító után alig akadt kér­dés, felszólalás. A fiaskó kö­vetkezményeként a következő pártnapra jóval kevesebben mentek el. Ott azonban érde­kes és izgalmas kérdésekről hangzott el közvetlen és őszin­te hangú vitaindító, amelyet kérdések zápora követett. A siker akkora volt — mondotta a párttitkár —, hogy ismétlés­re kényszerültünk, most már zsúfolt nagyterem előtt! Valóban ritka dolog, hogy megismételjenek egy pártna­pot. Sőt, az elmúlt években maguk a pártnapok is mind ritkábbak lettek. Nem azért, mintha nem lett volna szükség rájuk, hanem mert a napi gondokkal való birkózás, s az agitációs munka bizonyos fokú leszűkítése „elaltatta” e ne­mest s valóban gazdag múltra visszatekintő hagyományt. Em­lékezzünk csak; a hatalomért folytatott harc éveiben, majd a szocialista építés kezdetekor hányszor nyúlt késő éjszakába a szabad pártnap, s mégsem tekintgetett senki az ajtó felé, mert mindenkit érdeklő kér­désekről folyt a szó, vélemé­nyek éles csatája kötötte le a figyelmet, álláspontok késztet­tek helyeslésre, vagy ellent­mondásra. Az elmúlt években, a csendes építőmunka hétköz­napjaiban sokan úgy vélték, már nincs is szükség a párt­napok jelentette fórumra, hi­szen jórészt a taggyűléseken i*s termelési kérdések szerepel­tek napirenden. Maga az élet cáfolta meg a vélekedést, be­bizonyítva: mind növekvőbb igény van vélemények nyílt fórumára, ahol kommunisták és pártonkívüliek folytathat­nak kötetlen eszmecserét, ahol vélemények és ellenvélemé­nyek nemes csatája nyomán világos és tiszta álláspont ala­kul ki, ahol a párt politikáját képviselik határozottan, az okos szó mindennél erősebb fegyverzetében. Az idén ismét rendszeressé válnak a pártnapok a mező- gazdasági és ipari üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél. Az esetlegesség megszüntetése egyben azt is jelenti, hogy el­mélyültebbé, tervszerűbbé, s ezért hatásosabbá tehető az agitációs munka pártszerveze­teinkben. A rendszeresség ele­jét veszi annak is, hogy — mint eddig nem egy esetben — csak késve, s akkor sem a leghatásosabb módon jut el a kommunisták véleménye, sza­va a pártonkívüliekhez, illet­ve a dolgozók állásfoglalása egy-egy kérdésben vagy intéz­kedésre. öreg parasztember fogal­mazta meg, kissé érdesen ugyan, a lényeget: Olykor el- politizálgatna az ember. Mert az újság, a rádió nem minden. Van, amit ért az ember, van, amit nem. Hát kitől kérdje? A kommunisták a taggyűlésen beszélnek róla — ha beszél­nek! A magamfajta meg kér­dezgeti őket. De hát legtöbb­ször ők is húzogatják csak a vállukat; erről nem volt szó. Más az. ha gyűlés van, politi­kai gyűlés, kérem, s ott kér­dezősködhet az ember. Az öreg nyilván nem szere­pelni szeretne, inkább ösztönö­sen megérezte, hogy az együt­tesen kialakított álláspont nemcsak bölcsebb a személyes véleménynél, hanem — hitele­sebb is! Mert — amint ezt mostanában fogalmazzák — sok dologról „beszélnek az em­berek”. E beszélgetések során sok okos gondolat megfogalmazó­dik, de a téves, sőt, olykor el­lenséges álláspont is hangot kap. A baj csak az, hogy sok­szor megfelelő válasz nélkül! Ez egyben utal a pártnapok szerepére is: amiről „beszél­nek” az emberek, ott is beszél­jenek! Nem szabad lehurrog­ni azt, aki valamiben téved, leinteni, ha valaki valamit rosszul lát; az elhallgatással még nem tisztázódnak a félre­értések és félremagyarázások, a téveszmék nem lepleződnek le. A nyílt fórum valóban nyílt­ságot kell, hogy jelentsen párt- szervezeteink életében: felké­szült előadók, s a kommunisták meggyőződéstől fűtött állásfog­lalása jelenti a biztosítékát annak, hogy a vélemények e nyílt fórumán az igazság bizo­nyuljon erősebbnek, s — meg­győzve embereket — a felada­tokhoz, a tettekhez, a minden­napok cselekvéséhez új és új segítőtársakat szerezzen. Az elmúlt év végén nyilvá­nosságra került ár- és bérin­tézkedések, az 1966. évi terv­ben szereolő feladatok, az úi gazdaságirányítási rendszer, mind-mind olyan kérdések, amelyekről hasznos az eszme­csere, a vita. Igen, a vita; irodától és ha munka van, szólnak. Szívesen jövök. —- A kertészeti brigádban dolgozom, 250 munkaegységem van. Csak az aratás után ki­osztott búzát, árpát és kuko­ricát vettem át, munkaegység- előleget egyszer sem kértem, majd egyszerre veszem fel a pénzt. — Sok bajt, vesződséget ho­zott ez az év, dé így is meg­lesz, amit a vezetőség ígért. Ha a dinnyénk is sikerült volna... Oszlánczi Flóriánná tagja volt a leltározási bizottságnak. — A leltározás során láttam, milyen nagy értékeink van­nak. Különösen drágák a gá­Oszlánczi Flórián ne pék, a berendezések, felszere­lések. A traktorok, munkagé­pek már követelik a gépszín építését — Sokat beszélgettünk a. múlt évről az asszonyokkal. A mi lelkiismeretünk nyugodt, az időjárás ellen semmit sem te­hettünk. Nyolc-tíz asszony ki­öregedett közülünk, kellényi­nek új tagok — fiatalok. Ügy hallottuk, a közgyűlésen töb­ben kérik majd a felvételü­ket. — Kapálatlan nem maradt semmi. A kalászosok jól sike­rültek, a dinnye viszont nem szereti a hűvös, esős időt. Ké­sett a paprika is. — Kétszázötven munkaegy­séget teljesítettem, így elége­dett vagyok. A zárszámadástól nem félek. mert a téves nézetekkel vitat­kozni kell! Érvelni, alaposan feltárni okok és okozatok ösz- szefüggéseit, nem hallgatva a gondokról, de bátran szólva az eredményekről is. A pártna­pok jó megrendezése sokrétű feladat elé állítja pártszerveze­teinket: biztosítani kell a meg­felelő előkészítést, az időpont s a téma széles körű megis­mertetését, a kérdések esetle­ges összegyűjtését, s a jó fel­készültségű előadót. A jó elő­készítés már fél siker: az ér­deklődés felkeltése nemcsak a hallgatóság számát nagyobbít- ja, hanem azokét is, akik úgy jönnek el, hogy kérdezni akar­nak, választ kapni legkülönfé­lébb problémáikra. A külpolitikában, s hazánk életében is sok az olyan kér­dés, amelyre nem felelet az „igen” vagy a „nem”, hanem csakis alapos, minden tényezőt figyelembe vevő magyarázat lehet a válasz. E kérdések nyílt és szókimondó megfogal­mazására teremt lehetőséget a nártnap, s ugyanakkor a vá­laszok meggvőző kifejtésére is. Az őszinte, állandó és kétolda­lú véleménycsere, melyre a oértnaook rendszeres megtar­tása lehetőséget teremt, a fel­világosító munka korábban is nagy eredményekkel járó for­mája. A napokban — régi ha­gyományt felújítva — a Nép- szabadság közölte a fővárosban és a megyékben januárban tar­tandó pártnanok „menetrend­jét.”. Ennek átnézése egyben azt is tanúsítja: a párt milven jelentőséget tulajdonit a nárt- naooknak. hiszen ool.itikai éle­tünk vezető személyiségei is az előadók között szeretjeinek. A nártnanok rvncv jelentősé­gét kell, hoev megé-tsék bejv­h°n ts rninrt—, „—ve—»+­né! s rn-nt-T-t-t-n fog­lalkozzanak megrendezésükkel Balázs József állatgondozó Erdőtelekről jött át Kálba lak­ni, ahol a testvérei is letele­pedtek. Üj házat épít, amihez egyelőre az OTP-től vett köl­csönt. — Fél évet dolgoztam itt, de már szereztem 381 munkaegy­séget. Az előleg mellett kap­tam 11 mázsa búzát, 6 mázsa kukoricát, három mázsa árpát, A háztájimon 40 mázsa kuko­rica termett, három hízót ne­veltem. Ha ötezer forintot ka­pok még zárszámadáskor, úgy számításom szerint a követke­ző két évben visszafizetem a házra vett kölcsönt. — Harmincnégy éves va­gyok, bírom a munkát és szí­vesen dolgozom. Itt úgy érzem, megbecsülnek. Amikor kocsi kellett, mindig kaptam a szö­vetkezettől. Az építőanyagot mind időre leszállítottuk. Kaiban nem volt kedveső a Balázs József tavalyi év. Sok volt a termé­szeti csapások okozta kár, de • tagok szorgalma, a helyes irá­nyítás mégis eredményt ho­zott. Ezért nem lesz csalódása zárszámadáson. Pflisy Elemér Politikai könyvhét Poroszlón Poroszlón két évvel eaelőW született meg az a kezdemé­nyezés, hogy a községi párt- szervezet, a helybeli művelő­dési otthonnal és könyvtárral együttműködve megrendezi a politikai könyvhét hetét A kél évvel ezelőtti kezdeményezési az idén is megtartják és hoz­záláttak az idei, január 11. és 18. között tartandó könyvhét megszervezéséhez. A tervek szerint január II- én este rendezik meg a könyv­hét ünnepi megnyitóját amely­re Gyurkó Géza újságírót, a Népújság főszerkesztő-helyet­tesét hívják meg előadónak. Január 13-án a művelődési otthon gyermekklubjában iro­dalmi délutánt és vetélkedőé rendeznek a Kossuth Könyv­kiadónál megjelent kalandos útleírások gyűjteményéből. Másnap a KlSZ-korosztálybeli fiatalok számára rendeznek nagyszabású politikai író-olva­só találkozót, amelyre Gala- bárdi Zoltánt hívják meg elő­adónak. Hasonló tárgyú foglal­kozást tartanak a nők klubjá­ban, az értelmiségi klubban és a művelődési otthon más is­meretterjesztő rendezvényein is A politikai könyvhéten nagy­szabású könyvkiállítást is rendeznek. A művelődési ház e’őesarnokában tartandó kiállí­tást ugyancsak január 11-én nÉrtják meg. Cs. I. rxipyjm 3 jttiuuü' o, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents