Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-06 / 4. szám
Főhadnagy Fazekas erek kétszáz esztendeje született a „Ludas Matyi*1 írója, Fazekas Mihály. Sorsa sajátos írói sors: miközben műve a legnépszerűbb magyar olvasmányok közé emelkedett, sőt hőse mint az igazmondás és bátor helytállás jelképe, a műtől elszakadva önálló életet is kapott, — megalkotóját a kevéssé ismertek homálya fátyolozza be ma is. Abból a jellegzetes debreceni középrétegből származott, amely anyagilag független, kulturált, polgári, de amelyben él a, kétkezi dolgozók öntudata is... — A debreceni kollégium, a magyar kálviniz- musnak ez a fellegvára, nemcsak keserves élményeket tartogat az ifjú Fazekas számára, de szárnyait is korán bontogatja. — Bár a kollégium fő célja, hogy az eklézsiához mindhalálig hű fiakat neveljen, és egész tanítási rendszerével a meglévő társadalom rendjét akarja konzerválni, — ugyanakkor eltagadhatatlan progresszív vonásokat is felmutat. A hetvenes években a kollégium már valóságos kis diákköztársaság, amelyben a különféle fegyelmi és adminisztratív megbízatások öntudatos felelősségvállalásra és értelmes együttműködésre nevelték a tanulókat, s már az is demokratikus színezetet adott neki, hogy többségben voltak benne a parasztok, kispolgárok fiai. A Franciaország felől támadt friss szelek, a felvilágosodás eszméd is itt csapják meg először írónkat, bár a felvilágosodás belőle később sem nevel költőbarátjához, Csokonaihoz hasonló merész, lelkesült költőt: nagy gondolatrendszerét inkább az életbölcsesség aprópénzére váltja féL rF izén hat éves korában be- áll közhuszámak. 14 katonaesztendő tanulságai, hosz- szú legénységi sorban töltött éved egy életre eljegyezték a szegénynép Ügyével. A jobbágy katonák mesélgietéseiből, dalaiból, panaszaiból megismerhette a magyar paraszti sorsot Ekkor hatolhatott le a paraszti észjárás mélyébe is, s a diákkorából, a nagyerdei barangolásokból magával hozott természetszeretetét is a katonaságnál eltöltött évek érlelhették kivételes mélységűvé és erejűvé. Évekig állomásozott Galíciában, végigküzdötte a moldvai osztrák—török háborút, részt vett a francia forradalmi háborúkban. Katonai pályája kezdetén még harci riadót fúj verseiben, de aztán megundorodva a meddő és igazságtalan háborútól, eljut annak elvi elítéléséig. Lemond főhadnagyi rangjáról (bár a debrecenieknek mindvégig „főhadnagy Fazekas” marad). Tudja, hogy várja őt szűkebb hazája, Debrecen, a szorgos polgári munka, amelyről hiszi, hogy nyomában szebb, igazságosabb és hólesőbb világ születik meg egyszer. Első fennmaradt verseit még hadi élményei ihlették. A kibontakozó nemesi ellenállás s a francia forradalom sem hagyta érintetlenül, s a tiszti gavallériánál több az a megértés, amellyel az ellenfélhez közeledik: fogoly francia tiszttel köt barátságot, s a szabadrablás alatt megment egy polgárcsaládot. Verseiben mégis a hazafiasság helyett inkább a szociális tendencia, a szenti- mentalizmus helyett az eleven valóság élménye ötlik szemünkbe. — Megelevenedik bennük a természet is. A költői ábrázolásmód már realista, s a természetszemlélet nem öncélú. Így állítja „A kellete korán jött eső” című versének középpontjába a szegiény ember gondjait. A népdalok hangját megkapó tökéletességgel eltaláló „Hortobágyi dal”-ában a feudális társadalom számla- vetettjével, a szegénylegénnyel vállal közösséget. A természet pompázó szépsége mellett észreveszi a magyar élet társa4/atfpemg 1966. január 6, csütörtök (1766—1828) dalmi igazságtalanságait, s az együttérzés melegével simogatja meg az aratómunkást: „Ó, dalolj rá csendes este Nyugtató lehelletet, Hogy törődött véres teste Űjra nyerjen életet!” (Nyár esti dal) C ha felcsap egy-egy da- Iában a könnyed, derűs hangulat, azt sem a patriarchális népiesség szemlélete váltja ki, hanem a nép igazába vetett hite. Fazekas, ha nem is volt „egymíves” író, nevét a Lúdas Matyi tette halhatatlanná. Bár művét első megírása után, 1804-ben félreteszi, az a szerző neve nélkül, kéziratosán vándorútra indul, majd ponyván is megjelenik. A kegyetlen földesurán háromszor is bosszút álló jobbágyfiú históriája már az 1817-es végleges átdolgozás előtt megtalálja az utat az egyszerű, kispénzű emberekhez, akiknek az író szánta. A „hajdan esett” történet szerencsésen kikerülte a cenzúrát, de a „kortárs” megértette mondanivalóját. A mű alcíme: „eredeti magyar rege”, azóta is sok fejtörést okozott irodalom- történészeinknek, hiszen az alaptéma francia, lotharingiai, római, katalán, norvég, grúz népmesékben, de még egy asz- szír agyagtáblán is megtalálható. Fazekas mégis joggal használta az „eredeti” megjelölést: nemcsak ezért, mert a harmadik megveretés motívuma egyetlen változatban sem szerepel, hanem azért is, mert a kis eposz át meg át van szőve a korabeli magyar nemesi és paraszti élet hiteles, részletes részleteivel. 1800 körül a jobbágyság helyzete az addiginál is súlyosabb. A napóleoni háborúk terhei főképp az ő vállaira nehezednek: a gabona-spekuláció, míg egyfelől növeli a birtokos nemesség hasznát, a szolgáltatások erőszakos behajtása miatt a jobbágyok életét egyre elviselhetetlenebbé teszi. Döbrögi és Lúdas Matyi személyében két világ áll egymással szemben, de a döntő itt a probléma felvetése és megoldása. A jobbágykérdésnek a nép felől történő, forradalmi kezdeményezéssel és könyörtelen harcban való megoldása teszi Fazekas művét igazán magyarrá, s e program már szinte Petőfi programja: itt már az ő „szörnyű” népe jelenik meg, amely „fölkel és nem kér, de vesz, ragad!” A Lúdas Matyi irányzatát " meg kell látnunk típusaiban is. Matyi még a „rendkívülit” és nem az „átlagot” képviseli, mégis típus, mert a mű keletkezése idején a parasztságban már csírázó forradalmi tendenciáikkal fejezi ki. Am Matyi más tekintetben is jövőbe mutató. Amikor Fazekas elküldi őt világot látni, s fokozatosan növekvő feladatok elé állítja, nemcsak a népmesék hagyományait követi, de kifejezést ad a felvilágosodás szemléletének is, amely elsősorban a nagyobb tudás megszerzésében látja az elnyomáson való győzelem legfőbb biztosítékát. Sokan vitatták a mű befejezését, s Döbrögi hirtelen megtörésétől megtagadták a megoldás lélektani hitelességét. Pedig ez az egyetlen következetes megoldás! Fazekas a jobbágy föltétien győzelmét akarta ábrázolni a feudális zsarnokság fölött. Ha voltak is már akkor kisebb-nagyobb szervezetlen lázongások, 1804- ben paraszti tömegmegmozdulásról az író még nem is álmodhatott. Csak egyéni hőst szerepeltethetett, de ezt is népmeséi hőssé kellett tennie, hogy legalább a mesék világában arathasson diadalt. Fazekas mesés hőse és a valóság között nem ásnak szakadékot irracionális elemek: Matyinak reális körülményeik között és reális lehetőségekkel számolva kell cselekednie, amiket Matyi példáját követve az egész jobbágyság valóra válthat... Ugyanakkor az író Matyi egyéni lázadását igyekszik népivé is szélesíteni: Döbrögi első elnáholásakor az „ijede- zésre kapatott jobbágy” már kajánul oldalba böki társát) s utolsó bosszúját Matyi már egy parasztlegény segítségével hajtja végre. Matyi győzelmét Döbrögi „megtérése” teszi teljessé és emeli fölébe az egyéni bosszúállásnak, de negative azt is mondja: ha nem térnek idejében észre a Döbrögiek, legközelebb nem ússzák meg háromszori eldöngetéssel. Döbrögi és Matyi ellentéte értékítéletet is kifejez: Matyi fejlődésével párhuzamos Döbrögi alkjának fokozatos összezsugorodása, s a. mű minden sora arról beszél, hogy a parasztság oldalán van a tehetség, érték és igazság. A nagyszerű jellemzés, a ^ fokozódó drámai feszültség hatását csak növeli a mű bámulatos tömörsége, a jelenetekből áradó komikum, az élőbeszéd közvetlenségével patakzó forma, az ízes debreceni nyelv. A mű 40 kiadása, számtalan átdolgozása, műfordítása, színpadi és filmváltozata, ma is meglevő töretlen hatása azóta sem , hanyatló életerejéről beszéL Nagy barátja, Csokonai halála után Fazekas mint költő, egyre inkább magára marad. Bár legérettebb verseit visszavonulása után írja, de szinte csak mellékesen, gyakorlati és tudományos munkája szünetében ... Debrecen egyre inkább vidéki várossá szürkül, s írónkat öreg korára süket magány veszi körül, ahol felvilágosult eszméin kívül nincs mibe kapaszkodnia: marad az apró, közéleti dolgokban való állhatatos munkálkodás... Diószegi Sámuellel megírt „fü- vészkönyve” az első tudományos rendszerezésű magyar növénytan; „Kalendárium”- ában kitűnő érzékkel kísérli meg, hogy a korabeli nagy tömegek egyetlen olvasmányát a tudományok népszerűsítésére használja. Szorgos élete alkonyán jogos megnyugvással állapíthatta meg: „Hanem azzal mégis végre Magamat megnyugtatom, Hogy a közös segítésre Volt mindig akaratom "C'lete, munkássága nem volt hiábavaló. Lúdas Matyija örök jelképként él a magyar nép szívében: szabad- ságszeretetré, bátor kiállásra, mindenféle zsarnokság gyűlöletére tanít ma is. Fazekas egész emberi magatartása, az élet és irodalom szép egységét mutató költészete kétszáz év távlatából is tiszteletet és sze- retetet parancsol emlékének. Abkarovits Endre Két beszélgetés Szombat este. Presszó. Nincs üres asztal. Egy ismerős int... Főiskolás. — Ülj le. Azt játszottuk, hogy az első magányos ismerőst idehívjuk, mert van még egy üres szék. Te lettél a szerencsés, magányos ismerős. — És kacag, mint régen, kislá nyosan, amikor együtt koptattuk az általános iskola padjait. Bemutat két barátnőjének. A szőke, kövérkés, szintén főiskolás. A piros körmű, festett szemöldökű, a húga. Betanított segédmunkás. — Vőlegényvadászaton vagytok? — No, nézd csak... Mindennek eljön az ideje. Most „züllünk”. Vagyis megiszunk egy csomó feketét. S közben világfájdalmat érzünk. — Ez szép. — A múltkor olvastam egy könyvben, hogy a mi korosztályunk érzi legjobban a társadalom nagyszerűségeit és visszásságait. A másik két lány hallgat. Csak tekintetükkel vesznek részt a társalgásban. — ... mert mi, mindenkori mai fiatalok sírunk, ha rosszat látunk, s örülünk, ha jót. Csak túl hangosan sírunk, és túl hangosan nevetünk... — Én jobbat olvastam. Leonhard Franktól a Jézus tanítványait — szól közbe a szőke, gömbölyű leány. — Sokat sírtam. — Mit tettél volna a lány helyében, aki a nácik bordélyházából tért haza, a vőlegényéhez? — öngyilkos lettem volna. — Ne haragudj, buta vagy — szól közbe a mindig beszélgetni akaró lány. — Mindent lehet újra kezdeni. Csak eró kell. — Én, ha gyermekem lenne házasságon kívül, akkor is öngyilkos lennék. — Tehát szép szavakkal: az érzéketlenség, a frigiditás éppúgy a halálba kergetne, mint az érzékiség gőgicsélő eredménye? — néztem csodálkozva. — Nem érted te ezt — rázza a fejét. — Ott van a baj, hogy nincs egyenjogúság. Kénytelenek vagyunk még mindig alávetni magunkat a régi elveknek. — Igazán furcsa vagy — szól közbe a piros körmű. —■ Mi például a vőlegényemmel megállapodtunk, hogy esküvőig szabadok vagyunk. Ha úgy jön ki, együtt, ha nem, külön is elmehetünk szórakozni, s nem szólhat érte a másik. Ez nem egyenjogúság? — Ez az — mondja határozottan a mindig beszélni akaró lány. — Nem az! — a szőke, gömbölyű lány arca piros lesz. — Igen is, nem az. Meri nézzétek csak. A férfi megköveteli a feleségétől, hogy arcúkor elveszi, lány legyen. De mi ennek az ellenkezőjét elnézzük. Sőt!... Ez nektek egyenjogúság? — Ez is igaz — bólint volt iskolatársnőm. — Minden igaz, de az a legigazabb, amikor az ember önmaga előtt marad tiszta. Elsősorban! A szerelem pedig mindenre indok. De csak az „állandó jellegű” szerelem. Én, ha házasság előtt gyerekem lenne... nem ölném meg magam. Nem én! De ezt azért ne írd meg. — Miért? — Mert magánügy. — Akkor miért mondtad el? — Mert.. végső soron — mégsem magánügy. — Vasárnap délelőtt B. Lacinál akadtam össze. Egyetemista Miskolcon. Most szünet van, pihen ő is, pihen az egyetem is. Gimnáziumi évek, közös ismerősök, régi barátok, régi tanárok. — Te azt hiszed, hogy látástól vakulásig, mint valami megszállottak, tanulunk?! — Az nem látszik meg rajtad. — Amennyit kell, annyit szopogatunk a tudomány emlőjéből. A többi idő a klubé. — Miféle klubé? — Van egy kisvendéglő Diósgyőrben, klubnak nevezzük. Oda járunk. Komoly vitáink vannak néha. Néhány őrá alatt hatalmas épületeket tervezünk, gépóriásokat, hogy emberi munkára nincs is szükség. Városokat és országokat építünk, s eldöntjük, hogy a párhuzamosak valóban a végtelenben találkoznak. — Akkor jól felkészültök as életre. — Ne légy nagyképű! . . Mi csak a viták idején építkezünk, tervezünk. Mert amíg nem kell, meg tudjuk váltani a világot. Biztosan lőállásokaí tervezünk a légvárakba. — Nem értelek. — Szóval... félünk. Igeitj félünk. Túl nagy elképzelések. Túl szép gondolatok... Odakint majd, a kapott feladat csecsebecse lesz, gyerekes dolog, ahhoz képest, amit szeretnénk. Tudom, sokat várnak tőlünk most, amíg egyetemisták vagyunk. De kint nem találkozunk-e irigykedéssel, féltékenységgel?... Ezért építünk légvárakat tudományos, műszakilag érdekes, új megoldásokkal. Valami nagyot szeretnénk ... De mire esetleg az életben eljutunk odáig, nem leszünk-e fásultak? Akkor megkopik már a lelkesedés! Tudod mit? Jó lenne, ha néhány hónapra ránk bíznák az országot. Te...! De mégsem. Nem tudom. És egyáltalán: nem tudom, hogy mi vár ránk. Az a jó, hogy szeretünk lelkesedni. S nem céltalanul. Igaz? A cél is lelkesedik értünk. De a cél és miköztünk nagyon sokan állnak. Jó lenne előre látni. Kátai Gábor Felkészült a belkereskedelem a lakásépítésekre és a háztatarozásokra Már januárban megvásárolhatók a szükséges építési anyagok — Tervek berendezett víkendházak árusítására A második ötéves tervben — a tizenöt éves lakásfejlesztési program keretében — 200 ezer magánerőből készülő lakás építését irányozták elő. A program nem teljesült maradéktalanul; 180 ezer lakás készült el. A lemaradásnak három fő oka volt: az anyagellátási nehézségek, a szükséges telkek és végezetül a megfelelő típustervek hiánya. Miután az ország lakosságát ez évben is érdekli az épület- anyag-ellátás, kérdést intéztünk a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP Főigazgatóságához, ahol a következőket mondták: — Igyekszünk mindent megA titkárnő, holigocén korabeli párduc kacagányban, de igen kedvesen fogadott és bevezetett az igazgató barlangjá- ba... — Kávé, sajnos nincs... Mi- nálunk azt még nem találták fel — szerénykedett és megigazította párducát, amely félrecsúszva majdnem elárulta, hogy nem is olyan rossz ősanya. .. — Üdvözlöm a sajtó képviselőjét — mondotta az igazgató és helyet mutatott maga mellett a földön... — Azért kértem meg önöket, hogy fáradjanak el üzemünkbe, mert rendkívül sikeres és legalább annyira korszerű technika bevezetését határoztuk el... — Tessék mondani, majd én írom... — Helyes... Nem lesz mit kérdeznie, megnyugtatom, mert mindent elmondok... Nos, kedves újságíró elvtársam, a Kőbaltagyár technológiai osztálya, tekintettel a világszínvonalra és a korszerű technika követelményeire, kidolgozta. .. célprémium nélkül, öntudatból, kérem, tiszta öntudatból. .. mondom, kidolgozta annak módszerét, hogy az eddigi pattintásos eljárás helyett csiszolt eljárással készítsük kőbaltá,inkat... Na, mit szól ehhez? — Hogy micsodát csinálnak a micsodával? — ... hogy az eddigi pattintásos eljárás helyett most már csiszolton állítjuk elő kőbaltáinkat. .. Kérem, önnek fogalma sincs a munkáról, az anyagi áldozatról, amit az állam pénzén hoztunk... Fogalma sincs. El kellett utazni, kérem, Afrikába,' aztán Jáva szigetére, aztán a Neander völgyébe és még igen sok helyre, hogy eredetiben tanulmányozzuk a kőkori kultúrákat, és a még azt is megelőző őskori emberek életét és technikáját Mert mitőlünk a haladó hagyományok sem idegenek... Amikor magamhoz tértem az ámulásomból, szerényen tettem fel a kérdést: — Már megbocsásson, igazgató elvtárs... Annyit már értek, hogy miért ez az öltözék, a barlang... Ugye, az üzem jellege, meg miegymás... De minek, kérem, a kőbalta, ma, az atomreaktorok és a tranzisztorok, a tíztonnás vaskalapácsok és a mikroműszerek világában... Könyörgöm, minek? Az igazgató rámnézett, aztán a mellette heverő kőbalta mintapéldányára... Már csiszolt volt. — Ostoba fráter... Hogy ilyeneket tudnak a nyakamra szabadítani... Hogy lehet ilyen hülye kérdéseket feltenni... Hát nem érti? A korszerű technika a lényeg... A pattintott- ról a csiszoltra való áttérés... S akkor itt maga jön nekem, hogy minek a kőbalta.., Tudja a frász— De a korszerű technika az most irányvonal, kérem __ És a korszerű technikával készült irányvonallal fejbe csapott... Úgy éreztem, mintha a pattintott kőbalta talán jobb lett volna... (egri) tenni, hogy javítsunk az épüleíanyag-ellátáson. A következő öt évre 200 ezer lakás építését vették tervbe magánerőből, amelyből mintegy 140 ezer lakáshoz biztosít a belkereskedelem anyagot További 60 ezer lakást viszont a különböző szövetkezeti, tanácsi építőipari kivitelező szervek építenek fel — magánosok megbízásából. Az új lakások mellett a tatarozások és toldaléképítések anyagszükségletének biztosítása is fontos. Az építkezők vagy tatarozók ne várják meg a szezont; már január-februárban vásárolják meg a TÜZÉP-telepeken a téglát, cementet és meszet. E cikkek későbbi beszerzése, sokban függ a szállítástól és a raktározási körülményektől. Sokszor megtörténik, hogy a szezonban hiány áll elő bizonyos építőanyagban, késő őszszel vagy télen viszont raktározási gondjaink vannak. A téglagyárak és többi szállítóink egyenletesen dolgoznak és szállítanak. Az építtetők viszont mindent az építkezési szezonban akarnak beszerezni. Ez nem megy zökkenők nélkül. Aki tehát a meglevő terv és engedély alapján már tavasz- szal építkezni akar, jól teszi, ha még a tél folyamán biztosítja be anyagszükséglete jó részét. Annál is inkább megteheti ezt, mert az OTP már az év , elején rendelkezésre bocsátja a szükséges kölcsönt. — A fentieken túl a Tü- ZÉP-ek a jövőben nagyobb gondot fordítanak az építendő lakások és a tatarozott helyiségek kulturáltságát biztosító anyagok beszerzésére, ezért nagy mennyiségű és választékú, újszerű falburkoló és cse- répkálya csempéket és egyéb anyagot bocsátanak a vásárlók rendelkezésére. — Terveink vannak mutatós és ízléses víkendházak forgalomba hozására is. Az érdekelt vállalatokkal. tárgyalásokat folytatunk kész és berendezett víkendházak gyártására. Amennyiben a tárgyalások sikeresen befejeződnek, mód nyílik arra, hogv a víkendtelkek tulajdonosai kész víkend- és nyaralóházakat szerezzenek be, megszabadulva az építés gondjaitól. Zs. ti
