Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Vállalati tervmutatók A szocialista gazdaság a ter­melési eszközök társadalmi tu­lajdonán, a gazdasági törvények tudatos alkalmazásán alapuló tervgazdaság. A népgazdaság fejlesztésének fő irányait, az egyes gazdasági ágazatok ará­nyait egymáshoz, a termelé­kenység növelésének, az ön­költség csökkentésének kívá­natos ütemét, a beruházási és fogyasztási alap arányát idő­ről időre a párt irányelvei határozzák meg. A központi gazdaságirányítás ezen irány­elvek alapján kidolgozza a fő mutatószámokat az egyes gaz­dasági minisztériumokra. A mutatószámokat- „lebontják” előbb iparágakra, majd válla­latokra.; A jelenlegi gyakorlat szerint tehát a központi aka­rat végül a vállalatoknál terv­számként jelenik meg. A tervutasítások a vállala­tokra kötelezőek. Bár ezek ki­munkálása során javaslataikat felterjesztik —■ s így részük van a tervszámok kialakításá­ban —, a kötelező mutatók kézhezvétele után az marad a feladatuk, hogy azokat konk­rét gazdasági tartalommal megtöltsék és teljesítsék. A tervgazdálkodásnak ez a rend­szere jelentős megkötöttsége­ket tartalmaz. Ez természetes is. A vállalat társadalmi tulaj­donban van, tevékenysége alá van rendelve a központi aka­ratnak. A megkötöttség foka persze egészen eltérő lehet. Volt idő, amikor az állami vállalatok számára úgyszólván mindent pontosan előírtak. Meghatározták termelési, ter­melékenységi, önköltségi ter­vét, az alkalmazható létszá­mot állománycsoportonként, a felhasználható béralapot. Ami­kor kiderült, hogy ennyi „el­igazítás” nem elég, akkor sok vállalat számára részletesen előírták a cikkenkénti, illetve cikkcsoportonkénti termelési, a kooperációs, és az export­tervet stb. Később külön ka­pott még a vállalat műszaki fejlesztési tervet, minőségi elő­írásokat, tervszerűségi köve­telményt stb. Egy időben már olyan nagy volt a tervmuta­tók száma, hogy alig lehetett eligazodni bennük. A vállalatok gazdasági te­vékenységének fő céljává vált a tervszámok mindenáron va­ló teljesítése. A legjobb erő­ket arra állították, hogy meg­keressék a rengeteg mutató teljesítésének konkrét módja­it. A vállalat azon vette észre magát, hogy már csak a fela­datok teljesítésének mellékes, részletkérdéseiben van önálló­sága, a célok, a feladatok meg­határozásában vajmi kevés Önállósággal rendelkezik. Kialakult ennek a helyzet­nek megfelelően egy vállalati értékelésrendszer”. A terv­mutatók bizonyos rangsorba álltak attól függően, hogy tel­jesítésük, illetve túlteljesíté­sük milyen anyagi és erkölcsi előnnyel jár, nemteljesítésük milyen hátrányt jelent. A pré­mium reménye, illetve a fele­lősségre vonás „hajtotta” a vállalatok vezetőit a tervszá­mok minél nagyobb túltelje­sítésére. Természetesen akkor sem lehetett mindent közpon­tilag előírni. Így a reflektor- fényből számos vállalati tevé­kenység kikerült. Hiszen, ha minden erőt a tervszámok tel­jesítésére kell mozgósítani, ak­kor mi marad a többi tevé­kenységre? A vállalatok szemében a tervutasítás a központi akarat kinyilvánítása, a népgazdasági érdek adott vállalatra vonat­kozó konkrét megfogalmazása. Ha a tervszámok teljesítéséért prémium, jutalom, dicséret jár, akkor a vállalat néző­pontjáról ez nyilván a nép- gazdasági érdek érvényesítésé­nek jutalma. Amit pedig terv­mutatókkal nem szorgalmaz­nak, az másodrendű kérdés. Anyaggal takarékoskodni, az avult termékek termelését megszűntetni, mmrs üm-m gyártmányfejlesztést végre­hajtani, a szükségletek válto­zásához rugalmasan alkalmaz­kodni általában nem volt terv­ben előírt feladat. Sok válla­latnál el is hanyagolták. De nemcsak azokkal a terü­letekkel volt gond, amelyekre tervmutató nem irányult, más­sal is. A vállalati termelési érték mutatója például nem jellemezte megbízhatóan a ter­melés tényleges nagyságát; a termelékenységi mutató szá-. mos olyan formális tényezőre volt érzékeny (gyártmány-ösz- szetétel változása, kooperáció alakulása), amelyik nem jelentett tényleges terme­lékenységnövekedést. Hasonló volt a helyzet a költségszint- mutatóval, sőt a cikkenkénti termelési tervvel is. Némelyik mutatószám túlsá­gosan részletesnek, másik túl­ságosan globálisnak mutatko­zott. A túl részletes előírást gyakran év közben módosíta­ni kellett pontatlanság miatt. A globális mutatószámba pe­dig minden „belefért”. Bele­éltük közben magunkat egy olyan illúzióba, hogy közpon­tilag mindent meg lehet rész­letesen tervezni. A vállalatok­tól is elvártuk, hogy a tervév előtt négy-öt hónappal — leg­többször a felhasználók igé­nyeinek ismerete nélkül — számítsák ki tervszámaikat, létszám- és anyagigényüket. Ki kellett dolgozni a termelés normaóra- és anyagszükségle­tét gyártmányonként és olyan időpontban, amikor a vállalat rendelésállománya még mini­mális volt. Nem tudta, mit fog termelni, de meg kellett ter­veznie. Néhány év múltán kiderült, hogy ez a módszer — ha az első években nem is lehetett másképp — már nem jó. 1957 után többször is csökkentették a kötelező tervmutatókat. Be kellett látni, hogy a központi gazdaságirányítás nem rendel­kezik olyan pontos és minden­re kiterjedő részletes informá­ciókkal, amelyek elégségesek lennének a vállalati tevékeny­ség részletes előírására. Bebi­zonyosodott, hogy a vállala­tokra sokkal többet rá lehet bízni, mint eddig. Lehetőséget kell adni számukra, hogy a célok kitűzésében is szavuk legyen, ne pusztán azok meg­valósításában. Ma már eljutottunk annak felismeréséig, hogy a központi gazdaságvezetés feladata: fel­mérni és megtervezni az egész újratermelési folyamatot a ter­meléstől a felhasználásig. Nem szükségszerű velejárója azon­ban a tervszerű irányításnak, hogy az előirányzott fő beru­házási, export- és vásárlóerő- tervszámokból adódó termelé­si feladatok közvetlen tervuta­sítások formájában jussanak el a termelő vállalatokhoz. Arra kell törekedni, hogy a vállalati feladatok kialakulása minél inkább a megrendelő és a szállító vállalatok egymás közti kapcsolataiban, az áru- és pénzviszonyok, a szerződé­ses formák felhasználása útján valósuljon meg. Dr. Pirityi Ottó A társadalmi munka jutalma Ebben az esetben kettős jutalomról beszélhetünk. Az egyik maga az eredmény, ami a társadalmi munka nyomán jelentkezik. Hiszen minden jól végzett munka magában hord­ja a siker örömét is, de ez az elvi következmény önmagában még nem elég. Materiális ellenszolgáltatásnak is kell kapcso­lódnia hozzá. Mostani példánkból ez sem hiányzik. Mit válaszolhatnának arra a kérdésre valamelyik utca lakói: szeretnének egy játszóteret, vagy mondjuk egy sport­pályát, esetleg járdát az úttá,lan út helyett? Bizonyára nem mondanának nemet. És ha mindezt „terven felül” kaphatnák meg? Az öröm még nagyobb lenne. Valami ilyesféle dologról van most szó. Gyöngyösön külön keretet biztosított a városi tanács azoknak a tanácskörzeteknek részére, amelyek a legkiemel­kedőbb teljesítményt érik el a társadalmi munkában. Az így elnyert összeg felhasználásáról pedig maga a körzet dönthet. Magyarán: arra fordíthatja, amire akarja. Így állt elő a kettős jutalom. A hasznos vetélkedésnek jó eredményei születtek. Az önként vállalt versenyben az 57-es körzet bizonyult a legjobb­nak, ők kapták meg a húszezer forintot. Pajor György tanács­tag ezután úgy állapodott meg választóival, hogy sportpályát építenek az összegből, ha a TS segítségét is megkapják hozzá. A 68-as körzet lakói közel tizenötezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek, ami mintegy kétezer forinttal volt kevesebb az első helyre került tanácskörzet eredményénél. Dr. Fodor Árpád tanácstag választói így a tizenkétezer forin­tos jutalmat mondhatják a magukénak. Úgy határoztak, jár­dát építtetnek ebből az összegből. A harmadik helyre Rákóczi Andrásné tanácstag körzete jutott, mintegy tízezer forint értékű társadalmi munkával. Ju­talmuk nyolcezer forint, és ebből a pénzből ők is járdát akar­nak építtetni. A 29-es tanácskörzet tehát szintén terven felül juthat járdához, szorgalmas munkájuk következtében. A Gyöngyösi Városi Tanács a jövőben is meghirdeti a ver­senyt, amelynek győztesei az erkölcsi elismerés mellett anyagi előnyökhöz is jutnak. Ebben a versenyben végeredményben csak a közösség győzhet, (gmf) — Apu mindent tud? — Hát azért mindent... őzt nem egészen... De ugye, azért tanult az apád és tanul ma is, hogy egyet, s mást azért tudjon. — Tehát apu ugyan nem tud mindent, de sokat tud,.. Igaz? — Mondjuk. Körülbelül így megfelel... — Annyit tud-e, mint egy hatodikos? — néz rám a fiam ártatlan faarccal... Mint egy hatodikos? Ne nevettessél, még szép, hogy legalább annyit tudok, mint te... Sőt, szerencsére azért valamivel többet is... — Az jó.. Ha még többet is, nagyon jó — lelkendezik a fiam, s nekem megroggyan a tér­dem, de már késő, már érzem, hogy besétál­tam a csapdába... '— S miért jó? — kérdem óvatosan... •— Meg tetszik magyarázni a számtanpéldá­mat! ...most elküldhetem sétálni, hogy ne hallja, mint keresek telefonon valakit, aki megma­gyarázza a számtanpéldát — nekem. (—ő) I A Füzesabonyi Gépjavító Állomás káli üzemében nagy átrendezés folyik. A gépjavítá­sok tipizálásával fontos munka jutott a káliakra, ők javítják a német gépeket, az RSO—9-es traktorokra specializálták üze­müket. A javításokhoz új épü­letet kaptak, ahol modern be­rendezésekkel, felszerelésekkel végezhetik munkájukat. A sze­relők most költöznek az új műhelyekbe, a régit pedig át­adják a bontóüzemnek. Sok szó esett már a kiselej­tezett gépek alkatrészeinek felhasználásáról, a sok javas­lat közül legalkalmasabb a bontóüzem létesítése volt. A Gépjavító Állomások Heves megyei Igazgatósága már ta­valy hozzákezdett az elképzelés megvalósításához. Hol tartanak az előkészületekkel, mikor kez­dik a munkát, kérdeztük Ve­res Istvánt, az új üzem veze­tőjét. — Korábban, a gépjavító ál­lomásokon, vagy az állami gazdaságokban, ha kiselejtez­tek egy traktort, a MÉH-tele­— A KISIGMÄNDI urada­lomban kóstoltam bele a szak­mába, 1921-ben... A géplaka­tos mesterséget választottam, ehhez volt kedvem. A tanonc- idő után még három esztendeig maradtam a birtokon, hogy va­lamennyi gyakorlatot szerezzek akkorra, amikor kezembe ve­szem majd én is a vándorbo­tot. Három év után már bát­rabb az ember, jobban felta­lálja magát, akárhová is veti a sors... A Komáromi Lenfo­nógyárban jegyezte be nevét könyvembe a második munka­adóm. Üzemlakatos voltam- itt, afféle tmk-s. Szívesen marad­tam volna ebben a gyárban to­vább is, de gyorsabban kitelt a szolgálat, mint hittem volna. Én sem menekülhettem, én sem védhettem magam: 1928- ban engem is magával sodort a munkanélküliség hulláma. Nem volt más választásom, ha- eamentem özvegy édesanyám kis gazdaságába, s a földön dol­goztam, mint a többi falusi ember. Változatosságot csak a nyarak jelentettek, amikor géphez állhattam, csépelhet­tem. Harmincnégyig nem ta­láltam más szakmába vágó dolgot... EGY GYÖNGYÖSI bérház szépen berendezett földszinti lakásában idős vasassal beszél­getek: Szarka Lászlót hallga­tom. — Pesti ismerősöm segítségé­vel jutottam fel a fővárosba,, *gy műanya ggvároshoz. Amikor ínunkát vállaltam nála, akkor [igyan még nem volt igazi gyá­s: mindössze hárman dolgioa­EMBEREK — SORSOK dezzük be ahol a traktortípu­soknak megfelelően rendezzük el a készletet. — A kiselejtezett traktoro­kat kilóra mérjük. Van, ame­lyik 20—22, 50 és 100 mázsát nyomott a mérlegen. A szállí­tás ugyanis már korábban megkezdődött, Tavaly október 29-én az Egri Gépjavító Álló- , más kezdte meg elsőnek a ki- ar selejtezett gépek szállítását. Azután a tarnaszentmiklósi, at- kari és horti gépjavítók, több állami gazdaság juttatott el hozzánk használatból kivont traktorokat. Jelenleg 48 trak­tor sorakozik az udvaron, köz­tük lánctalpasok, T—28-as* RSO—9-es, Zetor K—25-ös tí­pusok. Tudomásunk szerint csak a gépavítóktól hatvan traktort kapunk. —- Január 10-re végzünk az előkészületekkel és egyelőre kézi szerszámokkal és három szerelővel megkezdjük a trak­torok szétszerelését, s a hasz­nálható alkatrészeket elhelyez­zük a raktárakban. Lesznek olyan alkatrészek is, amelyen két felújításra továbbítunk. Csak a használhatatlan dara-? bokát adjuk ócskavasnak. A felhalmozott készleteket ugyan­csak kilóra mérve adjuk el az érdeklődő állami vállalatok­nak és termelőszövetkezetek­nek. Így olcsón juthatnak olyan traktoralkatrészekhez, az anyagbeszerzők, amelyeket pótolni korábban sehonnan nem lehetett. Arra számoltunk* hogy a következő héttől az anyagbeszerzők útja először hozzánk vezet és reméljük* nem lesz hiábavaló. Minden új üzemben vannak problémák... — Mi sem lehetünk kivételek. Megkaptuk az eladásra kerülő alkatrészek árjegyzékét, de a traktorokat gumikerekestől együtt kapjuk meg és a gumike­rekek sorsáról nincs semmiféle utasításunk. Itt javítják az RSO—9-es traktorokat. Nagy részüket gumiabroncs hiánya miatt nem tudják használni a termelőszövetkezetek. Mi a bontásból tudnánk adni gumi­kat, mert most is van a kere­sett méretből, csak engedé­lyünk nincs erre... Az új üzem megalakult. Kálban ezután hasznosítják a használatból kivont traktoro­kat. Az udvaron félszáz trak­tor sorakozik esv sorban; bon­tásra várnak. Naponta egyre nő a számuk, az újonnan ér­kezőket is megmérik. Kilóra fizetnek értük Pilisy Elemér r^ÉPQMGj 3 1966, január % péntek Egy tunk a Damjanich utcai mű­helyben, egy pincehelyiségben. De jól ment az üzlet, a gaz­dám rövidesen kétemeletes üzemet rendezett be Zuglói­ban ... Beállítóként dolgoztam ott a sajtológépeknél, húszfil­léres órabérért. — Mennyit ért ez abban az időben... ? — Ha jól emlékszem: tíz de­ka szalonnát és negyed kiló ke­nyeret vehettem érte. Felvá­gottra már nem futotta volna, mert abból tíz dekát 24r-26 fil­lérért adtak... A szállásért heti 2 pengőt fizettem. A gyár padlásterében laktunk. — AZTÁN MEGNŐSÜLTEM. Nem maradhattam tovább a le- gényszálláson, máshol kellett lakás után néznünk. Találtunk is egyet, havi huszonhat pen­gőért. Három hónapot előre kellett fizetnünk: ez volt a biz­tosíték ... Egyetlen helyiség­ből állt a „lakás”, lépcsőn kel­lett lelépnünk az udvarról. Az égre nyíló szoba tetejét kát­ránypapír fedte, hideg regge­lekre mindig bederesedett a fal, s az ablakban megfagyott a te j... 13 család lakott abban a házban, majdnem hasonló körülmények között. Nemegy­szer előfordult, hogy a szóm­s vasas vai szádok közül egyiket-másikat estére a kapu alatt találtuk a családjával: nem fizettek, ki­pakolta őket a tulaj. Nehéz el­felejteni ... Haragszom is azokra a mai lakókra, akik ké­nyelmes, tágas otthonuk mel­lett is elégedetlenkednék, nem becsülik meg az államtól ka­pott lakásokat, vagy éppenség­gel — divatból, üzérkedésből — szüntelenül cserélgetik. Meg azokra is, akik még a 30—40 forintot is sokallják a laká­sukért! Hát megérdemlik az ilyen emberek a lakást... ? — Kétesztendős volt a kislá­nyom, amikor szoba—konyhás ‘lakáshoz jutottunk végre... Nehezen ment, mindenütt az­zal kezdték, hogy van-e gye­rek? A gyerekkel legtöbb he­lyen csak „másodrendű” lakást kaphatott az ember: valahol az alagsorban... A műanyag­üzemből a Danuvia Fegyver­gyárba kerültem. Annyi hasz­nom lett belőle, hogy nem vit­tek el katonának. Tizenkét órát dolgoztam itt is, örültem, ha egy-egy vasárnapra berendel­tek, valamelyik szerszámot ki­próbálni. Jól jött akkoriban minden fillér... Itt ért a há­ború, a felszabadulás, a «vár­ban maradtam egészen 1949-ig, a nagy ..leépítésig”. Emlék­szem; 600 embert küldtek el llomásai akkor! Mindet elhelyezték. Ne­kem a GANZ Árammérőgyár­ban jutott hely, a Simör utcá­ban. Februártól augusztusig maradtam Pesten, aztán a gyár vidékre telepített részlegével Gödöllőre helyeztek... műve­zetőnek. Aztán elvégeztem egy tanfolyamot, s megerősítettem helyem az új munkakörben. — Mikor került Gyöngyös­re... ? — Ezerkilencszázötvenhárom- ban. Akkoriban a gödöllői gyár több üzemnek, így a gyöngyösinek is adott bérmun­kát. A gyöngyösiek azonban csak úgy vállalták, ha valaki beindítja, később pedig irányít­ja a pipishegyi gyár automata gépeit Engem bíztak meg ez­zel a feladattal. Egy hónap múlva eleget tettem a megbí­zásnak, vissza akartam menni Gödöllőre, de a gyöngyösiek ra­gaszkodtak hozzám, kértek, hoey maradiak náluk. 1953-ban aztán megkötöttük az „al­kut” ..: SZARKA LÁSZLÓ azóta az Egyesült Izzólámpa és Villa­mossági RT gvönevösi gyárá­nak az egyik főművezetőié. A szereidében tölti műszak iáit: munkát vállal, embereket irá­nyít. exportért Izgul, műsza­kiakkal, gazdasági vezetőkkel tárgyal, vitázik. És olykor töp­j peknek kellett leadni. Nagyon r sok használható alkatrész meg­- semmisült így, mert a gépeket i ócskavasként összeolvasztot- : ták. Hónapokig álltak trakto- 5 rok, mert nem tudtak a javí­- tásokhoz alkatrészeket biztosí­■ tani. Nagyon sok kiesés kelet­- kezett, különösen a, régebbi L traktortípusoknál, amelyekhez • már nem gyártanak alkatré- j székét. Az elképzelés, a bontó­- üzem munkája azért hasznos, mert így az alkatrészeket bi­zonyos mértékig pótolni tud­! juk. ; — Műhelyt, raktárhelysége­L két most kaptunk. A berende- 1 zés még hátra van, de az idő ‘ sürget, mert már most érdek- ’ lödnek a téli nagyjavítások köz­ben hiányzó alkatrészek után. ! A helyi termelőszövetkezetek | már be is nyújtották igényüket ’ a hiánvzó alkatrészekre. — Eddig a nagyobb helyet a műhely foglalta el, kis szoba jutott a raktárnak. Nálunk for­■ dított lesz a helyzet. Kis mű- . helyt alakítunk ki és a rendel­■ kezésükre bocsátott épület -nagyobb részét raktárnak ren­reng: meglehetősen lassú üte­mű még a műszaki fejlődés, nem egészen kielégítő a tech­nológiai gárda és a műhelyek kapcsolata, az íróasztalok gaz­dáinak sokszor merev szemlé­lete miatt a gépeknél nehezen indul egy-egy kezdeményezés. Sok-sok miértre keres választ, bosszantják az anyagellátás visszatérő zökkenői, s furcsáll­ja, hogy a korábban havonként tartott műszaki értekezletek közül az elmúlt évben például miért nem volt akár egy is — lenn az üzemben ... ? Ahol idejében, jó előre tudni szeret­nék, hogy milyen feladatok következnek. Ahol ki-ki el­mondaná véleményét: mire ké­pesek, mit hogyan lehetne job­ban, gazdaságosabban. Elmon­danák, talán jól mondanák, hi­szen régóta benne élnek a szakmában, legjobban ismerik a gépeiket... — Nyugalomba vonulás előtt tizennégy hónappal mit mon­dana, ha számon kérném a 45 esztendő eredményeit... ? — ELÉGEDETT ember va­gyok, tisztes körülmények kö­zött élei:. A kisigmándi tanonc a főművezetőségig vitte. A lá­nyomat felneveltem, kitaníttat­tam: diplomát szerzett, osztály- vezető egy külkereskedelmi vállalatnál, többet keres már, mint az apja... A munkám után megbecsülnek: eddig há­romszor kaptam kiváló dolgo­zó kitüntetést, s egyszer egy minisztériumit... Ennyire fu tóttá a negyvenöt évből.... Gyón! Gyula KILÓRA MÉRT TRAKTOROK Megkezdte munkáját a káíi bontóüzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents